Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

Mögröd a ataliMtika lOkrtben ém egyéb szolgáltatásokkal va­Á KISZ segítségével Minek köszönhető, hogy a balassagyarmati járta ki cé­geiben minden, más társadal­mi ünnepségnél több a tár­sadalmi esküvők száma? Elsősorban annak, hogy a fiatalok körében érvényesül legkevésbé a hagyományok visszahúzó ereje. Az i« nagy segítség, hogy ezeknek az ün- nepséigeknek a szervezésében minden esetiben támogatásit adnak a helyi KlSZ-szerve- zetek is. A rendezők az eskü­vők míisoraibain meghagyták a népi elemeket — ez is a társadalmi esküvők iránt megnyilvánuló érdeklődés egyik oka. Annak ellenére, hogy az el­múlt években átlagosan 70 társadalmi esküvőt rendeztek a járásiban, néhol, így Heren- csémyben és Terénytoen egyet­len ilyen ünnepséget sem si­került megtartani. A megye társadalmi-gazda­sági helyzete és fejlődésének főbb tendenciái címmel össze­foglaló jelentést adott ki a Központi Statisztikai Hiva­tal Nógirád megyei Igazgató­sága. A száz Oldalas jelentés átfogó képet ad arról, hogy az elmúlt több évfizied., hogyan változtatta meg a megye ar­culatát. Foglalkozik a kötet a me­gye demográ fiai helyzetével és településhálózatával, a gazda­sági fejlődéssel s a gazdaság jelenlegi helyzetével, a lakos­ság életkörülményeivel — ezen belül szó esik a foglal­koztatottságról, a munkaerő- mozgásról. a jövedelmekről és munkabérekről, a lakosság ío- gyasz'áséról — a megye la­kosságának infrastrukturális ló ellátottságával, végiül a megyében sajátos funkciót betöltő településeik ,és telepü­léscsoportok helyzetével és ellátottságával. A statisztikai adatok alap­ján megállapítja a jelentés, hogy megyénk a felszabadulás óitia eltelt 25 esztendő alatt összehasonlíthatatlanul gyor­sabb ütemben fejlődött, mint ezt megelőzően bármikor. A fejlődés igen sok egyedi vo­nást is mutatott. A jelentés összeállításának éppen, az volt a célja, hogy e sajátos, más megyéktől elférő voná­sok, s az ezekből következő feladatok feltárásával segít­séget nyújtson a megye IV. ötéves tervének kidolgozásá­hoz. Állják a versenyt Sötétedett már, mire Vi­erten Sándor, a traktorosok vezetője megjött az Ipoly mel­lől. Homloka alatt merő víz a kurta kalap alatt. Vékony, kék vászonkabátját még nap­közben lekényszerltette róla a hóség. Most összehajtogatva hozta a kezében. Az Ipoly- menti rétek, kaszálók, ahon­nan Viczián László érkezett, a pataki határ legtávolabbi ré­szén vannak. A traktorosok egy része a szénával dolgozik még, de három kombájn már megkezdte a búza aratását Közöttük fogyott el a brigád­vezető napja. — Mára akkor megvolnánk — mondta az elnöknek, aki a szokásos napi eligazításra vár­ta az irodán a brigád vezető­ket. — A traktorosokkal nincs semmi baj. Ezek már Mák László, az elnök szavai voltak. Ű pedig csak tudja, miért mondta. Az alakuláskor Mák László volt a traktorosok brigádvezetője. Amikor elnöknek választották, Viczián Sándort ajánlotta ma­ga helyett, Viczián akkor a fogatosokat vezette. Munkájá­ért tisztelték, emberséges be­szédéért szerették az emberek. A Szocialista címet először tavaly nyerte el a brigád. A munkafelajánlásokról, a ver­senyről Viczián Sándor, meg Pier Miklós, a párttitkár be­szélt nekik. A traktorosok mind pataki gazdaemberek. Szabadszálláson tanulták a traktorvezetést, s amikor ha­zajöttek, nem vallottak szé­gyent tudományukkal. Csejk József, a megyei szántó ver­senyen „csak” harmadik lett. Azelőtt ugyanis Mák József pataki traktoros győzelmével végződött a vetélkedés. — Szóval nem kellett so­kat magyaráznunk sem akkor, sem most — summázta véle­ményét Viczián. Sándor. — Mert az Idén tovább folytat­juk a versenyt. A szerződést még a tavasz- szal megkötötték a szövetkezet vezetői. A 15 traktoros és szerelő védnökséget vállalt a kétezerötszáz holdas pataki ha­tár, a 14 erőgép és a mun­kagépek fölött. Viczián Sándor mutatta a szerződést. Okosab­ban szervezik a gépek mun­káját, rendszeresen elvégzik a műszaki szemléket, javításo­kat. Így 100 normálholddal többet tud minden traktor. A tágas határ úgyis ad munkát bőven. A talajelőkészítés, a vetés, most a gabonabetakarí­tás, a gyümölcstelepítések elő­készítése mind a brigádra vár. Mák László, aki egyben a szövetkezeti versenybizottság elnöke is, rögtönzött értékelést tartott: — A tavasz késett, ml Is el­maradtunk a munkával, de a traktorosok utolérték az időt. Most újra megállított bennün­ket az eső. Ahogy azonban szikkadt a föld, a traktorosok azonnal dolgozni kezdtek... Csatlakozott az elnökhöz Viczián Sándor is: — Amikor így szorít ben­nünket a munka mint ezen a nyáron Is, nincs kivétel. Hét­köznap, vasárnap is dolgo­zunk. Még a sokat emlegetett alkatrészellátás is jobb, ha magunk gondoskodunk róla. Ha valamit nem kapunk, ne- kiállumk és megcsináljuk a műhelyben ... Egy napnál to­vább még nem állt egyetlen gépünk sem. A szövetkezet sokat, négy- százezer forintot tervezett al­katrészekre ebben az eszten­dőben. A traktorosbrigád vál­lalta. hogy legalább 40 000-et megtakarítanak a pénzből. A szövetkezeti irodán egé­szen addig folyamatos volt a beszélgetés, amíg a munkáról esett szó. A traktorosok iga­zán jól dolgoznak, a havi 3200—3500 forintos fizetés szá­mottevő ösztönző erő. Aztán az elismerő, dicsérő szavak mel­lé az a négyezer ‘forint sem jönne rosszul a brigádnak, amit a szövetkezet vezetősége ígért a munkaverseny leg­jobbjának. Csakhát azért a munka mellett még sok min­dent tenni kell. — Vállaltuk, hogy szakmai­lag és politikailag képezzük magunkat, olvasunk, tanulunk — sorolta Viczián Sándor. — S ez bizony, mi tagadás, ki­csit nehezebben megy mint a szántás, vagy az aratás. Nem titkolta próbálkozásai­kat. Azokat sem, amelyek ku­darccal végződtek. Ezekből pe­dig kiderült, nem is olyan egy­szerű a helyzetük. Ilyenkor nyáron a munka szorítja őket. A tanulásra, az olvasásra nem is igen jutna idejük. Télen szervezik a szövetkezet veze­tői, — a párttitíkár, a főagro- nómus —, a szakmai és poli­tikai tanfolyamokat. Sűrűn la­pozzák, forgatják a szaklapo­kat, s hasznos ötletek egész sorát viszik ezekből a brigád- értekezlet, a szövetkezeti ve­zetők elé. — Könyvekhez már nehe­zebben jutunk. A szövetkezet­ben van egy kis könyvtárunk, és kész. A művelődési házat még az ősszel becsukták, hogy életveszélyes. Azóta Is úfy van — háborgott a traktorosok brigádvezetője. Szerencsére, majdnem min­den traktorosnak van már te­levíziója. Így aztán mégiscsak sokait látnak, s együtt halad­nak a világgal a pataki trak­torosok. De ki tudja, elégsé­gesnek bizonyul-e mindez a verseny értékelésénél? Min­denesetre kár lenne elmarasz­talni az összetartó, egymást se­gítő, jól dolgozó közösséget olyan dologért, amely nem egészen az ő vétkük. Ami pe­dig a traktorosokat Illeti, ta­lán a pedagógusoktól kérhet­nének segítséget. Bizonyára nem tagadnák meg tőlük. Vincze Istvánná Mi less a vágóhídon? Hírt adtunk már róla, hogy augusztus 29—30-án nagysza­bású polgári védelmi gyakor­latot tartanak Balassagyarma­ton. Ebben az időszakban a város néhány üzemének „su­gárszennyezett”, a háborús állapotokhoz hasonló körül­mények között kell majd bi­zonyítani, hogy valódi veszély esetén is képesek lennének folytatni a termelést. A polgári védelmi gyakor­latra kiszemelt üzemek egyi­ke a Húsipari Vállalat. A vágóhíd kijelölése minden­képpen indokolt, hiszen a la­kosság zavartalan húsellátása háborús időszakban minden­képpen fontos szerepet kap. — Az üzem önvédelmi alegy­sége vesz részt a 30-án sorra ke­rülő üzemi gyakorlaton. Eny- nyire lesz csak szükség, hogy a háborús termelést demonst­rálni tudjuk — mondja el ké­résünkre Szuhány&zki János, a polgári védelmi törzspa­rancsnok. — Hogyan zajlik majd le a gyakorlat? — Éppúgy egy marharako­mányt szállító teherautó gör­dül majd a kétszárnyas bejá­rati ajtó elé, mint most. A különbség csak annyi, hogy ez a teherautó — elvileg — su­gárszennyezett lesz. A „mobil, három csőtago­zatos járműmentesítő” — ma- gyarul: három körbefutó cső­ből álló, mindenütt folyadé­kot fecskendező, hordozható autófertőtlenítő — már elké­szült, s csak arra vár, hogy egy hónap múlva igénybe ve­gyék. A teherautó sugármen­tesítését végző vágóhídi dol­gozók a gyakorlaton teljes fegyvernemi felszerelésben, gázálarcban, gázvédő ruhában vesznek részt. Az autó átgör­dül a sugármentesítő folya- déközönön — természetesen a szállítmányt is sugármentesí­tik. Miután — megint csak el­vileg — a detektáló állomá­son megállapították, hogy su­gárszennyezettsége a veszé­lyes szint alatt maradt — az üzem második védelmi gócá­hoz. a vágódaraboló csarnok elé áll be. A csarnokban az üvegabla­kon és a nylva tartott ajtó­kon keresztül jelenleg szaba­don tűz be a napfény. A gya­korlaton — illetve valódi ve­szély esetén — alig valami­vel sötétebb tesz itt. A nyí­lászáró szerkezetekre, hogy a levegőből történő szennyező­dés veszélye csökkenjen, po­lietilénfólia kerül. Egyéb­ként nemcsak az üzemcsar­nok, hanem az üzem vala­mennyi útra vagy udvarra néző ablaka és ajtaja fólia­borítást kap — összesen 200 négyzetmétert használnak fel erre a célra. A marha levágásával, négy felé darabolásával az „alap­anyag” sugármentes feldolgo­zása megkezdődik. S mivel a feldolgozás további szakasza ezután az üzem fedett, jól szigetelhető munkahelyein fo­lyik, a következő kritikus pont a készáruraktár. Itt fo­lyik ugyanis a csomagolás — ha ezt nem a megfelelő mó­don hajtják végre, a kész­termékek: a sonkák, szalá­mik, kolbászok könnyen szennyeződést kaphatnak. A Munkaerő-vándorlás és munkahelyi közérzet AZ UTÓBBI időiben elég gyakran, olvas­hatunk, halilharbuinlk a munkahelyi közérzetről folytatott vizsgálatokról, illetve a tó munka­helyi légkör fontosságáról. Már önmagában az a tény, ho,gy erről egyre többet beszélünk, jelentős minőségi változás tükrözője. Azt je­lenti, egyre jobban előtérbe kerül a szocia­lizmust ópító ember. Társadalmunk emberközpontú. Búsakén hirdetett célunk: egyre szebb, jobb, tartalma­sabb élet biztosítása dolgozó népünk részére. Egyetlen dolgozó számára sem közömbös, milyen körülmények között végzi munkáját (megbecsülés, demokratizmus', őszinte, nyílt légkör sitib.) Nem elhamyaigolbató a kérdés politikai oldala sem. Önmagunkat áltatnánk, ha azt hinnénk, hogy a dolgozók munkahe­lyükön szerzett benyomásai, tapasztalatai nincsenek nagyon is erős befolyással meg­elégedettségükre, szocialista társadalmán,kihoz való viszonyukra. Különösen időszerűvé te­szi a kérdés felvetését napjaink problémája, a munkaerő-vándorlás. Számos statisztika, közgazdasági elemzés bizonyítja, milyen jelentős anyagi kárt okoz ez a népgazdaságnak. Sokan azonnal köve­telni kezdték, hogy aürrúniisztraibív úton szün­tessük meg a szabad munkaerőmozgást. Szerencsére nem ez történt. Az illetékes párt- és állami szervek helyesen mérték fel a helyzeteit amikor úgy döntöttek: nem vál­toztatnak a munkaviszonyra vonatkozó ren­delkezéseken- Ezzel a kérdés „emberi” olda­lát tekintve — a munkáltatókat ösztönzik a megbízható, értékes munkaerő megbecsülé­sére. A régi mechanizmusban a különböző szankciók sem tudták megakadályozni a vándormadiaraikat a sorozatos munkahely- változtatásban. Ugyanakkor a kötöttségek sok esetiben a tó munkaerőiket sújtották, és népgazdasági szinten gátat vetettek az egész­séges munkaerő-áramilásniak. A kötöttségek feloldása után, úgy tűnik — és ez sok gazdasági és tömegszervezeti veze­tőnél meglepetést és elkeseredést váltott ki —, hogy a régi, jól képzett dolgozók 100—200 forintos fizetésemelésért elhagyják régi mun­kahelyüket. Az érintett vállalatok vezetőinek nagy része ezért elsősorban az ezt lehetővé tevő rendelkezést okolta. Márpedig ezt aiz okot (vagy okokat) pedig -nem (kis mérték­ben a munkahelyi közérzetben kell keresni, figyelembe véve annak miniden összetevőjét és összefüggését. Az előző munkajogi szabályok szerint a munkájával vagy munkahelyével elégedettén dolgozó a munkáltató hozzájárulása nélkül csak igen hátrányos jogkövetkezményekkel szüntethette meg a munkaviszonyát. Termé­szetesen ez nagyon kényelmes volt a válla­latok számára és sok helyen nem is nagyon törődtek a vezetők a „jó munkahelyi légkör” meglétével, avagy hiányával. Pedig a dolgozók túlnyomó többsége csu­pán a 100—200 forintos jövedelemnöveke­désért nem hagyja ott régi, megszokott mun­kahelyét, ahol megbecsült, elismert szakem­ber, ahol mindenkit ismer. Otthagyja vi­szont ugyanolyan, vagy kisebb fizetésért is (erre is több példa van!), ha úgy érzi, nem becsülik meg munkáját, a vezetők nem tö­rődnek megfelelően a dolgozóikkal, nem elég megértőik, nem következetesek, nem példa­mutatók, rossz munkaszervezők, nem a vég. zeit munka szerint értékelik a dolgozókat, ha kdskirálykodást látnak stb., ha munká­jukról nem mondanak őszinte véleményt és így nem tudja hogyan „áll” a vállalatnál. Ha nem tudja konkrétan mit várnak tőle, ha nem lát perspektívát maga előtt, ha nincs si­kerélménye, ha nem megfelelő körülményék között végzi munkáját, ha nem hallgatják meg a véleményét, ha csalódik a vezetőiben stb. A MUNKAíIELYVALTOZTATASOK ug­rásszerűen megnövekedett száma azt bizo­nyítja, hogy nincs, illetve nem volt minden rendiben ezen a téren. Bs azoknál a vállala­toknál, ahol az egészséges vagy természetes fluktuációnál lényegesen nagyobb a munka­erőmozgás, érdemes felfigyelni a gazdasági vezetőknek, személyzeti vezetőknek és meg­vizsgálni: vajon eleget törődtek-e a dolgo­zókkal? Vajon megtettek-e mindent a jó munkahelyi légkör kialakítására, aminek nem egyetlen és nem is legfontosabb felté­tele a fizetés nagysága. A helyesen levont következtetések és az őket követő intézkedé­sek jelentős népgazdasági veszteséget szün­tethetnék meg, és jótékonyan hatnak társa­dalmi, politikai viszonyainkra. Várkonyl István Várnak a váraszóink Áprilisban átszervezés folytán a mizserfai bányától a vállala nag-ybátonyi építési üzemébe helyezték át a Váraszóról bejár, dolgozok nagy részét. Csak né hányán maradtak továbbra Is ; bányánál. A ai váraszói dolgoz, azóta meghonosodott az építő iparban. Két kubikosbrigádo alakítottak, és közülük mindösz sze csak egy volt, aki az ú munkahelynek búcsút intett. Pa nászuk azonban van. Heggel a bányász járattal indul nak jelenlegi, mátranováki mun' kahelyükre. Hat órakor már ot vannak, de várniuk kell 7 őrá ig, mert a más irányból, és < központból érkező munkások ak korra érnek oda. Délután ismé Indulniuk kell, amikor megy í munkás járat. Ekkor meg Nádúj falunál várják egy, esetenkén másfél óráig a bányászjáratot hogy hazaszállítsa őket. A vállalaton belüli átszervezel kétségtelenül sok gonddal jár. A legjobb megoldás még az, hí csupán egy-egy autóbusz útvona­lát kell megváltoztatni, az ilyet öszvérmegoldások lehet. hogj gazdaságosak, kifizetődök, d< e mellett figyelembe kellene ven­ni a dolgozók érdekeit is. gyakorlaton az üzemből kike­rülő készáru minden darab­ját ezért k-ülön-külön fóliába csomagolják majd. Ezután újra az IH—2, IH—12-es szennye­zettségmérő műszerek jutnak szerephez, ezeknek a feladata a fogyasztókhoz kerülő áru su- gármentességén-ek megállapí­tása. A polgári védelmi gyakor­lat nemcsak az említett üzem­részek dolgozóit mozgatja meg. Terepmentesítőlk, felde- rítők, és természetesen egész­ségügyi beosztottak is számot adnak felkészültségükről a külön erre a célra kiszálló bizottság előtt. Az üzem törzsparancsnoká­nak tájékoztatása szerint a gyakorlaton résztvevő^ ki­képzése megkezdődött. Ehhez a városi, valamint a megyei törzsparancsnokság is segítsé­get ad. A vágóhídon eddig még nem tartottak a tervezetthez ha­sonló, nagyszabású polgári védelmi gyakorlatot. Az üzemben bíznak benne, hogy augusztus 30-án zökkenőmen­tesen, fegyelmezetten zajlik majd le a gyakorlat. Baranyai Igazi otthonra találtak Éppen egy éve nyílt meg Balassagyarmatom a Deák Fe­renc utcában az öregek nap­közi otthona. Kezdetben ide­genkedés mutatkozott iránta. A tények — tévével, rádió­val, társasjátékokkal és könyvtárral való felszereltség —, azonban hamar szétfosz- latták a bizalmatlamágot. Je­lenleg 25 gondozottja van az intézménynek, de újabb öt fő szeretne felvételt nyerni. A 25 látogató közül 14 hetven évnél idősebb, s mindössze egy személy életkora nem ha­ladja meg a hatvan évet. A sa­ját lakással rendelkező öregek és csökkent munkaképességűek az otthon mosógépén kisebb ruhadarabjaikat is kimoshat­ják. A gondozottak fele egyáltalán nem, másik fele pedig csak minimális mérték­ben fizet térítést. NOGRÁD - 1970. július 28., kedd §

Next

/
Thumbnails
Contents