Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-11 / 161. szám

ülésezett a megyei pariKsizottseag (Folytatói! m T oldalról) tés kérdéseiben,, fellépett, a mindenáron való gazdaságos­sági szemlélet ellen, nem ér­tett egyet sem a letelepültek elvándoroltatásával, sem a munkakönyv kézbeadásával. A megyei pártbizottság állás­foglalása mindig az volt, hogy a foglalkoztatást embersége­sen és ^lső&orbam a megyén bedül kell alapvetően megioil- dami. A foglalkoztatás megoldása érdekében a helyi lehetősé­gek feltárásával több irányú erőfeszítés történt. (Idejében felmérték a felszabadult bá­nyai épületeket, iparfejleszté­si tanulmányt készítettek, A megyei pártbizottság ha­tározata alapján a megyében 25 új gazdasági egység kezdte el munkáját. Ezek jelenleg ötezer embert foglalkoztatnak. Ezzel egyidejűleg meglevő üzemeink — megértve a fog­lalkoztatás területén jelent­kező problémákat — több mint 4200 fővel növelték létszámu­kat. Összesen mintegy 9000 dolgozó kapott munkalehető­séget, ezek között 5000 nő. A tanácsi beruházások se­gítségével kialakulóban van az egészséges infrastrukturá­lis változás; folytatódik Sal­gótarján átépítése, megkezdő­dött Balassagyarmat rekonst­rukciója, illetve elkezdődött a járási székhelyek és kiemelt települések fejlesztése. Közis­mert lakásgondjaink ellenére előrelépünk a 15 éves lakás­fejlesztési terv megvalósításá­ban. A kedvező változások nyomán a megyei párt-vég­rehajtóbizottság megállapí­totta, hogy a harmadik öt­éves terv időszakában megte­remtettük a munkaerő-foglal­Rétsáigon, Pástzfcóm, Salgótar­jánban és több helyen üze­meket telepítettek). A Politi­kai Bizottság határozata, illet­ve a 2007-es kormányrende­let alapján megteremtődtek azok az anyagi feltételek, amelyek alapvetően biztosít­ják a szénbányászat vissza­fejlesztése következtében a megszűnő munkahelyek pótlá­sát, ezzel párhuzamosan a megye ipari szerkezetének át­alakítását, megújhodását. A megye gazdasági fejlődé­sének tapasztalatait összegez­ve a beszámoló megállapítot­ta, hogy az elmúlt négy év munkája nyomán kedvező vál­tozás indult eL koztatási gondok megoldásá­nak lehetőségét. Jelenleg eny­he munkaerőkereslet van, amely politikailag kedvező hatást váltott ki. Alapvető feladataink megoldásához ele­gendő mukaerő van és lesz a jövőben is. Szoó elvtárs kedvező jelként említette, hegy foglalkoztatási gondjaink megoldása mellett a kialakult új iparszerkezet nemcsak a ma problémáját oldja meg, hanem a megyei pártbizottság arra törekszik, hogy a megyébe olyan ipari üzemek települjenek, amelyek gazdaságos működése hosszú távon biztosított, s a vállalat fejlődése mellett megoldják a település gazdasági továbbfej­lődésének feladatait is. A fel­adatok és eredmények össze­gezéseként a beszámoló meg­állapította, hogy a bányász- kérdést megyénkben úgy old­juk meg, ahogy a IX. kong­resszuson elhangzott, s ahogy a megyei pártbizottság ebben állást foglalt. Ezzel az 1966- os pártértekezlet legfőbb cél­kitűzéseit teljesítettük. en sem az üzemi pártszerve­zetek, sem a szakszervezet, elfogadták a gazdasági veze­tés álláspontját, a pénzügyi­anyagi feltételekre való hi­vatkozást. Szembeötlő hiba­ként említette az előadó, hogy az anyagi befektetést nem igénylő üzem- és munkaszer­vezési intézkedések végrehaj­tása is elmaradt. Ezért indo­kolt, hogy pártszervezeteink, szakszervezeteink és a gazda­sági vezetés újra tanulmá­nyozza az elkészített intézke­dési terveket, vizsgálják meg, hogy milyen feladatok ma­radtak el és ennek alapján a szükséges intézkedéseket te­gyék meg. Jogos bírálat érte a terme­lékenység elhanyagolását, a sok munkaidő-kiesést, az iga­zolt és igazolatlan hiányzást, az üzemi rend és fegyelem lazulását. Több üzem statisztikai je­lentését idézte az előadó, és konkrét adatokkal bizonyítot­ta, hogy tűrhetetlenül sok a kieső munkaidő, semmivel sem magyarázható a soha nem tapasztalt táppénzes be­tegek sokasága. Olyan mér­tékben lazult a munkafegye­lem, úgy elharapódzott a ló­gás, hogy mindennap egy acélgyár nagyságú üzem nem termel. Ezt nem tűrhetik to­vább sem a pártszervezetek, sem a gazdasági vezetőik. Kér­dezzék meg erről a szocialis­ta brigádok és a törzsgárda tagjainak véleményét és a be­csületes munkások segítségére támaszkodva intézkedni kell. A jelentés részletesen ele­mezte a munkaerőmozgás okait és következményeit. Pótolni kellett az anyasági segélyt igénybe vevők létszá­mát, sok bányász ment nyug­díjba, és lakóhelyükhöz kö­zelebb próbáltak elhelyezked­ni az emberek. Mindez ész­szerű és indokolt. De sajá­tos jelenség, hogy az új ipar- telepítés határozottan felfed­te egyik-másik régi üzem munkakörülményeinek elma­radottságát. Főleg a rossz munkakörülmények között dolgozók vándorolnak, és azok mondanak fel, akikkel az üzemben nem jól bánnak. A megnövekedett munkaerő- mozgás hatását is figyelembe- véve megállapítható, hogy vállalataink az élő munka ésszerű kihasználásának tar­talékaival kellő módim nem foglalkoznak, többnyire a könnyebb megoldást választ­ják, lehetőleg új munkásokat vesznek fel. Ezért a Munka­ügyi Minisztérium állásfog­lalása alapján a megyei ta­A negyedik Népgazdasági szinten kidol­gozzák a hosszú távú fejlesz­tési tervet, amely 15 évre elő­re jelöli meg a fejlesztés főbb irányait. Ez szoros összefüg­gésben van a területi terve­zés és fejlesztési elképzelések­kel, s magában foglalja me­gyénk fejlesztési javaslatait ia Népgazdaságunk negyedik öt­éves terve része a 15 éves távlati tervnek. Az országos irányelveket és a megyei sa­játosságokat figyelembe véve dolgozták ki a megye 15 éves fejlesiztésének irányelveit. Er­re épül az iparfejlesztési irányelv, amely 10—20 évre szabja meg feladatainkat. Dol­goznak a megye édelmiszer- gazdasáigának fejlesztési ter­vein, hosszabb távra készül városfejlesztésünk is. Mind­ezekbe szervesen illeszkedik a salgótarjáni rekonstrukció, Balassagyarmat, a járások és a nagyközségek fejlesztése. A megye közép távú fejlesztési irányelveit a pártbizottság előző ülésén vitatták meg, mégis, a főbb célkitűzéseket a beszámoló érintette. Különös hangsúlyt kapott a lakásépítési program, mert az ipari centrumban, főleg Sal­gótarjánban a munkások poli­tikai kérdésként vetik fel a lakásgondokat. Ezért jogos kö­vetelmény, hogy a negyedik ötéves tervciklusban az eddig ismertnél több lakást épít­sünk. Az előzetes számítások alapján 1975-ig 5,6 milliárd forint értékű építési munkát kell elvégezni, a harmadik öt­éves terv 3—3,5 milliárd fo­rint értékű beruházásával szemben. A beszámoló hang­súlyozta, hogy célkitűzéseink reálisak, jogosak. Az építőipa­ri kapacitás fejlesztése tehát nácson részleges munkaerő­közvetítést vezettek be. Ez át­meneti, adminisztratív intéz­kedés. Kedvezően értékelte a me­gyei pártbizottság, hogy 1969- től a bérgazdálkodásban na­gyobb szerepet kapott a dif­ferenciált bérezés, több új bérformát vezettek be, de gond, hogy az üzemekben még nem vizsgálják kellően a bérezés és a teljesítmények kölcsönhatását. Ennek tulaj­donítható, hogy az alapbér- emelések, a mozgóbér és a különböző pótlékok alkalma­zása nem a gazdaságos mun­ka, nem a tényleges teljesít­ménynövekedés miatt tör­tént, hanem a korábbi bér­aránytalanságokat igyekeztek felszámolni. Feszültséget okoz, hogy a nem megyei székhe­lyű vállalatoknál az üzemi, gazdasági és mozgalmi veze­tők nem ismerik kellő idő­ben a gyáregység bérfejesz- tési lehetőségeit, ezért nem is tudják azt kellő mértékben alkalmazni. A gazdaságirányítási reform bevezetése óta viszonylag ki­sebb szerepet kapott a, belső tartalékok feltárása, az üze­mi gondok megoldása. A sza­bályozók pillanatnyi hatására a rövid távon gyorsabb ered­ményt biztosító megoldások kerültek előtérbe, noha a me­gyei pártbizottság több ízben felhívta a vállalatok mozgalmi és gazdasági vezetőinek fi­gyelmét a gazdasági reform várható hatására és egyre növekvő követelményére. A politikai és az agitációs munkában nem kapott kellő szerepet a munkatermelé­kenység, a differenciált bé­rezés, a vállalati gazdálkodás kérdése. A piaci helyzet ha­tására főleg a forgalom kér­dései kerültek a vállalati ve­zetésnél vizsgálatra, mivel ez biztosította a nyereség és a termelékenység javításának legkönnyebb módját. Kevés­bé szorgalmazták a belső tar­talékok felhasználásának le­hetőségeit. A vállalati belső mechanizmus kérdései a szük­ségesnél kisebb szerepet kap­tak, a munkafegyelem, a munkaidő kihasználása, a ha­táskörök leadása, az alsóbb szervek felelősségének kérdé­sei egyre sürgetőbben jelent­keznek. Szóvá tette az előadó, hogy a vezetés hibájából eredő hiányosságokat is többnyire a munkásokra hárítják, pe­dig a gépesítés, a belső üzem- és munkaszervezés állapota bizonyítja, hogy ez nem igaz. ötéves terv a negyedik ötéves terv kulcs­kérdése, a pártbizottság, az állami vezetés számára politi­kai kérdés és csak másodsor­ban gazdasági feladat. A korábbi határozatok óta fejlődés tapasztalható az épí­tőipar területén. Hiszen 1066- tól ’69-ig átlagosan 8—10 szá­zalékkal növekedett a ter­melés. Különösen vonatkozik ez az újonnan alakult Tö- VÁLL-okra, kisipari termelő­szövetkezetekre, de a tanácsi építőiparnál is megkezdődött a fejlődés. A kedvező jelek mel­lett is országos szinten és me­gyénkben is feszültség van a beruházási piacon. A megyei pánt-vb álláspontja szerint a feszültséget nem egyértelmű­en csak a megnöivakedett be­ruházási igény okozza, hanem objektív és szubjektív ténye­zőik is. Éppen ezért az előadó felhívta a figyelmet a hatá­rozatok végrehajtásánál ta­pasztalható huzavonára és ér­tetlenségre. Figyelmeztette aiz illetékeseket, hogy a kapacitás növelését, a meglevő lehető­ségek ésszerű kihasználását szubjektív ténjtezők is jelen­tős mértékben gátolják. Nyo­matékosan és érvekkel bizo­nyította a beszámoló, hogy fő­leg az állami építőiparnál nem kielégítő a vállalati belső szervezettség, 1969-ban csök­kent a termelékenység, s az előrejelzések szerint 1970-ben sem várható javulás. Bírálat érte az építkezésben közremű­ködő tervezek, beruházók és kivitelezők együttműködésé­nek hiányosságait. A végrehajtó bizottság fi­gyelembe vette, hogy a követ­kező tervci'Musban legfonto­sabb kulcskérdés az építőipa­ri kapacitás növekedése. Ezért az illetékes szerveknek java­solta, hogy a kormány által jóváhagyott központi és me­gyei forrásból támogassák az építőipari kapacitás növelését. Ennek alapján a megyei ta­nács vb az elmúlt időszakban jóváhagyta az állami, a taná­csi és az egyéb építőipari ka­pacitás növelésére szolgáló több millió forintos támoga­tást. Emellett a megyei párt- bizottság támogatja az orszá­gos építőipari programon be­lül az ÉVM fűtőberendezés gyárának fejlesztését, a saját források felhasználása mellett szükséges, hogy az épitőipari kapacitást a központi alapból is jelentős összegekkel fej­lesszék. A megyei pártibizottság elő­terjesztése javasolta; vizsgál­ják meg a bányai mélyépíté­si kapacitás továbbfejlesztését Az 1966-os megyei pártérte­kezlet beszámolója fő fel­adatként szabta meg a párt- szervezetek számára, hogy na­gyobb figyelmet keli fordítani a távlati kérdések tisztázásá­ra, a közgazdasági szemlélet nagyobb arányú elterjesztésé­re. Ezen a téren pártszerve­zeteink sokat tettek, munká­juk egyértelműen tükröződik az elért eredményekben. De most a politikai munkában új, nagy feladatra kell felkészülni. A beszámoló hangsúlyozta hogy a pártszervezetek legfon­tosabb feladatait a pártérte­kezletre való felkészülés idő­szakában lehet összegezni, de a fő feladatokra már most célszerű felhívni a figyelmet. Alapvető feladat a munkater­melékenység növelése, az üze­mi rend megteremtése. A po­litikai munkában erre kell fordítani a figyelmet. A me­gyei szinttől az alapszerveze­tig aktívabb gazdaságpolitikai szervezőmunkára van szük­ség a gazdasági élet minden területén, a gazdaság párt irá­nyításában és -ellenőrzésében. A pártbizottságoknál, -alap- szervezeteknél a gazdasági szervezőmunka fokmérője a hatékonyság javulása legyen. Az előadó féltette a kérdést, hogy állíthatunk-e ilyen kö­vetelményt a pártmunkában? A válasz az, hogy igen. Ugyan­is üzemeink rekonstrukciója a következő tervciklus közepére vállalati szinten, tőkeáram­lás, illetve -társulás útján is. Mindezen források felhaszná­lásával megteremtődik annak lehetősége, hogy az építőipari kapacitás növelésének anyagi és technikai bázisai a negye­dik ötéves terv időszaka alatt kellő mértekben növekszenek; a ma még tapasztalható el­lentmondást nagymértékben csökkenteni lehet. Mia már ismert a meglevő üzemek fejlesztése, az új üze­mek telepítése, termékeik struktúrája és részben, gyártá­si technológiájuk is. Az új helyzetnek megfelelően gon­doskodni kell a szafcmunikás- utánpótlásról is. Szaíkmunikós- képző iskolát kell építeni tan­műhellyel és kollégiummal együtt. Fokozott figyelemre van szükség a szakközépisko­lások és az ipari tanulók képzésében, nevelésében. befejeződik, tehát jogos a nagyobb igény. A reform időszakában sok új kezdeményezés történt a párt­munka módszerében. Ezeket figyelembe véve a pártbizott­ság fő feladatnak tartja a pártmunka és általában a ve­zetés színvonalának emelését. Az 1969-es határozat is hang­súlyozta, hogy a közgazdasági szabályozókkal együtt tovább növekszik a gazdasági élet kü­lönböző szintjein tevékenyke­dő pártszervek hatásköre, fe­lelőssége. Ez a jövőben — kü­lönösen az üzemi pártbizottsá­goknál — kerüljön központi helyre. A korábbi időszak vi­tája és a kellő tapasztalatok után tisztázódott a pártirányí­tás és -ellenőrzés módszere. Ha a népgazdaság érdekét, a területi fejlesztés elveit sérti valamilyen gazdasági intézke­dés, akkor a pártszervezetek­nek joguk, sőt kötelességük, hogy közbeavatkozzanak. Vállalatainknál megvannak a korszerűbb vezetés feltételei. Már hároméves tapasztalatunk van, tehát jobban számon kell kérni a további fejlődést. Min­den területen erősíteni kelt a feladatokhoz szükséges politi­kai és szakmai felkészültséget Főleg a kommunista vezetők legyenek önmagukkal szem­ben igényesebbek, hogy ezt másoktól is megkövetelhessék. Köszönet es jó munkáért Az elért eredményekben benne van a megyében dolgo­zó parttagok és pártonkivüli munkások, a gazdaságvezetők összefogásának eredményei is. Az 1969—70. év tapasztalatai bizonyítják, hogy dolgozóink széles rétege megértette az új követelményekből adódó fela­datok fontosságát Ezt bizonyít­ja a jubileumi munkaverseny­ben vállalt feladatok teljesíté­se is. Az MSZMP KB, vala­mint a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának felhívására az üzemek szocialista és KISZ- brigádjai felajánlásokat és pótvállalásokat tettek a ter­vek teljesítésére, illetve túl­teljesítésére. Ezek jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a megye termelő- és szolgáltató egységei teljesítették éves ter­vüket. A megyei pártbizottság köszönetét mond mindazok­nak, akik a pártértekezlet óta ebben a nagy munkában tevékenyen kivették részüket. A beszámoló külön megemlí­tette a bánya területén dol­gozó párttagok és pártonkívü- liek munkájának jelentőségét. A harmadik ötéves terv gya­korlata bizonyította, hogy kö­zös összefogással mindenkor meg tudjuk oldani a legnehe­zebb feladatokat is. Megyénk ipari termelését a harmadik ötéves terv idősza­kában alapvetően még a szén­bányászat visszafejlesztése ha­tározta meg. A szénibányásza­ton kívüli iparágak fejlődése Fejlődés és A kedvező jelenségek mel­lett a fejlődés nem egyértel­műen ítélhető meg. A beszá­moló felhívta a figyelmet, hogy a termelés ütemessége nem kielégítő, a korábbinál nagyobb szóródás tapasztal­ható az egyes vállalatok gaz­dálkodásában. Igaz, a terme­lés hullámzásának jelentkez­nek vállalaton kívüli okai is, például a vagonellát'ás nehéz­ségei a szénbányáknál és a kőbányáknál, sok gondot okoz az anyagellátás. De a párt­bizottság beszámolója nyoma­tékosan felhívta a figyelmet, hogy a vállalatok nem min­denkor mérik fel helyesen a piaci igények változását, igaz, ehhez a központi szervek sem nyújtanak kellő informá­ciót és segítséget, még a KB még nem tudta ellensúlyozni a bányászatnál bekövetkező termeléscsökkenést. Megyénk ipari fejlődésére a harmadik ötéves terv időszakában még az extenzív fejlesztés volt jellemző. A gazdasági reform hatásá­ra átértékelődött vállalataink tevékenysége. A gazdaságos­ság, a hatékonyság figyelem- bevétele új értékrendek kia­lakítását tette szükségessé. Ezt a folyamatot figyelembe- véve kedvezően értékelte a me­gyei pártbizottság, hogy tisz­tázódott az elmúlt időszakban, vállalataink jövője (Kohásza­ti Üzemek, ZIM, sík- és öb­lösüveggyár stb.). Ez fontos tényező a jövőt tekintve. Ez­zel egyidejűleg, vagy ezt még megelőzve megkezdődött az új üzemek letelepítése, a dolgo­zók betanítása, helyenként a kivitelezés munkálatai is. (B’ÜTÖBER, vegyigépgyár, rádiótechnikai gépgyár stb.) Kedvező jel, hogy ipari üze­meink többsége figyelembe veszi a piaci igényeket, a szükségletek kielégítésére ter­melnek. Csökkent a támoga­tásra szoruló termékek szá­ma és aránya. A piaci viszo­nyok hatására a meglevő ka­pacitásokat iparkodnak job­ban kihasználni, új terméke­ket gyártanak, újabb piacokat kutatnak, a gazdaságosság, a hatékonyság követelményei­nek figyelembevételével. nehézségek novemberi határozata után sem. Kedvező hatásként értékel­te a beszámoló, hogy tisztá­zódtak a vállalatok főbb fej­lesztési elképzelései, illetve folytatódtak a korábbi időszak­ban megkezdődött rekonst­rukciók. Azonban gond, hogy a technikai fejesztés szerepe még nem került elő­térbe, túlzott arányú az épí­tési beruházás. Részletesen szólt a beszámoló a gépesítés elhanyagolásáról. A tervezett műszaki intézkedések sok vál­lalatnál eredetileg is csak részben voltak megalapozot­tak, a kieső munkaidő pót­lását létszámnöveléssel ter­vezték megoldani. A tervezett műszaki intézkedések megol­dását nem ellenőrizték kellőd A kádermunka hármas követelménye Az igények és a követelmé­nyek egyre fokozódnak. Vajon hogyan oldottuk meg a gaz­daságirányítási reform beve­zetése után a kádermunkát, hol, milyen mértékben tesz­nek eleget a hármas követel­ménynek? Erről is részlete­sen beszélt Szoó elvtárs. Ahol a személyi feltétel gátolja a továbbfejlődést, nem érdemes sokáig halogatni a megoldást, mert ez kölcsönösen rossz a vezetőnek és a kollektívának is. A vezetőkkel szemben tá­masztott hármas követelményt abból a szempontból is vizs­gálni kell, hogy mennyire tud­ták figyelembe venni a válla­lati önállóság és felelősség .Játékszabályait” és az élet hogyan szelektálta, mennyire bizonyította a vezetői ráter­mettséget. Az előterjesztés felhívta a figyelmet, hogy nincs minde­nütt megfelelő kinevezett he­lyettes. Több példa bizonyítja, hogy amikor nyugdíjazták a vezetőt, vagy más ok miatt vált szükségessé pótlása, nem mindig találtak megfelelő he­lyettest. Ezen a helyzeten fő­leg a pártbizottságoknak, a pártszervezeteknek kell vál­toztatni. Új feladatok jelentkeznek a propaganda- és az agitációs munkában. A beszámoló rá­mutatott, hogy bátrabban nyúljunk a „rázós”, a népsze­rűtlen kérdésekhez is. Ezekről ne csak megyei szinten, álta­lánosságban is szóljunk, a konkrét tennivalókat, az idő­szerű agitációs feladatokat a járási, városi és üzemi szinten kell megállapítani. Befejezésül Szoó elvtárs ösz- szefoglalta az elmúlt négy év munkájának eredményeit gondjait és kifejtette hogy a következő évek még bonyolul­tabb, még összetettebb felada­tokat jeleznek. Eddigi fejlődé­sünk összképe kedvező, de még sok nehézséggel kell szá­molnunk. A bányászkérdést alapvetően megoldottuk, de ez a kérdés még további ko­moly politikai és gazdasági munkát igényel. A pártérte­kezletnek közép és hosszabb távon is alapelveiben olyan programot tud adni a megyei vezetés, amely összhangban van pártunk gazdaságpolitiká­jával, a népgazdaság érdekei­vel, találkozik megyénk párt­tagságának, dolgozóinak igé­nyeivel, általános elképzelései­vel. A vitában részt vett Jedlicska Gyula, a megyei pártbi­zottság első titkára és többen szólaltak fel, akik részben erősítették Szoó Béla elvtárs beszámolóját, másrészt a ta­pasztalatokkal, az elkövetkezendő időkre szóló feladatokkal foglalkoztak. Antal Gyula, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek igazgatója, Lipták József, az SZMT vezető titkára, Brecho Gyula, a Nógrád megyei) Építőipari Vállalat pártbizottságá­nak titkára, Kispál József, a nógrádi szénbányák pártbizott­ságának titkára, Illés Miklós, a megyei tanács elnökhelyet­tese, Juhász Sándor, a pásztói, Ozsvárt Ferenc, a salgótarjáni járási pártbizottság első titkára és Sült Tibor, a nógrádi szénbányák műszaki igazgatóhelyettese szólalt fel, majd Szoó Béla elvtárs foglalta össze a vitát. A megyei pártbizott­ság ezután elfogadta a gazdasági reform hatásáról szóló re­ferátumot, valamint a második félévi párfcfctSDttsági munka­tervet. Huszonöt új gazdasági egység Pártszervezetek a közgazdasági szemléletért

Next

/
Thumbnails
Contents