Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

Közművelődési politikánk méltó helye

Az országos népművelési konferencia közeledtével mind többször felmerült az a kérdés is: mire lesz jó? Hátranézzünk, az eredményeket vegyük számba, vagy pedig előre tekintsünk? Koj- nok Nándorral, a Nógrád megyei Balassi Bálint Könyvtár igazgatójával, a konferencia egyik Nógrád megyei küldöttével beszélgetünk a konferencia anyagáról— Természetesen, hátra és előre kell tekintenünk — mondja Kojnok Nándor. — Hiszen jelentősek azok az eredmények, amelyeket a közművelődésben elértünk, de a továbbhaladás útjainak számbavételére még inkább szükségünk van. A hatvanas évek közepétől új szakasz kezdődött a szocialista kulturális forradalomban. A szocializmus teljes felépítése a szocialista embertípus kialakítását követeli meg. Ez az embertípus a politikus, a társadalmi ember lesz, aki a társadalmi tevékenységben, a társadalom iránt érzett felelősségben teljesedik ki- A másik dolog ezzel kapcsolatban az, hogy közművelődésünk megfeleljen a szocialista, nemzeti kultúra kialakítása, a tudományos-technikai forradalom, s társadalmi életünk demokratizmusa követelményeinek.

— E gondolatok alapján, milyennek tekinthetjük a konferencia anyagát?

— Az anyagot jónak tartom. Reális helyzetképet ad az elmúlt időszakról és a jelenről, s beszél arról is, mi kell a továbblépéshez. Természetesen elsősorban megfelelő koncepció, amely tudományos alapokon nyugszik, továbbá anyagi eszközök, s a tevékenységet jól végző ember- Ebből kell kialakítanunk a hatékony mechanizmust, szervezeti, módszertani és eszközrendszert. Hadd jegyezzem meg, hogy napjainkban sokszor elítélik a türelmetlenséget, amelynek eredője az őszinteség, a szenvedélyesség. Az az érzésem, hogy sok emberben — bennem is — e türelmetlenség az optimizmusból következik.

Sok mindent tehetnénk Nógrád közművelődésében is, amit valami langyos kényelmesség miatt mégsem teszünk- De melyek is azok az osztályok, rétegek, akikre a legtöbb gondot kell fordítanunk? Megemlítem a munkásosztályt, ideértem az ipari tanulókat is, akik közismerten megyénkben sem igénylik megfelelően részesedésüket a kulturális életből. Nekünk tehát több és jobb „szolgáltatást” kell számukra adnunk. A másik a parasztság, s végül az ifjúság, mint réteg.

— Beszéljünk a könyvtárügyről is. Mit vár a megyei könyvtár igazgatója e vonatkozásban az országos konferenciától?

— Ügy tartom, hogy sem

országosan, sem pedig megyénkben nem szerepel jelentőségéhez mérten a könyvtárügy művelődéspolitikánkban- Ügy látom továbbá, hogy a könyvtári ellátottság a valóban nagyszerű eredmények ellenére sem kielégítő. Itt idéznék egy mondatot a Tanácsköztársaság idején, 1919-ben kidolgozott könyvtárügyi programból: „A könyvtárügy

olyan széles bázison építendő ki, mint a népiskola.” Ha ebben a megfogalmazásban — jelenlegi lehetőségeinket tekintve — van is némi túlzás, • ennek a szellemnek az elfogadása mindenképpen szükséges. A könyvtári ellátottság azonban nem egyszerűen a kölcsönzést, a könyvek forgalmazását jelenti- Mit várjunk tehát a jövőben? Tény, hogy a könyvtárügyet alapvetően át kell szervezni az országban, így Nógrád megyében is. Át kell szervezni, hálózatilag. A jelenlegi szétaprózott hálózat ugyanis egyrészt korszerűtlen, mert nem tud megfelelő könyvanyagot nyújtani, másrészt gazdaságtalan, mert a szétaprózottság az anyagiak szétfecsérelését is jelenti.

— Mennyiben segíti a konferencia ezt a munkát, az új könyvtári hálózat kiépítését?

— Utaltam már arra, hogy a konferencia hasznosan változtathatja meg az eddig problematikus megyei szemléleteket. Ebben az évben dolgozzuk ki a könyvtárügy negyedik ötéves tervére vonatkozó fejlesztési elképzeléseket, s a perspektivikus terveket is. Ezt úgy tudjuk eredményesen elvégezni, ha az úgynevezett szakmai, hálózati elképzelések megegyeznek a döntéseket meghozó szervek elképzeléseivel. Remélem, hogy a közös. elképzelés, az egységes szemlélet kialakítása után elkezdhetjük és ütemesen folytathatjuk a megye könyvtárhálózatának szervezeti, módszertani munkáját azzal a céllal, hogy a még nem kielégítő tevékenység hatókörét, mennyiségét és minőségét az igényeknek megfelelően növeljük- Úgy gondolom, hogy megyei könyvtárhálózatunk a jövőben még jelentős fejlődés előtt áll.

Kojnok Nándor végül az országos népművelési konferencia anyagával kapcsolatban megjegyzi:

— Jelentősnek érzem annak határozott megfogalmazását, hogy: „A közművelődéspolitika az oktatáspolitikával, a tudománypolitikával és a művészetpolitikával együtt alkotja a párt és a kormány művelődéspolitikáját,”

T- E.

Vörös zászló Örhalomnak

Játékos és kibicek Salgótarjánban, a Lenin téri sakknál

Fotó: Céhmester E.

Az őrhalmi Hazafias Népfront Tsz autóbuszai a tagokkal már kora reggel elindultak a marcali elágazóhoz. Ott vetették a burgonyát. Már csak holdak vannak hátra, aztán végeznek a tavaszi vetésekkel. Az állatgondozók pedig pirkadatkor indultak a majorba. Bállá István, az elnök, hajnalban kint járt az állatgondozóknál, aztán kiment a földekre és mikor bejött, rendbekapta magát, és indult a járási tanács végrehajtó bizottsági ülésére. így hát reggelre elnéptelenedtek a házak, mert az öregek is kimentek a kertekbe, a gyerekek pedig az iskolába. Hegedűs András, a párttitkár maradt otthon, de ő is nagy elfoglaltságban. A délutáni párttaggyűlésre készült. A magas kitüntetéssel járó május elsejei ünnepséget beszélik meg.

Csendes volt a mindig forgalmas, zajos elnöki iroda. Egyszerűen berendezett, de a falak annál díszesebbek. Tizenhárom kormányszintű elismerő oklevél sorakozik rajta egymás mellett, tanúskodva az utóbbi tíz esztendő munkasikereiről. És most megkapták a tizennegyediket, a Kiváló termelőszövetkezetről szólót, melléje a kormány és a szak- szervezet vörös zászlaját.

összeakadtam Kanyó Mihállyal, az állatgondozóval. A háztájiak ügyében jött be a majorból. Rajta is ott az utóbbi tíz esztendő nyoma. De mintha tegnap lett volna, olyan világosan emlékszik mindenre, ök voltak, akikma- kacskodtak még akkor is, amikor Bállá István, Hegedűs András, Marton István és azok, akik a legtekintélyesebbek voltak, már igent mondtak. Annyit azonban megtettek, ha nem is írtak alá, de munkát vállaltak a közösben. A múltba fordítva gondolatát mondja, hogy őseik, bölcs öregjeik tüzes bélyegzőként égették tudatukba, hogy a rangot a föld adja, és ha attól megválnak, csak a koldusbot marad.

Rémeket szülő képzelgések kötötték gúzsba munkára termett erejüket, gondolkodásra késztető sejtjeiket. Pedig az őrhalmi nép a szegény világban sem nélkülözött. Ahogyan Bállá István mondani szokta: élni akaró emberek voltak az elnyomásban is. Talán ez és az új rendben való bizalom, ez hozta keringésbe az ijedtségtől megfagyott vérüket Élni, élni, az ősök által, valamikor cölöpökre rakott, végeket őrző ősi faluért, a mit sem sejtő gyerekekért, az elaggott öregekért, mindenért, ami az édes hazát jelenti.

Nekilódultak a munkának, elkopott szerszámokkal, lovakkal és egyetlen, rettentő zajt kavaró traktorral. Megállapodtak, hogy aki munkát vállal, annak huszonöt forint előleget adnak. Nem ebből éltek, hanem a tartalékból, feltéve, ha volt ilyen. Az első esztendő utolsó három hónapjában fizetésképtelenek lettek. Aid nem bírta idegekkel, az vette a vándorbotot és ment az iparba. De sokan is elmentek, olyanok, akik azóta már visszajöttek és szabadkozva

munkába álltak a tsz-ben!

Egyszer, ezekben az ínséges napokban tudós emberek népes serege látogatott a községbe: Kállai Gyula, Ortutay Gyula, Erdei Ferenc, Szabó Pál író és még sokan, akiknek a nevei nem szerepelnek any- nyit a nyilvánosság előtt. Kállai Gyula azt mondta, hogy a {járt nevében szól a jobb sorsra érdemes őrhalmiakhoz; párosítsák szorgalmukat a tudásukkal. Dolgozzanak bizalommal, mert a jövő a szövetkezeti paraszté. A magas küldöttség végigjárta a határt. Délután beültek a házakhoz egy kis falusi vendéglátással egybekötött eszmecserére. Este az iskolaudvaron felállított emelvényről Erdei Ferenc, ez a „tudásában is egyszerű, egyszerűségében is nagyszerű” ember szólt a falu népéhez. Végig arról beszólt, hogy mit jelent a munkát párosítani a tudománnyal. Csak aki látta, az tudja megérteni, mi mehetett végbe ezen a tavaszi estén az őrhalmiakban.

Nem szónoklás eredménye ez, legfeljebb lendítője annak, ami ezután következett Örha- lomban. A hatodik osztálynál megrekedt éltes emberek elmentek tanulni az iskolába a nyolcadikért. Havassy László tanító, aki három generáción keresztül tanította a népet, ellopott a történelemből, az irodalomból a biológia, gazdaságtan • javára. Kanyó Miska mondta azt is, hogy ha a lovak helyett jöttek a gépek, akkor elmennek megtanulni a motorok mozgását, irányítását a szántóföldön. Örhalomban

ebben az időben lángolt fel a forradalom. Még 1961-ben 8,8 mázsás holdankénti búzatermést értek el, 1962-ben 12—13 mázsa volt és 1969-ben a köz- . ség történetében először, 24 , mázsa 39 kilogramm lett az átlag. A burgonyaföld a kéz- deti holdankénti 30 mázsa helyett az elmúlt évben 144 má- zsa és 99 kilogrammot termett, holdanként 23 ezer 591 forint nettó jövedelmet biztosítva a közösnek. Tavaly napi tízórás , munka után 123 forint és 80 fillért fizettek.

Igen, ez volt az ő forradalmuk. Tanultak, dolgoztak, mint ahogy ma is teszik, hogy boldoguljanak. Sosem felejtem, Franciaországból jött, kíváncsi szakmabelimmel jártam a községet. Bárhogy tereltem a vezetők felé, csak a földeken dolgozók érdekelték. Este aztán megjegyezte a Bállá Istvánnal lefolytatott beszélgetés után: „Ebben a községben mindenki olyan hozzáértéssel beszél, mint az elnök...” Hátha azt is tddná, hogy a főállattenyésztőjük néhány hónap óta dr. Glózlk András állatorvos lett.

Ha úgy tűnik, hogy mindez, amit Örhalomban elértek simán ment, a krónikás bűnéül róják fel. Mert nehéz volt nekik, az eredményért keményen megdolgoztak. Ma Is zajló, mély és éles vitákban csiszolódnak. Dehát az új világba vezető út nincs rózsákkal befonva! Sokat kell dolgozni! De íme, az eredmény sem marad el! És a megbecsülés sem.

Bobál Gyula

Eletet és szépséget bő kézzel osztó hónap, tavaszfáty- las menyasszonya az évnek, szerelmet rímbe szedő, kedvet felébresztő, színeket, fényeket suhogtató május, hát eljöttél!

Illatos, kövér rügyeidet sietve pattintják az ágak, s te május, az idők legtöbb ötlettel meglepő divatkreátora, ezer árnyalatú zöldbe öltöz- ] tetsz erdőt, mezőt, ligetet, ) parkot. Zöld szőnyeget te- I ritesz a földre, zöld lombbal | dúsítod a piszkos-kopasz gallyakat, nagy zöld vatta- \ csomókat, fiatal bokrokat ültetsz a rögre.

Tavaszt papoló, ékes sza- j vú próféták hangja semmi könnyű kezed egyetlen érin- ! tése mellett. Lenyugvó és \ felkelő napod csodákat művel; fáradt narancsával altat, nyugtat, fellángoló pirosával felcsókolja, a hajnali világot. Kíméletlen, könyörtelen, csuKöszöntünk, május!

pa szeszély és kiismerhetet- lenség, buzgó szerelem és szendeség, és szóval ki sem fejezhető nevetős-kaján

mindenségi ee mind te vagy, május. Hűvös hajnalban már bódult, koncertre, szédült szárnypróbára hívod frakkos-mellényes madaraidat, s mire eljön a reggei. kivered szemünkből a lustán dadogó álmot.

Kényes menyasszony vagy, és elkényesítettél minket is. Türelmetlen tavaszvárásun- kat egyszeriben mindentakarássá nevelted. És kikacagsz minket, mert csak nehezen tudjuk befogadni egyszerre ránkzúdított gyönyöreidet.

Ne csodálkozz hát május, hogy ódákat zengünk hozzád,

és átkozunk. Csodatevő erődhöz gyarlók vagyunk, szépséges megpróbáltatásaidat legfeljebb elviselni ha tudjuk. Mert évszak-testvéreid kíméletesen kopogtatnak, mielőtt belopóznának hozzánk, de te berobbansz közénk, megrázol minket, és megsemmisíted tél-ellenséged utolsó nyomait is.

Ilyen vagy hát, kecses és hajlékony, erős és legyőzhetetlen. Felajzott erőt adtál és tunya fáradtsággal gyengítettél. Egyszer mosolyogsz, máskor mulatságos fintort vágsz. Egyik percben munkára lódítasz, a másikban ólomsúlyokat aggatsz tagjainkra. Először meleg napsugarakat adsz, aztán irigy felhőiddel féltékenyen visszaveszed. Zsoltárokat követelsz szépségedről, hogy aztán kajánul belénk fojtsd a szót.

Örülünk hírhordó szeleidnek, illatos melegednek, de felfűtött kacérságod megérett már egy fricskára. Meg is kapod, méghozzá a gyümölcsöt érlelő nyáranyától, aki bizonyára közeledik már hozzánk, tarsolyában a kánikulával, s útközben rosszallóan csóválja fejét kamaszos csínyeid láttán. Ha majd találkoztok, asszony lesz a ta- vaszfátylas menyasszonyból.

Látod, ilyen telhetetlenek, örökké kielégítetlenek vagyunk mindenben. Örülünk a jónak, teli szívvel köszöntjük, aztán elfordulunk tőle, s máris előre nézünk, harcolunk, küzdünk a még jobbért, még szebbért.

Ilyen volt az ember mindig is. És így van ez jól.

Szendi Márta

Több fiatalt vár a párt

„A párt számszerű fejlődése, összetételének alakulása, élcsapat jellegének megerősítése szükségessé teszi tagjainak rendszeres utánpótlását.” Mégis, Nógrád megye alapszervezeteinek több mint egyharmadában nem vettek fel új párttagot. Nem ellentmondás ez? Mi az oka, mi lesz a következménye és hogyan tervezik a megoldást?

— A KISZ ajánlására egy fiatal mezőgazdászt felvettünk. Évek óta ismerjük, innen ment el katonának és ide jött' visz- sza, ezért bízunk benne — mondta Ködmön János, a ho- mokterenyei tsz-üzemegység vezetője. De Fónad Imre tanácselnök és Berze Bajos, a tanács titkára sorolja, hogy a községi alapszervezetben milyen sok az idős, törődött ember, akiknek teher a taggyűlés is. A fiatalok meg távolabbi üzemekben dolgoznak, és ott párttagok.

— Akad Homokterenyén olyan fiatal, akit nyugodt lelkiismerettel ajánlanék a pártba — érvelt Ádám István KISZ titkár.

— Mi az akadály?

— Akadály éppen nincs, mert az alapszervezet vezetősége és a fiatalok között jó a kapcsolat, csak a korkülönbség nagy, és talán ezért nem értjük meg néha egymást.

Nemti lakóinak száma közel 1200. Az átlagosnál többen, a legutóbbi nyilvántartás szerint 103-an tagjai az alap- szervezetnek. Pintér Barna pérttitkár mégis elégedetlen, mert 1967-ben és 1968-ban is csak egy-egy és 1969-ben is csak három párttagot vettek fel. Ezek közül ketten tősgyökeres nemtiek, és lehet rájuk számítani.

— És a többi fiatal?

— Rájuk csak 3—4 év múlva kérülhet. sor, mert még nagyon fiatalok. Kevesen maradnak a faluban, többségük a munkahelyén, vagy az iskolában vesz részt a mozgalomban.

Országosan a keresőképes lakosság 12,8 százaléka párttag, Nógrád megyében 16,5 százalék, tehát nincs mit szégyenkezni. Mégis gondolkodni és cselekedni kell. Ugyanis megyénk munkásmozgalmi múltjáról híres. A Tanácsköztársaság' idején, 1945 után sok hűséges pártmunkást és több kiemelkedő vezetőt adott a megye. De az utóbbi években a taglétszám növekedésének üteme az országosnál kisebb. Több fiatalt vár soraiba a pái't, mert a 45-ös, vagy még régebbi párttagok kiöregszenek, maholnap nem képesek ellátni az egyre nagyobbodó feladatokat.

Egyik-másik faluban panaszkodnak, hogy akire számíthatna a párt, az elmegy a faluból. De az is előfordult, hogy aki köztük dolgozott, és tagfelvételre jelentkezett, azzal szemben nagyobb igényt támasztottak, attól már a felvételkor is többet vártak, mint a régi párttagoktól. Hallottunk olyan fonák helyzetről is? hogy valakit felvételre javasolt a párt- szervezet vezetősége, egyöntetű igennel szavazott több mint 70 párttag, de a felsőbb pártszervezet véleménye az volt, hogy a másodszor jelentkező még bizonyítson. Közben eltelt egy-két év, de harmadszorra a „jelölt” nem vállalja, hogy a taggyűlés nyilvánossága, illetve a felsőbb pártszervezet elé álljon.

Sokan azt kérdezik, hogy manapság kit vegyenek fel a pártba. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a párt ereje és vezető szerepe nem tagjainak létszámától, hanem elvhűségétől, a lenini normák betartásától és magas fokú. szervezettségétől függ. Ezért a pártépítés nem lehet ’Kampány- feladat, hanem a pártmunka szerves része. Főleg munkásokat, a törzsgárdához tartozó dolgozókat a szocialista brigád tagjait és az élenjáró értelmiségieket vegyék fel a pártba. Helyeseljük a nemti alapszervezet munkamódszerét, akik gondos tanulmányozás után névsorba foglalták azokat a fiatalokat és a háztartásban dolgozó nőket, akikre a pártszervezet számíthat. Nem szerveznek kampányt, senkit nem háborgatnak, de a „holnap” párttagjaival az beszél, aki már ma is kapcsolatot talál velük, akivel együtt biztosan megtalálják, a közös utat. Fazekas L.

NÓGRÁD — 1970. május 1n péntek 7