Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-05 / 182. szám

Indokína Katonai műveletek a Mekong deltájában A kambodzsai kormányosa- patok egy szóvivője kedden Phnom Penhben bejelentette, hogy a kormánycsapatok há­romnapi harc után vissza­foglalták Kompon g Thom vá­rosát, miközben súlyos vesz­teségeket szenvedtek. Veszte­ségük 32 halott és 74 sebesült volt. Amerikai hivatalos szemé­lyek közlése szerint Kambod­zsában eltűnt Robert Anson, a Time című amerikai folyó­irat tudósítója. A tudósító — sofőrjének bejelentése szerint — a szabadságharcosok fog­lya. Dél-Vietnamban az elmúlt UHHHHHMI napok folyamán a katonái, műveletek súlypontja a Me­kong deltájának vidékére he- Saigontól 70—200 kilométer­lyeződött át, hírügynökségi je- nyíre délnyugatra fekvő dél- lentések három összecsapás- vietnami katonai állások vol- ról tettek említést ebben a tok­térségben. A hazafias erők Az ország északi részében támadásainak célpontjai a Quang Ngai tartományban, Államcsínyre készülnek Bolíviában? Óvandó elnök lakásán ke­resett menedéket hétfőn a bo­líviai hadsereg haladó érzel­meiről ismert volt vezérkari főnöke, miközben az ország­ban olyan hírek terjedtek el, hogy a jobboldali katonai ve­zetők államcsínyre készülőd­nek. Juan Jose Torrezt, a hadse­reg vezérkari főnökét Óvandó elnök erős jobboldali nyo­másra még a múlt hónapban mentette fel tisztségéből. Torrez tábornok hétfőn la­kásán tartózkodott, amikor polgári ruhás személyek ke­resték fel és felszólították, hogy kövesse őket a reakciós nézeteiről ismert Juan Ayoroa belügyminiszter hivatalába. Torrez a titkosrendőröket testőrei segítségével elkerget­te, majd telefonon felhívta Óvandó elnököt és személyi biztonságot kért tőle. A Reuter közlése szerint Óvandó elnök telefonon pró­bált magyarázatot kérni a belügyminisztertől, de Ayoroa nem válaszolt a telefonhívás­ra. Közben az AP arról számol be, hogy a belügyminiszterrel támadt nézeteltérései miatt hétfőn lemondott Alberto Bai­ley tájékoztatásügyi miniszter. (MTI) Saigontól 530 kilométernyire északkeletre zajlottak le ösz- szecsapások a szabadsághar­cosok és az úgynevezett „Americal” hadosztály egysé­gei között, amelyek „tiszto­gató” katonai műveleteket in­dítottak ebben a térségben. A dél-vietnami haditengeré­szet egy hajóján kedden fellá­zadt kétszáz fogoly, akiket a hírhedt Con Son börtönszi­getről másik börtönbe szállí­tottak. A foglyok leszakítot­ták láncaikat és felrohantak a hajó fedélzetére, miközben a hajó a saigoni csatornán körülbelül 50 kilométernyi távolságban volt a fővárostól. A legénységnek azonban si­került a lázongókat vissza­szorítani addig, amíg a hajó kikötött. Az incidens során senki sem sérült meg. David Bruce, a vietnami tárgyalásokon résztvevő ame­rikai küldöttség új vezetője Párizsban kedd délelőtt tar­totta első megbeszélését a sai­goni küldöttség vezetőjével. Bruce az Orly repülőtéren tett nyilatkozatában kijelentette, hogy Nixon elnök nagyará­nyú cselekvési szabadságot biztosított neki a tárgyalások vitelében. Képünkön: mögötte a delegáció eddigi vezetője, Philip C. Habib. (MTI) ÉszakJrország Huszonöt katona megsérült Huszonöt brit katona sérült meg hétfőn éjszaka egy tün­tető katolikus csoporttal való összecsapás során Belfastban. Mint a hírügynökségek köz­ük, a tüntetők kövekkel és palackokkal dobálták meg a kivezényelt katonákat, akik gumibottal, majd amikor ez hatástalannak bizonyult, Cs- gáz bevetésével oszlatták szét a tiltakozókat. A tünte­tés néhány órával a pénte­ken meggyilkolt 19 éves Da­niel O’Hagan temetése után robbant ki Belfast katolikus negyedében. (MTI) RÖVIDEN Mint a Volksstimme című osztrák lap közli, a 800 millió shillingen kívül, amely ösz- szegért Ausztria 40 különböző célokra felhasználható „Saab— 105-e” típusú katonai repülő­gépet vásárol Svédországtól, újabb kiadások merülnek fel a gépekhez szükséges radar­berendezések iétesítése miatt. * Nixon elnök kedden dél­előtt a Fehér Házban fogadta Mobutu Kinshasa kongói elnököt. aki háromnapos hivatalos látogatásra érkezett az Egyesült Államokba. Amerikai hivatalos források szerint a kongói elnök láto­gatásának fő célja az ameri­kai magántőke gyorsabb üte­mű beáramlásának ösztönzése. ★ Kolumbia és a Szovjetunió képviselői Bogotában öt évre szóló kulturális és tudomá nyos együttműködési megái lapodást írtak alá. ★ A Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége levél­ben tiltakozott az ellen, hogy a spanyol rendőrség tüzet nyi­tott Granadában békésen tün­tető munkásokra. * A Kínai Népköztársaság kormányának meghívására a Szudáni Demokratikus Köz­társaság küldöttsége hivata­los látogatást tesz Kínában. A delegációt Gaaíar Nimeri, a Szudáni Forradalmi Tanács elnöke, miniszterelnök és kül­ügyminiszter vezeti. (Üj-Kkia) Megoldódik az olasz kormányválság ? Megnőttek Colombo esélyei A szocialisták állásfoglalá­sa jelentősen növelte Emilio Colombo esélyeit arra, hogy rövidesen véget vet a kor­mányválságnak. A kereszténydemokrata párt a nap folyamán ugyancsak tá­mogatásáról biztosította a je­lenlegi kincstárügyi minisz­tert A kora esti órákban pe­dig a köztársasági párt is el­fogadta négypontos program- javaslatát. Ennek lényege — a szocialisták és kommunis­ták együttműködését illetően, amely a válság egyik legfőbb oka — a következő: helyi szinten mindenütt, ahol a baloldal már többséget ka­pott, a szocialisták együttmű­ködhetnek az OKP-val: ahol azonban a középbal pártok és az OKP között választhatnak, ott a középbal formula mel­lett kell dönteniük. A negyedik koalíciós part­ner, az egységes szocialista párt (a szociáldemokraták) állás­foglalása még nem ismeretes. Luigi Preti pénzügyminiszter, a párt egyik legbefolyásosabb vezetője azonban úgy nyilat­kozott a kérdésben dönteni hivatott pártvezetőségi ülés szünetében, hogy „reméli, ha­marosan véget ér a kormány- válság”. (MTI) Scheel ebedet adott Moszkvában Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter kedden ebé­det adott a moszkvai Rosszija Szálló egyik termében. Az ebéden szovjet részről Nyikolaj Bajbakov, a minisz­tertanács elnökhelyettese, Andrej Gromiko külügymi­niszter, Alekszandr Taraszov gépkocsiipari miniszter, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak több képviselője. Georgij Zsukov, a Pravda és Vlagyi­mir Kudrjavcev az Izvesztyi­ja politikai szemleírója, vala­mint a külügyminisztérium több felelős munkatársa vett. részt. Nyugatnémet részről Egon Bahr. a szövetségi kancellári hivatal államtitkára, Paul Fhank külügyminisztériumi államtitkár, valamint Scheel külügyminiszter kíséretének más tagjai voltak jelen az ebéden. Nixont helyreigazítják A CBS tv-hálózat hétfő es­ti adása szerint „igen magas abszolút mértékadó fon- rás”. helyreigazította Nixon elnöknek azt a kijelentését, amellyel kereken elutasította egy dél-vietnami koalíciós kormány létrehozásának gon­dolatát. A CBS által idézett magas forrás szerint Nixon elnök, július 30-i tv-sajtóér- tekezletén, „egy bonyolultan megfogalmazott kérdésre vá­laszolva, pontosan az ellenke­zőjét mondta annak, mint amit valójában mondani akart. Az elnök szóbanforgó vá­lasza július 30-án így hang­zott: „mi ellenezzük a koalí­ciós kormányt (Dél-Vietnam­ban), akár tárgyalás, akár rá- erőltetés útján is jönne , az létre”. A CBS mértékadó for­rása szerint Nixon elnök való­jában a következőket akarta mondani: az amerikai kor­mány ellenzi, hogy koalíciós kormányt erőltessenek rá Dél-Vietnamra. és ellenzi azt is, hogy tárgyalások útján hozzanak létre olyan koalí­ciós kormányt, amely nem foglalná magában a jelenlegi dél-vietnami kormány bizo­nyos elemeit­Nixon sajtóértekezleti nyi­latkozata eredeti formájában általános bírálatot váltott ki az amerikai sajtóban. Rámu­tattak, hogy Nixon dfczel ele­ve kizárta a tárgyalásos ren­dezés minden lehetőségét a párizsi értekezleten, továbbá, hogy az elnök szöges ellentét­be került saját korábbi kije­lentésével, amely szerint „szé­les körű mozgási szabadságot” adott David Bruce-nak, az amerikai küldöttség új veze­tőjének a VDK és a DVK képviselőivel folytatandó „ko­moly tárgyalásokra”. A CBS kommentátora a ma­gas helyről származó helyre- igazítással kapcsolatban emlé­keztetett arra, hogy a DVK illetékes képviselői korábban kifejezték készségükét egy olyan koalíciós kormány lét­rehozásának megvitatására, amely — Thieu és Ky kizá­rásával — magába foglal­hatná a jelenlegi saigoni re­zsim egyes elemeit. A tv- kommentátor értelmezése sze­rint a Nixon-nyilatkozat most „korrigált” változata arra lát­szik utalni, hogy az USA ugyancsak hajlandó egy olyan koalíciós kormány megalakí­tásáról tárgyalni, amelyből kimaradna Thieu és Ky, a saigoni rezsim két jelenlegi vezetője­A kambodzsai hadművele­tekről érkezett legfrissebb jelentések arra utalnak, hogy nemcsak aközött van ellent­mondás. amit az amerikai elnök mondott, illetve amit mondani akart, hanem aközött is, amit Nixon mon­dott és amit az amerikai kormány cselekszik. Helyszíni jelentések szerint ugyanis amerikai vadászbombázók közvetlen harcászati támoga­tást nyújtanak a Lón Nol-re- zsim szorongatott helyzetben levő csapatainak. Ezek a je­lentések rácáfolnak Nixon el­nök korábbi kijelentésére, amely szerint az amerikai lé­gierő kambodzsai tevékenysé­gét — az amerikai szárazföl­di erők kivonása után — szi­gorúan „az ellenség utánpót­lási vonalainak támadására korlátozták”, de amerikai gé­pek nem nyújtanak közvetlen harcászati támogatást a Phnom Penh-i kormánycsapa­toknak. A Pentagon szóvivője hét­főn este nem volt hajlandó sem megerősíteni, sem cáfol­ni az amerikai légierő kam­bodzsai harci bevetéséről ér­kezett helyszíni tudósításokat. Emlékezzünk... Augusztus 6‘-án lesz 25 éve, hogy Hirosima japán városra az amerikai légiflotta ledobta az első atom­bombát, majd két nappal később Nagaszakira is. Ez a fel­vétel akkor készült, az atombomba ledobása után maradó, mérgező, gomba alakú atomfelhőről. 2 NÖGRÁD — 1970. augusztus 5., szerda Finnország ritkán kerül a világlapok első oldalára; ám az elmúlt napokban egymás után többször is foglalkozott a világsajtó a kis északi or­szággal. Két nemzetközi és egy belpolitikai esemény in­dokolta a fokozott érdeklődést a szovjet—finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény újabb húsz esztendőre való meghosszabbítása Moszkvában, majd Kekkonen elnök ameri­kai utazása, végül pedig, idő­rendben valamivel előbb, az új finn kormány: Ahti Karja- lainen kabinetjének megala­kulása. Minden értékelés legfonto­sabbnak és túl a szovjet— finn viszonyon, az egész eu­rópai légkör szempontjából legjelentősebbnek a Szovjet­unió és Finnország között 1948 óta fennálló barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási egyezmény meg­hosszabbítását tekintette. Nem indokolatlanul. Az elmúlt év­tizedekben, — amelyeket jog­gal nevezhettünk a hideghá­ború éveinek, — éppen az időjárásilag jóval hűvösebb északi tájon ennek a szerző­désnek a léte, rendkívül po­zitív hatása segített normá­lis, sőt igen jó politikai-me­teorológiai viszonyok megszi­lárdulásához. A világ legna­gyobb szocialista hatalma és a szomszédos, kis, más társa­dalmi rendben élő Finnország immár több mint két évtize­de éppen ennek a szer­ződésnek az alapján rend­kívül harmonikus és mind­két fél számára gyü­mölcsöző együttműködést épített ki. Most, hogy Moszk­vában, a két ország legmaga­sabb rangú képviselőinek je­lenlétében újabb húsz észtén­§€eGsírakí, a házigazda A finn politika a világlapok első oldalán dőre meghosszabbították a szerződés érvényét, az egész világ előtt újra bebizonyoso­dott, hogy milyen eredmé­nyekre képes a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élé­sének lenini koncepciója. A szovjet—finn barátság alapja egyrészről a két finn köztársasági elnök nevéről Paasikivi-Kekkonen vonal­ként emlegetett helsinki fel­ismerés, hogy a kis északi or­szág jövendőjének nincsen biztosabb alapja, mint a tar­tós és őszinte barátság a nagy szocialista szomszéddal, más­részről pedig a szovjet politi­ka lenini alapelve a nagyha­talmak és a kis országok kö­zötti minden szempontból egyenjogú kapcsolatokról. Amikor a moszkvai finn nagykövetség épületében alá­írták a szerződés meghosz- szabbításáról szóló jegyző­könyvet, Leonyid Brezsnyev azt hangsúlyozta, hogy Finn­ország éppen ennek a szerző­désnek a birtokában léphet fel a béke és a népek közöt­ti kölcsönös megértés szá­mottevő tényezőjeként, Urho Kekkonen pedig, utalva a bé­keszerető és semleges finn po­litikára, nagyon határozottan leszögezte: „Finnország nem semleges ország a háború és béke kérdéseiben, Finnország a béke híve és ellenszegül a háborúnak.” Azoknak a megbeszélések­nek a során, amelyeket a finn és a szovjet vezetők Moszkvá­ban folytattak, minden érte­sülés szerint az európai biz­tonsági konferencia aktív elő­készítésével kapcsolatos té­mák voltak előtérben. Szó esett például a Kekkonen el­nök által megfogalmazott és az észak-európai atomfegy- vermentes-övezet megteremté­séről szóló javaslatról és nyil­vánvalóan azokról a világ­szerte nagyrabecsült erőfeszí­tésekről, amelyeket a finn kormány az európai biztonsá­gi konferencia dolgában ed­dig tett, mindenekelőtt fel- ajálván házigazdái szolgálata­it a remélhetőleg mielőbb lét­rejövő konferencia számára. A nemzetközi politika ese­ményének figyelői éppen eb­ből a szempontból tartják igen jelentősnek, hogy Kek­konen elnök Moszkvából ha­zatérve azonnal összeállította amerikai útiprogramját; nem kell túlságosan sokat feltéte­lezni akkor, ha arra gondo­lunk: a finn elnök Washing­tonban éppen moszkvai tár­gyalásainak eredményeként az európai biztonsági konferen­cia előkészítésének most már a legközelebbi diplomáciai napirendeken ott levő kérdé­seit is felveti. Sőt, akadnak olyan megfigyelők, akik Kek­konen amerikai útjának egész értelmét ebben látják. A moszkvai és a washing­toni út egyébként egy igen lényeges belpolitikai ered­mény után következett: Hel­sinkiben négyhónapi tárgya, lás után stabil, nagy többség­gel rendelkező új kormány alakult. Ahti Karjalainen, az egyik legismertebb finn poli­tikus, akinek sok éves kül­ügyminiszteri tevékenységéhez számos igen pozitív kezde­ményezés fűződik, olyan kor­mányt alakított, amelyben öi parlamenti párt, közöttük a kommunistákat is magában fog­laló Finn Népi Demokratikus Unió képviselői dolgoznak együtt. A kétszáz tagú finn parlament száznegyvennégy képviselője támogatja ezt a koalíciót, amely folytatja majd az 1966 óta négyhónapos szünettel dolgozó széles népi bázisú koalíciós kormányzat rendkívül eredményes politi­káját. A Karjalainen-kormány há­zigazdaként készül tehát az európai biztonsági értekezlet remélhetőleg mihamarabb sor­ra kerülő megnyitó ülésére, s házigazda lesz Helsinki a stratégiai fegyverek korláto­zásával kapcsolatos ameri­kai-szovjet tárgyalások kö­vetkező, a bécsi szakaszt kö­vető részében is. Finn kezde­ményezésre -történik majd több, az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa által szervezett külügy­miniszteri találkozó is az idén; az északi főváros min­den nemzetközi politikai fel­lépésében a békepolitika ak­tív támogatójaként mutatko­zik be. Gárdos Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents