Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
Mi történt szanálás óta a RIOLEX-nél? Korábban hírt adtunk arról, hogy a Nógrád megyei Tanács RIOLEX Építőanyagipari Vállalatánál az elmúlt évi veszteséges gazdálkodás miatt szanálási eljárást folytattak. A tulajdonos, a megyei tanács magára vállalta a csaknem két és fél millió forintos veszteség megtérítését, ugyamaikkor a végrehajtó bizottság határozatban kötelezte a vállalatot és a felügyeletet ellátó osztályokat, hogy biztosítsák az 1970. évi eredményes gazdálkodást. Az építőanyagra igen nagy szükség van, tehát erre a vállalatra is. Ezért született ilyen döntés. Mi történt azóta. hogyan láttak munkához a vállalatnál? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Paróczai Pétert, a megyei tanács ipari osztályának főmérnökét, a vállalat megbízott igazgiatóját. r Uj vállalati Mserveset — A vállalat gazdasági és mozgalmi vezetősége már elkészítette az . idei évre szóló fejlesztési tervét, amit igen részletes felmérő-, elemzőmunka előzött meg. A terv egyik leglényegesebb vonása, hogy először az új vállalati szervezet kiépítését kell megvalósítani. A műszaki apparátust már kialakítottuk. Felelőse van a termelésnek, a gyártmányfejlesztésnek. Igazgatói felügyelet. alatt dolgozik az anyag- és áruforgalmi osztály. Korábban itt volt talán a legtöbb gond. Ök az anyag- gazdálkodáson túl az értékesítést, szállítást fogják össze — válaszolta a megbízott igazgató, majd így folytatta: — Adminisztratív vonalon is tettünk intézkedéseket. Megszervezzük a pénzügyi, számviteli csoportot. Korábban sok probléma volt a társadalmi tulajdon védelmével, ezért létrehoztuk az üzemrendészetet. A személyzeti és munkaügy* részleget is átszervezzük. Alapvető feltételnek tehát a vállalati szervezet jó kialakítását tekintettük és ezzel párhuzamosan természetesen a termelést is korszerűsítjük. — Milyen intézkedések történtek a termelés átszervezés — Ügy oldottuk meg a problémánkat, hogy a korábban ott dolgozókait áthelyeztük a helyi építésvezetőségünkhöz, itt keresetcsökkenés nélkül, gazdaságosan tudjuk számukra a foglalkoztatást biztosítani. A foglalkoztatás érdekében A telep tehát pillanatnyilag áll Pásztón. Ennek költségkihatásai is vannak, s egyáltalán mi lesz a jövője? — Itt akarjuk megvalósítani többek között a bitumoperlit gyártását. Ez végeredményben egy új, könnyű építőanyagipari termék, hőszigetelő födémelemek készülnek belőle. Piaca már most biztosított lenne, és az általunk elvégzett számítások szerint gyártása gazdaságos. A beruházási tervdokumentáción már dolgozik a vállalat műszaki osztálya. A tufa hasznosításával kapcsolatos kísérletek is tovább folynak, s ennek eredményétől függően később, ugyancsak itt akarjuk megvalósítani a tufablbkkgyár- tást is. A másik legjelentősebb gyártótelepünk a vízválasztói salakblokküzem. Az alapvető gépek rekonstrukcióját már nagyjából elvégeztük, s a ce- mentszállítástó] függően, havi 200 ezer darabos gyártást tűztünk célul. Ez havonta mintegy kétmillió téglaegységnek felel meg. Értékesítési gondjaink nincsenek. A gyártástechnológiát módosítottuk, gazdaságosabbá tettük. Itt már gazdaságosan termelünk. Júniustól ez a telep már havi programozás alapján gyárt. Munka tehát van, és különösebb munkaerőgondunk sincs. Június végiére egyébként ehhez a gyártóüzemhez csoportosítjuk át a vállalat központját is. Zagyvapálfal- ván, jelenlegi központunkban túl nagy a zsúfoltság, és nem jó az, ha valamennyi telepünktől távol vagyunk. Egyrészt ezért, másrészt, hogy szociális szempontból is normális körülményeket teremtsünk, a központ dolgozóinak és a jelenlegi épületeket átadhassuk a Vegyesipari Játékét, szemetet Kordtunk ki. Megtisztítottuk az érlelőteret. a kötélpályát kijavítottuk. Sajnos, a gépi berendezéseknél még ma sem megnyugtató a helyzet. Hogy nem jobb, annak egyelőre anyagi eszköz hiánya is van. Ez tehát további feladatokat jelent. — A vállalatnál két építés- vezetőség dolgozik, Szécsény- ben és Pásztón. Mi újság az építkezéseknél ? — Építőipari