Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-21 / 117. szám
A több lakásért Tervek az Epito és Tervező Ktsz-nél Évente 200 lakással lehetne többet |A népszámlálás után Nógrád megye népessége és lakásállománya Trrény-ben és HorpArson a nők «ráma Á legutóbbi rendelet óta központi kérdés lett a lakás. Többet kell építeni, felújítani és tatarozni, mint eddig bármikor. Az anyagi erő mellett sikerül-e biztosítani a technikai feltételt, elegendő kapacitást ehhez? Az építőket már ez a kérdés foglalkoztatja leginkább. Az állami, tanácsi vállalatok mellett a szövetkezeti építőiparra is nagyobb feladat hárul a jövőben. A velük szemben támasztott igények is nagymértékben növekednek. Vajon hogyan láitják ezt a kérdést? Mit kívánnak termi, és milyen elképzeléseik vannak? A Salgótarjáni Építő- és Tervező Ktsz vezetőit kerestük meg ezekkel a kérdésekkel, és a következőket tudtuk meg Földi János elnöktől és Zs&ri Lajos műszaki vezetőtől. Tavaly a szövetkezet 68 új lakást adott át, és volt áthúzó építkezés is. Az idén 180 lakás átadása szerepel a tervben. Ebből 100 társasházak- ban, a József-platói részen épül fel. Huszonnégy lakás a KISZ-lakótelepen. Huszonkét lakás épül a művésztelepein és Baglyasalján. Egyedi családi ház építésére is kaptak megbízatást, 34 lakás így épül »- fel különböző területeken. A munkát úgy kell végezni, hogy a József-platón még újabb 80 lakás építkezését megkezdjék, de ezek átadására csak a jövő évben kerül sor. — Zagyvapálfalván az úgynevezett Brezinán tárgyalunk újabb lakások építéséről. Itt egyelőre 200 lakásról van szó, amit 73-ig kellene felépíteni — mondja az elnök, majd így ■ folytatja: — Lakásépítésről eddig még nem mondtunk le. Az igényeket fogadni tudtuk. De az új rendelet hatásara nyilván még több lesz az igény, amire fel kellené ké szülni. A lehetőségiekről már tárgyaltunk, sőt próbálkoztunk is munkaerő-szerzéssel, de ez nagyon valószínűtlen. Ha lesz is a munkára jelentkező, az nagyon kevés, tehát a fejlesztésnek ezt az útját nem tartjuk járhatónak. Oj technológiára lenne szükségünk, technikai fejlesztésre, hogy a meglevő létszámmal több lakást építhessünk. — Velünk szemben nagyobb lesz az igény a lakások felújításában, tatarozásában is, és erre Is számítani kell. Ilyen irányú tevékenységünket a mai technikai, technológiai színvonallal csak a lakások számának csökkenése árán biztosíthatnánk. Nem szeretnénk Ilyen helyzetbe jutni. Van más elképzelésünk — mondja az elnök, és itt a műszaki vezető veszi át a szót. — Két hete Egerben jár- tppk egy építési bemutatón. A szövetkezet műszaki vezetőd részt vettek ezen a tanulmányúton. Itt egy új magyar találmányt, az alagútzsaluzási módszert mutatták be. Ennek a íémzsaluzásos módszernek az az előnye, hogy a házépítésnél szinte fölöslegessé teszi a kőműves falazó- és vakolómunkát. Igen nagy mértékben növelhető vele a termelékenység. Ha. sikerülne ilyen komplett berendezést szereznünk, a jelenlegi létszámmal is lényegesen tudnánk növelni lakásépítő kapacitásunkat. A tanulmányt már elkészítettük és felsőbb szerveinknek elküldtük. Számításaink szerint 11 millió forintból be tudnánk szerezni a szükséges betongyártó berendezést, a szállítóeszközöket és a szükséges darut is. A telepszerű építkezéshez nagyon jó lenne itt nálunk, ahol köztudottan, házgyárra egyáltalán nem számíthatunk. Erre a célra fordítanánk szövetkezetünk fejlesztési alapját és természetesen, szükség lenne még némi segítségre, alkalmas hitelre is. Viszont évi 200 lakással többet tudna felépíteni szövetkezetünk, és az előkalkulációs számítások szerint 5 százalékkal esökkemthetnénk egy-egy lakás építési költségeit a jelenleg alkalmazott középblokkos módszerrel szemben. A berendezéshez csak néhány főnyi többletre lenne szükség, s ha ugyanakkor eddigi kapacitásunk is rendelkezésre állna, több jutna lakásfelújításra, tatarozásra — mondta a műszaki vezető. A néhány napja hivatalosan is megjelent rendelet óta tehát már megtették az első lépéseket a Salgótarjáni Építő és Tervező Ktsz-nél, hogy felkészüljenek a nagyobb igényekre. Mindenképpen dicsérendő ez a frisseség. Bodó János A megye jelenlevő népességének száma — az 1970. január 2. és 12. között végrehajtott népszámlálás előzetes adatai alapján — meghaladta a 241 ezier főt. A növekedés a felszabadulás előtti utolsó (1941. évi) népszámlálás adataihoz viszonyítva mintegy 30 ezer, az 1960. évi népszámláláshoz képest azonban csak 5,4 ezer fő. Az elmúlt 30 év népesség- száim-véltozása három, élesen eltérő szakaszra osztható. 1941 és 1049 között a lélek- szám — a mintegy 4—4,5 százalékos háborús veszteség és egyéb elvándorlások következtében — csak kis mértékben, 1,7 százalékkal nőtt és még a 215 pzret sem érte el. A következő évtizedben (különösen annak első felében) a természetes szaporodás ugrásszerű megnövekedése, és a viszonylag kismérvű elvándorlás hatására a megye Lakosságának száma gyors ütemben nőtt és 1960. január 1-ém már megközelítette a 236 ezer főt. A harmadik szakaszban — az 1960. január 1-ét követő évtizedben — a tendenciák ismét lényegesen megváltoztak. A születési arányszáiín 1965-ig évről évre csökkent, (ebben az évben már a 4 ezreléket sem érte el), majd két évi emelkedés után ismét lassú hanyatlás kezdődött. A halandóság ugyanakkor — az országos tendenciához hasonlóan, az öreg korúak növekvő arányával összefüggően — megyénkben is nőtt. Az ellentétes irányzatok együttes hatására az ezer lakosra jutó természetes szaporodás az előző évtizedhez képest nagymértékben romlott és még az 50 főt sem érte el. Ezzel egyidejűleg — mivel a főként a salgótarjáni medencére korlátozódó Iparfejlesztés a mezőgazdaságból felszabaduló és egyéb munkaerő-feleslegét a megyében lekötni nem tudta — az elvándorlás olyannyira megnőtt, hogy aránya egyes években meghaladta a természetes szaporodásét. (A belső vándorlás országosan általában lanyhult, és csupán Nógrád megyében haladta meg az előző évtized arányát.) Az előbbiekben vázolt tendenciák együttes hatására a miegye lakossága az elmúlt évtizedben csak lassú ütemben nőtt. és léiekszáma szerint továbbra is az ország legkisebb megyéje. A népsűrűség — a 2544 négyzetkilométeres megyeterületre számítva négyzetkilométerenként 95 fő. (Az. 1960. évi népszámlálás Idején 93 fő volt,) Az elmúlt 10 év alatt tovább folytatódott az urbanizáció, amit legjobban az jellemez, hogy a két város lakossága 1960 és 1970 között a természetes szaporodás következtében mintegy 1700. a beköltözések következtében pedig (a bevándorlások és elvándorlások egyenlegeként) több mint 5 ezer fővel nőtt. A községek népességének fogyása általában minden községkateg.riát érintett, de különösen a kis lélekszámú községieknél volt erősebb, amit az is igazol. hogy az ezer főn aluli népességű községek száma 1980 és 1970 között 53-ról 58-ra nőtt, és jelenleg 18 község léiekszáma még az 500 főt sem éri el, (Az átlagos népességszó n ezeknél a községeknél cs< k 340 fő.) Járásonként a népesség számának csökkenése pásztói és baLassagyarmí járásnál volt a leginagyol mérvű (3,8, illetve, 2,8 sz zalékos), de csökkent , a réts t gi járás léiekszáma is. A nők száma megyónkb n 1,970. január 1-én mimte y 5200 fővel haladja meg a fé ■_ fiakét. ezer férfira átlagos n 1044 nő jut, ezetn belül azo i- ban viszony 1 ag széles sikáló ú szóródás van, A két szél ő érték Terény, illetve Horpái s, Az előbbinél a nőik szán a 26,9 százalékkal meghaladja a férfiakét, az utóbbinál ugya akkor 8,6 százalékkal a » k száma kevesebb. (Hason c tendencia van még továb )i 30 községben.) A népszámlálással egyi b1 végrehajtott lakásösszeír tí előzetes adatai szerint am? gye lakásállománya 1970. j nuár 1-én 72 561 volt. vágj a nagymérvű szanálás köve keztében tíz év alatt esi 1 mintegy 7300-zal (11.2 száz lókkal) nőtt. (Az országos á lag 14,5 százalék, és a növ kedés üteme csupán 8 megy ben volt alacsonyabb, mii Nógrádiban,.) Az a tény, hoj a lakások számának növek elése felülmúlta a népes® számának növekedését, 1 nyeglében a lakásviszonyt javulását jelenti, mivel száz lakásra jutó népes® száma az 1960. évi 381-r 332-re, ezen belül a városo ban 335-ről 320-ra csokikéi Megyei szinten az arányt körülbelül megegyeznek országos adatokkal, a megy« közel feléiben azonban a mi taitószám kedvezőbb, mi' Nógrádbain, Újabb „holdk őzet” A Szovjetunióban, az Uszty- Xamcsatszk környéki hegyekben xenolitot találtak a geológusok. Az első látásra „holdbéli kövekre” emlékeztető drága ásvány csak ritkán fordul elő a Föld mélyében. A félig áttetsző xenol tot az jellemzi, hogy a sí padt holdfényhez hasonlói í világít. A xenolitból gyöny rű ékszereket, kis mérefl képzőművészeti alkotások, — szobrocskákat, különbösiJ figurákat — lehet készíteni. ŐSZ FERENC: NYOMOZ A VÁROS F1" Vili. Farkas őrnagy, aki megunta a kisvendéglőben való ücsörgést, megtorpant a csodálkozástól. A lány nem közülük való. Ki lehet? Csak nem igaz a vicc, amit a városban terjesztenek, hogy egy csomó asszony az erdőbe jár, hátha találkozik a szatírral. Egy ideig messziről nézte a lányt. E> vizsgálódásban nem tudni mi volt az erősebb szempont, a férfié, vagy a nyomozóé. Ne is kutassuk. Lényeg az, hogy győzött a nyomozó, akinek terveibe ez a lány nem szerepelt. Elindult felé. Lassan ment, nehogy megijessze. A lány felnézett. Szeme se rebbent Sőt, mintha egy kicsit elmosolyodott volna. Legalábbis Farkas így látta. Aztán leiemelte a fejét és várakozón' nézett rá. Az őrnagy mellé lépett: — Mit keres itt a kisasszony? — kérdezte, de a mondatot be sem fejezte, amikor érezte, hogy a lábát megrántja valami és elesik. A következő másodpercben a szomszédos bozótból három markos egyetemista ugrott elő. — Szóval, te vagy az? — kérdezte az egyik. — Az anyád — folytatta a másik és ütni akart, de leintették: — Várj! Szólni kell Zsoldosnak! Ő a parancsnok! Síp harsant. Közlőén az egyetemisták összekötötték a kezét is. A sípszóra futva közeledett Zoltán. Es mögötte néhány munkásőr. Egy másik irányból — szintén a sípszóra, Csontos, és két, erdésznek öltözött rendőr. Zsoldos ért oda elsőnek. — A szentségét! — mondta, amikor megismerte Farkast. _ Milyen voltam, — büszkélkedett Saci. — Mi történt, őrnagy elvtárs? — kérdezte ijedten I Csontos. — Ha kioldoznak, elmondom — mondta Farkas. Majd kezeit rázva: — Ki engedte meg maguknak ezt a marhaságot? — Elhatároztuk, hogy segítünk maguknak — mondta Zsoldos. — Most azonnal összeszedi az embereit és bemennek a kollégiumba. — Az erdő a mieink. Ott vagyok, ahol akarok — pattogott Saci, aki úgy látszik fájlalta, hogy az izgalmas feladatnak vége lett. — Nem a maga menyasszonyával történt... ami megtörtént — mondta Zsoldos. — Most ne vitatkozzunk. A segítséget elfogadjuk, de nem partizánmódra. Holnap este a városi tanács kultúrtermében leszünk, hívja el a társait. Ott mindent megbeszélünk. Ebben maradtak. Farkas bevonta az embereit. Már úgyis akkora zajt és felfordulást csináltak, hogy nem lett volna értelme tovább kintmaradni. Ezalatt a vasútállomáson egy vagonban három férfi dolgozott. Ládákat feszegettek fel. Mindegyikből értékes műszerek kerültek elő. — Ezeknek darabja legalább egy ezres — suttogta elégedetten az egyik. Egyszerre éles hang harsant a vagon mögött: — Fogják meg .. Fogják meg ... Segítség... A három fickó ijedten dobta el a szajrét. — Háromfelé fussunk — mondta egyikük és kiugráltak a vagonból. A restiből és a váróteremből kirohantak az emberek. Valaki felkiáltott: — Ott fut valaki! A vagonok között a sötétben jól látható volt egy rohanó alak. — Segítség! Fogják meg! — hallatszott egy női sikoly. — Utána! — adta ki valaki a jelszót. Mindenki a sötétbe vesző alak után rohant. Senkinek nem tűnt fel, hogy velük szemben nyugodtan jön egy fiatalember, egyetemista külsejű, aki látva, hogy a tömeg üldöz valakit, maga is beállt közéjük és hangosan irányította őket. El is kapták a fáradtságtól már csak vánszorogni tudó menekülőket Csak aztán kezdték keresni a sikoltozó nőt. Ott találták meg a vagonsor mögött, a töltésén, összetépett ruhában, vérző orral, hisztériásán zokogva. — Mi történt? — A szatír... Megtámadott... — Ne féljen. Elfogtuk. Ott viszik be az álló másfőnök irodájába. A nőt is odakisértók. — Ez nem az az ember ... — mondta, és elájult. Gyenge vigasz volt B’arkas őrnagynak, hogy az előző este az állomáson a szatír helyett elfogtak egy vagon- fosztogató bandát - Az elkapott tolvaj ugyanis úgy megijedt, hogy őt nézik szatírnak, ezért mintegy saját mentségére mondta el, hogy 6 csak műszereket lopott két társával. A hajsza résztvevői közül sokan emlékeztek arra a fiatalemberre, aki velük szemben jött, majd beállt közéjük Azt azonban senki sem tudta, hogy mikor tűnt el. Egybehangzóan azt állították, hogy egyetemistának látszott. Abban is megegyeztek a leírások, hogy sportoló külseje volt. De ennél többet sennki sem tudott mondani. Még azon a délelőttön bejött Zakariás Ildikó. Ko* vács hadnagyot kereste: — Be kell vallanom valamit... Emlékszik, én visz- szavontam a feljelentést, mert féltem, hogy az a német fiú otthagy. — És most? — Én hagytam ott Ez sem jobb, mint a másik, legfeljebb más eszközökkel dolgozik — mondta keserűen a lány. — Nos, én akkor nem mondtam el valamit, mert nagyon féltem az ügyben résztvenni. En ezt a fickót már láttam. Határozottan emlékszem rá, hogy nem akkor találkoztam vele először. Ügy érzem, hogy az egyetem környékén találkoztam vele. — Ha újra látná, megismerné? — Biztosan ... — Holnaptól az egyetemre fog járni — szólt közbe Farkas. — Majd este Zsoldoséknál megbeszéljük. — Es a gyárban mi lesz? — Ne aggódjon. Ideiglenesen nekünk dolgozik . í; Amikor a lány elment, Farkas kicsit elégedetten állapította meg: , — Szorul a hurok. — Hála istennek — csúszott ki Kovács száján. — Elnézést, anyámtól rámragad. — Semmi baj. Eddig nekünk úgysem sok közünk voll hozzá. Ügy látszik a véletlen nekünk dolgozik. Ha idealista lennék, ezt a véletlent nevezném istennek. Délben Kerekes Gergely bácsi jelentkezett: — Gyerekek — lépett be köszönés nélkül —, a népfront a kezébe vette az ügyet. Tegnap este rendkívüli bizottsági ülést hívtunk össze. Hoztunk egy határozatot. — Halljuk! — mondta Farkas. fFolytatjuk)
