Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

Szakma és érettségi

Nem kell túlzottain messzire visszaforgatni az idő kerekét, hogy a szakma és az érettségi a maiitól eltérő értékelésével találkozzunk. Bár sokan még ma sem vallják, hogy egyik a másikat egyre több szakmában feltételezi, de még jó évtizede is az egyik jelentette a munkát, a másik pedig a gondolkodást. Most, hogy „polgárjogot” nyert a gondolkodó munka — történjék a Központi Fizikai Kutatóintézetben, vagy bármelyik kis üzem szerszámkészítő műhelyében —, egyre többet hallunk a szakma és az érettségi összekapcsolásáról.

A tudományos-technikai forradalom „szele” már eljutott hozzánk és egyes iparágakban egyre erőteljesebben érezteti hatását. A kor bámulatos technikai haladása — a nagytudású gépek sokasodása. a változó technológiák kiismerése, a bonyolult gyártmányok készítése — a szakmunkás szerepét és jelentőségét változtatja meg! A műszaki haladás valóságos terepe — mindig — az üzem marad. A munkásemberek képessége és színvonala határozza meg végső soron egy-egy vállalat tudását és lehetőségét, ez állítja ki a „bizonyítványt” egy ország holnapjáról. Apáink már nem úgy dolgoztak, mint nagyapáink; mi alapvetően másként dolgozunk, mint apáink; és ami talán a legfontosabb: mi egykét évtized múlva alapvetőn nem úgy dolgozunk majd, mint ma! A gyorsan változó technika a maga ritmusát követeli meg a mellette dolgozó embertől. Azt, hogy vele változzon, még inkább azt, hogy a technikát változtassa meg. Mindez a „kiművelt emberfők sokaságát” sürgeti ma főleg az üzemekben.

Ennek jelentőségét felismertük. és a tavaly megjelent szakmu nkásképzésről szóló törvény arra is bizonyíték, hogy teszünk is érte. Ez esetben különös jelentősége van, hogy a jog a valós élet mellett, néha még előtte — és nem mögötte — halad. Az ipairitanuló-iképzés beilleszkedik az általános oktatási rendszerbe, s a szakmunkások továbbtanulását az eddiginél szervezettebben biztosítja. Illetve ennek a lehetőségét. megaidja.

Az emeltszintű oktatásról például a törvény kimondja, hogy különbözeti vizsga nélkül beiratkozhatnak a fiatalok a dolgozók középiskolájának harmadik osztályába és két év alatt megszerezhetik az érettségi bizonyítványt.

Ugyanez az 1969. évi VI. számú törvény azt is leszögezi, hogy a vállalatok kötelesek biztosítani a továbbtanulás lehetőségét. Most, hogy a vizsgák „finisénél” tartunk, érdemes arra a kérdésre keresni a választ: a jog adta lehetőségeket valóra tudják-e a tovább tanulni akarók váltani?... Ki tudják-e használni a törvénnyel megerősített jogukat? ...

Az Országos Ifjúmunkástanuló Tanács nemrégiben megvizsgálta, hogy van-e elegendő hely az érettségire jelentkezők fogadására ?... Az idén — ezekben a napokban — csupán emeltszintű oktatás révén harmincezer fiatal szerzi meg szakmai képesítését. Elvileg és jogilag mind a harmincezer sorompóba állhat az érettségi bizonyítvány megszerzéséért! .. Természetesen nincs ennyi jelentkező. De még így is félő, hogy a tanulni szándékozók közül sokan kimaradnak. Az országban összesen harminc iskolát jelöltek ki számukra.

Ha a harminc iskola mellé tesszük a harmincezer végző ifjú szakmunkást, bizony nehéz dolga lehet a pedagógusnak. ha arra ösztönzi őket, hogy minél többen tanuljanak tovább és a szakma mellé szerezzék meg az érettségi bizonyítványt is.

A másik, amiről gondolatot kell váltanunk: a vállalatok támogatása. A törvény ugyan előírja, hogy a továbbtanulást biztosítani kéül, de ezzel nagyon sokszor ellentétes a vállalat pillanatnyi érdeke. Mert már alig várja a szakmunkásokat, azt szeretné, ha ezek a friss munkaerők teljes erejükkel, figyelmükkel, megszerzett szakmai tudásukkal bekapcsolódjanak a vállalat tevékenységébe. Majd mindenütt komoly munkaerőgonddal küzdenek, tehát nehezein egyeznek bele, hogy — a különféle kedvezmények nyújtását kívánó — érettségi megszerzését szorgalmazzák. Ez, sajnos, nem új jelenség. Nem csupán a most szakmát szerzett fiatalokra érvényes, hanem ennek is meg vannak a sajnálatos „tradíciói”. Pedig ezekhez a tradíciókhoz aztán igazán fölösleges és egyre károsabb ragasizkodná.

S ha a vállalatok már felismerték a holnapjukat — amely csupán a ma igényes szakmunkásaira épülhet fel —, akkor nekik kellene a legtöbbet megtenni azért, hogy a szakma és az érettségi egymásnak feltétele legyen. Az üzemekben sorra készítik és vitatják meg az új ötévesi tervet, már számolgatják, hogyan képzelik el a jövőjüket 10—15 év múlva, hosszan vitatják, minden oldalról indokolják beruházási elképzeléseiket, a technika állandó korszerűsítését és ezzel összefüggésben az új technológia adta előnyök kihasználását.

Elfogadhatatlan szúklátó- körúség, hogyha ebben nem látják saját szakmunkásaik, a jelenleg már ott dolgozó és a következő években odakerülő fiatalok szerepét. Azt a főszerepet, hogy csak rájuk építhetnek, csak velük együtt lehet az elképzeléseiket valósággá váltani. Tehát, mégha úgy érzik, hogy mai érdekeikkel ellentétes, akkor is vállalni kell a holnap sikereiért a fiatalok továbbtanulásának elősegítését, támogatását. Arról nem is beszélve, hogy a törvény ezt számukra kötelezően elő is írja.

Bán János

Város szimbólummal

A műterem Budapest egyik legszebb részén, az Intercontinentallal szemben, a budai oldalon található. Naponta hosszú kocsisorok, villamosok húznak el előtte, de ez sem befolyásolja az alkotó, teremtő hangulatot.

„Aki ide betérsz, a múzsa hajlékába lépté! he'

készülő új Radnóti-szobra miatt kerestük fel. Arra számítottunk, hogy eredeti nagyságban gyönyörködhetünk majd alkotásában. Helyette mást kaptunk. Városmakettet, mint egy kinyújtott kezet. Brrr! — borzong végig az olvasó hátán a hideg: az vajon lehet?

ban élő f vad férfiak fegyvert s hatalmat érő / nyugalma nyugtat, s mint egy hűvös hullám: / a 2x2 józansága hull rám”.

A magába mélyedő, a még bizakodó arc tekint le a földre, ahogy a halálmenetbe hajszolt költőt a művész egy pil- •?natra megpihenteti. A költő

Országos színjátszókarnevál Egerben

Országos színjátszókarnevált rendeznek július 4-től 6-ig Egerben. Ez a rendezvény alkalmat nyújt az érdeklődőknek hazánk jelenlegi színjátszómozgalmának áttekintésére, az eredmények számba vételére. Természetesen, a rendezvény a jövő útjának további kijelölésére is jó alkalom. A

bemutatókat követően ugyanis sor kerül a produkciók értékelésére, illetve az időszerű feladatok megvitatására. Az országos karneválra készül a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Madách Imre irodalmi színpada is. Egerben Állati díszszemle címmel mutat be műsort.

tód le a mondást, s meghatódsz a nagy formák láttán. Mintha egy ház építkezését szemlélnéd, olyan most a műterem. Deszkaágyakban betonná érlelődő formák lapítanak. Várnám már a cementem zsák okát is, de azokat eltakarította a fürge kéz.

Varga Imrét Salgótarjánba

M

ég néhány nap és — bár az időjárás nem igen jelzi — naptár szerint beköszönt a nyár. A hivatalos színházi évad utolsó eseményeit tartogatja, s ami utána következik, már inkább szórakoztató ráadás.

Szóval: ha az idő nem is mutatja, a közelgő nyár tüneteit különféle dolgokban észlelhetjük. Abban például, hogy mind ritku- lóbb a termi rendezvények látogatottsága; minap már egyik kitűnő színházi estnek alig száz főnyi közönsége volt. S ez nem is csoda. Az emberek a különösen hosszúra nyúlt tél, mogorva tavasz után a szabadba, a fényre kívánkoznának, s az évszakhoz illő szórakozásokat keresnek.

A megyeszékhelynek immár csaknem egy évtizedes gondja, hogy megfelelő idényprogrammal tölthes. se ki a nyarat. Lehetőségei viszont az adott helyzetben, a városépítés hosz- szú korszakában meglehetősen korlátozottak. Nem csupán azért, mert a városépítés feladatai szinte minden energiát és figyelmet lekötnek, de azért is, mert minden olyan terület foglalt, ami szabadtéri rendezvényekre még egyáltalán kínálkozna szűkös viszonyaink között. Be kell látnunk, hogy a város állandó jellegű szabadtéri színpadának, kertmozijának elhelyezése, megépítése távolabbi programok közé tolódik.

Az adott helyzet mégsem

fywsÓPMgfíi, jegtizet

A nyár elébe

jelentheti, hogy a nyári szórakozás korlátozott lehetőségeiről is lemondjunk. Hogy találhatni ilyeneket, annak bizonyságát adta a moziüzem, amely ügyes ötlettel a korábbi nyarakban a Karancs-szálló tetőteraszára telepített kert- mozit. Népszerű, látogatott vállalkozásnak bizonyult, erre alapozva reméljük, hogy az idén sem hiányzik nyár esti szórakozási lehetőségeink közül a tetőmozi.

És végre, ezen a nyáron — úgy tűnik — a megyei művelődési ház egy korábbi terve is valósággá érik: megnyílik az épület kertudvarának kamaraszínpada, ahol a miskolci Nemzeti Színház június 20-i nyitóestjét hihetőleg további műsorok követik.

E két vállalkozás, ha nem is tölti be egészen a fejlődő város nyári igényeit, mindenesetre átmenetet jelent a későbbi, a végleges megoldáshoz.

Szükség van rájuk már csak azért is, mert Salgótarján idegenforgalma évről évre bővül, ennek érdekében a nálunk megfordulók kulturális-szórakozási kívánalmai sem lehetnek közömbösek. A Karancs-szálló immár negyedik éve, hogy bekapcsolódott a szakszervezeti üdültető akcióba, de bármily vonzó e vidék természetvilága, a vendégek joggal tehetik szóvá a szórakozási szolgáltatások szűkösségét. A pihenni vágyók sem a szálló falai között kívánják egész ittlétüket tölteni; pihentető szórakozást kívánnak — és nem unalmas pihenést.

Éppen a városépítő gondok ismeretében nincs szándékom olyan igényekkel előhozakodni, melyeknek valóra váltása meghaladja pillanatnyi lehetőségeinket. Mindössze arra utalnék, hogy ismert szűkösségeink közepette sem egészen reménytelen az ed- diginél többszörösen mozgalmasabb nyári jellegű rendezvényt teremtenünk. Az előbbi évekből elvétve akad néhány példa arra, milyen kitűnően hasznosítható többek között zenei események szolgálatára a Tanácsköztársaság tér. S nem csupán zenei koncertekre, de látványos, nagy személyzetű, vagy zenés színpadi művek bemutatóira is. Az alkalmiszín- pad-építés, nézőtérbetelepítés, kétségkívül nem kis feladat, ebe úgy hiszem,

egy-egy népszerű operett, zenés játék, dalmű, vagy éppenséggel népszerű énekeseket, zenekarokat hirdető tánczenei est ígéretével kifizetődő vállalkozásnak bizonyulna.

Néhány évvel korábban szóba került nyári színházi fesztiválok salgótarjáni rendezésének lehetősége is. A gondolatot több vidéki színház szívesen fogadta, s hajlandóságot, segítséget jeleztek nem egy helyről a megvalósításra. Az időközben eltelt évek csak javunkra szolgáltak ebben. A város színházpártoló híre, vendégszeretete mind szélesebb körben ismert. Ha pedig így áll az ügy, miért nem élünk a kínálkozó lehetőséggel?

Debrecenben csak nemrég rendezték meg a magyar, színházak hetét, Gyulán várszínházt napokra, Siklóson várfesztiválra készülnek, Szegeden az árvízi gondok mellett is teljes apparátussal munkálkodnak a szabadtéri játékok szervezésén.

Es mi?... Ügy tűnik, ismét megelégszünk a tetőmozival — ha lesz —, a százegynéhány vendéget fogadó kertszínpaddal...?

Még előtte vagyunk a nyár hivatalos kezdetének. Az évszak teljességében előttünk áll. Még nem késtünk el mindennel.

Varga Imre készségesen

megmagyarázott mindent:

— Mintha Salgótarjánt repülőgépről látnám, úgy készítem el a betonkockákat. Szinte utcák szerint. Ezt az alkotást, amely egyben a városépítést szimbolizálja, úgy emelem fel, mint az öt ujjamat. Hét csőre állítom fel. A szobor egyes mélyedéseibe üveget helyezünk el, sötétzöld és arany tónusú üveget, hogy a hátulról és az oldalról ráeső fény hatására világítson. Ezt az alkotást a művelődési központ mögötti betonfalra szeretnénk elhelyezni, mintegy a most születő modem város szimbólumaként.

Mindezt persze még csak makettben láthatjuk. Az eredeti nagyságú részek öntését azonban már megkezdték. Kíváncsian várjuk, hogyan mutat majd esténként a Tanácsköztársaság térről a Bolyai Gimnázium felé tekintve.

Szétnézünk a műteremben. Külföldről visszaérkezett szobrok, tervek sokasága előttünk. Aztán megpillantjuk a Radnó- ti-szobrot is. Észreveszi megdöbbenésünket (a realista ábrázolás miatt), s rátéve kezét a gipszmintára, recitálni kezdi a verset: — „ha kell szívós leszek, mint fán a kéreg, / s a folytonos veszélyben, bajfakorlátnak támaszkodik, hogy megpihenve az embertelenség közepette, megőrizze a még vegetáló ember minden lehetőségét: elsősorban humanitását.

örülünk, hogy eljöttünk, hogy megnéztük ezt az alkotást. A fej külön tanulmányt érdemelne, s valószínűleg írnak is róla majd eleget, ha tervezett, két méter húsz centis nagyságában a szobor elkészül. Elhelyezésére azonban egy kicsit majd várni kell, mivel az alkotást a most épülő új kultúrcentrumnál helyezik el.

Varga Imre remekmívű Ma- dách-szobrával tette le névjegyét Salgótarjánban. Rajong a városért. Büszke arra, hogy szobrokat készíthet ide. Műveivel, az ő szavai szerint „a valóság egy még mélyebb valóságát” kutatja. Radnóti verssorával együtt vallja: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt / kis ország, messzerin- gó gyermekkorom világa.” Ezeket a sorokat írja Radnóti, szobra talapzatára is.

Felállított és majdnem felállításra kerülő szobrai a többi salgótarjáni műalkotással együtt hirdetik majd a modern magyar művészet hír-i nevét. M. Zs.

35x1592

A balassagyarmati járás termelőszövetkezeteiben jelenleg 35 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik — átlagosan mindegyikükre 1592 hold termőterület jut. A harmincötös létszámból ketten nemrég kapták meg diplomájukat, s heten — öt nappali és két levelező tagozatos hallgató — az idén államvizsgáznak. Így az év végére 42 főiskolai végzettségű mezőgazdász fog tevékenykedni a balassagyarmati járásban. Bár a fejlődés kielégítő, Bercelen, Gserhátsurányban, Csesztvén, Csitáron. Drégelypalánkon, Honton és Szügyben újabb szakemberek beállítása válik szükségessé. A felsorolt községekben mindössze hat felsőfokú képesítéssel rendelkező szakember tevékenykedik. A szakemberellátottság gondját távlatilag megoldaná, ha a tsz-ek ösztöndíjalapot létesi'7 tenének községük megfelelő képességű és szorgalmú, továbbtanulni szándékozó fiataljai számára — erre azonban eddig sehol nem került sor.

NÚGRÁD — 1970. június 14., vasárnap

»