Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

A tanév munkarendjéről A MŰVELŐDÉSÜGYI MI­NISZTERNEK a tanév rend­jét szabályozó utasítása töb­bek között évről évre előírja, hogy „július 15-től augusztus 24-ig bezárólag biztosítani kell a pedagógusok szabadságának zavartalanságát.” Kétségtelen, hogy ez az uta­sítás eredetileg a pedagógusok jogos igényeit fejezte ki. Em­lékszünk még azokra az évek­re, amikor a pedagógusokat különböző feladatok ellátására nyáron is berendelték az is­kolába. Ügyeleti és egyéb fel­adatokkal bízták meg, ezál­tal széttördelték nyári sza­badságukat. A miniszteri uta­sítást tehát a pedagógusok ér­dekvédelme inspirálta, egy­szersmind azt a társadalmi ér­deket is kifejezi, hogy szep­temberben testileg és szellemi­leg felfrissült pedagógusok kezdjék meg az iskolákban a munkát. A tanügyigazgatás alsóbb szerveinek, az iskolák igazga­tóinak és nevelőinek tapaszta­latait figyelembe véve mégis szükséges lenne a rendelkezés módosítása. Ezt többféle szem. pont is indokolja. Vitatható, az az immár hagyományos gyakorlat, mely szerint az új tanév előkészíté­sével kapcsolatos tanfolyamo­kat, továbbképzéseket június végén, július elején rendezik a felügyelők, igazgatók, egyes szaktanárok számára. E tan­folyamok hatásfokát önmagá­ban az a tény is lerontja, hogy a tanév végére alaposan elfá­radt pedagógusokat késztetünk intenzív szellemi munkára. Arról nem is beszélve, hogy a tanfolyami tapasztalatok és ismeretek jelentős része a nyár folyamán feledésbe merül. Ez­zel az indokolással kérték Nógrád megye általános isko­láinak igazgatói a múlt év vé­gi igazgatói tanfolyamon, hogy a jövőben tegyék át az ilyen jellegű továbbképzést augusz­tusra. Szívesen bejönnek au­gusztus 15-én — mondták —, csak júliusban hagyják már őket pihenni. Az, hogy igazgatókat augusz­tus 22-e előtt, a nevelőket au­gusztus 24-e előtt nem szabad a tanév előkészítésére beren­delni, éppenséggel nem szol­gálja a tanévkezdés zavarta­lanságát, de nem is szolgálja a pedagógusok érdekvédelmét sem. Ez a rendelkezés éven­ként olyan negatív jelensége­ket fiadzik, mint az igazgatók és nevelők tanév eleji idő­zavara, feladatokkal való túl- halmozása, az emiatti bosz- szankodás, az első tanítási na­pok improduktivitása, a kap­kodás, az idegeskedés, a fá­radtság tünetei már szeptember első napjaiban. A TANÉVNYITAST meg­előző egyetlen hét folya­mán a nevelőknek részt kell venniük különböző szakmai tanácskozásokon, csapatveze­tői értekezletén, az alakuló tantestületi értekezleten, le kell bonyolítani a pótbeíráso­kat, a javító- és osztályozó vizs­gákat, anyakönyveket és bi- ' zonyítványokat kell záradékol­ni, fel kell fektetni pz osztály haladási naplóját, el kell ké­szíteni vagy ki kell egészíteni a tanmeneteket stb. Az igazgató helyzete sem Lengyel fiatalok a „júliusi ünnepeken”, a szag születésnapján népi Lengyelor­irigylésre méltó. Részt keli vennie igazgatói tanácskozá­son, el kell készítenie az is­kola éves munkatervét, a tan­tárgyfelosztást, a kombinatív órarendet, fel kell készülnie az alakuló értekezletre, a tanév­nyitó ünnepélyre, közben gon­doskodni kell arról, hogy az oktató-nevelő munka tárgyi feltételei rendelkezésre állja­nak stb., stb. MAGÄTÖL értetődik, hogy mindezekre és a még nem is említett helyileg je­lentkező feladatokra augusz­tus utolsó hetében nem jut idő. Ezért sokan vannak, akik — miniszteri utasításra tekin­tet nélkül — a saját érdekük­ben és az iskola érdekében au­gusztus közepén már munká­hoz látnak. Ahol nem, ott a tan­év-előkészítő írásbeli és szer­vezeti teendők kérlelhetetle­nül áthúzódnak szeptember el­ső tanítási napjaira. Ezek sze­rint azt is mondhatjuk, hogy sok helyen a szorgalmi idő nem kezdődik szeptember el­sején, hanem csak később, mi­után a nevelők túl vannak az ügyviteli, szervezési, admi­nisztrációs tennivalókon. Az a paradox helyzet áll elő, hogy a nevelők tanmeneteket írnak, amikor már ennek alapján ta­nítani kellene, nyomtatvá­nyokkal bajlódnak, amikor a gyermekek felmérő dolgoza­tait kellene javítaniuk, tan­könyveket árusítanak, amikor azokat már használni kelle­ne stb. kétségtelen, a nevelők idegrendszere és a nevelés-ok­tatás ügye egyaránt megsínyli a tanév eleji kapkodást AKI MÉG SOHA NEM CSI­NÁLTA, az is el tudja kép­zelni, milyen tempóban kell dolgozni az iskola igazgatójá­nak és helyettesének (ahol van!), ha eleget akar tenni a Rendtartás előírásainak. Ezek szerint ugyanis az augusztus 30—31-én megtartandó alakuló értekezleten kell jóváhagyni a tantestületnek az iskola glo­bális munkatervét. A kiegészí­tésekkel, módosításokkal jó­váhagyott munkatervet, tan­tárgyfelosztást és órarendet szeptember 2-ára kell felter­jeszteni a művelődésügyi osz­tályra. Vajon nem lehetne több időt biztosítani rendeleti­leg is annak a helyi doku­mentumnak elkészítésére, amely az egész iskolaközösség, a különböző nevelési tényezők egész évi feladatait jelöli ki és koordinálja? A pedagógusok tanév eleji túlterhelését vajon nem lehetne intézményesen csökkenteni? Bizonyára ez le­hetséges. Lehetséges és szük­séges az iskolai ügyvitel egy­szerűsítése útján is, de azál­tal is, hogy a pedagógusok nyári folyamatos szabadságát, július 1-től augusztus 15-ig terjedő időszakban, biztosítjuk. Bizonyos, hogy ez ellen a pe­dagógusok nem tiltakozná­nak, hiszen nyári szabadságu­kat kedvezőbb időpontban kezdhetnék mint jelenleg. Így elejét vennék a tanév eleji kap­kodásnak, zaklatott munkatem­pónak, s ez értékes hozzájáru­lás lenne a tanévkezdés za­vartalansága ügyéhez. Kiss István Termelés és közművelődés AZ ORSZÁGOS népművelési konferencia hullámai napjainkban nemcsak a közműve­lődés dolgozói körében gyűrűznek tovább, s .ez önmagában is ömvendetes tény. Szemtanúi vagyunk egy folyamat elindulása kezdetei­nek, a közművelődés társadalmi gonddá vá­lásának. Természetesein, még csalk aiz eléjén tartunk elméleti és gyaikorlati tenniiwalóínlk kimunkálásának. Keressük, kutatjuk, feltárjuk az összefüg­géseket a művelődéspolitika elemei között. Népművelőink is mindinkább igénylik az elméleti megalapozottságot, amely a gyakor­lati tevékenység egyik elengedhetetlen felté­tele. Társadalmi, gazdasági életünk jelenlegi szakaszában, a tudományos-technikai forra­dalom időszakában sok szó esik — egyében kívül — arról is, hogy a tudomány termelő­erővé válásának lehetünk egyre inkább szemtanúi, részesei S itt nemcsak a tudo­mány szerepét, emlegetjük, hanem azokét is, akik átviszik a tudást a dolgozók tudatába. Ilyen, értelemben a népművelés is termelő­erő, s ez a megállapítás a kötzművelődés mai fontosságára, gyakorlati szerepére utal. Ezúttal a termelés és a kozműivelődés kap­csolatáról kívánunk néhány szót ejteni. & itt nemcsak az iskolán kívüli népművelésről vian szó. A témával összefüggő vitai, eszme­csere nemcsak nálunk gyűrűzik, világszerte így van ez. Egy sokat mondó adatra hívjuk fel a figyelmet. Az UNESCO felmérése sze­rint a föld munkaképes lakosságénak, illet­ve dolgozóinak jelenleg hatvan százaléka' írástudatlan. A napokban Egerben lezajlott audio- vizuális konferencia résztvevői nem­zetközi tapasztalatok alapján értesülhettek az oktató-nevelő munka mai gondjairól, vál­ságjeleiről. Az általános iskola nyolc osztá­lyát el nem végzettek száma Nóigrádban is meglehetősen magas, az ezzel összefüggő gondok újratermelődésének vagyunk tanúi. UgyanaMtor a felnőttoktatás jelenlegi for­máinak hatékonysága különböző okokból csökken. (Igaz, Nógrád megyéiben is találko­zunk hasznos, országos szempontból is figyel­met érdemlő kezdeményezésekkel; elég ha csak Szabó Béla mizserfai példájára gondo­lunk, ahol az ismeretterjesztés eszközeivel értek el eredményeket a felnőttoktatásban, A gondok azonban még távolról sem oldód­tak meg.) Hói kezdődik a gond? Hazánkban is eléggé isimert az a nézet, mely szerint nincs is szükség olyan nagy lét­számú szakmunkásgárdára, mint gondolnánk. Ez a nézet elsősorban a szűk látókörű gaz­dasági vezetőkre jellemző. Talán nem is jó nekünk, ha sok általánosan művelt, szakmai­lag képzett munkással rendelkezünk — ér­velnek —, ki fogja meg akkor majd a lapá­tot? Nos, ez a bizonyos lapát ma még ná­lunk is számottevő tényező mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban. Egyáltalán, a termelőmunkában. Munkaképes lakossá­gunk nyolcvan százaléka hazánkban fizikai dolgozó. Azonban ma már nálunk is közis­mert és elismert tény, hogy az iparfejlesztés extenzív szakasza lezárulóban van, mindin­kább az úgynevezett intenzív tényezők elő­térbe kerülésének vagyunk szemtanúi. A termelékenység emelésének szükségessége, a minőségi követelmények előtérbe kerülése szintén a „lapáttal” szembeni tényezők közé tartozik. S itt ejtsünk néhány szóit az úgynevezett műveltségi modellekről. Ma ez is az egész vi­lágon vita tárgya, még .akkor is, ha a két­féle modellt nem kívánjuk szembeállítani egymással. Miről van szó? Az egyik modellt — s ez inkább jellemző még a máj állapotokra — egy egyenlő szárú háromszög jelképezheti.. A háromszög alsó és legtágasabb részében helyezkedik el a szakképzetlen .munkaerő, a segédmunkások nagy tömege, és így tovább. Szűkebb réteg az úgynevezett középkáderek csoportja, a szakmunkásgárda. A háromszög csúcsánál ta­láljuk a képzett műszaki vezetői gárdát, az értelmiség különböző csoportjait stb. Az új modell (ezt svéd kutatóik dolgozták ki) ezzel szemben leginkább egy felállított tojáshoz hasonlítható, amelynek vastagabb része van alul. Ifit a tojás középső részében helyezkedik el a korábbi modellnél sokkal szélesebb réteget magába foglaló középszintű dolgozók csoportja, s természetszerűleg ki­sebb szerep jut a szakképzetlen munkaerő­nek. A kélt modellt ezúttal természetesen csu­pán a szemléltetés kedvéért közöltük. Többi között azonban az elmondottakból is kitűnik a politikai és a gazdasági vezetés felelőssége a közművelődés iránt. Egyáltalán* a közmű­velődés társadalmi gonddá váláséra utal. Társadalmi, gazdasági életünk jelen szaka­szában ez a felelősség mindinkább növek­szik. Az MSZMP X. kongresszusára készü­lünk. Miniden bizonnyal ezen a legrangosabb fórumon is szó lesz a közművelődéssel ösz- sízeíüggő gondokról, teendőkről is. Bizonyá­ra ismételtem leszögezik, hogy a közműve­lődést sem lehet „albérletbe” adni tisztelet- díjasoknak éis viszonylag kis népművelési csoportoknak. MINDEN kulturális intézményünknek már ma is megvan a közművelődési oldala. Azon­ban ennek erősítése, a tartalommal való megtöltése az elmondottakkal kapcsolatban is mind inkább igényli a fokozott támogatást — az egész társadalom részéről. Tóth Elemér Soha sertésól nem szolgált nemesebb célt. mint a valaha a Gyarmat vá­sárterén bűzölgő. Még pedig azzal, hogy fenntartotta a he­lyet a múzeum számára. A Palóc Múzeumot ugyanis 1914m ben egy sertésól helyén épí­tették. A millennium idején a vásártéren a város minden in­tézménye egy-egy fát ültetett a majdani park számára. Eb­ből lett a csodás, kis arboré­tum, a múzeum mai bájos kerete. — Ha megfeszülök, akkor sem érteim. Kérem én tizenkét éve vagyok csoport- vezető, s olyan vagyok az emberekhez, mint egy falat kenyér. És most ezt ka­pom. Értse meg, nekem minden ember egyforma. Ha bérfejlesztést kapok, eme­lek mindenkinek, ha jutalmat osztok, mindenki bent van a kalapban. Az a baj kérem, hogy önzőek, anya­giasak az emberek. Itt van például a Kovács. Igaz, le a kalappal, jó szak­ember. De meg is fizetjük kérem. Mégis egy szép napon fogta magát, és továbbállt. Azt mondják, nem hajlan­dó olyan csoportban dolgozni, ahol ő csak annyit kereshet, mint a Kiss. Na jó, persze, hogy van különbség a két ember munkája között, de a Kovács még csak 26 éves, a Kiss pedig már negyven. A Kiss húsz éve dolgozik itt, a Kovács pedig hat éve. Nálam min­ien ember egyforma, én nem sértek meg senkit, és a végén mégis rajtam csattan az ostor. A múltkor is a termelési tanácsko­záson feláll az egyik ember és ott. mindenki előtt kijelenti, hogy itt hagy­ja a csoportomat, mert én egyenlősdi- rendszert valósítottam meg, és. hogy az 'én csoportomban nem ösztönzi sem­mi az embereket. Hát éppen az ösztö­nözhetné őket. hogy nálam mindenki egyforma, nálam nincs protekció, kivé­telezés, itt mindnek egyforma vastag „Nálam mindenki egyforma ff Lgy csoportvezető sirámai a borítékja. Persze, hogy van különb­ség az embereik és munkájuk között Deha én a különbséget keresném, és nem a közös érdeket, akkor mi lesz kérem? Ha nem egyformán adom a ju­talmat, akkor napokig, hetekig az megy. hogy ennek miért annyi, annak miért csak ennyi. Kombinálnak, spekulálna« az emberek —* ha pedig mindenki nett egyformán tömöm be a száját, minde­gyik hallgat. Illetve hallgatott! Most már nerr hallgatnak. A Kovács elkezdte, itt ha gyott, a másik beolvas a termelési ta­nácskozáson, a harmadik, negyedik megint csak elkészül és a többi is mo­rog, zsörtölődik. Van néhány emberem, akik hallgatnak, nem szólnak semmit, de megmondom őszintén, ezek nagyon gyengén muzsikálnak a munkapadok­nál. És ami a nagyobb baj! Már két alkalommal Is lemaradtunk nincs ju­talom, nincs mit elosztani, nincs vita sem. Igen ám, de eddig mindig csak csurrant-cseppent valami, és ha nem is szólnak az emberek, látom rajtuk, valamit gondolnak, nem jó szemmel néznek rám. No, de nézze csatk, én is azt mon­dom, nincs ez így rendjén. Tizenhét ilyen csoport van a gyárban mint az enyém. Nem mondom, mind kap jutal­mat, csak én nem, csak az én csopor­tom nem. Ez már kivételezés. Valaki­nek, vagy valakiknek nem tetszik a fi­zimiskám. Tehetek én arról, hogy az egyik ember nem olyan, mint a má­sik? Én azt szeretném, ha mindnyá­jan egyformák volnánk .. . És csak mondja, csak mondja! Mond­ja, mintha most született volna, most csöppent volna bele a csoportvezetésbe, mintha nem lett volna részese az új irányítási rendszer előkészítésének és megvalósulásának, mondja. mintha életében nem hallott volna a szocialis­ta bérezés elveiről, az anyagi érdekelt­ség alkalmazásáról. ' Mondja és hangja mögött ott bújkál a gondolat: hát érdemes jó fiúnak len­ni? Hát ez a hála? Hát megértik az embert? Gondolom, idő kérdése és csak rá­döbben ez a „jó fiú” is, hogy divatja­múlt az 6 gondolkodása, és ahogy mondani szokták: elmaradt néhány brosúrával. Papp János ' ÉRTÉKES LELET Országosan páratlan román kori templom romjaira bukkan­tak a székesfehérvári István király Múzeum régészei, Álba Régia várának területén egy lebontott XVIII. századi lakó­ház alatt. A 80 négyzetméter alapterületű, háromkaréjos alaprajzú épületet annak idején római fehérmárvány oszlopok tartották, amelyeket — feltételezhetően — a táci római kori település romjaiból „zsákmányoltak" a XI. szá­zad leleményes kőmívesei. NÓGRÁD — 1970. július 17., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents