Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-10 / 134. szám

Majd a központ?... Az utóbbi években egyre több kisüzem települ a me­gyébe. Szinte naponta ka­punk hírt róla, hogy vala- melyik budapesti, vagy fő­város környéki vállalat üzemmé alakít régi magtá­rakat, kastélyokat, kihasz­nálatlan — a követelmé­nyeknek meg nem felelő és a hi/vatásáit régein betölteni nem tudó — falusi kultúr- háaakat vagy korszerű, új üzemcsarnokot épít a kisze­melt területen. Hogy csak néhányat említsünk; telepet költöztetett a VILUTESZ Kts/z. Diósj snore, a Favorit Cipőipari Ktsz Nagyoroszi­ba, a Közlekedési Nyomda Pasztára, a Harisnyagyár Nagybátonyba és a váci Híradástechnikai Anyagok Gyára Romihányba. Mindig örömmel „bábás­kodunk” egy-egy új üzem születése körül és már a kezdeti lépések megtételé­től figyelemmel kísérjük a fiatal kollektívák életét, munkáját, az új termelő­üzem fejlődését és gyors gyarapodását. Időről időre igyekszünk hint adni ered­ményeikről és gondjaikról. Ügy véljük, hogy az újság­olvasók elvárják tőlünk, s joggal, az alapos tájékozó­dást és tájékoztatást. Sajnálatos jelenség, hogy látogatásunk alkalmával egy-egy üzemiben nem min­dig tophatunk megfelelő áttekintést munkájukról és terveikről. A telepeken — amelyek a központok ellen­őrzése és irányítása alatt állnak — néha úgy tűnik, senki nem tud semmit ha­tározottan. Gyakorta el­hangzik: „nem tudom”, ezt csak a főnökség tudná meg­mondani, erre pontosan nem tudok válaszolni”. Sőt, néha az az egyértelmű mon­dat is, hogy nem illetéke­sek nyilatkozni. Arról is hallottunk, hogy az együk telepvezetőnek kifejezetten megtiltották, hogy bármiről is felvilágosítást adjon. A helybeli vezetői garni­túra, amikor válaszadásra kerül a sor, sokszor csupán érzéseire, fél füllel szerzett értesüléseire van hagyat­kozva. Érthető, ha ezeket felelős szóval nem meri hangoztatni, hiszen állandó­an a tévedés lehetőségével kell szembenéznie. Kinek jó ez a bizonytalanság? Talán a központnak, ahol nyilvánvalóan csak az le­het a fontos, hogy vidéki üzemük minél eredménye­sebben tevékenykedjen és minél kevesebb gondot okozzon? Vagy a helyi kol­lektíváknak, ahol a megfe­lelő tájékozottság minden körülmények között a jó munka alapvető feltétele? Nem tudhat teljes felelős­séggé állni a posztján az a telepvezető, aki nem ismeri a vállalat egészére háruló feladatokat, s ezen belül az általa vezetett üzemegység helyét és szerepét. A tájé­kozatlanság fékezi a dolgo­zók lendületét is, hiszen az összefüggések ismerete nél­kül távt-attalamok törekvése­ik. Sokszor talán még az­zal sincsenek tisztában, hogy a következő héten mit fog­nak csinálni. Hiába fordul­nak felvilágosításért brigád- vezetőjükhöz vagy műveze­tőjükhöz, sokkal többet azok sem tudnak. Ez az állapot csak az el­kényelmesedésnek kedvez. Előbb-utóbb kialakulhat az a káros szemlélet, hogy sen­ki sem izgatja magát sem­miért. Nincs munka? Mit is törődnének vele? Holnap is nap lesz, a munka pedig megvárja az embert. Aka­dozik az alapanyag-ellátás, vagy nagyobb horderejű ügyben kellene dönteni? Majd a központ intézke­dik. .. Ahhoz, hogy a követel­mények szintjét fokozato­san emelni lehessen, több bizalmat és jogkört kell ad­ni az üzemegységvezetők­nek. Nélkülözhetetlen szá­mukra, hogy a vállalatról, a tervekről és elképzelések­ről kimerítő ismeretanyag­gal rendelkezzenek. De nem elég tétlenül várakozni a „nagykorúsításra”. Csak ak­kor válhatnak, az induló kis vidéki üzem irányításra hi­vatott, felelős vezetőjévé, ha igénylik az együttműkö­désnek ezt a formáját. Kiss Sándor , v/ILÄG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK 1 I NOGRAD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. ÉVF-, 134. SZÁM ARA: 80 FILLER 1970. JÚNIUS 10.. SZERDA Nemzeti üsrviink m3 a barátság ápolása Ünnepi ülés as MSZBT jubileuma A fennállásának 25. évfor­dulóját ünneplő Magyar— Szovjet Baráti Társaság Orszá­gos Elnöksége kedden a Par­lament Vadásztermében kibő­vített elnökségi ülésen emlé­kezett meg az 1945. június 9-i zászlóbontásról. Részt vett az ülésen és az elnökségben foglalt helyet Pullai Árpád, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, dr. Mihályit