Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-15 / 191. szám
Lakóház, vagy palotai 9 Mc | őst nem szólok a városok építkezéséről, amelyek rendszerint a külterületeken folynak, sem Salgótarjánnak a központból kisugárzó, rohamos fejlődéséről, — nehézségei ellenére. Ezúttal a vidéki, még inkább a falus* építkezésekről írok, amelyekének üteme talán gyorsabb mint a városé — mindenesetre könnyebben észrevehető. Csak éppen érintően említem meg, közgazdasági hátterének, miértjének feszegetése nélkül, hogy a falusi lakosság napjainkban lényegesen könnyebben építkezik, mint valaha. Témám az, hogy hogyan építkezik. Részben jól, gazdaságosan, okos tervek felhasználásával, életkörülményeinek megfelelően, szükségleteinek kielégítésével. Lehet, hogy még előfordul valahol, de nem láttam például vályogépítkezést. Kő és tégla járja, panelt sem vesznek igénybe. Zsindelytető nincs többé (a miskolci deszkatemetői deszkatemplom is csak egyik közös gazdaság előzékenységéből jutott zsindelyhez), nádtetős, vagy zsúptetős házat pedig ki épít ma? Mutatóban akad ugyan néhány az országban, falun már alig, tanyákon is egyre kevesebb. Megrogynak, összedőlnek lassan-lassan és téglaépület követi őket. p Llenben jártamban -keltemben egyre több „palotát” látok kiríni a lakóházak vidám sorai közül. Palotát, amely palotának kicsi, szűkös és szegényes, parasztháznak túldiszitett, ízléstelen. Sok helyütt valóságos várkastélyt mímelő manzárdok hökkentenek meg, egynémely falusi kőművesmester primitív elképzelésének szüleményei. Ház. egy sereg semmire se jó dísztornyocskával, belül csupán denevéreknek alkalmas bemélyedésekkel, szögletekkel. Az egész csak a költségeket növeli, haszna belőle egyedül néhány denevérnek — s a mesternek van. Másutt túlságosan is karcsú, vagy nehézkesen zömök, csavart „barokk oszlopok” tartják a tetőt a lépcsőfeljárat felett. Ami meg a Balaton körül történik, kétségbeejtő. Hajmeresztő eredetieskedés.' a táj hangulatából, a harmonikus környezet megnyugtató vonalaiból, arányaiból kiordító bizarr építmények riogatják a iy Sajoszentpéteren, az üveggyárban nemrég kezdték meg a finomüvegszál gyártásának nagyüzemi kísérleteit. A leheletvékonyságú, 5—7 mikronos üvegszálakból a többi között kiváló minőségű textiliák is készíthetők A folyamatos termelés biztosítására a Szovjetunióból vásároltak üvegszálhúzó berendezést, amellyel naponta 600 kilogramm üvegszálat gyárthatnak. Az alapanyagot, az üveggolyókat jelenleg még Csehszlovákiából importálják. Képünkön: az üveggolyók felöntése a gépbe Koppány György felvétele r Újabb titokzatos quark-nyom Az Ohio State University fizikusainak egy csoportja azt állítja, hogy quark-nyomokat fedezett fel a világűrből a Földre érkező kozmikus sugarakban Mind ez ideig egyetlen olyan nyomcsoportot azonosítottak, amely az általuk feltételezett quarkhoz tartoznék, de ezek a nyomok valószínűleg sok fizikus számára nem oldják meg a hosszú ideje vitatott kérdést: vajon léteznek-e a valóságban quarkok, vagy csupán feltételezés szüleményei. A hét évvel ezelőtt, az atom alatti részecskék tulajdonságainak meghatározására feltalált quarkok egyik feltételezett tulajdonsága az, hogy töredékes elektromos töltéssel rendelkeznek, vagyis az elektron töltésének mintegy egyharma- dával, vagy kétharmadával. Ez valóban a quarkoknak egy olyan aspektusa, amelynek segítségével kimutatható a jelenlétük mélyhűtött folyadékot tartalmazó tartályokban, amelyekben a részecskék mozgása a folyadékban maradt buborékok segítségével követhető. Az amerikai kutatócsoport közli, hogy a kozmikus sugarak által hagyott nyomokról készült mintegy 10 000 fénykép közül csupán egyetlen képen látható quark-nyom. Mindenesetre a quark Igen ritka jelenség, ha egyáltalán létezik: most a quarkra vonatkozó kísérletek állnak az új részecskegyorsítók létrehozásának hátterében. Az Illinois állambeli Bataviában felépülő gépek megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltathatnak e részecskék létezéséről. szemlélőt. Nem csoda, ha ma már megkövetelik: az építési tervet be kell mutatni és engedélyeztetni a , munka megkezdése előtt, nehogy holmi kacifántos ízléssel alkotott ház szerű, vagy nyaral ószerű borzadály tegye tönkre a táj képét. Nem ártana hasonló ellenőrzést bevezetni a falusi építkezések megkezdése előtt is. Persze, inkább tanács jellegű, de erélyes, határozott fellépést kellene tanúsítani azokkal szemben, akik vidám elégedettséget sugárzó, becsületes, jól beosztott parasztház helyett ízléstelen palotában akarnak lakni, ami azonban üti környezetét és funkciójának sem felel meg. em szeretnék ama vád alá kerülni, hogy „eltanácsolom” parasztságunkat a „fejlődéstől”, hátrább akarom szorítani és megmerevíteni a falusi építkezést a zsúptetős korszakba. Távol álljon tőlem. Sőt ellenkezőleg, szívemből kívánom: fejlődjön tehetsége, ízlése szerint. Jól tudom azonban, hogy ez a mütyürkés építkezés, ami ugyan messze elrugaszkodott a funkcionalizmus lehangoló merevségétől, nem parasztságunk, hanem néhány túlfűtött képzeletű kőművesmester ki- ficamult gusztusa. ßs hogy mégis terjed, hogy egyre több ilyen építménnyel lehet találkozni, sajnos igaz. Az emberek sokat utaznak, itt is látnak egy tornyocsfcát, ott is egy „barokk” esőcsatorna- tartót, elmesélik a helyi mesternek, aki megtetézi saját ötleteivel, aztán megalkotja „művét”, egyesekben mosolyt, másokban irigységet keltve. Az irigy — ha majd teheti — ugyanilyent építtet —, és lassan mint a lepra terjed a kór. Masszívan megépített, tisztességes parasztházák helyett mütyürkókkel tarkított álfeastélyocskák terpeszkednek némely faluban, amíg okos szóval meg nem állítjuk ezt a egészségtelen folyamatot. — kussinszky — A kenyér a bélyegen Az idős mester, a Kossuth- díjas Szabó István benczúr- falvi műterme megfiatalodott ezen a nyáron. Derűsebb, otthonosabb lett. ‘ — Ilyen környezetben — mondja Pista bácsi — gyönyörűség a munka s a látogatók. vendégek előtt sem kell szégyenkezni az elhanyagoltságért. Idős Szabó Istvánt gyakran a megyéből, de az ország legkeresik meg tisztelői nemcsak távolabbi helyéről, sőt külföldről is, hogy alkotásainak gazdag tárában gyönyörködhessenek, az újabb művek formálódásának néhány pillanatát elleshessék. Nemrég fejezte be egy sokalakos dombormű faragását a szombathelyi új pártszékház részére, s örül, hogy a megrendelők megelégedéssel fogadták az alkotást. Részt vesz-e az avató ünnepségen? — kérdezem — de tagadóan rázza fejét. — A baleset óta — mondja aztán — csak a legszükségesebb alkalmakon mozdulok el hazulról. Korán kelek, késő estig vagyok fenn, napjaimat a munka tölti be. Pótolom a sorozatok hiányzó darabjait, amelyek elkerültek tőlem, a műteremből. Azonkívül persze új kompozíciók is készülnek; a népviseleti, meg a paraszti sorozat, a régi, eltűnő paraszti életformáról. — Mik például a pótlásra várók ? — Hát. . többek között az Orhalmi menyecske szobra, amely Kanadába került.. . a Kaszavásárló, melyet a szolnoki múzeum vett meg. Pótolom a hiányzó néprajzi szobrokat, most faragom a Rőzsehordó aszonyt, s egyéb feladataim is akadnak. Lesz például egy sürgős munkám: a salgótarjáni új szovjet emlékműre bronzcímert mintázok. Említem, hogy hírek szerint meg akarja mintázni a megye immár országosan ismert népművész asszonyait? — A hír — erősíti meg — csakugyan igaz, de a kiszemelteknek mostanában olyan nagy az elfoglaltságuk, oly zsúfolt a programjuk különféle országos rendezvényeken, hogy nehéz az időpontokat egyeztetni, mintázáshoz ültetni őket. Az elgondolást azonban amint lehet, valóra váltom. — Mutathatok valami érdekeset — folytatja. aztán miközben az asztalhoz vezet. Borítékok között keresgél s egyikből egy postabélyeg fotókópiáját nyújtja át. Az egyforintos bélyegen Kenyér című szoborkompozíciójának fényképmása díszük, Verte] József grafikus iparművész ízlése kompozíciójába fogva. — Megkeresett a posta vezérigazgatósága: engedjek fényképet készíteni a szoborról. Örömmel hozzájárultam. A bélyeg szeptember 21-én a FAO Budapesten tartandó VII. európai regionális konferenciája alkalmából kerül forgalomba. Nemrégiben a televízió is megkeresett, riportfilmet készített rójam Palócföldön című műsorához, — ez tudomásom szerint szeptemberben jut nyilvánosság elé. Hogy a munka mellett mivel telnek napjai, pihenő órái? Aki ismeri őt. annak nem meglepő a válasz: — Nekem a munka a legjobb pihenés. Ha nem mintázok éppen, akkor — mint most — a cimbalmomat re- perálom. öreg volt rajta a tőke, repedezett, a cimbalomnak pedig a tőke a lelke Kitűnő repülőgép deszkát, kaptam, abból készítem az újat. Ez megint eltart majd vagy kétszáz esztendeig. Nem lesz gondja vele az unokáknak sem. Hát igy pihenek én, látod! (barna) Nem töi*vénvszci*u Por, piszok, szemét! Hol? a vonaton. A mi vonatunkon, sőt vonatainkon. Már napok óta utazom, hol ezzel, hol azzal. Augusztus 14-én például azzal a távolságival, amelyik 6.20-kor indul Budapestről. Végigjártam az összes kocsit, hogy viszonylag tiszta ülést találjak, mert a hamu-, és őzemét» ártok zsúfolásig tömötten álltak, az üléseket belepte a por, a korom, a padlót elborította a hamu, a piszok, a napraforgó- és tí'kmaghéj, a papír, a eigarettavég. Kisterenyén három fiatalasz- szony telepedett mellém, s ők is a kezük ügyébe eső újságot áldozták fe>. hogy leülhessenek. Törvényszerű ez? így kell lennie? Nem! ., Vonataink, ha emlékezetem nem csal, közvetlen a háború után voltak ennyire szemetesek. Akkor ez, ismerve a körülményeket, érthető volt, meg lehetett magyarázni. De ma! Semmi- kép sem érthető, hiába is magyarázkodunk. Kérdem a jegyvizsgálót, ezt válaszolja: „Uram, ez a vonat Budapestről Hatvanig munkásvonat!” Micsoda hamis érv? Ki állítja, hol van az előírva, hogy egy műnk ás vonatnak piszkosnak, szemetesnek kell lennie? Máshol kel] keresni a jelenség okát. Mert a vásár kettőn áll. Egyrészt a MÄV- uak kell többet törődnie a kulturált utazási körülmények kialakításával, másrészt az utazónak is jobban kell vigyáznia a tisztaságra, „Kevés az idő, alig állunk néhány percet, máris fordulunk vissza” — mondja a kalauz. Ez tény. De akkor másként kell szervezni a munkál. Éspedig úgy, hogy minden kocsira jusson a beálláskor egy takarító. Másrészt az utasokat se árt figyelmeztetni, például a beszállás előtt, de a vonatban is: ne szemeteljenek, becsüljék a vonatot, á társadalom tulajdonát. Elképzelhetőnek tartom, hogy minden kocsiban kifüggesztenek egy színes, rajzos, vagy képes plakátot: úgy viselkedjék a kedves utas, ahogy otthon, ahogy kultúremtférhe? illik. Sok volt a panasz a táskarádiók zajára. Néhány héttel ezelőtt rendre, sőt csendre szoktattuk őket. A szemetelőket, akik többet ártanak, miért nem? Nincs rá törvény — válaszolja az Illetékes. És igaza vaai, mert csakugyan nincs. Akkor mit (jegyünk? Csináljunk! <S. N. S.) Az alapoknál kezdte Á huszonegyedik esztendő Nógrádmarcalon könnyű idősebbek között vagyok. Ami megtalálni a tanácselnök házát. Még a legkisebb gyerek is tudja a faluban, hogy Józsi bácsi hol lakik. Ez érthető is. Sisa József húsz esztendeje tanácselnök, Ezt a húsz évet egyfolytában Nógrádmarcalon töltötte. Ezer szál köti falujához. Nemcsak szülei, hanem nagyapja, talán már a ja is itt lakott. Száz évre visz- szamenőleg nyomon követte a családját, ott megszakadt a szál. A falut körül ölelő szántóföldeken verejtékezett valamennyi rokona. Ezek a szálak pedig eltéphetetienek. Talán ez tartó tta vissza falujába Sisa Józsefet is. Nógrádmarcalon vállalt állást, 1949-ben az akkori körjegyzői hivatal kereskedelmi nyilvántartója lett. Ez volt a hivatalos rangja.. A valóságban amolyan mindenes.! Számadásokat készített, jegyeket intézett. 1950-ben. a tanácsok megalakulásának idején falujának egyik jelöltje volt a tanácselnöki posztra. Nem is akármilyen, mert első volt a listán. Becsületes, szorgalmas, tisztesidőt illeti, bizoa szolgálati nyára. Azóta teljesen megfehéredett a haja. De szeme ma is fiatalos. — Amikor tanácselnök lettem, még nem is tudtam, milyen nehéz hivatalt vállalok. Könnyebb így a vezetők dolga is. Elégedett ember. Elégedettségét nem a megszerzett anyagi javaknak, hanem a jól végzett munka örömének köszönheti. Mert fizetése húsz év után is alig haladja meg a kétezer-háromszáz forintot. Felesége a termelőszövetkezetbe segít be, hogy ezzel is kiegészítse családi jövedelmét. Hálom gyereket neveltek, a leg- — Hogy mi minden váltó- kisebb még általános iskolás. *?’, CS?k ,af.,tudi?' 80 — Lányunk már a saját láévtizedek óta lakik a faluban. bára áut keresi a ke_ A nogradmarcatiak nagy nyerét. Varrónő. A másik két- többségé cselédemben volt tő még tanul, valamikor. A hegyes-dombos, kötött talaj, a nehezen mű- Beszélgetünk, a tanácselnök vélhető földek nem adtak fé- 32 emlékeit idézi. Két ízben nyes megélhetést. Én még jól akart elmenni. Más állást emlékszem a kerékagyig érő ajánlottak neki, előnyösebbet, mar i> . , :,— sárrá, a sowiDe dl dédap- fommunlste voltam, tele fia- Lámpással jártak ueuap tatos lendülettel, hittel. sárra, a sötétbe bújó utcákra. em.beNem pgit csak a tollfosztóban pis lakóit itt-ott fény. több fizetésért. Aztán mind a kétszer meggondolta magát, nem ment. Nem tudta otthagyni az embereket, akik újból és újból megajándékozták Ma érdemes körülnézni a bizalmukkal és szeretetükkel. községben. Minden utcában Talán azért, mert nem foglal- sűrűn állnak a villanyoszlo- kozásnak, hanem hivatásnak pok. Végig járda vezet, öt- tekinti, amit csinál, ven férőhelyes óvodát és olyan tanácsházát építettek, amely párját ritkítja a megyében. Az orvosi rendelő, posta, művelődési ház ma már megszokott a faluban. mondom, akadt álmatlan éjségas embernek ismerték. így szakám is, amikor nem tud- _ __ s enkit nem lepett meg, amikor tam, mit is teszek holnap. , , ,Az ef1 Voltam üdülni is. Akár hiszi, rp j szo oa,iával r,,,,v ^ Most is állandóan bújja a könyveket, újságokat, rendeleteket. Munkaideje jóval meghaladja a nyolc órát. Otthon is gyakran keresik. — Csak egy szóra elnök elvtárs — kez- Az emberek változtak leg- dik, aztán az egy szóból sok- többet.^ A közösben megtalál- szór hosszú, hosszú mondatok jak számításukat és ez meg- lesznek, látszik az egész falun. Űj házak épültek fürdőszobával, — Úgy vagyok minden évnapfényes, világos ablakokkal, ben, hogy alig várom a sza- Némelyikbem három-négy szó- badságot. Amikor kiveszem, ba is van. Az asszonyokról őrülök neki. Aztán elmúlik lekerült a népviselet, ma már e^v nap, két nap és nyugtalan csak az idősebbek hordják. leszek. Keresem az alkalmat, hogy visszamenjek dolgozni. rá esett a választás. — Akkor a legfiatalabb tanácselnök voltain a balassagyarmati tárásban — emlékezik Sisa József. Aztán gondolEgyre büszke vagyok. Tudtommal soha senkivel embertelen, igazságtalan nem voltam. A nógrádmarcali tanácselJ^bikjiéhany pillanatig, majd nök nyug0dt. csöndes ember. Szava átmelegedik, amikor t'a- leg- lujáról beszél. hozzáfűzi — Most meg talán a . a szerényebbek kö- ak£r nem. öt nap múlva Iszé tartozik. De nem bánom. mét itthon voltam. Aki hús^ örülök neki. hogy az embe- évet egy helven eltöltött. az 2t„Íyen 3yX‘per sy^P^ak. bizonyára igazat ad nekem ... Bútort vesznek. televízióra gyűjtenek, ruházkodnak. Cs. E, NÖGRAD — 1970. augusztus 15., szombat 5
