Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-10 / 160. szám
Vidám vásár Szécsényben Őszintén az építőiparról 1» Kulcskérdés A vásár mindig vidám dolog, még akkor is, ha az árak miatt olykor-olykor bosszankodnak is a vendégek. Egyedül a vásározók viselnek el nehezen, ha a nyakukon marad az áru. A szécsényi vásáron sem volt akkora a kereslet, mint az emberforgalom. A város közepén a kirakodó vásárt tartották, ahol a bazárosok színes, nyári áruikkal pompáztak, az állatvásár viszont a községen kívül, a balassagyarmati út mentén, az új vásártéren zajlott le, ahol ugyancsak felverték sátrukat a lacikony- hások és az italárusok is. Három—négyezer forintba kerül egy kisborjú. Aki venni akar, megkérdezi mire tartják, de azután odébb áll a magas ár hallatán. Pedig a járlatlevél készen áll a vétel lebonyolításához öreg tehén, fiatal bika, borjú és növendék egyaránt található az állatvásáron, de a vevők nem kergették egymást. Amint a képen is látható, az eladók egymást szórakoztatják, hogy el ne unják magukat a részvétlenség miatt Végre egy hely, ahol üzletet kötöttek. A malacoknak valahogy nagyobb a keletjük, mint a szarvasmarháknak. Ezzel a kis fekete malaccal is eggyel több lesz a háztáji gazdaságban (Koppány György felvételei) a gyorsabb fejlesztés Az emberek között, munkahelyeken és baráti társaságokban. gyakori beszédtéma az építőipari vállalatok, kollektívák tevékenysége. Ki-ki vérmérséklete szerint fejti ki véleményét arról, mit és hogyan építenek. Az elhangzott észrevételekben tükröződik, hogy az elismerés mellett sok fogyatékosságot is látnak az emberek. Természetesen, az észrevételekben gyakran túlzás is van, ami abból fakad, hogy valamennyien azt szeretnék, ha a környezetük gyorsabban változna; a lakások, gyárépületek, üzletek időben megépülnének, kevesebb lenne a minőségi kifogás. Mivel az építőipar munkájával fontos társadalompolitikai feladatokat old meg, érthető, hogy a lakosság érdeklődésének középpontjában áll. Nem mindegy a dolgozó ember számára, hogy mikor költözik új lakásba, mikor jut munkához, hol és mikor elégítik ki kulturális. kereskedelmi, sfcb. igényeit. Az építőipari vállalatok dolgozói sokat tettek már a III. ötéves terv során is feladataik eredményes teljesítése érdekében. Az 1966—1970 közötti időszakban mintegy 3,5 milliárd forint értékű munkát végeztek el, évente 8—10 százalékkal növelték termelésüket a vállalatok. Hozzáértésüket bizonyltja, hogy javult az áltatok épített létesítmények műszaki-esztétikai színvonala. Például Salgótarján város építésében végzett tevékenységükért hazai, és nemzetközi elismerést szereztek. (Nívódíj, Állami-díj, ENSZ-tapasz- talatcsene.) A megyei szervek intézkedései nyomán — a beruházási piacon levő feszültség enyhítésére — új építőipari szervezeteket hoztak létre. Ilyenek a TÖVÁLL-ok és a költség- vetési üzemek. Emellett erőteljes fejlődésnek indult a tanácsi és kisipari szövetkezeti épitőipar is. Bővült a tervezői kapacitás is a MEZÖBER-mél, a ktsz-efcaéL, a szénbányák vállalatnál belépő új irodákkal. A gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése óta az önálló gazdálkodás lehetőségeinek kihasználásában is értek el eredményeket az építőipari vállalatok. Törekedtek az eszközök jobb kihasználására, lehetőség nyílt az alkotó kezdeményezések ki bontak ozására. Ennek haitásá ra éviről évre javult a gazdálkodás színvonala, nőtt a nyereség tömege. Az elért fi gyelemre méltó eredmények ugyanakkor nem homályosít- haltiják el a fogyatékosságokat sem. Többet tudtunk volna építeni, kevesebb lett volna a bírálat, ha minden, beruházásban érdekelt szerv színvo Halasabb munkát végez. A közvélemény kritikája jogos volt, hiszen az elmúlt években kevés létesítmény készült el határidőre, nem egyszer sorozatosan nem tartották be az ígéreteket. Akadályozta . a vállalati kapacitások jobb „kihasználását a beruházások nem megfelelő ütemű előkészítése. Nem lehet egyértelműen pozitívnak ítélni a vállalatok belső működését és munkaszervezési módszereit sem. A műszaki előkészítő és termelést irányító munka is sok kívánnivalót hagy maga után. Zavarták az építési program tervszerű végrehajtását a munkaerő-gazdálkodásban jelentkező problémák is. Nem törekedtek a vállalatok kellően a kvalifikált szakmunkások arányának növelésére, a munkaidő kihasználásával is komoly bajok voltak. Ezek a mulasztások méltán váltották ki a lakosság elégedetlenségét. Ma már mindenki tudja, hogy többet és gyorsabban építeni csak úgy lehet, ha a vállalatok rendelkeznék a szükséges eszközökkel, feltételekkel. Sajnos, a megye építőiparának alacsony a technikai-műszaki ellátottsága. A vállalatok zöme nem rendelkezik kiépített telephellyel, szűk az előregyártási, szakipari kapacitás, elmaradt az igényektől a gépesítés. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy Nóg- rád megye a működő házgyárak vonzási körzetéből is kiesik, így kevés lehetőség van korszerű technológiák alkalmazására. A megyei szervek abból indultak ki, hogy a IV. ötéves terv feladatainak teljesítése érdekében az épftő- és építő- anyagipari kapacitás fejlesztése kulcskérdés. Várhatóan 5,5 milliárd forint építési feladattal kell megbírkózniok a megye építőipari dolgozóinak. Zömmel olyan igények kieléSzínpad Diósjenőn Mintegy hárommillió forintos költséggel befejezéséhez közeledik a diósjenői új művelődési otthon építése. A létesítményt augusztus 20-án adják át. Az avató ünnepségre is elekor kerül sor. A klub berendezésére és felszerelésére a Nógrád megyei Tanács ötvenezer forintot áldoz. Gondot jelent viszont a színpaddal kapcsolatos költségek előteremtése. Az eredeti tervben csak pódiumot terveztek a 250 személyes színházterembe. Külön meg kellett tehát építeni a színpadot, a homlokzatot, a körfüggönyt stb. A termelőszövetkezeti építő vállalat elvégezte ezt a munkát, százhúszezer forintos költséggel. Se a községnek, se a járásnak nincsen pénze erre. A „színpadi gond” tehát továbbra is gond. Viszont van színpad. Eredményes újítók A nógrádi szénbányáknál összesítették az első félévi újítási eredményeket. Hat hónap alatt 320 újítási javaslatot nyújtottak be, amelyek közül 169 már megvalósult. Tavaly egész évben 423 javaslat volt. Az újításokból eredő vállalati haszon meghaladja az egymillió-hétszázezer forintot. Ezek az eredménye^ bizonyítják, hogy bár a szénbányászat fokozatosan visszafejlődik, az újítók mégis találnak megvalósításra vá- . ró témákat, és alkotnak is. Az újítóknak fél év alatt 145 ezer forint újítási díjat fizettek ki. Az üzemek közül Nagybá- tony ért el legjobb eredményt, ahol 23 újítás valósult meg, de az elért gazdasági eredmény meghaladja az egymillió forintot. Számszerűségét tekintve, a nagybátonyi gépüzemben is fellendült a mozgalom, hiszen fél év alatt 115 javaslatot nyújtottak be, amelyeknek fele meg is valósult. gítéséről van staó, amelyek kihatnak a megye dolgozóinak életszínvonalára. Határidőre — 1972—73-ra — be kell fejezni a szénbányászat visszafejlesztéséből adódó ipartelepítést, el kell végezni a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a síküveggyár, a bányagép- gyár rekonstrukcióját, több mint nyolcezer lakást kell megépíteni. Intézkedések történtek a vállalatok, szövetkezetek fejlesztésére. Az állami, tanácsi, szövetkezeti és bányai építőipar. valamint az építőanyagipar hatvanegymillió forintos támogatást kapott a megyei iparfejlesztési alapból. Az országos lakásépítési program megvalósításában résztvevő nagybátonyi fűtőberendezések gyára pedig ötvenmillió forint támogatást kapott A hozzájárulásokkal, valamint a vállalatok saját fejlesztési alapjára felvett hosz- szú lejáratú hitelekkel megoldódhatnak a legsürgősebb műszaki-fejlesztési kérdések. Nagyon fontos, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket jól használják fel, a tervezett kapacitásnövelő beruházások gyorsan megvalósuljanak. kedvező hatásuk már a IV. ötéves terv során érezhető legyen. Solymosi Imre (Folytatjuk) Rekonstrukció előtt a salgótarjáni cr*őniíi A salgótarjáni erőmű 1912- ben kezdte meg villamos energia termelését. Elsősorban a környékbeli bányák és a hozzájuk tartozó létesítmények villamosenergia-el- látására létesítették. 1945 óta kapacitásbővítés nem volt ebben az üzemben, de 1952- ig mint alaperőmű termelte a villamos energiát az országos hálózatba. Ezután csúcserőműként kezelték, ami azt jelenti, hogy a reggeli és esti csúcsfogyasztás idején volt csak kapacitása kihasználva. Négy évvel ezelőtt ez az erőmű befejezte a kondenzációs villamosenergiatermelést. Profilját változtatta. Azóta csak a távfűtés melléktermékeként állít elő villamos energiát, ezt viszont a gőzfogyasztás növekedésével arányosan, egyre többet. Ahogy a gőzfogyasztás növekedik, úgy javul az ellennyomásos rendszerű turbinánál a kihasználás foka. 1 Fő feladata ma a távfűtés. amit 1965 januárjától lát el. A salgótarjáni erőmű tavaly már 228 és fél ezer tonna gőzt adott Salgótarján városnak, a kohászati üzemeknek, illetve a szomszédos salakblokküzemnek. Ennek az előállításához csaknem 90 000 tonna szenet tüzeltek el, és mint mellék- terméket, hatmillió-hétszáz: ezer kilovattóra villamos • energiát is termeltek. Az idén nagyobb terveket kell megvalósítaniok. Tizenegy .százalékkal növelik a hőtermelést, ugyanakkor 20 százalékkal a villamosener- gia-termelést. A régi, csaknem hat évtizedes erőmű jelentős korszerűsítés előtt áll. A széntüzelésről más fűtőanyagra, olajtüzelésre térnek át. Műszaki szükségszerűség ez. egyrészt a szénbányászat visszafejlesztése, másrészt az olcsóbb, korszerűbb szén- hidrogének felhasználása követeli meg az átalakítást. Először a földgáztüzelést vették számításba, és erre programot is készítettek. Földgázból egyelőre annyit nem tudnak biztosítani számukra, mint amennyire szükség lett volna. Á salgótarjáni erőmű üzemeltetéséhez ugyanis óránként mintegy nyolc és fél ezer köbméter földgázra lenne szükség. A hőfogyasztásra hosszabb lejáratú szerződést kötöttek, ezért kellett más utat keresni, és végül is az olajtüzelés mellett döntöttek. Ebben az erőműben négy kazán dolgozik, és ezeket át kell építeni olaj-, illetve pákuratü- zelésre. Az új fűtőanyagra való átállás egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi berendezések számának növelése nélkül, mintegy 30 százalékos kapacitásbővülést kell elérniük. A korszerűsítés tehát több energiát is biztosít majd. A kazánok tervei már készülnek. Az idei év egyébként is a tervezés éve, de 1972 fűtési idényére be kell fejezni az egész olajprogramot. amire csaknem húszmillió forintot fordítanak. Az ERŐTERV, a generáltervező, de alvállalkozóként az OLAJTERV és a nógrádi szénbányák tervezőirodája is közreműködik majd. A jövő évben megkezdődik az építőmunka. Többek között oiaj- lefejtő- és -tárolóállomást is kell létesíteni. Az erőmű napi olajszükséglete ugyanis téli csúcsidőszakban mintegy 180 tonna lesz. A korszerűsítés mellett milyen előnyei lesznek még az erőmű átalakításának? Nyereség lesz a kapacitás- bővülés. De az is, hogy a környék levegőjét a jövőben sokkal kisebb mértékben szennyezi. Jelentős létszám - megtakarítást is eredményez, hiszen sokkal tisztább körülmények lesznek, a nehéz fizikai munkát igénylő munkahelyek megszűnnek. Az is előny, hogy az eddiginél lényegesen kevesebb állóeszközt köt majd le ez az üzem. A tervek megvalósítására már folynak a tárgyalások. Generálkivitelezőnek az Április 4. Gépgyárat kérték fel, Ez a vállalat szerelte egyébként korábban is a jelenleg még működő kazánokat. B. 3. NOGRAD - 1970. július 10., péntek
