Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)
1970-06-19 / 142. szám
Fiatalok a szakszervezetben Látszólag közhely de a középiskolákban, a műhelyekben, a szakmunkásképzőkben lövendő állam- és kormányfők, tábornokok, kohó- és gépipari miniszterek és gyárigazgatók ülnek a padban, Meg. ezerszer nagyobb számban olyan vasasok, építők, technikusok, akik azok is maradnak, de már a második évezred végén és a harmadik hajnalan válnak érett, pályájukat befutott munkásemberekké. A fiatalsággal törődés állandó téma. És mégis, vannak területek, ahol időről időre rendet kell tenni a gondolatokban és a mindennapi élet gyakorlatában. A párt ifjúságpolitikai határozata óta egyre sűrűbben merül fel 'annak szükségessége például, hógy a legnagyobb tömegszervezet, a szakszervezet módosítsa és korszerűsítse a fiatalsághoz fűződő kapcsolatát. Ez a kapcsolat tulajdonképpen — a szakszervezetek saját tagságának egyharma- dához fűződő kapcsolat, hiszen Magyarországon minden harmadik szervezett munkás, dolgozó 30 éven aluAü őszinte előadó Az előadás elhangzott. Eny- hén szólva nem volt valami nagy sikere. Persze hozzájárult ehhez az előadó is, aki bár végigolvasta előadása szövegét, többször pontatlanul, sőt hibásan fejezte ki magát, és a bakiversenyben lekörözte bármelyik tv-sztárt. A hallgatóság többet várt, nem értette mi van az előadóval. Egészen addig, amíg az előadás végén az előadó pontosan és precízen, szép magyarsággal és igen elismerésre méltó magas orgánummal meg nem magyarázta: „Szíves elnézést kérek a tisztelt hallgatóságtól, mert előadásom nem volt elég színes, gördülékeny és többször pontatlanul, pontosabban: hibásan fejeztem ki magam. Vagy magamat. Ismételten szíves elnézést kérek, de sajnos, az előadás előtt csak egyszer volt módom átolvasni az előadás szövegét.” w így persze egészen más A srác már harmadszor hoz hármast írásból. Amikor az anyukája nem éppen anyáskodó hangon szóvá teszt, a lurkó így válaszol: — Tudod édesanyukám, a tanító néninek új szemüvege van és még nincs jól bejáratva... Banketten A dúsan terített asztalnál hatan ülnek: egy Vendég és öt Kísérő. A Vendég jó étvágyú ember, a vendéglátók olyanok, mint mindig: szerények és felnézők. A Vendég tányérja állandóan tele van, de ha egy-két villa után csappan a tartalma, vagy a Vendég, vagy a vendéglátók rögtön pótolják. Ha a poharából nyelt egyet-kettőt a Vendég, gyorsan utam töltenek. A vendég pedig hihetetlen ügy buzgalommal és energiával pusztítja az asztalra rakott ételt, italt. A Kísérők udvariasságból, a vendéglátói tisztség átérzésá- tőt és a Vendég étvágyának csodáldsától még alig nyúltak villájukhoz, poharukhoz. Amikor a Vendég leteszi szalvétáját, bizony-bizony már csak nagyon silány maradékok ir- váskodnak az asztalon, a vendéglátók pedig kopogó szemli, azaz tágabb értelemben az ifjúmunkás kategóriához sorolható. Egymilliónyian vannak! Hogy milyen ’ szerepet töltenek be. arra jellemző, hogy milyen sűrűn olvashatunk a szocialista brigádmozgalomban résztvevő és ott nagyon jó eredményeket elérő ifjú munkásokról és egész brigádokról. Az eredmények talán azokat is meggyőzik, akik hajlamosak az „ezek a mai fiatalok” felkiáltással csak ifjúságunk egy kis rétege szélsőséges, vagy nyegle magatartása alapján általánosítani. Ezúttal azonban nemcsak a legjobbakról van szó. mint ahogy nem is a legkevésbé jókról, hanem mindazokról a fiatalokról, akik az üzemekben, hivatalokban, intézményekben dolgoznak. A párt Központi Bizottsága februári határozatában a szakszervezeti tevékenység fokozását, a SZOT-ban ifjúsági munkacsoportok létrehozását —, ugyanezt a szakmai szervezetek központjaiban is — tartotta kívánatosnak. felhívta a figyelmet az mel konstatálják az elemi erejű pusztítást. Két böffentés között megszólal ekkor a Vendég: „Én őszintén megvallva azok közé az emberek közé tartozom, hogy nem tudok lenyelni 'egy jóízű falatot, amíg mindenki más jól nem lakott.” Sajnos, a szónoklat félbeszakadt, mert a vendéglátók egyike valamit mondani akart és Más szint véve az arcára, lefordult a székről. Meghatotta a bizalom Az egyik dunántúli megyeszékhelyen hallottam az alábbi esetet: Az alapszervezet által kizárt párttag áll a fegyelmi bizottság előtt — fellebbezett a kizárási döntés ellen. A kizárás okát így indokolták: „Elvtársunk — akinél eddig semmi rosszat nem tapasztaltunk — a görögkeleti egyház pénztárát kezeli. Jelzéseink ezt jelezték.” A kizárt a következőket hozta fel mentségéret „Nekem azt mondták az egyházközösségnél: — Tudjuk, hogy maga kezeli a vadásztársaság pénzét, és a pártalapszervezetnek is maga a pénztárosa. Azt is tudjuk, hogy eddig egyetlen fillér sem tapadt a kezéhez. Ez a szilárdság, jellem, megbízhatóság sugallja nekünk azt, hogy maga kezelje az egyház- közösség pénzét is. őszintén szólva nagyon-na- gyon meghatott ez a bizalom és nem volt erőm, nem volt szívem visszautasítani ezt a megtisztelő bizalmat, Higgyék el, a háznak és a kocsinak semmi köze a pénztárossághoz." Megnyugtató Fiatalasszony zokog a börtön — vagy fegyház? — beszélőjében. A rács mögött egy férfi áll. A férfi az asszony férje. A férfi, vagy férj azért van hűvösön és rács mögött, mert bár módszeresen és rendszeresen verte családját, de róluk nem gondoskodott. Most éppen a síró —, mert ilyen nők is vannak — feleségét nyugtatgatja: Ne sajnálj engem, ne sirass engem, édes mindenségem, drága feleségem. Miért sírsz, hiszen nem én vagyok bezárva — hanem csak az ajtó, ~~ (b»pp) egyetemisták szakszervezeti tagságának kérdésére és nagyobb anyagi eszközök „bevetését” javasolta a művelődési és sportmozgalmak támogatására. Nem kétséges. hogy a párthatározat a felső szakszervezeti szervek teljes egyetértésével és de- rekas támogatásával találkozik. fgy hát ebben a vonatkozásban aligha van szükség további meggyőzésre. Nem hiszem azonban, hogy „lejjeb haladva” mindenütt ilyen egyszerű lesz a helyzet. Egyszerűen azért nem, mert az elmúlt időkben — hogy csak a legutóbbi másfél évtizedet vegyük alapul — a KISZ sok szempontból eredményes munkája visszhangjaképpen is, kialakult egy olyanféle nézet a „felnőtt” szervezetekben, hogy az ifjúság „a KISZ asztala”. Nálunk, ez a vendéglátóipar gyengébb szakembereitől kölcsönzött kifejezés, rendszerint az áthárítás „őszinte” szándékát jelzi. Ezúttal is. Való igaz, hogy a KISZ, az ifjúsági szövetség — de az is igaz, hogy a jövendő felnőttjei a felnőtt, megembere- sedett mai fiatalok — teljes joggal igényelnek törődést a harmincon felüliektől. Részben meg is szokták, Mert vannak jó üzemek, intézmények, ahol az ifjúsággal való foglalkozás határozat nélkül is közügy volt a szakszervezeti szervek és a gazdasági vezetés számára. Van továbbá néphadsereg, fegyveres testületek, ahol nincs ugyan szakszervezet, de ahol a 18—20 éves fiatal megszokta a teljes értékű emberszámba vételt. S miután százezres, milliós értékek jó gazdájaként szolgált — zokon veszi, ha visszatérve a civil életbe még mindig úgy kezelik, mint akinek a „hátán a tojáshéj”. És túl — mindezeken — szélesedő látókörű és tudású, magasabb színvonalon nevelkedett fiatalságunk van, amely... valójában jól készül az a jövő kínálta feladatok teljesítésére. Szervezett erővel mellettük állva, kezdeményezéseiket bátorítva, gondjaikon enyhítve, — cselekedjenek értük úgy a szakszervezetek, ahogyan azt a holnapunk, a jövőnk Igényli, s megérdemli. Baktai Ferenc Kicsi volt a telep. Kicsik a házai. A hosszú báinyótizkaló- niák úgy dörgolőztek a hegyek lábához, mint éhes, kis borjak az anyjukhoz. A házak előtt vezetett a kanális, amolyan vízielvezető csatorna, amely sok gondot okozott a lakóiknak. A nagy esőzések idején a felgyülemlett víz gyakran, szivárgott be az alacsony küszöbök felett a konyhákba. Az itit lakók csendes, egyhangú életet éltek, Délután, a munka befejeztével az ajtók elé kerültek a kis sámlik, és gyakran éjfélig folyt a szó a napi gondokról, no meg a gyerekekről. A telepi gyerekek legszívesebben a hegyen. Játszottak, távol a szigorú, parancsoló szülői tekintetektől, Meg aztán a hegy főleg tavasztájt, sok érdekességet tartogatott. Jól lehetett bújócskázni a sűrű kunbú bokrok, fák között, szamócát szedni a hegyoldalon. Ám, a sok kínálkozó lehetőség ellenére a leg,kedveld tebb hely a kis tisztás volt, Bokrokkal, fákkal küríilíon- va mindig félhomályban állt A gyerekek megroh unták, hancúroztak a finom fütaka- róm, aztán sötétedés előtt rrwndeayikük szedet t egy csokorra valót a kék virágból. Ez a tisztás ajándéka volt. Csak itt lehetett ilyen haragos, fürtös égkék virágot szedni'. Egész nyáron át viMellébeszélések Körülbelül 3000 évesek azok a múmiák, amelyeket jelenleg a nemzetközileg is ismert Sanc- kenbergi Természettudományi Múzeum egyik külön- kiállításán lehet látni. A látogatók négy ember, és húsz állatmúmiát tekinthetnek meg az ősegyiptomi Thé- bából. A múmiákra több mint száz esztendővel ezelőtt találtak rá. Hosszú vándorút után most végül is a frankfurti múzeumba kerültek. Az értékes antropológiai lelet érdekes magyarázó szövegtáblái részletesen tájékoztatják a látogatót a be- baizsamozás és impregnálá8 módjáról. A rezgő nyárfától az audiovizuális eszközökig Dokumentációs kiállítás Salgótarjánban Tudjátok-e miiért rezeg a nyárfa? Amikor Kriszta* leszállt a földire, az emberek, de még az állatok, fáik is megijedtek, riadtan húzódtak meg... — olvasom a Rezgő nyárfa története című olvasmányban, amely egy 1900-han kiadott nö- vénytankönyviben található. Aiztám képeket látok; kicsi épületek apró ablakokkal, omló vakolattal; városunk iskolái voltak ezek régen, ahol a gyerekek még a fentebb említett tankönyvből tanultak. íme két kiragadott példa, mely jól szemlélteti oktatásügyünk 1945 előtti színvonalát. Nézelődésem közben minduntalan előbukkan a jelen; 1970. A régi növény- tankönyv mellett ott az új Élővilág, a régi iskolákat ábrázoló képek mellett pedig a mai, korszerű, világos iskolák fényképei. S, hogy milyen tanítás folyik ezekben a modern tstózmények- ben? Arról is meggyőződhet az érdeklődő, ha felkeresi a Mártírok úti iskolában nemrég megnyílt dokumentációs kiállítást, mely Közoktatásügyünk fejlődésének 25 éve címmel jól mutatja a körülmények megváltozását, a mai iskolai oktatás lényegét. A terem szinte zsúfolt a sok kiállított anyagtól. Egy tábla képei az úttörőélettel ismertetnek meg bennünket, másik helyen a biológia- és földrajztanítás segédeszközeit; térképeket, ásványi anyagokat Láthatunk. A kémia tanítását 'jól szemlélteti az a kis eszköztár, melynek segítségével a tanulók azt láthatják, hogyan készül az alumínium. A Környezetismeret címszó alatt, gyáraink termékeit, pici zománcozott kályhát, tűzhelyet, csiszolt poharakat láthatunk. A terem közepén az audiovizuális eszközök sorakoznak: tv, magnetofon, lemezjátszó, rádió. Itt találhatjuk a feleltetőgépet is, melyet Szőke József tanár készített a Mártírok úti iskolának. . A városi tanács vb művelődésügyi osztálya által rendezett kiállítást a vámos iskoláinak gyűjtőmunkája eredményezte. Az adiat- és anyaggyűjtést tantárgyanként munkacsoportok végezték, a szakfelügyelők vezetésével. Az egyes iskolákból beérkezett anyagot Igyekeztek úgy összeválogatni, hogy a színvonalnak megfelelő legyen. A kiállítás koncepciója, mint ahogy arra a cím is utal, a 25 éves fejlődés bemutatása lett volna. Az anyag azonban nem kapcsolódik szorosan a címhez, és elsősorban a mai oktatásügy bemutatására szorítkozik. A régi iskolarendszerről csupán mozaikszerű képet kaphatunk (részben objektív tényezők miatt) egy-egy régi tankönyv vagy fénykép alapján. Ám ezért a kis hiányosságért kárpótol bennünket az ötletes, ízléses rendezés. — vkm — A kék virág rágzatt, és olyan volt tőle a tisztás, mintha kékí tővel hintették volna be, Est® aztán, mindem kis kolóniái lakás szobájában ott díszelgett a kék virág, Molnárék legkisebb fia, Sanyiiul volt a tegszor&al masabb szedője, ő még akkor is kiszaladt a tisztásra friss virágot szedni, ha társai más elfoglaltságot találtak maguknak, Molináréknál nyolc gyerek volt Nyolc éhes kis virgonc. Kérték is az anyjukat, adna be intézetbe vagy hármat, még akkor is marad neki bőven. De Molnárné egyformán szerette mind a nyolcat, nem tett kivételt eggyel sem. Talán cs,ak annyit, hogy a Sanyinak egy kicsivel nagyobb darab kenyeret vágott, egy kicsivel jobban megvajazta, mert mégis ő a legkisebb. Egyik nap hire jött a telepre, hogy a közeli városba cirkusz érkezett. Nosza, a gyerekek között nagy izgalom támadt. Folyt a találgatás, hogy vajon milyen állatok lesznek, lesz-e olyan ember. aki a cirkusz tételén kötélen mindenféle mutatvá, nyokat csinál? Azon melegében megkezdték ostromolni a szülőket, hadid mehessenek, hadd nézhessék meg azt a sok csodát! El is mentek csapatostul, kiöltózve, kifésüiködivie. Elcsendesedett a kolónia, nem hangzott a gyarekzsivaj. Nem maradit otthon csak Molnárék Sanyija, meg a bátyja, Lajcsi, aztán meg Kovács Tibi. ök sem sokáig voltak a házak között, elindultak az erdőbe. De így valahogy kevesen, nem volt érdekes a játék, nem eisett jó a Szilvia sem, amit út közben aiz öreg Rác kertjéből loptak. A tisztáson is csak üldögél- tok, rágcsálták a füvet, unalmukban a lepkéket hajky- ráazták. Aztán megszedték magukat a kék virággal és éppen indulni akartak, amikor a Sanyi a tisztás alsó végéből kiáltozni kezdett: — Fiúk, gyertek, találtam valamit, valami érdekeset! A két gyerek megindult Sanyi felé és látták, hogy az val.a- mit a levegőbe dobál, aztán elkapja, ismét dobja. — Fiúk. irtó érdekes! Még drótja is van, olyan mint e-,, És ebben a pillanatban robbanás rázta meg a telepet Utána süket csend. A kolóniák lakói szürkült ijedt arccal, akadó lélegzettel álltak a házak előtt. Tekintetükkel a robbanás irányát keresték. Az erdő felől piszkos füstceík emelkedett a levegőbe. Az emberek egymást lökdösive törtettek a keskeny erdei ösvényem. A tisztáé éppen olyan félhomályos és néma volt, mint amilyen lenni szokott, A kék virág elborította, megkékí tette még a füvet 1®, Elősizör Molnár Lajcsit és Kovácséit Tibijét pillantották meg. A tisztáson túl a bokrok mentén elnyúlva, hason feküdt az egyik, tőle jóival távolabb, aléltan a másik. A tisztás végében meg a kis Sanyi. Körülötte szanaszét szórva a már leszedett kék virág, Ázott a vérben. Mire a gyerekek a cirkuszból hazaértek, már jött a telefon, hogy a ki« Sanyi meghalt a másik két gyerek életveszélyes állapotban. Másnap a hatósági emberek feltúrták a kis tisztest és még tizenkét, háborúból visz. szamarad! lövedéket találtak a haramgos, fürtös égkék virágok alatt... V. Kiss Mária NOGRAD — 1970. június 19,, péntek 5 r\