Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

Minőscglánr Formák és divatigények Hetekkel előbb vetődött föl először a gondolat, hogyan segíthetné a pásztói Szerszám- és Készülékgyár testvérüzemét, a gondokkal küzdő tokodi üveggyárat? A múlt évet ez a dunántúli gyáregység zárta talán a leggyengébben. Az okokat keresgetni most szük­ségtelen lenne, a kérdés in­kább az, milyen kapcsolat fűzi a két üzemet egymáshoz, mit tehet egyik a másikért? Juhász Elemér, a pásztói igazgató már első beszélgeté­sünk alkalmával azt hangsú­lyozta, hogy nemcsak lehet tenni, hanem szükséges is. — Segíteni szeretnénk a tokodiakat, hogy a nehézsége­ken minél hamarabb úrrá le­hessenek. Azt sem tartom ki­zártnak, hogy ezzel a más iparágakban már elterjedt minőséglánc első üvegipari láncszemét teremtjük meg Miről is van szó? A tokodi üzem az üveggyártáshoz for­mákat és tartalék-alkatrésze­ket igényel tőlünk. Nyilván­valóan nem mindegy, hogy milyen határidőre, mennyit és milyen minőségű terméket kapnak. Mi — ismerve körül­ményeiket — előnybe kíván­juk helyezni megrendelései­ket. Az üzem igyekszik elébe menni a felhasználóknak, minden különösebb felső ösz­tönzés nélkül. Hiszen nem kaptak rá utasítást a vezér- igazgatótól, sőt termelési ter­veik is eléggé feszítettek, a kitöltetlen termelési kapa­citás sem tekinthető kénysze­rítő erőnek. Megrendelésük bőségesen van, körülbelül há­romezer különböző terméket gyártanak és szállítanak az üvegiparnak. A kezdeménye­zés helyben született, és indí­téka nem más. mint a meg­értő, baráti közeledés és együttműködés fontosságának felismerése. A cél pedig — az üvegipar előtt álló feladatok egybehangolt megoldásán kí­vül — a testvérgyárak köré­ben kivívott bizalom megőr­zése, erősítése és elmélyítése. Mennyivel lehet több ez az alakuló kapcsolat annál, ami általában a gyárat a testvér­üzemekhez köti? Pádár Sándor főmérnök így fogalmazta meg: — A tokodi üveggyár már az egész évre jelezte igényeit, aminek a teljesítését mi vál­laltuk. A szállítás ütemezését azonban készek vagyunk bár­mikor módosítani, egyes ter­mékek szállítását előbbre hoz­ni, másokat későbbre halasz­tani, ha dunántúli partne­rünk igényei és körülményei úgy kívánják. Az üveg tulaj­donképpen divatcikk, s az igé­nyek gyorsan változnak. Ami tegnap még kelendő volt, le­het, hogy ma már nem az. A kereskedő a fogyasztót kép­viseli. Ha a korábbitól eltérő árut akar. ami kelendőbb a piacon, az üveggyárnak ru­A valósághoz igazodva Malomjáték (Fotó: Koppány) Magyar áruk a világ minden táján Négy világrészben lezajlottak az első félév nemzetközi vásárai, amelyeken hazánk képviseltette magát. Az első félévben 12 külföldi vásáron állították ki ha­zánk produktumait. A magyar ipar számára a legnagyobb külföldi vásár ezúttal is a lipcsei volt, ahol 33 külkereske­delmi vállalatunk 120 millió rubeles export—import üzletet kötött. Igen jelentős üzleti eredményeket értek el Poznanban is, A frankfurti vásáron majdnem egymillió nyugatnémet márka értékű árut a helyszínen eladtak. A friedrichshafent nemzetközi élelmiszerkiállítás egyik slágere a magyar kon­zerv volt, amelyből 1,8 millió nyugatnémet márka értékű kelt el. A milánói és a kairói vásáron azelőtt csupán informá­ciós irodája volt Magyarországnak, most 530, illetve 1000 négyzetméteren állították ki iparunk termékeit. Az oszakai vásáron, ahol utoljára 1963-ban vettünk részt, az egyik japán cég megvásárolta a Kendery-féle kor­róziógátló szer találmányát. Ecuador fővárosában, Quitóban Magyarország az idén első ízben rendezett önálló kiállítási. A bemutatott orvosi műszereket az ecuadori kereskedők azonnal megvásárolták. galmasan alkalmazkodni kell a változó követelményekhez. Az új árucikkhez pedig új forma kell... A tokodi üveggyár erre az évre nyolcvanhárom formagar­nitúrát rendelt a pásztói Szer­szám- és Készülékgyártól. Az automatagépek ezekbe a for­mákba préselik a folyékony üveget. Ezeknek a berendezé­seknek mindegy, hogy kelen­dő, vagy kevésbé kelendő áru­cikkek kerülnek le a szalag­ról. A gyárnak viszont érde­ke, hogy azt gyártson, amire szükség van. Éppen ezért elő­relátónak kell lenni: meg kell keresnie azokat a formákat, amelyek a fogyasztók igényei­nek megfelelnek. Igen nagy szerepe van a formák minőségének is. Az sem közömbös, milyen az önt­vény, de a kidolgozáson is sck múlik. A legkevesebb, hogy a méretek a tűrési ha­táron belül legyenek. A meg­munkálás módja, a felületi simaság később a gyártásnál már — a használhatóság és a selejtszázalék arányában — költségnövelő tényező lehet. A formákon kívül 1,2 millió forint értékű tartalékaikat- részt szállít a pásztói gyár Tokodra. Egy-egy gép várat­lan elromlása bármikor nehéz helyzetbe hozhatja az üveg­gyárat, és — tartalékalkat­rész híján — százezrekre rú­gó termeléskiesést okozhat. A pásztóiak azt is vállalják, hogy rendkívüli esetben so­ron kívül elkészítik a hiány­zó alkatrészt, amivel a hibás gép újra üzemképessé tehető. Július első felében köti meg a két gyár a szocialista együttműködési szerződést, amelyben rögzítik a szóban már többször tisztázott elkép­zeléseket. Valójában az igazi munka ezután kezdődik. A gyárban most van kibontako­zóban a kongresszusi munka­verseny. Bizonyára a szocia­lista együttműködési szerző­déshez is kapcsolódnak majd felajánlások, hiszen az üzem­részekben, a műhelyekben, a szocialista brigádok között, a munkapadok mellett dől el, hogy az elképzelésekből meny­nyit sikerül valóra váltani. Kiss Sándor V ilágjelenség. hogy a szellemi alkotó- * munka eredményei a tudomány fel­gyorsulásával egyidejűleg, egyre nagyobb mértékben valósulnak meg a termelés külön­böző területein. Nagyságuk jól tükrözi az adott ország műszaki-technikai színvonalát, illetve gazdagságát Nálunk a kormány tudománypolitikai ha­tározata is az előbb említett folyamat meg­gyorsítását szorgalmazza az ország gyarapo­dása érdekében. Arra ösztökéli a tudományos kutatóintézetekeket, hogy tematikáik, kuta­tási programjaik összeállításánál a magyar valóságból és lehetőségekből induljanak ki. Vagyis tudományos tevékenységüket úgy fog­ják fel, mint a termelés más fontos tényező­jét. Megyénk üzemeinek többsége valamilyen formában egy vagy több kutatóintézettel tart fenn eleven kapcsolatot a kölcsönösség elve alapján. A Salgótarjáni Kohászati Üze­mek rendszeres megrendelője a Vasipari Ku­tató Intézetnek. A kutatóintézetek is gyakran keresik fel kéréseikkel a gyár laboratóriu­mában dolgozó vegyész- illetve gépészmér­nököket. Amikor a tudományos eredmények terme­lésben való fokozottabb hasznosításának szükségessége mellett szólunk, vannak, akik akaratlanul is valami nagy, világraszóló dol­gokra gondolnak. Erről szó sincs, mert gyá­raink többségének elöregedett gépparkja nem vagy csak kis mértékben engedi meg jelentős tudományos eredmények gyakorlati megvalósítását. Elősorban olyan technikai, technológiai változtatásokra gondolunk, amelyek jól be­leillenek a vállalat távlati fejleszési tervébe, s amelyeknek eredményeként mód nyílik a termelés ugrásszerű növelésére, vagy olyan jó minőségű áruk előállítására, amelynek során ugrásszerűen megnő az értékesítés lehetősége. X^gy fontos momentumra azonban helyes ügyelni, Ez pedig a megvalósítás ide­je. Van olyan termék, amelynek fejlesztése hosszabb, a másiké pedig csak igen rövid fel­készülési időt bír el. Erről a fontos verseny- feltételről egy kicsit mintha nem szeretnénk tudomást venni. Pedig a gyors felismerés, majd az azt követő gyors cselekvés mindig előnyt jelent. Amíg az öblösüveggyár az „eszi, nem eszi, nem kap másít” felfogásban termelt, örökö­sek volltiak értékesíti gondjai. Mióta termé­keit múló divatcikként fogja fel, az igények sokszor tűnemélyesen gyors változását sem tartja istencsapásnak, — jóval kevesebb gondja van. Arra is rájöttek, hogy csak ad­dig szabad egy-egy terméket előállítani, amíg azt keresik, amíg jól megtalálják vele szá­mításukat. A gyár igazgatója külföldi üzlet­szerző útjai során nemcsak arra figyel, ami a különböző tárgyalásokon elhangzik, hanem nyitott szemmel jár az üzletekben, s jól meg­jegyzi, mivel rukkol elő a konkurrencia. S itt eljutottunk a műszaki fejlesztésnek másik fontos ágához: a gyártmányfejlesztés­hez. Még mindig hosszú az az idő, amíg a jó gondolatból valóság lesz. Az okok kuta­tásakor többen a szűkös anyagi lehetőségek­re panaszkodnak. Ez többé-kevósibé igaz. Csakhogy amikor a pénz is megvan, akkor sem sikerül mindig az ígért határidőre el­készíteni a kért új terméket. Ez történt a DEXION—SALGO építőelemek üzemszerű gyártásánál. Tapasztaltuk, hogy a korszerű­nek kikiáltott gáztűzhelyünk majdnem kor­szerűtlen lett, mire a sorozatban való gyár­tásához hozzákezdtünk Ha versenyképesek akarunk maradni a piacon, akkor mindig a végső időt kell ki­jelölni, s ettől visszafelé haladva helyes le­rövidíteni az előkészítést, és eldönteni, hogy mit, meddig és milyen áron érdemes elő­állítani. Ha a számítások kedvezőtlen álla­potot jeleznek, akkor műszaki intézkedések szükségesek, esetleg abba kell hagyni az előkészítést. ]\/l űszaki fejlesztésünk korábbá szemléié. L tét és gyakorlatát tükrözi, hogy ma még sokszor olyan dolgokat Is hazai erőből akarunk megoldani, amiket jóval magasabb szinten, niás országokban már megvalósítot­tak, vagy olyan termékek előállítását erősza­koljuk, amelyre sem anyagi lehetőségünk, sem gyártási tapasztalatunk, sem személyi feltételünk nincs meg. Az ilyen esetekben még akkor is, ha az ötlet jó, csupán néhány lelkes ember megvalósíthatatlan óhajáról, elképzeléséről van szó. Ilyen játékba sem most, sem a jövőben nem mehetünk bele. Erre int bennünket több fejlett kapitalista ország gyakorlata. A szomszédos Ausztria a kutatásra szánt összeg 80, Japán 50—60. Olaszország pedig 62—70 százalékát fordítja licenc-vásárlásra. más országok szellem; eredményeinek felhasználására. Ha ez nekik jó akkor miért idegenkedünk ettől a megol­dástól A szocialista országokban is sok olyan kiaknázatlan lehetőség van. amit érdemes volna gyorsan és jól hasznosítani. Gondol­junk csak a Szovjetunióval közösein kialakí­tandó rnikrohulilámű riódóteohnikad lánc ki­építésére. Amikor a műszaki fejlesztés új útjait ke­ressük, akkor nem csak a saját tudományos eredményeink hasznosítására gondolunk. Egyről azonban nem szabad elfeledkezni: a licencekkel megvásárolt gyártmány- és gyár­tástechnológia bizonyos tekintetben már nem a legkorszerűbb. A döntéskor mindig a tár­sadalmi hatékonyságból helyes kiindulni, ez legyen a mérce. A tudományos eredmények gyorsabb fel­használására irányuló állami ösztönzés tudatos vezetői tevékenység. A kormányzat arról kíván meggyőződni, hogy milyen gyor­san térülnek meg a tudományos kutatásra sízánit összegek a társadalmi termelésben­Venesz Károly Amire oda kell figyelni Ilyenek, de miért? A teremben röhögés. — Na, mit röhögtök? — ká­romkodott egyet. Kétbodonyban, a tanácshá- nek, nagyon-nagyon tudatia- zán 2achar Kálmán tanácséi- nők, és azzal akarnak társaik nők, Varga Ráfael csúcstitkár közül kitűnni, hogy garázdál- és egy leány társaságában be- kodnak, jobb érzésű kortársai- szélgetni kezdtünk a község kát durva magatartásukkal . fiataljainak életéről. A ta- megfélemlítik, az idősebb em- Meddig törik? nácselnök a lányhoz fordult: bereket kigúnyolják, megsér- — Bátran mondd el a vé- tik Kész rejtély a magatar­leményedet! Az addig nyugodtan, meg­fontoltan beszélő leánynak ar­cába szökött a vér, szeme tág­ra nyílt, ajkai kiszáradtak, és előrecsúszott haját idegesen hátralökte. Emelt hangon vá­laszolt. — Azt én nem tehetem meg. Kapok egy fülest és gúny tár­gya leszek. Ki véd engem meg? A tanácselnök szobájában csend lett. A tanácselnök és a csúcstitkár összenéztek. Fé­lő volt,' hogy a leány elsírja magát. De erős maradt. Fel­kapta fejét, hangja indulatos lett. — Ezt egymás között kell elintéznünk, nem a nyilvános­ság előtt... Néhány alak... Érthető, hogy ezek után a leány nevét elhallgatjuk. De beszélnünk kell arról a tűrhe­tetlen helyzetről, ami már hosszú idő óta feszültségben tartja a községet. Fiatalokat, szülőket éppen úgy, mint a falu vezetőit. Előrebocsátjuk, nem kívá­nunk általánosítani. Ellenke­zőleg, ettől óva intünk min­tásuk. Nem is a szülőktől tá­vol, a városban dolgoznak, ha­nem részben helyben, részben a környező építkezéseken, me­zőgazdasági üzemekben és állami gazdaságokban. A szü­lők nagyon becsületes, dolgos emberek. Hogy ezek a fiatal, még katonaság előtt álló fiúk miért ilyenek, kitől tanulták tűrhetetlen magatartásukat. A nevetés fokozódott, agyú- lés botrányba fulladt. Azt mondják a község' vezetői, hogy ez még a jobbik eset. Mert néhány héttel ezelőtt a klubszobában összetörték a székeket, szétrombolták a rá­diót, betörték az ablakokat, noha ez utóbbit a kisebbekre fogják. Az már csak kis ügynek tűnik, hogy a műve­lődési otthon előtti parkban kerüljön. Pedig élőbb-utóbb véget kell vetni a kétbodonyi huligánok vagánykodásának. És ebből a munkából a já­rási KlSZ-blzottságnak részt kell vállalnia. Hosszú idő óta nem tartottak a községben KISZ-vezetőségi ülést. Tag­gyűlést is mindössze kettőt, amely dolgavégezetlenül ért véget. A tagbélyeggel sem számoltak el. A szervezeti életet a járási KISZ-bizottság segítségével kell rendbetenni' Még annak az árán is, hogy azokat, akik nem valók a szervezetbe, kiközösítik. Nem egy fiatal nyilatkozott arról, hogy várják ezt a lépést, de' nekik — érthető okoknál fog­va — nincs erre erejük. deríthetné fel. Elég talán megemlíteni, hogy közülük az egyik, nem­rég töltötte le nyolchavi bör­tönbüntetését. Lopott. Mikor hazajött, hetykén, mint aki hőstettet hajtott végre, kije­lentette: a börtönben sokkal jobb dolga volt, mint odaha­za. Sajnos, a községben az ilyenek uralkodnak a fiatalok fölött, ök határozzák meg, mi­lyen legyen az ifjúsági gyűlés, sikerüljön-e vagy sem, a művelődési otthonban rende­zett műsorban ki szerepeljen. Ha nem így történik, akkor a szereplőket kinevetik, lehur­rogják, botrányt rendeznek. Tartottak a fiatalok egy KISZ- gyűlést. Közülük jelölték ki a gyűlést levezető elnököt, így zajlott le: az elnök fel­állt, hanyag mozdulatokat tett, denkit. Olyan fiatalokról aka- és megkérdezte: runk beszélni, akik a nagy — Most mit is kell csinál- többségtől messze elkülönül- ni? Támogatás a rendcsináláshoz A község vezetői a beszél- egy mélyebbre ható vizsgálat futballoznak, letapossák a ró- getés során elismerték, hogy nagyobb figyelmet kell a fia­talokra fordítani. Miért nem tették ezt eddig? Nemrégen fejezték be a községek össze­vonását és Kétbodony központ lett. A tanácselnök a szom­széd községbe való, lekötötte őt az államigazgatási feladata. A csúcstitkár néhány hete ke­rült Kétbodonyba. Tulajdon­képpen most látnak munká­hoz. De a rend helyreállítása végeredményben mégis csak a fiatalok legfőbb feladata ítéljék el a néhány rendetlen embert. Győzzék meg, vagy a ha másképp nem boldogulnak A közösítsék ki soraikból. Biztos, hogy ehhez megkapnak min­den támogatást. Nagy érdek­lődéssel figyelik a helybeliek a környékbeliek is, hogyan birkóznak meg a feladattal. Arra még mi is visszatérünk zsókat, összetörik a tetőcsere­pet. Jobb érzésű kortársaik meg­próbáltak már szembefordul­ni velük. De az lett a vége, hogy közrefogták őket és megverték. Különösen a lá­nyokat tartják sakkban. Egy alkalommal mulatságot ren­deztek és azt a lányt, aki el­ítélte őket, az egyikük fel­kérte, táncba vitte. Néhány fordulat után megállt vele a terem közepén. A fiú társai gyorsan odavittek egy széket, amire leültették a lányt, és otthagyták Közben szólt zene és mások táncoltak, leány zokogva hazamenekült. Kétbodonyban, a fiatalok körében jelenleg ez a helyzet. Teljesen érthető, ha a társa­ságunkban levő leány tiltako­zott, hogy az ügy, de legfő­képpen a neve nyilvánosságra Bobál Gyula j NÓGRÁD — 1970. június 21., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents