Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
Indokína Kiújultak a harcok Phnom Penh körül Mobutu Bukarestben és Brioniban Utóval is tárgyal Szombaton délelőtt elutazott Bukarestből Joseph-Désiré Mobutu, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke, aki Nicolae Ceausescunak, a Román Államtanács elnökének meghívására hivatalos látogatást tett Romániában. A kongói elnököt az Otope- ni nemzetközi repülőtéren Nicolae Ceausescu, valamint több más magas rangú román államférfi búcsúztatta. * Mobutu kongói köztársasági elnök szombaton repülőgépen hivatalos jugoszláviai látogatásra Dubrovnikba érkezett. Rövid ott-tartóakodás után folytatta útját Brioniba, ahol Tito elnök fogadja majd. (MTI) Alig néhány órával Agnew amerikai alelnök látogatása után kiújultak a harcok a kambodzsai főváros körül. A hazafias erők heves támadást Indítottak Phnom Penh környékén. Moat Krasas Krao falunál, amely a fővárostól alig tíz kilométerre fekszik a Mekong folyó túlsó partján. A támadás pénteken este indult, s még szombaton reggel is voltak szórványos lövöldözések. A kambodzsai kormányosa- patok szóvivője közölte, hogy a légierőt és a tengerészgyalogságot is bevetették a támadás elhárítására. A szóvivő tagadta, hogy amerikai repülőgépek is akcióba léptek volna. Ez a csata volt eddig a legközelebb a kambodzsai fővároshoz. Agnew amerikai alelnök szombaton megkezdte tárgyalásait a thaiföldi kormány vezetőivel. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint Agnew biztosította Thaiföldet, \ hogy az Egyesült Államok ' folytatja a pénzügyi és katonai segély folyósítását ennek az országnak. Thanat Komán külügyminiszter, a tárgyalásokról beszámolva, sajtóértekezleten jelentette ki, hogy Agnew megígérte: a maga részéről minden eszközt felhasznál, hogy keresztülhúzza az amerikai törvényhozáson belül működő ellenzék próbálkozását a délkelet-ázsiai szövetségeseknek nyújtott amerikai támogatás korlátozására. A külügyminiszter, szokatlan módon, közvetlenül is támadta ezeket az amerikai kongresszusi erőket. Azt állította, hogy Washingtonban az ellenzék „semmit nem akar jobban, mint kommunista karokba taszítani Délkelet- Ázsiát”, és hogy az amerikai „galambok” állítólag „zűrzavart akarnak, meg akarják buktatni a Nixon-doktrínát...” A thaiföldi diplomácia vezetője nem válaszolt közvetlenül arra a kérdésre, hogy Thaiföld katonaságot akar-e átirányítani Kambodzsába. Ezt — mondotta — csak akkor veszik fontolóra, ha „a fenyegetés hevennyé válik”. (MTI) A Szlovák Nemzeti Felkelés 26. évfordulója alkalmából Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára beszédet mond az árvaváraljai Tesla Híradástechnikai Gyárban Évforduló A Szlovák Nemzeti „Golian a német megszállás kezdetéről szóló hír vitele után a Szlovák Nemzeti Tanáccsal kötött megállapodás értelmében augusztus 29- én 20 órakor kiadta a szlovák hadseregnek a parancsot: szálljon szembe a német egységekkel, s kezdje el mindenütt a felkelést. Augusztus 30-án a besztercebányai „Szabad szlovák adó” a liazának és a világnak is bejelentette a Szlovák Nemzeti Felkelés hírét." Így ír dr. Gustáv Husák, a GSKP Központi Bizottságának első titkára a „Tanulságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről" — című, most megjelent könyvében. Már a cím is mutatja, hogy hézagpótló, az eseményeket a maguk dialektikus összefüggésében és őszintén vizsgáló könyvről van szó. Még egy tanú van a Szlovák Nemzeti Felkelésről: Jan Vrto Besztercebányán, aki abban az időben fiatal újságíróként szolgált a nemzeti hadseregben. — Térdünkön írtuk a cikkeket. Arra törekedtünk, hogy a katonákat lelkesítsük, a lakosság szemét felnyissuk. Szükség volt mind a kettőre. A katonákat megtévesztette F. Catlos tábornok kétkula- csossága. „Pipogya beszédével sok tisztet és katonát tévesztett meg, ő maga pedig elmulasztotta az utolsó alkalmat, amikor talán valamivel még segíthetett volna az antifasiszta harcban. Nem segített. Komoly kárt okozott a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, mert nem az ő »akciójáról« volt szó. Ű egy másikat, egy tábornokit szervezett, diktátort szereppel.” A tájékoztatás már a felkelés első perceiben fontos szerepet kapott. A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága döntött: „Elhatároztuk még, hogy kiadjuk a párt központi lapját.” A párt lapban adta tudtára a népnek: A Szlovák Nemzeti Tanács szeptember elsejei, első rendeletével egész Szlovákia felszabadított területén átvette a törvényhozó, a kormányzó és a végrehajtó hatalmat. S ennek a rendeletnek volt propagálója a térdón írt cikkekkel Jan Vrto. A szlovák nemzeti felkelésbe hamarosan bekapcsolódtak azok a magyar partizán egységek is, amelyeket Kiev mellett képeztek ki, és amelyeknek egyik vezetője Nógrádi Sándor volt. Fogadásukat a Zvolen melletti repülőtéren Pavel Uarborják, a felkelés nyugalmazott kapitánya szervezte meg. Megmutatta Zólyomban — a Sladovics utcában — a saroképületet, amelynek falán tábla hirdeti: Ebben az épületben ülésezett a Szlovák Nemzeti Felkelés vezetősége. — Hátul, az udvarra nyíló, fedett galéria szobáiban helyeztük el Nógrádi Sándor alezredest és törzsét — magyarázta Pavel Barborjék. — Csupán néhány napot töltöttek itt. Közben tájékozódtak Valjenszkij százados partizán dandárjánál, hogyan tudnának kapcsolatot teremteni a magyar katonákkal. Hogyan juthatnak el legrövidebb úton, leggyorsabban a nógrádi szónmedencébe? Erről is ír most megjelent könyvében dr. Gustáv Husák: — Egyetértettünk azzal, hogy a felkelés területén kezdtek partizánegységeket szervezni a magyar elvtársak (Nógrádi, Keleti és mások), ők később magyar területre küldték harcosaikat, sőt itt működött a Magyar Kommunista Párt illegális Központi Bizottsága és innen (Zólyom —Losonc térségéből) szervezte az illegális munkát Magyarországon. (Röpirataikat Zólyomban nyomtatták.) Erről így beszélt Pavel Bar- borják, aki a felszabadulás óta töbhször járt Magyarországon, felkereste Nógrád megyét, Salgótarjánt is. — Ezekben a hetekben sűrűn jártam Magyarországon. Mindig ketten indultunk el a megadott címre, amely Budapesten volt. Két különböző NÓGRAD m 1970. augusztus 30., vasárnap így látja a hetet kommentátorunk, Gömöri Endre; Cmucerll IGpAs es faelipes úton LOSONCZl PÁL, az Elnöki Tanács elnökének tíznapos afrikai körútja ezen a héten egy sor fontos eseményt hozott. Az elmúlt hét végén lezajlott szudáni látogatás éppen vasárnap fejeződött be és a két ország között légügyi egyezmény, valamint műszaki- tudományos együttműködési szerződés aláírásával zárult. Ezek az egyezrnények tükrözték a kapcsolatoknak azt a gyors fejlődését, amely az 1069 májusában bekövetkezett szudáni forradalmi fordulat óta megfigyelhető Szudán és a szocialista országok — köz; tűk Magyarország — kapcsolataiban. E vasárnapi záróakkord után a hét első napjaiban Tanzániában folytatott fontos tárgyalásokat a magyar delegáció. Emlékezetes, hogy tavaly októberben a Julius Nyersre tanzániai államelnök magyarországi látogatása után kiadott nyilatkozat is tükrözte: a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiben azonos, vagy nagyon közeli a két ország álláspontja. A mostani tanácskozások megerősítették ezt az értékelést, s a közös nyilatkozat különösen a közel-keleti és délkelet-ázsiai kérdésekkel foglalkozva, megállapíthatta a két ország teljes nézetazonosságát. Érdekes és figyelemre méltó fejleménye volt az útnak, hogy Tanzánia és az Egyesült Arab Köztársaság között, útközben az Elnöki Tanács elnöke találkozott a dél-jemeni államfővel. Ez a találkozás eredetileg nem szerepelt a látogatás napirendjében. Létrejöttét úgy lehet értékelni, mint annak a pozitív politikai és gazdasági szerepnek a nagyrabecsülését, amelyet a magyar külpolitika erejéhez mérten a térség népeit érdeklő legfontosabb politikai és gazdasági problémák megoldásában játszik. A rövid dél-jemeni megbeszélés után került sor az Egyesült Arab KöztársaságFelkelés irányból közelítettük a feladatként megadott helyet és ott, pontos időben találkoztunk. Csakis így kerülhettük el azt, hogy megszakadjon a kapcsolat az illegális Központi Bizottság és a budapesti elv- társak között. Egy alkalommal Pavel Rarborják kapitányra bízták „a magyar kommunista vezető” átjuttatását Budapestre. — A feladatot nem tudtuk azonnal végrehajtani, mert a gépkocsi, amivel Losonc felé indultunk, útközben karambolozott. Másik autót szereztünk és folytattuk utunkat... — Ki volt a „magyar kommunista vezető?” — Ügy tudom, hogy Keleti Ferenc elvtárs volt, őt vittük át a határon, a frontszakaszon, az Ipolyon.., A zólyomi nyomdában a hatvanas évek elején még dolgozott Jozef Zsabka, az a nyomdász-gépszedő, aki amerikai gyártmányú gépen a röplapokat készítette a magyar partizánok számára. Érdekességként meg kell említenünk, hogy Jozef Zsabka nem tudott magyarul. A partizánok elhozták a szöveget, kiszedte, mint mondotta: — Azt sem tudtam mi van benne, én végeztem a munkámat, amivel megbíztak. A röplapokat Keleti Ferenc szövegezte és az Andrej Nyomdában — Zvolenben — ban tett látogatásra. Ez minden tekintetben kiemelkedő eseménye a tíznapos körútnak. Á Szudánban és Tanzániában folytatott baráti tanácskozások után a magyar küldöttség abba az országba érkezett, amellyel politikai és gazdasági kapcsolatai a legszélesebb körűek és legrégibbek a térség országai közül. A pénteken megkezdődött államfői tárgyalásokon sor kerül nemcsak a magyar— egyiptomi kapcsolatok további fejlesztési távlatainak megvitatására — hanem arra is, hogy a közel-keleti fegyver- szünet időszakában Magyarország ismételten kifejezze szolidaritását a jogos arab állásponttal. A hét világpolitikai szempontból legnagyobb jelentőségű megnyilatkozása minden kétséget kizáróan az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, Leonyid Brezsnyev- nek Alma-Atában elmondott beszéde. Ez a beszéd áttekintette a világpolitika egész horizontját és a legidőszerűbb, legfontosabb kérdésekben szögezte le a szovjet álláspontot. Első helyen foglalkozott Brezsnyev a szovjet—nyugatnémet szerződés jelentőségével. Világossá tette, hogy a szerződést a Szovjetunió egy pozitív folyamat kezdeteként értékeli. Kifejtette: a szerződésnek érvénybe lépése után nemcsak az NSZK és a Szovjetunió közötti kapcsolatok fejlődésére, hanem az egész európai helyzetre kedvező hatása lesz. Brezsnyev nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a megkötött szerződés lehetőségei akkor tárulnak majd fel teljes egészükben, ha azt a két fél ratifikálja és a szerződés érvénybe lép. (Köztudomású, hogy a ratifikálás szempontjából a problematikus fél Nyugat-Németország.) A Brandt-kormánynak nyilván kemény harcokat kell vívnia a ratifikálás ügyében a kereszténydemokrata ellenzékkel.) még ma is őriznek belőlük nehány példányt. A Szlovák Nemzeti Felkelésben 27 nemzet fiai vettek részt, így az nem egyetlen nép, hanem a békeszerető és a szabadságukért küzdő nemzetek felkelése lett rövid idő alatt. Banska Bystricán a vi lág egyik legcsodálatosabb múzeumát építették fel a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékére. A kalap formájút két részből álló, betonból emelt múzeum udvarán a harcokat és a harcosokat mintázó szoborkompozíció megrázó erővel hat a látogatóra. Ezt is akarták a rendezők. Akárcsak odabent, a hatal más, lenyűgöző berendezésű termekben, ahol nemcsak az egykori partizánemlékeket őrzik a vitrinekben, hanem filmkockákon, diapozitívok- kal tárják a látogató elé a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeit. És a filmkockákat át- meg áthatja a béke utáni vágy az emberek óhaja: ezentúl és mindenütt legyen béke. A legjobb formát választották Besztercebányán a béke propagálására. A 26 esztendő előtti események valóban arra késztetik a nézőt, hogy felkiáltson: Soha többé háborút! A besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés múzeum körül új város épül. Modem városnegyed, benne hatalmas szálló — a Lux. És minde- nünnét nyugalom árad, aminek mélyén azonban a tenni- akarás feszültsége uralkodik. Mintha ezzel is jelképezni akarnák a Szlovák Nemzeti Felkelés eredményét, jogos, igazságos voltát. G Gy. KITŰNT Brezsnyev értékeléséből, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződést közös erőfeszítés eredményének tartja. A Szovjetunió részéről természetesen már régóta készen álltak az NSZK-val szemben fennálló feszültség enyhítésére a megfelelő, szilárd elvi alapon. Az NSZK kormánya elismerte a mai európai politika realitását, s ezzel megtette azt az ésszerű lépést a helyes úton, amely lehetővé tette a megállapodást. A Brezsnyev-beszéd második rendkívül fontos eleme a Közel-Kelettel foglalkozott, ismét leszögezvén, hogy a békét csak az izraeli agresszió minden következményének teljes felszámolása útján lehet biztosítani. Ez természetesen magábafoglalja az izraeli csapatok teljes kivonását minden megszállt területről. A szovjet álláspontnak ez az alapvető, ismételt leszöge- zése az adott időpontban különösen azért jelentős, mert lassan megkezdődnek New Yorkban a Jarring által vezetett közvetett tárgyalások. E tárgyalások első rövid periódusa azért szakadt meg, mert az izraeli ENSZ-megbízott tanácskozásokra visszatért Tel Avivba. Nem véletlen, hogy a Jarring által vezetett tárgyalások lassításával párhuzamosan amerikai források különböző áthidáló javaslatokat röppentettek fel. Ilyen volt az, hogy az érdekelt hatalmak hozzájárulása esetén „szovjet —amerikai békefenntartó erők létrehozásával” garantálják a közel-keleti rendezést. Ezzel csaknem egyidőben az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke Fulbright azt javasolta, hogy az Egyesült Államok vállaljon katonai garanciát Izrael állami létének biztosítására az 1967-es határokon belül. Végül: rendkívüli politikai Jelentőségűnek lehet minősíteni a Brezsnyev-beszédnek a Távol-Kelettel, illetve szorosabban véve, a szovjet—kínai kapcsolatokkal foglalkozó részét. Ennek nemcsak a szovjet és a kínai fél között folyó és Brezsnyev meghatározása szerint Is lassan haladó tárgyalások adnak időszerűséget. AKTUÁLISSÁ tette a szovjet állásfoglalást Agnew amerikai alelnök e héten zajló távol-keleti körútja is. Agnew Dél-Koreától Kambodzsáig — lényegében véve az amerikai agresszív távol-keleti politika eddigi általános vonalának folytatását és megerősítését hangoztatta! Ebben az összetételben különösen hangsúlyozni kell Brezsnyevnek azt a megjegyzését, hogy a Szovjetunió nemcsak az államközi kapcsolatok rendezésére áll készen Kínával, hanem arra is, hogy a két nép között a jószomszédi viszony és barátság helyreálljon, s egyesítsék erőfeszítéseiket az imperializmus és a reakció ellen vívott harcban. Feszültség Ammanban Ammanban szombaton ismét feszültté vált a helyzet. A fővárosban kétízben is kisebb összecsapások zajlottak le Palesztinái partizánok és gerillaellenes fegyveresek között. Ez utóbbiak személy- azonosságát meglehetősen nehéz kideríteni. Az első incidensre a királyi palota közelében került sor. Az AFP szerint Husszein testőrei lőttek az El Fatah embereire, Palesztinái források szerint viszont „ismeretlen fegyveresek" támadták meg az El Fatah egyik továbbhaladó gépkocsiját.