Ernő, az MSZBT elnöke, Bencsik István, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, Gyenes András külügyminiszter-he­lyettes, Ligeti Lajos, Révész Géza és Vadász Elemér, az MSZBT alelnökei és Nagy Má­ria, az MSZBT főtitkára. Ott volt és az elnökségben foglalt helyet F. J. Tyitov, a Szovjet­unió magyarországi nagyköve­te és P. N. Fedoszejev aka­démikus, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke, a ju­bileum alkalmából hazánkba érkezett szovjet küldöttség ve­zetője. alkalmából Révész Géza megnyitó sza­vai után dr. Mihályfi Ernő mondott ünnepi beszédet. — Alig két hónappal Ma­gyarország felszabadulása és pontosan egy hónappal a má­sodik világháború befejezése, a győzelem napja után Ma­gyarországon már baráti tár­saság alakult a felszabadító­ink iránti érzések kifejezésé­re. Helyi kezdeményezésekből, önkéntes csoportosulásokból alakult az országos központ, a barátság szervezte a társa­ságot. — Az alakuló ülés azt a célt tűzte a társaság elé, hogy a haladó szellemű magyar ér­telmiség segítségével világo­sítsák fel a magyar közvéle­ményt arról a hatalmas kul­turális fejlődésről, amelyet a Szovjetunió népei 1917 óta el­értek, s ezt a páratlan kultu­rális gazdagságot tegyék a ma­gyar nép közkincsévé is. — A Magyar—Szovjet Műve­lődési Társaság a megalakulás után nagy lendülettel fogott a munkához. — A társaság tevékenysége még jobban kiszélesedett 1949-ben, amikor az országos elnökség határozatot hozott arról, hogy a társaság felada­tai túlnőttek a művelődési fel­adatokon, a társaság fontos po­litikai szervnek tekinti magát. E határozat szellemében ed­digi nevét Magyar—Szovjet Társaságra változtatták. Moz­galmunknak sok százezer ak­tív tagja van és ezen az ün­nepi díszülésen szeretnék kö­szönetét mondani mindazok­nak, akik az alapítók közül itt vannak és akik a 25 eszten­dő alatt és ma is lelkes, jó munkával segítik kitűzött cél­jaink szolgálatát. Köszönet minden munkatársunknak. — 1958 februárjában Moszkvában megalakult a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság, amelynek elnöke Fe- doszejev akadémikus lett. A (Folytatás a 2. oldalon) Feszüli helyzet Ammanban Tűzharc gerillák és /ordäniai csapatok között Kedden a hajnali órákban újabb heves incidensek tör­tek ki Ammanban a jordániai hadsereg és az arab gerillák között. Bejrúti értesülések sze­rint a gerillák a jordán fővá­ros területének több fontos pontján barikádokat emeltek, s állítólag rakétákkal lőtték a kormánykatonaságot. A had­sereg viszonozta a tüzet. A lövöldözés mindkét félnek veszteségeket okozott. Hírügynökségek szerint nyil­vánvaló, hogy a konfliktus a királyhoz hű hadsereg és a ge­rillák közötti erőpróbává szé­lesedik. Ügy hírlik, hogy keddre vir­radó éjjel szabadon bocsátot­ták a vasárnap őrizetbe vett összes gerillákat. Ugyanakkor hírek keringenék arról is, hogy vasárnap óta a harcok során jóval több mint 100 ember vesztette életét, illetve sebe­sült meg. Az Ammanból érkezett je­lentések szerint kedden dél­előtt heves harcok folytak a jordániai titkos szolgálat am- mani börtönének közelében, amelyben minden ellenkező híresztelés dacára állítólag még 40 gerillát tartanak őrizetben. Több golyó eltalálta az Inter­continental luxusszálloda ab­lakait is. Az AFP jelentette, hogy Bej­rut és Amman, valamint Da­maszkusz és Amman között megszakadt a telefonösszeköt­tetés. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint az El-Fatah szervezet bejrúti szóvivője kö­zölte az újságírókkal, hogy a jordániai tüzérség kedden (he­lyi idő szerint) 10.25 órakor tűz alá vette a Palesztinái ellenál­lók Amman egyik dombján, Dzsebel Husszeinben levő tá­borát. Ugyanakkor jordániai harckocsikat is felvonultattak a tábor ellen. A jordán fővá­rosban rendkívül feszült a helyzet. Az El-Fatah szóvivője to­vábbá közölte, hogy Ammantól nyugatra, Szuveillah falucská­ban is heves harcok folynak. A gerillák tüzet nyitottak és visszafordulásra kényszerítet­ték a kormánykatonaság egy harckocsioszlopát. A Reuter szerint a jordániai hadsereg és a Palesztinái arab gerillák között a kedden ismét fellángolt harcok a februári válság óta a legsúlyosabbak. Adnan Abdel Dzsalil vezér­őrnagy, az arab-keleti front parancsnoka kedden rádióbe­szédben fordult a jordániai kormánykatonasághoz és az arab gerillákhoz. Felkérte őket, hogy „haladéktalanul és minden vita nélkül” vessenek véget a harcnak, s adjanak időt az incidensek kivizsgálására. Az ammani rádió bemondó­ja kedden délben az alábbi felhívást olvasta fel: „Fegyver- és sorstársak! E nehéz napokban, amelyeket az arab nemzet most él, s ami­kor a nemzetközi imperializ­mus és a cionizmus gyalázatos támadásokat követ el ellenünk, egységbe kell tömörülnünk. Egyesítsük szívünket és so­rainkat. Mutassuk meg a vi­lágnak, hogy békeszerető nép vagyunk.” ★ Kedden a déli órákban a jordániai hadsereg harckocsi­jai megszállták Amman stra­tégiai fontosságú pontjait. Hí­rek szerint a Palesztinái el­lenállók a főváros középületei­ben és iskoláiban sáncolták el magukat. Egyébként Amman­ban megszűnt a villanyáram­szolgáltatás. A gerillák lövedé­kei állítólag eltalálták a fővá­ros áramszolgáltató központ­ját. Damaszkuszi jelentés sze­rint Szíria és Jordánia között megszűnt a szárazföldi össze­köttetés is. A jordániai hatá­rokon feltartóztatják a jármű­veket. (MTI) Jelentéktelen csapatkivonás Szőnyegbombázás a Mekong vidékén A dél-vietnami Tam Ky vá­rosától nyugatra az „Ameri­ca!” amerikai hadosztály egyik egysége harci érintkezésbe ke­rült a partizánok egy erősebb egységével, amely az ameri­kaiakra gyorstüzelő fegyverek­kel és aknavetővel nyitott tü­zet. A szorult helyzetbe került amerikaiak támogatására tü­zérséget és rakétával ellátott helikoptereket kellett bevetni, ötórás harc után a partizánok az éjszaka leple alatt elvonul­tak. Egy szóvivő szerint aiz ame­rikai veszteség egy halott és tíz sebesült volt. Dél-Vietnam területén az amerikaiak és a saigoni kor­mány csapatainak 17 katonai objektuma ellen hajtottak vég­re támadást a partizánok. B—52-es amerikai bom­bázók a keddre virra­dó éjszaka három hul­lámban hajtottak végre sző­nyegbombázást a Vietnam két részét elválasztó demilitarizált övezet közvetlen közelében, Saigontól 170 kilométerrel nyugatra a Mekong deltájá­nak vidékén, valamint a ,,Hét hegység” körzetében. A Pentagon hétfőn este be­jelentette, hogy a múlt héten 2600 amerikai katonát vontak ki Dal-Vietnamból, ezzel az ott állomásozó harci létszám 425 480-ra csökkent. Mint az AFP washingtoni tudósítója megjegyzi, jelenleg annyi ame­rikai katona állomásozik Dél- Vietnamban, mint amennyi április közepén tartózkodott ott, amikor Nixon bejelentette, hogy 150 000 katonát szándé­kozik kivonni. Az amerikai csapatkivonásokat a Kambod­zsában megindított amerikai— dél-vietnami akció után leál­lították. A Pentagon közölte, hogy júniusban további jelen­tős csapatkivonásra már nem Kerül sor. (MT.I) Hétfőn befejeződött a tanítás az általános és a középisko­lákban. Tegnap már népes iskoláscsoportok kezdték meg a vidám vakációt. A salgótarjáni tóstrandhoz kerékpárral ér­keztek a diákok egy kis napozásra A salgói menedékházban töltenek néhány napot a fárasztó év után a budapesti Széchenyi István Szakközépiskola har­madik osztályos tanulói, akik ellátogattak a somoskői vár­hoz is (Koppány György felvételei) Sikeres kísérletek fedélzetén a Szojuz—9 A Szojuz—9 űrhajó június 9-én moszkvai idő szerint 14 óra 25 percig (magyar idő szerint 12 óra 25 percig) 124 fordulatot tett a Föld körül. Eddig az időpontig az űrha­jósok 186 órát töltöttek a Föld körüli pályán. Az űrhajó személyzete a nyolcadik munkanapot a meg. állapított programnak megfe­lelően töltötte. A nyolcadik munkanap június 9-én, moszk­vai idő szerint 4 óra 30 perc­kor ért véget. A rádió-összekötetések al­kalmával Nyikolajev és Sze- vasztyjanov beszámolt a kí­sérletekről, a vizuális megfi­gyelések eredményeiről. Ezer a napon jól látszott az ame­rikai kontinens nyugati part­vidéke, az Amazonas folyt völgye, az afrikai Csád-tó. Az űrhajósok a kilencedil fordulat idején, tájékozódás pontként felhasználva a Dél- Amerikában levő Viedma-ta- vat, a fedélzeti eszközök se­gítségével pályaméréseket vé­geztek. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents