Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
A közömbösség ára Verekedő bujákiak Verekedtek, késeitek, hogy később ismét bosszúból verekedhessenek. Ilyen viszonyokban él, mint két jó „tőszomszéd Péter és Pál” a természet szépségében gazdag Buják községben: Szedlák Ferenc és id. Vincze György. Régi haragosok, mert az egyik Vincze fiú, Szedlák két galambját légpuskával lelőtte. Ettől kezdve sok átkot és szitkot szórtak egymásra, ami tavaly októberben verekedéssel és késeléssel végződött. Id. Vincze saját portáján, konyhakéssel Szedlák hátán, a mellüregbe hatoló, szúrt sebet ejtett. A bántalmazásban Szedlák sem szerénykedett ütéseitől Vincze több könnyű sérülést szenvedett. Ekkor kölcsönösen ígéretet tettek, hogy ezt a „párbajt” folytatják. Ezek után az átkot és a szitkot még több díszítő jelzővel. nyelvi gazdagsággal szórták egymásra, most már nemcsak ők, hanem a két család tagjai is. Ifl ogyan zárult ez a »zócsata? A kölcsönös ígéretet tettekre váltották. A párbaj folytatódott. 1970. május 23-án a délutáni órákban, Szedlák Ferenc bujáki lakos a helyi italboltban tartózkodott: italozott, kártyázott ismerőseivel. Társaságukon kívül az italboltban volt Szedlák unokaöccse, Pajor Lajos, bujáki lakos is —, a már említett verekedés részese —, aki ittasan kötekedett két honvéddel. Az összecsapás meggátlása kedvéért Szedlák megpofozta unokaöccse*; és hazaküldte. Ekkor kezdődött a Szedlák és a Vincze család többi tagjai között az újabb összecsapás. Amikor Pajor Lajos kiért az utcára és a vele szemben kerékpárral közlekedő Kiss Jánosnak — Vinczéék rokonának — életveszélyes módon útját állta, megállásra és leszállásra kényszerítette. Rövid párbeszéd után „csak kézzel” ütlegelték és véresre verték egymást Az összecsapásnak sok csendes és közömbös szemlélője akadt, de arra már senki sem tudta magát elhatározni, hogy a verekedést megszüntesse. Mégis akadt kíváncsiskodó, aki a verekedők elleni — agyban melletti — fellépés felől döntött. Id. Vincze György pillanatok alatt ott-termett a verekedőknél, hogy Pajor ellen, vejének, Kissnefc segítségére legyen. Jó alkalomnak tartotta, hogy a tavaly októberi bántalmazásért törlesszen. Máris ketten támadtak az egyedül levő Pajorra. Ifj. Vincze György traktoros, aki egész nap nem volt munkában (hívatlan vendégként lakodalomban és máshol italozott), tudomást szerzett az apja, sógora és Pajor közötti verekedésről. A helyszínre sietett, hogy betöltse a „békítőbíró” szerepét, de ehelyett csakhamar ökölbe szorított kézzel ütéseket mért Pajorra, akinek ereje kivésnék bizonyult a most már rátámadó bárom személlyel szemben. Ez sem keltette fel a jelenlevőkben a lelkiismeretfurda- lást, felelősségérzetet, hogy e súlyos bűncselekményt meggátolják. Értesítették a rokont Valakiben mégis felülkerekedett a felelősségérzet, a Pajor iránti sajnálat ereje, és értesítette a közeli italboltban levő Szedlákot, hogy unoka- öccsét a Vincze család több tagja bántalmazza. Aztán minden rossz szándék nélkül a verekedőcsoporthoz ment, hogy a verekedést rábeszéléssel, békéltetéssel megszüntesse. Eme jóindulatú akaratát csakhamar megtörték, és addig tartott, amíg Vinczéék fel nem fedezték jelenlétét. Ekkor ifj. Vincze Györggyel találta magát szemben, s talán nem véletlenül éppen arra vártak, hogy mikor lép közbe Szedlák. akinek a „kölcsönt” megsokszorozva visszaadhassák. A békés szándékú Szedlák csakhamar ökölcsapásokban érezte ifj. Vincze György bosszúját, haragját. A szerencse mégis az volt, hogy ifj. Vincze ittassága miatt a célzott ütésekkel, a mozgással bizonytalankodott, ezért Szed- láknak sikerült őt egy lökéssel az útmenti árokba juttatni. Közben Kiss és id. Vincze György, Pajor között folytatódott a győzelemért való kíméletlen közelharc. Üsd Szedlákot! Értesítés útján érkezett a helyszínre a községben levő lakodalomból Vincze László (id. Vincze György öa), akinek a kezében egy literes- üveg volt Szedlák ekkor már a verekedést az út széléről szemlélte, tanulva a múlt eseményedből és félve a következményektől, nem volt szándéka tovább részt vermi a verekedésben. Vincze László nagy érdeklődést tanúsított a történtek iránt, miközben az apja arra hívta fel, hogy „üsd Szedlákot!” Vincze László apaá szót értett, és az események minden mérlegelése nélkül odarohant Szedlákhoz és a nála levő literes üres üveggel a fejére ütött. Ez még nem okozott különösebb problémát, Szedlák egyensúlyi állapotában, önbizalmában, biztonságérzetében, s a verekedés további bonyolításának elkerülése kedvéért, védekezési álláspontra sem helyezkedett. Akkor kezdődött a baj, és az ügy lényege, amikor ifj. Vincze György mellettük termett, s mindketten rátámadtak Szedlákra, az árokba teperték, és ütlegelték. Most már két csoportban verekedtek. Az egyik csoport Pajort, á másik pedig Szedlákot ütlegelte. Közbeléptek a honvédek A csata legnagyobb hevében érkezett a helyszínre a helyi honvédségi alakulat négytagú, tehergépkocsizó készültségi járőre. Látták a verekedést. Leszálltak a kocsiról és a járőrcsoportból ,közbeléptek a honvédek” és a fegyver barát- ság szellemében cselekedtek. Az éberségük sem volt halványabb a bátorságuknál. Megfigyelték, hogy ifj. Vincze György zsebkéssel többször hátba szúrta Szedlákot, s az életének megmentése érdekében azonnal, és határozottan távolították el a két Vincze fiút, és vették védelmükbe Szedlákot. Gömbvassal a fejére ütött Hasznosa Tibor bujáki lakosnak, id. Vincze György vejének tudomására jutott az apósáék és Szedlákék között történt verekedés. Motorkerékpárral azonnal a helyszínre hajtott, de már késve, mert a honvédek a verekedést megszüntették. A védelmükbe vett Szedlákot elsőségéi ynyúj tás végett a tehergépkocsihoz kísérték, hogy a honvédorvoshoz szállítsák. Hasznosi Ti borban is felülkerekedett a múltért való törlesztés vágya, a gépkocsinál tartózkodó Szedlákhoz ment, és az otthonról hozott 80 cm hosszú, 15 mm vastag gömbvassal a fejére ütött. A honvédségi orvos elsősegély után Szedlákot mentővel a kórházba szállíttatta. Efj. Vincze György és Hasz- nosi Tibor „tettük jutalmául’ előzetes letartóztatásba kerültek, a büntetőeljárás folytatódik ellenük. A verekedést megszüntető, a nyomozás során igaz, őszinte, feltáró vallomást tevő honvédeknek a segítségükért, a parancsnokuk útján, írásban köszönetünket fejeztük kL Bajákon közismert a Vincze és Szedlák család közötti rossz viszony. Legtöbben úgy nyilatkoznak: „lesz még ennek folytatása”. Ezek és azok a2 emberek, akik közömbösen, kárörvenidve nézték a Szedlákék és Vinczéék közötti verekedést, kevés felelősséget éreznek embertársuk testi épségéért, életéért. Ezért őkel csak az embertársaik, a társadalom rosszallása illeti. A község vezetőinek sem kisebb a felelőssége mindezért. Benedek József rendőr alezredes Első helyen a lakásépítés segítése Interjú Szamoshelyi Jenővel, az OTP Nog rád megyei Igazgatóságának vezetőjével Az Országos Takarékpénztár Nógrád megyei Igazgatósága is elkészítette az 1971— 1975-re szóló tervezetét, amelyben a lakossági betétek alakulása és a hitelnyújtás lehetősége szerepel. Ebben az úgynevezett prognózisban meghatározták a negyedik ötéves terv legfontosabb teendőit, amelyek között első helyen a lakásépítés segítése szerepel. A harmadik ötéves terv várható eredményeiről, az elkövetkező öt év feladatairól beszélgetett munkatársunk Szamoshelyi Jenővel az OTP- Nógrád megyei Igazgatóságának vezetőjével. — Először néhány szóban arról kellene említést tenni, hogyan is alakult a harmadik ötéves terv során a megye betétállománya, hiszen ez nagyszerű kifejezője az élet- színvonal növekedésének — mondotta a beszélgetés kezdetén Szamoshelyi Jenő. — Megyénk lakossági betétállománya a harmadik ötéves terv elején 294 millió forint volt. Ez a megtakarítás 1969 év végére 543 millióra növekedett, s a lakosság betétállománya az idei év végére 639 millió forintra várható. A harmadik ötéves terv időszakában tehát — ezt az évet is figyelembe véve — 345 millió forinttal emelkedik majd a lakossági betétek összege. Mindjárt itt mondom el azt is, hogy a negyedik ötéves terv időszakára megállapított mutatókat figyelembe véve, mintegy 400 millió forintos betébnövekedéssel számolunk. Ennek megvalósításával 1975 decemberében a megye lakosságának takarékállománya a tervek szerint meghaladja az egymilliárd forintot. — A párt Központi Bizottságának és a Minisztertanács- nak együttes határozata, amelyik a lakásfejlesztést írja elő, hogyan érvényesül az OTP szolgáltatáséban? — A lakosság részéről megtakarított betétek kezelése mellett egyik igen fontos feladatunk a lakásépítés segítése. Az országos, T5 évre szóló lakásépítési programhoz szervesen kapcsolódik megyénk is. A harmadik ötéves terv időszakára beütemezett lakás- építési tervünket — ameny- nyiben az anyagiellátás nem zavarja — mintegy 4—6 százalékkal túlteljesítjük. Az 1966/69. évi időszakiban a többi között 199 OTP-társasház, 84 lakossági társasház, OTP- kölcsömnel pedig mintegy 3200 családi ház épült fel. Az idei évre előirányzott számok is teljesíthetők. Mint ismeretes, takarékpénztárunk nagymértékben támogatja hitel formájában is a lakásépítkezéseket. Ügy gondoljuk, hogy az elkövetkező tervidőszakban a megye területén mintegy 1200 —1500 OTP-társaSházat, 150— 200 lakossági társasházat, és OTP-kölcs önnel 3500—4000 családi házat építünk fel. Az igényeknek megfelelően ezt növelni is tudjuk. Mindezek teljes kölcsönkihatása a negyedik ötéves tervben méghaladja majd az egymilliárd forintot. A hitelekkel azokat az építési módokat kívánjuk elősegíteni, amelyek népgazdasági szempontból előnyösek. Mindenképpen el kívánjuk érni, hogy a kivitelezési költségeket a lehetőségeken belül stabilizáljuk. — Mit * tudna mondám a következő ötéves tetv számadatairól? — A negyedik ötéves terv végére az árualap, vagyis a tartós fogyasztási cikkek bővülésével a forgalmat nagyobb összegű hitelállománnyal kívánjuk elősegíteni. Az eddigi hiteleket évenként csaknem tízezer ember vette igénybe, a negyedik ötéves terv időszakában ezt a számot mintegy 30 százalékkal kívánjuk növelni. Az úgynevezett szolgáltatási kölcsönöket továbbra is a gépjárműjavításhoz, az egyéni és társas turistautazásokhoz, valamint a szocialista országokba irányuló utazások 1500 forintot meghaladó valutavásárlásához kívánjuk nyújtani. A negyedik ötéves terv során a személyi kölcsönök kihelyezhető állományát az eddiginek kétszeresére tervezzük. Szólni kell a mezőgazdasági termelési hitelekről is, amelyek elsősorban a háztáji gazdaságok termelésének elősegítését szolgálják. Ennek a hitelnek népgazdaságilag is jelentős szerepe van. Ebben az évben a várható hitelállomány éléri a 16 millió forintot, de ezt az összeget 1975 év végére 24 millió forintra kívánjuk növelni. — A beszélgetés első részében a lakásépítés fejlesztéséről szóltam. A rövid lejára- tú hitelek ismertetése keretében feltétlen szólnom kell a telekértékesítési tevékenységünkről is, hiszen ezzel az építeni szándékozókat segítjük, ugyanakkor segítettük a telkek áremelkedését is megakadályozni. Míg 1966-ban csak 429, addig 1969-ben mát 733 telek értékesítését bonyolítottuk le. A negyedik ötéves terv időszakában évenként 500—550 telek eladását tervezzük. — Hallottunk az OTP kommunális kölcsörveiről is. A jövőben hogyan jelentkezik) ez munkájukban? — A községi tanácsok és vízgazdálkodási társulások kommunális hitelellátását is / a takarékpénztár bonyolítja le. Az indokolt hiteligényeknél a szükséges támogatást ebben az évben is, minden esetben megadtuk. Az idén eddig 12 tanács fordult hozzánk hiteligénnyel és tíz tanács részére adtunk kölcsönt. — A beszélgetést összegezve azt mondhatnék, hogy a harmadik ötéves terv során az Országos Takarékpénztár Nógrád megyei Igazgatósága teljesítette a rá váró feladatokat. Az itt tapasztaltakat felhasználva, a negyedik ötéves tervben is a lakosság szolgáltatását tartjuk legfontosabb teendőnknek, első helyen a lakásépítés fokozásának segítését — mondta befejezésül Szamoshelyi Jenő. S. L, Tartály „szoknyában” Angol mérnökök egy cso>- partját megbízták, hogy dolgozzák ki egy 700 tonna súlyú és 1 360 000 liter űrtar- talmú hatalmas tartály elszállításának leggazdaságosabb es leggyorsabb módszerét. Elhatározták, hogy a 15 méter átmérőjű és 9 méter magas hengert először légpárnára „ültetik”, azután traktorral odébb vontatják. A tartályt 300 méter távolságra mozdították el, de közben két nehéz akadályon kellett vele túljutni: egy vasúti vágányon és egy országúton. Végül a tartályt még 180 fokos szögben is elfordították. Ä hatalmas tartály alá szünet nélkül szivattyúzták a levegőt. A levegő elszivárgását a henger alapjának területe mentén, körben felerősített „szoknya” akadályozta meg. Amikor a nyomást növelték, a tartály lassan felemelkedett és kellcképpen „mozgékonnyá” vált. A gömbszeletekből összeállított „szoknyát” nylonnal erősített, különleges műanyagból „varrták”. Ez konstrukció még gödrös úton is biztosította a hermetikus szigetelést NÓGRÁD — 1970. július 19., vasárnap aM jutáé- ÍTÉLETRE-] 14. Már kilenc órákor odaáll! a Westend-hár elé, hátha előbb találna érkezni az inas, s így az ajtóban el tudja csípni, s beülteti a kocsijába. De Ciceróról a pontosság szobrát lehetett volna meg- míintázni, mert sem előbb, sem később, hanem pontban tízkor érkezett a Westend- bár elé. Mojzisoh szótlanul megérintette a vállát, aztán a kötesd felé intett. Mindketten beszálltak. A náci hírszerző tiszt gépkocsija robogott az utcákon, s közben Mojzisoh beszélt: — Elfogadjuk az ajánlatát! De mi a biztosíték arra, hogy az anyagok valóban használhatók is? Továbbá, hogyan lehet arra nézve biztosítékot kapnunk, hogy az ön anyagairól csupán mi értesülünk? — kérdezte, és jelent őságteljesen az inasra pillantott. — Az első anyag átvételénél önök pontosan meg tudják állapítani, hogy mennyire haszmálh ató! — felelte tökéletes angolsággal Cicero. — Igaz, az anyagot nem vagyok hajlandó másképp átadni, csak csere-csere alapon, vagyis ha a pénzt azonnal megkapom. De tudom, hogy utána ismét jelentkezni fognak újabb, friss anyagokért. Erről meg vagyok győződve. Én itt vagyok, el nem szököm, ideadják a pénzt, én átadom az anyagot, önök előhívják a filmet, s máris megállapíthatják, mit kaptak a kezükbe. Arra nézve, hogy más nem jut ezekhez az anyagokhoz, biztosítékot nem tudok adni. Vagy érdekli önöket, vagy sem. Húszezer font egy filmtekercsért Mojzisoh, miközben könnyedén vezette gépkocsiját, újra és újra szemügyre vette a középmagas, sápadt, mélyen- ülő szemű, kíméletlen tekintetű embert. Az a benyomás alakult ki benne, hogy ez az inas konspiráció« tettekre termett, s bar csak a pénz érdekli, mindenképpen használható. De Mojzisch már azt is elhatározta magában, hogy két ügynökét Cicero nyomába ereszti, s amennyiben becsapja őket, kíméletlenül el- tételi láb alól. Mert amilyen kíméletlen típusnak látszott az angol nagykövet inasa, legalább olyan kíméleten és kegyetlen volt a valóságban. Mojzisoh, ez a megrögzött náci, akit már évekkel előbb Ankarába telepített az SD. Berlinben pontosan tudlták róla, hogy legalább egy tucatnyi ember halála tapad a hevéhez, ha nem is személyesen ő hajtotta végre a gyilkosságokat — azt nem is tehette annak veszélye nélkül, hogy esetleg le ne leplezze magát —, de az ötlet minden esetben tőle származott. Amikor ugyanis szükségtelenné vagy veszélyessé vált a számára valamelyik ügynöke, magához rendelte mindig kéznél levő „ítéletvégrehajtóját”, s az est sötétjében már repült is a tűhegyes tőr, az áldozat hátába... A dobás mindig halálason biztos eredménnyel végződött, s Mojzisch. nak nem lehetett kétsége afelől, hogy kiszemelt ál- ' doizata néhány percen belül meghal. Ezt a sorsat szánta a mellette ülő Cicerónak is, ha az be találja csapni, vagy ő rájön, hogy kétkulacsos játékot folytat. Ahogy azonban elnézte az ülésen kényelmesen hátradőlő törököt, az a benyomás alakult ki benne, hogy nem fog csalódni; Cicero tényleg használható anyagokat ad majd át. — Az ajánlatot a következőképpen fogadjuk el... Most átadok ötezer fontot, amely biztosíték lebet arra, hogy a hátralevő 15 ezret is megkapja. A fotókópiákra ezúttal nem tartok igényt, holnap este ugyanebben az időben találkozunk a belvárosi Allbab- mecsetnél, s akkor én átadom a hátralevő 15 000 fontot, ön pedig átadja nekem a fotókópiákat. Rendiben? — Igen! — Magánál vannak a fotókópiák? — kérdezte hirtelen Mojzisch. — Ennyire naivnak néz engem? — ön ne tartson annyira naivnak bennünket, hogy most erőszakkal elvesszük öntől, s ezzel elvágjuk annak a lehetőségét, hogy a jövőben is kapjunk anyagokat... — felelte nevetve Mojzisch. Az inas kiszállt, a náci ügynök pedig nagy kerülőkkel a német nagykövetségre robogott. Megkereste Jenket, s néhány óra múlva miár Berlinben volt az újabb rejtjel- zett távirat Cicero személyleírásával, Mojzisch benyomásaival és javaslataival. A távirat így fejeződött be: „Javaslom, vegyük át az anyagot, s a további összeget kérem. . Másnap délben az ankarai német nagykövetség távirász- szobájában már fejtették a Berlinből érkezett választ, amelyben utasították Moj- zischt, hogy vegye át az anyagot, s kezdje meg a konkrét tárgyalásokat a továbbiakról. .. (Folytatjuk) t i
