Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-09 / 133. szám

A barátság negyedszázada Ságújfaluból Olaszországba zett ki, miint kereskedőnek. Még vastagodó végű, kicsi kampós botját is hajcsár mó­don forgatta. Olyan pergő­nyelvű szöveget vágott le amikor a kocsitól nyílegyene­sen az tstálló felé tartott, hogy az ember elfelejtette, hogy Ságújfaluban van. Az istállóajtóban megállt, forgott a szeme és nagyot ki­áltott. Ki tudja, mit mondott, de az állatok úgy talpra ug­rottak, mintha bot érte volna őket. Aztán le-föl az istálló­ban. A „kíséret” mögötte. Megállt, gondolkodott és va­karta az állát. Az öreg Hart­man elveszítette a türelmét, ö is kiabált, mint az olasz. — Fiú, na mi lesz? A válasz egy újabb, hosszú, de pergő és nagyon hangos szöveg, amit csak Hartman érthetett és Káldi. akik ki tudná, hányszor kísérték már ezt vékony kis embert a vá­sárba. Hartman hasonlóan, mint az olasz, kiabálni kez­dett: — Jól van, jól van, de avanti, avanti. Az olasz be az állatolt kö­zé- Felbolydult az istálló rend­je. Csipkedte a hízók hasat, bökdoste a hátukat, közben dolgozott a kis botja. Lász­lók, a főália ttenyésztő az is­tálló középén felnézett a pla­fonra. Szavából csak annyit értettünk: — Hogy az a... Az olasz arcán látszott az elégedettség. amikor Lász­lók elé lépett as kezet rázott vele. Belecsapott a tenyerébe, az meg vissza. Pirosra csat­togtatták a tenyerüket. Az­tán ment minden, mint a ka­rikacsapás. Az olasz elővett egy kis ollót, belenyirkált az állatok szőrébe. Üjra bele­csapott Lászlók tenyerébe, je­lezve, hogy elégedett és a vá­sár megköttetett. A napokban az ötvenhárom hízott állatot elszállították a kék Itáliába, de vagy egymil­lió forintot itthagytak. Azóta csend van a majorban. Csak az elszállított hízók helyére kitett borjak csörgetik láncai­kat, a Bocsó-testvérek meg szorgalmasan hordják nekik az abrakot.... B Gy. BÉLYEGGYŰJTŐKNEK MÉG NEM ÉRT véget a má­sodik világháború, Hitler zsol­dosai még elkeseredetten pró­bálták menteni a menthetet­lent, amikor a budapesti Tu­dományegyetem Élettani In­tézetében haladó szellemű tu­dósok. írók. művészek, köz­életi emberek létrehozták a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság előkészítő bizottságát. A munka nyomán 1945 jú­nius 9-en megalakult a tár­saság budapesti szervezete, amely hamarosan az egész or­szágot atfogo mozgalom köz­pontjává lett Célkitűzése az volt, hogy a haladó szellemű magyar értelmiség segítségé­vel felvilágosítsák a tömege­ket a nagyívű kulturális fej­lődésről, amelyet a szovjet nép az Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme óta elért, « hogy ezt a szellemi gazdagsá­got a magyar népnek is köz­kincsévé tegyék. Nagy utat tett meg a társa­ság az elmúlt negyedszázad során. • fontos szerepet töl­tött be a két nép őszinte ba­rátságának elmélyítésében, egymás megismerésében, né­pünk világnézetének formálá­sában. Népszerűségére mi sem jellemzőbb, hogy már az 1946 júliusában megtartott I. kong­resszus küldöttei több mint félmillió tagot képviseltek. Egyesztendős működésük eredményeként 30 könyvet ad­tak ki, kiállítások, hangverse­nyek hosszú sorát rendezték, megismertették a magyar ol­vasó- és színházlátogató kö­zönséggel a szovjet és az orosz irodalom legjobb alkotásait. A kongresszus nyomán még tovább gazdagodott a társa­ság tevékenysége. Vidéken is rendre alakultak a szerveze­tek, fellendült a központi szak­osztályok működése, a két nép kapcsolatainak elmélyítése vé­gett neves közéleti személyisé­gekből, írókból, művészekből álló küldöttség utazott a Szov­jetunióba. A fordulat éve a társaság munkájában is fordulatot je­lentett. Szerepe túlnőtt a mű­velődési feladatokon, a társa­ság fontos politikai szervvé lépett elő. Nevét Magyar— Szovjet Társaságra változtat­ta, ezzel is jelezvén, hogy a kölcsönös megismerést ki akar­ja terjeszteni az élet minden területére. A NEMES CÉL érdekében az MSZT 1949-től többek kö­zött megrendezte a barátsági hónapokat. amelyek kereté­ben ismert tudósok, élenjá­ró munkások, gazdasági szer­vezők érkeztek hazánkba, hogy segítséget nyújtsanak új éle­tünk megteremtéséhez. A ba­rátsági hónapok vendégeiként kiváló művészeket ismerhet­tünk meg Tyihonovot, a köl­tőt, Csulaki zeneszerzőt. Ula- novát, a Moszkvai Nagyszín­ház szólótáncosát. David Ojszt- rahot. a világhírű hegedűmű­vészt. Segítségükkel népünk közvetlen élményeket szerez­hetett a szovjet kulturális élet kimagasló értékeiről. Mi sem természetesebb, hogy az ellenforradalom célba vet­te és gyökerestül meg akarta semmisíteni az MSZT-t. A tár­saság azonban kiállta a pró­bát. A dúlás után szinte köz­ponti segítség és agitáció nél­kül álltak talpra, szerveződ­tek újjá vidéki csoportjai is. 1957. június 17-én az országos elnökség már nem csupán az újjászervezés tényét állapít­hatta meg, hanem — hála a tagság összefogásának és he­lyeslésének — az eddiginél jó­val gazdagabb programját is meghirdette. Az új program tartalmilag is nagy fejlődést jelentett. A társaság tömeg­szervezetből mozgalommá ala­kult át, és Magyar—Szovjet Baráti Társaság néven be­kapcsolódott a konszolidáció, az emberséges alkotó munká­ra ösztönző légkör megterem­tésébe. Politikai felvilágosító munkájában nagy segítséget jelentett a Szovjet—Magyar Baráti Társaság megalakulá­sa, mert a szovjet testvérszer­vezet újabb lehetőségeket te­remtett egymás kölcsönös meg­ismertetésére. így az MSZBT 1960 februárjában megtartott III. kongresszus joggal álla­píthatta meg, hogy a társaság eredményes munkát végzett, jól segítette a párt és a kor­mány politikáját. E munka eredményességét tovább fo­kozta a népfronttal való szo­ros együttműködés. Az MSZBT ma különösen fontos szerepet tölt be a köz­vélemény formálásában. Leg­főbb célja megmutatni a kö­Póczos István, 40 éves, bag- lyasaljai lakos italozásai során olykor az eszméletlenségig le- részegedett. Ez év április 11- -én — miután az előző este is berúgott — úgy döntött, hogy nem megy munkába. Reggel betért a salgótarjáni MÁV kül­ső pályaudvarán levő utasel­látóba, s tetemes mennyiségű sört ivott — lerészegedett. Pó- czos a helyiségben, ahol mintegy tizenöt—húsz személy tartózkodott — magából ki­kelve szidalmazta államrend­vetkezetes harcol, amelyet a Szovjetunió vív a világbéke megóvásáért, a jószándékú emberek békés együttműködé­séért. S ma az eredendő cél még teljesebb elismerésére, az egymás kölcsönös megismeré­sére is több lehetőség kínálko­zik. Szép hagyománnyá vált például a kulturális napok megrendezése. Nemcsak hoz­zánk látogattak el a különbö­ző szovjet köztársaságok kép­viselői, hogy hazájuk életét, fejlődését reprezentálják, a mi küldöttségeink Is évről év­re eljutnak a Szovjetunió leg­távolabbi sarkaiba is, hogy számot adjanak életünkről, az új élet építésében elért ered­ményeinkről. Ezek a bensősé­ges ‘ hangulatú találkozások hűen kifejezik a szovjet és a magyar nép összetartozását, testvéri érzéseit. AZ MSZBT HELYESEN lát­ja, hogy a barátság elmélyí­tésének legjobb módszere a személyes kapcsolatok megte­remtése. Ezt a célt szolgálják a sűrűn induló barátságvonatok, a testvérvárosok és a testvér­üzemek szoros, gyümölcsöző kapcsolatai is. A társaság különösen jó munkát végzett az ifjúság kö­rében. A különféle vetélkedők rendezése, a levelezőmozga­lom kiszélesítése, a nyelvtan- folyamok rendezése mind a két nép fiataljainak közeledé­sét, összetartozásának erősíté­sét szolgálja. A negyedszázados évforduló­ra készülődő társaság méltó­képpen vett részt a lenini centenárium, s a 25 éves fel- szabadulási évforduló ünnep­ségeinek megszervezésében is. Mint fennállása során mindig, ezúttal is hivatása magaslatán, rendeltetéséhez méltóan szol­gálta a proletár internaciona­lizmus ügyét, népeink ba­rátságának további , elmélyí­tését. szerünket, gyalázkodó kifeje­zéseket használt. Hiába csi­tították, nem hagyott fel a szitközódással, végül is a rend­őrök előállították. A Salgótarjáni Járásbíróság nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett izgatásért Póczos Istvánt hét hónap szigorított börtönre ítélte, és két évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta. Egyben kényszer- elvonó-kezelésre is kötelezte a mániákus nagy ivót. — ács — Az olasz kereskedők nem panaszauünatnak. bagu,Hátú­ban olyan fogadtatásban volt részük, amilyent általában a diplomáciában rendeznek. A major udvarán Győri János Laz-elnoKkel äz eien ott volt a főagronómus, a főállatte- nyésztő, az állatorvos, vala­mennyien a nagy esemény­nek megfelelően, ünnepélye­sen. Na és az állatgondozók, átok ki-klnéztek ugyan az is­tállóajtón, de legfőbb gondjuk volt a kereskedők érkezése előtt: a jószágok tisztántartá­sa. Ha netalántán valame­lyiknek felborzolódott a sző­re, szakértő kézzel simítgat- ták. Az állatok ragyogtak. Alattuk friss szalma, az is­tállóban példás rend. Lászlók Barnabás, a fiatal főállatte­nyésztő sötét ruhában, fehér ingben, nyakkendővel, mint egy diplomata, még egy utol­só szemlét tartott, aztán ő is kiállt az udvarra: — Hiába, kérem, az üzlet az üzlet. Hát csak jöjjenek... — mondta nagy magabiztos­sággal. Nem ok nélkül volt ilyen magabiztos. Néhány hónappal ezelőtt a tsz bikaborjai közül kiválogatták a legjobb ötven­hármat és hízóba állították. Mint a patikában, úgy mér­ték nekik a kiváló minőségű takarmányt. A két testvér, Bocsó József és László, akik­ről az a hír járja: annyira is­merik a jószágok természetét, hogy mozgásukból megértik kívánságukat, gondozta a bor­jakat. A néhány hónap le­forgása után a borjak 500— 600 kilogrammra növekedtek és milliós értékűvé váltak. A vásár előtt másfél héttel az orvos tetőtől talpig megvizs­gálta valamennyit. Makk­egészségesek. Pontosan meg­felelnek azoknak a követel­ményeknek, hogy a kényes gyomra itáliaiak tányérjába kerüljenek. Most már csak az hiányzik, hogy a kereske­dő tetszését is megnyerjék. Dehát nem könnyű a vevő ízlését kiszámítani. Lászlók arcán nyugtalanság. A tsz-ve- zetők szeme most rajta. Nyakkendőjét igazgatta — Már itt lehetnének! Az elnök a tekintetével nyugtatja a fiatal főállatte- nyésztőt. ö már több ilyen vásáron átesett. Végre aztán porzott az Alfa Romeo mö­gött a majorba vezető út. Egymás után szállt ki belőle Hartman Mihály, régi isme­rős, az Állatforgalmi Tröszt embere, Káldi Mihály, a mi­nőségi ellenőrző részvény­társaság megbízottja, azután az olasz. Feltűrt nadrágban, lábán kalocsni, felöltőnek Is beillő köpenyben. Vékony em­berke, inkább hajcsárnak né­FUTBALL­V1LÁGBAJNOKSÁG A sport rajongói és a sport­bélyegek barátai egyaránt a mexikói futball-világbajnok- ságot figyelik, a magyar csa­pat nem került a döntőbe, és valószínűleg emiatt postánk mellőzte a bélyeg kiadását. A sportfilatelisták sajnálko­zással vették ezt tudomásul, mert az előző két világbaj­nokságnak szép emlékét őr­zik albumaikban. 1962-ben a Chilében megtartott mérkőzé­seket blokkal és 8 értékből ál­ló sorozattal köszöntöttük. A bélyegek párosával mutatják be a döntőbe jutott 16 ország zászlaját, a magyar lobogó a 2 forintos értéken szerepel. A blokk rajza egy nagyszerű kapusmozdulat a résztvevő nemzetek zászló erdejétől övez­ve. Négy évvel később Lon­doniban gyűltek össze a lab­darúgók, hogy az elsőséget eldöntsék. A Magyar Posta 9 bélyegen az előző világ­bajnokságok döntőinek egy- egy izgalmas jelenetét örökí­tette meg. A magyar ? tizenegy kétszer szerepel a. sor&aton, az 1 forintos értéken áz 1934. évi párizsi döntőt láthatjuk, ahol az olasz válogatott győ­zött 4:2 arányban, az 1,70 fo­rintos az 1954. évi berni mér­kőzésre emlékeztet, ahol szin­tén csak másodikok lehet­tünk. A filatelisták is vesz­tettek, mert a posta érdekes, és különleges megoldású bé­lyeg tervével várta a győzel­met, sajnos, a magyar csapat veresége lehetetlenné tette a bélyeg kiadását. Nem csekély eredmény a labdarúgó-világ­bajnokságok során elért két második helyezés, mégis a sportfilatéliával foglalkozók legnagyobb büszkesége az év­század mérkőzéséről kiadott, az angol csapat legyőzésének gólarányát megörökítő, 6:3 felülnyomással ellátott bé­lyeg. Ez az 1953. évi kiadás keresett és így 2 forint név­értékű bélyeg fogazva 70, vá- gottan 500 forintot ér. VÉRREL SZERZETT BÉLYEGEK A feszült közel-keleti hebgz&tínm naponta olvasunk a Szuezi-cso­tornáról. 1926. végén is gyakran szerepelt az újságokban ez a fon­tos víziút. A posta akkor négy- értékű emléksort hozott forga­lomba. A bélyegkereskedők a kiszivárgott hírek alapján jó üz­letet szimatoltak és bélyegvá­sárlásra rengeteg nincstelen ara­bot béreltek fel, akiknek a négy darab bélyegért magas felárat ígértek. Hajnalban nagy tömeg várakozott a postahivatal előtt és amikor a bejárati ajtót kinyitot­ták, a rend felbomlott. Vereke­dés kezdődött, majd kések is előkerültek és végül öt, bélye­gért tolongó szegény ember ál­dozata lett az új sor kiadásának. A vérrel borított postán katonai csapatok teremtettek rendet. Szegedi Gyula, Elítélték a gyalázkodót Piramisok földjén A nagy római, Ajnltoniusz így dicsérte kedvese szépsé­gét: „Villáig napfénye, te.. Ehhez csaik annyit, hogy ha Kleopátra ma eine, nem neki járna ki egyediül Arutoniusz bókja. Egyiptom asszonyai, lányai öröklött szépségük mellé a l'orradaitomitóil megkapják a szabadságot, a teljes egyen­lőséget jog szerint. És egyre inkább része lesz életükben a második mű­szak mely épp oly’ nehéz szá­mukra is, rnimt a mi asszo­nyainknak, lányainknak. Ajz egyiptomi nő előtt sza­bad az üt. Kizárólag tehetsé­ge, tudása, akarata, szorgal­ma határozza meg sorsait, de nem minden nehézség nélkül, hisz’ az évezredes hagyomá­nyokat e vonatkozásiban is le kell győznie a mámáik. És a holnapnak még inkább. A ki­nyitott hárematoleikok. a le­tett fátyol és földiig érő ruha helyett kapták a kitágult vi­lággal együtt járó nagyobb gondokat, a megrövidült szok­nya ellenében nagyobb részt Kleopátra utódai (IV.) kell vállalniuk a család gond­jaiból, a megélhetésért foly­tatott küzdelemből. Az állaim minden tekintet­ben arra törekszik., hogy a szabályokban rögzített jogok a gyakorlatban. is részed le­gyenek a nők életéinek. A dolgozó egyiptomi nőt megbecsülés veszi körül. A férfiak számára mind termé­szetesebb lesz, hogy a nők, akiket évezrediek óta szolgá­juknak és kizárólagos játék­szerüknek tekintettek, immár szövetségesük, harcos, küzdő segítőtársuk. A forradalom aitaiaikátottia ae egyiptomi nő életét. Ott vannak a lányok az iskolá­ban, az egyetemek padsorai­ban, a hivatalokban, a gyá­rakban, a laboratóriumokban, s részt kémek és kapnak az állam életéből is. Elképzelhetetlen például, hogy egy egyiptomi nő csupán azért, mert nő, kevesebb bért kapjon, mint a hasonló kép­zettségű, tudású, beosztású férfi. Viszont ma is érvényes joga a férfinak, hogy több fe­leséget tanítson, ha erre — el­sősorban anyagi — módja vian. Az örökségből is na­gyobb részt kap ma még a fiú, mint a lány. Kétharmad—egyhanmad az arány a fiútestvér javára. Er­re racionális magyarázatot adnak Egyiptomban: A lányok előbb-utóbb férj­hez mennek, így nekik lesz se­gítőtársuk, szükség esetén el­tartójuk. Viszont a fiútestvér köteles gondoskodni a csa­ládijáról, otthon maradt test­véreiről, szülédről. De a modem, képzett, a\ máiban gondolkodó egyiptomi férfi számára már nem oly vonzó a többnejűség, mint gondolnánk. A fi,aibalok mind ritkábban élnek a többnejű­ség tehetőségével. De ugyan­úgy tiszteletben tartják a nő­ket, mint korábbam. A nők viszont ugyanúgy őrizik miagu­kat, tisztaságúikat, mint év­századokkal ezelőtt, hiszen a férfiak s a közerkölcs felfogá­sa szerint a házasság alapfel­tétele a nő érintetáenséige, s ha ez nincs meg, a férfi azon­nal felbont,hatja a frissen kö­tött házasságot. Érthető, hisz’ a váffiásketto­írások. a valJáserkölcs talán épp’ a család vonaitiko,zásában tartja magát a legerősebben, s a Korán törvényéit még a legmodernebb felfogású férfi is igyekszik feltétlenül meg­tartani, megtartatni. Az vi­szont bizonyos, hogy a legbi­gottabb felfogású férfi sem te­kinti már a nőt kizárólagos szolgálóinak, aiwajgy a gyer­mekszülés szolgálatában álló csalódd vagyonnak. Valamikor, amikor a legol­csóbb munkaerő a gyermek legolcsóbb munkaerő a' csa­ládfő számára a gyerek. Hisz’ érvényben van a kötelező is­koláztatás, és ez bizony nem olcsó dolog Egyiptomban. Így, ha a gyermeket a családon belüli jövendő munkaerőnek tekintjük, már komoly beru­házást igényel, s egyáltalán nem biztos, hogy ez a beru­házás a családfő számára vdsszaitéirül. Ezzel együtt miég mia is természetes, hogy egy egyip­tomi családban 4—5 gyermek Kleopátra utódai az egyetemi könyvtárban volt, ez a szemléltet teljesen érthető volt. De ma mór nem tehet azt mondani, hogy a van. Ugyaniakkor jelentkezik a gond, hogy az anya, aki lassan-lassan a férjjel egyen­lően veszd ki részét a megél­hetési költségek előteremtésé­ben, ennyi gyermek melilőLés meditett, hogyan tud minden­nek megfelelni. Nos, az e témáiról folytatott beszélgetések arról győztek meg Kairóban, hogy a nálunk is érzett, tapasztalt gondok ott sem idegenek, s a társa­dalomnak komoly erőfeszíté­seket kell tenni, hogy meg­oldást találjon. Ugyanakikor hallatlanul ma­gas a népszaporulat: évente — nem lehet egész pontosain megállapítani — 750 000 és 1 000 000 között van. Az állaim igyekezik bebizonyítani a csa­ládtervezés szükségességét, de ez nagyon, komoly ellenállás­ba ütközik — valMserkölcsi okokból. Az életre hívott Családtervezési Intézet vidé­ki fiókjain keresztül igyek­szik eredményt elérni, de a siker még várat magára. Ez a helyzet pedig súlyos gondot okoz az államnak: hisz’ ha megmarad a jelen­legi szaporodási arány, akkor Egyiptom lakossága a követ­kező húsz év alatt megduplá­zódik. Viszont a termelés, az anyagi javak előállítása nem növekszik hasonló arányiban, tehát a tegoptiimáliisiabb eset­ben is csak a jelenlegi szintet tudja a társadalom adni majd a lakosságnak. Szőllősy Tibor Következük': Két arc 1 4 NÓGRAD - 1970. június 9., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents