Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

- ital—kávé f rr Őrjárat a \ öt gépkocsi tíz óráin átültön volt. A kocsikban ellenőrök ültek. A Nóigrád megyei Ven­déglátó Vállalat ellenőrzést tartott üzemegységeiben. Az ellenőrök — hét belső és ti­zenhat társadalmi — a fo­gyasztók érdekvédelméért dolgoztak tíz órán át. Próba- vMáriásakkal ellenőrizték a endégek részére kiszolgált aruk mennyiségét, minőségét es annak értékét. Alapos vizs­gálat volt. Károsodtak-e a vendégek? Igen, mert a vizs­gált 64 üzemegység közül 23- bam fordult elő fogyasztód megkárosítás, különböző sza­bálytalanság. Hogyan lehet, miből ered, hogy az ellenőr­zés napján 36 százalékos volt a károsítás az „átverés”. Menjünk sorjába. Porosodik a fém mérce Nem az italok minőségével van baj, hanem a mennyiség­gel. lm© a példák sora: 36-os italbolt, a mindenki által is­mert Kéményseprő. Négy fél- deci commers konyakot kér­tünk. Helyette? A mérce 45, 43, 41 és 44 millilitert mutat. Igazi „vágás” IV. osztályú áron. Az összeg 2,97 forint. Ennyivel csapták be a vendé­get a körnél. A védekezés primitív. A kiszolgálást végző eladó aznap került az üzem­egységhez. (Jól kezdi!) A 30- as italboltban, a bányaka­szinóinál a fél cseresznyén majdnem 50 fillért takaríta­nak meg. Nem először, mert ennél a kocsmánál szinte minden próbavásárlás során megkárosítják a vendéget. Súlycsonkítás volt a 49-es fa­latozónál is, mégpedig 8 szá­zalékos, csakúgy, mint a 66-os, úgynevezett bányai presszó­nál, aihol 57 fillért takaríta­fogyasstók sodik valahol a sönitésben. Több helyen idő kellett, amíg megtalálták, előkerítették. Készítettünk egy statisztikát. A tar járná üzemegységeknél az ellenőrök 23 fléldecit kértek ki, s ezeknél pontosan 18,48 forinttal károsították meg a vendéget. Tessék számolni: egy féldecire körülbelül 80 fil­lér jut. Most az a kérdés, hány féldecit isznak meg a tarjániiak egy nap? Kié lesz a különbözet? Ha egyszeregy napon, egy időben minden fél­decit ellenőrizni lehetne, ijesztő dolgok derülnének ki. Lefózik, de hogy? Amigo, Omnia, Rio. Napon­ta több ezer adag kávét iszunk. Nem mindegy, hogy milyet. A Nemzeti-étterem­ben előre lefőzbék a kávét. Itt két duplából hármat mér­nek ki. Elképesztő, de így van, 46, illetve 56 százalékos volt a minőségrontás a kikért két duplánál. Gyenge a ká­vé a Salgó-presszóban, a Gyöngyvirágban is. A Vadas- kert-vendéglőben két duplát mértünk meg. Itt sem különb a helyzet. A csapos hölgy csak a „szívét” adta a kávéhoz. A vendéglő különhelyiségében esküvő volt. Legalább har­mincán ünnepelték az ifjú párt. A pulton 30 lefőzött ká­vé sorakozott, hogy enyhítse az ünneplők alkoholfogyasz­tását. Amikor bent jártunk az egységben éppen felszolgálták a kávékat. Mi lett volna, ha ezeket is ellenőrzik? A vállalatnak fontos érde­ke fűződik a kávéhoz. Szeret­nének minél nagyobb meny- nyiségű presszókávét forga­lomba hozni. Nos, ezért volt fontos az ellenőrzés, mert a minőség nem éppen vendég­csalogató. érdekében Itt azért megjegyeznénk vala­mit. A gyors és udvarias ki­szolgálás kevés, ha. a vendég nem kapja meg azt a mennyi­ségeit, amit kórt. A Salgóban II. osztályú árak vannak, sa kért négy fiélrieci konyaknál 5,07 forinttal károsították meg a fogyasztót. Tömve volt a Kulacs. Asm az ellenőrzést illeti, mármint az ételek, és italok minősé­gét, a számolást, itt is min­den rendben volt, csak a ven­dégek. .. Az a jelző, hogy „erősen ittas” — enyhén szólva finom. Asztalra borult része­gek mellékhelyiségből bebo­torkáló alkoholisták, akik új­ra és újra italt kapnak. Ügy létezik, itt csak a bevétel számít. Érdekes ered­ményt hozott a 45-ös ital­boltban a „Szajna-par- ton” megtartott látogatás. A rolló lehúzva, mert záróra volt, de a kocsmából vidám dalolás hallatszott. Mindenki részeg volt. Sportbarátok ün­nepeltek itt — nem hisszük hogy az SBTC győzelmét — s az üzlet vezetője rendre ki­szolgálta a tiltó rendelkezés ellenére az ittas férfikoszo- rút. Itt jegyezzük meg, hogy az esti és éjszakai órákban a szórakozóhelyeken nem talál­tak az ellenőrök fiatalkorú­akat, s ez dicséretes. A jó ifjúságvédelmi munkát dicsé­rd. A környék sem különb Kifogásolható a kávé Bag- lyasalján a 3-as számú presz- szóban, csakúgy, mint az ital. Egy fóldeci itt 0,47 forint mennyiségnyivel kevesebb. Az Albert-telepi italboltban a változatosság kedvéért 40 fil­lérrel. Gusztávaknán 10 szá­riak meg egy féldeci konyak­nál. Maradjunk továbbra is Sal­gótarjánnál. Gyöngyvirág- presszó. Egy fél rumnál a visz- szamérés 20 százalékos szűk­mérést múltat. A károsítás 1,20 forint. A Pécskő-presszóban négy fél konyak közül hár­mat szűkén mérnek, s a ven­dég 3,84 forinttal károsodok. Miért? A felszolgáló azt mondja, ennyi volt az üveg­ben, ezt töltötte szét. Hogy a raktárban is van ital? Mit számít ilyen nagy forgalom­nál. Becsapják a vendéget a Salgó-presszóban és a Vadas- kert-étteremben is. Utóbbinál két fél konyak = 26 százalékos szűkmérés, azaz 2,18 forint „haszon”. Mindenütt szabadkozás, s a hiba természetesen' a poha­rakban van. Az a bizonyos vágás. Mert mindenütt van hi­telesített pohár, csak nem használják a kötelezően előírt hiteles fómmóroét. Ott poro­A mennyiség, minőség — jó Az ellenőrök három étter­met látogattak meg. Az étel kiszolgálás-mennyisége, minő­sége, az egységárak felszámí­tása mindenütt rendiben volt. A Salgó-étterem ma már rep­rezentatív helynek számít a megyeszékhelyen. Amikor lenn jártunk, jó hangulatban, kultúráltan étkeztek, szóra­koztak a vendégek. Az üzlet vezetője a vendégek körül foglalatoskodott, s mint egy karmester irányította a sze­mélyzet munkáját. A felszol­gálás gyors volt és udvarias. Egy adott jelre aztán — s ez éjfélkor történt — megvál­tozott a hangulat. Égjük perc­ről a másikra a már bezárt üzemegységekből megérkeztek a részegek. Molesztálták a fel­szolgálókat, italt követeltek, hangoskodtak, s mindjárt más képet mutatott az étterem. zalékos a szűkmérés. Zagyva- pálfaivám, a 2-es számú ital­boltban 9,2 százalékos a súly- csonkítás mértéke. Kazáron ropogós Mannát vásároltak az ellenőrök. Az előírt 13,50 fo­rint helyett érdekes módon 16,70-ért adták. A kisterenyei bisztróban két fél rövidital­nál 16, illetve 14 százalékos a súiycsomkítás. A terenyed ital­boltnál ugyanakkor 10 száza lékos a szűfcménés, a kikért ginnél. Homokteranyén félde­ci szilván 60 fülért keresnek. Nagybátonyban a presszóban a visszamérésnéi kiderült, hogy 10—10 százalékos a súly- csonkítás a féldeci rumnál és szilvánál. Ez pénzben 1,10 fo­rintot jelent, felenként. Foly­tathatnánk tovább a sort, de miinek. Egy biztos, hogy to­vább kell folytatni az eddigi gyakorlatot, még több eile, nőrzést és szigorú felelősség­re vonást kell alkalmazni hogy a fogyasztói megkárosítások száma csökkenjen. Az elle­nőrzés során egyébként 22 i vendéglátóipari dolgozó ellen j indul szabálysértési eljárás, 10-en igazgatód fiigyelmeate- ! tésben részesülnek, s egy el- | len pedig fegyelmit indít a vállalat. A kérdés: vajon használ-e a felelősségre vonás? > Szokács László Testvérek (Fotó: Céhmester Erzsébeti NŰGRÁD - 1970. május 31., vasárnap OLYAN esetről írunk, amely könnyen tragikusan végződhetett volna. Két Gyu­la-aknai nyugdíjas: az 54 éves idős Nemes József és a 47 éves Nagy László bíróság elé került. Jelentéktelen dolog miatt robbant ki a viszály még a múlt év szeptemberé­nek egyik napján Rákóczi- telepen. Nézzük, mi is történt. Nagy László feleségével 1969. szeptember 22-én, Rá­kóczi-telepre indult. Ezen a napon fizették a nyugdíjat, ugyanakkor tüdőszűrés volt a telepen. Bevásároltak, s ami­kor befejezték a tennivalókat Nagy László betért az ital­boltba egy fröccsre. Közben idős Nemes József fia, a 28 éves József is átjött Rákóczi- telepre. Neki is akadt elin­tézni valója, s amikor végzett, ő is betért a kocsmába. Talál­kozott Naggyal, s beszélget­tek, miközben ifjú Nemes Jó­zsef száz forintot kért köl­csön. Megkapta a pénzt, ám közben Nagy megjegyezte, hogy a kukoricáját lopják mégpedig ifjú Nemes édes­anyja a dézsmáló. A fiú csak annyit mondott, nem ide va­ló dolog ez, nem alkalmas a kocsma arra, hogy ezt meg­beszéljék. Közben Nagyiné a férjét várta, s eközben órke­Konferencia után, áj feladatok előtt írtai Molnár János, művelődésügyi miniszterhelyettes RpfpinvnilnH országos népművelési UClCJCíUUUll -konferencia. Hosszú ideig készítették élő a szakemberek, s nagyon nagy volt a várakozás. Jogos a kérdés: érdemes volt-e, elérte-e célját? Érdemes volt és ha akikre tartozik — a közművelődés különböző területeinek munkásai, főként pedig a poli­tikai vezetők — levonják a következtetéseket a konferencia tanulságaiból, akkor mond­hatjuk igazán, hogy hasznos volt. Mik voltak a konferencia legfőbb eredmé­nyei? A konferencia határozottan elvetette a közművelődés „válságáról” szóló elméleteket, és éppen ellenkezőleg, azt az álláspontot fo­gadta éL, hogy a közművelődés új, bonyo­lult, fejlettebb szakasz elé érkezett. Ennek a szakasznak a feltételei részben megértek, részben pedig meg kell őket teremteni. Ezt hangsúlyozta hozzászólásában Aczél György elvtárs, a Központi Bizottság titkára. Meny­nyiben értek meg ennek az .új szakasznak a feltételei, és mennyiben kell még megte­remteni őket? Számottevő eredmény — és ez az új sza­kasz kiindulópontja —, hogy a konferencia magáévá tette előkészítés során kidolgo­zott korszerű közművelődési felfogást. Ez a felfogás — a konferencia tézisei ezt részlete­sen elemzik — a közművelődést a maga szé­les terjedelmében, hagyományos és a kor­szerű közművelődési eszközök egységében fogja fel és nagyon hangsúlyozza a közmű­velődés művelődési funkcióinak politikai és gazdasági jelentőségét is. Ebből következik a másik lényeges tétel, hogy ha a közművelő­dés ilyen szerepet játszik a szocializmus épí­tésében, akkor mint össztársadalmi problé­mát jelentőségének megfelelően kell kezel­ni. Ez nemcsak a közművelődés munkásaira — talán nem is elsősorban rájuk —, hanem a párt-, állami és a tanácsi vezetés egészére vonatkozik. Harmadszor: a fentiekből követ­kezően is a konferencia elfogadta azt a té­telt, hogy a közművelődés-politikának, mint egyenrangú résznek, biztosítani kell a meg­felelő helyet a műveLődéspolitika egészében. A Központi Bizottság titkára hozzászólásá­ban azt mondotta, hogy a szocialista kultu­rális forradalom egyik legfontosabb fejezete napjainkban éppen, a közművelődés. Nyilván­való, hogy ez a felismerés a kiindulópontja annak, hogy az oktatás-, a tudomány- és a művészetpol i tika mellett a párt és a kor­mány közművelődés-politikáját is ki kell ala­kítani és fejleszteni kell. Végül, a konferen­cia egyetértett azzal is, hogy ha a közműve­lődés üyen szerepet tóit be a társadalom életében, fokozatosan ennek megfelelően kell biztosítani anyagi eszközeit is. Ezek az alapvető megállapítások, amelye- ■ket a tézisek, — a konferencia után már minit a további munka irányelviéi — tartal­maztak. Ezek egyetértésre találtak nemcsak a közművelődés munkásai, a párt- és az ál­lami vezetés képviselői között, hanem — és ez rendkívül lényeges — az üzemi, vállalati és termelőszövetkezeti vezetők között is. Ezt fejezték ki hozzászólásaik. Mindezek az elvi jelentőségű eredmények a további fejlődés kiindulópontjai, s ennyiben a közművelődés további fejlesztésének elvi feltételei meg­vannak. Ezek azonban a gyakorlati életben csak további következetes munkálkodás, kö­vetkezetes harc útján érvényesíthetők. Nem lehet itt felsorolni a most következő összes teendőt. Ezeknek fő irányát a tézisek tartalmazták, s a konferencia azokat ki­egészítésekkel, sürgető jellegű megjegyzések­kel jóváhagyta. Arra van szükség, hogy el_ sősorban az újjáalakítandó Országos Köz- művelődési Tanács konkrét munkaprogra­mot dolgozzon ki az iránjteivekben vázolt feladatok végrehajtására. Nagyon veszélyes dolog lenne azonban, ha akár a közművelő­dés munkásai, akár a párt-, állami és tár­sadalmi szervek mindent e munkaprogram kidolgozásától várnának, s addig nem ten­nék, amit már most tenni lehet. Az ilyen felfogás ellentmondása a konferencia szelle­mének. Mindenekelőtt arra ven szükség, hogy az irányelvekben megfogalmazott és megerősí­tett elveket tegyük általánosan elismertté. Ez azt követeli, hogy tovább terjesszük és erősítsük a közművelődés korszerű felfogá­sának eszméit minden érdekelt szervezet és intézmény között. Azt jelenti, hogy teljes joggal és nem kevésbé következetes meg­győző munkával mint az előkészítés során történt, a gyakorlati életben kérjük számon a közművelődés valóságos társadalmi meg­becsülését. Ez azt is követeli, hogy minden irányító szervben olyan hozzáértéssel foglal­kozzanak ezzel a területtel, olyan szakszerű politikai döntéseket hozzanak, mint ahogyan azt teszik a társadalom számos más terüle­tén: politikában, gazdaságban, közigazgatás­ban stb. A konferencia nagy súllyal követelte a közművelődés különböző területeinek, intéz­ményhálózatainak, a közművelődésben szere­pet játszó szervezeteknek az egységes tevé­kenységét. Ennek további erősítéséhez sem kell várná későbbi szabályokra. A tartalmi- elvi, szervezeti és anyagi egység megterem­tésére már ma is számos feltétel adott, s ha ebben a tekintetben következetes és bátrabb harcot folytatunk, már példáikkal igazolt eredményekben lehetünk gazdagabbak. Ugyancsak központi döntések nélkül minden területi szervezet, pártbizottságok, tanácsok sokat tehetnek a közművelődés munkásainak nagyobb társadalmi, politikai, erkölcsi és részben anyagi megbecsülése érdekében is. Miután bizonyos szervezett változások vár­hatók a megj^ei tanácsok művelődést irányí­tó tevékenységében, a koordináció hatékony­ságának fokozásában, itt az a veszély, hogy sokan erre várva, a koordináció jelenlegi szintjét nem kívánják az adott lehetőségiek között továbbfejleszteni. Alig lehetne káro­sabb dolog, mint hg a megyei népművelési tanács erre íjárvia, tevékenységét csökkente­né. Ellenkezőiéig, a példák is bizonyították, hogy ahol megfelelő pártirányítássai, rend­szeresen tevékenykednek, ott ezek a taná­csok nagyon nagy eredményeket érhetnek éL Sok tekintetben rajtuk múlik, hogy a konfe­rencia gazdag eredményeit folyamatosan meg tudjuk valósítani. Ríj Is „szeretnék megemlékezni a megyei nuiuu^j,^ szerepéről és nagy felelőssé­géről. A megyei sajtó általában eddig is többet foglalkozott a közművelődés aktuális problémáival, mint a központi. Még mindig nem tett azonban eleget. A közművelődés problémái megkövetelik a velük való rend­szeres és hozzáértő foglalkozásit. Ha a sajtó munkásai megértik, mit jelentenek a konfe­rencia által elfogadott elvek —, hogy a köz- művelődés össztársadalmi ügy és a művelő­déspolitika szerves része, — gondolom, na­gyon sokat tehetnek, sokat segíthetnek az ú j fejlődési szakasz reális megvalósításában. A terület minden figyelmet megérdemel és a sajtó kiemelkedő szerepet játszhat az elvek gyakorlati megvalósításában. A tárgyalóteremből Fizetésnapon történt zett a kocsma elé a tüdőszű­résről Nemes Józsefné egy asszonnyal. A kocsmában ülő Nagy észrevette az asszonyt, s kijött. Szóvátette Nemesmé- nek, ne lopja a kukoricáját. Köpködés kezdődött, majd szóváltás támadt. Nagytné is hangoskodott, de beleszólt a vitába egy másik asszony is,s közben szóltak a kocsmában ülő ifjú Nemes Józsefnek. „Gyere, agyonütik az anyá­dat!” — hangzott, s a fiú ki­jött a kocsmáiból. Nagyné és Nemesné ekkor már egymás hajét tépték, s a fiatalabbik Nemes szétválasztotta őket. Hogy, hogy nem, Nagyné el­esett. Mikor ezt férje észre­vette, szidalmazni kezdte Ne­mes Józsefet, majd hirtelen kivette zsebkését a farzsebé­ből, kinyitotta s kezét leem- gedite. A FIŰT figyelmeztették: vi­gyázz, kiés van nála! Nagy közelített. Először oldalról. Ifjú Nemes hátrált és elhaj­lott a szúrások előL Nagy négyszer próbált szúrni. Az utolsó szúrást Nemes József mellére irányozta, de ő feltar­totta karját, s így a csukló­ját érte a penge. Ha nem tartja fel kezét, mellébe sza­lad a kés. Három férfi kicsa­varta Nagy László kezéből a kést, aki aztán feleségével ha­zaiindult A na.p délutánján a tüdő­szűrésről betért a kocsmába idŐ6 Nemes József két fiával és vejével. Négyen ültek egy asztalnál. Egy férfi érkezett a kocsmába, aki elmondta Ne­meséknek, mi történt dél­előtt, s azt is, mit mondott Nagy László: a Nemesék vé­réből még máma iszom. Köz­ben Nagy László is megérke­zett a kocsmába feleségével. Az idősebbik Nemes ekkor feláLLt s kituszkoiita Nagyot a kocsmából. „Ereggy ki, mit akarsz iitt” — mondta. Nagy­ék hazafelé Indultak. Este volt már, amikor nem sokkal Nagy Lászlóék távozása után Nemesék is útnak indultak. Vagy 300 méter megtétele után látták, hogy Nagyék az autóbusz-megállóban állnak. Amikor közelebb értek, Nagy László beugrott az egyik ud­varba, s egy karót kapott a kezébe. „Nem veled, az urad­dal van bajom” — mondta idősebb Nemes Nagynémak. akiinek férje előugrott, s ha­donászni kezdett a karóval. A karót kicsavarták a keséből, s közben idős Nemes József kihúzta zsebkését és hasba- szúrta Nagy Lászlót, akit mentők szállítottak kórházba. A szúrás a hasfalat érte, s a gondos orvosi kezelés meg­mentette. A SALGÖTARJANI Járás- bíróság idős Nemes Józsefet súlyos testi sértésben, Nagy Lászlót pedig súlyos testi sér­tés kísérletében mondta ki bű­nösnek, s ezért mindkettőjü­ket 6—6 hónap szabadság- vesztésre ítélte. A büntetést szigorított büntetés-végrehaj­tási munkahelyien kell elitölte- niök. Az ítélet nem jogerős. ________ (ács)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents