Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
Vigyázzunk a gyerekekre! AZ UTÓBBI időben rendkívül elszaporodtak a gyermek- balesetek. Az ember elszoruló szívvel olvassa az újságok rö- videbb vagy hosszabb híradásait arról, hogy ezt vagy azt a kisgyereket baj érte, autó alá szaladt, vagy más sérülést szenvedett. Sajnos, éppen a tavasz beköszöntővel szökik fel ezeknek a szomorú eseteknek a száma. Akkor, amikor a gyerekek kikerülnek a szoba fogságából és belefeledkezve a játékba, nem veszik észre a rájuk leselkedő veszedelmet. Pedig abból bőven akad. Elsősorban a városokban, ahol a gyerekek be vannak zárva a lakásokba, a lépcsőházakba, e szűk játszóterek pedig nem elégítik ki fokozott mozgásigényüket. Sokszor értetlenül állunk egy-egy baleset előtt, és kérdezgetjük, hogyan szaladt az a gyerek ki az utcára, hát miért nem nézett körül? Magyarázat sok van. A gyerek nem képes felfogni a gépjárművek okozta fokozott balesetveszélyt, talán el sem Jut odáig, hogy az annyira hőn óhajtott autók, megcsodált motorkerékpárok vagy autóbuszok sokszor jóvátehetetlen bajt okoznak, ha nem vigyáznak. A legtöbb halálos vagy súlyos sérülést okozó baleset abból következik, hogy a gyerek mindenről megfeledkezve kiszalad az úttestre és féktávolságon belül, a kerekek alá kerül. És ilyenkor a legjobb gépkocsivezető is tehetetlen már. Minden szülő gyakorlatból tudja, hogy mennyi veszély leselkedik gyermekeinkre. Az is természetes, hogy szeretnénk megóvni a bajtól őket. Viszont az nem lehet, hogy örökké a kezüket fogjuk és úgy segítsünk elkerülni a bajt. Ha nyugtalanul és félve Is, de el kell egyedül engednünk őket. VALAMIRŐL viszont nem szabad megfeledkezni. Hogy a felelősség rajtunk, felnőtteken van. Meg kell tanítani a gyerekeket közlekedni, hogy biztonságosan járjanak az utcán. Mindjárt kevesebb lenne az a szülő, vagy pedagógus, aki a baleset megtörténte után tesz szemrehányást magának, hogy vajon megtaní- tottam-e közlekedni a fiamat vagy a lányomat? Sajnos, akkor már késő ezen gondolkodni, a bajt megelőzni kell. A pedagógusokon nagyon sok múlik, hogy begyakoroltassák és megtanítassák az alapvető közlekedési szabályokat. Ezt ugyanolyan fontos kérdésként kell kezelni az óvódóban, iskolában egyaránt, mint bármilyen más tantárgyat. Hisz’ a testi épségükről van sző. Hamarosan Itt a szünidő, amikor megkezdődik a kötetlen játék, a gyerekek szabadban játszanak, labdáznak, fociznak és futkosnak. A labda elgurul és a gyerek féltve, hogy a játékát baj éri, utánna fut, és máris bekövetkezhet a tragédia. Minden iskolában mód van arra. vagy legalábbis meg kell keresni a lehetőséget, hogy még most, az év vége előtt, beszélgessenek a közlekedési szabályok megtartásának fontosságáról, az óvatos, biztonságos közlekedésről. Ez ad védelmet az egyedül járó gyereknek az utcán, ne engedjük őket üres „kézzel” az utcára. Valamiről még beszélnünk kell. A közömbös felnőttről. Aki elnézi, hogy veszélybe sodorja magát a gyerek, átszalad az utcán. Nem szól rá. Azzal az indokkal, hogy „nem az én gyerekem, semmi közöm hozzá”. Csák a kérdés, hogy ez a közömbös felnőtt akkor is ilyen közömbös lenne-e, ha a saját gyerekéről lenne szó? Bizonyára nem. A SZAPOKODO balesetek komoly figyelmeztetést jelentenek. És jelentik azt is, hogy jobban kell vigyázni rájuk, a gyermekeinkre. Cs. E. irclíépek Egyszemélyes „áruház” a kórháznál Apró. szöszt kisfiú érkezik tejeskarmát ló- bálva a kezében az új kórházzal szembeni autóbüféhez. A fiatal eladónő és a kisfiú régi ismerősökként üdvözlik egymást. A kiszolgálás közben családias hangulatú beszélgetés alakul ki közöttük. Az idegen, a környéken járatlan vevő törhetné a fejét, sajátja a kisfiú, vagy talán rokon? Egyik sem. Nem több és nem kevesebb, csupán törzsvendég, az üzlet, az egyszemélyes „áruház" állandó vásárlója. — Ma tanultunk az óvodában egy verset — újságolja. — Elmondjam Bori néninek? Az eladó, Ponyi Jánosné bólint. Míg méri a tejet, csomagolja az árút, biztatja a kisfiút, aki szavalni kezdi a verset. Valahol a vers közepe táján megakad, tanácstalanul, tágra nyitott szemmel néz körül. — Nem baj — vigasztalja anyáson. — Majd holnap megtanulod... Az autóbuszból átalakított eielnUszerúzlet elöl egész nap nem fogynak el a vendégek. Az egész környék ellátását ezt az aprócsko üzlet hivatott biztosítani. Jönnek a vásárlók a Napsugár-lakótelepről, a kórházból, a közelben levő családi házakból. Borika mindenkit ismer és őt is mindenki ismeri. Egész nap nem fogy ki az érdeklődő, figyelmes szóból és a régi, vásárlók is szinte úgy beszélgetnek vele, mintha családtag lenne. — Ja), Borika, ugye félre tenne nekem egy kenyeret? Nagyon kell sietnem, nem tudom megvárni, amíg megérkezik az áru. Képzelje, Peti leesett a lépcsőről, megütötte a térdét, el kell vinnem orvoshoz. A mami? Köszönöm, jól van. Akkor majd jövök. Bori- kám ... Az ehhez hasonló mondatoknak bárki fültanúja lehet, aki betér vásárolni az üzlethez. Azt is tapasztalhatja, hogy a mostoha körülmények ellenére mennyire szorgalmasan dolgozik Ponyi Jánosné. Udvariassággal és figyelmességgel pótolja, hogy az üzlet kicsi, nincsen raktár, csak annyi árut tarthat, amennyi a hajdani jármű belsejében elfér. Mégis nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki üres' kézzel távozzon. Gyakran rendel árut, hogy soha ne legyen hiánycikk az üzletben. Tudja, hogy a vásárlókra a fárasztó gyaloglás vár. ha valamit nála nem kapnak meg. Különösen télen és a nyári kánikulák idején nehéz a helyzete. Az áru megfelelő tárolása, megóvása ilyenkor fokozott gondot jelent. Arról nem is beszélve, hogy az autó- karosszéria nem a legjobb hőszigetelő, lélen sokszor fázik, nyáron pedig melege van az üzletben. — Az egyik legjobb boltvezetőnk — mondja róla Molnár Sándor, az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. — Havonta általában közel 100 ezer forint forgalmat bonyolít le, míg a hasonló üzletekben egy eladóra 60—70 ezer forint esik. Nemcsak a vásárlók szeretik, hanem a vállalatnál is megbecsülésre tarthat számot. Legutóbb a fel- szabadulásunk negyedszázados jubileumán kapott jutalmat... Tíz évnél régebben dolgozik a vállalatnál Ponyi Jánosné. A szakmát az élelmiszerkereskedelemben tanulta meg. Évek kitartó munkájával érte el, hogy a legjobb kereskedők között emlegetik a nevét. Hosszú ideje dolgozik ebben a kórházi autóbüfében. Szereti-e ezt az üzletet? A vásárlókat biztosan, a szűkös butikot talán kevésbé. Bizonyára együtt örül majd a környéken élő családokkal, amikor megnyílik a közelben az új. korszerű önkiszolgáló élelmiszer áruház, amelynek építése már megkezdődött.. . —J6 Rejtvény, vagy útbaigazítás? Mai műsor Kislányom betegsége miatt «tértién, a kése délutáni órákban arra kényszerültem, hogy néhány orvosi recepttel felkeressem a ,’yógyszertárai. szokásom szerint a Péczké Vzlethézhan leve közponKeves időm volt, stete» a dolgom. Az épülethez közeledve láttam, hogy belül egy lélek sem tartózkodik. viszont néhányon tanácstalanul álldogálnak az ajtó előtt. Odaérve, azonnal megértettem ta- oárstáUnságuk okát. A bejáraton <ábla függőt: leltár miatt zárva. Számomra ez ts gond volt, de megértettem, mint mindenhol másutt Is • szükségszerű eseményt. A hiba máshol volt. Ezt a tájékoztatást ugyanis .Jóindulatú út- haigazftás egészítette ki. Hogy rndja a kedves vendég, ha nem Itt, akkor hol Juthat a beteg számára oly fontos gyógyszerekhez. Végigolvastam és megtudtam-, a t/24- «* gyógyszertárban (?> Gondolatban végigfutottam a városon, s ügy döntöttem, mivel ezenkívül csak a vásártérről tudok, hát azt kerestem fel. Ügyit útbaesik. Ha mégsem az, akkor... Szerencsémre az volt a ifit-es. De mtt tegyen az a szerencsétlen vidéki, akt nem ismeri Így n terepet? Persze, hogy megkérdezheti, de miért ne tudná meg azonnal, valóban útbaigazító útbalga- zitás alapján. Mert Uyen természetességgel azt is kiírhatták volna, hogy Alfréd bácsinál, esetleg Juci néniék háza mellett. Akt Irta, annak természetes lehet, a tájékozatlannak viszont semmitmondó helymeghatározás az ilyen. Persze, nem rossz- indulatból, csupán túlzott szakmai precizitásból adódó figyelmetlenség szüleménye. Rejtvény. — útbáigazítas helyett. s- vkm — A maxi és a mini harcot vív a cipődivatban is. A vetélkedő különösen megmutatkozott a Düsseldorfban rendezett 2». európai cipőbemutatón. Fényképünk azt mutatja, hogy a csinos hölgynek a maxi tetszik KOSSUTH RADIO: S.W: Lányok, asszonyok. Szerkesztő: Balyó Mária. — 8.43: A Japán Kádlé szimfonikus zenekarának hangversenye a tókiói rádióból. — 1144: Rádió- színház. Az örök gond. Deck Fischer rádiójátéké. — 12.20: Zenei anyanyelvűnk. Tiszta forrás? Marosi Bálint műsora. — 43.20: Melódiakoktél. — 13.50: Mérnökök, szakmunkások a mezőgazdaságban. Simon Ferenc jegyzete. — 14.00: Kó- ruspódium. Az orosházi madrigál- együttes énekel. Vezényel Szokolay Bálint. — 14.13: Strauss: indigó —i nyitány. — 14.20: Kis magyar néprajz. — Szerkeszti Ortutay Qyula. — 15.30: Csak fiataloknak! Komjáthy György tánczenemüsora. —i IS.03: Rádióreklám. — 14.10: A világirodalom humora. Nincs többé hétfő. — 14.11: Szombat délután. Szerkesztő: Boros János. — 17.55: Oj lemezeinkből. Otto Klemperer Mozart-müveket vezényel. —, 19.25: Dupla vagy semmi. A Magyar Rádió játéksorozata az operamnzsika legyében, IV. — 20.251 Közvetítés a Pesti Színházból, a csók. Zenés vígjáték két részben. — 22.15: A kurdok földjén, Irakban. Forgács Marcell Utijegyzete, V. — 22.25: Táncoljunk! — 24.00: Hírek. Időjárás. — 040—1.54: Melódiakoktél. PETŐFI RADIO: 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — 11.50: Koczkás Sándor könyvszemléje. — 12.00: Kórushangverseny Bárdos Lajos műveiből. — 13.37: Glinka: Keringő- fantázia. — 14.00: Napraforgó. A Gyermekrádió órája. — 15.00: Mendelssohn; C-moll trió. — 15.30: Falvakban, mezükön. Szerkesztő: Kiss- pista István. — IS.00: Hírek. Időjárás. — 46.05: Orvosi tanácsok. — 17.45: Mire jó a súlyfürdő? — 18.10: Dalok Pálóczi Horváth Adám Otöd- télszáz énekek című gyűjteményéből. — 18.30: Zenés séta a BNV-n. •— 19.20: Jelentés az FTC—Pécs bajnoki labdarúgó-mérkőzésről. 19.24: Ami ázsiai Utijegyzeteimbűl kimaradt ... Eg az erdő ... Róbert László műsora. — 19.35: Jó estét, gyerekek! — 20.25: Jelentés az FTC i—Pécs bajnoki labdarúgó-mérkőzésről. — 20.33: Színes népi muzsika, i— 21.14: Rossini: A sevillai borbély. Kétfelvonásos vigopera. — 24.00— 0.10: Hírek. Időjárás. TELEVÍZIÓ: 9.00: Műsorismertetés. — 9.01: A múzsák neveletlen gyermeke. Az örök primadonna. (Ism.) — 10.05: A látott hal. Riportfilm. — 10.30: Csehov: Medve. Tévéjáték. — 11.05: Ki megy kihez? Kisfilm —. egy tévékészülék átadásának ürügyén. — 11,30—12.00: Vélemény — rólunk... — 14.28: Műsorismertetés. — 14.30: A front mögött. Magyarul beszélő lengyel tévéfilm. — 15.50; Karapan. Indonéz kisfilm. — 16.00: A miskolci filmfesztivál győztes filmjeiből. — 16.30: A természet arca a művészetben. — 16.50: Reklámműsor. — 16.55: Ünnepi könyvhét, 1970. — 17.35: Hírek. — 17.40: Tájak, varosok, emberek, Két évvel Salazar után. — 18.05: Jazzpódium ’70. — 18.30: A Tv jelenti. Aktuális riportműsor. — 1945: Cicavízió ... — 19.25: A „százhúszat verő szív”. !— 19.55: Szünet. — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Turpl úrfi. Magyarul beszélő amerikai rajzfilmsorozat. — 20.45: Spanyolul tudni kell. Komédia három felvonásban. — 22.40: Tv-híradó. — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 11.25: COOk kapitány nyomában, 9. (Ism.) — 13.40: Kosice — Holland sport nyári Rapan Kupa labdarúgó-mérkőzés. — 15.30: Kerékpárverseny-közvetítés. — 17.30: Klsfilmek. — u.oo: és 22.35: Tv-híradő. *-< 19.50: A Lamberene-expedlctő. — 20.10: Eszi- rádműsor. — 21.10: Sherlock Holmes és a halálos nyakék (NSZK. bűnügyi fihn). — 22.45: A te kortársaid (szovjet zenés film.) ŐSZ FERENC* NYOMOZ A VÁROS XVI. — Szeretnénk megnézni a fogdát — jelentette ki az i egyik srác. — Most pedig kérem önöket, hogy maguktól menjenek el. szeretném, ha ehhez nem kellene segédletet adnom. Elsőnek Terebesi indult el, de az ajtóból visszaszólt: — Szóval, visszajönnek a régi módszerek? Kovács úgy tett. mintha semmit sem hallott volna. Sípos lépett be. kinyitotta a száját, de Kovács rászólt: — Ha nekem most engedélyt kér . — Nem kérek... — Mit akar? — Beszélgetni... — Miről? — kérdezte gúnyosan Kovács — Mit tetszene szólni a szatír témához — Na bökje ki, mit akar? — Azon gondolkoztam, hogy a fickónak mégis csuk \s. egyetemen kell lenni. Á két lány egymástól függetlenül mondta. Kérek engedélyt, hogy még egyszer utánanézzék a hiányzóknál?. — Tőlem — legyintett Kovács és beszólt az ügyeletesnek; — Lemegyek a Levendulába egy kávéra. — Csókolom, Lillácska . Egy kávét — lépett a gép íle. — Igen — mondta Lilla, még mindig a seszínű iskehajával. es fel sem nézett. — Haragszik rám? — kérdezte Kovács. — A világra Meg minden rohadt férfira! — Szerelem? Kiheveri . — Nyugi Már kihevertem . — Akkor mosolyogjon! — Mosolyszünet van! Maga is férfi. Lacika Ahogy v jobban megnézem, nem is olyan utolso — Aztán odaát a pénztárosnak: -Jula nénit Ha az egyetemről kesjzonvns Anda Károly, mondja meg neki, hogy ,i- ik itt. _ c. .gy tenni Ma az illető — Mégha az lenne. Eleinte én is azt hittem, mer olyan Jő fazonja volt. De egy csóró. Egész nap a pincében szereli a csöveket, meg a kazánt... — De legalább csinos? — Az, .Jó alakú, vállas, kisportolt! De fújok rá... Hé Lacika.. Itt a kávéja... Megbolondult? Itt mindenki begolyózik már — mondta Lillácska és hátrament az öltözőbe. Visszajött, elmosolyodott, megitta Kovács kávéját és a tükörben megnézte szép, bogárfekete haját. — Ide figyeljen, Zsoldos elvtárs! — rontott rá a fiúra a kollégiumban Kovács hadnagy. — Hányán dolgoznál? maguknál az egyetemen xnelósok, meg mindenféle segédszemélyzet? — Mit tudom én! Sokan! — Ezek természetesen a tegnapi soraimzon nem voltak jelen. — Persze, hogy nem. — össze kell rántani őket.. Keressek meg bucit és Ildikót. Telefonált a kapitányságra. Kért néhány rendőrt és Farkastól engedélyt kért az akcióra. — Rendben. Lehet, hogy én is kimegyek. — Zsoldos elvtárs. Szedjen össze néhány fiút. hogy senki se mehessen el. Közben a személyzeti osztályról lehoztál? a névsort. Néhány diák pedig a munkahelyekre telefonált: — Mindenki jöjjön fel a kollégiumba. Szakácsok Is. Karbantartók Is. Mire Farkas kiért, együtt állt a társaság. Előkerült Saci is, de Ildikót nem találták. Sorra olvasták a bérlistáról a neveket. Mindössze hárman hiányoztak. A fűtő, aki nem hagyhatta el a kazánt, egy villanyszerelő, aki Iskolán van és Anda Károly ... — Hol van az az Anda? Tud valamit róla valaki? Az emberek hallgattak. — Ez nem érdekes — mondta Kovács. — A Lillácska fiúja. Mellette pedig nem jut ideje szatírkodni . — Köszönjük emberek — oszlatta szét a társaságot Farkas — De hol lehet Ildikó? — Délfelé a pincébe láttam lemenni — szólt az egyik fiú — Mit kereshetett ott? — kérdezte Kovács. — Mutassa. merre ment? Lementek a pincébe Csal? a fűtőtestei? csövet húzódtak itt. és néhány ismeretlen rendeltetésű kábel. Alig találták meg a villanykapcsolókat. Kovács hosszú folyosókon rohan i végig. Egy kanyar után egy ajtó fénvesíkja látszott. ..Vízvezeték«'.erelők” — hirdette egy tábla Kovács >eny'.ott — Ildikó egv széken ült veit szemben egy csinos férfi. — Laci! ö az! Fogjatok le! Anda Károly nem is nagyon ellenkezett. — Azt mondta, hogy megöl, ha elárulom — sírta el magát Ildikó. kézibilincsben kísérték a fiút a kocsihoz. — Beteg vagyok... — kezdte már a kocsiban. — Egyszer srác koromban nagyon hazavágott egy nő. Irtózatosan fájt. Azóta én nem tudok rendesen közeledni hozzájuk. Ha rámjön ez a bosszúvágy, akkor nem vagyok normális.. És most majdnem rendbejöttem. Találtam egyet, azt hittem, ez az igazi, de ez is hazavágott. De megbosszulom — vicsorgott. — Mondják meg annak a presszótündémek, hogy kijövök én egyszer. — Gratulálok — mondta Farkas. — Látod, mégis sikerült.. — Nem nekem, Ildikónak — mutatott a lányra Kovács. — Hát a fiút én egyből t'eiviszem Pestre — búcsúzott az őrnagy. — Azért egy feketét a Levendulában megíszunk! És milyen a kisváros? A hír már megelőzte őket. Ojra kisegítőt kellett hívni a Halászkertből. Már azt is tudták, hogy Ildikó találta meg a szatírt, ő jött a nyomára. Utána ment a pincébe, de Anda észrevette, és rá akart ijeszteni. Ambrus úr felállt és gratulált, Terebesi úr lefényképezte Ildikót. — Megengedi, hogy a kirakatomba tegyem? — kérdezte. Lillácska sírt egy sort, aztán elcsodálkozott, aztán hamarosan, — mint a nap kiemelkedő személyisége, a történet kulcsszereplője, hajat cserélt. Ezúttal a démoni vörös kontyost. És természetesen nem lenne kerek a történet, na nem futna be Kerekes Gergely bácsi. — Bort! Mindenkinek! Toljuk össze az asztalokat. Te is gyere, te vén reakciós — intett Ambrusnak. Aztán Farkashoz fordult! — Tudtam én, hogy nem csaptatok be Csak a konspiráció kedvéért vezettetek félre. Nehogy locsogjak . . Igazatok van. Az ilyen vénember mór csak beszél, meg álmodozik. És én azt sem bánom, ha kinevettek, akkor is kimondom mire vagyok. Azt szeretném még elérni, ha a városunk emberei nemcsak a rossz elleni. hanem a jóért való harcban is ilyen egységesek é; áldozatkészek lesznek. Persze, lehet. hogy én naiv vagyok . Erre igyunk! — Azt hiszem egy kriminek ennél több tanulsága nem is kell, hogy legyen. Ez utóbbi mondatot azonbe már a krónikás rótta a lap aljára, aki ezúton is kösz«- mindazok szíves türelmét, akik az olvasásban idáig e! j jutottak . .. (Vege) J
