Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-16 / 165. szám

Aratnak a nógrádi tsz-ben ISlehéx próbatétel ax idei betakarítás Nógráid községiben, a me­gyében elsőik között kezdték meg az aratást. Egy hét áta teljes ütemlben folyik a mun­ka. A termelőszövetkezet há­rom kombájnja éppen a na­pokban fejezte be a 282 hold őszi árpa aratását. Nehéz munka volt., mert a csapadé­kos időjárásiban a hasznos növény mellett a gaz is meg­erősödött. A kombáfjnosok azonban minden különösebb baj nélkül megbirkóztak az árpa betakarításával. Most egy rövidke lélegzetvételnyi idő áll a rendelkezésűikre, ez alatt alaposan szemiiigyre ve­szik a .gépeket és indulnak a tavaszi árpa aratására. Ebbői a t akarmánygabonáib ól 290 hold vár betakarításra. Tuskó Zoltán, a tsz fiatal főagrowámusa mondta el, hogy az idei nyár alaposan próbára teszi a mezőgazdaság dolgozóit. A íőagronómus irá­nyításával figyelőszolgálatot szerveztek. Feladatuk: vizs­gálni a gabona érési állapo­tát. Ae eddig beérkezett je­lentések szerint a nógrádi tsz földjein a gabonafélék szinte egyszerre érnek be. Néhány napon beliül a kenyérgabona is beérik. Ezért fordítottak arra legnagyobb gondot, hagy a gépek — amelyeknek most nagy szerepük van — üzem­képesek maradjanak. Szerelő­brigád áll készenlétben, jár­művel ellátva, hogy ha szük­ség van rájuk, azonnal a helyszínre siethessenek. A gépeknek nem szabad fölös­legesen állni. A kombájnok munkáját egyébként is nehe­zíti a párás éjszaka. Csaik száradás után kezdhetik a munkát. Az időt jól ki kell használni. Ebben a legna­gyobb szerepet a komíbájno- sok vállalták, akik nagyon megbízható, hozzáértő embe­rek. Hatan dolgoznak. A két Hosszú testvér és Filcsák Já­nos. A három komibájnos ,váltója Diám János, Jafcaibo- vics Pál és Hosszú Károly. A tsz vezetősége gondosko­dik arról, hogy munkájukat zavartalanul folytathassák. Az étkezés idejére kocsi megy értük és az étkezdébe szállítja őket. az étkezésre délben egy órát fordítanak. Friss védő­italként szódavizet szállítanak nekik. munka eredménye, hogy egyébként nehéz terepen három kombájn napi ven holdat le tudott aratni. Aimi állandó rettegésben tartja az idővel versenyt fu­tó kombájnosokat és tsz-ve- zetőket, az az alaktrész’h i ány. ök is több alkatrészt egy ré­gebbi gépből pótolták, amely­nek áfflóképessége kétes már. Mindenesetre a gép eddig „hősiesen” helytállt. Abban veszendőbe. Ezt pedig na­gyon megsínyilik, mert egy- egy gépre az idén 377 hold gabona betakarítása vár. A tsz zökkenőmentes ara­tási munkáját az zavarja még, hogy véleményük sze­rint nincs megoldva a gabona raktározása. Tizennyolc va- gonos raktáríérrel rendelkez­(Koppány György felvétele) nefc. A várható termés 135,— 140 vagon gabona. Eddig az árpából 19 vagonnal elszállí­tottak a termén,yforgalmi raktárába. Ez viszont a tő­lük mintegy 50 kilométerre levő Magyarnándorhan van, túlságosan messze. Remény­kednek, hogy a jövőben köze­lebb jelölnek ki számukra* megfelelő raktárt, mert *a gyors gabonabetakarítósnak ez egyik fontos feltétele. 1 B. Gy. reménykednek, hogy a már kevésbé gazos, búzában is ki- Gyakonlaitiäag tart mellettük és nem lesz fél- komolyabb kiesés. A napok­ban az egyik kombájn ferde- felvonó lánca elszakadt. Amíg A jól megszervezett kijavították, hosszú idő ment az a negy­Fordnlónként jólesik egy kis hideg szódavíz a kombájnveze- töknek. Pálinkás József szállítójegyosztó Tervan András vontatóinak. Hosszú József brigádvezetőnek és Filcsik Mi­hály kombájnosnak szolgál a hűsítő itallal Egy 70 éves férfi fiatal fe­leségének gyermeke született. Az öregúr fölöttébb büszke volt a családi eseményre. Idős barátai (lehet irigységből, le­het bölcsességből) arra in­tették: inkább azt figyelje, ki mosolyog a háta mögött? * A társaságiban valaki azt mondta: — Gyerekek, nektek hal­vány fogalmatok sincs arról, hogy mennyi fontot hoz az országinak Londonból a mi aranyos kis dalospacsirtánk, a közismert tónodalénekes- nőnk. — Valóiban, mennyit? — kérdezték egyszerre többen is. — Rengeteget! — válaszol­ta a beszélő, pedig halvány fogalma sem volt, hogy egy­általán hoz-e valamit az a néhány jófekvésú hangszál az országnak. — Azért nem valószínű, hogy az a font, amiről te be­szélsz, megoldja az ország külkereskedelmi mérlegét. De tudod mit, ha azt a 18-at is kiküíldenék, akik most be­jutottak a döntőbe, talán ük­kor. .. — válaszolt egy moró- aus férfiú, de az ő szava nem sokat számított, mert közis­mert volt arról a buta tulaj­donságéról, hogy minden ko­moly dologból viccet csinál. A rossz hallású, de táncos Lábú fiú elcsalta menyasszo­nyét a griHbe Nem volt könnyű dolga. Menyasszonya jól ismerte már, hiszen né­hányszor agyontaposta, -tipor­ta cipőjét, lábát a fiú. Most ismerősöket is hívtak, és egé­szen kellemesen érezték ma­gukat. Jól szórakoztak, ittak egy keveset, vicceket mesél­tek, amikor megszólalt a ze­ne, táncoltak, és ha ellihall- gatott a zenekar, leülteik. Normálisain, ahogy az ilyen helyeken az mór szokás. Fülledt meleg volt a zárt helyiségben. Éjfélkor meg­szólalt a szellőztető beren­dezés. Akkor a rossz hallá­sú, de táncos lábú fiú fel­állt és tisztelettudóan felkérte a menyasszonyát ismét és tett néhány bizonytalan lé­pést a ventillátor hangjaira. ★ Az újságíró előtt semmit sem lehetett elmondani. Sem viccet, sem tragikusát, sem közügyet, sem intim ügyeit. Mert az újságíró, bármiről letlégyen szó, másnap, sőt egy hét múlva kifecsegte, megír­ta a hallottakat. Némi idő elteltével barátai egyenesen a szemébe mond­ták, és ő ezt is megírta. ★ Ketten laktak egy ócska al­bérleti szobában, mert így olcsóbb volt. Régi ismerősök voltak, most is egy üzemben dolgoztak és valamikor egy mesternél tanulták a szakmát. Jósika szülei tehetősek voltak, apja tsz-eünök, anyja a ta­nácsnál dolgozik, küldték a fiuknak a csomagokat egész télen. Március végére elfo­gyott a szalonna, -a füstölt kolbász még korábban. Jó gyomrú fiúik voltak, testvérie­sen ették az ízes falusi disz­nótorost, amíg tartott. Akkor Kálmán vett egy üveg befőttet, és letette az asztalra. Másnap későn menlt haza, mert lánnyal akadt dolga, de addigra Jósika meg­ette az őszibarack felét és a befőtt levéből is ivott egy keveset. Kálmán megállt az asztalnál, nézte a félig üres üveget és a fogiai között megszólalt: — Nem jó dolog ez a kö- ziösködés. Legjobb lesz, Jós­ka, ha mindketten saját ház­tartást vezetünk. — Ezt elmondhattad volna, amikor a kolbászt ettük — válaszolta Jóska és lement az utcára, elgondolkodván az emberi gyarlóságon. ★ — Aki az én humanista szívemre ezután építeni mer, Másfél hónapos alapsserveset Parképítés a Kábel Művek gyarmati gyárában Ahogy a titkár és egy tag: az igazgató látja A Magyar Kábel Művek balassagyarmati szabadveze­tékgyárában. másfél hónapja alakult meg a pártalapszerve- zet. A párttagok jó része a fi­atal titkárral együtt az év elején Budapestről jött le dol­gozni a vidéki városba. Még­sem fővárosiak: másfél—két éve Balassagyarmatról kerül­tek fel az MKM központi gyárába. Tavaly nyárim ri­portot közöltünk róluk. ho­gyan érzik magukat a fővá­rosiban? Több . Budapesten ta­nuló dolgozó balassagyarmati fiatalemberrel beszéltünk. Egyikük, akit üzemvezetője külön is kiemelt szorgalma, rátermettsége miatt, akkor így válaszolt: — Hasznos az Itt eltöltött idő, de __de na­g yon szeretnék már otthon lenni. A fiatalember — Imre Ist­ván — azóta hazakerült. Azó­ta diszpécsernek nevezték ki, 1970. június elsején pedig — ezt a dátumot aligha fogja elfelejteni — az üzemi párt- alipszervezet titkárává vá­lasztották. Ellenszavazat nél­kül : az üzem mind a tizen- héi kommunistája őt látta legalkalmasabbnak erre a posztra. — Huszonhétéves vagyok — próbálja meg összegezni azo­kat a benyomásokat, melyek ez alatt a másfél hónap, alatt érték —, tíz évig a Fémipari Vállalatnál dolgoztam. A mozgalmi munka nem isme­retlen előttem, a vállalat KlSZ-titkára voltam. Marxis­ta középiskolát végeztem, az esti egyetemre csak azért nem iratkoztam be az idén, mert év köziben kerültem vissza Balassagyarmatra. Majd jövő­re— — Hogy volt-e problémám június elseje óta? Persze, hogy volt. Segítséget, tanácsot kellett adni az üzemi KISZ- és szakszervezet újjáalakítá­sához — szerencsére most olyan emberek kerültek ezek­nek a szervezeteknek az élé­re, akik komolyan is veszik megbízatásukat. zettségük miatt bárhol szíve­sen látnák őket, senki se ment el máshová dolgozni. Hét brigád küzd a „Szocialista” címért, vállalásaik között a nyírjesi üdülő társadalmi munkában való bővítése, az úttörőház patronálása szere­pel. A X. pártkongresszus tiszteletére a Május 1. brigád 0,2 százalékkal próbálja lej­jebb szorítani a hulladékot. Több százezer kilós évi ter­melés mellett, mikor a sod­rony kilója 31 forint, ez je­lentős megtakarítást eredmé­nyezhet. — A rendelkezésünkre ál­ló idő alatt minden pártta­gunk „testére szabott” okta­tási tervet dolgoztunk ki. A szakmai és a politikai tovább, képzés ügyével Kiss Sándor művezető foglalkozik. — Végezetül el kell mon­danom — fejezi be a rövid számadást Imre István — hogy munkámban nagy se­gítséget nyújtott az üzem igazgatójának, Géczy Imrének a támogatása. Az ő tapasz­talata, segítőkészsége nem­csak az alapszervezet terme- léstirányító munkájában, hanem a pártépítésben is so­kat jelentett. Mi a véleménye ugyanerről az igazgatónak, aki itt „csak” egyszerű tag, de ugyanakkor a városi párt-végrehajtóbi­zottság, s a megyei pártbizott­ság tagja? — Ügy érzem — folytatja az Imre István által megkez­dett gondolatmenetet Géczy Imre —, hogy pártmozgalmi tapasztalatom révén, valóban segítséget tudok adni a meg­alakulást követő problemati­kus időszakban. Példaként említem, hogy az „alapító” tizennyolc tagon kívül azóta már öten adtak be tagfelvé­teli kérelmet — mint városi végrehajtóbizottsági tag mondom el, hogy nem volt komoly ellenvetés felvételük ellen. De nemcsak ennyien szeretnének belépni a pártba. A többieknek, akiket nem is­merünk olyan jól, mint az előbbi ötöt, más mozgalmi munkát ajánlottunk; ha ki­tűnnek ebben, később nem lesz akadálya felvételüknek. A pártépítés napirenden levő téma, már csak azért is, mert állandóan bővül az üzem lét­száma. — Az bizonyos — mondja az igazgató —. hogy az alap­szervezetnek is hasznára vá­lik, ha általam első kézből, előbb kapja meg azokat az információkat és utasításokat, melyeket később a titkárok­nak külön erre a célra rend­szeresített értekezleteken hoz­nak a tudomására; ez a tény a párt termelést irányító sze­repének előtérben, kerülésekor nyer fontosságot. Hiszem a pártvezetés ott van a gazda­sági .vezetői megbeszéléseken, javaslatokat tehet például a jutalmak odaítélésekor is. A párttagok egy része felelős műszaki pozíciót tölt be — példamutatásuk a termelésre is kihat. A szabadvezetékgyár alap­szervezete túljutott az első, rövid időszak próbatételein. De a tagok elé újabb felada­tok tornyosulnak: a második félévben alapanyag-problé­mákra, a szállítási kapacitás akadozására, újabb munkás- felvételekre, a brigádverseny élesedésére lehet számítani. Az elkövetkező időszakban sem lesz könnyű dolguk, mint az első másfél hónapban volt. Baranyai Kong;reiszii§i*a készülünk — Aztán a brigádmozgalom megszervezése. Erős a brigá­dok közti versenyszellem, egymást akarják túllicitálni a felajánlásokkal! Az eredmé­nyes pártmunka egyik alap- feltétele, a jó üzenni kollek­tíva megvan, ennek jellemzé­sére elég, ha csak annyit mon­dóik, hogy a Pestről visszajött dolgozók közül, bár szakkép­az úgy jár majd, úgy elcsú­szik majd, mint kemény jé­gen a kezdő korcsolyázó — mondta a férfi, mert nagyon dühös volt. Aznap jutott tu­domására, hogy már megint becsapták a barátai. De hiá­ba beszéit, senki sem hitit ne­ki. Délután valaki hozzá for­dult valami szívességért,, el­zavarta, de öt métert sem tett meg az illető, már visszahívta és ismét aláírt valami köte­lezvényt, nem is figyelte pon­tosan, mit. ♦ — Régi igaizság, öregem, hogy az emlber a. feleségét és barátait ne tegye kii próbá­nak. Hátha csalódnia kell — ezt az üzem bölcse közölte vele, vigasztalásként együtt­érzését kifejezendő. A férfi elrohant haza. Az utcán ta­lálkozott egy rég nem látott barátjé/vial. — Szervusz, Sándor. Milyen sápadt vagy. Mi bajod? Hol jártál az utóbbi időiben? — kérdezte. , — Kórházban voltam. Ér­szűkület. Operáció... Teljes leégés. Nyomor. A férfi a zsebébe nyúlt. — Itt van, öregem. egy száras, több nekem sincs most. Ne szégyellő, fogadd el! Jól tudom, a kórházból még­sem úgy jön ki az ember, mint az OTP-iből, (suba) Üzemeinkben ezekben a na­pokban összesítik a jubileu­mi munkaverseny első félévi tapasztalatait. Van, ahol kivá­ló eredményt könyvelhetnek el és akad olyan üzem is, ahol maradt pótolnivaló. A legtöbb helyen már felülvizsgálták az eredeti • éves felajánlásokat és a brigádok, üzemrészek kol­lektívái módosították az ígé­reteket, nagyobb eredmények elérését tűzték célul pártunk X. kongresszusa tiszteletére. A salgótarjáni síküveggyár­ban a Zagyva II. kemence bravúros átépítése után már megszületett az újabb ígéret. A verseny most már a Szocia­lista munka gyára címért, 400 ezer négyzetméterrel több sík­üvegért és 22 százalékos ter­melékenység növekedéséért folyik. Az öblösüveggyárban is fe­lülvizsgálták az eredeti ígére­teket és egyre több brigád fo­galmazta meg a nagyobb fe­szítést jelentő módosítást. A Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben az egyes szocialista és munkabrigádok felajánlásain túl igen elismerésre méltó kezdeményezéssel, a veszteség- források feltárásával készül­nek a KlSZ-íiatalok a kong­resszusra. A nógrádi bányákban, a zagyvapálfalvi bányagépgyári ban, de szinte kivétel nélkül valamennyi üzemünknél lehet tapasztalni a kongresszusi ké­szülődést, ami a szocialista munkaverseny fokozódásában ölt testet. Több helyen Van példa, hogy az árvíz miatt ki­esett termelést igyekeznek pó­tolni. A FŰTÖBER nagybáto- nyi üzemének dolgozói például azt vállalták, hogy a csongrádi testvérüzemnél árviz miatt ki­esett, mintegy 2 000 000 forin­tos termelési értéket helyettük ők pótolják, ha ehhez a vál­lalat vezetősége biztosítja szá­mukra a megfelelő feltétele­ket. Az országos felhíváshoz több üzem kollektívája csat­lakozott, és ígérte, hogy jobb munkával járul hozzá a nem­zeti jövedelem 1 százalékos nö­veléséhez. Erre van szükség ugyanis, hogy az árvízkárokat úgy pótolhassuk, közben ne kelljen lemondanunk eredeti céljaink eléréséről. A dolgozók tenniakarásáhan, lelkesedésében ma sincs hiány. A versenyzőkedv talán még nagyobb, mint eddig bármikor volt, hiszen az embereket hajt­ja a vágy, hogy segíthessenek a bajba jutottakon. Az első fél­évi eredmények is ezt bizonyít­ják, bár nem mindenütt sike­rült maradéktalanul teljesíteni a tervet. A dolgozók lelkesedése ön­magában még kevés. A szocia­lista munkaverseny csak úgy lehet eredményes, ha ahhoz minden feltételt biztosít a ve­zetőség. Sok ma még az aka­dály, ami egyrészt átmeneti anyaghiányt jelent. Több he­lyen kooperációgondokkal küzdenek. Nem kapják meg határidőre a kért alkatrészeket, A vasút sok gonddal küszkö­dik és emiatt egyes helyeken a szállítóeszközök hiánya okoz termeléskiesést. Másutt viszont hátráltatják a MÁV munkáját a késői kocsikirakásokkaL Olyan hibák ezek, amelyeket csak közös összefogással le­het megszüntetni. Az akadá­lyokat viszont el kell hárítani, a szocialista munkaverseny út- jából. Vannak objektív feltételei a versenynek, amelyeket meg kell teremteni, de ugyanakkor sok még a gátló szubjektív kö­rülmény is. Néhány helyen ja­vítani kell a munkafegyelmet. Igen sok még a rejtett tarta­lék a munka jobb megszerve­zésében. a munkaidő kihaszná­lásában. Sok még az üresjá­rat, a különböző címeken való távoliét. Ha sikereket akarunk elérni, ezeket a hibákat is fel kell számolni. B. J. NÓGRÁD — 1970. július 16., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents