Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

Vallanak a romok Vigasztalanul esik az eső, amikor a fehérvári István király Múzeum romkertjének kis irodájában tisztelettudóan kopogtatok. Az íróasztalnál majdnem teljesen ősz hajú, de fiatalos arcú. élénk tekintetű, egyszerű, kedves asszony fo­gad. — Van-e rá lehetőség, hogy megnézzem a romkertet? — tudakolom, mivel érdeklődés talma megszilárdításának bi­zonyítéka —, a király ezt a bazilikát saját egyházának tekintette, amely egyetlen püspök alá. sem tartozott. Ez fontos jogi és gazdasági elő­nyöket jelentett, illetve az egyházzal szembeni nagyobb függetlenséget. Az István halálát követő bel- és külviszályok késlel­tették a bazilika építésének vések szerint a sírláda ä 35. század végén készülhetett. Hartvik püspök 1112—16 kö­zött — a szemtanúk elmondá­sa alapján — leírja az István szentté avatásának alkalmá­val történt exhumálást. E szerint István a bazilika föld­jébe ásott, fehér márvánvla- pokkal bélelt, a padlózat szintjéből kissé kiemelkedő, kőlappal fedett sírban fe­Mindent a kedves vendégért Hőség. fok. Kánikula. Harminc mi brigádunk a Szocialista dik, hogy csakugyan mindent cím elnyeréséért dolgozik. Ez a vendégért tesznek. Ám Most lenne jó egy pohár ugyan harmadosztályú üzem, munkájuk közben magukról, hideg ital. S mint a mesében, de mi első osztályú kiszolgá- saját képzésükről sem feled- hirtelen feltűnik egy kisven- lást és választékot nyújtunk, keznek meg. Előadást hallgat- déglő. Ez a sikerünk titka. Nálunk a tak a Tanácsköztársaságról, Stop. Még le sem ültünk, de legfontosabb, hogy a vendég haz^ánk felszabadulásáról a mint a csíkhal. szinte ódává- J?1 erezze magat A forgalom? május elsejéről a régi har­Nagy. A múlt hónapban cokról, Leninről, szuletesenek 246 000 forint volt Ugyanis 100. évfordulója alkalmából, sok a rendezvényünk. Tánc- Aztán itt vannak az aprói dalest, magyarnota est. Payer hétköznapi események. A András, Toldi Mária, Ambrus KáUai Éva brigáddal lesaia. Kyn, Papai Faragó László, kozták a bisztró udvarát, be- Szecsi Pál, Kovács József, Do- festették a kerti székeket, bős Attila Mary Zsuzsa, az- asztalokat, az ajtókat az ab- tan a Nyílik a rózsa szerep- lakokat> csinosították a kör- len Horvath Istvánnal az élen nyéket, virágokkal ültették már többször is szerepeltek tele. Veteményeskertet készí- nalunk. Legutóbb Vörös Sári- tettek) innen kerüi ki a kony- nak de Gaál Gab- hához a zöldségféle. Egy napi riellat, Madarász Katalint, keresetüket adták az árvíz- Csala Zsuzsát, Fónai Mártát, károsultak megsegítésére, ifjú Latabár Kálmánt is ne- Egymás névnapját, születés- hezen engedte el a közönség, napját megünneplik, megláto- A falu lakói is itt rendezik gatják a betegeket, közös ki- meg a névnapokat, névadókat, rándulást szerveztek, segítet- iskolai találkozókat, esküvő- mk egyik társuk költözködé- , . . ket' Augusztus 22-én is lesz généi, kilenc új tagot szerez­Kérem. A Napoleon ko- egy esküvő, ahol száz sze- fek a szövetkezeti mozgalom- nyaktol az olasz Cmzánoig melyTe terítünk. nak vagy a szovjet vodkáig min- , , .. . denfélét hozhatok. Tízféle S így lehetne folytatni gódik egy fiatalember. Vá- lóczi