Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-22 / 170. szám
fiú a strandon — Ott egy béka. Tetszik látni? Csak a szeme kukucskál ki a vízből. Mit tetszik gondolni, meg tudnám fogni? — Minek neked a béka? — Olyan érdekesen pislog. Beletenném egy uborka* üvegbe. Aztán mutatná, milyen idő lesz. A múltkor hallottam egy bácsitól, hogy a békák meg tudják mutatni az időjárást. Lenne nekem' egy külön békám. Meg játszanék is vele- Fognék neki legyet. Szereti a béka a legyet? — Igen. Azt hiszem szereti. Bár én még sohasem láttam, hogyan ette a legyet a béka. — Nagyon gondját viselném. Csak azt hiszem, anyu nem szeretné. Anyu nem enged nekem semmi állatot. Azt mondja, fél, hogy megharap- Pedig a béka nem is harap. Tetszik tudni, anyu nagyon félt engedi. Azt mondja mindig, ő belehalna. ha engem valami baj érne. Egyedül vagyok otthon, anyu azt mesélte, hogy én késői gyerek vagyok. Nekem nincs testvérem. Mit jelent az. hogy késői gyerek? — Hát.. ■ Talán azt, hogy anyukádnak sokat kellett várnia rád. Biztosan nagyon szeret téged. — Igen. Anyu meg apu is nagyon szeret engem. Sok játékom van. Mit tetszik gondolni, hány kisautóm van? — Nem tudom Három, négy? — Á. Nem tetszett eltalálni, Tizenegy darab van. Sok kisautót kapok. Anyu mindig azt mondja, hogy maradiak csak az erkélyen, ne menjek le a játszótérre. Ott nagyon sok a fiú, és bánthatnak engem. Pedig en nagyon szeretnék lemenni a játszótérre. Nemcsak mindig kisautóval játszani. Focizni akarok- De ilyenkor anyu rámszól, hogy ne beszéljek vissza, ne legyek neveletlen. Tetszik tudni, engem mindig nevelnek. Anyu is nevel, meg apu is mindig nevel. — Akkor te biztossan jó gyerek vagy. — Annyira azért nem vagyok jó. Mert úgy van nálunk, ha apu nevel, anyu mindig rászól, hagyd azt a gyereket, ne oktasd folyton. Nincs annak a gyereknek egy szabad pillanata sem. Ha meg anyu szid valamiért, akkor apu kiabál, mit nyúzod azt a gyereket, nem látod. milyen sápadt? — Gyerekre néha rá kell szólni. — Á, tetszik tudni, nálunk az nem úgy van- Nekem mindig csendben kell lennem. Anyu azt mondja, lapozgasd a mesekönyvedet. Attól okosodsz. De én már ismerem minden mesekönyvemet és a térre szeretnék lemenni. A Péter is lejár a szomszédból. Mindig becsönget. megkérdezi, megyek-e játszani? De anyu ilyenkor azt mondja neki, menjél csak Péteme egyedül, a Lacika inkább fent marad az erkélyen. Engem nem is kérdez meg. Pedig én biztos azt mondanám, hogy megyek- Nekem biciklim sincs. Anyu azt mondja, nem azért nem vesz, mert nincs pénzünk. Hanem fél, hogy bajom történik. Pedig a többi gyereknek sincs baja. — A biciklivel tényleg nagyon kell vigyázni, köny- nyen előfordulhat baleset, — Tudom én azt, nem vagyok én olyan kicsi már. Mit tetszik gondolni, hánya, dikos vagyok? — Másodikos? — Most el tetszett találni- Harmadikba megyek. Jó tanuló vagyok. Mégsem kaptam biciklit, mint a Péter. Pedig neki több négyese volt. Anyu azt mondja, ne nyavalyogjak állandóan azért a vacak bicikliért, mert nem bírja idegekkel. De tessék elhinni, én olyan nagyon-nagyon szeretném. Meg úszni se szabad nekem. Anyu csak úgy enged be a vízbe, ha nem megyek tovább, csak addig, hogy térdig érjen a víz- De hogyan lehet térdig érő vízben úszni? Tessék csak odafigyelni! Megmozdult a béka. Ha közelebb jön, talán egy bottal meg tudnám fogni. Addig is lenne egy békám. Mert anyu biztos kidobná- A, elugrott a béka. Tetszik jönni a kis vízbe?..Csatai Erzsébet Moziélet Vígjáték és szatíra _ , # t i < j ** _______________________________ J elenei A nagy kék jelzés című magyar filmszatírából Két filmet játszik a műso-r- héten a salgótarjáni November 7. Filmszínház. Az első bemutatóra csütörtökön kerül sor, és július 26-ig láthatjuk a Dajkamesék hölgyeknek című, magyarul beszélő, színes amerikai filmet, mely két nagystílű nő- esábász mesterfogásaival szórakoztat. Igazi kommersz vígjáték ez, nem több és nem kevesebb. Színvonalában az átlagos produkciók közé tartozik, bár néhány egész kitűnő ötletet is felvillant. Július 27-től 29-ig vetíti a filmszínház A nagy kék jelzés, vagy a hűség jutalma című magyar filmet. Az érdekes produkció két végletes életformát: a művészek, bohémek színes, valamint a nyárspolgá- rok szürke életét mutatja be ironikus eszközökkel. A nagy keli jelzés, vagy a hűség jutalma mulatságos jelenetekben bővelkedő, a főszereplőkön kívül számos „civil”, de a művészeti élet ismert alakja is szerepel a filmben. A bánki Bárkában Nem Noé bárkájáról van szó. Annak idején az öreg sok mindent bevitt a bárkába, állítólag így maradt fenn az egész növény- és állatvilág a vízözön után. Nem vitt be azonban például hűtőszekrényt. Nyilvánvalóan ebből következik, hogy a Rétság és Vidéke FMSZ Bárka nevű bánki kisvendéglőjében ma sincs hűtőszekrény. Pontosabban: van, de nem működik. Mióta? — Nem tudom, én ugyanis csak egy hónapja vagyok itt — mondta a fehér ruhás felszolgálólány. Ezek szerint több mint egy hónapja nem működik. Vagyis azóta, amióta bejött a kánikula. így aztán csak langyos italok fogyaszthatok a bánki Bárkában. Ha előbb nem, télen majd hideg italokat is ihatunk itt? (te) NÓGRÁD - 1970. július 22., szerde Bányászhoz illően A banyán a sor — irtuk lapunkban, amikor a mizserfai véradásról adtunk hirt. Érdemes néhány szóval visszatérni a kétnapos véradásra, mert eredményükkel a legjobbak közé verekedték fel magukat a mizserfai bányászok. A szép eredményhez oroszlán- résszel járultak hozzá a gusztáv- aknaiak, sikerük kiemelkedő volt. Nincs okuk a szégyenkezésre a Rákőczi-tanbányában, a Gyula-rakodóban és a nagymühelyben dolgozóknak sem, valamennyien kitettek magukért. Nagy számmal vettek részt a véradásban a Rá- kóczi-telep és Mízserfa-telep lakói is. 18 bemutató az új évadban Alig fejeződött be az 1969/70- es színházi évad, a megyei József Attila művelődési központban máris kialakították a színházak vezetőivel a jövő évi színházi műsortervet. A művelődési központtól kapott tájékoztatás arról számol be, hogy az új évadban 18 bemutató lesz a megye- székhelyen. A bérleti sorozatban a szolnoki Szigligeti Színház és a debreceni Csokonai Színház társulatának előadásai kaptak helyet. Az 1970/71-es évad szeptember 15-én kezdődik, a Csokonai Színház vendégjátékával. Molnár Ferenc Liliomját adják elő. A debreceniek repertoárját operák és operettek töltik ki elsősorban. A továbbiakban a Don Pasguale, Strauss Denevérje, Fehér- Nádas Várlak Honoluluban című zenés játéka, Puccini Toscája, a Fidelio, D’Albert: A hegyek alján című operája és az Aida szerepel műsorukban. A hagyományoknak megfelelően a jövő évadban is a debreceniek fejelik be a színházi programot. A szolnoki Szigligeti Színház művészei elsősorban prózával szerepelnek Salgótarjánban. Október 6-án lépnek fel legelőször a művelődési központ színpadán a Mágnás Miska szerepeiben. Ezután Zsuhovickij: A defin hátán című mai története szerepel műsorukban. A szolnokiak előadásában láthatják majd a salgótarjániak Szakonyi Károly Adáshiba című komédiáját, amelyet nemrégiben mutatott be nagy sikerrel a Pesti Színház. A müsorsorozatot Há- mosi—Nádas: Szöktetés a Sing-Singből című darabja fűszerezni, majd az Egyperces novelláiról, a Tóték című darabjáról híres Örkény István: Macskajáték című színművét is repertoárjukra tűzik. Dunajevszkij: Fehér akácok című operettje következik ezután, majd Vörösmarty: Csongor és Tündéje, valamint egy mai zenés vígjáték és egy mai próza. A Szigligeti Színház társulata jövő évadbeli vendégjátékát Lehár Ferenc: Víg özvegy című nagyoperettjével fejezi be Salgótarjánban. 3 perc színházról továbbképzése Néhány napja csupán, hogy befejeződött az 1969/70-e» pártotatatási év. Először a középfokú pántiskolások hagyták el a megszokott oktatási termeket, majd a hároméves általános tagozat és a szakosító hallgatói búcsúztak. Üresek lettek a termek, a folyosók és a megszokott m- bongas helyett csend ülte meg egy időre a salgótarjáni esü egyetem ódon falait. Ez a csend néhány napig tartott, mert június 29-ével az oktatási munka újból elkezdődött. Propagandista továbbképzésre érkeztek a megye minden részéből. Először egyhetes továbbképzés volt a szocializmus építésé tanfolyamok vezetői számára, majd kéthetes tanfolyamon vettek részt a gazdaságpolitikai tanfolyam ipari és mezőgazdasági tagozaténak propagandistái. Ezt követően egy héten át, július 25-ig befe- jezőleg-előadásokat hallgatnak a magyar forradalmi munkás- mozgalom történetéről. A közkedvelt nyári egyetemszerú propagandista továbbképzésnek érdekes, újszerű tematikája van: a szocializmus építésének tanfolyamán foglalkoznak a párt vezető szerepével, a pártfegyelemmel, a gazdaságpolitikai tanfolyamokon az üzletpolitikával, a kereskedelmi etikával. A tanfolyamok témái között szerepel a szocialista munkaerkölcs, a szocialista gazdasági integráció, az antiimerialista harc és a békés egymás mellett élés időszerű kérdései. Az oktatási év második felében minden tanfolyamon a X. pártkongresszus és a megyei pártértekezlet anyagát dolgozzák fel a hallgatók. Ennek keretében a tanfolyamokon foglalkoznak a hallgatók a III. ötéves terv teljesítésének eredményeivel és a IV. ötéves terv célkitűzéseivel. — E gazdag program igen sokat nyújt majd a hallgatóknak, de mit nyújtott a központilag rendezett továbbképzés a propagandistáknak? — kérdeztem Boross Sándortól, az oktatási igazgatóság igazgatójától: — A cél elsősorban az volt, hogy a propagandisták megismerjék a tanfolyamok anyagát, másodsorban pedig az, hogy a propagandista munkát életközelségbe hozza. Eligazítást kaptak a propagandisták arról is. hogy a gyakorlati életben előforduló kérdésekre választ tudjanak adni. Az előadásokat a megyei pártbizottság titkárai és osztályvezetői, az esti egyetem tanárai, a Kossuth Könyvkiadó kirendeltségvezetője — tartotta. — Nagy segítséget nyújt a propagandisták felkészülésénél a Kossuth kiadásában megjelent és megjelenő írásos anyag, a képes illusztrációk, a tematikához javasolt irodalomjegyzék. — Különös érdekessége a propagandisták továbbképzésének, hogy a munkásmozgalom-történeti taíiszék vezetője, dr. Horváth Istvánná, a párttörtónet oktatását az audiovizuális módszerre alapozza. Az is igaz, hogy ebbe a munkába a rádió és a tv is besegített. Ezek előadói módszere vonzó, mert látványos, panorámikus, élményt nyújtó — ezért maradandó. Ehhez hasonló módszert igyekszik megvalósítani most a mukás mozgalmi tanszék. — Mindezeken túl, jó felkészültséget biztosít az ismeretanyag elsajátítása. Az ismeretanyagnak meghatározott politikai tartalma van, ami a hallgatókban érzelmeket, ezen túlmenően erkölcsi viszonyt vált ki. Mindezek akarati, cselekvési hatásokban konkretizálódnak. Azonban nem következnek be automatikusan, az ismeretanyag egyszerű közlésével, hanem csak akikor, ha a nevelés szolgálatába állítjuk őket. — Ezt a célt szolgálja a propagandisták most folyó továbbképzése is. Vezér Győző Propagandisták ÉLETRE-] * Itt. — És? Mit mondott Rib- bentrop? — faggatta erőltetett nyugalommal Schellenberg az ügynököt. — Mérsékelt álláspontot foglalt el az anyag tartalmát illetően, bár egyszer azt mondta, hogy jó néhány vonatkozása rendkívül értékes. Azt a tényt, hogy a nyugati frontot nem akarják az amerikaiak megnyitni, illetve kiszélesíteni, félreértésnek, pontosabban félrevezetésnek tartotta. Felhívta a figyelmet arra, hogy az anyagok további fokozott ellenőrzésére van szükség. Schelleniberg nem közölte gondolatait ügynökével, de későbbi magatartása és az akcióval kapcsolatos tettei igazolták, hogy becsvágyát, hiúságát akarta kielégíteni, amikor minden részietadatra kíváncsian felkészült a Hitlernél teendő látogatásra, Moj- zischt arról faggatta, hogy szerinte mi indíthatta Cicerót az anyag átadására? — A pénz — felelte Mojzisch. — Ön szerint az anyagok valódiak ? Mert ez dönt el mindent, herr Brigadeniführer. — Remélem! Mindenesetre a húszezer fontot megérte, s ennek átadása mindenképpen indokolt volt. Már csak azért is, mert ha nem valódiak az okmányok, ha provokációval állunk szemközt, akkor is értékes információkhoz jutottunk. .. Szerintem ebben az esetben meg tudják állapítani az angol vagy valamelyik másik szolgálat félrevezető manőverezését, annak módszereit, esetleg célját is. De az álltalános politikai helyzetkép alátámasztja ezeknek az okmányoknak a tartalmát — mondta Schellenibang, aztán a továbbiakban olyan értelmű utasítást adott ügynökének, hogy az a figyelmét ne csak az anyagok értékelésére fordítsa, hanem gondoljon az információk felhasználásának a lehetőségeire is. — Cicero különben elmondta, hogy gyűlöli az angolokat. .. — folytatta Mojzisch. — Legutolsó találkozásunkkor beszélt erről, bár itt ellentmondást figyeltem meg nála. .. Amikor megkérdeztem tőle, hogy má az oka az angolok iránti gyűlöletének, először arról beszélt, hogy apja az első világháború idején Isztambulban élt, és különböző kellemetlenségei voltaik az angolokkal. Azt mondta, hogy itt is halt meg. Amikor másról beszélgettünk, s valahogy szóba került Európa, valami olyasmit említett, bár elharapta a mondatot, hogy apja Albániában halt meg... — Vigyázni kell rá — szögezte le az SD főnöke, majd Mojzisch rendelkezésére bocsátotta. a különböző technikai eszközöket, hogy a filmtekercseket minél gyorsabban előhívhassák, s ezekről megfelelő minőségű és mennyiségű fotómásolatot készíthessenek. Sőt úgy döntött, hogy diplomata útlevéllel egy fotc*pe- cialdstát is küld Ankarába, az viszi majd magával a modem laboratóriumi felszereléseket. — Gondoskodtam róla, hogy mától kezdve hetenként kétszer különleges futárgép közlekedjék Berlin és Ankara között — közölte ügynökével, aztán útjára bocsátotta. Két ujjlenyomat Az SD főnöke Himmlerhez sietett. Táskájában ott rejteztek a megfejtett anyagok, s a jó másfél órás beszélgetésről elégedetten távozott. Hiimmilernek nem volt nehéz meggyőznie Hitlert, hogy az anyagokat kitűnően tudják használni, mégpedig úgy, hogy még töhb erőt összpontosítsanak a keleti frontra. Különben is ez volt Hitler vesszőparipája, s most, hogy értesült az amerikaiak halogató szándékáról, terveit, elgondolásait megalapozottnak Látta. Cicero ettől kezdve rendszeresen szállította a filmtekercseket, amelyekért az SD minden alkalommal 15 000 angol fontot fizetett Hihetetlenül nagy összeget, lassan már több százezer fontot tett ki az újabb és újabb ügynöki bér, de Berlinben úgy vélték, hogy feltétlenül megéri, mert — bár erről az inas nem tudott — a negyedik fiskmtekercs átvételétől kedve már csak a Németországiban hamisított angol fontok vándoroltak Cicero kezébe. Az SD Berliniben székelő urai ugyanis kisütötték, hogy ilyen mérhetetlenül nagy összeggel Cicero mór úgysem gazdálkodhat szabadon, tehát semmiképpen sem használhatja a Közönséges pénzforgalomban, de még bankba sem teheti annak veszélye nélkül, hogy nyomban fel ne hívja magára a figyelmet. Ha egyáltalán élvezi „munkája gyümölcsét”, s itt-ott be is váltja a fontot, azt minden valószínűség szerint az eleinte kapott összegekből teszi. Már pedig ez az 50 000 font, majdnem 150 000 dollár — valódi! Minden fel- tételezés arra mutatott, hogy Cicero az esetenként átvett 15—15 000 fontot valami titkos helyen elrejti, arra számítva, hogy a háború után majd előveszi. (Folytatjuk)
