Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
■ Kétszer ad, ki gyorsan ad KÉT ÉS FÉL MILLIARD forinttal kellene növelni az idén a nemzeti jövedelmet, hogy az ország keleti részét ért súlyos árvízkárokat pótolni tudjuk, anélkül, hogy akár csak egy jottányit is módosítani kellene az életszínvonal emelését célzó kormányintézkedéseket. Mivel a különböző népgazdasági ágazatok különböző mértékben járulnak hozzá a nemzeti jövedelemhez, nehéz pontosan megmondani, hogy megyénk üzemei, vállalatai, gyárai milyen többlettermelést, illetve költségcsökkentést érjenek. el, azaz mennyivel járuljanak az előbb említett ösz- 6zeg előteremtéséhez. Leszámítva az egyes vállalatainknál bekövetkezett év eleji átmeneti megtorpanást, van remény arra, hogy ugyanúgy az elsők között lesznek a szükséges két és fél milliárd- dal nagyobb nemzeti jövedelem megtermelésében, mint ahogy elsők voltak az árvízkárosultak gyors megsegítésében. A LELKESEDÉSEN TÜL van-e az előbb említetteknek reális alapja? Általában igen. A lehetőségek azonban igen különbözők. Gyáraink jellegét, a bennük előállított termékek széles skáláját, valamint a piaci lehetőségeket is figyelembe véve nyugodtak lehetünk, mert termékeink zömét jól el tudjuk adni, sőt néhányból a megnövekedett bel- és külföldi igényeket sem tudjuk kielégíteni. E termékek közé tartozik a kő, a szeg, egyes kovácsolt termékek, gáztűzhelyek, bébi-, leányka, és bak- fisruhák, divatos üvegáruk, síküveg —, főleg közszükség- ségleti cikkek. Ha nem is teljesen kifogástalanok, de alapjában véve jók az eladási lehetőségek. A különböző piackutató intézetek előjegyzései szerint a harmadik negyedév végén, illetve a negyedik elején néhány terméknél, köztük az acélszalagnál, elsősorban a külföldi piacokon valószínűleg csökken majd a kereslet. Legtöbb gyárunkban azonban ilyen gondok nincsenek. Az öblösüveggyáriak az idén is abból indultak ki, hogy az év elején kell megalapozni a termelési elképzeléseket. Ennek köszönhető, hogy ma már úgy számolnak: ha továbbra sem csökken az ütem, s megmaradnak az előnyös értékesítési lehetőségek, akkor az eredeti 207 milliós évi termelési tervet 230—235 millióra növelik, a tervezett nyereséget pedig 10— 15 millióval megtetézik. A népgazdaság többlettermelést vár megyénk kőbányászaitól, a téglagyárak dolgozóitól, a síküveggyártól, bizonyos tekintetben az acélgyári dolgozóktól. Egyébként megyénk minden vállalata kisebb vagy nagyobb mértékben képes olyan árut adni, amit szívesen vesz a piac, amellyel növelni tudják a társadalmi termék mennyiségét, illetve a nemzeti jövedelmet. KÉTSZER AD, AKI GYORSAN AD — tartja a közmondás. Az árvízkárosultak gyors megsegítése már érzékeltette, hogy megyénk munkásai, alkalmazottai, szellemi dolgozói ismerik ennek igazságát, és mélységét. Reméljük, az újabb gyors válasz most már a termelés különböző területein hangzik el egyértelműen: több, jobb és olcsóbb terméket adunk a keresett cikkekből a népgazdaságnak, így növeljük a nyereséget, és az államnak juttatandó részesedést. Azok a vállalatok, gyárak, amelyek ezt az utat választják és számolva a nehézségekkel, gondokkal, a felelősségérzéstől áthatva törnek lándzsát a több és jobb munka mellett, azokról csak az elismerés és dicséret hangján szólhatunk. Tudják, hogy lesznek anyag- beszerzési nehézségeik, nem lesz könnyű a megváltozott körülményekhez igazítani a kooperációs feladatokat, eleget tenni a piac meg-megúju- ló növekvő igényeinek. Számolnak azzal, hogy akadozik majd a nyersanyagszállítás, hogy időnként nem lesz elegendő vasúti kocsi az export- termékekhez stb. A két és fél milliárd forinttal nagyobb nemzeti jövedelem elérése azonban nemcsak a többlettermelést és a nagyobb terheket vállaló vállalatok, gyárak, üzemek dolgozóitól követel többet, hanem a felsőbb szervektől is. Az irányító hatóságok esetenként konkrétan, máskor meg csak hasznos tanáccsal, javaslattal kell közreműködniük a szerteágazó, és bonyolult koordinációs akadályok ügyes, praktikus elhárításában. Mert a