Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-03 / 154. szám

Végig a gyarmati főutcán Bontás, építés, alakítás Bár Balassagyarmat az el­telt pár évben annyit fejlő­dött. mint korábban évtizedek alatt, főutcája ma is a negy- ven-ötven évvel ezelőtti álla­potot őrzi. Épületeinek egy része korszerűtlen, nem illik egy rohamléptekkel iparoso­dó város látképébe. A fejlődés most érkezett ah­hoz a szakaszához, melyben a munkalehetőségek megte­remtése és a lakótelepek lét­rehozása után a városközpont arculatának újjáalakításához is hozzá lehet fogni. Ha új épületek még nem is emelkednek a Rákóczi úton, a régiek egy részének bontásához már hozzáfogtak. A Bajcsy-Zsilinszky út sar­kán most bontanak egy oda nem illő, három lakásból ál­ló többszintes lakóépületet. (A városban szanált lakások la­kóinak egy része a Lenin-la- kótelep új házaiban kap ott­hont!. Helyére nem kerül új ház: a területet, hogy a volt vármegyeháza épületével szemben korszerű, tágas főtér alakuljon ki, parkosítani fog­ják. A lebontott épület mel­lett viszont már dolgoznak az Állami Biztosító székházának létrehozásán — ebben, az iro­dahelyiségek mellett hat la­kás is helyet kap. Két épü­lettel odébb már tekintélyes magasságban folynak a váro­si-járási pártbizottság építke­zésének munkálatai; a járó­kelők ezekre csak a záróke­rítés mögül kimagasodó áll­ványerdőből következtethet­nek. A szomszédos egészség­házról nemrég tűntek el az állványok: az épületet, hogy homlokzata stílusban, össz­hangban legyen a pártszék­ház lapos tetejével, „kon- tyolták”. Szemben, a külsejében megújuló városi tanács mel­lett is építkezés folyik. A nemrég üressé tett telken — ugyancsak földszintes. Ide nem való épület állott itt — a Magyar Nemzeti Bank fiók­épületének alapozása folyik. A tervek szerint jövőre már állni fog az új épület. A főutca másik részén, a Kossuth Lajos utca betorko- lásánál még az idén jelentős változások történnek. Meg­kezdődik a bútorüzlet — Ba- lassa-étterem épületének, va­lamint a szabó ktsz helyisé- ségeinek bontása —, helyük­re egészen a Rákóczi út 38- ig húzódó modern sorház ke­rül. A páratlan oldalon, a 37— 93. számú telkeken is idén kezdődnek meg az építkezé­sek. Az OTP két, egyenként húszlakásos házat építtet itt; mindkettő négyszintes lesz. Az épületekben beálló vál­tozások sorát a kórházzal szemben levő kisvendéglő „hátrább telepítése” zárja. A vendéglő új épülete mellé MÁVAUT-várócsarnok is ke­rül — előtte, a régi helyen parkterületet alakítanak ki. Jelentsék be! Fél éve költözött új ott­honába, a kórház mellé, a balassagyarmati rendelőinté­zet. Ä korszerű, tágas épület ki is elégítené a hozzá tűzött reményeket: a betegellátás alaposabbá, gyorsabbá válá­sát, ba... Ha a szakrendelők többsé­gének nem váratlanul, hul­lámokban jelentkező igénye­ket kellene kielégíteni. Nem, nem a betegek okoz­nak gondot — sőt: ők is ál­dozatai az időszakos túlter­helésnek, melyet az üzemek­ből és az iskolákból kötelező szűrésre ide küldött dolgozók, illetve tanulók okoznak. Rá­adásul ezek a kötelező vizs­gálatokon keresztüleső, több­nyire egészséges emberek — ha éppen túl sokan gyűlnek össze — türelmetlenkednek, lármájukkal zavarják a bete­geket. S még azt sem lebet mondani, hogy részben nincs igazuk, mikor soron kívülisé­get követelnek: nem akarnak a termelésből, a tanulásból kiesni. A megoldás módja egysze­rű: az intézmények, melyek szűrővizsgálatokra küldik al­kalmazottaikat, előre jelent­sék be, hogy mikor szándé­koznak nagyobb létszámú új felvételest, vizsgálatra köte­lezettet a rendelőintézetbe küldeni. Besorolásukkal ugyanis egyszeriben vége lesz a lármázásnak, türelmetlen­kedésnek: megszűnik a be­tegek zaklatása, a termelés­ből, a tanulásból való egy­két napos kiesés — s ami szintén nem közömbös: Ismét nyugodt körülmények között tevékenykedhetnek a rende­lőintézet dolgozói. B la. Eddig még nem méltányolták A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben tavaly is ereg so­kan voltak olyanok, akik meggondolatlanul távol ma­radtak munkahelyüktől. Az igazolatlanul mulasztók 2279 munkanapra eső terme­lési értéktől fosztották meg a kollektívát, ami természe­tesen megmutatkozott a nye­reség alakulásában is. Sajnos, az idén alig válto­zott a helyzet. Május 31-ig 240 igazolatlan mulasztást .le­gyeztek fel, ami 918 munka­nap elvesztését jelenti. Az igazolatlan távolmara­dás káros hatását nemcsak a népgazdaság, hanem a kol­lektíva is megérezte. A szak- szervezeti bizalmiak és a pártaktivisták igyekeznek megértetni a mulaszókkal ma­gatartásuk helytelenségét Meggyőző szavuk eddig nem­igen talált kellő méltányo- lásra... Versenyben a számítógépekkel rVty} w' **!» V jfeay v v byt ' \ I STfo? MMi, ' m .Íí?»*** , tUfS^KV kJ; J. Prihodko szovjet mér­nököt ismerősei és barátai komputer agyú embernek hívják, mivel bámulatos gyorsan tud nehéz matema­tikai feladatokat megoldani fejben, minden segédeszköz nélkül. Legutóbb szakembe­rek előtt két óra hosszat tartó versenybe kezdett egy számítógéppel Hét perc alatt 25 műveletet: hatje­gyű számok összeadását, ki­vonását, négyjegyű számok négyzetre emelését végezte el. A számítógép mindezt csak egy perccel gyorsab­ban produkálta. Helyieknek tilos?! Legalábbis ez derűi ki ab­ból, hogy a salgótarjáni fő­téren parkírozni csak külön­böző országos rendezvények­re meghívott gépkocsi-tulaj­donosoknak lehet. Furcsa in­tézkedés ez. Mert a térre ki van téve ugyan a Behajtani tilos tábla, ez azonban a há­romnapos orvosi ünnepség alatt úgy látszik, nem érvényes. Nyilván, ezúttal nem megy tönkre a tér (már amúgy is tönkre ment), és nem kell félni a gyerekeknek, hogy az ott parkírozó, közel száz gép­kocsi elüti őket. Sőt, úgy látszik, hogy ezúttal nem szürkíti el a teret, hogy ott szép, színes gépko­csik parkíroznak. Mert egy időben ez volt az illetékesek panasza, hogy a teret az ott parkírozó gépkocsik elszürkí- tik, valamint beolajozzák. De ezek a gépkocsik bárom na­pig különleges gépkocsik, és nem olajozzák be a teret. Né­hány év óta, hogy elkészült a tér, folyik a vita, hogy lehet parkírozni, vagy nem lehet? Végre döntsék már el, és leg­alább két sávot biztosítsanak a szálló előtt arra, hogy a va­lódi szürkeségben, amely gépkocsik nélkül betölti a te­ret, valami kis szín is legyen. (K. Gy.) Gépkocsi­tulajdonosoknak Az előzetes elképzelések szerint a IV. ötéves tervben, megyénk városaiban száz csa­ládra 10, a falvakban pedig 7--8 személygépkocsi jut majd. Ezenkívül számolni kell a növekvő motorkerékpár-állo­mánnyal is. A javítókapacitás kialakí­tásánál azonban nemcsak a várható igényeket, hanem a jelenlegi megoldatlan problé­mákat is figyelembe kelleti: venni. Ezért a következő öt­éves tervben megyénkben 360—400 ezer óra szerviz-ja­vítókapacitást kell létrehoz­ni. Az elképzelések szerint az AFIT 130, a ktsz-ek 50, a tanácsi vállalatok 130, az AKÖV 20, az ÁFOR pedig tízezer órának megfelelő ka­pacitást hoz létre. Az autó­klub tíz., a magánkisipar pe­dig 30 ezer órával segít majd be. Dolgozó diákok A GIMNÁZIUMI osztály harminchárom tanulója közűi az idén csupán három nem jelentkezett nyári munkára. Az egyikük beteg, a másik külföldi rokonainál nyaral, a har­madik pedig pótvizsgára készül. A többiek néhány hetet ipari, mezőgazdasági üzemben vagy építőtáborban töltenek. Miért dolgozik? Miért nem pihen inkább? — kérdeztem a dunántúli tsz-be készülődő egyik fiatalembertől. Azt vá­laszolta, hogy két és fél hónap pihenésre nincs szüksége. S felelőtlen dolognak tartaná lógással, kószálással agyonütni az időt, A többiek is mindannyian megszívlelendő ma­gyarázatot adtak. Volt közöttük, aki olyan, üzembe készült, amelyik segíti a jövendő életpályára való felkészülésben. Néhányuk szerint a sok szellemi megerőltetés után a fizikai munka jó kikapcsolódást jelent, és az sem árt, ha mór diók korában „éietszagot szippant az ember”. Akadtak olyan diá­kok is, akik kertelés nélkül bevallották, hogy pénzt akar­nak keresni. Egyikük táskarádióra, a másik balatoni üdülés­re fordítja majd a pénzt, a harmadik ruhát vesz, félrete­szi a tankönyvre valót, hogy ezzel is enyhítse kispénzű szü­lei gondjait Nem minden üzem és nem minden felnőtt fogadja egy­hangú lelkesedéssel a munkára jelentkező diákokat. Sokan vélekednek úgy, hogy csak baj van velük Csak kirándulás­nak, kedvtelésnek tekintik a néhány hetes munkát. S még kiválóbbaknál Is az a helyzet, hogy mire bejönnének a ten­nivalókba, kezdődik 3 tanítás. NINCS igazuk azoknak, akik így vélekednek. Még ak- kos sem, ha igaz, hogy a diákok nem szakemberek, s jó né­hányon nem is végzik elég komolyan a rájuk bízott munkát. A többség szorgalmasan dolgozik. S ezek életében, jövendő boldogulásában fontos szerep juthat a jól megszervezett nyári munkának. Az sem szorul bizonyításra, hogy a sok tízezer diák munkája az üzemek, sőt a népgazdaság szem­pontjából is jelentős lehet, ha a fiatalok buzgalmával, tatt- rekészségével jól gazdálkodnak a munkahelyek felelősei. Sok függ persze attól is, hogy az iskola hogyan készíti föl a diákokat, de a siker érdekében az üzemek tehetnek a legtöbbet. Ahol a diákok foglalkoztatását csak valami szük­séges rossznak tekintik, ott valóban nincs sok köszönet a fia­talok nyári vállalkozásában. Ahol azonban számítanak rá­juk, komolyan veszik őket, felelősséget rónak rájuk, ott csak nyerhetnek a diákok munkáján. A nagykőrösi konzervgyár igazgatója egész éven át kapcsolatot tart a város iskoláival. Az Arany János Általá­nos _ Iskolában különösen gyakori vendég, ment az intézet, felső osztályosai állandó nyári munkások a gyárban. Az üzem nemcsak rendes fizetéssel és üdüléssel jutalmazza a jó diákmunkásokat, a múlt évben például az iskola torna­termének kijavítására, felszerelésére is adott 40 000 forintot. Az igazgató a gyár jövendő szakembereit látja az iskola tanulóiban, s szeretné, ha a fiatalok idejekorán vonzó, má­sodik otthonuknak tekintenék a jövendő munkahelyet. A fővárosi diákokat nem csupán az ínycsiklandozó ké­szítmények vonzzák nyaranta a budapesti csokoládégyárba, hanem a jó fogadtatás, a jó munkáért járó elismerés és a rendes bánásmód is. A TANULSÁG tehát az, hogy a nyári munkát vállaló diákokban ne csupán a pillanatnyilag hasznos vagy ke­vésbé hasznos munkaerőt lássák az illetékesek. Sofekail in­kább az életre készülődő fiatalt, akinek helyes bekapcsolá­sa az építőmunkába nagyon felelős dolog. A néhány hét során tehát nemcsak a diákok vizsgáznak munkára való érettségből és főként felelősségtudatból,’ hanem a szülők, az iskola és a munkahelyi kollektíva is. Kékesdi Gyula Kedvezményes mozibérletek Három bérleti típus szervezését kezdte el a Nógrád megyei Mozi­üzemi Vállalat. Ebben az esztendőben úgy kí­vánja támogatni a vállalat a ta­nulóifjúság filmművészet iránti igényének kedvezményes feltéte­lek közötti kielégítését, hogy a korábbi nyári bérletek helyett, éves mozibérlet-akciót szervez. Nagy az érdeklődés a nyugdí­jas havibérletek iránt is, melyek igen nagy kedvezménnyel teszik lehetővé a nyugdíjasok moziba járását. A harmadik bérletakciót a fel­nőtt dolgozóknak szervezi egyéni­leg, vagy vállalati, tömegszerve­zeti keretben a moziüzem. A dol­gozók bérlete so százalékos ked­vezményt nyújt a filmekhez. A legutóbbi országos vá- lasztások idején egy nem is „istenhátamögötti” faluban jelölőgyűlésre jöttünk össze. A gyűlés annak rendje és módja szerint elkezdődött, bár az asszony, akit tanácstag­nak kívántak ajánlani, nem érkezett meg. Furcsállottuk, de nem szólhattunk bele a hely­béliek dolgába. Aztán, amikor ideje volt, elhangzott az aján­lás: rendes, dolgos, okos asz- szony, mindenki ismeri, na­gyon jó lesz tanácstagnak, szóljanak hozzá az elvtársak... Egy javakorabeii férfi kért szót. Illedelmesen bemondta a nevét, közölte, hogy a szóban forgó asszony férje, és fele­sége helyett beszél. Az asz- szony nem jöhetett el, mert épp a fejés ideje van. Köszö­ni a megtisztelő gondolatot, de nem fogadja el a jelöltsé­get, nem ér rá ilyesmivel fog­lalkozni. Azt hittük, hogy vihar ke­rekedik a felszólalás nyomá­ban. Nem így történt. Mind­össze egy bátortalan kérdés hangzott el: miért nem az asszony mondja el, hogy nem vállalja a jelöltséget? A férj higgadtan ismételte meg: nem ér rá, fejnie kell, majd amo­lyan rábeszélő hangsúllyal még hozzátette: egyébként sem nők dolga a politika. És nem lett vihar, mást je­löltek, ugyancsak alkalmas embert, de férfit. A gyűlés után, nem hivata­losan. még hosszasan beszél­gettünk. A téma kézenfekvő volt: ki politizáljon? Valaki visszakérdezett: tisztázzuk előbb, hogy mit értünk poli­Ki politizáljon? tikán. A több szemináriumot végzett boltvezető jó tanuló módjára magyarázta, hogy a politika, a társadalmi osztá­lyoknak érdekeik érvényesíté­sére kifejtett tevékenysége, a hatalom megszerzéséért, il­letve megtartásáért folytatott harc eszköze. A boltosra többen gyana­kodva néztek. A többek szá­mára érthetetlenül hangzott mondatok miatt, vagy mert fölmerült lelki szemük előtt a gyanúsan táncoló mérleg nyel­ve? — nem lehetett tudni. A tanító szavai már érthetőbb­nek tűntek: a politika az állam ügyeiben való részvétel, az állam irányítása, az állam te­vékenységi formáinak, felada­tainak meghatározása. Aztán valaki a régi mon­dást is elsütötte: a politika úri huncutság. Ezt lehurrog­ták, pedig jól jött ez a meg­jegyzés. Vele vitatkozva köze­ledtek az Igazsághoz. Előbb csak tagadva: ma már nem igaz. Ma már se nem úri, se nem huncutság. De ennél tovább akkor nem jutottunk. Amikor visszaka­nyarodtunk az asszonyok dol­gára, lelohadt a vitatkozó kedv. Talán azért, mert a férfiak képviselték a túlnyo­mó többséget, s a néhány asz- szony, aki vette magának a bátorságot, hogy ott maradjon, illedelmesen hallgatott. A kompromisszum, ameddig az eset kapcsán eljutottunk, nem volt több annál, hogy az ilyesmi a család belügye, nem lehet beleszólni. Hány és hány ilyen eset, így záródó eszmecsere ma­gyarázza azt a tényt, hogy a női tanácstagok száma tíz év alatt csak 6 százalékkal, a női képviselőké pedig mind­össze 1 százalékkal növeke­dett?! S mennyi erőfeszítés kellett ahhoz, hogy a tanács­tagok 18.2 százaléka, az or­szággyűlési képviselőknek pe­dig 19,4 százaléka nő legyen! Ki politizáljon? Azt mondták abban a faluban: aki maga is dolgozik. A nődolgozók szá­ma 1,9 millió. A bérből és fizetésből élők 40 százaléka nő. Százalékarányban ma több az általános és középiskolai végzettségű nő, mint férfi. A gimnáziumokban a tanulók több, mint fele lány. Az egye­temeken ma tizenhárom—ti­zennégyszer annyi nő tanul, mint a felszabadulás előtt. A pártoktatásban tanulók 27,8 százaléka nő, az elméleti konferenciákon ez az arány még magasabb. Mi hát a magyarázata an­nak, hogy a nők a politikában még ma is a perifériára szo­rulnak? Politikailag közöm­bösek lennének? Ilyenek is akadnak köztük, de nem ez a jellemző rájuk általában. Sok ezer nő vállal szerepet a párt politikájának népszerűsítésé­ben, az időszerű feladatok megvalósításában. Aktívan támogatják a béke- és a szo­lidaritási mozgalom politikai akcióit, szervezik az erkölcsi és anyagi támogatást. Politi­kai, kulturális, egészségügyi felvilágosító munkát, pedagó­giai és egyéb ismeretterjesz­tést végeznek. Részt vesznek a nemzetközi nőmozgalom mun­kájában. ötvenezren működ­tek a nőtanácsokban! A szak- szervezetek aktivistáinak 41,9 százaléka, a népfrontbizottsá­gi tagok 23 százaléka nő. Az aktivitásukban tehát nincs hiány. Sőt, a jelek szerint a politikai „aprómunkához” — akárcsak a házi munkához — mindenki elismeri a jogukat. A vezető poziciókhoz, a köz­élet vezető funkcióihoz azon­ban már nehezen érnek el. Az igazi ok tehát nem a rá­termettség, iskolázottság, vagy az aktivitás hiánya. Sokkal in­kább az, amire a párt Köz­ponti Bizottságának februári ülésén előadói beszédében Pullai Árpád is rámutatott: a múlt ideológiájának maradvá­nyai, valamint a nők hivatá­sának torz felfogása, amit nemzedékek — férfiak és nők egyaránt — adnak át egymásnak, különleges ma­kacssággal tartják magukat; hatásuk még napjainkban is érezhető. A februári ülésen a Köz­ponti Bizottság számos olyan határozatot hozott, amely minden valószínűség szerint — ha nem is gyorsan — vál­toztatni fog ezen a helyzeten. Egyebek között a Hazafias Népfront feladatává tette, hogy a lakóterületen nagyobb részt vállaljon a nők társa­dalmi és politikai gondjainak megoldásában. A népfront választott testü­letéi, az országosaktól a helyi­ekig, méltó komolysággal fo­gadták a határozatot, s illő fe­lelősséggel készülnek azok végrehajtására. Ezt igazolja az a nagy érdeklődés és figye­lem, amely a népfront nőbi- zottságainak megalakulását kíséri. Ezt tanúsítja a nőbi- zottságok programjának kiala­kítása: szinte mindegyikben központi helyet foglal el a nők politikai, közéleti szere­pének növelése, az ennek ér­dekében alkalmazható gyakor­lati módszerek kidolgozása. T övőre újra esedékesek az " országos választások. Ha a maradi nézetek elsöpré­sére még nem is lehet szá­mítani, arra azonban már igen, hogy a korábbiaknál sokkal többen válaszolnak majd helyesen a kérdésre: ki politizáljon? S ez is egyik jelentős ered­ménye lesz annak a pártha­tározatnak, amely a gazdasági és szociális kérdések mellett, a nők politikai helyzetére és szerepére is felhívta a figyel- ' met. Juhász Róberl NÓGRÁD — 1970. július 3.« péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents