Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-31 / 178. szám
JBerlingaer Az olasz kormányvalságérl a reakció ffeBeflös Enrico Berlinguer, az OKP főtitkárhelyettese szerdán sajtóértekezletet tartott a római külföldi tudósítók klubjában- »A jelenlegi kormányválság — mondta, — általánosabb és szélesebb politikai válság tüikrözódése, amelyet csak új irányvonal elfogadásával lehet megoldani; ennek mind a gazdasági és szociális fejlődés terén, mind a politikai viszonyokban fel kell váltania a jelenlegi irányvonalat”. Kijelentette, hogy a válságért elsősorban az egységes szocialista párt (szociáldemokraták) és a kereszténydemokraták legreakciósabb irányzata a felelős, majd kifejtette, hogy az OKP olyan gazdaságpolitika mellett száll síkra, amely a termelés növekedését a kol. lektív munkaszerződések tiszteletben tartásával és szociális reformokkal együtt biztosítja Nagyon fontosnak tartja a párt — mondta a főtitkárhelyettes —, az Olasz Szocialista Párttal és a baloldali katolikus erőkkel való együttműködést az ország belpolitikai tengelyének balra mozdításához. A külpolitikát illetően Ber- linguer hangsúlyozta, hogy OKP új célkitűzésekért harcol: a VDK kormányának elismerése, diplomáciai kapcsolat felvétele a Kínai Népköz- társasággal és az NDK-val, valamint az európai biztonsági értekezletet előmozdító akciók szerepelnek ezek között. Az AP kiemeli, hogy e célkitűzések között Berlinguer ezúttal meglepetésre nem említette Olaszország NATO-ból való kilépését. (MTI) A Vietnam-értekezlet 77. ülése Alig két és Bél órát tartott • Vietnammal foglalkozó párizsi négyes konferencia csütörtöki 77-iik ülése, amely az utolsó volt az amerikai küldöttség új vezetőjének, Dávid Bruce nagykövetnek a jövő hétire kitűzött Párizsba érkezése előtt. Az amerikai küldöttség nevében felszólalt Habib nagykövet. néhány mondatos beszédében ismét csak az Egyesült Államok állítólagos ''tárgyalási készségét hangoztatta. Uigyamezit tette a máskor bőbeszédű saigomi küldöttség helyettes vezetője is. Nguyen Mimh Vy, a VDK küldöttségéinek helyettes vezetője beszédében rámutatott, a tények nem azit igazolják, hogy az Egyesült Államok kész lenne „nyíltan, rugalmasan és ésszerű módon” tárgyalásokat kezdeni. Az Indo- kínáiból érkező hírek arról szólnak, hogy az amerikaiak fokozzák bombaiámadásaikat és tisztogató hadműveleteiket a dél-vietnami lakosság ellen, folytatják a bomhaflámadáso- kat a DVK területe ellen. A dél-vietnami bábhadsereg egységei fenntartják Kambodzsa katonai megszállását, és a thaiföldi hatóságok újabb csapatokat készülnek ebbe az országba küldeni. Folytatódnak a heves amerikai bombatámadások Laosz eilten is. Nguyen Van Tien, a dél- vietnami ideiglenes forradalmi kormány küldöttségének helyettes vezetője azt hangsúlyozta: Nixon „az önrendelkezési jog” és „a szabad választások” jelszava mögé kívánja rejteni az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hogy hatalmon tartsa a neki elkötelezett bábkormányt. (MTI) Megsértődtek a thaiföldi A dél-vietnami hazafiak az elmúlt hét folyamán 77 amerikai katonát megöltek és több százat megsebesítettek — ez derül ki a saigoni amerikai parancsnokság által kiadott heti veszteséglistából. Egy hónap alatt a dél-vietnami csatatereken 276 amerikai katona vesztette életét. Az AFP hírügynökség szerint a laoszi hazafias erők hír- ügynöksége hivatalosan bejelentette, hogy a Patet Lao különleges megbízottat küldött Vientlanéba, hogy továbbítsa Szufanuvong herceg üzenetét Souvanna Phouma miniszter- elnöknek. A követ — Tiao Souk Vong- sák — a Laoszi Hazafias Front Pártja Központi Bizottságának tagja csütörtökön utazott el honatyák „békeküldetésére” a hazafiak ellenőrzése alatt álló Sam Neua tartományból. A thaiföldi parlament húsz tagja szerdán követelte a kormánytól, hogy vonja vissza a thaiföldi csapatokat Dél-Viet- namból. Ez a követelés azonban nem a dél-vietnami és kambodzsai agresszióban való részvétel elítélésével függ öszsze. A honatyák egyszerűen megsértődtek. Az történt ugyanis, hogy egy dél-vietnami tábornok, nevezetesen Do Cao Tri, a Kambodzsában harcoló dél-vietnami erők főparancsnoka július közepén lekicsinylő nyilatkozatot tett a thaiföldi katonák harci értékéről. A nemzeti önérzeten esett sérelem oly nagy, hogy maga Kittikacsom miniszter- elnök is vizsgálatot rendelt el az ügyben. (MTI) Földrengés Iránban Csütörtökre virradó éjszaka a Richter skála szerint 6,9 fok erősségű földrengés rázta meg Irán északkeleti részét. A marylandi földrengésjelző állomás számításai szerint a földrengés központja Meched észak-iráni város körül leheteti. Teheránt jelentések beszámolnak arról, hogy a kormány azonnal segélycsapatokat irányított a körzetbe. _ A Vöröskereszt teheráni szóvivője emlékeztetett anra, hogy ugyanebben a térségben az 1968. évi 7,3 fok erősségű földrengés 11 000 ember életébe került. Az éjszakai iráni földrengést követően magyar idő szerint reggel fél kilenckor is- mé megmozdult a föld, ez- útad azonban a földrengés jóval gyengébb volt a korábbinál. A körzetből érkező első jelentések alapján a helyi Vöröskereszt képviselője közölte, hogy a halottak száma 40— 50-re tehető, a sebesültek száma meghaladja a hetvenet. Bár a szóvivő alaptalannak minősítette a több ezer halottról szóló korábbi jelentéseket, a veszteséglista még korántsem tekinthető lezártnak. A sah, aki jelenleg az ország északi részén a Kas.pl- tenger partján tölti szabadságát. szükségállapotot rendelt el a földrengés sújtotta övezetben. Katonai egységeket és helikoptereket irányítottak a helyszínre. (Az iráni Vöröskereszt igazgatója is a helyszínre utazott.) (MTI) 2 NÓGRÁD — 1970. július 31., péntek Közel-Kelet Légi harc a Sxuesi-csatornánál Kairóban bejelentették, hogy csütörtökön, helyi idő szferint 16 óra 30 perckor, 22 izraeli repülőgép támadást indított a Szuezi-csatorna nyugati oldalán, az Ain Szukna térségében levő egyiptomi állások ellen. A behatoló izraeli repülőgépekkel egyiptomi vadászgépek vették fel a harcot és a támadókat elűzték. A támadás során két egyiptomi katona megsebesült, de anyagi károk nem keletkeztek és az egyiptomi vadászgépek valamennyien sértetlenül tértek vissza támaszpontjaikra —, hangsúlyozta a kairói szóvivő, nyomatékosan okolva a légitámadásról szóló izraeli verziót. Egy izraei szóvivő ugyanis Tel Avivban újságíróknak azt bizonygatta, hogy a támadás az egyiptomi félnek „anyagi károkat okozott” és az izraeli repülőgépek, négy egyiptomi vadászgépet lelőttek. * Nimeri, a Szadáni Forradalmi Tanács elnöke szerdán este tájékoztatta a khartoumi kormány tagjait arról az üzenetről, amelyet Al-Bakr iraki elnök intézett hozzá. Ni meri beszámolt kormányának az üzenetre adott válaszáról is. A szudáni államfő szerdán fogadta Takriti iraki elelnö- köt, aki átadta neki Al-Bakr elnök üzenetét, amely ismerteti, hogy az iraki Baath-párt (az Arab Újjászületés Szocialista Pártja) milyen álláspontra helyezkedett a Rogers-féle kezdeményezéssel kapcsolatban. Az iraki alelnök egyébként még szerdán este továbbrepült Tripoliba és Algírba. hogy Kadhafi líbiai és Bumedien algériai elnöknek hasonló tartalmú üzeneteket adjon át. m Nyugati nírügynökségek ENSZ-forrásokra hivatkozva közük, hogy a világszervezet bármely alkalmasnak tűnő pillanatban kész felújítani közel-keleti békéltető tevékenységét. Gunnar Jarring jelenleg ugyan szabadságát tölti, de telefonon tájékoztatta az ENSZ főtitkárát arról, hogy kívánságára bármikor hajlandó visszaállni hivatalába. • A Jordán folyó völgyében szerdán este kétórás tüzérségi párbajt vívtak a jordán és az izraeli erők. A szerdai izraeli légitámadás során egy polgári személy életét vesztette, egy pedig súlyosan megsebesült. (MTI) A brit kommunisták ünnepére öt évtizede, hogy 1920. július 31-én megalakult Nagy- Britannia Kommunista Pártja. A történelem szeszélye — és az angol belpolitikai élet mozgását meghatározó mélyebb, társadalmi rugók rendszere — úgy hozta, hogy a brit kommunisták figyelemre méltó időpontban emlékeznek pártjuk alapításának ötvenedik évfordulójára. Olyan pillanatban, amikor az elfogulatlan szemlélő épp a legutóbbi választások nyomán, újra megbizonyosodhatott róla. hogy a hagyományos „nagy pártok”, a munkáspárt és a konzervatív párt „helyoserés” kormányzási periódusai mennyire képtelenek igazi választ adni a brit társadalom alapvető kérdéseire. Nem üres szólam tehát, amikor azt mondjuk, hogy az utóbbi öt évtizedben Nagy-Britarmia Kommunista Pártja volt az az erő, amely mindig a legkövetkezetesebben szállt síkra a munkásosztály, a dolgozók, s — az ország igazi nemzeti érdekeiért. * , Ez utóbbi állítás igazolására hadd utaljunk itt csupán egyetlen, történelmi — s így vitathatatlan — példára. A harmincas években a kommunisták hirdettek harcot Angliában a honi fasiszta próbálkozások ellen, s amikor a Cham- berlain-kormány Münchenben lepaktált Hitlerrel (méghozzá általános parlamenti üdvrivalgás közepette), egyedül a korh- munisták tiltakoztak, figyelmeztetve a szégyenletes müncheni egyezmény — utólag, sajnos egy világháborúval igazolt — veszélyeire. Nagy-Britannia Kommunista Pártja kemény megpróbáltatások tüzében született. A brit kommunisták e taglétszámra nem nagy, de harcos osztaga fennállásának öt évtizede alatt nem kevés alkalommal találta szemben magát — a helyzetéből is adódó — nehézségekkel, ám mindannyiszor töretlen hittel és energiával folytatta — s folytatja ma is — küzdelmét a dolgozó emberek igazáért, a társadalmi megújhodásért, a szocializmus eszméinek diadaláért, a brit szigeteken. Pártjuk fennállásának ötvenedik évfordulóján szeretettel köszöntjük a brit kommunistákat, s kívánjuk, hogy ötévtizedes harci tapasztalatukból is erőt merítve, sikerrel folytassák tovább tiszteletre méltó és áldozatos munkájukat. Késhegyig menő harc Az EAK és más arab államok elfogadták a Rogers- tervet, a világ most Izrael válaszát várja. A jeruzsále- mi kormányon belül vita, s késhegyig menő harc folyik. Képünkön: Golda Meir miniszterelnök-asszony és Me- nahen Begin, a jobboldali Gahal-párt vezetője. A Ga- hal nem akarja elfogadni az amerikai béketervet. „Szent szövetség” Indokínában? HA VALAMIT ennyien és éppen ilyen emberek tagadnak, mint K-ittikachorn, Thieu, Lón Nol és Souvanna Phouma, akkor itt valamit el akarnak titkolni- Ez a négy férfiú, miután értekezlet- és találkozódömping zajlott le Délkelet-Ázsiának az amerikaiak által ellenőrzött régióiban, kórusban kezdik kiáltani: „Nem akarunk új katonai blokkot, nem is erről beszélgettünk, sőt ez szóba sem jött.” Ezzel szemben a Délkelet- Ázsiában csatangoló több száz nyugati újságíró egybehangzóan jelenti Bangkokból, Phnom Penhből, Saigonból, sőt Vientianéból is, hogy az érdekelt kormányfők és külügyminiszterek különböző találkozóinak az elmúlt hetek-, ben éppen ez volt a központi témája. Különösen akkor váltak gyakoriakká az új blokk körüli híresztelések, amikor Bangkokban összeültek a délkelet-ázsiai külügyminiszterek, hogy azután a Phnom Penh-i rezsimet elviekben támogató, de egyébként üres nyilatkozat aláírása után látszólag dolguk végezet- lenül. szétszéledjenek. A Le Monde július 24-én azt jelentette erről, hogy a „külügyminiszterek Thaiföld és a többi érdekelt ázsiai ország kormányfői számára olyan új védelmi paktum kidolgozásán fáradoztak, amelyet majd később a miniszterelnökök írnának alá és hirdetnének ki.” Kétségtelen, hogy a bangkoki kommünikének a négy ország „katonai együttműködése fokozásáról” szóló pasz- szusa módot ad az ilyen következtetésekre. Az is figyelemre méltó, hogy először ky, majd Thieu sietett a thaiföldi fővárosba, utána pedig Thieu—Jáon Nol találkozó zajlott le Nea Luongban, kambodzsai területen, ott ahol a Saigon—Phnom Penh-i útvonal a Mekong folyót érinti. Itt egy kis komp — átkelőhely van, amely katonailag annyira fontos, hogy a dél- vietnami hadsereg Kambodzsában tartózkodó erőinek legjelentősebb bázisát itt építették ki- A két vezető találkozásáról közleményt nem adtak ki, de a villámlátogatás után Saigonba visszatérő Thieu így nyilatkozott: „A jelen pillanatban nem prakti. kus és nem szükségszerű létrehozni Dél-Vietnam, Thaiföld, Kambodzsa és Laosz katonai szövetségét.” Azt is hozzáfűzte, hogy „ki kell dolgozni a katonai együttműködés legcélravezetőbb formáit.” A különböző, egymásnak is néhol ellentmondó hírek egybevetésekor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a négy kormány képviselői nem tudtak megállapodni egymással egy délkelet-ázsiai katonai blokk létrehozásának kereteiben és formáiban. Annyi kétségtelen, hogy az amerikaiak nagyon szeretnék egy ilyen paktum létrehozását, hiszen már 1954-ben kísérleteket tettek arra, hogv a térség említett országait bevonják a SEATO-ba, később pedig maga Nixon tett célzásokat guani doktrínájának meghirdetésekor a délkelet- ázsiai országok „jobb katonai együttműködésének szükségességére”- Egy új paktum egybevágna Nixonnak azzal az elképzelésével, hogy Ázsiában harcoljanak az ázsiaiak — az ázsiaiak ellen, az amerikai érdekekért. Amióta Ky saigoni alelnök otthoni helyzete olyannyira meggyengült, hogy két kézzel kapaszkodik az amerikaiakba, azóta ő. a blokkalakítás tervének a nyilvánosság előtt szereplő egyetlen hangos szószólója. De mi az, amiben nem tudnak megegyezni ? Mindenekelőtt az látszik kézenfekvőnek, hogy ha ilyen blokk létrejön, abban a négy között szinte automatikusan a legnagyobb katonai erőt képviselő saigoni rendszeré a vezető szerep. Ezt természetesen a másik három partner nem látná szívesen. Thieu nyilatkozatából arra lehet következtetni. hogy csalódott a bangkoki tárgyalásokban, s a „savanyú a szőlő” régi igazsága alapján visszavonul, feltehetően ráhagyva az amerikaiakra az ügy további intézését. Ennél sokkal egyszerűbb Bangkok álláspontja: a thaiföldi külügyminiszter kereken kijelentette, hogy hajlandó katonailag együttműködni Saigonnal, de csak korlátozott anyagi keretek között, hiszen kormánya máris 80 millió dollárral kénytelen költ. ségvetését csökkenteni. Ezért egyelőre csupán arra vállalkozik, hogy 3000 khmer nemzetiségű thaiföldi katonát Kambodzsába küldjön és 2000 fős kambodzsai kormánycsapaitot kiképzés céljából országába beengedjen- Thaiföld sohasem titkolta, hogy az indokínai háborúból minél több pénzt szeretne kihozni, rábízta az öldöklést a többiekre, hogy míg azok legyengülnek, ő megerősödhessen. Egyedül Souvanna Phouma jelentette ki egyértelműen az érdekelt kormányfők között, hogy Laosznak nem érdeke új katonai blokk létrehozása, s a vientianéi kormány, amíg csak tud, igyekszik ragaszkodni a semlegesség státuszához. S ugyancsak félreérthetetlen a Lón Nol-kormány álláspontja: elfogad bármit, nevezzék azt blokknak, „szent szövetségnek”, vagy akár az ördögnek, csak segítsen a puccsista rendszernek fennmaradni a mind nagyobb sikereket felmutató kambodzsai népi erők ellenében. ÍGY HÁT a blokk létrehozásának egyelőre nagyobbak az akadályai, mint a lehetőségei. De nem kétséges, hogy az Egyesült Államok még ko. rántsem adta fel a játszmát és mindent meg fog próbálni egy délkelet-ázsiai katonai szövetség létrehozására. Szabó L. István