munkapadoknál csak akkor valósul meg a legjobb szándék, a legnemesebb cél, ha azok is akarják elérését, akik a különböző irodákban ülnek, különböző beosztásokban és nagyon sokat tehetnek az ügy sikeréért. KÖZHELYNEK HANGZIK. még sem árt hangsúlyozni: csak a nagyfokú szervezettség és helytállás hozhatja meg az egyéni és társadalmi közös érdeket jól kifejező egyszázalékos nemzetijövedelem-több- letet. Ennek érdekében munkálkodni nemcsak emberbaráti cselekedet, hanem testvéri segítséget is jelent Titok a közös ismerős lakásán Venesz Károly Ismerik, mint a rossz pénzt falujában, Nógrádmarcalon a 29 éves Szőrös Józsefet. Többször volt már büntetve és rendőri felügyelet alatt is állt Szőrös törzshelye Balassagyarmaton a Csempés nevű kocsma volt, ahol ez év januárjának egyik napján is békésen iszogatott. Csakhamar ivó- cimbora is akadt a 25 éves Jánosi János balassagyarmati lakos személyében. Beszélgettek erről-arrol, s ahogy lenni szokott, a nőkről is. Kiderült, egy helyre udvaroltak mindketten. Ismertek ugyanis egy hölgyet, mindössze azzal a különbséggel, hogy Szőrös a múlt év decemberében, Jánosi pedig a múlt év októberéiben ismerkedett meg az asszonynyal. Szőrös, közös lévén a hölgyismerős, elárult egy titkot Jánosinak, s kikérte véleményét. Elmondta, úgy tudja, a nőismerős lakásán pillanatnyilag egy férfi tartózkodik, akit ő jól ismer, mert korábban börtöntársa volt. „Ezzel a férfivel nekem leszámolni valóm van”, — súgta Jánosinak, s indítványozta, keressék fél az asszonyt. Jánosi azonnal kötélnek állt, mert a látogatástól a kapcsolat felújítását remélte. Alig múlt dél, amikor az asszony házához értek, s bemásztak a kerítésen. Jánosi Embert ölt születésnapján Jókedvűen tért haza lakására, Mátraszelére Radios Géza 28 éves segédmunkás. Köszöntötte feleségét és kétszáz forintot kért ital vásárlására. Születésnapi ünnepséghez kellett az ital, mert Radics Géza 1970. március 19-én töltötte be 28. életévét. Délután öt óra volt, amikor Radics bement az italboltba, ahol két- és fél órán át tartózkodott. Ez alatt öt korsó sört és egy fél decit ivott születésnapi előzetesként. Időközben megérkezett sógora is. Megvásárolták az italt. Egy láda sörrel és egy liter pálinkával kezükben indultak haza. Ütjük a cukrászda mellett vezetett. Radics megállt, s közölte sógorával, nem megy még haza, beugrik egy kávéra. A sógor haza indult a láda sörrel, Radics pedig belépett a cukrászdába. A helyiségben nyolcán-ti zen lehettek. Az egyik asztalnál a pult melletti bejárati ajtónál ott ült Csikós Lajos, 30 éves bányász. Ittasnak látszott, s előtte két üveg sör állt. Radics egy szót sem szólt Csikóshoz, a pulthoz lépett és kávét kért. Amikor megkapta a feketét, ő is helyet foglalt. A cukrászda udvar felöli kijárata mellett egy asztalnál kortyolgatta a kávét, amikor testvére, Lajos köszöntötte. Az öccs a bátyjához lépett, s kérte, jöjjön haza. „Nem, csak akkor, ha te is iszol valamit” — mondta Radics Géza. Amíg öccse a pulthoz ment, hogy egy féldeci Hubertust kérjen, ezalatt felállt asztala mellől Csikós Lajos, és kiment az ud. varra. Radics asztala mellett vezetett útja, s nem szólt egy szót sem. Radics öccse visszajött a féldecivel a pulttól az asztalhoz, de ekkor Csikós már az asztaluknál állt. Jobb kezét kabátjában tartotta, odalépett Radics Gézához és sértegetni kezdte. Radics Gézát meglepte a durva hang, mert közte és Csikós között nem volt korábban nézeteltérés. Csikóst különben kötekedő, verekedő természetű embernek ismerték Mátraszelén. Több ízben volt összeütközése a törvénnyel, és súlyos testi sértésért nem is egyszer elítélte már a bíróság. Radics megpróbált szépen beszélni Csikóssal. Kérdőre vonta, magyarázza meg, mivel szolgáltatott okot a sértegetésre. A kérdésre nem kapott választ, ellenben Csikós kijelentette: azért voltam kinn az udvaron, hogy a kést előkészítsem. Radics öcs- cse közbelépett. Eltolta Csikóst az asztaltól, majd bátyját maga előtt tuszkolva hazaindultak a cukrászdából. Csikós is menni akart, de az ajtónál Radics öccse visszalökte a kötekedő férfit, s becsapta előtte a kijárati ajtót. Radics Géza és testvére a cukrászda előtt rövid pihenőt tartott. A korlátnál álltaik, amikor kinyílt az ajtó, s az ittas Csikós kilépett. Se sízó, se beszéd, Radics Géza és öccse ütni kezdte az ittas férfit. Meglökték, mégpedig olyan erővel, hogy a lökéstől kitört a csőkorlát egyik szára és Csikós a virágágyra esett. Radies Géza levette kabátját, s lement a cukrászda előtti lépcsőn. Újabb vita és dulakodás támadt, amelynek során Radics Géza előrántotta csontnyel ű zsebkését. Nagy erővel szúrt, a penge Csikós mellkasát találta. A szúrást követően pár percig még dulakodott a két férfi, aztán Csikós hanyattesett és meghalt. A mel- ü regbe hatoló kés a jobb tüdő felső lebenyét átszúrta, felnyitotta a szívburkot és behatolt a főverőérbe. A főverőér sérülése kapcsán létrejött szívburki vérömleny okozta Csikós halálát — állapította meg az orvosszakértő. Radics Géza a földön fekvő halott férfibe még belerúgott, majd öccsével együtt hazament lakására. A Balassagyarmati megyei Bíróság Radics Gézát emberölésben mondta ki bűnösnek és tíz év börtönre ítélte. Nyolc évre — mellékbüntetésként — a közügyek gyakorlásától is eltiltotta. Az ítélet nem jogerős. Sz. L. egy nála levő álkulccsal kinyitotta az előszoba ajtaját. Bementek a lakásba, s a konyhában kiderült, hogy a Csem- pésben Szőrös igazat mondott. Szőrös és Jánosi felszólította a meglepett férfit, igazolja magát. Kérték a személyi igazolványát, miközben főhadnagynak szólították egymást. A férfi non állt kötélnek, mire Jánosi és Szőrös ököllel többször az arcába sújtott. Hogy, hogy nem a megtámadott egy légpuskával igyekezett védekezni, ezt azonban Szőrösék kicsavarták a kezéből. Közben az asszony is „beállt a körbe”, kicsavarta Jánosi kezéből azt az ollót, amivel sakkban tartotta a rajtakapott idegent. No, több sem kellett a két álkulcsos vendégnek. Nekiláttak az asszonynak. Ide-oda rángatták, egyik szobából a másikba. Jánosi közben meg is ütötte. Ezalatt Szőrös a konyhaszekrényből zsebre tett egy halkonzervet és a férfi bőrkesztyűjét is magához vette. Az asszony látogatója közben kiugrott az ablakon és elmenekült. Szőrös József lelkét még egy bűncselekmény nyomja. Ez év májusában egyik ismerősével ugyancsak a Csempésben italozott. Az ismerős a lakására invitálta, de Szőrös nem ment Az italpajtás hazaindult, lefeküdt orkánkabátját és nyloningét szépen a székre rakta. Mintha csak Szőrös akarta volna így, mert este 11 óra körül besurrant ismerőse lakásába — az ajtó nem volt bezárva — és szépen elemelte az orkánkabátot és a nylonin' get. A Balassagyarmati Járásbíróság Szőrös Józsefet és Jánosi Jánost több személy által együttesen, erőszakkal és hivatalos minőség színlelésével elkövetett magánlaksértésben mondta ki bűnösnek. Szőröst kétrendbeli lopással elkövetett tulajdon elleni bűntettben is bűnösnek találta, ezért Szőrös Józsefet két év szigorított börtönre ítélte. Mellékbüntetésként három évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta. Szőrös a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményében sem részesülhet. Jánosi büntetése egy év szabadságvesztés, amelyet szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyen kell eltöltenie. Mellékbüntetésként egy évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta a bíróság. Az ítélet nem jogerős. (ács) Piramisok földjén A háború a sivatag, ellen is folyik (III.) Egykori leírásokból tudjuk, hogy a deltából elinduló hajós hosszú hetekig hajózhatott a Níluson, és útját mindenütt bőven termő, gazdag természeti kultúra kísérte, s „ameddig a szem ellátott”, mindenütt ez a kincs volt látható. Az évezredek megtették a magukét. A sivatag elindult hódító útjára, és már-már úgy tűnt, hogy győzni fog. Ma már nem lehet azt mondani, hogy a Nílusról kitekintve „ameddig a szem ellát”, mindenütt a valamikori gazdaság látható. Ellenkezőleg, ahogy ott mondják Egyiptomban: jobbról is sivatag, balról is sivatag. És a sivatag bement a városokba is. A nyári porviharok idején pedig szinte megbénul, nemegyszer meghal az élet Ezért folyik elszánt és na- gvon következetes harc a sivatag ellen. Nem méltatlan e harc a forradalmi jelzőre, és joggal érez minden egyiptomi büszke nemzeti öntudatot, ha egyre nagyobb területet hódít vissza a sivatagitól. Egyiptom társadalmi forradalmáról beszélni anélkül. hogy a sivatag visszahódításá- ért folytatott harcról ne beszéljünk, lehetetlen. S mindkettő összefügg a nemzeti függetlenséggel is. A forradalom meghozta a nemzeti függetlenséget. A nemzeti függetlenséget viszont csak úgy tudja megtartani Egyiptom, ha politikai, katonai ellenfelein kívül a sivatagot is legyőzi. Nincs olyan paraszt, aki ne védené saját testével a sivatagba telepített szőlővesszőt, míg megfogan, s termőre fordul. Ha kell, éjjel-nappal ott van mellette. Őrzi. élete árán is. Erről beszélgetve mindig éreztem a döbbenetét. Minden szó, történés mögött ott volt a dráma, a nem tudott vagy a diszkréten, szemérmesen elhallgatott apró részlet, vagy részletek, amelyek részei az egésznek, egy ország felemelkedésének, egy ország forradalmi újjászületésének. És most kérem az olvasót, gondolja végig: mit jelentett e küzdelem szempontjából a hatnapos háború. Abban a történelmi pillanatban érte Egyiptomot az agresszió, amikor nekirugaszkodott, hogy végleges csapást mérjen a homokra, amely bemerészkedett már a városokba is. 1967 júniusában Egyiptom olyan volt, mint az a magasugró, akit közvetlenül az elrugaszkodás után, de még a léc előtt lefog egy láthatatlan kéz. És Egyiptom népének nagy- szerűsége ebben a pillanatban plasztikusan megmutatkozott. folytatta és folytatja a sivatag elleni háborúját, miközben védi országát, szabadságát a nemzetközi imperializmus ellen. Szándékosan nem azt írtam, hogy a betolakodó Izrael ellen. Hisz a valóság az, hogy Izrael csak eszköz, csak faltörő kos. Persze, ahogy múlik az idő, ahogy a dolgok kegyetlen logikája mind jobban érvényre jut, úgy lesz Izraelből faltörő kos helyett bumeráng. Sokan fogalmaznak úgy, hogy Egyiptom talán sohasem heveri ki a hatnapos háború okozta vereséget, veszteséget. Vita helyett mindössze csak annyit tegyünk meg, hogy a tényeket soroljuk egymás mellé. A háború valóban nagy anyagi és vérveszteséggel járt, s látszólag az agresszor győt) NÓCRÁD — 1970. június 7., vasárnap zelmét hozta. Ugyamakkorhetetlen kincseit. Viskók, he- Egyiptom tovább építette Asz- lyett modern, századunkhoz szuánt, tovább fejlesztette a illő új falvak tucatjait építst- Tahrir tartomány által meg- te fel a núbiai nép számára, testesített csodát: termővé s a fákat, melyek a megélhetett® a sivatagot. Ha nemzet- tést biztosítják, tízezerszámra közi segítséggel is, de meg- gyökerestől telepítették átsok- védte Abu Simbel felbecsül- sok kilométerre ősi helyüktől, hogy helyet adjanak annak a tónak, mely a jövő nemzedék életét, kenyerét adja majd hálából. Ha egy népnek erre van ereje, ha egy nép ezt vállalja akkor csak nagy tisztelettel szabad erről a népről beszélni. Az asszuáni nagy gát 17 Kheopsz-piramissal egyenlő. A létrehozott Nasszer-tó ország- nyi nagyságú. A termővé tett 200 000 feddán föld, a núbiai sivatagban áttelepített 70 0()n család számára felépített új falvak, Heluan új nehézipara, a gomba módra szaporodó uj gyárak, üzemek, szerte az országban, a tízezrével megnyíló új munkalehetőségek olyan győzelmeket jelentenek a fórra, dalmi Egyiptomnak, amely mögött eltörpül a hatnapos háborúban az agresszor által elért pirrhuszi győzelem. S tegyük hozzá: már Egyiptomban tartózkodik és dolgozik az a szovjet szakértői bizottság, mely újabb 300 000 feddán föld termővé tételéhez ad felbecsülhetetlen segítséget Egyiptom népének. Egy egyszerű ember mondta nekem: — Amit a szovjettől kapunk, amit a szocialista országok nekünk erkölcsileg és anyagi eszközökkel, erőiekéi nyújtanak, legalább olyan maradandó emlékművei lesznek Egyip. tómnak, mint a piramisok. Szöllősy Tibor A harcosok pihennek Következik: Kleopátra utódai
