Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
DE JÖ A VAKÁCIÓ! Az eltűnt mosoly Újmódi bányászok Harmadrészét úttörők — Régi tábor, új tábor A pult. két oldala örök téma humoristák, karikaturisták, kabarészerzők számára. S örök téma vásárlónak, kereskedőnek is. Mert mindéin nap jön a vevő, s keres, kér, kíván, követel, panaszkodik, méltatlankodik, veszekszik, háborog... A vásárlás — legyen annak helye modern üzletcsoda, szerény falusi bolt, piac — tipikus találkozópontja az árutermelő társadalmak emberének, a vevőnek és az eladónak. A kereskedő mosolya, szívóssága a vevő kapa- citálásában irodalmi remekművek, képzőművészeti alkotások inspirálója volt évszázadokon át Napjainkra valahogy kiveszett. Műalkotások témájaként, s a pultok mellett. .. Nincs. Hiánycikk. Hogyan? De hiszen valahol itt van a kutya elásva, mert akkor mogorva a kereskedő, ha a vevő keresi az árut s nem fordítva, az áru a vevőt! Ilyen közgazdasági, mondjuk némi malíciávai, tudományos magyarázata lenne az eltűnt mosolynak? S nem az, hogy a boltos üszeveszett a feleségével, a gyerek intőt vitt haza az iskolából, lego- rombította a főnöke? Ez is indoka lehet olykor a modorta- lan „modornak”, általánosságban azonban mások, mélyebbek és bonyolultabbak az ösz- szeíüggések. A mindennapos csaták eredője ott van, hogy iparinál, mezőgazdaságnál kevésbé fejlődött a kereskedelem bolthálózata és a szolgáltató ágazat. Ezért, hogy imádkozni kell a szerelőnek, a busás baksist d ugdosni a zsebéÓvoda a Damjanich utcában Véglegesen eldőlt Salgótarjánban a nemrég felszabadult Damjanich utcai épület sorsa. A tágas házban óvodát rendeznek be, hogy ezzel is csökkentsék a városközpont óvodáinak zsúfoltságát. A városi tanács művelődés- ügyi osztálya már készíti a költségvetést az átalakítási munkálatokkal kapcsolatban. Az átalakításra mintegy kétszázötvenezer forintot fordítanak. így két óvodai csoport, vagyis ötven gyermek elhelyezésére nyílik lehetőség az új óvodában. A tervek szerint az új tanévben már megkezdődik itt is az óvodai oktatás. be. Ezért, hogy a túlzsúfolt borbeiyműhelyben a törzsvendégek soron kívüliséget élveznek, a tüzelőt akkor szállítják, amikor éppen a szállítók kedve tartja, s így tovább. Ezért a feje tetejére állított a világ, ahol az mosolyog, az kér, rimánkodik, aki fizet, s az tűnik kegyet gyakorlónak, jászívűnek, megértőnek, hálát érdemlőnek, aki a dolgát teszi, amiért a pénzt kapja. A társadalom életét, s benne az egyén magatartását törvényszerű, s ösztönös tényezők egyaránt befolyásolják. Ahol sok ember találkozik, ott éppen ezért társadalom és egyén sokféle vonása, jellemzője lemérhető. A vásárlásban, a közlekedésben, a strandon, a mozikban, az utcákon — a gyalogjárdákon épp úgy, mint az úttesteken — pillanatról .pillanatra vizsgát tesz mindenki, egyéni és közösségi magatartásból, viselkedésből, abból, hogy fontos-e számára annyira a másik ember, mint önmaga?! Vizsgáink, mi tagadás, nem túl sikeresek. Sok a bukás. A tülekedés, az otrombaság, az útszéli hang. Balassagyarmaton járt ro- konlátogatáson, munkatársunk itt találkozott össze vele. Az első kérdés szokványos: — Min dolgozik most? — Fejes Endre egyik kisregényéből csinálok tévéfilmet, a címe: Kéktiszta szerelem. Egy késői, valóban „kéktiszta” szerelemről szól, amely aztán az egyik félnek az első házasságából származó gyereke miatt fokozatosan megromlik. Mindig nagy örömömre szolgál, ha Fejes-művet „tévésíthetek” meg. — Legyen szabad egy kérdést közbevetni: miért nem csinál valaki filmet vagy színdarabot a „Jó estét nyár, jó estét szerelem” című Fejesregényből? Már a hangvétele is kínálja magát a dramati- zálásra. — Örülök, hogy feltette ezt a kérdést. A regényből készült forgatókönyvet éppen tegnap kaptam meg a szerzőtől : így hát én leszek az, aki háromrészes tévédarab formájában filmre viszem a „Jó estét nyár. jó estét szerelem”. Már a főszereplőt is kiszemeltem ... _ 11 — ... Harsányi Gábor személyében. (Alighanem a NÖGRÁD az első lap. amely hírt ad a kirobbanó sikerű regény megfilmesítéséről, s a telitalálat-szerepválasztásról.) — Milyen hosszú egy tévédarab átfutási ideje? Tegnap Furcsa lény az ember. A fészekből kipottyant madárfiókát őszinte részvéttel babusgatja, esetleg sokadmagával azon töpreng, miként segíthetne. Megáll, bámészkodik hosszú perceken át, mert egy mókás masinával éppen csövet fektetnek. S utána rohan, lökdösődik az üzletben, íity- tyet hány a sorban állókra a mozipénztárnál, félre löki a buszmegállóban várakozó idősebbet... Furcsa lény, vagy inkább arról van szó, hogy ösztönös reagálások keverednek rossz beidegzettségekkel? Arról, hogy a felgyorsult élet- ritanúsnak vadhajtásai is vannak, de ezek nyesegetésére egyéni, s társadalmi értelemben eddig kevés figyelem jutott. Elmondjuk sűrűn: micsoda „népek” vannak, micsoda emberek. Mert lábunkra hágtak, mert a hentes mócsingot adott, a zöldséges üzletben még feleletre sem méltattak, csak a kezükkel legyintettek... Dehát kik azok a „népek”? Nem mi, magunk vagyunk, valamennyien ? kapta kézhez a forgatókönyvet — s a nézők mikor láthat- ják a filmet? — Sajnos, csak egy év múlva; és ez még nem is túl hosszú idő. Magát a forgatást. mely ebből az egy évből aránylag kevés időt igényel, rengeteg tárgyalás, egyeztetés, előkészítés előzi meg. — Neve gyakran szerepel a képernyőn, illetve a rádióújság hasábjain. Hány filmet készít évente? — Átlagban négyet-ötot. Most egy fiatal író egyik novellája következik, aztán egy vígjátékba szeretnék belefogni... — Szőnyi Sándor, a nagysikerű tévédrámák szerzője vígjátékot rendez? — Lehet, hogy szokatlan, de így igaz. Torkig vagyok már a „szórakoztató” kontra „nevelő” filmvitával. Ezzel a gondolatkörhöz minden, magát szakértőnek hivő ember igyekszik hozzászólni — hovatovább, valóságos szellemi zűrzavar alakul ki vele kapcsolatban. Pedig, véleményem szerint, csak jó és rossz film van; szeretném megnyugtatni, hogy ez idáig „szórakoztatónak” elkönyvelt vígjátékkal — Talán ne Is arról beszéljünk, hogy az úttörők hasznosanyaggyűjtése mit jelent a trösztnek, hanem arról, mit jelent a népgazdaság számára — kezdte beszélgetésünket Balassa János, a MÉH Tröszt vezérigazgatója. A beszélgetésre akkor került sor, mikor a vezérigazgató meglátogatta a Salgóbányán rendezett egyhetes MÉH-tábort. Ismeretes, hogy hazánk nyersanyagban igen szegény — folytatta korábbi gondolat- menetét Balassa János. — Mind szocialista, mind a tőkés országokban az ifjúság jelentős mértékben közreműködik a másodlagos nyersanyagok összegyűjtésében. A Magyar Úttörők Szövetsége Elnökségével, a pedagógusokkal, úttörővezetőkkel közösen arra törekszünk, hogy az Ifjúság minél hamarabb megismerkedjék a takarékos gazdálkodással, valamint az egyébként megsemmisülő másodlagos nyersanyagot (mert a „hulladéknak” ez volna helyes elnevezése) összegyűjtse a népgazdaság számára. — Említene néhány példát? — Évenként mintegy 300 000 tonna vashulladékot gyűjtünk. Ennek egyharmadát úttörők segítségével, pincékből, padlásokról, fészerekből. Mondhatnánk azt is, hogy ezek a gyerekek bányászok, hiszen olyan alapanyagot termelnek ki a lakóterületről, amely sokszor értékesebb mint az érc. De a sokak által lebecsült papírhulladék is igen jelentős, tekintettel arra, hogy egy tonna összegyűjtött papír közel három köbméter fa importjától mentesíti a népgazdaságot. Jelenleg 90 000 tonna papírt gyűjtöttünk be, ennek egyharmadát szintén az úttörők segítségével. De sorolhatnám a többi cikket is, egyéb fémeket, rongyot, állatbőröket stb, amelyek mind nélkülözhetetlenek a magyar ipar számára. Ha ezekre nem volna szükség, bármikor, bármilyen mennyiségben tőkés országokba, valutáért tudnánk eladni valamennyit. — ön mintegy „háztűzné- zőbe” jött Salgóbányára. Arról érdeklődnénk, miért táboroz- tatnak fiatalokat? — Az a vételár, amit mi adni tudunk, egymagában nem is lehet „nevelni” az embereket. Egyébként a témánál maradva, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a tévérendezőnek, amikor kialakítja koncepcióját egy darabbal kapcsolatban, egyáltalán nincs könnyű dolga. A csakis tévét nézők ízlésével — már bocsánat a kifejezésért — egy kis baj van; ez az ízlés okvetlen fejlesztésre szorul. Viszont a nézők túlnyomó többsége ezek közül az emberek közül kerül ki, ők kritizálják meg azt a darabot, amelyet éppen az ő ízlésük megjavítása érdekében hoztunk létre. — Elképzelhető-e valamiféle kompromisszum? — Igen. Megint csak egy általam rendezett Fejes-novellát, a „Mocorgót” hoznám fel példának. Ebben maradéktalanul sikerült megvalósítanom elképzeléseimet — a kritikák szerint is így sikerült a mű által keltett művészi élményt visszaadni, hogy közben — szórakoztatva őket — lekötöttem a nézőket. — Előfordul-e, hogy egy darab nem olyan, amilyennek szerette volna? S ha igen, hallhatnánk erre példát is? — Nemrég egy novellatrilógiát rendeztem. Az első rész fejezi ki annak az ellenértékét, amit a pajtások gyűjtenek. Ezért az iskolák közötti versenyben jelentős céljutalmakat tűzünk ki, amelyekkel elsősorban az iskolák felszerelését akarjuk növelni. A korábbi évekhez viszonyítva 1970-ben növeltük az ifjúsági táboroztatást. Míg tavaly 400—450 pajtást tudtunk üdül- tetni a Balaton partján és a hegyek között, ebben az évben 700-at üdültetünk. A táborozásnál azok jönnek számításba, akik a másodlagos nyersanyaggyűjtésben kimagasló eredményeket érnek el. Szeretnénk jubileumi évnek tekinteni a következő esztendőt, akkor, s mintegy ezer fiatal üdültetéséről gondoskodni. Azt tapasztaljuk, hogy a megyei úttörőelnökségek nagy figyelemmel kísérik e pajtások táboroztatását és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ez az üdülés hosszú évekre emlékezetes maradjon a gyerekek számára. Ezért mi csak köszönetünket tudjuk kifejezni. — Milyennek ítéli meg a tröszt és a Nógrád megyei Úttörőelnökség kapcsolatát? — Kapcsolatunk még fiatal. A Pest—Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat és az elnökség között igen őszinte, baráti együttműködés van kialakulóban, amelynek eddig is számos bizonyítékát látjuk. Ennek példája az első ízben történő salgóbányai üdültetés, Nyaranta az autóbuszokban fullasztó hőség tikkasztja az utasokat, a hőmérséklet 7—8 C fokkal magasabb mint a szabadban. Nyáron az autóbuszok belső légterének egy köbméterét általában 210 kalória/óra meleg éri. Ez sokkal több, mint a melegüzemekben megengedett, igaz a városi buszokban az utasok csak percekig tartózkodnak. Egy kísérlet során — a buszt a nyári napnak megfelelő teljesítményű infravörös lámpákkal sugározták be — megállapították. hogy az ülés magasságában 34,5; fejmagassáeegy Módos Péter-novella szereposztása nem a legjobban sikerült. A negatív hőst játszó Avar nagyszerű színész, de — így talán utólag — nem volt elég „kemény” az elbeszélés által megkívánt karakterhez. — Végül néhány személyes kérdés. Az ön hivatását sokan az értelmiségi pálya csúcspontjának tartják. Mégis: ha más foglalkozást kellene választania, mi mellett döntene? — Ha megtennének hozzá a képességeim, író szeretnék tenni. Már csak a teljes függetlenség miatt is. — Hogyan lett tévérendező? — A Színház és Filmművészeti Főiskola dramaturgiai szakát végeztem el. Onnan kezdve viszonylag sima utam volt, de odáig... Katonaidőmet töltöttem, mikor „miért ne?” alapon jelentkeztem a főiskolára — felvettek. — S végezetül: mi a véleménye Nógrád megyéről? — Közelebbről csak Balassagyarmatot ismerem. Hangulatos, patinás, de azért fejlődő város. A strandjával szemben sajnos pont egy füs- töt-büdöset okádó vágóhíd- kémény van — oda nem megyek ki addig, míg arra valami elszívóberendezést nem szerelnek. valamint a különböző versenymozgalmakban elért eredmények. — Milyennek ítéli meg a salgóbányai tábort? — Rendkívül kedvező benyomást tett rám ez a tábor. Annak ellenére, hogy ma még igen sok tekintetben javításra szorul. Ismerve ennek objektív okait, azt kell mondanom, ezek a nehézségek áthidalhatók. De egyben azt is látom, hogy az ifjúsági vezetők mindent megtesznek azért, hogy a tábor elérje a tehető legmagasabb színvonalat. — A továbbiakban milyen kapcsolatot terveznek a megyei úttörőelnökséggel; mi az, miben együtt tudnának működni a későbbiekben? — A vezetőkkel értékeljük az eredményeket és a hiányosságokat, a tapasztalatok alapján szervezzük majd a jövő évi táborozást. Mi arra törekszünk, hogy erősítsük a megyei kapcsolatokat. Ez egyben arra is kötelez, hogy eddigi megbeszélésünkhöz híven, ígéretet tegyek arra: a táborozást a későbbiekben is folytatni akarjuk. De nemcsak itt. Salgóbányán, hanem szívesen hozzájárulunk a Nógrád megyei pajtások részére épülő balatoni tábor építési költségeihez is. Bízunk abban, hogv a kapcsolatok több évre szólóan alakulnak ki, s a táborozásokról a nógrádi pajtások is kellemes élményekkel térnek haza. ban 38,2; közvetlenül a mennye, zet alatt 40 C fok hőmérséklet alakult ki, ugyanakkor kívül mindössze 25 C fok meleg van. A további vizsgálat megállapította, hogy a gépkocsiszekrény felmelegedése csak az egyik alapvető tényező. Az ablakokon — különösen a tetőablakokon — keresztül igen sok meleg érkezik és természetesen a hajtómű hatása sem elhanyagolható. A tervezők arra a következtetésre jutottak, hogy a tetőt és az oldalfalakat hőszigetelő anyagból, fényvisszaverő felülettel kell készíteni. Az ablaküvegeknek is hőszigetelőnek kell tenniük. Természetesen beépíthető légkondicionáló berendezés is, de nagyon költséges és a motor teljesítményének egyharmadát felemészti. Célszerűbb a hőszigetelés és a természetes ventilláció fokozása, a nyitható felületek növelésével. A légcsatornában végzett kísértetek során kialakított nyitható ablakfelületek segítségével elérték, hogy a buszban mindössze 2—3 C fokkal magasabb hőmérséklet alakult ki, mint a. szabadban. Uj boltok Jó ütemben halad a Kiste renye és Vidéke Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet fejlesztési tervének megvalósítása. Június 15-én nyitottak meg egy új, korszerű vegyesboltot Nemtiben, nemsokára elkészül, s előreláthatólag augusztus 20-án nyitnak meg Kisterenye piacán további négy üzletet: egy vegyes élelmiszerboltot, egy pecsenyesütőt, egy zöldség- és gyümölcsboltot, valamint egy büfét. Az új árudákat a szövetkezet saját fejlesztési alapjából létesíti. Baranyai László NÖGRÁD - 1970. július 9., csütörtök 5 M. O. Nógrád vendége volt 'Szőnyi 'Sándor tévérendező Molnár Zsolt Miért van hőség az autóbuszokban?
