Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-18 / 193. szám

Kilenc közűi a legerősebb Együtt marad-e a pártcsoport? díjfizetést rendszeresen elírni­Nehéz nyárban, nehéz munka Lassú as aratás. sok a nedves gabona SOK GONDDAL és nehéz­séggel küszködő üzemrész a aalgotarjam tűzhelygyárban az öntöde. A munkakörülmények mostohák és a munka sem könnyű. Az itt dolgozók fize­tése más üzemrészek átlagát mégis alig-alig haladja meg. Ide a legnehezebb munka­erőt kapni, itt cserélődnek leggyakrabban a dolgozók. A kollektíva összetétele is meg­lehetősen vegyes: a többség szakképzetlen. Dolgozóik kö­zött hosszú évek óta becsü­lettel helytálló munkás, és munkahelyét átjáróháznak te­kintő vándormadár egyaránt található. — Még azt is vitattuk, hogy ilyen körülmények között merjünk-e, egyáltalán: van-e értelme bekapcsolódni a fel- szabadulási munkaversenybe? — jegyezte meg Monostori Ottó üzemvezető, aki tagja a melegüzemi alapszervezet egyik pártcsoportjának. — Azoknak lett igazuk, akik a csatlakozás mellett érveltek. Végül üzemünk első lett az üzemrészek közötti verseny­ben, amiben része van vala­mennyi pártcsoport eredmé­nyes munkájának. KILENC PARTCSOPORTJA van a meJegüzemi alapszerve­zetnek, amelyhez hetvennégy párttag tartozik. A legered­ményesebben dolgozó pártsej­tet „komplex” pártcsoportként emlegetik a gyárban. Hogy miért? A magyarázat a cso­port összetételében keresendő: a kilenc tagú kollektívában akad nyugdíjas munkás, szak- szervezeti és gazdasági veze­tő éppen úgy, mint fizikai és műszaki dolgozó. Legutóbb en­nek a pártcsoportnak néhány tagjával beszélgettem az öntö­de egyik ideiglenesen birtokba vett irodahelyiségében. Hogyan dolgozik ez a párt- esoport? Gyano Sándor öntödei párt­titkár ezt mondta róluk: — A legerősebb pártcsoport a melegüzemnéL Nemcsak azért, mert a csoportban, ve­zető beosztású párttagok van­nak... Az a döntő, hogy ki, milyen részt vállal a közös munkából, hiszen értékelni csak az elvégzett munkát le­het. Azért erős ez a pártcso­port, mert valamennyi tag­jának van pártmegbízatása, — némelyiknek több is —, amit hosszú idő óta eredményesen lát el. Csak néhányat emlí­tek: Fodor Géza a pártcsoport bizalmija, szakszervezeti elő­adó és az MHSZ gazdaságve­zetője. Balavaider József két évtizednél régebben elismert propagandaanyag-terjesztő. Mizser László a szakszervezet Sok a javításra váró rádió, televízió és háztartási kisgép. Ahogy a készülékek, gépek, berendezése^ száma szaporo­dik, úgy lesz egyre nagyobb a javítási igény is. Ha valahol, akkor itt a gyorsaság igen fontos követelmény. Ma mégis sok és jogos a panasz, hogy a bejelentésektől számítva napokat, nem egy esetben he­teket kell várni, amíg meg­érkezik a várva várt műsze­rész, szerelő. A javításokat nagyrészt a Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat fi­nommechanikai részlege vég­zi el. Itt érdeklődtünk Telek József művezetőtől munká­jukról és gondjaikról. — Sajnos, jogos a lakosság panasza. De az igények meg­haladták már lehetőségeinket. Javítórészlegünk fél év alatt például 15 ezer javítást vég­zett el televízión, rádión, köz­tük a tranzisztoros rádiókon is. ezenkívül magnókon, ház­tartási kisgépeken, hűtőszek­rényeken. Munkaterületünk Salgótarján és szinte a megye egész területe. Az elmúlt fél évben a tervezett 22 fős lét­szám helyett 18 dolgozóval végeztük a javításokat, tizen­három műszerésszel és öt ki­segítővel. Azóta négyen be­vonultak, helyettük még nem sikerült másokat felvenni. bér- & termelési felelőse, Monostort Ottó pedig „mellé­kesen” a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság titkára. Két, két és fél évvel ezelőtt alakult meg ez a pórtcsoport, aminek összetétele azóta sem­mit sem változott. Bármennyi­re is sablonos ez a megfogal­mazás, azt keU mondani, hogy az eltelt időszakban szinte el- téphetetlenül összeforrott a kis kollektíva. Tagjai egészen közelről megismerték egymást, gondjaikat és örömeiket, eré­nyeiket és hibáikat. Megtanul­ták becsülni és segíteni egy­mást, megtalálták az együtt­működés célravezető formáit. — A többi pártcsoporthoz hasonlóan a miénk is az üze­mi pártszervezet intézkedési tervének megfelelően végzi munkáját — fejtette ki Mo­nostori Ottó. — A taggyűlé­sek és a pártcsoportbizalmi- érbekezletek havonként válta­koznak. Biz a forma nálunk is bevált, hiszen kisebb csopor­tokban, közvetlen munkatársa­ik előtt a párttagok bátrabban elmondják véleményüket. Ter­mészetesen, ha a helyzet úgy kívánja, egy hónapban akár két taggyűlést is tartunk. Ebben a csoportban aho­gyan a párt megbízatásának, a tagdíjfizetési kötelezettségének is mindenki eleget tesz. — Nemcsak arról van szó — hangsúlyozta a tagdíjfizetés fontosságát Gyano Sándor —, hogy a pártkasszából hiányoz­nak a be nem fizetett húsz— harminc forintok. Ez politikai kérdés... — Mi úgy ítéljük meg — tette hozzá Mizser László —, hogy nem méltó a párt sorai­ba, aki alapvető kötelezettsé­gének sem tesz eleget. Ezt párt gyűléseken mindenkor szóvá tesszük. Végső esteben kizárjuk a pártból, aki a tag­A KIOSZ szervezésében szeptember 14-én tesznek Salgótarjánban a lakatosok mestervizsgát. A jelöltek előtte 40 órás tanfolyamon vesznek részt, 'ahol a kisipa­rosokra vonatkozó törvé­nyekkel, iparigazgatási kér­désekkel foglalkoznak. Me­gyénkben ugyanis sok olyan lakatos-kisiparos van, aki ugyan kapott működési en­gedélyt, azonban még mes­terlevele sincs. A vizsga fel­Munkánkat tehát hátrányosan befolyásolja a létszámhiány, és ezért van az, hogy a ja­vítási idő. amit törvényesen nyolc napban határoztak meg, nem egy esetben két-három hétre is elhúzódik, ami jo­gosan váltja ki megrendelőink idegességét. Nagy a terület. Rengeteg a bejelentés, ugyan­akkor négy televíziószere­lőnk van, kettő állandóan a vidéket járja és a helyszínen javít, de sok a műhelymun­ka is, ami teljesen leköti a másik két műszerészt. A másik gond a gépkocsi. Jelenleg négy gépkocsija van az egész vállalatnak és ezek­nek kell ellátni a zagyvapál- falvi üzemet is. Ezek a gép­kocsik már eléggé elhaszná­lódtak. Több gépkocsit ren­deltünk amit az Autókereske­delmi Vállalat már az első félévre vissza is igazolt. Saj­nos, egy sem érkezett meg. Ez is akadály. Pillanatnyilag helyben 120 bejelentésünk van, ahová menni kellene. Ezenkívül vidékről hetenként 40—45 bejelentés. Csak győz­nénk a munkát. lasztja. A MUNKATERV ÖSSZE­ÁLLÍTÁSÁT alapos előkészítő munka előzi meg a pártszer­vezeteknél. Az elképzeléseket, és tennivalókat egyeztetik a gyár előtt álló termelési fela­datokkal, hiszen a párt szer­vező, irányító és ellenőrző sze­repe csak így érvényesülhet. A tervezetet taggyűléseken vi­tatják meg, ahol a párttagok elmondják véleményüket, ja­vaslatokkal állhatnak elő, ki­egészítést és módosítást in­dítványozhatnak. De a nehe­ze csak ezek után következik. Mert igaz az a szólásmondás: minden terv annyit ér, ameny- nyit megvalósítanak belőle. Hogyan jut el a pártcsoport valamelyik tagja által felve­tett javaslat a megvalósulásig? Balavaider József említett erre példát: — Sok dolgozó otthagyta a tisztító műhelyt, mert keve­sellte a fizetést. Állandó volt a vándorlás ... Javasoltuk a béremelést, hogy a további kilépéseknek elejét vegyük: Javaslatunkkal egyetértett a gazdasági vezetés és három héten belül rendezték a dol­gozók bérét. EZEKBEN A HETEKBEN a vezetőségválasztásokra és a kongresszusra készül a „komplex” pártcsoport, amely­nek tagjai nemsokára talán el­szakadnak egymástól... Mos­tanában felmerült az a gon­dolat, hogy a csoport nagy mozgalmi tapasztalattal ren­delkező tagjaival a gyengébb pártcsopartok sarait kellene erősíteni. Még nem tudni, vé­gül is együtt marad-e a cso­port, de annyi bizonyos, hogy tagjai akárhova kerüljenek, mindenhol meg fogják állni a roméves szakmai gyakorlat igazolása. A lakatosoknak gyakorla­ti vizsgát is kell tenni, ami a bizottság által meghatáro­zott tárgyból, a „mester- remek” elkészítését jelenti. Gyakorlati, írásbeli és szó­beli vizsgán döntik majd el, hogy ki érdemes a mester címre. Eddig 8 kisiparos je­lentkezett már, de a KIOSZ megyei titkársága még vár­ja a további jelentkezőket. — De van más is, ami hát­ráltat bennünket. Egyes anya­gokat nagyon nehéz beszerez­ni. Most például a hűtőgép- aggregátorokkal van baj és ahol ez a hiba, ott előfor­dul, hogy kétszer is ki kell mennünk a helyszínre, mire kijavíthatjuk. — Az is hátráltat bennün­ket, hogy a bejelentőket, a műszerészek sok esetben nem találják otthon. A munkala­pokra mindenkor ráírjuk a bejelentés szerint, hogy ki, mikor található a lakásban. Ennek ellenére előfordul az is, hogy harmadszor is ered­ménytelen a kiszállás. Kérni szeretnénk a megrendelőinket, hogy ők is segítsék elő mun­kánkat és akkor mi is gyor­sabban tudunk haladni a ja­vításokkal, hiszen mindenütt várnak bennünket — mondja a művezető. — Mikorra várható javu­lás? — Reméljük, a közeljövő­ben megérkeznek a gépkocsik és a létszámot is szaporítani tudjuk. A vállalat vezetősé­ge egyébként legutóbb javí­Ä gabonafelvásárlók is ér­zik, hogy mennyire visszafog­ta az eső a betakarítást a kö­zös gazdaságokban. Lantos Já­nos, a balassagyarmati körzet vezetője is panaszkodik, ahogy az udvart söprögető munkásokra néz. — Látja, csend van minde­nütt. Hetven vagon gabonát vettünk át mindössze. Az el­múlt hét volt a legerősebb. Huszonkét vagon szemet hoz­tak be a szövetkezetek. Sok­kal lassabban jönnek a vonta­tók, a tehergépkocsik, mint ta­valy. Régen volt ilyen nehéz nyarunk. A malom udvarán találko­zunk Molnár Pállal, a terényi tsz elnökével és kisvártatva megérkezik a balassagyarmati Palócföld Tsz főagronómusa is. Sem az egyik, sem a másik nem biztatja túl sok jóval Lantos Jánost. — Rozsból még 270 hold az vratni való — mondja a fiatal tóttá a műszerészek bérét. Lé­nyeges a javulás és az elvég­zett munka mennyiségére és minőségére ösztönzi a műsze­részeket, hiszen nincsen felső határ, ki mennyi javítást vé­gez el, aszerint kapja a bé­rét, még akkor is, ha esetleg 5000 forintot ér el. Ez is so­kat segített. De alapvetően nem oldja meg a problémán­kat, csak a már említett gép­kocsi- és létszámnövekedés. Szűk, zsúfolt a javító- műhely. Számítanak-e nagyob- bításra, illetve fejlesztésre? — Sajnos, szűkében vagyunk a helyiségnek is itt nincs is mód a terjeszkedésre. Az új szervizre számításaink szerint még legalább két évet kell várni. A lakosság igényei egyre nagyobbak lesznek. Ugyan­akkor a javító-szolgáltató ka­pacitás növekedésének üteme neon kielégítő. Sok gondot kell még megoldani addig, amíg megnyugtatóan rendeződik minden olyan kérdés, ami ma még hátráltatja az előrehala­dást. Helyiség, terület, jármű és nem utolsósorban szakem­ber kérdése ez. Az illetékes szerveknek valahogy jóval alaposabban kellene keresni a megoldás útját. Bodó János főagronómus. — Az eső miatt alig haladunk a munkával. De egyébként is sok baj van a gabonával. Nagy, 17-18 száza­lékos a víztartalma. Száríta­nunk kell, hogy egyáltalán el­hozhassuk a malomba. Kár, hogy csak kevés ter­melőszövetkezet követi a gyarmatiak példáját. Pedig a nedves gabona átvétele körül több a vita, és tárolása is ne­(Fotó: Céhmester Erzsébeti hezebb, mint a szokványos búzáé, rozsé, árpáé. Lantos Já­nos magyarázza, hogy a beér­kezett gabonát háromféle osz­tályba sorolják. A szárazabbat — ilyen sajnos, nagyon kevés akad — azonnal őrlik. Ame­lyik elbírja a tárolást, az a telepen marad. Az erősen nedves gabona pedig Magyar- nándorba „utazik” a szárító­üzembe. Pintér József főmolnár és Kovács Istvánná minőségvizs­gáló, szó nélkül mutatja a na­pi „bevételt” őrző könyvet. Mindössze 660 mázsát vettek át. Nagylócról, Endrefalváról, Pilínyből, Karancslapujtőről, Hollókőről és Varsányból szállítottak búzát. A vizsgálat igen nagy 18-19 százalékos víztartalmat mutatott. — Miért veszik át az ilyen gabonát? — Mi mást tehetnénk? — Tehetetlenül tárja szét kar­jait a főmolnár. — Ügy va­gyunk vele, örülünk, hogy hozzák. Nincs még csak két­száz vagon gabonánk... Ko­rábban azért főtt a fejünk, hogy hová tesszük a termést. Most egy színünk egészen üresen áll. A nap bármelyik szakában átvesszük a búzát... Este is ügyeletet tartunk. A termelőszövetkezetek is türelmetlenek. Mindjárt a kombájntól hozzák a gabonát, sokszor gazos is, nedves is. Azt tartják, sokba kerül ha tisztítják, szárítják. Pedig a tisztább, szárazabb gabonáért többet fizet a Gabonafelvásár­ló Vállalat. A nedves gabona tárolása, rendszeres szellőzte­tése rostálása nem kis gondot okoz a szécsényi malom dol­gozóinak. Mégis megteszik, mert nem nézhetik tétlenül, hogy dohos, romlott legyen a búza, ami a garatba kerül. Az ablaknál beszélgetünk és innen belátni szinte az egész udvart. Távolabbi sarkában már áll a három fémvázas ga­bonasiló, de november elejé­ig még hármat építenek hoz­zá. — Sokkal egyszerűbb lesz a dolgunk, ha elkészül mind a hat fémsiló — mondja Pin­tér József. —• Azokban akár tizennégy méteres oszlopban is veszélytelenül tárolhatjuk a gabonát. A ventillátor elég le­vegőt hajt a búzához... Ezzel azonban .csak jövőre számolhatnak. Marad tehát a gabona forgatása, szárítása, az új és a tavalyi búza keverése, a liszt minőségének rendsze­res ellenőrzése. Mert naponta négyszáz mázsa búzát őrölnek meg a szécsényi malomban. * Két műszakban. naponta 200 mázsa lisztet őröl az ér­sekvadkerti malom is. Előtte azonban tisztítják, a fémsilók­ban hideglevegős ventillátor­ral hűtik, szárítják a szeme­ket. A szokottnál több a gyommag az idei gabonában. Ez pedig megemeli a gabona amúgy is magas nedvesség- tartalmát. Hornyák Kálmán üzemvezető a romhányi szö­vetkezetei dicséri: — Nagyon szép gabonát küldtek Romhányból. Mind egy szemig rostálták, tisztítot­ták. .. — Megérte nekik a fáradsá­got? — Mindenképpen — hagy­ja helyben azonnal az üzem­vezető. — A tiszta búzából nem kell levonnunk semmit, többet fizetünk a szövetkezet­nek. .. Aztán az ilyen gabona tárolása is egyszerűbb itt ná­lunk. A 463 vagon búzából be­jött eddig 218 vagon — szá­mol Hornyák Kálmán. — Az érsekvadkerti szövetkezet 150 vagon gabonára szerződött és hozott 50 vagonnal... Rendkívül nehéz helyzetben van az eső miatt az érsekvad­kerti Magyar—Csehszlovák Barátság' Termelőszövetkezet. Júliusban és augusztusban ed­dig hihetetlen mennyiségű, 180 milliméteres csapadékot mértek. Amint annyira meg­szikkad a föld, hogy elbírja a gépeket, azonnal munkához látnak. Ottjártunkkor 7 kom­bájn próbálkozott a rozs ara­tásával. Tavaly ilyenkor már éppen befejezték a gabonafelvásár­lást az érsekvadkerti malom­ban. Most még bizonyára vár­ni kell néhány hetet, hogy be­csukhassák a hatalmas vaska­put. Mert az most még éjjel­nappal nyitva áll a gaboná­val érkező vontatók, tehergép­kocsik előtt. ¥ Lombos Jenő, a Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat igazgatója, aki elkísért az út­ra, nem csak saját gondjaikat ismeri. Jól látja: a szövetke­zetek türelmetlenek, mert az aratás csak lassan, nehezen halad. Azt is elismeri, hogy az induláskor volt bizonyos szervezetlenség a munkában. — Azóta történt néhány in­tézkedés — mondja tájékoz­tatásul. — Mindenekelőtt Üzembe helyeztük mind az öt szárítógépet. A napokban Ma- gyarnándorban újabb nagy tel­jesítményű szárítógép kezd dolgozni. Módosítottuk a ga­bona átvételi idejét. A körzeti üzemvezetők minden időben a szövetkezetek rendelkezésére állnak. A gabonaátvételben mind­ezek ellenére nem történt lé­nyeges változás. Kenyérgabo­nából mindössze 1400 vagon­nal érkezett a telepekre. Ta­valy ilyenkor már 3000 va­gonnál tartottak. A raktározás a szokott időjárás esetén is gondot okoz. — Az a célunk, ami a szö­vetkezeteknek: megmenteni a búzát, hogy jó kenyér készül­jön belőle — búcsúzik Lom­bos Jenő, a vállalat igazgató­ja. — Ezért közösen kell egyengetni a gabona útját a malomba. A szárítással, tisz­títással sokat segíthetnek ne­künk. Aztán abban is bízunk, hogy a Gabonatröszt segítsége sem késik, ha szükségünk lesz rá. Vincze Istvánná NÖGRAD — 1970. augusztus 18., kedd 3 helyüket. „ K. S. Remeket készítenek tétele a segédlevél, és a há­Gondokkal javítanak Gondos munka, hozzáértés szükséges ahhoz, hogy az új bú­zából is jó lisztet őröljenek a malomban. Az érsekvadkertiek lisztjére eddig még nem volt panasz, pedig naponta két va­gonnal szállítanak a sütőipari üzemeknek és a FÜSZÉRT- nek. Hornyák Kálmán üzemvezető és Majer István henger­ek gyakran ellenőrzi a gépsorok munkáját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents