Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-15 / 191. szám
A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását célzó bécsi SALT-tárgyalások má sodik szakasza befejeződött. Megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy november 2-án Helsinkiben felújítják a stratégiai fegyverzet korlátozásának kérdéseivel foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalásokat. Képünkön: Szemjonov szovjet (balról) és Smith amerikai fődelegátus aláírja a Belvedere-palotában a megbeszélésekről kiadott közleményt t jabb flzenef a Twpamaros-g-erilláMól Kivéqzik Dias Gomidét? Az uruguayi Tupamaros-ge- rillák csütörtökön közleményt juttattak el a hatóságokhoz. Gépírásos üzenetüket ezúttal az argentin főváros, a La Plata másik oldalán fekvő Buenos Aires egyik vendéglőjében találták meg. A gerillák kijelentik, hogy az általuk elfogott túszok közül az amerikai Daniel Mitrionet „a szigezték ki”. A volt indianai endőrfőnök kivégzéséért a felelősséget — írták — az uruguayi államelnöknek kell vállalnia, amiért nem volt hajlandó belemenni „egynéhány nemzetközi bűnöző és bebörtönzött hazaifiak kicserélésébe”. A kommüniké említést tett a Tupamaros-csoport fogságágorú forradalmi Igazságszol- ban levő brazil konzulról, gáltatás módszereinek alkal- Dias Gomideről, nem beszél mazásával ítélték el és vé- viszont az amerikai Claude n koreai nép Negyedszázada, hogy a második világháború végnapjaiban a szovjet hadsereg, és a Kim ír Szén vezette partizánmozgalom csapásai nyomán a koreai félsziget északi fele felszabadult a négyévtizedes japán gyarmati uralom alól. Ezzel párhuzamosan az ország másik felében, a 38. szélességi körtől délre is összeomlott a japán megszállók hatalmi gépezete, noha az amerikai hadsereg csak hat nappal a szeptember 2-i japán kapituláció után vonult be ebbe az országrészbe. Ma már — az Egyesült Államok utóbbi huszonöt esztendős Ázsia-politikájának ismeretében — nyilvánvaló, hogy Washington kezdettől fogva hídfőállást akart kiépíteni magának a stratégiai fekvésű koreai félszigeten. Ez a magyarázata annak, hogy az amerikai megszálló hatóságok a 38. szélességi körtől délre feloszlatták a megérkezésükig spontán alakult forradalmi, népi szerveket, s helyükbe, reakciós, népellenes államrendszert építettek ki. A 38. szélességi körtől északra 1945 augusztusa a koreai nép igazi felszabadulását, nemzeti felemelkedésének lehetőségét hozta meg. A koreai nép, a marxista—leninista munkapárt kipróbált vezetésével élni tudott ezzel a lehetőséggel, s megindult azon az úton, amely gyökeres társadalmi-gazdasági átalakuláshoz vezetett. Ennek első állomása a földreform volt, amelynek során 725 000 föld nélküli és törpebirtokos paraszt között felosztották a volt gyarmatosítók és a velük együttműködő nagybirtokosok földjét. Ezt — 1946-ban — a bankok, a közlekedés, a nagyipar államosítása követte. Közben az amerikai fél hibájából zátonyra futottak azok a tárgyalások, amelyek eredményeként — az 1945 decemberi moszkvai külügyminiszteri értekezlet közös elhatározásának megfelelően — meg kellett volna alakítani az egységes és demokratikus Korea kormányát. Az akkor már körvonalazódó amerikai hidegháborús politika azonban Korea déli felében olyan választás elé került, hogy vagy a legreakciósabb erőket támogatja, vagy a tömegek követelésére a 38. foktól délre is alapvető társadalmi-gazdasági reformokat kell bevezetni. Washington ekkor Li Szin Mant, ezt az amerikai emigrációból hazavitt gyökértelen politikust választotta, akinek diktátori hajlamairól már akkor legendákat írtak a lapok. Ilyen előzmények után 1948 májusában Korea déli felében külön választásokat tartottak, majd ennek a törvénytelen aktusnak a betetőzéseként 1948 nyarán tető alá hozták Li Szin Man szöuli rezsimjét. Válaszul az északon alakult népi bizottság általános választásokat hirdetett egész Korea területére. A választásokon — a rendőrterror ellenére — délen is részt vett a lakosság háromnegyede, s így 1948 szeptemberében voltaképpen egész Korea megválasztott képviselői határozták el a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltását. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság az ötvenes évek szörnyű háborús pusztítását, az amerikai agressziót követően begyógyította a sebeket, sikeresen építi szocialista társadalmát, s következetesen harcol a koreai nép nagy nemzeti céljának megvalósításáért: az ország békés egyesítésének kivívásáért. A magyar nép, amely mindig rokonszenv- vel kísérte és támogatta a koreai nép szabadságküzdelmét, a felszabadulás évfordulóján új sikereket kíván a KNDK népének szocialista építőmunkájához, s Észak és Dél békés újraegyesítéséért folytatott nemes küzdelméhez. 2 NÓGRAD — 1970. augusztus 15., szombat j Fly mezőgazdasági szakértőről. Ami Dias Gomidét illeti, a közlemény a diplomatát „az amerikai földrész egyik legvéresebb diktatúrája” képviselőjének nevezte és megjegyezte: „igen erőteljes érvek szólnak amellett, hogy vele szemben is ugyanezt a forradalmi igazságszolgáltatást alkalmazzuk”. Montevideóban egyébként több mint tízezer katona és rendőr folytatta a razziákat Dias Gomide és Fly felkutatására, egyelőre eredménytelenül. Jorge Periano Facio uruguayi külügyminiszter csütörtökön este kijelentette, hogy kormányának az emberrablásokkal kapcsolatos álláspontját a nyugati félteke országai „szilárdan támogatták, kivéve egy-két kormányt”. Periano Facio cáfolta azokat a jelentéseket, amelyek szerint a határon brazil csapatösszevonásokat hajtottak volna végre. (MTI) Koholmányok a szovjet külpolitikáról A Za Rubezsom című szovjet hetilap legutóbbi száma nemzetközi szemléjében foglalkozik az amerikai propagandaközpontok tevékenységevei, amely a szovjet—kínai kapcsolatok megrontására irányul. Leonyid Zavjalov, a szemleíró rámutat: „Az amerikai propagandaközpontok hol az egyik, hol a másik országban jelentetnek meg a központi hírszerző hivatalban készült koholmányokat, a szovjet külpolitikáról. így a napokban megjelent a soron levő, ezúttal a szovjet—kínai kapcsolatokról szóló alkotás”. A Washington Evening Star című lap provokációs közleményt jelentetett meg arról. hogy a Szovjetunió és Kína közeledik egy „új ösz- szecsapáshoz” és „a Nixon- kormány teljes komolysággal veszi számításba azt a lehetőséget. hogy az oroszok figyelmeztető csapást mérnek Kínára”. E közlemény provokációs jellege nyilvánvaló. Szerzői ismét megmutatták, hogy az Egyesült Államokban vannak olyan erők, amelyek számára a szovjet—kínai kapcsolatok rombolása a szocialista tábor ellen és annak egysége ellen irányuló külpolitikai vonal egyik alkotóeleme. Nyilvánvaló tény ez és nem is kellene figyelmet szentelni neki. Sajnos, azonban Pe- kingben egyesek felhasználják az ilyen közleményeket. Talán nem ezt tanúsítja az a szerkesztőségi cikk, amely á múlt héten jelent meg a Zsenmin Zsipao, a Csiefang- csün Zsipao és a Hungcsi hasábjain? A cikket a kínai hadsereg megalakulásának 43. évfordulója alkalmából közölték, és egy sor koholmányt tartalmaz a Kína irányában folytatott szovjet politikára vonatkozólag. így például a cikk azt állítja, hogy a Szovjetunió (amelyet a két „szuperhatalom” egyikének nevez) „nincs olyan nap, hogy szüneteltetné a Kína megtámadására való felkészülést”, „fenyegeti Kínát” és így tovább. A Szovjetunió vezetői beszédeikben nem egy ízben hangsúlyozták: minden olyan állítás, hogy a Szovjetunió támadást készít elő Kína ellen, szennyes provokáció és teljes egészében koholmány. A Szovjetunió a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálásának a híve. (MTI) Magyar vezetők üdvözlő távirata Korea leiszabadulásának 25. évfordulója alkalmából KIM IR SZÉN elvtársnak, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének; OOJ JEN GÉN elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlése Elnöksége elnökének. P H E N J A N Kedves elvtársak! Korea felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a Magyal Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyal Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és egész dolgozó népünk nevében torró üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek, s önökön keresztül a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának, a koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlése Elnökségének és kormányának, valamint a testvéri koreai népnek. A több évtizedes gyarmati igát lerázó, felszabadult testvéri koreai nép e jelentős évfordulóján új sikereket kívánunk önöknek szocialista hazájuk felvirágoztatásáért, országuk békés egyesítéséért folyó nemes munkájukban. Budapest, 1970. augusztus 14. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Polgári célpontokat támadtak Jordániában Két izraeli repülőgép polgári célpontokat támadott Jordánia északi részén pénteken — közölte az ammani katonai szóvivő. A szóvivő közölte, hogy 8 Jordániái erők tüzeltek a támadó gépekre. Ammani jelentések szerint Ez volt huszonnégy órán a Jordániái kormány utasította állandó ENSZ-megbízottját. Mohamed Farra-t, hogy tegyen panaszt Gunnar Jarring- nál, az ENSZ közel-keleti kü- lönmegbízottjánál a pénteki izraeli légitámadás miatt. Az ammani kormány ezt a támadást a tűzszünet súlyos megsértésének tekinti, (MTI) belül a második alkalom, hogy Izrael megsértette a tűz- szüneti megállapodást. A hatvan percig tartó légitámadás célpontja egy országút volt a Jordán-völgy északi részén, Khirbet Marfaa környékén. Több polgári személy megsérült és gépkocsi megrongálódott. Allamellenes röpiratokat készítettek A Csehszlovák Távirati Iroda jelentése szerint a belügyminisztérium szervei ezekben a napokban a főváros területén lelepleztek egy csoportot, amelynek tagjai Csehszlovákia társadalmi és állami rendszerét, valamint az ország szövetségeseit szidalmazó, H- lamellenes röpiratokat készítettek és terjesztettek. Az említett irományok szerzői és terjesztői közül többet korábban már büntetőjogi felelősségre vontak közveszélyes munkakerülésért, csalásért és a társadalmi tulajdon megkárosításáért. A vizsgálat befejezése után a közvéleményt részletesen tájékoztatják a fenti személyek egész tevé- kehységéről. (MTI) Az egyezmény sokaknak javára válik Willy Brandt nyugatnémet szövetségi kancellár pénteken. egy nappal azután, hogy visszaérkezett Moszkvából, sajtóértekezleten vonta meg a moszkvai tárgyalások és a szerződés megkötésének mérlegét. A szerződés megkötésével, a kancellár szavai szerint, biztosabb lett a béke és életre kelt a feszültség enyhülésének egy eleme. Az NSZK Moszkvában a bonni kormánynyilatkozat egyik fontos részét próbálta gyakorlati politikává változtatni. A szerződés megkötésével a szövetségi kormány most azoknak a kapcsolatoknak a szintjét érte el, amelyek a Szovjetunió és más nyugati országok között már fennállnak. Ezzel pontot tettek a háború után és remélhető, hogy a szavak háborúja is megszűnik. Maga a szerződés — mondotta a kancelBrandt kancellár (jobb oldalt) és Scheel külügyminiszter Bonnban nagyszabású sajtókonferencián számoltak be a szovjet—nyugatnémet tárgyalásokról és a Moszkvában megkötött szerződésről lár — egymaga nem eredményezi még a kapcsolatok javulását, de megteremti ennek reményét és lehetőségét. A kancellár hangsúlyozta, hogy a Moszkvához fűződő kapcsolatokat a szerződés új alapokra helyezte. A négy nagyhatalom Nyugat-Berlin- nel és Németországgal kapcsolatos jogait egészükben véve a szerződés nem érinti. Az egyezmény senkinek sem árt, viszont" sokaknak javára válik — mondotta. Brandt kifejezte meggyőződését, hogy a szerződés hasznosan befolyásolja a Nyugat-Berlinről folytatott négyhatalmi tárgyalásokat is., Brandt véleménye szerint a moszkvai események után valószínűleg könnyebben realizálódhatnak a Varsói Szerződés más tagállamaihoz fűződő kapcsolatok rendezésére irányuló törekvések. A szövetségi kormány szeptemberre már „döntő haladást” remél a Lengyel Népköztársasággal folytatandó tárgyalásokon. A nyugatnémet—szovjet szerződés aláírásakor a szfc* vetségi kormány abban a tudatban járt el, hogy Európ# államainak határai erőszakkal nem változtathatók meg — folytatta —, de az NSZK 3 jövőben is törekszik a „német egység békés helyreállítására”. Az ellenzékhez szólva a kancellár kijelentette, hogy a szövetségi kormány együttműködésre törekszik velük. A kiegyezés Kelettel — hangsúlyozta — nem egy párt ügye. A szövetségi kormány akarja ezt a kiegyezést és bizonyos abban, hogy „ebben a nép nagy többségének támogatását élvezi”. (DPA)
