Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
Bolgár István: Éva kisasszony A KISSÉ KOPASZODÓ, de szikár alakját nyugdíj korban ú> megőrző őrnagy aggódva bámult a semmibe. Igyekezett tárgyilagos mérleget készíteni: Mindenesetre jó, hogy a hadiüzem raktárában dolgozó embere, Kaitzler — ahogy ő nevezte: füle és szeme — jelenítette az esetet. Ám a másik embere, Hajas eddig egy árva szót sem szólt. Ez pedig határozottam kellemetlen. Mert vagy nem tud a történtekről, tehált alkalmatlan erre a megbízatásra, vagy pedig. .. — Nem, erre még gondolni sem jó — mormolta maiga elé a homlokát ráncolva. — Ha ez a fanatikus barom nemcsak nekem dolgozik, hanem a rendőrségnek is, akkor kellemetlenségem lesz az ügyből. — Nos — folytatta a gondolatsort —. lehet, hog.y ez a hóhányó csak eltúlozta a dolgot. Mert, ha igaz, és ilyen nagy port viert volna fel, a másik is jelentette válna. Ez a Katzler állandóan bir- zonyrtaini akarja hasznosságát, az ördög vigye el. De hátha iglaz? Ellenőrizni kell! — ütött a homlokára. — Kérem, Éva kisasszony, fáradjon be — hívta barátságos miosoilyial, magas, karcsú, fekete hajú titkárnőjét —, foglaljon helyet. Bizalmas feladatot szeretnék magára bízni. A lány komoly tekintettel várta a továbbiakat. Az őrnagy nem is várakoztatta, öüstént a tárgyra térit. — Jelentést kaptam, hogy ez a Pataki Eászló, tudja, ez az egyetemista gyakornok, lázítja az embereket. Reggelenként helyzetmagyaráizatat tant a raktárban. Szeretném, ha személyesen meggyőződne róla és jelentené, miit tapasztalt. A legfontosabb az, hogy ne keltsen feltűnést, tegyen úgy, mintha hivatalos ügyben gjPfnraai, Éva kisasszony bólintott, felmerte a fiatalembert. Av. őrnagy folytatta: — Nem szeretem az ilyen Ügyeket, de nagyon kellemetlen lenne, ha a rendőrség tudomására jutna. A detektívek nem ismernek tréfát. S bizonyára a Honvédelmi Mimisz- íériumnak is jelentenék. Ügy érezte, túl sokat mondott, s zavartan járkálni kezdett. De aztán mégiscsak folytatta: — Annyi emberélet pusztult már ebben a háborúban, s attól tartok, nem bírják soká a németek... Hát csak nyugodtan, megfontoltan, Éva kisasszony! — s ezzel elbocsátotta a lányt. ÉVA MÁSNAP, 1944 októberének utolsó napján, kora reggel lement a raktárba. Nem volt nehéz észrevennie, hogy az emberek nem dolgoznak. Kis kört alkotnak az egyik szűk folyosón és a kör közepéről egy fiatalos hang hallatszott. A lány halk léptekkel közelebb ment és hallgatta a beszélgetést. Igyekezett mindent jól megjegyezni, de nem kellett megerőltetnie a fülét. László hangosan, magabiztosain beszélt. — örült ez az ember —futott át Éva agyán a gondolat, és érezte, hogy lassan dühbe jön. Nem attól, amit László mondott, hanem azért, hogy Ilyen felelőtlenül, hangosan, a spionokkal mit sem törődve beszélt. Ám mérge — a fiú szavainak hatására — lassan elszállt. És hirtelen azon kapta rajta magát, hogy valamifajta csodálkozás — vagy talán csodálat — keríti hatalmába. — „Lehet, hogy nem is ör; h" v n -v- •’•'ív ideal isia. aki húszegynéhány ember előtt Hitlert őrültnek, Szálasit gazembernek nevezi, a német csodafegyvert pedig humbugnak, népámításnak mondja. A tét: az élete — szűrte le a következtetést Éva és izgalmában meglökte az egyik acélcsőköteget. A váratlan zajra hirtelen csend támadt. Éva azon vette észre magáit, hogy egyedül maradt Lászlóval. A fiú szánté vidó- — Joli, és most rádbízom man, talán kicsit gúnyosan az életem. Ha eljár a szád, mosolygott a lányra. végem! — Mióta mn itt? — s a válaszra máit sem vánvia foly- VÁLASZRA ^ SEM ^ VÁRVA, iaítta. — Remélem, viéigtigihalíl-“ a telefonhoz lepett és ta/rcsa- gaitta, amiit mondtam, mert az 250ltt- A jelentkezőben felás- igazság megismerése magának merte Lászlót. Röviden csak sem árt, Éviiké. annyit mondott: Éva, nem állhatta meg, — pásztó, ne kérdezzen hogy menet közben vissza ne semrnjit! Ha istent ismer, meszóljon: — László, az isten szerelmére, miért kell magárnak s azzal letette a nekiüljön! kagylót. A fiatalember, mint akit annyit beszélnie ? Mi haszna villámütés ért, egy pillanatig van ebből? Kihívja maga el- megmerevedett. De aztán len a sorsot! nyugodt léptekkel a kijárait— Átkozott természetem h®2 indult. _ van — válaszolt a vékony fia- A detektívek késve érkéz- talember. — Utalom a hazug- a szobájába, ságot, az emberek butítását, Sok kalandon, életveszélyen meg kell mondanom nekik az ment át László, de szerencse- ig.aziat. je volt és megérte a háború Éva csak ennyit mondott: végét Miikor már ^ hivaitialo— Az életével játszik. És 8aín is béke volt, úgy május ne felejtse: nem mindenki közepén, 1945-ben, elhattaroz- „Évike”! — s ezzel gyors lép- ta, hogy meglátogatja az egy- teikkel távozott. kori hadiüzemet, a regi kollégákat. Sikerült néhány szál AZ ŐRNAGY MÄR a szó- orgonát szereznie Éva kisasz- bájábam volt, amikor titkár- szonynak, hiszen megismerte nője a panamcsmoki irodába a telefonáló lány hangjait érkezett. A lány rögtön észre- Amint bandukolt a Váci vette, hogy súlyos gondok úton, egyre azon tömte a fe- foglalkoztatják, ment leg- jét, mát is mondjon a lány- rosszabb, legkopottabb egyen- nak. ruháját viselte. Nehezebb — Á — gondolta végül —, döntések napjain ugyanis legjobb, ha átadom a csokrot mindig ezt a ruhát hordta, és megcsókolom a kezét. Eb- Éva már azt gondolta, hogy bői megért mindent, ez az őrnagy kabalaruhája. A gyárban jó néhányan dolA hadiüzem parancsnoka Sózitak a légiek közül. Heller rögtön behívta titkárnőjét: Imre, az idős raktarfonölk — Nos, Éva kisasszony? ^élyesen üdvözölte. Megtudott valamit? A lány meglehetősen szűkszavúan válaszolt: — Na, László fiam, maga is beáll? — Nem, én a Nemzeti Bizottságinál dolgozom már ja- tvt— a—.,—, nuár óba. Csak kijöttem, hogy úr! Lent voltam. Vóstahalil- találkazhassam a régiekkel. — S kinek hozta ezt a szép Lázár István: ISKOLA úr! Lent voltam. Végighallgattam a beszédet Semmi ________________ o lyan nem hangzott él, amit orgonáit, fiatalember? én magiam ne hallgathattam volna, — Éva Jdsassaonyntafe, az _ _ .... őrnagy titkárnőjének. Neki Éva nyílt, őszinte tekintet- köszönhetem az életem. Hol tel nézett az őrnagyra. A szi— találom őt, Imre bátyám? kár férfi kiutatóam emelte rá szemét, de a komor arc las- Az idős ember elkomorutta sara, megenyhült. , _ _ — Éva kisasszonyt? O, sze— Tíz nap múlva utaz®: ©óny az egyik tegitámadásfoor egy transzport Nyugatra — elpusztult Rájuk omJot* a mondta. Tíz fiatalt osszon be ház. Ott van még a zomoik az egyik csapatba. Legyen az alatt., a Pataki a Jós csoport pa>- , rancsnoka, elvégre egyetemi László szwe osMesaoatost KÄSÄX. “ -s M asszony, és az utazók névsorát is akkor adja oda, A tó— — a Margit körúton, ahol vozásd parancsot most mind- a Rózsadombra kell felmem— járt állítsa ki, és azonnal jjj , Az egész ház összedőlt s aláírom. még nem száliitotilák el a tör— Igenis, őrnagy ér! — s meüefceket a lány halk léptekkel távo- A FIATALEMBER ELKÖ_ SZÖNT és átsétált a Margit — Cudar idők — dörzsölte körútra. Hosszú volit az út gondterhelten homlokát az nagyon elfáradt de vitte a őrnagy. — Legkésőbb két hét szíve. Ennyit igazán megér- múlva nekem is mennem kell. dérnél tőle Éviké... s a hadijelemités mellett levő , térképet nézegette a reggeli Ve^ fjTnyilas lapban. Csak be ne zá- kezeit Körülötte terült, ki?1££?L!£?<SvS£Í A GYÁR, A HADIÜZEM virágot, élete a megszokott kenékvá- . .. , . ,, gásbain haladt A munka zö- Aztán elindult hazafelé. ( me abból állt, hogy a gépe- bet leszerelték, becsomagol- zdí- ták, hogy amint teherautót kapnak, elszállíthassák. A légiriadóit jelző szirénák mind gyakrabban szólalták meg. Ilyenkor mindenki lement az óvóhelyre. Nem beszélgettek, csak hallgattak a bombák becsapódását, és a légvédelmi ágyúk ugató hangját. Talán négy-öt nap _ telt el azóta, hogy László Évikéinek becézte Éva kisasszonyt. Délelőtt tíz óra körűi két úr jelentkezett a hadiüzem narancs- nokának titkárnőjénél. Lerítt róluk, hogy Hain Péter, a nyilas detektívfőnök emberei. — Jelentsen be az őrnagy úrnak — szólt Évának a zö- mökebb. — Milyen ügyben keresik az őrnagy urait? — kérdezte a titkárnő. — Ezt majd az őrnagy úrral közöljük — válaszolt nyersen és nyomatékül megmutatta dotektívigazoiyányát. Éva agyain átfutott a gondolat: ezek Lászlóért jöttek, ó a szerencsétlen! Amint a két detektív belépett az őrnagy szobájába, Éva azonnal a személyzetis titkárnőjéhez rohant: Ez még a népszámlálás ide- engem kérdezett? — mondta ajtóban állt. Magához intette jén történt. ekkor az asszony. — Miért ki- a kerékpárost, a kezébe nyo— Iskolai végzettsége? — sebbítesz te engem? mott tíz fillér borravalót, és kérdezte a számlálóbiztos. — Én nem kisebbítlek té- átvette tőle a küldeményt. El— Hat elemi — felelte az ged — felelte a férfi. — Csak, rakta rögtön a kamra mélyéasszony. ugye, te három elemit végez- re, és a gyerekek csak akkor Már be is írta, és tette vol- tél. Ez az igazság. kaptak a csokoládéból, nana fel a következő kérdést, Igazság? Micsoda igazság? rancsból, amikor apjuk a amikor: Tízéves korában tanyasi kis- gyárban volt. Egyszer a sok — Három elemi — szólt cseléd. Még nincsen tizenöt, élelmiszer közt, kicsi tokban közbe a férje. Mint aki egy amikor Budapestre kerül. Egy drága karórát talált. Ezt éve- nyelvbotlást igazít ki. árvaházigazgatónál szolgák kig dugdosta, és csak akkor — Hat elemi — mondta új- Ez jó hely. Főleg azért, mert vette elő, amikor az idősebb ra az asszony, kicsit meg- az öccseit sorra felhozhatja lánya férjhez ment, elkerült a emelt hangon. — az árvaházba. háztól. Odaadta neki. — Hogyan, kérem? Nem ér- Évek múlnak. Egy szombat — Ilyen voltál mindig icon — mondta a biztos. Na- délutáni kimenőn a Gellért- Irigy. És különben is... a gyón elfáradt már, és alig hegyen labdázik, más szolgá- gyerekeket ki kérdezte ki? Ki várta, hogy végezzen. lókkal. Az elgurult labdát tanult velük? Talán te? MinA férfi negyven évig dől- köpcös, szőke fiú hajítja visz- dig rámhagytad őket. gozott ugyanabban a gyárban, sza közéjük. Ez lesz a férje. — Miket össze nem be- Először villanyszerelő volt. Ahogy öccsei nőnek, most szélsz? Ki kiváncsi a te mű- később ő felelt az egész erő- meg sorra abba a gyárba ke- veltségedre? De még az isko- átvitelért. Ha valahol a váz- rülhetnek, ahol a férfi dolgozik, lai végzettségedre is? — fe- rajzok alapján sem találtak Mindegyiknek talál helyet. lelte a férfi nyugodtan, és el- meg egy régi vezetéket, őt Nekik négy gyermekük szü- kezdett almát hámozni. Sahívták, mutassa meg, hol ás- letik. Két lány, két fiú. Ma ját termés, a fa is a maga ül- sanak vagy bontsanak falat, mindegyik diplomás. tetése. — Azt hiszed, az álHa egy elromlott gépre azt — A te igazságaid — mondja lám azt akarja tudni, hogy te mondta, 24 óra alatt lehet az asszony. — Megírták az új- hány betűt tudsz az ábécémegjavítani, akkor az előtör- Ságban is, hogy nem kémek bői? Ugyan... Nekik csak az dúlhatott, hogy már 23 óra papírt. Azt írják be, amit kell, hogy mennyi olyan em- alatt elkészültek vele, de hogy mond az ember. Ha hatot, ak- bér van az országban, aki akár fél órát is késtek volna, kor hatot. hait elemit végzett, és mennyi az nem. Néhány éve ment A falon a felnőtt gyerekek olyan, aki hármat. Érted? Sta- nyugdíjba, de még gyakran fényképei mellé az unokáké tisztika ez, és nem káderezés. csengett a telefon, a tanácsát kerül. A házban már csak ők — Akikor is, te ezt nem érkérték, vagy hívták, menne ketten maradtak. Két egymás- ted. Amikor én kisiskolás be segít ni. hoz kopott, öreg alkatrésze a voltam, milyen iskola volt — A feleségemnek három társadalom gépezetének. minálunk? Milyen? Csak elemi az iskolai végzettsége a két háború között, ami- egyetlen terem. Oda járt — mondta most a számláló- kor a gyár rendszeresén vá- mind a hat osztály. Egy ta- biztosnak. sárolta egy hires svájci cég nító ele. Mind a hat. Az először az egyikre, az- berendezéseit, karácsony tá- A férfi harapja, morzsolja után a másikra pillantott, ján mindig megjelent náluk az almát, majd tétován kijavította a egy kerékpáros küldönc, ha- _—■ Csakhogy te három évig hatost hármasra. S visszagör- talmas Meinl-csomaggal. A jártál oda. nyedve az ívre, valamivel ke- férfi ötven fillért adott ne- Az asszony szeme sarkában vésbé gépiesen tétté fel a még ki, és meghagyta, hogy vigye könnyek. Ügy mondja: hátralevő kérdéseket. Majd vissza az ajándékot, mert kő- _ Igen. De én mindig fiszedte a papírjait, elköszönt, szőni, de nem fogadhatja eL «veltem Oda fi eve! tóm arra e lment. A ház túloldalán az asz- T amú a tanító úr a — Mit szóltál bele, amikor sztmy a félig nyitott konyha- «tikosoknak tanított Radványi Barna HAKNI Az E!s5 Magyar Hajtű és Az elnök dühösein legyint lyítettek, kimondottan hoodu- Vasvilla Ktsz elnöke fárad- tett. rasi exportra. A smuccolötam, kedvetlenül hallgatta aa műhely kiszistái pedig 120 000 alacsony, kissé kövérkés, kreo- — Jutalomműsor, ezeknek?! habahajtűt készítettek tórsa- los arcú férfit, aki teátrális A műhelyek piszkosak, ren- dalmi munkában, természete- mozdulatokkal kísérve adta detlenek, ha a lelkem kite- sen hulladékanyagból, elő mondóké ját, emígyen: szem, akkor sem tudom elérni, hogy kitakarítsanak. Épp most — Van szerencsém felkínál- küldte ki a KÖJÁL a harma- ni önnek Csongrádi Csongor óik büntetést emiatt. A nyél- kai, a kíséretükben levő tol- — ez én vagyok, szíves enge- gömbölyítő részleg három hét- mács — alacsony, kissé kö delmevel — és négytagú tár- tel lemaradt az exportterv tel sulatanak másfél órás, fairen- jesítésében, és úgy látom sem' getőem mulatságos műsorát. mj refmény arra, hogy ért még ragadtatott nyilatkozatokat. Szünetekkel, tapsokkal, újrá- behozhassák. A smuccolómű- . zásokkal együtt ez három órai helyben felháborító pocsékolás uze!T1 megtekintése után garantáltan kitűnő szorako- folyik, máTKawám dobálják a ^ delegáció és a tagság hajzás. Potom háromezerért! És hulladékba az értékes import- tartó evés-ivászatot renmlcsoda színvonal, uram! Dl- anyagot... dezett a magyar—hondurasi rekte úgy van összeválogatva, barátság elmélyítése érdekéhogy jutalommúsomak is al- ^ d51t> d5, t * panasz a sze- ben. geny nekikeseredett elnökből. A négytagú delegáció rop-* pant elégedett volt a láitottakvérkés, kreolos arcbőrű férfi — alig győzte fordítani az elÉszre se vette, hogy könnye-1 halmas a jól dolgozó szövetke- csongrádi Csongor megpróbálI zeti tagok számára... *4 A mozdulat művészei ta néhányszor latba vetni még rábeszélő képességét, de belát- Csaknem reggel volt már, ta, hogy hasztalan. Sűrű haj- mire a delegáció visszaérke- longások közepette elköszönt zett Budapestre. A város szé- hát az elnöktől. lén letértek egy korán nyitó kocsmába. A tolmács rendelt A portán azonoan eszébe deci cseresznyét, majd villant valami és gyors léptek- ez^ a szózatot intézte a delekéi visszasietett az elnöki szó- gátasokhoz, ékes bába... nyelven: magyar Másnap rendkívüli közgyűlésen közölte az elnök az Első Magyar Hajtő és Vasvilla tagságával, hogy három hét múlva egy hondurasi delegáció látogatja meg az üzemet. A szenzációs hír felvillanyozta az embereket, és a következő napokban olyan lázas sürgésforgás volt mindenütt, amilyet a szövetkezet fennállása óta sohasem tapasztaltak. A látogatás napjára minden műhely ragyogott a tisztaságtól, minden gép virággal, valamint magyar és hondurasi zászlócskákkal volt feldíszítve. A nyélgömbölyítők nemcsak az elmaradást pótoltak addigra, hanem terven felül még 319 villanyelet gömbö— Remekeltetek, srácok! Ugye megmondtam, hogyha Csongrádi Csongorra hallgattok, nem jártok rosszul! Megvan a három ezresünk, és tétjébe még az a fejedelmi lakoma! Es ez csak a kezdet, ezt a produkciót még szériában játszhatjuk. Holnap Kocsonyáson, holnapután Tuz- bereken lépünk fel. A szerepkör azonos, csak a jelmezek változnak: Kocsonyáson hongkongiak, Tuzbereken marokkóiak leszünk. Három nap múlva nyugati újságírók egv csoportjaként a dobzselászlb falvai téesz cukorrépaföldjeire látogatunk, a répaszedés meggyorsítása érdekében. Idejében gondoskodjatok megfelelő szerelékről, szemüveg, pipa, fényképezőgép mindenkinél legyen.. . Csirió! NÓCRÁD — 1970. június 14., vasárnap
