Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)
1970-06-30 / 151. szám
Jól választott Ritkán bár. de előfordul, hogy az ember életébe egyszer beleszól a vak véletlen, s utána mindvégig ennek szellemében alakul a sorsa. Méghozzá úgy, hogy az az egyszeri véletlen boldoggá elégedetté teszi az egész életet Ez a furcsaság esett, meg Gyurkó Ferenccel is aki ma a megyei kórház vezető műtős asszisztense. A katonai behívóját 1941 - ben kapta meg. A honvédségnél megkérdezték: ki akar egészségügvis lenni Gyurkó Ferenc — hirtelen ötlettől vezérelve — jelentkezett. Hogy miért? — Magam sem tudom — vallja, -r- Talán, mert tetszett a fehér köpeny, szimpatikus volt. titokzatosnak tűnt a pálya. Csakis így lehetett, hiszen katona koromig egyetlenegyszer sem fordultam meg orvosnál, egészségügyi tapasztalatom a semmivel volt egyenlő. Leszerelés után hazajött, s a bányai társpénztári kórházba került. Akkor már véglegesen eljegyezte magát az egészségüggyel. Fejlődni. haladni akart, hát tanult. Előbb elvégezte a betegápolói tanfolyamot, aztán kitűnő rendű bizonyítványt szerzett a műtősasszisztensi tanfolyamon. — Futása érzés volt, amikor átvettem a bizonyítványt. Nemcsak azért, mert ezzel egyszer s mindenkorra letettem a voksot az egészségügy mellett, de azért is, mert tudomásom szerint az egész országban én voltam az egyetlen férfi műtősasszisztens. Most már vége a „hegemóniának”. dolgozunk már néhányan férfi műtősasszisztensek, de a pálya még most is a „nőiesek” közé tartozik. Tudását csakhamar elismerték, komoly munkákat bíztak rá. 1951-ben új műtőt szerelt fel Kiskunfélegyházán, marasztalták is, de a szive pa- lócországba húzta vissza. Azóta Salgótarjánban, a megyei kórházban dolgozik. — Csakhogy nem azonos körülmények között — teszi hozzá rögtön. — Az új kórházban négy műtőben dolgozhatunk, a régiben egy volt. . egymásra vártunk. Kezdetben mindössze ketten voltunk műtősasszisztensek. most mintegy húszán. Így már könnyebb jó minőségű munkát végezni. Pedig még sokszor most is nagy emberi tartásra, erős akaratra van szüksége, hogy legyőzze fáradtságát, és szí- vét-lelkét tegye a munkába. Amikor megkerestem. már több napja, hogy haza sem tudott menni, éjjel-nappal a kórházban tartózkodott, mert így kívánta a munka. — A műtő csodálatos világ — szólt csendesen. — Ott még soha nem éreztem, hogy Több szocialista országban az ottani patyolat biztosítási díjat fizet a tisztításra átvett ruhadarabok után, amelyek ellenértékét — ha valamelyik megsérül, vagy elveszik — megtéríti a biztosító. Nálunk ez a biztosítási forma eddig még nem tudott elterjedni, pedig igazán nagy megnyugvás lenne a szolgáltatónak és a szolgáltatást igénybevevőkfáradt vagyok, vagy ..odakinn” megoldatlan gondok várnak. A műtőben csak egyetlen fontos dolog van: a beteg egészsége, amit vissza kell adnunk. Minden más mellékes és elhalasztható. csak ez az egy nem. A megyei kórházban dolgozó műtősasszisztensek túlnyomó többsége már Gyurkó Ferenc tanítványa vagy éppenséggel tanítványának a tanítványa. A műtősasszisztensi tanfolyam gyakorlati részét 6 vezeti. Most is mennek vizsgázni Budapestre. — Eddig még mindig jó jegyeket hoztak, remélem, nem szakaci meg a szép sorozat most sem. Én mindenesetre drukkolok értük. Az egészségügyi pálya a családban marad akkor is, ha majd Gyurkó Ferenc nyugdíjba vonul. Annyiszor és olyan nagy szeretettel beszélt otthon a munkájáról, hogy két lánya sem tudott ellentállni a különös „csábításnak”. Nagyobbik lánya vörösdiplomával végzett védőnő, a kisebbik most még gimnazista, de továbbtanulási lehetőségként egyre határozottabban gondol az egészségügyi szakközépiskolára. A katonaságnál jött hirtelen ötlet, lám, tartósnak bizonyult, miatta soha, egy percig sem érzett megbánást Gyurkó Ferenc. Jól választott. nek egyaránt, ha a kártérítésnek ez a módja kialakulna. A tulajdonos nem vádolhatná elfogultsággal a kárbecslőt, a vállalat viszont mentesülne attól, hogy apró jogi ügyekkel kelljen pepecselni ... Érdemes lenne töprengeni rajta, hátha a biztosítónak is megérné ... —is — szendi — ililliinE« nem lenne fó? A érdekében Miért hallgatják el? készültsége sem a legjobb. Tetézik ezt azzal, hogy a boltokban nincsenek szabványok, minőségi előírásokkal kapcsolatos útmutatások. Ennek tulajdonítható, hogy még a fogyasztók reklamációit sem továbbítják a nagykerhez. Ez történt a budai földdel. A felügyelőségnekkellptt intézkedni, hogy a salgótarjáni fióknál levő 26 maisa rossz minőségű árut kivonják a forgalomból. Minőségi panaszokra ad okot még a rossz csomagolás. ugyanakkor előfordul, hogy az ipari kiszerelésű áruknál az egyik dobozból kisebb, a másikból nagyobb mennyiség hiányzik Még az a szerencse, hogy ezeket' vita nélkül kicseréli a nagyker. Gyakoriságukról azonban a vizsgálatot végzők nem tudtak meggyőződni, mert sem visszáru- jegyet, sem kifogásoló jegyzőkön wet nem készítettek az érintettek. A kötelező jelzések vizsgálatakor pedig azt tapasztalták. hogy a külföldi eredetű áruknál csak,plvétve. illetve egyáltalán nincs használati utasítás. Visszaélések jában a fogkrémért és a Riopan mosóporért kértek többet. A Nóg’rád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat 146-os számú balassagyarmati boltjában a Pomorin fogkrémet és korongos borotvaszappant drágították meg. Drágábban adta a Biopon mosóport s Pásztó és vidéke ÁFÉSZ 6-o- számú vegyesboltja, a koron' borotvaszappant a Litke és vidéke ÁFÉSZ 7-es számú ipolytamóci boltja. Több árunál helytelenül tüntették fel az árakat a pásztói 5-ös számú házartási boltban. Miben látják a kiutat? A fogyasztói érdekvédelmet megsértők közül ötöt 290—309 forint pénzbírsággal sújtottak, egy dolgozót pedig figyelmeztetésben részesítettek. A felügyelőség véleménye szerire kevesebb lenne az árdrágítás ha a vállalatok — állami é« szövetkezeti — vezetői gyakrabban és alaposabban ellenőriztetnék a boltok árpolitikáját, gyakrabban vizsgálnák, hogy milyen gyorsan tüntetik fel a fogyasztók érdekvédelmét jelentő árváltozásokat. Amikor a háztartási és vegyi áruk vizsgálatát elkezdte a kereskedelmi felügyelőség — három társadalmi és egy vállalati ellenőr segítségével —, akkor abból indultak ki, hogy az áruellátás, a -beszerzés és a készletezés, alakulását másként kell megítélni a szakboltoknál, és másként az élelmiszer jellegű üzletekben. Ismét a minőség Huszonöt boltban — tíz élelmiszer, öt iparcikk, öt ÁFÉSZ — 29 esetben végeztek alapos és sokrétű ellenőrzést. A bevezetőben említett témakörökön kívül megvizsgálták a kötelező jelzések, valamint a minőségi előírások betartását, foglalkoztak az ipari csomagolások mennyiségével. Megállapították, hogy a boltok árurendelései megfelelően tükrözik a fogyasztók igényeit, s ami igen örvendetes; a kért cikkek 90—95 százalékát meg is kapják. Az állandó jellegű hiánycikkek száma igen elenyésző. Ezek pótlására azonban egyéb beszerzési forrást nem kutatnak fel a kiskereskedelmi vállalatok boltvezetői, sőt, még annyi fáradságot sem vesznek, hogy megkérdezzék a nagykertől a hiányok okait. Ez összefügg azzal, hogy a meglátogatott boltok az eladásra kínált háztartási és vegyi árukat kizárólag a Vegyi-nagykereskedelmi Vállalattól szerzik be. Kedvezőtlenebb a helyzet az áruk minőségi átvételénél. A többi szakmához viszonyítva ez jóval alacsonyabb szinten van. Ennek részben az az oka, hogy a forgalomba kerülő cikkek zöme darabáru, s ha netán rossz vagy gyenge a minőségük, akkor sem károsodik a bolt vezetője. Másrészt, az itt dolgozók- szakmai ielA próbavásárlások, azt mutatják. hogy elég,- gyakori a fogyasztók megkárosítása, ami főleg árdrágítás, formájában jelentkezik. A visszaélések elsősorban azoknál a cikkeknél fordulnak elő. aminek az árát már korábban leszállították. A Nógrád megyei Iparcikkkiskereskedelmi Vállalat 360- as számú salgótarjáni boltjában a korong borotvaszappant nem az új áron (8 forint), hanem a régin (ll forint 20 fillérért) árusították. Ugyanez történt a Flóra és a Biopon mosóporoknál. A Litke és vidéke ÁFÉSZ 2-es számú boltA boltokban tapasztalt mulasztások megszüntetésére a felügyelőség munkatársa, az ellenőrző könyvekben adott utasítást. Készül az az átfogó intézkedési tervjavaslat, amely a problémák részleges vagy teljes megoldására irányul. A felügyelőség javasolja, hogy a jövőben addig ne hozzák forgalomba azokat a külföldi cikkeket, amelyekhez nincs magyar nyelvű használati utasítás. Véleményük szerint felül kellene vizsgálni a csomagolások minőségét, s amennyiben azok nem megfelelőek, el kellene rendelni megváltoztatásukat. Venesz Károly M Jobb üzemanyagellatosért Kíuönotos cs nkonkurrenciaM Ű| uíszonVeBcsdlok Kettő® rendeltetésű benzinkutak Hz HFOR kezdeményezése Kínéit nem okoz bosszúságot a várakozás? A válasz egyértelmű: mindenkinek és különösen a „mobilizált” embereknek, azoknak, akik gépjárművökkel, autókkal, motorkerékpárokkal közlekednek. Hiszen a gyorsabb közlekedési eszköz nyújtotta előny, a szabadabb programtervezés máris akadályozva van, ha egy-egy üzemanyagtöltő állomásnál félórákat kell várakozni. Persze ez még a jobbik eset. Ma Magyarországon a községek 94 százalékában nincs az ÁFOR-jnak eladóhelye, 675 községtől pedig 15 kilométernél is távolabb talál csak a járművezető benzinkutat. A jól ellátott városok és községek száma 286, és bár a jármű- és üzemanyagforgalom jelentősebb része ide koncentrálódik, ez csak részben enyhít a mai magyarországi benzinkúthiányon! Mint közlekedésünk egyik vezetője találóan megjegyezte: „egyre több az eszkimó és egyre kevesebb a fóka”, s ha a statisztikai adattárat felütjük, számszerű indokot is találunk erre a megállapításra. Az elmúlt évtizedben az ország gépkocsiállománya több mint négyszeresére nőtt, ezen belül a magán-személygépkocsik száma megtízszereződött. 1958-ban csupán 18 000 autót és 180 000 motorkerékpárt számoltak Magyarországon, az idén viszont ez a szám már 220 000-re és 610 00- re növekedett. Ha pedig a tervekben előre lapozunk, az 1980-as év prognózisa 8Ö0 000 személygépkocsi és egymilliónál is több motorkerékpárt jósol. Ezzel a rohamos fejlődéssel az ÁFOR — a hazai üzemanyag-ellátás gazdája — szűkös fejlesztési alapja miatt nem tud lépést tartani. Hiába ígérik a vállalat fejlesztési tervei az 1975- lg terjedő időszakra újabb 400 korszerű benzinkút felépítését, ezzel együtt 500 falukörzeti központban még mindig nem lesz üzemanyag-beszerzési lehetőség és a jelenlegi ellátási színvonal a városokban sem javul. Ha minden tervbe vett benzinkút megépül, akkor Is 1975-ben még mindig 813 személygépkocsi és vagy tízszer ennyi motorkerékpár jut'egy ÁFOR-töitőál- lomásra. A szám önmagában nem sokat mond, de ha ösz- szevetjük a szomszédos Ausztria 12 évvel ezelőtti (!) hasonló mutatójával. — egy benzinkút 179 gépkocsi —, akkor máris magyarázatot kapunk a túlzsúfoltságra. Nógrád megyében ’ például a legutóbbi felmérés szerint 8 ÁFOR üzemanyagtöltő-ál- lomás működik, a különböző főleg a háztartási tüzelőolajat árusító viszonteladók száma pedig 66. Természetesen ezek közül alig néhány az olyan eladóhely, amely benzinkútként funkcionál. A benzin- és az olajellátás megjavításához pedig elsősorban ilyen hálózatra lenne szükség. Csupán ebben a megyében az ÁFOR évente több mint egymillió tonna üzemanyagot forgalmaz, és nem nehéz kiszámítani, hogy ez a forgalom milyen terheket ró a szűkös ellátóhá- lózatra. Természetesen a hazai ben- zinkúthiány nemcsak az autósoknak okoz bosszúságot! Az ÁFOR évek óta igen komoly erőfeszítéseket tesz hálózatának gyorsabb ütemű bővítésére, de a rohamosan fejlődő igényekkel nehéz lépést tartani. Ezért határozták el a vállalat vezetői, hogy viszonteladókkal szélesítik a hazai üzemanyagtöltő-hálózatot, megteremtik a Lehetőségét az úgynevezett többcsatornás forgalmazásnak. Első pillantásra talán furcsának tűnik, hogy egy nagyvállalat, amely — monopolhelyzetet élvez, önmagának kíván konkurenciát teremteni. A hazai üzemanyagellátás mai és várható helyzete azonban egyértelműen igazolja, hogy ez a törekvés helyes és indokolt. A termelőszövetkezetek, AFÉSZ-ek, autóközlekedési vállalatok, garázsok már korábban is építettek saját üzemanyag-tárolókat kimérőszerkezeteket, amelyek egy része a belső, úgynevezett saját igények kielégítését szolgálta. másik részük, főleg az ÁFÉSZ- és garázskutak bekapcsolódtak a lakosság ellátásába is. Országszerte ma több mint 170 ilyen üzemanyag-tárolóhely működik, munkájukkal azonban a közúti üzemanyag-ellátás helyzetén csak kis mértékben tudnak enyhíteni. Azok a helyi benzinkutak, amelyek még ma is csak a saját gépjárműparkot látják el hajtó- és kenőanyagokkal, csekély anyagi ráfordítással két rendeltetésűvé tehetők, és így részt vállalhatnak a közutakon közlekedő járművek kiszolgálásából is. Országszerte számos helyen épít az autófenntartó ipar új szervizállomásokat, segélyhelyeket. Munkájukból, feladatukból szinte kézenfekvőén adódik az igény: árusítsanak itt üzemanyagokat, olajokat is. A beruházási költségeket viszonylag nem nagy összeggel növelné meg egy-egy kis vagy közepes méretű üzem- anyagitöltő-áil’lomás megépítése, viszont a szolgáltatás ilyen irányú kibővítésével jelentős segítséget nyújthatnának a közúti üzemanyag-ellátás megjavításához. Sok vidéki vállalat, szövetkezet épít az országutak mentén úgynevezett kapcsolódó létesítményeket, szervizeket, autómosókat, autócsárdákat, eszpresszókat. Ezek mellett üzemanyagot árusító kutak létesítése „összkomfortossá” teheti a beruházásokat. Külföldön már régóta ez a gyakorlat, és azok az autósok, akik kirándulnak a szomszédos országokba, gyakran felvetik, hogy Magyarországon miért nem honosodik meg a közúti üzemanyag-ellátásinak ez a praktikus formája. Felvetődik persze a kérdés: miért nem valósítja meg mindezt az ÁFOR? Az Ásványolajforgalmi Vállalat, figyelembe véve az érvényes hatósági előírásokat, anyagi konzekvenciákat s>íb. csak, az úgynevezett országos gerinchálózat kiépítését vállalhatja magára. Azok a töltőállomások, am-elyek e hálózat részét képezik, havonta általában 50—60 000 liter üzemanyagot forgalmaznak kimérőószlopon- ként. Ez a forgalom csak a nagyobb városokban, közlekedési csomópontokon, ‘valamint a frekventált idegenforgalmi helyeken adott, és egy- egy ilyen benzinkút üzemeltetése — számolva a gépjárműállomány növekedésével — még 1975-ben is csak a nagyobb községekben lesz 'Indokolt. A kisebb üzemanyagfor. galomnak megfelelő kutak felépítése a mai körülmények között semmi esetre sem íl- letszhető be a már említett gerinchálózat programjába. A járműtulajdonosok részéről viszont a sűrűbb . benzin- kúthálózat iránti igény egyre nő, és ami tény: számukra nem megoldás egy-egy szuperforgalmú kút megnyitása. Helyette több kicsi, helyi benzinkutat igényelnek. Az ilyen igényű benzinkutak felépítésénél viszont az ÁFOR nem csökkentheti beruházási költségeit, de nincs lehetősége a mun.kerő gazdaságos felhasználására sem. A szövetkezeteknél, mező- gazdasági és közlekedési vállalatoknál viszont minden megoldható. A már működő üzemi benzin- és olajtároló- helyek közhasználatúvá tételével, továbbá szolgáltatásaik kombinálásával, ennél fogva a munkaerő gazdaságos foglalkoztatósával. Is az anyagi érdekeltség fokozott érvényesítésével költségeiket nagyobb mértékben csökkenthetik, mint amilyen költségcsökkentés az ÁFOR-inál elérhető volna. Ezenkívül ma már országszerte adott egy olyan bázis is — az egyre terjedő háztartási olajtüzelés —, ami szinte egész éven át, de különösen ősztől tavaszig jelentős forgalmat biztosít minden falusi, községi üzem- anyagkút számára. Az ilyen viszonteladói töltőállomások — ha az ÁFOR hálózatbővítésével összehangoltan készülnek, nemcsak az üzemanyagellátás színvonalát javítják, hanem a népgazdasági erőforrások felhasználásának hatékonyságát is. Az ÁFOR természetesen sokrétű segítséget nyújt az ilyen viszonteladói üzemanyagtöltő állomások felépítéséhez. Típustervek átadásával, tervezési tanácsadással, majd a későbbiekben az árusításra kerülő kőolajtermékek házhoz szállításával és tartályba töltésével segíti a viszonteladókat. Az árak és költségek kiszámításánál is messzemenően figyelembe veszi a viszonteladók érdekeit: az eladási ár (az ÁFOR részéről) a termékeket terhelő adókat és a szállítási költségeket is tartalmazza. Az ÁFOR törekvése tehát egyértelműen korrekt és az sem kétséges, hogy a többcsatornás forgalmazási rendszer jelentős segítséget nyújthat a hazai üzemanyag-ellátás meg. javításához, (x)