Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

A közömbösség ára Verekedő bujákiak Verekedtek, késeitek, hogy később ismét bosszúból ve­rekedhessenek. Ilyen viszo­nyokban él, mint két jó „tő­szomszéd Péter és Pál” a ter­mészet szépségében gazdag Buják községben: Szedlák Fe­renc és id. Vincze György. Régi haragosok, mert az egyik Vincze fiú, Szedlák két ga­lambját légpuskával lelőtte. Ettől kezdve sok átkot és szitkot szórtak egymásra, ami tavaly októberben verekedés­sel és késeléssel végződött. Id. Vincze saját portáján, kony­hakéssel Szedlák hátán, a mellüregbe hatoló, szúrt sebet ejtett. A bántalmazásban Szedlák sem szerénykedett ütéseitől Vincze több könnyű sérülést szenvedett. Ekkor kölcsönösen ígéretet tettek, hogy ezt a „párbajt” folytat­ják. Ezek után az átkot és a szitkot még több díszítő jel­zővel. nyelvi gazdagsággal szórták egymásra, most már nemcsak ők, hanem a két csa­lád tagjai is. Ifl ogyan zárult ez a »zócsata? A kölcsönös ígéretet tettek­re váltották. A párbaj folyta­tódott. 1970. május 23-án a délutáni órákban, Szedlák Fe­renc bujáki lakos a helyi ital­boltban tartózkodott: italozott, kártyázott ismerőseivel. Tár­saságukon kívül az italboltban volt Szedlák unokaöccse, Pa­jor Lajos, bujáki lakos is —, a már említett verekedés ré­szese —, aki ittasan köteke­dett két honvéddel. Az össze­csapás meggátlása kedvéért Szedlák megpofozta unoka­öccse*; és hazaküldte. Ekkor kezdődött a Szedlák és a Vincze család többi tag­jai között az újabb összecsa­pás. Amikor Pajor Lajos ki­ért az utcára és a vele szem­ben kerékpárral közlekedő Kiss Jánosnak — Vinczéék ro­konának — életveszélyes mó­don útját állta, megállásra és leszállásra kényszerítette. Rö­vid párbeszéd után „csak kézzel” ütlegelték és véresre verték egymást Az összecsa­pásnak sok csendes és kö­zömbös szemlélője akadt, de arra már senki sem tudta ma­gát elhatározni, hogy a vere­kedést megszüntesse. Mégis akadt kíváncsiskodó, aki a verekedők elleni — agyban melletti — fellépés felől dön­tött. Id. Vincze György pilla­natok alatt ott-termett a vere­kedőknél, hogy Pajor ellen, vejének, Kissnefc segítségére legyen. Jó alkalomnak tartot­ta, hogy a tavaly októberi bántalmazásért törlesszen. Máris ketten támadtak az egyedül levő Pajorra. Ifj. Vincze György trakto­ros, aki egész nap nem volt munkában (hívatlan vendég­ként lakodalomban és máshol italozott), tudomást szerzett az apja, sógora és Pajor közötti verekedésről. A helyszínre si­etett, hogy betöltse a „békítő­bíró” szerepét, de ehelyett csakhamar ökölbe szorított kézzel ütéseket mért Pajorra, akinek ereje kivésnék bizo­nyult a most már rátámadó bárom személlyel szemben. Ez sem keltette fel a jelenle­vőkben a lelkiismeretfurda- lást, felelősségérzetet, hogy e súlyos bűncselekményt meg­gátolják. Értesítették a rokont Valakiben mégis felülkere­kedett a felelősségérzet, a Pajor iránti sajnálat ereje, és értesítette a közeli italboltban levő Szedlákot, hogy unoka- öccsét a Vincze család több tagja bántalmazza. Aztán min­den rossz szándék nélkül a verekedőcsoporthoz ment, hogy a verekedést rábeszélés­sel, békéltetéssel megszüntes­se. Eme jóindulatú akaratát csakhamar megtörték, és ad­dig tartott, amíg Vinczéék fel nem fedezték jelenlétét. Ek­kor ifj. Vincze Györggyel ta­lálta magát szemben, s talán nem véletlenül éppen arra vártak, hogy mikor lép közbe Szedlák. akinek a „kölcsönt” megsokszorozva visszaadhas­sák. A békés szándékú Szed­lák csakhamar ökölcsapások­ban érezte ifj. Vincze György bosszúját, haragját. A sze­rencse mégis az volt, hogy ifj. Vincze ittassága miatt a célzott ütésekkel, a mozgással bizonytalankodott, ezért Szed- láknak sikerült őt egy lökés­sel az útmenti árokba juttat­ni. Közben Kiss és id. Vincze György, Pajor között folytató­dott a győzelemért való kí­méletlen közelharc. Üsd Szedlákot! Értesítés útján érkezett a helyszínre a községben levő lakodalomból Vincze László (id. Vincze György öa), aki­nek a kezében egy literes- üveg volt Szedlák ekkor már a verekedést az út széléről szemlélte, tanulva a múlt eseményedből és félve a kö­vetkezményektől, nem volt szándéka tovább részt vermi a verekedésben. Vincze László nagy érdeklődést tanúsított a történtek iránt, miközben az apja arra hívta fel, hogy „üsd Szedlákot!” Vincze László apaá szót ér­tett, és az események minden mérlegelése nélkül odarohant Szedlákhoz és a nála levő li­teres üres üveggel a fejére ütött. Ez még nem okozott kü­lönösebb problémát, Szedlák egyensúlyi állapotában, önbi­zalmában, biztonságérzetében, s a verekedés további bonyolí­tásának elkerülése kedvéért, védekezési álláspontra sem helyezkedett. Akkor kezdődött a baj, és az ügy lényege, ami­kor ifj. Vincze György mel­lettük termett, s mindketten rátámadtak Szedlákra, az árokba teperték, és ütlegelték. Most már két csoportban ve­rekedtek. Az egyik csoport Pajort, á másik pedig Szedlá­kot ütlegelte. Közbeléptek a honvédek A csata legnagyobb hevében érkezett a helyszínre a helyi honvédségi alakulat négytagú, tehergépkocsizó készültségi járőre. Látták a verekedést. Leszálltak a kocsiról és a jár­őrcsoportból ,közbeléptek a honvédek” és a fegyver barát- ság szellemében cselekedtek. Az éberségük sem volt halvá­nyabb a bátorságuknál. Meg­figyelték, hogy ifj. Vincze György zsebkéssel többször hátba szúrta Szedlákot, s az életének megmentése érdeké­ben azonnal, és határozottan távolították el a két Vincze fiút, és vették védelmükbe Szedlákot. Gömbvassal a fejére ütött Hasznosa Tibor bujáki la­kosnak, id. Vincze György ve­jének tudomására jutott az apósáék és Szedlákék között történt verekedés. Motorke­rékpárral azonnal a helyszín­re hajtott, de már késve, mert a honvédek a verekedést megszüntették. A védelmükbe vett Szedlákot elsőségéi ynyúj tás végett a tehergépkocsihoz kísérték, hogy a honvédorvos­hoz szállítsák. Hasznosi Ti borban is felülkerekedett a múltért való törlesztés vágya, a gépkocsinál tartózkodó Szed­lákhoz ment, és az otthonról hozott 80 cm hosszú, 15 mm vastag gömbvassal a fejére ütött. A honvédségi orvos el­sősegély után Szedlákot men­tővel a kórházba szállíttatta. Efj. Vincze György és Hasz- nosi Tibor „tettük jutalmául’ előzetes letartóztatásba kerül­tek, a büntetőeljárás folyta­tódik ellenük. A verekedést megszüntető, a nyomozás so­rán igaz, őszinte, feltáró val­lomást tevő honvédeknek a segítségükért, a parancsnokuk útján, írásban köszönetünket fejeztük kL Bajákon közismert a Vin­cze és Szedlák család közötti rossz viszony. Legtöbben úgy nyilatkoznak: „lesz még ennek folytatása”. Ezek és azok a2 emberek, akik közömbösen, kárörvenidve nézték a Szed­lákék és Vinczéék közötti ve­rekedést, kevés felelősséget éreznek embertársuk testi ép­ségéért, életéért. Ezért őkel csak az embertársaik, a tár­sadalom rosszallása illeti. A község vezetőinek sem kisebb a felelőssége mindezért. Benedek József rendőr alezredes Első helyen a lakásépítés segítése Interjú Szamoshelyi Jenővel, az OTP Nog rád megyei Igazgatóságának vezetőjével Az Országos Takarékpénz­tár Nógrád megyei Igazgató­sága is elkészítette az 1971— 1975-re szóló tervezetét, amelyben a lakossági betétek alakulása és a hitelnyújtás lehetősége szerepel. Ebben az úgynevezett prognózisban meghatározták a negyedik öt­éves terv legfontosabb teen­dőit, amelyek között első he­lyen a lakásépítés segítése szerepel. A harmadik ötéves terv várható eredményeiről, az el­következő öt év feladatairól beszélgetett munkatársunk Szamoshelyi Jenővel az OTP- Nógrád megyei Igazgatóságá­nak vezetőjével. — Először néhány szóban arról kellene említést tenni, hogyan is alakult a harma­dik ötéves terv során a me­gye betétállománya, hiszen ez nagyszerű kifejezője az élet- színvonal növekedésének — mondotta a beszélgetés kez­detén Szamoshelyi Jenő. — Megyénk lakossági betétállo­mánya a harmadik ötéves terv elején 294 millió forint volt. Ez a megtakarítás 1969 év végére 543 millióra növe­kedett, s a lakosság betétál­lománya az idei év végére 639 millió forintra várható. A harmadik ötéves terv idősza­kában tehát — ezt az évet is figyelembe véve — 345 millió forinttal emelkedik majd a lakossági betétek összege. Mindjárt itt mondom el azt is, hogy a negyedik ötéves terv időszakára megállapított mutatókat figyelembe véve, mintegy 400 millió forintos betébnövekedéssel számolunk. Ennek megvalósításával 1975 decemberében a megye lakos­ságának takarékállománya a tervek szerint meghaladja az egymilliárd forintot. — A párt Központi Bizott­ságának és a Minisztertanács- nak együttes határozata, ame­lyik a lakásfejlesztést írja elő, hogyan érvényesül az OTP szolgáltatáséban? — A lakosság részéről meg­takarított betétek kezelése mellett egyik igen fontos fel­adatunk a lakásépítés segíté­se. Az országos, T5 évre szóló lakásépítési programhoz szer­vesen kapcsolódik megyénk is. A harmadik ötéves terv időszakára beütemezett lakás- építési tervünket — ameny- nyiben az anyagiellátás nem zavarja — mintegy 4—6 szá­zalékkal túlteljesítjük. Az 1966/69. évi időszakiban a töb­bi között 199 OTP-társasház, 84 lakossági társasház, OTP- kölcsömnel pedig mintegy 3200 családi ház épült fel. Az idei évre előirányzott számok is teljesíthetők. Mint ismeretes, takarékpénztárunk nagymér­tékben támogatja hitel for­májában is a lakásépítkezé­seket. Ügy gondoljuk, hogy az elkövetkező tervidőszakban a megye területén mintegy 1200 —1500 OTP-társaSházat, 150— 200 lakossági társasházat, és OTP-kölcs önnel 3500—4000 családi házat építünk fel. Az igényeknek megfelelően ezt növelni is tudjuk. Mindezek teljes kölcsönkihatása a negyedik ötéves tervben még­haladja majd az egymilliárd forintot. A hitelekkel azokat az építési módokat kívánjuk elősegíteni, amelyek népgaz­dasági szempontból előnyösek. Mindenképpen el kívánjuk érni, hogy a kivitelezési költ­ségeket a lehetőségeken belül stabilizáljuk. — Mit * tudna mondám a következő ötéves tetv szám­adatairól? — A negyedik ötéves terv vé­gére az árualap, vagyis a tar­tós fogyasztási cikkek bővü­lésével a forgalmat nagyobb összegű hitelállománnyal kí­vánjuk elősegíteni. Az eddigi hiteleket évenként csaknem tízezer ember vette igény­be, a negyedik ötéves terv időszakában ezt a számot mintegy 30 százalékkal kíván­juk növelni. Az úgynevezett szolgáltatási kölcsönöket to­vábbra is a gépjárműjavítás­hoz, az egyéni és társas tu­ristautazásokhoz, valamint a szocialista országokba irányu­ló utazások 1500 forintot meg­haladó valutavásárlásához kí­vánjuk nyújtani. A negyedik ötéves terv so­rán a személyi kölcsönök ki­helyezhető állományát az ed­diginek kétszeresére tervez­zük. Szólni kell a mezőgaz­dasági termelési hitelekről is, amelyek elsősorban a háztá­ji gazdaságok termelésének elősegítését szolgálják. Ennek a hitelnek népgazdaságilag is jelentős szerepe van. Ebben az évben a várható hitelállo­mány éléri a 16 millió forin­tot, de ezt az összeget 1975 év végére 24 millió forintra kívánjuk növelni. — A beszélgetés első ré­szében a lakásépítés fejleszté­séről szóltam. A rövid lejára- tú hitelek ismertetése kere­tében feltétlen szólnom kell a telekértékesítési tevékenysé­günkről is, hiszen ezzel az építeni szándékozókat segít­jük, ugyanakkor segítettük a telkek áremelkedését is meg­akadályozni. Míg 1966-ban csak 429, addig 1969-ben mát 733 telek értékesítését bonyo­lítottuk le. A negyedik öt­éves terv időszakában éven­ként 500—550 telek eladását tervezzük. — Hallottunk az OTP kom­munális kölcsörveiről is. A jövőben hogyan jelentkezik) ez munkájukban? — A községi tanácsok és vízgazdálkodási társulások kommunális hitelellátását is / a takarékpénztár bonyolítja le. Az indokolt hiteligények­nél a szükséges támogatást ebben az évben is, minden esetben megadtuk. Az idén eddig 12 tanács fordult hoz­zánk hiteligénnyel és tíz ta­nács részére adtunk kölcsönt. — A beszélgetést összegez­ve azt mondhatnék, hogy a harmadik ötéves terv során az Országos Takarékpénztár Nógrád megyei Igazgatósága teljesítette a rá váró felada­tokat. Az itt tapasztaltakat felhasználva, a negyedik öt­éves tervben is a lakosság szolgáltatását tartjuk legfonto­sabb teendőnknek, első he­lyen a lakásépítés fokozásá­nak segítését — mondta befe­jezésül Szamoshelyi Jenő. S. L, Tartály „szoknyában” Angol mérnökök egy cso>- partját megbízták, hogy dol­gozzák ki egy 700 tonna sú­lyú és 1 360 000 liter űrtar- talmú hatalmas tartály elszál­lításának leggazdaságosabb es leggyorsabb módszerét. El­határozták, hogy a 15 méter átmérőjű és 9 méter magas hengert először légpárnára „ültetik”, azután traktorral odébb vontatják. A tartályt 300 méter távolságra mozdí­tották el, de közben két ne­héz akadályon kellett vele túljutni: egy vasúti vágá­nyon és egy országúton. Vé­gül a tartályt még 180 fokos szögben is elfordították. Ä hatalmas tartály alá szü­net nélkül szivattyúzták a le­vegőt. A levegő elszivárgását a henger alapjának területe mentén, körben felerősített „szoknya” akadályozta meg. Amikor a nyomást növelték, a tartály lassan felemelke­dett és kellcképpen „mozgé­konnyá” vált. A gömbszeletekből összeál­lított „szoknyát” nylonnal erősített, különleges mű­anyagból „varrták”. Ez konstrukció még gödrös úton is biztosította a hermetikus szigetelést NÓGRÁD — 1970. július 19., vasárnap aM jutáé- ÍT­ÉLETRE-] 14. Már kilenc órákor odaáll! a Westend-hár elé, hátha előbb találna érkezni az inas, s így az ajtóban el tudja csípni, s beülteti a kocsijába. De Ciceróról a pontosság szobrát lehetett volna meg- míintázni, mert sem előbb, sem később, hanem pontban tízkor érkezett a Westend- bár elé. Mojzisoh szótlanul megérintette a vállát, aztán a kötesd felé intett. Mindketten beszálltak. A náci hírszerző tiszt gép­kocsija robogott az utcákon, s közben Mojzisoh beszélt: — Elfogadjuk az ajánlatát! De mi a biztosíték arra, hogy az anyagok valóban használ­hatók is? Továbbá, hogyan lehet arra nézve biztosítékot kapnunk, hogy az ön anyagai­ról csupán mi értesülünk? — kérdezte, és jelent őságteljesen az inasra pillantott. — Az első anyag átvételé­nél önök pontosan meg tud­ják állapítani, hogy mennyire haszmálh ató! — felelte töké­letes angolsággal Cicero. — Igaz, az anyagot nem vagyok hajlandó másképp átadni, csak csere-csere alapon, vagyis ha a pénzt azonnal megkapom. De tudom, hogy utána ismét jelentkezni fognak újabb, friss anyagokért. Erről meg vagyok győződve. Én itt va­gyok, el nem szököm, idead­ják a pénzt, én átadom az anyagot, önök előhívják a filmet, s máris megállapít­hatják, mit kaptak a kezük­be. Arra nézve, hogy más nem jut ezekhez az anyagok­hoz, biztosítékot nem tudok adni. Vagy érdekli önöket, vagy sem. Húszezer font egy filmtekercsért Mojzisoh, miközben könnye­dén vezette gépkocsiját, újra és újra szemügyre vette a középmagas, sápadt, mélyen- ülő szemű, kíméletlen tekin­tetű embert. Az a benyomás alakult ki benne, hogy ez az inas konspiráció« tettekre ter­mett, s bar csak a pénz ér­dekli, mindenképpen hasz­nálható. De Mojzisch már azt is elhatározta magában, hogy két ügynökét Cicero nyomá­ba ereszti, s amennyiben be­csapja őket, kíméletlenül el- tételi láb alól. Mert amilyen kíméletlen típusnak látszott az angol nagykövet inasa, leg­alább olyan kíméleten és ke­gyetlen volt a valóságban. Mojzisoh, ez a megrögzött náci, akit már évekkel előbb Ankarába telepített az SD. Berlinben pontosan tudlták róla, hogy legalább egy tucat­nyi ember halála tapad a he­véhez, ha nem is személye­sen ő hajtotta végre a gyil­kosságokat — azt nem is te­hette annak veszélye nélkül, hogy esetleg le ne leplezze magát —, de az ötlet minden esetben tőle származott. Ami­kor ugyanis szükségtelenné vagy veszélyessé vált a szá­mára valamelyik ügynöke, magához rendelte mindig kéz­nél levő „ítéletvégrehajtóját”, s az est sötétjében már re­pült is a tűhegyes tőr, az ál­dozat hátába... A dobás min­dig halálason biztos ered­ménnyel végződött, s Moj­zisch. nak nem lehetett kétsé­ge afelől, hogy kiszemelt ál- ' doizata néhány percen belül meghal. Ezt a sorsat szánta a mellette ülő Cicerónak is, ha az be találja csapni, vagy ő rájön, hogy kétkulacsos játé­kot folytat. Ahogy azonban elnézte az ülésen kényelmesen hátradő­lő törököt, az a benyomás alakult ki benne, hogy nem fog csalódni; Cicero tényleg használható anyagokat ad majd át. — Az ajánlatot a követke­zőképpen fogadjuk el... Most átadok ötezer fontot, amely biztosíték lebet arra, hogy a hátralevő 15 ezret is meg­kapja. A fotókópiákra ezúttal nem tartok igényt, holnap es­te ugyanebben az időben ta­lálkozunk a belvárosi Allbab- mecsetnél, s akkor én átadom a hátralevő 15 000 fontot, ön pedig átadja nekem a fotó­kópiákat. Rendiben? — Igen! — Magánál vannak a fotó­kópiák? — kérdezte hirtelen Mojzisch. — Ennyire naivnak néz en­gem? — ön ne tartson annyira naivnak bennünket, hogy most erőszakkal elvesszük öntől, s ezzel elvágjuk annak a lehetőségét, hogy a jövőben is kapjunk anyagokat... — felelte nevetve Mojzisch. Az inas kiszállt, a náci ügynök pedig nagy kerülők­kel a német nagykövetségre robogott. Megkereste Jenket, s néhány óra múlva miár Ber­linben volt az újabb rejtjel- zett távirat Cicero személyle­írásával, Mojzisch benyomá­saival és javaslataival. A tá­virat így fejeződött be: „Ja­vaslom, vegyük át az anyagot, s a további összeget ké­rem. . Másnap délben az ankarai német nagykövetség távirász- szobájában már fejtették a Berlinből érkezett választ, amelyben utasították Moj- zischt, hogy vegye át az anyagot, s kezdje meg a konkrét tárgyalásokat a to­vábbiakról. .. (Folytatjuk) t i

Next

/
Thumbnails
Contents