Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

ANYÁK NAPJA Orbán Ottói Az őrjöngő meggyfa A háború utáni tavaszon az,udvaron, téglák és hulladék közt álltában röpülni, röptében állni láttam a béna szárnyalást, a meggyfát. Valami tébolyult öröm vezette, zöld pilótasapkában az idő személyesen, egy ősi bevetésre, hogy piros bombáit lehajigálva földig lerontsa a tél bázisát s háromszorossá tegye lényegem, egy anyagi vallás szentháromságát: a szálló fát, a fiút, aki nézi, s engem, aki mindkettőjük vagyok: látvány, látás és látomás egy városban, mely tökmagot ropogtat romok után, üzletkötés előtt: vesztesben nyertes, mert csak a halandó tudhatja, mi a halhatatlan, istent csak föld teremthet, múltat csak jövő, s bár én képzeltem el, de ő repült, őrült öröm egy szemétkupacon, mely attól örök, hogy egy hétig élhet s egy kölyöknek kiálthat búcsúzóul: „Tükre a semminek: valami vagy és hiányodban élsz, ha szétcibálnak, az űr sakáljai, a csillagok!” T izennyolc szekér volt a forspontban. A központi uradalmi magtárban raktak meg tízet és a malom­ban nyolcat Amikor zsákolták a búzát, a parasztok nem győz­tek csodálkozni: „Hogy maradt meg itt ennyi búza? Hogy nem vitték el a németek?” Valaki azt mondta, biztos azért, mert az urak jóban voltak a néme­tekkel. Az út két napig tartott a városba. A tizennyolc ökrös fogat szinte megállás nélkül ment, az ökrök lassan caplat- tak a hólében. A parasztok többnyire némán gunnyasztot- tak a szekereken. Elöl-hátul két szovjet katona volt a kí­sérő. Fegyverüket lerakták a szekérderékba, maguk is fel­ültek a zsákokra és komáztak a parasztokkal. Hol az első, hol a hátulsó szekérre mentek vigyázni az emberek, valami zagyva, keverék nyelven fag­gatták a katonákat, s a vá­laszra nagyokat hallgattak. A hátsó szekéren az egyik kato­na tudott valamit magyarul. Dohánya is volt egy zsebbel, jól elfüstölögtek a zsákokon. Éjjel a Makrai-majorban háltak. Az intéző házába be­lestek az ablakon: üres volt. Az Istállóban aludtak szalmán. Az itteniek azt mondták, nem ment messze az intéző, nem ajánlatos bemenni a házába. Az úrról viszont tudták, hogy elment. „Az nem jön vissza, ha egy csepp esze van.” Meg­mondták a katonák, hogy ha­marosan felszabdalják a föl­det, s mindenki leap belőle. Sok volt a magára hagyott szeltér a sorban, egész úton 'ezeket a híreket tárgyalták a parasztok. A városi malomban rakták le a búzát. Katonák és utcán elcsípett civilek hordták a zsákokat. Meg persze a parasz­tok. Magasba kellett vinniük, mert a malom fél oldalát fel­robbantották a németek. Csak az emeleten működött egy garat. Hazafelé két-két ko­miszkenyeret kaptak a pa­rancsnoktól és közösen egy fél oldal szalonnát. Kaptak do_ kumentot is, hogy a robot meg­volt. A fonspontos szekérsor söté­tedésre ért be megint a Mak­rai-majorba. Épp’ hogy befor­dultak a szérűre ék szedelőz- ködni kezdtek, amikor egy ka­tonai autó futott be mögöttük az intéző háza elé. Az a négy katona ült benne, akik őket kísérték odafelé. Egyikük le­ugrott, és egy demizsont adott oda Lenthe Bálintnak, aki a forspont vezetője volt. „Ez mi?” — emelgette Lenthe Bá­lint a demizsont. A katona nagy gesztusokkal magyarázta, hogy nekik küldi a parancs­nok, igyák meg. És hogy ők is koccintani akarnák velük. Az­zal indult a ház felé. Lenthe mondta, hogy Ide nem lehet bemenni, ez az intéző háza. „Kak, intéző! Nyicsevo!’’ És rugdalni kezdte az ajtót. Ne­kifeszültek az emberek is, né­hány pillanat múlva bent vol­Csontos Gábor: Azon a télen tak. A szoba közepén összezsú­folt bútorokat széthúzgálták és leültek. Kényelmes fotelok voltak, de volt ott heverő meg dívány is. Az asztalokat hagy­ták, csak egyet húztak ki kö­zépre, a demizsonnak. Valaki poharakat is talált egy másik szobában. Dobos Gáspár töltö­gette az italt. Jókora boros­poharak voltak, belefért azok­ba másfél deci is. De se a pa­rasztoknak, se a katonáknak nem tűnt fel, hogy nem arravaló poharak ezek. Koc­cintottak és ittak. Utána a katonák sorra kezet ráztak a tizennyolc emberrel, és indul­tak. Azt mondták, nékik még éjfél előtt vissza kell érniük a kommandóra. Esett a havas eső, sátorlapot teregettek a fejükre, a nyitott dzsippen. Amikor a katonák elmentek, nagyot néztek a parasztok. Hát bizony, ők betörték az intéző házába. Finom bútorok, szép padló, fényes, miht a tü­kör, csúszkál rajta az ember lába. Lenthe azt mondta, ha már így alakult, hozzanak be szalmát, itt fognak aludni. „Urak leszünk” — mondta az öreg Raszegi, miközben tüzet gyújtott a kandallóban. Előbb szalmát égettek benne, de az csak ellángolt. Valaki gallyat kerített, majd egy ember jó­kora fahasábokkal került elő. Szalonnát sütöttek a tűzön. „Jó ez a kandalló — csurgatta a zsírt a fekete katonakenyér­re Reszegi, — az ember a házban is süthet nyárson sza­lonnát. Tudták az urak, mi a jó.” Valaki hahotázott: „Józsi bátyám azt hiszi, a Czaga itt sütött szalonnát?” „Hát?” Az öreg meglepődött. „Mi az is­tenre kellett neki, ha nem arra? Ez csak arra jó. Mind kiviszi a meleget.” „Fenéket! Az efféle a divat miatt van. Nem büdösített az itt a sza­lonnával.” „Néked a szalonna büdös? Váglak mindjárt száj­ba!” K ésőbb azt mondta Resze­gi: „Otthon érezhetjük magunkat, emberek. Igaz, Bakó Imre?” Bakó gya­nakodva vizsgálta Reszegi szándékát, de azért ráhagyta: „Otthon, otthon.” Az öreg foly­tatta: „Elvégre a vejed háza!” Az emberek nevettek. Minden­ki tudta, hogy a Bakó lánya bejárt az intézőhöz. Vérmes ember Czaga, sok asszonyt, Lányt megtapogatott. „Ne fi­gurázzák kend a más bajá­val!” — morgott Bakó. Lenthe maga próbálta elütni a nyers tréfát azzal, hogy kijelentette: „A Bakó Imre dolga semmi. A hangyás Csiha az intézőnek köszönheti a gyerekét is. Az a valami!” Nevettek és tréfál­koztak még egy darabig. Füst és égő zsír bűze töltötte meg a házat, keveredve a nedves­séget párálló gúnyák nehéz szagával. Varga Imre jött be ekkor: , .Bálint bátyám, jöjjön ki!” „Minek, te?” „Az intéző úr hivatja.” „Kicsoda? Ne bolon­dozz itt velem!” „Azt kérdez­te, van-e bent ruszki. Mond­tam: van.” „Na, azt jól tet­ted.” S indult kifelé. Az em­berek elcsendesedve figyeltek, majd mind az ajtóhoz tódul­tak. Czaga nyűtt bőrkabátban állt ott, a fején kucsma. A bajuszáról meg a szeme vil­logásáról ismerték meg. Far­kasszemet néztek egy darabig. Lenthe végre a kucsmájához bökte az ujját: „Jó estét, in­téző úr!” „Jó estét, emberek... Csak azt kérem, vigyázzanak a holmimra. Nem szeretném, ha ebek harmincadjára kerülne a házam. Értik, ugye?” Lenthe egy kis idő múlva azt mond­ta: „Jöjjön be az intéző úr! Jöjjön, no, ne féljen, nem esz- szük meg.” Hátrafelé intett, az emberek mindjárt elhúzódtak az ajtóból. Az intéző fellépett a lépcsőn, és a sorfal között bement. Leemelte fehér hom­lokáról a kucsmáját. „Oroszok­kal vannak?” — kérdezte. „Már nincsenek itt” — nyug­tatta meg Dobos. Aztán ital­lal kínálták. Ivott. Széket tol­tak alá. Leült. Többen a fal mellé húzódtak a szalmára, és a bátyújukon szalonnának. Mások evés után sem tették fel újra a kucsmájukat. Fes­tető egy tengerilevélen nótát zümmögtetett. Hallgatták csendben. Az intéző körbenézett a la­kásban. Zavartan emelte sze­mét az összeforgatott bútorok­ra, majd ismét a szalmás pad- latot nézte. Lenthe észrevette a pillantását, és azt mondta: „Hát, más világ van, intéző úr.” Czaga összeszedte magát, ismét villogott a szeme: „Meg­lesz ennek a böjtje, emberek.” „Meg-e?” „Biztosan! Az ilyes­minek mindig is megvolt.” „No- no!” Aztán megint hallgattak. Festető egyre hangosabban zi­zegte tte a nótát. A parasztok vörös arccal hallgatták. Akkor a kis Bakó oda­ugrott az intéző elé: „Tud­ja még a kanásztáncot, intéző úr? Mert a szín­padon jól eljárta.” „Hagy- gyad!” Ezt az öreg Reszegi mondta. De Lenthe Bálint le­intette őt, Bakótól meg azt kérdezte: „Hogy mondod, Imre? Hol táncolt az intéző úr?” „Hát a katonabálon! Én főztem a pörköltet az urak­nak. Hű, hogy kapkodta a botot a talpa alatt az intéző úr!” Czaga egyikről a másikra nézett. Fel akart állni, de Lenthe visszanyomta a székre. „Adjatok hát valami botot!” Két ostornyelet nyújtottak oda. „Táncoljon egy kicsit, in­téző úr! Mulasson bennünket!” Nyomasztó csend lett. Min­denki az intézőt nézte. Az fe­szegeti fejjel járta körbe az arcokat, majd megszólalt: „Megbánhatják még ezt is, emberek!” „Ott is ott leszünk! Fújjad, komám!” — rikoltotta valaki hátulról Czaga lassan nyúlt a botért. Előbb az egyi­ket vette el, aztán a másikat. Ismét körbe lesett; majd meg­pörgette az ujjai közt az os- tomyelet. Aztán magasba emelt bottal hirtelen nagyot kurjantott, és nekiiramodott az ajtónak. Ketten álltak ott. azok ijedten félreugrottak. De a félig nyitott ajtó mögött is állt valaki, aki elébe rakta a lábát Czagának. Fejjel bukott előre, neki a külső ajtónak. Az egyik ostomyél elroppant alatta, de mindjárt felugrott, és a másikkal végighúzott a paraszton, aki összeesett. Ek­korra azonban Lenthe és Ba­kó már ott voltak és lekapták Czagát a lábáról. Bakó az ar­cába vert ököllel. Bevitték is­mét a szoba közepére és le­dobták a padlóra. Egy darabig mozdulatlanul feküdt, majd feltámaszkodott a tenyerére. Vér folyt a szája sarkán. „Megbánják. Megbánják, em­berek! Mindent! Ezt is, meg a gabonát is, amit kivittek a raktárakból az oroszoknak.” Dülöngélve, most ért mellé az a paraszt, akit megütött az ostomyéllel. Ennek is véres volt az arca. Meglendítette a lábát, belerúgott az intéző fe­jébe. Az, arccal előrebukott és hörögni kezdett. A paraszt to­vább akarta rúgdosni, de a többiek félrerángatták. Czaga halántékán kidudorodott a rúgás nyoma és vastag fekete szalagként indult meg belőle a vér. Csend volt, csak a le­fogott ember káromkodott, míg le nem lökték a szalmára. Lenthe leguggolt az intéző mellé. Valaki közelebb tolta az egyik petrólámpát, amelyet a szekérről hoztak be. Hátá­ra fordították a testet. Czaga szeme tágranyilva meredt fel­felé, az egyikbe belefolyt a vér, s nem látszott a fehérje. „Ennék nem kell több — mondta csendesen Lenthe. — Vigyétek ki, az egyik szekér­re, tegyetek rá szalmát!” Az­tán megitták a maradék pár linikát, és lefeküdtek. N em sokat aludtak, mert korán indultak tovább. Szürke porhó fedte az utat, ropogott a talpak alatt. A tizennyolc szekér kifordult a majorból, ée felsorakozott az úton. Némelyik szekéren nem ült senki, mert párosá­val, hármasával gubbasztottak az ülésen a parasztok. Még alig szürkült, amikor a ho­mokdombokhoz értek. Ott megálltak. Negyedóra alatt kész lettek a sírral. Akkor ki­emelték a szalma alól Czagát, és megindultak vele a sír­hoz. Mindjárt indult is a szekér­sor, estére otthon akartak len­ni. Cammogtak az ökrök, bó­biskoltak a parasztok. Később esni kezdett a hó. Fehéren be­takart mindent. vésznőék, ne óbégass! — S ment Miklósék után az ét- toezőfülkéibe. — Ez diófa? — emelt fel egy léc-darabot Barbara a földről. — Bükk — szólt a homály­ból egy svejcieapkás férfi. A Gál tövében térdelt, s a vako­latba ágyazott tiplikbe csava­rozta a léceiket. — Nem kaptunk száraz diófát. Ez meg jó száraz, tet­szik látni — magyarázta Frejsz. — Meg lett beszélve, hogy dióiból csinálják — kezdte megint Barbara. — A mű­márvány is meg lett beszél­ve, és helyette péviécét dob­nak oda nekünk! Májik, kér­lek légy szíves!... A svájcisapkás felemelke­dett és válogatott a lécek kö­zött, s akkor valahogy job­ban, meglátta Miklóst a szom­széd helyiségből bevetülő fényiben. — Egér! — kiáltott fel rekedtes hangon. — Jól látom, te vagy az. Egér? — Egér?! — hőkölt hátra Barbara. — Miféle egér?! — Süsd meg, hát te, hogy kerülsz ide, Cvekedli? — Miklós vigyorogva, kicsit színpadias mozdulattal tárta ki karját, de a svájcisapkás csak a kezét kapta el. rázta, szorongatta; nem akarta be­piszkítani Miklós nyersszínű irbabundáját. — öregem! Na­hát! — CSAK NEM A TIED LESZ ez a kégli? — nevetett a svájcisapkás és Fnejsízhez fordult: — Együtt melóztunk a Faáruiban. Nem ismered? Bitte Mild, a tévében is lát­hattad ezerszer, Bitte Miki a híres beatdobos! — Frejsz barátságosan bólintott, de nem nagyon érdekelte az egész. — Az anyád! Egér! — örvendezett a svájcisapkás — mióta szerettelek volna már látni! Mindig mondom azasz- szonymak is otthon, nézd azt a dobost a képen, együtt me­lóztunk a Faáruban! Feltör­tél, mi? Emlékszel, amikor Csergőitől mindig elkéredz- kedtél, hogy mégy dobolni, emlékszel ? Hogy szidott í Hogy mórt nem a munkán jár az eszed, mi? Mondtam is azóta Csergőnek, látod, Csergő, mondom, milyen nagy művész lett az Egérből! — Egér! — háborgott Bar­bara. — Mi az, hölgy egér? — A feleségem! — mutatta be zavartan Miklós a svájci­sapkásnak. — Keziitcsófcolom, Sümegi — mondta amaz, nyújtotta széles tenyerét, de Barbara csak biccentett türelmetlenül. — Egérnek hívtuk a kedves férjét, mert mindig kekszet rágcsált. A gyomorsava miatt. Tényleg, fáj még a gyom­rod? — MOST MAR VALA­HOGY NEM... — Miklós a feleségét nézte; Barbara a fé­lig kész falburkolat léceit rángatta, — Legalább rendesen csi­nálják meg ezt a vacakot — mondta idegesen Barbara. — Egy vagyont költünk erre a lakásra, és akkor bükk, meg pévécé!... Májk, kérlek, na­gyon örülök, hogy itt is akadt egy ismerősöd, de tudod, hogy sietnünk kell a Rádióba... — Frejszhez fordult: — Mutassa meg, kérem, a többi helyisé­get is! — Erre tessék, elvtársnő, ez itt 'a háló, a fürdőszobá­ból, ugye... — Eltűntek a frissen tapétázott falak mö­gött. — Nahát! — mondta a svájcisapkás Miklósnak —, mindig nézlek a tévében! Plakáton is láttam a nevedet! Mindig eszembe jut, hogy én tanítottalak meg melózni a forgácsolón, meg a gatte- ron... — Az, bizony — tipródott zavartan Miklós. — Tudod, sietnünk kell, most, négykor próba... — Hoztad a kajádat abban a kis piros lábosban. Papri- káskrumpli.t... — Te meg cvekedlit. Ká­posztás cvekedlit. Szereted még? — Jól megborsozva! Ajaj! Ha nekilátok, abba sem tu­dom hagyni! Te, a feleséged, ugye, énekesnő? — Az. — FENE A DOLGODAT — nevetgélt a svéjeisapkás. — Jól kerestek, mi? Nekem megmondhatod, nem vagyok irigy. Ez a kégli is... benne van egy kevésbe, mi? Kocsid is van? — Renault. — Nekem még a bringám... — a svéjeisapkás az oldalát fogta, úgy nevetett. — Az a bringa, amivel akikor is jártam. Az a robogó, tudod? Felpiszkáltam egy kicsit, most már hatvaninál is tu­dok tépni. — Az a rozoga? — Az, az! Furikáztunk raj­ta eleget, emlékszel? Az ud­varon körbe-körbe... Ha­nem, hallod, felénk se néztél azóta! Pedig milyen jól meg­voltunk mi ott, a kettes mű­helyben! Olyan kis egér vol­tál, hehe... De megtanította­lak melóznál — Koszos Symphoniá-s csomagot ko­tort elő, kipöckölt egyet. —• Vártam, hogy egyszer be­jössz. .. — Nincs megállás... Kösz, hagyd, majd ón. — Filteres Winsitonnial kínálta. Rágyúj­tottak. A férfi nézte Miklós gondosan kócolt haját, dús oldalszakállát, színes ingét. — Doboltál azon a benzi­nes hordón, az enyvezőben. Az isten se gondolta volna, hogy így feltörsz. Nyomtad velünk a melót, meg minden. — Hát, így van ez... — EN MÉG, LÄTOD, min­dig ott vagyok. Külső mun­kák, vásárépítés... mint az­előtt. A kis Takács is ott van az egyengetem... Meghalt a felesége. Most aztán nem akar nyugdí j>ba meftmi... Az- anyját! Mutasd csak a keze­det? — Odatartotta a ma­gáét is. — Kifinomodott, nem mondom! Tudnál még me­lózni a 'gatteron? — Májk! — kiáltott élesem Barbama odaáitróL — Májik, kértek! — Egy pillanat — mondta Miklós a svájci&apkósmak. Bement a hálóba; Barbara suttogva fél nevonta. — Annak a pasasnak, aki­vel beszéltél, adj egy szá­zast. És mondd neki, hogy rendesen csinálja meg azt a burkolatot. — De, Barbara! Hiszen a haverom volt. — Jaj, ne kezdd már me­gint a maflóskodást, Májk! Siées, fél négy múlt, elké­sünk! — Májk? — nevetett a svájcisapkás, amikor Miklós visszament hozzá. — Májk! Jobb, mint az Egér! — IDEFIGYELJ — MOND­TA MIKLÓS és egy százast nyújtott a férfinak. — Ezt tedd el... Amaz meghökkent: — Ezt? Minek? — Tedd csak el. .. És jól csavarozd fel a léceket. — Marháskodaz? — sápadt el a férfi. — Na, csak semmi szerény­ség. .. — Ügyetlenül bede­gyömködite a pénzt a svájci­sapkás zsebébe. — Kell az... — De a férfi dühösen biciibál- ta a százast és visszadobta: — Vidd a francba! Tehetetlenül álltak egymás­sal szemközt; Barbara odaát Frejsznek panaszkodott: — Borzasztó, semmi sem az, amit megbeszéltünk, mond­tam, hogy sárga csempe le­gyen, sárga véoékagyló... én ezt perre viszem! Májk! Májk, kértek, gyere, szivem! — Hát akkor — mondta Miklós a svájcisapkásnaií —, szervusz... A FÉRFI ROSSZKEDVŰEN ELFORDULT, nem nyújtott kezet. — Siess csak — dilny- nyögte —, siess, elkésel... — Odaadtad? — kérdezte Barbara a lépcsőháizban. — Itt a rohadt százasod ! — gyűrte a tenyerében, mint egy rongyot — Hát ez fantasztikus! Azt hiszik, menő vagy, szórhatod a pénzt! Kétszáz, vagy há­romszáz, azt elhiszem ! A szá­zas nekik mar semmi! NÓGRÁD — 1970. május 10., vasárnap Q

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents