Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. ÉVF., 147. SZÁM ARA; 80 FILLER 1970. JÜNIUS 25.. CSÜTÖRTÖK Nincs béke Koreában (2. oldal) Megérett a cseresznye (3. oldal) A halál oka gázolás (6. oldal) Országos mérleget készítünk Egerben, az Építőipari Vál­lalatnál dolgoztaim, s szóltam a gépkocsivezetőnek, hogy ké­szüljön, mert Salgótarjánba visszük a mérleget. Az idős ember a tankóját vakargatta es egy kis habozás után elő­hozakodott a kéréssel, hogy ne a kis Skodával, hanem az ötszemélyes Fiattal utazzunk, mert az többet bír. Most, 20 ev múlva is derülök azon, hogy idős gépkocsivezetőnk értett az autókhoz, de csak olyan mérleget ismert, ame­lyet a piacon és az építkezé­sen használnak. Ma, amikor a népgazdaság mérlegéről olvasunk az új­ságban, aligha lehet félreér­tés, az ország apraja-nagyja tudja, hogy közös ügyeinkről, eddigi eredményeinkről és gondjainkról van szó. Vajon húsz, vagy még in­kább harminc évvel ezelőtt hány embert érdekelt nálunk az állami költségvetés? Nem akarok találgatná, de szeret­ném megkérdezni: ki nem tudja, hogy ma délelőtt össze­ül az országgyűlés és több fontos kérdés mellett aiz 1969. évi állami költségvetés vég­rehajtását vitatják meg. Meg­győződésem, hogy a rádióban és a tv-ben százezrek halijaik, majd holnap olvassák az új­ságban, hogy mire költöttük a nehéz munkával gyűjtött mil­liókat, a köz pénzéből mire futotta és mire nem telt. Nem irigylem a pénzügy­minisztert, mert bármennyire alapos és részletes beszámolót terjeszt elő, a képviselők bi­zonyára sok észrevételt tesz­nek és fogas kérdésekre kér­nek választ. Nem azért, mint­ha bajban lenne az ország. A népgazdaság általában megfe­lelő ütemben fejlődik, a gaz­daságirányítási reform bevált. tudjuik, hogy jó úton hala­dunk. Mit tesznek szóvá mégis a képviselők? Bizonyára azokat a fonákságokat, amelyek fé­kezik fejlődésünket és joggal bosszantják az embereket. Magyarországon gyártanak elektronikus vezérlőgépeket, a világpiacon sikert arató elekt­roakusztikai berendezéseket, de nem lehet ajtó- és szek- rényzárat kapni, nincs ele­gendő cement, cserép és tég­la. Több községben nem tud­nak jó ivóvizet adó kutat fú- ratni, nincs pénz arra, hogy a szennyvizet elvezessék, vagy az iskola beosorgó tetejét megcsináltassák, de a megyei szervek és a minisztériumok előtt annyi a személygépkocsi, hogy a panaszra érkezők alig győzik kerülgetni. A képviselők tudják, hogy a költségvetésben más-máis rovaton szabják meg az isko­lafenntartásra, a közművesí­tésre. illetve személygépkocsi vásárlására fordítható össze­get, és elkülönítetten kell gazdálkodni a bérekre szánt forintokkal. De az egyszerű állampolgárok nem a pénz­ügyi szabályokkal, hanem a megoldandó kérdésekkel tö­rődnek. És azoknak van iga­zuk. akik aizit mondják, hogy a költségvetési javaslatit is emberek állították össze, a nép nevében az országgyűlés fogadta eh tehát a költségve­tés a lakostság boldogulását szolgálja. A parlament mostani ülés­szakán országos mérleg ké­szül. Mérlegre tesszük az esz­köz és a cél egységéit. Ponto­san, jól kell mérlegelnünk: „a gazdaságirányítási reform: eszköz; a dolgozók jobb élete: cél.” Fazekas L. Kádár János látogatása az árvízvédelmi kormány biztosságon és Csongrád megyében Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára kedden délután Fehér Lajosnak, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyette­sének társaságában látogatást tett az árvízvédelmi kormány- biztosságon. A vendégeket Dégen Imre államtitkár, ár- vízvédelmi kormánybiztos, az Országos Vízügyi Hivatal el­nöke, Breinich Miklós és Vin- cze József, az OVH elnökhe­lyettesei és Gerő Györgyné, az OVH pártbizottságának titká­ra fogadta. Dégen Imre tájé­koztatta Kádár elvtársat a Tisza völgyének árvízvédelmi helyzetéről, valamint a meg­kezdett helyreállítási munkák­ról. Kádár János megismer­kedett a kormánybizottság műszaki törzsének munkájá­val, s részletesen tájékozódott az árvízvédelem központja, valamint a területi védekezést irányító szervek együttműkö­déséről. Kádár János ezt követően • a kedd esti órákban — az árvíztől jelenleg is veszélyez­tetett Szegedre látogatott. A Csongrád megyei pártbizott­ság székházában Győri Imre, a párt Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Török László, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke üdvözöl­te Kádár elvtársat, aki meg­érkezése után találkozott a megyei párt-vb tagjaival és a pártbizottság osztályvezetői­vel. A megbeszélésen Sípos Géza, a szegedi városi párt­bizottság első titkára és dr. Biczó György, a városi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke is részt vett, A Köz­ponti Bizottság első titkárát Győri Imre tájékoztatta Csongrád megye gazdasági, társadalmi és politikai hely­zetéről, az utóbbi években elért fejlődésről, eredmények­Üjabb lépés az orbitális állomások felé Szerdán az állami bizottság ülést tartott, és azon össze­gezte a Szojuz—9 útjának, a világ eddigi leghosszabb űr­repülésének első eredményeit. Az ülés után az űrutazás irá­nyítói a Csillagvárosban talál­koztak az újságírókkal, és tá­jékoztatták őket eddigi meg­állapításaikról. A Szojuz űrhajók főterve­zője kijelentette, Nyikolajev és Szevasztyjanov útjának első eredményei azt mutatják, hogy az ember legalább egy hóna­pig képes dolgozni a világűr­ben. „Teljes egészében sikerült az új kozmikus kísérlet. — mondotta az állami bizottság elnöke. — A kapott értesülé­sek lehetővé teszik, hogy egy újabb lépést tegyünk az or­bitális állomások megteremté­se felé. A Szojuz—9 személy­zete teljes egészében teljesí­tette a program által előirány­zott feladatokat. Az űrhajó va­lamennyi rendszere megbízha­tóan működött.” Az orvosi-biológiai program vezetője hangsúlyozta: „Nincs okunk nyugtalankodni a koz­monauták egészségi állapota miatt. Néhány nap alatt is­mét teljesen megszokják a föl­di viszonyokat.” (Folytatás a 2. oldalon.) ről. A megbeszélésen Kádár János is felszólalt. A szerdai program kora délelőtt a megyei pártbizott­ság székházéban kezdődött, ahol Kádár János az alsó-ti­szai árvízvédelem irányítói­val találkozott. Török László, a területi árvízvédelmi bizott­ság elnöke, Forgó László, az Alsó tisza vidéki Vízügyi Igaz­gatóság vezetője, Bencsik Bé­la, az árvízvédelmi kormány- biztos helyi megbízottja, Ke­rekes Szilveszter, a honvéd­ség árvízvédelmi körzetpa­rancsnoka és dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizott­ság titkára beszámoltak az Alsó-Tisza vidéken kialakult helyzetről, a védelmi mun­kák menetéről, a veszélyezte­tett körzetek lakosságának, a munkában résztvevő honvéd­ségi alakulatoknak és más védelmi osztagoknak az áldo­zatos helytállásáról, példamu­tató együttműködéséről. A megye és Szeged város vezetőinek társaságában — Si­mád! Bélának az I. sz. vé­delmi körzet vezetőjének ka­lauzolásával — Kádár János a helyszínen is megtekintette a védekezési munkálatokat. Megszemlélte a Móra-sétány mentén, illetve a Klinika-sor előtt húzódó, homokzsákokkal megerősített partszakaszt, majd a szegedi körgáttól Al- győig kialakított, töltésrend­szert, illetve a másodlagos vé­delmi vonalat, az úgynevezett lokalizációs gátakat, rövid időre megállt az árvízkárt szenvedett Tápé község meg­rongálódott házsorainak bon­tásánál, s megnézte a víz mar­talékává lett algyői lakóházak újjáépítésének előkészületeit. Délután a párt első titkára Makóra látogatott, ahol a Ma­ros átázott töltései mentén százötven—kétszáz méteres szakaszon keletkezett buzgár­sorozat jelentett korábban nagy veszélyt. Az itteni vé­dekezésről Litauszki István, a II. sz. védelmi körzet veze­tője, valamint Szőnyi Ferenc, a makói járási pártbizottság első titkára és Arató Márton, a makói városi pártbizottság első titkára adott tájékozta­tást. Szarvasmarha-tenyésztők megyei tanácskozása Nemesíteni az állományt, korszerűsíteni a tartást Nagy jelentőségű állatte­nyésztési tanácskozás volt tegnap Pásztón, a Lovász József művelődési házban, amelyet törzstenyésztői be­mutatóval kapcsoltak össze. A tanácskozáson részt vettek megyénk termelőszövetkeze­teinek elnökei. főállatte­nyésztői. Herencsényi József, a megyei tanács vb elnökhe­lyettese üdvözölte a megje­lenteket, hangsúlyozta, hogy az értekezlet jelentőségét a szarvasmarha-tenyésztés fon­tossága határozza meg, ugyanis a szarvasmarhaex­port a népgazdaságnak éven­te hetvenmillió dollár be­vételt biztosít. Megyénk szarvasmarha-tenyésztése fontos helyet foglal el a me­zőgazdasági termelésben. Mint mondotta, a tanácsko­zás legfőbb célja, hogy a legilletékesebbekkel, a tsz elnökeivel, főállattenyész- tőivel egyeztessék a tenyész- téspolitikai célokat és ennek megfelelően közösen oldják meg a szarvasmarha-tenyész­tés fellendítését a megyé­ben. A magyar tarka A tanácskozáson részt vett és felszólalt dr. Magas Lász­lót a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium fő­osztályvezető-helyettese. Fel­hívta a figyelmeit arra, hogy Nógirád megyében hagyomá­nyos a szarvasmarha-te­nyésztés. Kiváló minőségű magyar tarka állománnyal rendelkeznek. Ennek az ál­lománynak az elszaporítását kell elősegíteni, korszerűsite- nl a tartási körülményeket és fokozni a takarmánytermesz­tést. A tanácskozás résztvevői nagy érdeklődéssel hallgat­ták meg Horváth Demeter­nek, a megyei Állattenyész­tési Felügyelőség igazgató­jának beszámolóját, aki el­mondotta, hogy az országos szinthez hasonlóan, a me­gyében is számtalan gonddal jár a szarvasmarha-tenyész­tés. A legnagyobb gond, hogy 1966—70 között a megyében a szarvasmarha-állomány 3.6 százalékkal csökkent, ezen belül a tehenek száma 9,7 százalékkal. A közös gazda­ságok állománya már évek óta egy szinten áll. Ezzel szemben a háztáji gazdasá­goké 35 százalékkal csök­kent. Szakosodás — termelékenység Az állattenyésztési fel­ügyelőség vezetője elmon­dotta, hogy a borjúnevelés­nél, a tej hozamnál értünk el ugyan bizonyos eredménye­ket. Már egyre nagyobb mér­tékben alkalmazzák a gépi fejést is. A közös gazdasá­gok szarvasmarha-állománya az elmúlt négy év során kon­centrálódott és megindult a szakosodás irányába. Sajnos, a munka termelékenysége nem javult. Az egy gondozó­ra jutó átlag ma még alig több, mint tíz esztendővel ezelőtt. Több tsz-ben 1 li­ter tej előállítására munka­bérként 2 forintot költenek. Ilyen költséggel nem lehet gazdaságosan tejet termelni. Meg kell változtatni a tar­tás technológiáját, és csök­kenteni a termelésre fordí­tott élőmunkát. Olyan építé­szeti megoldásokat kell ke­resni, amelyeknek kisebbek a költségei és az istállókat ésszerűen gépesítették. En­nek eredményeképpen csök­kenthető az élőmunka rá­fordítás, növekedhet a mun­ka termelékenysége, a tartás- technológia pedig alkalmaz­kodhat az állatállomány bio­lógiai igényéhez. Legfontosabb; a minőség A következőkben a fel­adatokról esett több szó. A IV. ötéves tervben a szarvas­marha-állomány kismérvű emelése mellett a minőség fejlesztése a legfontosabb. Ezt meghatározza a takarmány­termelés, a beruházásokra fordítható összeg. A számsze­rű fejlesztésnél a tehénállo­mány emelése a legfonto­sabb. A száz tehénre jutó szaporulatot 95 darabra, a tejtermelést pedig 2700 liter­re kell emelni. A megyében a szarvasmarha-állomány 99 százaléka magyar, tarka, és ezen lényegesen nem változ­tatnak. Természetesen ez nem zárja ki, hogy vala­mennyi gazdaság más fajtá­val is foglalkozzon speciális feladatok megoldása érdeké­ben. Mindenképpen szükség van azonban a magyar; tar­ka- állomány nemesítésére, a tej- és hústermelés javításá­ra. Bőven van tennivaló Az állattenyésztési felügye­lő arra kérte a tanácskozá­son résztvevő vezetőket. Hogy segítsék az utódellenőrzést. Az ivadék vizsgálatot a jövő­ben is a tsz-eknél végzik el. A tenyésztési elgondoláso­kat, a termelési feladatokat csak akkor valósíthatják meg, ha megfelelő takar- mányalappal támogatják. Az előadó azzal fejezte be elő­adását, hogy a megye szarvasmarha-tenyésztésének vizsgálatakor olyan követ­keztetéseket vonhatunk le, hogy több vonatkozásban fi­gyelemre méltó eredménye­ket értünk el. Ezek azonban részeredmények, mert az ágazat egészét tekintve bő­ven van tennivalónk. A résztvevők ezt követően megtekintették a pásztói Bé­ke Tsz szarvasmarha-te­nyésztő telepét, ahol szemé­lyesen győződtek meg a szakosított állattenyésztés előnyeiről. A szarvasmarha­bemutatón széles körű vita bontakozott ki, amit a késő délutáni órákig folytattak. A Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi Katalin-telepén hétfőtől dolgozik a festőüzem. Ezzel jelentősen csökken a szál­lítási költség, ugyanis a félkész árut nem kell Budapestről szállítani a festőüzembe és onnan vissza, hogy itt végle­ges formáját elnyerje. Jelenleg 2 darab forgódobos harisnyafestö gép működik, s lehetőség van arra, hogy további két darab még ugyanebben a helyiségben üzembe kerüljön. A festő szakmunkások, Szigeti István és Torják Béla Buda pesten végezték el a tanfolyamot. Koppány György felvétele r

Next

/
Thumbnails
Contents