Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
m Folyamatos munkával nagyobb eredmény Megyénk egyik fiatal és rohamosan fejlődé üzeme a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregysége. Tavaly negyvenhat és lél millió forint termelési értéket ért eí, az idén viszont már 64 milliót várnak tőle. Gyártmányai a boylerok, tartályok, a különféle ventilátorok és hőcserélők országosan keresett termékek. Piaci viszonyaik tehát a sorozatgyártásra kedvezőek. Értékesítési gondjaik nincsenek, sőt sokszor a gyáregységet keresik fel a megrendelők, akiknek több kellene az itt készülő gyártmányokból. Ez alapfeltétele volna az ütemes termelésnek. A gyáregység az elmúlt féléves tervét éppen hogy csalt teljesíteni tudta. Ehhez júniusban olyan rohammunkára volt szükség, amilyenre még nem igen volt példa Nagybátony- ban. A félév utolsó hónapjában több mint 8 millió forint termelési értéket állítottak elő. Nem használtak fel a megengedettnél több túlórát, de ahogy mondani szokás, a húrt a végsőkig feszítették. Szükséges volt-e a rohammunka, vagy elkerülhették volna? A gyáregység vezetői vallják, hogy megelőzhették volna a hajrát. Nyugodtabb. ütemesebb termeléssel többre is képesek. Mi volt tehát az ok? — A jól sikerült első negyedév után későn kaptunk Botos Géza, főosztályvezető, dühösen lihegve ront be Cse- metke Jenő osztályvezetőhöz: gyártási programtervet a központunktól. Főtermékünknél, a hőcserélők gyártásánál áprilisban és májusban a vékonycső hiánya okozott kéthónapos kiesést Gyárthattunk volna több ventillátort, de erre még nem kaptunk a központtól programozást. Később a megrendelők, főleg az AGROKER hozzánk jött sürgetni a ventillátorokat és még többet is igényelt volna, mint amennyinek a gyártására képesek vagyunk — mondta Szabó Imre, a gyáregység vezetője. Jobb szervezéssel tehát elkerülhető lett volna a rohammunka. Az üzemben átmeneti időre kapun beiüii munkanélküliség támadt. Ezt úgy próbálták ellensúlyozná, hogy előFontos re gyártottak alkatrészeket, amelyekhez volt anyag. Az ilyen szükségmegoldások nem pótolhatják azt a kiesést, amit végső soron a szervezetlenség okozott. A nagybátonyi gyáregység fiatal kollektívája csakúgy, mint eddig, most is bizonyított. Ha végül rohammunkával is, de jelentősebb adósság nélkül zárták a félévet. A következő félévben még többet szeretnének elérni. A vállalat csongrádi gyáregységénél az árvíz miatt kiesett mintegy kétmillió forintos termelési érték. A nagybátonyi testvérüzem dolgozói felajánlották, hogy éves terven felül ezt a termelési értéket pótolják. Dicsérendő ez a vállalásuk, ugyanakkor Jogos a kérésük is: időben kapják meg a termelési programot és gondoskodjanak a zavartalan anyagellátásról. Ha az ütemes termelés feltételei nem hiányoznak. még többre képes ez a gyáregység. B. J. — De a lánya, öregem, a lánya! — Ez részedről föltevés, avagy van konkrét megfigyelésed? — Bocsáss meg, öregem, de engem nem érdekel a pletyka, csak ... ugye .. . vannak dolgok, amikről már a verebek is csiripelnek. Itt van például a Modolkai-ügy. — A Modolkai históriája! Arról én is tudnék mesélni egyet és mást. — Talán bent voltál azon az éjszakai műszakon, amikor . „ Most erős köhögés hallatszik az ajtó felől. Csemetke, aki már az előbb is mintha hallott volna valamit, szájára emeli az ujját, jelezvén, hogy egy szót sem tovább. A főosztályvezető nyel és bosszankodva fordul az ajtó felé. Ott áll Sárika. — Mit óhajt, Sárika? — kérdezi ebben a pillanatban Csemetke. — Hívatni tetszett Csemetke elvtárs, valami gépelés miatt. — Köszönjük, Sárikai — szól Botos Géza, a főosztály- vezető —, de szíveskedjék talán odakint várakozni, jelenleg ugyanis fontos és bizalmas megbeszélésünk van az osztályvezető elvtárssal. Sólyom László — Ne is haragudj, Jenőkém. de ez mégiscsak túlzás, tíz perc múlva indulnom kell a minisztériumba, és a te jelentésed még sehol, pedig — jól tudod — arra épül az egész hozzászólásom. — Bocsáss meg, Gézám, de Sárikáéknak fontos megbeszélésük van, én pedig nem tudok gépelni. — No, majd én mindjárt megkérdezem tőlük, mi az a fontos megbeszélés! — Ne. ne! Nem szeretném, ha miattam letolnád őket... Ugyanis ... khm... Szóval, mi férfiak ezt sohsem fogjuk megérteni. — Kezdem sejteni — bólo- gat Botos. — Valakit „kiértékelnek”? — Nyertél. Csáti Janit és Ildikét. — Ildikét? Talán Szilvikét? — Ugyan, hol élsz te! Szilvi már a múlté. — Ez csakugyan meglep, hi. szén Ildi gyűrűs menyasz- szony. Azt a klassz kosaras srácot dobta ezért az ősz hajú jampecért! — Fordítva, öregem! Előbb a kosaras dobta őt, mégpedig tudod-e, kivel? megbeszélések — Stimmt, erről hallottam. Baloghné. Igaz? — Mit szólsz hozzá, kétgyermekes anya létére ...? — No. no! Nem nyilatkoznál ilyen elítélően te sem. ha veled csalná a férjét. — Nem az esetem, szőke és magas. — Inkább o kis fekete Zsuzsi? — Sajnos, én ott nem rúgok labdába. — Miért? Már nem avval a focistával jár? Nem? Hanem? — Férjhez megy. — Tel Csak nem ahhoz a vén Supornyákhoz? — Lehet, hogy Supornyák vén, de a villája a legszebb férfikorban van és a kettőhúszas Merclje vadonatúj, — Jó, jó, de mit szól mindehhez a góré? — ö már gondoskodott magáról. — Ki az új titkárnője? — Coborné. — Ne hülyéskedj! Coborné jövőre nyugdíjba megy. Telek Sándor brigádja a mátramindszenti fatelepen dolgozik, és harmadszor nyerte el a Szocialista címet. — Sokat dolgoznak, a telepen is szükség van rájuk, és mégis elmennek — mondta Répás Sándor, a telepvezető helyettese. — Miért? Répás Sándor egy ideig szótlanul állt szemben a kérdéssel. Aztán azt mondta: — Ügy hallom, a fizetéssel elégedetlenek... De jobb volna talán, ha ők maguk mondanák el, mi a bajuk. Térült-fordult a jól megtermett, piros arcú ember. Elő is kerítette gyorsan Telek Sándort, a brigádvezetőt, m<^ Répás Józsefet, ö maga' meg úgy eltűnt, mint akit egyszerre a föld nyelt el. Pedig ugyancsak kíváncsiak voltunk a véleményére. No, de az érdekeltek megjöttek és Telek Sándor, a brigádvezető nem kérette magát. Leereszkedett a fal mellé állított székre, és sorolta a brigád gondját-baját. Négyen vannak együtt, évek óta rakják a vagonokba, indítják útjára az erdőről érkező nehéz farönköket. Igaz, most már könnyebb a munka, a viszonylag korszerűtlen mátramindszenti fatelepen is, mint korábban volt. A gépkocsiról daruk emelik le és rakják a vagonba a rönköt. Azonban így is van munkájuk az embereknek. A fát gondosan, pontosan el kell igazítani a vagonokban. A szállítóteret jobban kihasználják így, és könnyebb a kirakodás is az új állomáshelyen. A brigád továbbáll A^VN>/VA<'V/VA/vn/Vy\A’0/V'V/V'VVAA<'VSV'\/V'VV'VV'VV'\/>X\/V'VV'VV'\/V'V^ — Van olyan nap, hogy egy ember két vagon faanyagot is megmozgat — mondja Telek Sándor. — Ha meg papírfával dolgozunk, akkor 200—400 mázsa lehet a felrakott meny- nyiség. Ez is, az is megdolgoztatja az ember izmait. — A kereset? — Ez az — kapta fel a fejét a brigádvezető. — Ez kerget el bennünket, a telepről.. Pedig mi már megszoktunk itt, és mindannyian úgy gondoltuk, itt érjük meg a nyugdíjat. De hogyan maradjunk 1500—1600 forintért? Meddig lehet állni az asszony szemrehányását, hogy ezután már mindig így lesz? Hát nem lesz így. Elmegyünk, együtt, az egész brigád Recskre. Répás József mindeddig nyugodtan hallgatta Telek Sándor kifakadását. Később azonban ő is beszélni kezdett. — Kénytelen volt a feleségem is munkát vállalni. A fiam Egerben tanul, kell a pénz. A parkettaüzemben most is 1600—1800 forintos keresettel dicsekszenek az egészen fiatal lányok... Hát hol itt az igazság? Még együtt „futott” a fatelep a fűrészüzemmel, addig jobb volt a helyzet. Telek Sándor és Répás József egyaránt ezt állítja. Akkor a különböző munkák jobban kiegészítették egymást, két— háromezer forint között kerestek az emberek. Hajas Gyulát, a fatelep vezetőjét Nagy bátony ban, az erdészet központjában találtuk. Sikerült beszélni Lengyel Pállal, az erdészet vezetőjével is, a Telek-brigádról. Mindketten elismerték, a bérezés bizony egyáltalán nem vonzó az erdészetnél. Nemrégiben rendezték néhány munkafolyamat normáját, bérét. Azonban az erdészet így sincs irigylésre méltó helyzetben. Komoly munkaerőgondokkal küzdenek. Az emberek oda mennek, ahol többet kapnak munkájukért. Az erdészet meg gépesítéssel próbálja pótolni a hiányzó emberi erőt. Fáradozásuk nem mindig sikerül. Hiszen vannak munkák, amelyeknél semmiféle géppel sem pótolhatják az emberi erőt. — Mégis elengedik az embereket. A Telek-brigádot is... — Tartanánk mi őket, csak hat nem sikerült szót értenünk — mondta Hajas Gyula. — Többet vártunk tőlük... Lengy el Pál, az erdészet vezetője is osztotta Hajas Gyula véleményét. Itt a nagybátonyi fatelepein dolgozik a Tarf-brigád. A munkakörülmények csaknem azonosak, s Bazsó Sándorék mégegyszer annyit keresnek, mint Telekék. Elkészül-c határidőre? Veszélyben a milliók Fél évvel ezelőtt kezdődött meg Rétságon a szivattyúgyár építése. Az ünnepélyes alapkőletétel után ugyan megakasztotta a beruházást a közbeékelődő és hosszúra nyúló tél, de az időjárás jobbra fordulásával újra megindulhatott a munka. Néhány héttel később már betonszerkezetek ágaskodtak az ég felé. A község vezetői joggal remélhették. hogy a jövő év elején már termelhet az új üzem. Nem valószínű Csak két-három hónap telt el azóta, de a hangulat ma már korántsem ilyen bizakodó. Amikor legutóbb Rétságon jártam, Varga Józsefnek, a járási tanács csoportvezetőjének feltettem a kérdést: elkészül-e határidőre a szivaty- tyúgyár? — Az építők kérték a korábban megkötött építési szerződés módosítását — mondta. — Ha jól tudom, egy évvel szeretnék eltolni az átadási határidőt. A kérelmet azzal támasztották alá, hogy az időközben felmerült nehézségek lehetetlenné teszik a vállalt átadási határidő teljesítését. A beruházó, a budapesti szövetkezet ebbe nem egyezett bele. Változatlanul ragaszkodik a szerződésben rögzített megállapodásokhoz. Érthető, ha a szövetkezet köti magát a szerződéshez. Nemcsak arról van szó, hogy a rétsági telep egy évvel hamarabb, vagy későbben válik nyereséget hozó termelő üzemmé, amivel valamelyest enyhíteni lehet a Rétság környéki elhelyezkedési gondokat. Arról is szó van, hogy Milyen gondok hátráltatják az építőket? Néhány napi munka A község központjából pár perc alatt kiértünk az építkezéshez. A csarnok körvonalai már kialakultak. Kubikosok, vasbetonszerelők serénykedtek az épület körül. A háttérben földgyalu egyengette a terepet. Nagy József építésvezető széttárta karját: — Nem tudjuk tartani a határidőt... Még néhány napi munkánk van, aztán az embereket a balassagyarmati építkezésünkhöz küldöm át. 1 Viz nélkül nem megy. .. Mi a szerződésben nem vállaltuk, hogy az építkezés vízellátását megoldjuk, ez a beruházó dolga lett volna. Vizünk azonban a mai napig sincsen. Már a felvonulási épületnél a lehulló csapadékot használtuk fel. A csarnok kisebb betonozási munkáihoz is esővizet kellett gyűjtenünk, hogy folytatni tudjuk a munkát. Furcsa és hihetetlen. Ügy látszik, ebben az évben, ha van víz, ha nincs, mindenképpen bajt okoz. Az ország egyik részén tízezer holdakat önt el, máshol pedig hiánya megakasztja a jól induló építkezést. Ez fgy egy kicsit nevetségesen hangzik, hiszen az építők nehezebb problémákat is leküzdötték már... De nem ilyen egyszerű a dolog. Az építkezéstől néhány száz méterre kút található, amitől azt várták, hogy fedezi majd az építkezés vízigényét. Kicsit megkésve láttak hozzá a csőrendszer lefektetéséhez, amiben valószínű a beruházó is ludas, hogy ezt a döntő lépést az utolsó pillanatig halogatták. Nemrégen fölállították a hidrofortartályt és a próbaüzemelést is elvégezték. A szivattyú rövid idő alatt kiszippantotta a kútból a vizet. Még a tartályt sem érte el a Vízoszlop. Kiderült, hogy a kút vízhozama kevés, az építkezéshez. Körültekintés nélkül Nem maradt más hátra, mint új kutat füratni. Ezt a kellemetlen meglepetést azonban könnyen elkerülhették volna. Nem jutott senkinek eszébe, hogy nem ártana felmérni a kút vízhozamát? S nem lett volna ésszerűbb, ha a kivitelező maga vállalja a vízszerzést? Az előrelátás hiányát most a beruházó és a kivitelező egyaránt megérzi. Legkevesebb két-három hét kell ahhoz, hogy az új kút vizet adjon. Közben áll az építkezés. Az építésvezető panaszkodik, hogy Balassagyarmaton a rétságinál sokkal nagyobb csarnokot hamarabb felépítenek. Amíg bizonytalan az építkezés kimenetele, építőanyagot sem lehet rendelni. A késedelmesség miatt a belső technológiai szerelés éppen arra az Időszakra tolódik el, amikor a vállalat szakipari részlegeit szinte teljesen lekötik az év végi lakásátadások. A szerződésmódosítási kérelmet követő alkudozások során a nehézségek ellenére azon kellene gondolkozni, mit kellene tenni, hogy a szivattyúgyár a tervezett határidőre mégis felépüljön? Kiss veszélybe kerül az az ösz- szeg, amit a fővárosi tanácstól az üzem kitelepítéséhez kapott a szövetkezet. Ha az év végéig nem tudják felhasználni a milliókat, a támogatástól elesnek és csak saját erőforrásaikra támaszkodhatnak. Néztük a bérjegyzékeket. Bazsóék valóban messze maguk mögött hagyták a Telekbrigádot. Nagy Lajos, az erdészet kiváló dolgozója 2800, 3000, 3800 forintot is keresett. Mi hát az eltérés oka? Nem tépelődtünk sokáig, mert Lengyel Pál elmondta a tapasztalatait: — Ügy nem lehet keresni, hogy reggel későn kezdenek és korán délután abbahagyják a munkát... De egyéb gondunk is volt Telekékkel... Szerettük volna bevezetni a telepen a gépi kérgezést. Olcsóbb Is, gyorsabb is így a munka, mintha kézzel végeznék az emberek... Aztán takarékoskodnunk kell az emberi erővel, hiszen kevés van belőle. Telekék mindezt csak nehezen értették meg ... Nem egészen értettük mi sem a dolgot. El is mondtuk aggályainkat Lengyel Pálnak és Hajas Gyulának: — Ha a Telek-brigád fegyelmével baj volt, hogyan nyerhették el a Szocialista cinjét? Hajas Gyula széttárta karjait és annyit mondott: — Ez a párt, meg a szak- szervezet dolga. Nem egészen. Ha a gazdasági vezetők sűrűbben beszélgettek volna a brigáddal, elmondták volna véleményüket az értékelésnél is, talán másképpen alakult volna a helyzet. Lehetséges, hogy a Telekbrigád ma is ott dolgozna Mátramindszenten. S ki tudja, talán eredményesebb lenne a munkájuk is, mint eddig volt. Tbuac Istvénaé Vasárnapi pihenő (Fotó: Koppány) NÓCRÁO — 1970. július 5., vasárnap 3