kapacitásunk évi mintegy 23—24 millió forint értéket jelent. Munka van az építésvezetőségek számára, hiszen teljes kapacitásuk lekötött már. Az építkezések előkészítését, programozását központilag erősítjük. Ez azt jelenti, hogy szigorúbb anyag- gazdálkodást, technológiai előírásokat alkalmazunk, és természetes, hogy az építészeti anyagelszámolás, -ellenőrzés rendszerét is fejlesztjük. Ezt tesszük egyébként üzemünk egész területén. — Ma már alkalmaztuk a szerződéskötéseknél, a különböző szabályozókat. Az eddig elkezdett és a jövőben kezdődő munkákat is felülvizsgáljuk és ahol hibát látunk, azt kijavítjuk. Eddig az építőipari részlegek idei munkájával kapcsolatban még nem volt probléma — mondotta Pa- róczaí Péter, Szerényen• egymilliós nyereség — Szanálás után, a meglevő gondok megoldásában a kezdeti lépéseket tehát már megtették a RIOLEX-nél. Sokat kell azonban még tenniük ahhoz, hogy oéljukat elérjék Szerényen, egymillió forintos nyereséget tervezett a vállalat erre az évre. Egyelőre azonban még 3,5 millió forint hátráliéklkal küszködik szállítóival szemben, amit ki kell gazdálkodniuk. Szállítási hátralék nincs. Az építőrészlegeknél sincs határidő-elmaradás, és ez biztosíték is arra, hogy kilábalnak a gondokból. Legutóbb erről tárgyaltak egyébként a vállalatnál ösz- szehívott aktivaértekezleten is. Bodó János Romhányl gondok Elfogynak a tsz-tagok Szófeimondásáiról, őszinteségéről ismertük meg Kollár Jánost, a romhányi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnökét. Amikor népszerű dolog volt a nagyszabású komplex talajvédelmi tervet egyértelműen magasztalni. ő már bátran felhívta a figyelmet néhány nehézségre. így többek között a tervek követelményei és a gyakorlati lehetőségek közötti ellentmondásokra. Az élet őt igazolta: a valóságban képtelenek betartani az OMMI vetésszerkezeti előírásait, pedig szövetkezetükben elsőként hajtották végre az erózió elleni küzdelem jegyében a sokoldalú talajvédelmet és talajjavítást. Van vad, nincs gép Kétezemégyszáz holdat számlál a közös gazdaság, s ebből a szántó területe valamivel meghaladja az 1700 holdat. A beszélgetés mindjárt az elején néhány nehézségre mutat rá. — Nincs munkaerő a kukoricához. Így azután inkább kalászost termesztünk helyette. — Sok a vad, gyakori a vadlkárosíitás. Ez is a kukorica termesztése eilen szól Az erdők közelében tönkremegy a vetés. — Hiányzanak a nagy lejtőkre alkalmas, megfelelő gépek. — Ha így haladunk, elfogynak a tsz-tagok. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Romhányban a szövetkezet vezetői és a tsz- tagok csak sopánkodnak. Az élet nem áll meg, a küzdelem folyik szakmai és társadalmi síkon egyaránt. A szövetkezet vezetői foglalkoznak a fiatalítás gondolatával, de azt is látják, hogy ennek megvalósítása nagyban függ a tsz gazdálkodásának korszerűsítésétől. Éppen ezért milliós összegeket tartalékoltak gépvásárlásra, csakhogy, mint panaszolják, nem kapnak megfelelő gépet Pótkocsira. rotációs fűkaszára, silógépre, rendsodróra, többféle alkatrészre lenne szükségük. S bizony még traktorosban is hiány lesz lassan. — A traktorok az emberekkel együtt megöregedtek — mond ja a tsz-etaök. Azután a szakosított telep építése is elviszi a beruházási összeg egy jelentős részét, ezért kombájnt, traktort már csak hitelből tudnának vásárolni. Csirke és tehén Éppen a isz-tagság fiatalítása érdekében is fontosnak tartják a gazdasági épületek berendezésének gépesítését. így például a korszerű szarvasmarhatelepen, ahol év végéiig a tehénállományt kétszázra emelik, nagyfokú gépesítésit valósítottak meg. Gépesítették a takarmány-előkészítést, a trágyalehúzást ós már mindenütt géppel fejnek. Korszerű elletőistállót, a majorban fürdőt és öltözőt építenél^. Az állomány tbc-mente- sített, vezetik a törzskönyvet is. — Van egy új ágazatunk: a baromfi — hívja fél a figyelmet a fejlődés irányára Kádár Zoltán, főállattenyésztő. Mint elmondotta., az első rotációval, mégpedig G—65- ös hiúshiibrid alapanyaggal február 26-án kezdték meg a csáibenevelést. Az első tízezer rántani való csirkét 53 napi nevelés után adták le, de az akkorra már valójában nem is volt rántani való, hiszen a darabonkénti átlagsúly egy deka híján elérte a 140 dekát. — Mennyi takarmányt használtak fel? — Egy kiló hőst 2,54 fcütou gnamm takarmányból áHíútot- bumk elő. — És volt-e rajta nyereség? — A tiszta nyereség minden kiló csirkehús után több mint öt forint. Érdemes tehát a esirkeneveléssel foglalkozni. Mindez nem jelenti azonban azt, hogy felhagynának a szarvasmarha-állomány növelésével. H4- romszázasna kívánják feltölteni a tehenészetet, mégpedig saját nevelésű üszőkből. Még az idén 65 elóhasi üszővel növelik a létszámot. Minden összefügg Az állattenyésztés egyik legjelentősebb üzemága a szövetkezetnek. A tsz-tagok terve ós munkája a főcél köré csoportosul. 1# például a tehenészetben nagyon ügyes fe- jőassaonyokat alkalmaznak. Nem mindegy, hogy miképp kezelik a tejet, hiszen ezzel tervük van. Korszerű tej házukból ugyanis szeretnék félliteres és literes „polipakk” csomagolásban útnak indítani a járás iskoláiba a tejet. Egy _ tanulót már be is iskoláztak a tejkezelési szakközépiskolába. — Az agronómiának — veszi át ismét a szót az elnök — nagyon körültekintő szervezést kell végrehajtania, hogy a növénytermesztés ki tudja szolgálni a tehenészetet, ju- hászatot és a baromfitelepet. Ezzel függ össze, hogy az OMMI közreműködésével táblánként megvizsgálták a gazdaság földjét és ennek megfelelően módosítást hajtanak végre a korábbi táblésátásom. — Foglalkozunk a háztáji férőhelyek hasznosításaival is, — Mégpedig milyen félté, telekkel? — A háztájiban állítanánk elő árutojást és tenyésztojást. A tsz adná az alapanyagot, takarmányt, technológiát — az ólat, istállóit pedig a tsz- tag. Romhányban tehát, az egykori erodált, elhanyagolt talajon nagy erőfeszítések árén mind szilárdabb alapjait rakják le egy virágzó gazdaság, nak. De mint az elnök többször is felhívja erre a figyelmet: mindez nem megy könnyen. Lakos György vétó Vállalatnak. Drágább a leves mint a hús — A pásztói telepen például időlegesen leállítottuk a salakblokk gyártását. Itt ugyanis a nagy távolságra történő salakszállítás miatt a gyártás önköltsége nagyobb volt az eladási árnál. Egyrészt ezért, másrészt azért szüneteltetjük a termelést, mert a számunkra biztosított cement csak egyik telepünkre elegendő, és éppen ezért ott gyártunk, ahol az alapanyag helyben van. — Mi lett az ott dolgozókkal? — Korábban a vízválasztói telep szinte romhalmaznak látszott. Mit tettek rendezése, a munkakörülmények javításáért? A gépek, berendezések elég elhanyagolt, rossz állapotban voltak. Sikerült-e ezen a helyzeten megnyugtatóan változtatni? A munkakörülmények javítása — Vállalatunk dolgozói társadalmi munkában is segítettek a terület rendezésében. Mintegy 300 teherautó törmeA természet muzsikusa A Nap hazatér Htjából, erdei virág illatát küldi felénk az esti szellő, amikor rázendít dalára legékesebb hangú muzsikusunk, a fülemüle. A pacsirta, rigó s a többiek megszólalása csak sejteti, a fülemüle pedig ünnepli a tavaszt. Hosszú, fáradságos útjáról visszatérve szinte nem is tart pihenőt, azonnal hirt ad érkezéséről. Amilyen fönségesen szép az éneke, olyan egyszerű ruházata. A bokrokhoz, környezethez hűségesen ragaszkodik, s szinte bizonyos, hogy a kertünkben mindig az, annak ivadéka fészkel, amely ott látott napvilágot. Emberemlékezet óta a költők is magasztalással telve írnak róla, az „édes ajkú” madárról, csalogányról, melynek dalában annyi tűz, szenvedély, féltés, barátság, édes kedveskedés, szerénység, mesteri változatokban cseng felénk. . » A kedves kis muzsikus közel férkőzött érzelemvilágunkhoz, s megnyerte ro- konszenvünket. Igazán nemes madár, előkelő egyszerűségében, kecses tartásával, fürge, de mindig megkülönböztetett mozdulataival, köny- nyed röptével, utánozhatatlan énekével. Dalával ki versenyezhetne, mikor még nagy költőnk is kérdi: „A természet pompás színpadán A primadonna a kis fülemile: Ki volna, énekesnők! köztetek Merész versenyre kelni ő vele?” Mindezt akkor értjük meg igazán, amikor csendes éjjel, holdvilágnál is halljuk szűnni nem akaró dalát. Mi volna a liget fülemüle nélkül, mi volna az erdő szavak nélkül? ' -------------- Dr. R. M. \ B NV-1070 Mozaikok a vásárról A vásár egyik érdekessége: az Apolló—10 holdkomp Az Idén minden eddiginél gyobb szabású Budapesti Nemzetközi Vásár. Harminchárom ország, kétezernél több kiállítója kért helyet árúi számára a lassan-lassan kicsinek bizonyuló vásári területen. A táncdalok, reklámszövegek feleselnek egymással a hangszórókból, soknyelvű hangzavar kíséri a látogatók lépteit. A külföldi kiállítók egyik pavilonjában Philips képmagnó látható. A nap minden szakában > népes csoportok tolonganak körülötte.' Tulajdonképpen nincsen benne semmi különös. Mindössze egy Minivizor nagyságú televízió és egy hazai magnetofonnál nem nagyobb Eelvevő és lejátszó berendezés az egész, de nálunk még újdonság. Néhányan tanakodnak, hogyan veszi fel a képet és a hangot, és mi történne, ha leállítanák a készüléket? A kiállító személyzet közül valaki lenyomja a zongora- billentyűt. Éppen egy néger együttes énekel a képernyőn. A hang elhalkul, a mozdulatok megállnak. Nyomban megfogalmazódik bennem egy reklámmondat: „Csák egy gombnyomás és unalomig néz. heti kedvencét! Vásároljon képmagnetofont !” Csak még egy kicsit korai lenne vásárlókat toborozni... Bár, ha azt vesszük, hogy mennyi mindent reklámozunk, amit nem kapni, egyel több, vagy kevesebb, már nem számít... * A könnyűipari pavilonban naponta ezrek és ezrek csodálják meg a különféle ruhakölteményeket. A földszinti részen ötletes cipőrevűnek lehetnek szemtanúi az érdeklődők. A terem közepén félte; hetően dobogó húzódik végig, amit két oldalról bemutató vitrinek kereteznek, a kulisszák a dobogón táncoló ifjú lányoknak csak a lábait engedik látni Igen, szól a zene és a dobogón táncos női lábak vonulnak végig, itt-ott, elvétve, néhány férfipartner lábaival elegyedve. Tévedés ne essék, ha valaki, aki már járt a vásáron és magától nem jött volna rá: nem lábbemutató színhelye a könnyűipari pavilon. A cipőipar legújabb modelljei masíroznak a figyelő tekintetek előtt. Dobbantanak, forognak a lányok a vérpezsdítő zene ütemére. Mindenki láthatja, hogyan nyű- vik és szaggatják a cipőt, mégis, amikor a dobogó végére érnek ugyanolyan jók, mint amikor a lábukra húzták. Ez is bizonyítja, hogy a magyar cipőipar előtt már nincsen lehetetlen. Tud az jó dolgokat csinálni, ha akar. Strapabírók ezek a cipők! De kedves férfitársak, tegyük a kezünket a szívünkre, hát ki nézi itt a cipőket?... * A megnyitó idejére váratlanul beborult az ég, jeges szélrohamok söpörtek végig a vásáron. Délutánra időnként még az eső is eleredt, amit a meteorológusok általában úgy szoktak bejelenteni: „szórványos esők”. De akinek a hideg cseppek nyakába potyogtak, korántsem vigasztalódott meg ettől a nyugtató jelzőtől. A megnyitóra özönlő vásárlátogatók fázósan burkolóztak a sem eső, sem szél, se hideg, se meleg ellen nem óvó orkánkáfcátjaikba. Egy kis epizód a vásáron ismét tanúbizonyságát adta, mennyire szeszélyes jószág a szerencse és a népszerűség. Még az ipar és a tudomány józan világában is sokszor csak a véletlenen múlik: kit tüntet ki jelenlétével és kitől vonja meg a bizalmát. A cudar idő hatására egyik percről a másikra ugrásszerűen megnőtt egy árucikk tekintélye a vásárlátogatók előtt. Egy osztrák cég nagy teljesítményű ipari hősugárzókat állított ki, amelyek hatalmas üzemcsarnokok fűtésére használhatók. Ki gondolta volna még akár néhány nappal korábban is. hogy ez a gyártmány a szakembereken kívül valakit is érdekelni fog? Az egyik hősugárzó lankadatlan ontotta a meleget. Közvetlen környezetét állandóan embergyűrű vette körül. A látogatók érdeklődtek és melegedtek. így vált a kiállítás első napjának legnagyobb figyelmet kiváltó gyártmányává a hősugárzó. Valaki enyhe akasztófahumorral meg is jegyezte az álldogálók között: „Micsoda szervezés! Fűtik a vásár területét...” Kiss Sándor NÓGRÁD a 1970. május- 28., csütörtök 3