István, a mátraverebélyi Zagyva-bisztró brigádvezető­je. A kérdésre, hogy van-e valamilyen hűsítő italuk, szin­te megsértődik. Meglepetések sora — Mit parancsolnak? Pepsi Cola, Utas coctail, Erdei ru­bint, Jaffa, málna- és citrom­szörp. De szolgálhatok pará- di, vagy margitszigeti vízzel, ásványvízzel és szódával is. Kipróbáljuk. Jéghidegek. Most már kíváncsiak vagyunk. — S ha valaki szeszes italt óhajt? híján a ráccsal körülzárt te­rület zárva van. Bár egy ízben láttam már a romkert anya­gát. István királyunk szüle­tésének ezeréves évfordulója újra felkeltette érdeklődése­met iránta. — Semmi akadálya — hang- tik a válasz. Aztán az esőtől hajtva, sietős léptekkel elin­dulunk a romkert szemben le­vő bejárata felé. Szíves kísé­rőm, aki a romkert őre és egyben pénztárosa is, mint egy vérbeli művészettörténész kalauzol az első látásra nem túl sokat mondó romok, ér­dekes faragványok, sírkövek között, s szavai nyomán szin­te megelevenednek a sokév­százados műtárgyak. Leírásokból tudjuk, hogy Géza fejedelem és István ki­rály Székesfehérvár mai bel­városának helyén alakította ki a pogány-keresztény feje­delemség központját. Álba Regia' azaz Székesfehérvár a királyi család, s a magyar ál­lam politikai, társadalmi te­vékenységének színhelyévé vált — jórészt I. István böl­csessége és előrelátása révén. Illő kegyelettel úgy is fogal­mazhatnám: az ősi Alba Re­gia a magyarság fennmara­dásának szimbóluma. A romkertbe lépve legelőbb a bazilika szerény maradvá­nyai tűnnek szembe. A kőfal­lal körülvett korabeli várban állott a Géza fejedelem ál­tal alapított első keresztelőegy­ház, egyben az államalapító hamvait őrző templom és a ki­rály saját, személyi használa­tára épült bazilikája. A vár­negyed egykori jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a királyi baziliká­hoz fűződő állami és egyházi tevékenység még akkor is megmaradt, amikor Fehérvár helyett Buda lett az ország fővárosa. Mint ismeretes, I. István, fejedelmi atyja halála után négy évvel, koronát kapott a pápától. A koronázási ünnep­ségre egyhajós, félköríves szentélyű templomot építte­tett. külső harangtoronnyal. Ami az építést illeti, négy év az egyhajós bazilika építésé­hez sem nagy idő. Hogy e vi­szonylag rövid idő alatt még­is felépült, az azZal magya­rázható. hogy a faragott kö­vek jó részét a közeli római kori kisvárosból, Gorsiumból szállították ide és használták fel. Ezt a templomot bővítet­te ki István a hadjáratokon szerzett kincseivel háromha­jós bazilikává, amelynek hossza 76, szélessége pedig 38 méter volt, > amely az idők folyamán már 8000 fő befoga­dására is alkalmassá vált. A XII. századi Hartvik-legenda szerint — ami újra csak Ist­ván bölcsességének és ha­Az úgynevezett István-szarkofág végleges befejezését, amely küdt. Az egy darabból fara­később többször is tűzvész gott rómaikori szarkofágból áldozata lett. A török idők­ben mohamedán szentéllyé alakították át. Az 1601. évi ostrom alkalmával az itt tá­rolt lőszer felrobbant, s ezzel a bazilika teljes pusztulásnak indult. A nagyon szépen meg­épített romkertbe összegyűj­tött maradványok az 1936— 38-ban végzett ásatások során kerültek elő. A bazilika krónikájához tartozik, hogy oda csak a királyi család tagjai temet­kezhettek. Az eddig fellelt források szerint 14 királyun­kat temették ide. A bazilika­beli sírokat Dzselálzáde Musztafa török történetíró ír­ta le legpontosabban. Leírása hitelét egybéként a múlt szá­zadban előkerült érintetlen királysír igazolta. III. Bélát ezüstkoronával, ezüst kard­dal, jogarral, sarkantyúkkal, karpereccel, aranygyűrűvel és ereklyetartóval, valamint rézkereszttel temették el, fe­leségét, Antiochiai Annát, pe­dig aranyozott ezüstkoroná­val, aranygyűrűvel és arany­csipkés ruhában. Sajnos, a többi királysírból csak né­hány dísztelen mészkő- és vörösmárvány zárókő maradt fenn. A bazilikabeli sírok kifosz­tása már Mátyás halála után elkezdődtek. Így ezekből alig- alig maradt valami. A több­szöri kifosztás során meg­bolygatott sírokból előkerült maradványokat az 1936-os feltárás idején a rónákért bejáratától balra, egy egysze­rű kereszttel díszített, fehér kőlappal fedett közös sírba helyezték. Közvetlenül a romkert be­járatánál egy fedett csarnok közepén őrzik azt a szarko­fágot, amely Európa egyik legjellegzetesebb románkori emléke. Ez a korábbi elkép­zelések szerint magának I. Istvánnak a szarkofágja volt. (I. István földi maradványait egyébként — kivéve jobbját — a székesfehérvári püspöki székesegyházban őrzik.) A bu­dai mészkőből faragott szar­kofág három oldalát faragvá­nyok ékesítik. A jobb oldali lapot két-két nyolcszírmú ro- zetta díszíti, amelyek hat­szárnyú kerubot fognak köz­re. A bal oldali lapon a két szélső rozetta helyén egy-egy életfa látható; ezek Ádámot és Évát jelképezik, ákik a pa­radicsom kapujában fogadják az elhúnytat. Az előlapon ki­faragott, kezében csecsemőt tartó, repülő angyal, a halott lelkét szimbolizálja. Az újabb kutatások és tör­téneti források feltételezik, hogy nem István király fe­küdt a szarkofágban. A felte­átalakított sírláda valószínű­leg sohasem volt földben. Ez a csodálatos románkori mű­alkotás azonban, rendkívül magas művészi színvonala után ítélve, minden bizony­nyal az Árpád-ház valame­lyik tagjának a kőkoporsója lehetett. A látottak hatása alól kissé feloldódva, az ember képzelete már szabadabban csapong. Arra gondol, milyen csodálatos, világraszóló szép­ségek tanúi lehetnénk ml is» ha nem lett volna törökdúlás, ha nincsenek pusztító tűzvé­szek, ha a trónkövelelő Habsburg császár, Miksa zsoldosai elkerülik Álba Re­giát, s ha a történeti és mű­vészi értékek iránt tanúsított közöny nem hordhatja szerte­szét az Istvén-kori bazilika pompás köveit — közönséges építkezésekhez. Boros Béla külföldi és legalább ötféle ha­zai töményitalunk van. — Bor nincs? — Uram! Nálunk ne lenne? Közösség születik sort. Mert március óta valami új kezdődött az életükben, A rendezvények természete- a^aku^ születik az új kollektí- sen sok munkával járnak, de j?» a szocialista célokért kűz- Válóczi István 9 tagú brigád- do, kls közösség, amely ma Legalább 25 fajta. A legjobb ja olyan zökkenőmentesen m^r rendszeresen olvassa a VOSZK és állami, meg pince- végzi a teendőket, akár egy sajtót, figyeli a külpoli­gazdasági borok, köztük aba- jól olajozott gépezet tlkai es a ha2ai eseményeket, sári, debrői, egri, sáfrányosi, , , ,, , szenvedélyesen megvitatja a badacsonyi, verpeléti, ostorosi, — Mi a neve a brigádnak? világ dolgait. Igaz, ők nehe- soltszentimrei, andoraknai, — Egyelőre még nincs, majd zebben ismerik fel magukon a gyöngyösi. De hozhatok sört ha elnyerjük a Szocialista cí- va to,zas, jegyeit de a külső is, hazait, vagy külföldit, csa- met, akkor választunk. szemlélő naponta látja: meny­poltat vagy palackozottat. Ebédet parancsolnak? Leg­nyire átalakulnak, más em- A naplóban a legapróbb- berekké válnak abban a fo­nák tűnő eseményeket is Iyamatban, amelyet a szocia- ^ megörökítették. Innen tudjuk lista módon dolgozni, tanulni, kPsertésflekken,“ vagy ” nagyon meg: hogy ? március 10-i tér- élni — azaz a hármas jelszó nek valamennyi pontján érző-i alább 20 féléből választhat nak. Specialitásunk a Vidrócz a májjal töltött sertésbordát. Két személynek is bőséges. S. Nagy Sándor Mire jó a bisztró? Szinte hihetetlen^ Hogy ,mindez természetes. Pedig na­gyon is az, különösen nekik, akik már megszokták. — Kérjük a panaszkönyvet fe az üzletvezetőt. — Szabad vagyok. — n.:.; — Igen, Szabad Sándor üz­letvezető. S, egyébként is „szabad”, azaz nőtlen vagyok még — mosolyog saját szójá­tékán. — Hogy mindez ho­gyan lehetséges? Kérem, a Jutalmat kaptak Eredményesen szerepelt a csényi Gulyás Istvánná, Vo- Tolna megyei népművészeti nya Lászlóné és Ceglédi 1st- kiállításon és pályázaton a vánné, a nagylóci Keviczki szécsényi Palóc Htsz. Bwrják Istváimé a népművészet mes- Erzsébet, a Balassagyarmati tere, Széles Boldizsárné és részleg dolgozója futószőtte- Fiikor Boldizsárné. A kiállí- sével harmadik díjat és 1500 tásnaik, amelynek idejét meg- forint jutalmat kapott. Ezen- hosszabbították, változatlanul kívül több Nógrád megyei pá_ , , lyázó munkáját díjazták. Jn- sok-sok latogatoja van a szek­táimat kapott a balassagyar- ' szárdi Béri Balogh Ádárn Mú- mati Havaj Erzsébet, a szé- zeumban. NÓGRÁD - 1970. augusztus 20., csütörtök ELBTRE-: 41. pongyolát, s a látogató elé lej tettek. Néhány beállítás, és diójában máris kattant a fényképező- Az amerikai földrészen fél- gép; bárki lefényképezhette a évszázada letelepedett japán meztelen modelleket. Óriási kolóniák tagjaiból olyan hír- volt a forgalom, es a tulajdo­nos, bizonyos Al Blake, koz­szi fényképészek modellstú­laho! — mondta angolul, né­mi amerikai akcentussal. — Nem hiszem... válaszol­ta Blake. — Én nem emlék­szem önre. Bár, ha meg nem sértődik, az én szememben a jellegzetes japán vonások el­mossák az egyéniséget... A tulajdonos észrevette, hogy az ötven év körüli fér­fi arca egy pillanatra össze- rándult, ezért újra és újra bo­csánatot kért tőle, hangsú­lyozva, hogy nem volt sértő a szándéka. — De azt nem tudom, hon­nan ismer... Óh, talán az szerző hálózatot épített ki, amellyel kevés ország dicse­kedhetett. Ez a szervezet, a Fearl Harbor-i támadást meg­előzően, már egy jó félévti­zeddel előbb mozgásba jött, mégpedig egyetlen cél érdeké­ben: Japán állandóan tudni akarta milyen amerikai erők mozognak a Csendes-óceán térségében, hogy egy elkövet­kező háborúra ennek megfe­lelő ellenerőt készíthessen fel. Blake éppen egy látogatót bocsátott el, amikor egy zö­mök, ötven év körüli japán egyik filmbeli szerepemből _____ __________ férfi lépett a stúdióba, nya- emlékszik rám — csapott a i smert amerikai artista elége- kában az elengedhetetlen homlokára Blake. — Igen, va­detten dörzsölte a kezeit, Blake, ez a kiöregedett artis­ta, úgy érezte, össze tud szed­ni annyi pénzt, amennyi a fényképezőgéppel. Ezekben az lószínű... Chaplin egyik film­években amerikai földön az- jében léptem fel, még 1917- zal lehetett megkülönböztetni ben... Ili . a japánokat és a kínaiakat — Ugye, mondom, hogy ta­nyugodt öregkort fedezi. Pedig egymástól, hogy az előbbiek lálkoztunk valahol!... Meg is valamikor milyen jól ment — bármilyen nyomorúságosán van: én voltam Charlie Chap­—■1---------1 s~ --- is éltek — mindenütt fényké- lin komornyikja... Nem a pezőgéppel a nyakukban je- filmen, a valóságban. Tor- lentek meg. S ha már itt tar- zitchi Kono vagyok — mutat­neki: még azzal is óriási pén zeket keresett, hogy tökéléte- sen uralkodva izmain, a nagy szabóságok kirakataiba tunk, elárulhatjuk azt is, helyezett próbababák közé ho§y ezeket a gépeket egyet­állt, s a járókelők — kellő len Amerikában élő japán kozott be a zömök kis japán Blake-nek. 1940-ben a San Francisco-i nyeremény reményében — világkiállításon egy különös „totózhattak”: melyik a baba „intézmény” csalogatta a ki- és melyik az élő ember, állítás látogatóit. A cégtábla Blake ugyan nem sokat árult el, megszerezte magának Ameri mert mindössze ez állt rajta: kában a „robotemberek kirá- szerző szolgálat „Művészi fényképészek mo- lya” címet. De aztán, ahogy elsősorban faji dellstúdiója”, viszont amit öregedett, úgy csökkent körű A két férfi néhány percig ezután a közös emlékekről be­szélgetett, majd Kono, már sem vásárolta, hanem aján­dékba kapta, mégpedig — is­meretlen feladótól. S a nagy­ezzel a képességével lelkű ajándékozó — amint ezt távozóban, még visszaszólt a - - már tudjuk — a japán hír- tulajdonosnak: volt, amely — Hogyhogy már nem szol- hovatartozá- gál a flottánál. Mister Blake? sukra apellálva, tízezer számra Mintha egyszer ott szolgált benn lehetett látni, már in- lőtte az érdeklődés, s persze dolgoztatta a világ különböző volna... Nem ? kább... Csekély belépődíj el- ezzel együtt a pénzbeli hono­lenében bárki bemehetett. Egy fiatal nő vette át a ka­bátot, azután megjelent a tu­lajdonos és a belső helyiség­be invitálta látogatóját. Oda­benn három feltűnően csinos .... , __ . .. , , f iatal hölgy üldögélt. Amikor kelt> hogy csinos> ílata1’ mez‘ ráció is. De talán ez az ötlet a meztelen lányok fényképe­zésével ismét „bevág”... S valóban, a San világkiállításon tájaira letelepedett sait, mint kémeket. honfi tár­vendég érkezett mindhárman télén lányokat lehet néhány ledobták magukról a selyem- centért fényképezni a „Művé­— De — dadogta Blake, s fogalma sem volt, honnan A zömök japán férfi, mi- ‘udja ezt a japán. De meg »»- to“fJSSErmert Kono df6b„, „éhto, felvétel, ké,a- _ ** Béna k,„,h tett, aztan jól szemugyre vet- most a flottónál lenne .. JL 6 te a tulajdonost... eltűnt a forgatagban. gyorsan híre — Mi már találkoztunk va­tFolytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents