Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-10 / 160. szám
T»«? Peti bohóc: Latabár Kálmán Fel a fejjel (július 18.. szereplője a Jackson szombat, 14.20). A magyar t>ohóca, Peti, akit filmvígját ék-sorozat új darabja. 1954-ben készült a fasizmus u'olsó, és a felszabadulás első napjaiban játszódó film. A szó legszorosabb ércirkusz dorcirkusz bohócának ember- Latabár sége. A filmnovellát Gáspár Kálmán alakít. A bohózat! Margit, az ebből készült for- elemekkel túlzsúfolt film ar- gatókönyvet Nóti Károly és ró! próbál meggyőzni, hogy Szász Péter írták. A rendező: miként volt kénes az ember- Kekti Már,on volt- Peti bo‘ mikent volt kepes az ember hóc ellenfe]e a nynasparancstelenség korszakában az erő- nők, Müller testvér, akit játszódó, mivel a fő- szakkal megbirkózni a ván- Pongrácz Imre alakít. Jelenet a „Minisztert keresnek” című nyugatnémet filmből (A televízió július 10-i, [pénteki] műsorához!) Jelenet a „Tárgyalás” című angol filmből. (A televízió július 12-i [vasárnapi] műsorához!) Népművelés - közművelődés munikáció szerepéről is. Ezek az eszközök a művelődést más nagyságrendben közvetítik, nem mindegy tehát, hogyan élünk az általuk nyújtott hallatlan lehetőségekkel. Nerfi utolsósorban, a két világrend- szer versenye is maga után vonja azt, hogy a tömegek művelődése világszerte előtérbe került. Mi most készülünk a X. kongresszusra. Már a IX. párt- kongresszus hangsúlyozta a A népművelés Nógrád megyei irányítói számára az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának székházában a napokban tartott hasznos tájékoz, tatót Bíró Vera, a Művelődés- ügyi Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője. Ez. úttal a gazdag anyagból csupán néhány gondolatról kívánunk szólni, a teljesség igénye nélkül. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a közel- __________ _________ m últban lezajlott országos gazdasági szervező- és a tudatnépművelési konferencia nem lezárása, hanem inkább kezdete egy folyamatnak. Milyen okok tették szükségessé ösz- szehivását? Mint Ismeretes, világszerte újra előtérbe került a népművelés. Mind gyakrabban mondjuk, hogy ez a tevékenység napjainkban egyre kevésbé számítható az úgynevezett emberbaráti tettek sorába. A világszerte sűrűsödő társadalmi forradalmak szemünk előtt zajlanak, előtérbe helyezve a tömegek szerepét. A művelődés a hatvanas évektől kezdve különösen stratégiai kérdéssé vált. A tőkés világban ez a tény mindenekelőtt azt eredményezi, hogy az uralkodó osztály a tömegeket egyre inkább igyekszik saját elképzelései szerint irányítani, befolyásolni. Másik oldala e folyamatnak —, s ez napjainkban nálunk is az elsőrendű kérdések közé tartozik — a demokratizálódás ténye. El kell érnünk, hogy a tömegek, éljenek a demokratizmus adta lehetőségekkel, kialakuljon „hatodik érzékszervünk”, demokratikus érzékszervünk. Mit jelent a tömegek jelentkezésének, jelenlétének hulláma a harmadik világban? Sajnos, világjelenség az analfabéták számának emelkedése. Egy UNESCO-felmérés szerint földünkön nyolcvanmillió fölé emelkedett az analfabéták száma. Márpedig önálló nemzetgazdaság kialakítása elképzelhetetlen általánosan művelt, egyre magasabb szintű szakmai képzettséggel rendelkező lakosság nélkül. A tudományos-technikai for. radalom követelményei — részben e vonatkozásban — ugyancsak ismertek. Hat— nyolc év alatt az ismeretek elavulnak, s ez a tény kikerülhetetlenül veti fel az úgynevezett folyamatos művelődés igényét. Az iskolai rendszernek — az ismeretnyújtáson túl — elsősorban erre kell felkészítenie a fiatalokat. Szólnunk kell a tömegkomKellemetlen benyomások Bagatell dolog. Hogy mégis megírom, abban a jó szándék vezérel. A nagylóci termelőszövetkezet irodaháza kívülről kellemes benyomást kelt a szemlélőben. Az ember úgy nyugtázza, hogy van gazdája, ez meglátszik az épületen. Aztán, mikor a lépcsőkön felkapaszkodva benyit az előszobának nevezett helyiségbe, gyorsan megváltozik a véleménye. Enyhén szólva: „rendetlenség a köbön”. „Művészi rendetlenségben” ugyancsak különböző formájú, színű és minőségű üvegek. A másik sarokban egy gazdátlan mosdótál. A még gazdátlanabb kéztörlő azt az érzést kelti az emberben, hogy valami elhanyagolt mellékhelyiségbe nyitott. Gondolom, naponta többen is megfordulnak a szövetkezet irodahelyiségében, és nem a legjobb hatást teszi rájuk a látott kép. Annak a háziasz- szonynak a szavai jutottak eszembe, aki azt mondta: „Ha semmi mást, legalább az előszobám rendben tartom”. Bizony nem mindegy, hogy milyen az ember első érzése, még ha egy termelőszövetkezet irodahelyiségébe: Lép be, akkor sem. Sz. F. sAléphanguhit Szép, barna haja volt a fiának, csigákba göndörödve hullt a vállára, s tisztán, selymesen ragyogott. Rikító, piros ingpulóver, farmernadrág feszült rajta. A kislány viszont fiús, rövid frizurát viselt, s nagy kockás, sportos nadrágkosztümöt. Előttük a vonatablak asztalkájára állítva teljes egy fiúnak! De a lány még rosszabb. Ennyi ember előtt összebújni egy fiúval. A szemérmetlen teremtés. Borízű hang szólalt meg a másik oldalról: — Ne tessék őket szidni, ezek keresik meg majd a mi nyugdíjunkat! ts tudja hol jár a láitya, mert az minden este beszámol neki mindenről. Ez a lány nyolc éve ápolja az anyját, azóta fekvő beteg. Es tizenöt éves kora óta kenyérkereső. Háztartást vezet, beteget ápol, közben szakmát tanul, pénzt keres. Már a kelengyét is megvette magának, most bútorra gyűjt. Jövő hónapban lesz az esküvőjük. Rövid friElismerő pillantások, ba- hangerővel szólt a táskarádió, rátságos mosolyok nyugtáz- s ők a hangfüggöny mögött ták a szellemes vitaindítást, összebújva társalogtak. Néha, egy-egy futó csók is esett. Szemben velük középkorú, vitába a pocakos férfi is — így egyedül is rendben tudja akkor éhen halunk, uram! El- tartani. A fiúnak meg egyet— Ezek? — kapcsolódott zurát meg azért visel, mert bele szenvedélyes hangon a nincs ideje fodrászhoz járni, pocakos férfi ült, mellette idő. sebb asszony. Mindketten leplezetlen rosszindulattal, szinte már gyűlölettel figyelték a eltartásunk, fiatal párt, ámde véleményű- mi lesz itt két nem fejthették ki. A táskarádió túlharsogott minden- néz ki ezekkel az kit. Mellette csak úgy lehetett dédelgetett, drága beszélgetni, mint a fiú és a lány tétté: összebújva. Az idős asszony és szommehetűnk valamennyien kol- len hobbija a szép, hullámos dúlni, ha ezekre lesz bízva az Kíváncsi vagyok, húsz ha mi kidőlünk a állam. A Rájuk költi a vissza nem térül, az Csak addig van nekik szed ja szemmel láthatóan szén- den, míg a szülők keresik a vedelt, de nem a hangorkántól, hanem a ki nem mondott szavaktól. Ahogyan néha egymásra néztek és az ifjú párra, az mindent elárult. Egy kínos negyedóra után végre leszálltak az ifjak, csak a túlsó sarokba dobtak valakinek egy sziá-t. Egy-két másodpercre csend lett a kocsiban. Aztán teljes hangerővel kitört a felháborodás. Az asszony kezdte: — Nahát, ez aztán gyönyörű ifjúság! Az ember azt se tudja, melyik a fiú. melyik a lány. Majd adnék én neki, ha az én gyerekem volna! Hosz- szű hajat, meg piros inget haja. Ne a frizura alapján tessék elbírálni! Ez a fiú is év múlva, keményen dolgozik az üzemsorból. Jól ben, mégis mikor hazamegy, veszi a kapát és megy az ap- ifjúsággal! jártak segíteni a háztájiban, sok pénzt, de Paraszt szülei vannak, ért az biztos! állatokhoz, kaszálni, de még min- tehenet fejni is tud. Sokat dolgozik mind. a két gyerek. Higy- gyék el, kevés van ilyen ősz rávalót, aztán megnézhetik magukat, mert dolgozni nem szeillő pár, mint ők. Ami petud egy sem, csak rádiózni. — Meg összebújni, egymást nyalni-falni — kapta fel a szót újra az asszony. — Most lehet, most mindent szabad, majd segít rajtuk az ábé! Lehet, hogy a anyja azt sem az a kis ribanc lánya! A kocsi túlsó sarkában olszerencsétlen vannak, tudja, hol jár Az asszony dig az összebújást illeti, azt hiszem, a néni azért rosszallja, hogy ennyi ember előtt, mert ő annak idején titokban, sötétben művelte. Akkor az volt a divat, ma más divatok zavartan dadogott valamit, de már nem fi gyeit rá senki. Egymásra movasgató fiatalember erre már solyogtak az emberek, de ez letette a könyvet, közelebb jött. — Engedjék meg, hogy beleszóljak a társalgásukba. Ugyanis én jól ismerem mind- zik! kettőt. A kislány anyja igenegészen más mosoly volt, mint az előbbi. Ez a mosoly már a fiatalok pártján volt. Hja. a néphangulat könnyen váltóformáid munka szoros egységét. Megfelelően végrehajtottuk-e ezt a két egyenrangú feladatot? Nem maradt-e le a tudati világ a termelő világtól? Ügy véljük, a tudati, erkölcsi előírások, szabályok ismertetésében, betartásában és betartatásában még jócskán ’akad pótolni valónk. Részben az elmondottakból is következik a népművelés— közművelés meghatározása fogalomváltásának szükségessége. Amit ma népművelés címén folytatunk, amit eddig folytattunk, ma már egyre kevésbé kielégítő. Az egész gondolkodás természetesen nem változik meg azonnal, annál kevésbé, mert hiszen az elmúlt időszakban esetenként bizonyos elmarasztalás is tapadt a népművelés fogalmához. népet esetenként mint elmaradott, felvilágosítandó tömeget képzelte el ez a felfogás. Holott az ismereteket ma már mindenkinek fel kell frissítenie, s ez vonatkozik nemcsak a kevésbé iskolázottakra, a munkásra, a termelőszövetkezeti dolgozóra, hanem a mérnökre, az orvosra stb. is. A folyamatos művelődés igénye természetesen azt jelenti, hogy állandóan tanulni kell. Hiszen a „jó pap holtig tanul” mondás igazságát már évszázadok óta ismerjük. Mennyivel több ez a megfogalmazás ennél? Mindenekelőtt arról van szó, hogy az egész iskolareformot nemcsak az iskólában hajtjuk végre. Az oktatási intézményeknek úgynevezett „nyitott embereket” kell ad- niok a társadalomnak, s az iskolában már az iskolán kívüli népművelésre kell felkészíteni a hallgatókat. Ehhez viszont szükség van egv gazdaságilag is támogatott felnőttnevelési rendszerre, amely ma még csak esetlegesen létezik nálunk. A népművelés régi fogalomkörébe ez nem Is fér bele. A közművelődés új meghatározása persze csupán a lehetőségét adja meg annak, hogy mielőbb korszerű tartalommal töltsük meg azt a gyakorlatban. A szemléletbeli változásra, az igények és a szubA közvélemény eev széles jektív’ objektív lehetőségek mi. A közvélemény egy szeles előbbj kimunkálására, a ketrészében mit jelentett eddig a népművelés? Mindenekelőtt amatőrködést (ezen belül is művészeti amatőrködést) annak ellenére, hogy a gyakorlatban már régen nem ez volt a jellemző. Hogy mást ne mondjunk, az utóbbi két évben például megkétszereződött a szakkörök Száma, arányaiban növekedett a természettudományos ismeretterjesztés, és így tovább. A népművelés szó értelmezésébe is helytelen elemek kerültek. A tő közötti összhang megteremtésére már csak azért is szükség van. mert hiszen — többi között — az elkövetkezendő időszakban kerül sor a IV. ötéves terv közművelődésének tervezésére. Csupán néhány gondolatot vetettünk fel ezúttal. A köz- művelődés helyéről, szerepéről a továbbiakban több alkalommal szólunk majd. Tóth Elemér Szuhe-Batoi* földje Nevét város, szülőhelyén tér és legendák őrzik. Dicső tettei a mongol nép történelmének legemlékezetesebb fejezeteit alkotják. Szuhe-Bator, a hajdani Urga — ma Ulánbátor — szülötte, egyszerű jobbágy létére negyvenkilenc évvel ezelőtt, 1921. július 11-én győzelemre vezette a népi demokratikus forradalmat. Alig múlt 28 éves, már a mongol forradalmi hadsereg parancsnoka, s a szovjet Vörös Hadsereg oldalán, csapatai élén megsemmisítő vereséget mér Ungern báró fehérgárdistáira. Felszabadítja a mai fővárost, és megteremti a későbbi Mongol Népköztársaság alapjait. Nagymúltú nép vívta ki függetlenségét, szabadságát azon a 49 esztendővel ezelőtti nyáron. Kétezer éve őseink közös pusztákat birtokoltak: Mongólia mai területe valamikor a himok törzsszövetségének uralma alá tartozott. Nyolc évszázad telt el azóta, hogy a Csendes-óceántól Európáig rettegték Dzsingiz kán, a feudális mongol világbirodalom megalapítója nevét. Néhány véres, testvérháborúkkal és villongásokkal terhes évszázad múltán kínai militaristák és orosz ellenforradalmárok igázzák le Mongóliát. Szuhe-Bator elévülhetetlen érdeme, hogy már 1919-ben illegális forradalmi kört szervez, amellyel megteremti a feltételét a Mongol Népi Forradalmi Párt megalakulásának. A két távoli ország: hazánk és a Mongol Népköztársaság kapcsolatai — miként arról a közelmúltban hivatalos, baráti látogatáson Mongóliában járt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyilatkozott — testvériek, barátiak, a két nép azonos érdekein alapulnak. Nemzeti ünnepük, július 11-e, a népi forradalom 49. évfordulója jó alkalom arra, hogy szívből jövő jó kívánságainkon túlmenően áttekintsük kapcsolatainkat és az együttműködés további lehetőségeit. Annál is inkább, mert — büszkén mondhatjuk — kölcsönösen sokat tettünk a barátság ápolásáért. Szakembereink sűrűn és szívesen látott vendégek az ajmakok — mongol kerületek —■ városaiban, és településein. Tapasztalataikat az ország iparosításában, mezőgazdaságának és állattenyésztésének.fellendítésében, nem utolsósorban a sztyeppék éltető kincse, a víz fellelésében rés hasznosításában gyümölcsoztetik. A Mongol Népköztársaság népe ma már fejlődő agráripari országban él, leküzdötte az írástudatlanságot és a pusztító járványokat. Ha a feltételek nem is, céljaink azonosak: virágzó szocialista hazát építünk, a szocialista országok nagy családjának közös ügyét szolgáljuk. Távoli barátaink nemzet: ünnepén ehhez az országépítő munkához kívánunk további sikereket, abban a reményben, hogy testvéri együttműködésünk tovább erősödik népeink javára. Gy. D. Nemzetiségi nap Nógrádon közreműködése, valamint csehszlovákiai, lévai művészegyüttes részvétele. A nemzetiségi napon részt vesz a Televízió is. A járás nemzetiségi községein kívül valamennyi Nógrád megyei nemzetiségi község képviselteti miagát az ünnepségen. Tartalmasabbá tételét elősegíti a megye valamennyi járása. Tegnap megbeszélést tartottak a tsz-elnökök és párttitkárok a rétsági járásban az augusztus 2-án Nógrád községben megrendezésre kerülő nemzetiségi napról. Ez a múlt évekhez viszonyítva magasabb színvonalú lesz, amihez hozzájárul a német és szlovák nemzetiségek aktívabb NÓGRÁD b 1970. július 10., péntek
