Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

Vlagyimir Bárinov

Jelenet Suppé: „Pajkos diákok” című operettjének tv-változatából. (A televízió június 18-i [csütörtöki] 20.20-kor kezdődő adásához!)

A „második műszak” értéke

A háztartási munka azért hálátlan, mert ha rendszeresen elvégzik alig van látszatja. Szüntelenül ismétlődik, a háziasszony testileg és lelkileg belefárad, de a család látszólag nem lesz tőle gazdagabb. Sok-sok órát, ve&ződséget igényel a bevásárlás, a vacsora, vagy az ünnepi ebéd elkészítése, majd volt nincs, s egykettőre elfogyasztják az egészet Értelmetlen, haszontalan munka — mondják időnként a férfiak, jelezvén, hogy nagy részük nem sokra becsüli a házi mukát. Persze ez nem akadályozza meg őket abban, hogy természetesnek tartják, sőt, elvárják az ízes falatokat, a rendet, a tisztaságot otthon, a frissen mosott-vasalt fehérneműt.

A háztartási munka társadalmilag szükséges, hasznos, közgazdasági értelemben is értékalkotó. Az emberiség önfenntartásához, a munkaerő újratermeléséhez egyaránt nélkülözhetetlen, nem is lehet óhajra, parancsszóra megszüntetni. Termelékenységét, hatásfokait viszont nagyon is szükséges emelni. Gépesítéssel, a szolgáltatások, a gyermekintézmények fejlesztésével, az előkészített nyersanyagok, a kész- és félkész ételek fokozott gyártásával.

E korszerűbb, termelékenyebb módszerek térhódítását egyelőre azonban nem csupán a létszám és a kapacitásgondok korlátozzák, hanem a társadalom és a családok anyagi lehetősége is. A házi munkák üzemszerű végzésénél és költ- ségeiszájmoiásánál derül fény ugyanis a családfenntartás egyébként rejtett közgazdasági értékviszonyaira. A termelékenyebb üzemszerű módszerek produktumai (készétel, étterem, kollégiumi neveltetés, st>b.) ma még gyakran megfizethetetlenek. Vagy legalább is sajnáljuk a jelentős többletköltségeket, mivel tévesen úgy kalkulálunk, hogy a családban végzett házi munka nem kerül pénzbe. Hagyományos értelemben tényleg nem kerül forintokba a második műszak, de lelkiismeretes elvégzése rendszeres levonást jelent az asszonyok, a családtagok pihenésre, művelődésre jutó, ma még nagyon is szűkre szabott idejéből.

Napjainkban még gyakran kényszerülünk a háztartási munka mellett kitartani. De ez nem lehet ok lebecsülésére, sőt, könnyebben elviseljük, h.a felismertük annak szerepéi, szükségességét, értékét. (A főzés például miért csak az étteremben vagy a konzervgyárban értékalkotó?) Ez az első és legfontosabb lépés a megértés, a segítés útján. S az a férj tudja igazan becsülni a feleség otthoni mmkáját. aki maga is részt vállal belőle. Ez a megértő segítség nyújt védelmet a túlzó igényességgel, kényelemszeretettel, hagyománytisztelettel szemben.

Nem tekinthetjük ideálisnak, ha a feleség állása, foglalkozása háztartásbeli, bar ez gyakran elkerülhetetlen, A főzés, a takarítás, a gyermeknevelés önmagában nem bontakoztathatja ki a nők alkotóképességeit. Az ismétlődő egyhangú házi munka, a szűk családi környezet az emberi fejlődésnek sem kedvez. De többnyire nem mondhat le a család az anya keresetéről sem. Ezért nem lebecsülhető társadalmi. gazdasági eredmény, hogy növekszik a foglalkoztatott nők aránya.

Ám a háztartásit vezető nők. különösen a gyermekes anyák, ha az első műszak terheit, feladatait teljes egészében vállalják is. annyi megértésre joggal számíthatnak, hogy például ne túlóráztassák őket. Ideje lenne a három műszakos munkahelyeken legalább az éjszakai beosztás terhei, ;! mentesíteni a gyermekes anyákat. Nem kivételezést. de megértést, segítőkészséget várnak az asszonyok, az anyák, akik legtöbbször panasz nélkül, szinte erőn felüli feladatokat vállalnak a család ellátásából, a társadalom fenntartásából.

Szovjet exportra

A Váci Kötöttárugyár kazári rik a telephely dolgozói. En- telepén készül az a 13 000 da- nek előfeltétele, hogy fennrab tréningruha, amelyet a akadás nélkül kapják meg a Szovjetunióba szállítanak. A kért mennyiségből eddig 1200Tavasz a

Kuzrtyecki-medencében

at készítettek el és küldtek a váci központi telepre. A hátralevő több mint tízezernek a gyártását július közepére ígégyártáshoz szükséges alapanya.

got.

A tréningruhákat világoskék, sötétkék, fekete, zöld és bordó színekben állítják elő.

Nógrád megye Levéltára

Megjelent a Nógrád megyei Múzeumi Füzetek 17. száma, amely — az országban ritka megyei kezdeményezésként — Nógrád megye Levéltárát ismerteti. Kevés megye dicsekedhet jelenleg hasonló jellegű kiadvánnyal. Az anyagot Schneider Miklós levéltárigazgató állította össze, illetve látta el kiegészítésekkel, rövid kommentárral.

Megjelentetésének célja mindenekelőtt az, hogy közelebb hozza a közönséghez a Salgótarjánban idestova három éve működő intézményt. (A levéltár anyagához azelőtt csak Pesten férhettek hozzá az érdeklődők, kutatók.) A „hazatelepítésre” vonatkozó tervek és elképzelések 1967-ben váltak valóra, ekkor született meg a megyei tanács-vb határozata a levéltár Salgótarjánba telepítéséről. A levéltár Nógrád megye székhelyén 1968. január elsejével kezdte meg működését.

A kiadvány legfontosabb része az a terjedelmében is tekintélyes rész, amelyben az intézmény vezetője, a levéltár anyagát ismerteti. Az anyag, keletkezési idejének megfelelően, három nagy korszakra tagolódik. a feudális, a polgári és a szocialista korszakra. A kiadvány a rendszernek megfelelően tájékoztat a Nógrád megyei Levéltár anyagáról. A füzetet a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet adta ki.

(tóth)

A hibás

Siessen!

Megírtuk, hogy az újonnan épített balassagyarmati vámház néhány helyisége beázott, s a becsurgó vizet mosdótálakkal kellett felfogni. Az Állami Építőipari Vállalat munkatársa, Hudák László építés- vezető megvizsgálta a helyzetet. Megállapította, hogy a falakba épített úgynevezett csapadékejtő cső eldugulása okozta a beázást. A cső kibontását, javítását 17-én megkezdték. Amennyiben a hibát az építők követték el, a költségek őket terhelik. Ha azonban az eldugulás, illetve a beázás jiz épületet használók hibájából keletkezett, a javítás költségeit a használók fizetik. >

Kuznyecki-medence. Az én szülőhazám, a szén, acél. vegyipar, gépgyártás, a magas színvonalú ipar és mezőgazdaság hazája, 1970 tavaszát köszöntötte.

Sok tavaszt megért már az én dolgos Kuznyecki-me- demcém. A világháború előtti tavaszok lármás-fiatalosak voltak. A győzelem tavaszai voltak ezek, a boldogság könnyeivel. A háború utáni tavaszok, mint a háború utáni évek általában valamennyi tavasza, a munkás- hétköznapok gondjaival teltek. Az utóbbi esztendők tavaszai mintha teljesen egyformák lettek volna, de ez csak a látszat.

í Emlékszem 1964 ta■■ vaszára. Az egész Kuznyecki-medence forrongott a világjelentőségú híi hatására. A bányában három-három egymást váltó brigád, Nyikoláj Kocsetkov vezetésével egy hónap alatt 1172 méter kétutas vágatot hajtott ki, utat tört egy új, kolosszális szénmezőhöz. Az előrehaladás tempója olyannyira lendületes volt, hogy Nyikoláj Kocsetkov — ma bányaüzem-vezető — brigádjának sikerét rekordnak minősítették. Egy év múlva ismét világ- — ha úgy tetszik kozmikus — méretű szenzáció hozott lázba bennünket. Földünk, a Kuznyecki-me- dencéből elszármazott Alek- szej Leonov, az emberiség történetében először, kilépett a Voszhod—2 űrhajóból, a világűrbe.

A következő évben ... különben, érdemes végigsorolni? Hiszen a boldog tavasza eseményből annyi van! Emlékszünk rájuk, sokra a legaprólékosabb részletekig, büszkék vagyunk rájuk, és beszélgetünk róluk barátainkkal.

1970 tavasza is sokban, nagyon sokban különbözik az elmúlt tavaszoktól. Egészen különös tavasz.

A Kuznyecki-medence központjában, a bányász Prokopjevszkben élek, és ezért róla beszélek.

Mostanában az én városom, a szokottnál is korábban ébred. Siet. És ebben a tevékeny sietségben érződik a rendhagyó, a régitől eltérő munkáshevület. Ez nagyon jól érzékelhető minden bányában, bármelyik üzemben, építkezésen, valamennyi kollektívában. Egyszerűen képtelenség felfedezni egyetlen unatkozó, részvétlen arcot. Mindenki a munkáshétköznapok gondjaival van elfoglalva, mindenki nyakig merül a munkába, minden ügy halaszthatatlan, sürgős és nagyon fontos. A nagy és a kis ügyekben egyaránt felfedezhető valami olyan, ami nemcsak ennek az egy városnak, az én városomnak számára fontos. Néhány nappal ezelőtt az Állami Golyóscsapágy Gyárban jártam. Szerettem volna alaposabban elbeszélgetni a művezetőkkel, a munkásokkal, mi újság, feltúnt-e valami jelentős a kollektíva életében a jubileumi műszakok napjaiban? Nem sikerült szót váltani. Nem akadtam beszélgetőtársra, bár az üzemben voltak elegen. Csak olyanra nem akadtam, akit legalább néhány percre elvonhattam volna a munkájától. Természetesen, más időkben ennek nem lett volna akadálya, elhívni valakit öt—tíz percre a géptől, feladni neki két-három kérdést; sietség nélkül meg- hányni-vetni a dolgokat a művezetővel, üzemvezetővel ... De most, ezekben a napokban nincs idő a társalgásra. Mérlegen van minden perc. Annál több idő volt persze szemlélődni, elgyönyörködni a hatalmas üzem pontosan egybehangolt munkájában. Alkalom nyílt szemmel követni a megtakarított percek gyümölcsét —

ezer és tízezer csillogó, különböző méretű, piramisokba halmozott golyóscsapágyat, amelyekből az én városom üzemeinek nem sok juf A golyóscsapágyakat az ország sok más városának gépgyáraiban várják.

Híres az én városom ■ szenéről, a pompás „kőbe zárt napfényről”. Mostanság a szén nemcsak tüzelő, de acél és gyógyszer, elektromosság és műtrágya a mezőknek, műanyag és kenőolaj. A szón valóságos kenyere az iparnak. Ezért is van rá oly nagy szükség. Földijeim, a prokopjevszki- ek nagyon sok szenet termelnek. Naponta több mint ötven vasúti szerelvény „kőbe zárt napfénnyel” megrakva hagyja el a várost, és robog az ország minden tája felé. És nem szabad ezt a szénfolyamot egyetlen órára, egyetlen percre sem megszakítani, mert különben valahol másutt, ugyanabban az Időben megbénul egy kohó, megáll egy áramfejlesztő turbina.

A Dzerzsinszki bányában

— ez egyike a város élenjáró bányáinak — párttaggyú- lés zajlott. A kommunisták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió kormányának, a Szakszervezetek Országos Tanácsának és a Komszomol Központi Bizottságának levelét vitatták meg „a termelés tartalékainak jobb kihasználásáért és a gazdasag fokozásáért". Komoly, tevékeny beszélgetés volt ez. amely egy pontba futott össze: miként termeljenek több szenet a legkevesebb ráfordítással, hol, miként, miben lehet csökkenteni a költségeket és anyagokat, ugyanakkor emelni a munka termelékenységét. Sok jó, hasznos javaslat hangzott el. Az egyik közülük — a bányabiztosításhoz felhasznált fa ismételt fel- használása; a kirablást a kimerült vágatokból Mingali Aldikajev brigádvezető vállalta. De akkor a brigádvezető valami másról kezdett beszélni és a többiek, a munkatársak megértették, hogy ennek így kell lennie, beszélni kell, mert a brigádot elragadta' egy cél: utólérni egy másik brigádot

— Szalidzsan Huzin rekorder brigádját. Tulajdonképpen arról van szó, hogy Sz. Huzin ezekben a napokban a nem gépesített szénkitermelésben saját rekordjait döntögette, egyiket a másik után. A múlt év szeptemberében havi huszonhétezer tonnát ért el, most a harmincezer tonnára tör. A kitűzött feladat nem a köny- nyűek közül való, ezért úgy határoztak, hogy a brigádot a legtapasztaltabb bányabiztosítókkal erősítik meg. Né- hányan Aldikajev emberei közül átkerültek Huzinhoz. Aldikajev kevésbé tapasztalt munkásokkal egészítette ki brigádját. Huzumak harminchárom embere van. A terve tizenhétezer tonna szón. Vállalása 31 nap alatt harmincezer tonna. Rendesen a brigád minden egyes tagjának egy hónap alatt több mint ötszáz tonna szenet kell kitermelnie, de hogy a vállalást teljesíthessék, több mint ezer tonna a feladat. Aldikajev brigádjában tizenkettőn vannak. A terv négyezer-hétszázötven tonna. Mindenkinek négyszáz tonnát kell kifejtenie egy hónap alatt. Aldikajev normája kevesebb, hiszen a bányai feltételek nem fényesek. És a vállalás? Erről a hrigádvezető szól a párttag- gyűlésen:

— Lenin századik születésnapja — az egész nép ünnepe. És mi úgy határoztunk, ezt az ünnepet terven felül kibányászott szénnel ünnepeljük. A mi vállalásunk: nem elmaradni Huzin brigádjától. a százalékos összehasonlításban. Természetesen Huzinék több szenet kibányásznak, neki tapasztalt embere is több van. Arra Is van a rekord, hogy be lehessen bizonyítani, mire képesek a jó bányászok. De hogy a százalékos összehasonlítás miként alakul köztünk és Huzinék között, a hónap végén majd elválik.

3 Az én városom Csi- • nakal bányamérnök (most akadémikus) nevezetes fúrópajzsának a hazája. A Zimnyika-Kapitalnaja bánya fúrópajzsosainak dicsősége Prokopjevszk határain túl, messzi földön is ismeretes. De a lényeg nem a dicsőségben van, habár a bányászkodásban ez sem megvetendő dolog. A kérdés lényege : milyen lehetőségek vannak a szén fúrópajzsos kitermelésére? Amíg a tudósok és a konstruktőrök keresik a szénmezők kibányá- szásának termelékenyebb módszereit, a gyakorlat emberei, a bányászok megpróbálják — és nem sikertelenül — a pajzsot gyorsított grafikon szerint vezérelni, és naponta 2100—2200 tonna szenet kitermelni.

A prokopjevszkiek az ötéves terv befejező évét, a jubileumi esztendőt, mondhatni kitűnően kezdték. Valamennyi iparvállalat sikeresen teljesíti az állami tervet. Elmaradók nincsenek. Befejezve a jubileumi 1970. év első felét, az ipari Kuznyecki-medence dolgozói új, nagy munkasikerekről, a kommunizmus felé tett nagy lépésről tehetnek jelentést a hazának. A bányászok például az öthavi programot hat nappal határidő előtt teljesítették. A terven felüli széntermelés május végére már elérte a kétmillió tonnát. A Kuznyecki-meden- oe egész ipara ugyanezen idő alatt hatvanmillió rubel értékű terven felüli árut bocsátott ki. Ilyen lendületre, ilyen hatalmas eredményekre a mi sokat látott, tapasztalt kemerovói területünkön sincs példa, és mindez a haza dicsőségére, erejének növeléséért, az egész szovjet nép jobb életéért.

... Az én dolgos városomon elömlik a fényes tavaszi napsugár. Lefutottak a tavaszi vizek. Május utolsó heteiben a fákat apró, élénk - zöld levélkék borították el, ifjú a zöld a városi parkokban, kertekben is. A sokemeletes házakkal szegélyezett új utcákon — a házak a most elmúlt télen épültek fel facsemetéket ültettek, ágyasokat csináltak a virágoknak. Az új lakótelepek szópítkeznek. A városi tanács szüntelen gondoskodik, hogy a bányászok, építők, széndúsítók kényelmes és jól berendezett lakásokban éljenek, hogy az utcákon, parkokban, fasorokon, tereken kellemes és vidám legyen a pihenés.

Vasárnaponként az én * városom is pihen. De az ilyen napokon is vannak családok, ahol mint mondani szokás: ki sem látszanak a gondból. A tavasz a lakodalmak évszaka, és minden tavaszi vasárnapon legalább száz pár esküszik örök hűséget a városi anyakönyvvezető előtt. A lakodalmak manapság gazdagok. Rengeteg a vendég, akik drága ajándékokkal kedveskednek az ifjú párnak, s persze szívből jövő kívánságokkal is: legyen köztük szerelem, s megértés. Vidáman mulatnak a prokopjevszkiek a tavaszi lakodalmakon. Boldog ez az 1970. évi tavasz az én Kuznyecki-medencémben, az én városomban.

NÓGRÁD — 1970. június 18., csütörtök §