Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
Thiery Árpád: Expresszlevél A mbrus a késő órákig /W töprengett, hogy mit jL JL írjon az életrajzába. Amikor a hideg szobában leült az asztalhoz, és a tollat megkocogtatta a tintásüvegben, azt gondolta eltökélten: Egy ilyen jó állás elnyeréséhez feltétlenül jókat kell írni magamról. De még egy óra múltán is csak a tollat forgatta az ujjai között, egyre bizonytalanabbul, mert a legfontosabb mondat, az első, nem jutott eszébe. Csak tudnám, hogy mi az, ami kedvező színben tüntet fel és mégsem hat dicsekvésnek, töprengett Ambrus. Például azt is beírhatnám, hogy nem vagyok a szenvedélyek rabja, de ezzel nem kezdhetem. A télen is megfogadtam, hogy egy álló hónapig egyetlen korty szeszt nem iszom. Be is tartottam, csakhogy akkor az igazság megkívánja tőlem, hogy azt is elmondjam: ha rámjön valami, mert ez megszokott történni velem. akkor képes vagyok három napig egyfolytában inni, és huszonnégy óra alatt elszívok száz cigarettát is. Ráadásul nem is azért, mert nem tartom sokra az életemet, hanem azért mert vannak idők, amikor nem tudok ellentállni, és ilyenkor alig különbözhetek a megvetésre méltó emberektől. Ennek a kettősségnek pedig az a magyarázata, hogy egyszerre vagyok hajlamos a jóra és a rosszra, ami nem vall rokonszenves egyéniségre, mert hiszen sokszor a véletlen játékaitól függően adott percben lehet ez is, meg az is... Ügy feküdt le, hogy egy sort sem irt az életrajzból. Majd reggel mindent bepótolok, ígérte magának, és ezzel az elhatározással aludt' el. Reggel fél hatkor csörgött az óra. Ambrus nem borotválkozott, nem mosakodott, nem gyújtott be, télikabátját a hátára terítette és az asztalhoz ült. Lehúnyt szemmel kereste a megfelelő szavakat, majd lendületesen, mintha megértette volna a dolgok nyitját, leírt egy mondatot: Önök nem gondolhatnak olyant, amit én ne tudnék végrehajtani... Ambrus örült a határozott mondatnak, aztán egyre ellenszenvesebbnek tűnt, végül is áthúzta. Bekapcsolta a rádiót, amely a napi időjárás jelentést ismertette: mínusz egy és plusz öt fok között. Egy kis bölcsességet kellene beleírni az életrajzom. ba, hogy jóindulatot ébresz- szek magam iránt, gondolta. Azt is beleírhatnám, hogy nem szeretem az érzelmes dolgokat, az érzelmeskedés az anyáknak, meg a kamaszlányoknak való. Kihúzta az asz- talfiókat, rövid keresés után a lomok között megtalálta a kék színű noteszét, ebbe szokta beleírni, ami napközben eszébe jutott. Lapozgatott benne, majd visszadobta a fiókba: Nem, ezek semmiképpen nem jók, a szamárságokat rossz néven vennék tőlem, és azt mondanák rám, hogy nagyképű vagyok. Ekkor csöngetett a postás. Expresszlevelet hozott. „Anyádat kórházba vitték. Ha tudsz, gyere haza. K. Sanyi." Ambrus azt gondolta: Istenem, az anyám! Mindig úgy éreztem, hogy nem szeretem eléggé ... Szeretett volna vd- lamit inni. A szekrényben talált az üveg alján egy kis vodkát, aztán körülményesen begyújtott, de kevés volt a fa és feladta, hogy melegben írja meg az életrajzot. Végül is előkereste a rezsót, és teafőzéshez készülődött. Az is valami, morogta. Teafőzés közben állandóan az anyjára gondolt, nem össze-vissza, hanem egyetlen napra, amikor bevonult katonának. Egy nagy üzem udvarára gyűjtötték őket. Meleg volt. egész idő alatt tűzött a nap. Az udvar egyik sarkából a másikba vezényelték őket, és órák teltek el, mire biztossá lett, hogy kit irányítottak a páncélosokhoz, és kit a tüzérekhez. A salakos portól már délben retkes volt a zokni alatt a lábuk. Ambrus anyja a rácsozott vaskerítésbe kapaszkodva figyelte az eseményeket. Látszott rajta, hogy egy-egy hangosabb ordításra összerezzent, és szomorú tekintetével azonnal Ambrust kereste, majd amikor Ambru- sékat különböző alakzatokba kezdték sorakoztatni: kaputól kapuig röpködött, valósággal, mint egy fehér szárnyú madár, s egész nap étlen-szom- jan csak arra a percre várt. amikor majd Ambrusékat kivezetik az udvarról, elindulnak az állomáson várakozó vonathoz, és akkor lesz egy pillanat, amikor megfoghatja a fia kezét. A többiek vigyorogva kérdezgették tőle, hogy ki az a lelkes öregasszony a kerítésnél... Árnyékos szögleteket keresett az udvaron. Meglehet itt fulladni a hőségtől, panaszkodott a hadnagynak, s lopva az anyjára pillantott. Megértette a legfontosabbat, ami egyben a legfájdalmasabb is volt: Ambrus, lelke mélyén most nagyon közel érezte magához anyját, a ragaszkodó kis ősz madarat, ahogy ide-oda szálldosott, hogy minél főbbet láthasson távolodó fiából. Rettenetes dolog ez... A rádió híreket közölt. Az AP jelenti Washingtonból: az amerikai anyák ezrei elárasztják az elnököt olyan levelekkel, amelyekben felszólítják, hogy karácsonyra valósítsa meg a békét Vietnamban __ A mbrus felfigyelt, a fejében átsuhant egy megviselt, kemény arc, de ez csak egy pillanatig tartott. Az arcon rajta volt az egész háború. Az expresszlevélre pillantott, még• egyszer elolvasta: Anyádat kórházba vitték. Ha tudsz, gyere haza. K. Sanyi", Érdekes, hogy éppen ö irt, gondolta Ambrus. Legalább nyolc éve nem látták egymást. Alig fűz hozzá valami, és éppen ő írt, gondolta Ambrus. Volt a folyó déli szakaszán egy kis öböl, azt együtt fedeztük föl. Egyszer ránksötétedett a folyón, s félelmünkben cérnahangunkon elkezdtünk énekel, ni. Ez minden, meg egyszer egy rozoga csónakkal átkeltünk a folyón, ő megszólalt a víz közepén: Milyen mély ez itt, én pedig azt mondtam: el a világ egyetlen folyója, amelyiknek nincs feneke. A rádió azt mondta: az AP jelenti Washingtonból... Ambrus a rádióra nézett, ai arca kiismerhetetlen volt: ezt mintha llemondták volna már az előbb, tűnődött. Karácsony, ra valósítsa meg a békét Vietnamban ... Ambrus összegyűrte a papírt, amire az életrajzát akarta megfogalmazni. Azt hiszik, morogta magában, hogy ünnepnapon gyötrelmesebb a halál, mint máskor. Az amerikai anyák fáradhatatlanul teleröpködik a világot, gondolta szomorúan, a ferde szemű anyák pedig lekuporodnak a bambuszfedezékek mélyére. Szegény anyák, elég nekik, ha a fák és a vizek sűrűjéből előbukkan egy hízásra hajlamos ember, s meghajolva azt mondja: Karácsony van, és mi garantáljuk, hogy mostantól negyvennyolc órán át nem gyilkoljuk le az önök kedves fiait, de negyvennyolc óra elmúltával sajnos, semmit sem garantálhatunk, ezt meg kell értemök... A mbrus becsomagolt a /■ táskájába, nem irt cjL egy sort sem. Majd, ha visszajövök, ha még szabad lesz ez a jó állás, megírom az életrajzomat, Megkönnyebbült, hogy halasztást adott önmagának, s ez az elhatározás megnyugtatta. összeszámolta a pénzét,‘ vasúti költségre elég volt, többre nem. Az ajtóból még visszapillantott: az expressziénél ott feküdt az asztalon, felsértve, s gyűrötten, mint egy madár, amelyik repülés közben mély sebet kapott. El ne felejtsd megkérdezni BESZÉLGETÉSÜNK, amely tapintatom miatt semmiücép- toltam a személyi igazolvá- körül beliül negyedórája' tar- pen sem szeretném megsérte- nyomat és benne az idézést, tobt, pillanatok alatt megteli- ni, de hazing és dörzsölt alak — Tessék! tődött feszültséggel, mert a volt. A tényálláshoz tartozik, velem szemben ülő fiatalem- hogy azokban az esztendők- Hosszan és alaposan meg- ber szálkás hangon megkér- ben különféle stricik Szege- váesgálta mindkét okmányt, dezite tőlem: den több sofőrt megtámad- majd rá mpi Hántolt és be— Ugye maga újságíró? ^k, sőt előfordult, hogy csületszavamra úgy éreztem, ..__ ... , ..__„„ szembeáiltak még a rend- hogy szeméből derű és elisN em v^dasaoHam az &rölckel )s amikor ez a mérés sugárzik. h<w «*»>. «*<*«« — Aha. Tudja, csak azért nem volt. Az volt a nagy baj, __ Nahát, akkor — ordítotk érdeztem ezt, mert már em- hogy a rendőrségen. ahol tam rá mérgesen, mert har- gem sokan álvertek. En nem mindent ki kellett raknom a mimchat órája nem aludtam akartam hagyni magam, csak zsebeimből, közölték velem, és feszültséggel töltöttek el a mire eszbekaptam. .. akkorra hogy lehetséges, hogy nem náirnváró. legközelebbi órák. átdobtak. Szóval maga tanár/ volt a kezemben, de a zse- __ Legyen szíves., tiszteljen. __ Miért akarnám átverni? bemben mindenesetre otrtvolt A z vagyok. egy zsebkés. És nekem an- EGÉSZ PONTOSAN szieret__ Tudja a fene, __ vont nak rendje és módja szerint, ném elemezni — ez afféle írói v állat — Lehet, hogy nem is meg kellett jelennem az idé- erőpróba iá —, hogy miért tanár. Hanem hekus. zésben megjelölt napon és éreztem hiúságomban sértve . ", , , . ’ ... ... órában, a tárgyaláson, ahol magam. Nézze meg az emA békéscsabai va^itt aro- enenem vallott egy taxisofőr— bér! Itt ül ez a kis, keskeny. teremben beszélgettünk, es szo]jgáiat)ban hatóságii közeg váldú. ürge és nem veszi ész- noha etetem során már ne- _ ég aho, rend6rsée embe_ re, vagy nem akarja észre- hamy alkalommal, ahop^mon- ^ ^ okosan és tisztessége- venni, hogy kimerült vagyok, ham szoktak, -szonto t a Si0n j. megőriznék semleges- hogy a rám váró furcsa, szo- teilekitani Egüket. Nem tudtam szaba- katlan és riasztó tényéktől tel adat előtt álltam, amely du||nj attó] a gondolattól, hogy feldúlva talán akkor semtudneki, talán évtizedek ótasze- nék mosolyogni, hogyha min- gedi lakosnak, jobban hisz- den erőmet megfeszíteném is. nek, mint nekem. ö pedig itt ül velem szemben. Gerelyes Endre: Valószínű, hogy ez a szá- 68 nyuSodtan Egyszer csak megszólalt. sem sejtettem. Ugyanis az volt a helyzet, hogy egy bírósági tárgyalásra utaztam, és akárhogyan próbálnék könitörfalazni', előbb-utóbb rmomra teljesen szokatlan csak meg kell mondanom, helyzet olyan lelkiállapotba hogy vádlotti minőségben. Mi- hozott, hogy amikor ezt a vei lekéstem a budapest— Békéscsabán velem szemben — Magának iszonyú bűnei szegedi gyorsot, többszöri át- üldögélő fiatalembert néze- lehetnek. Szegeden az Alsó- szállással Békéscsabát is gettem, kék szemeit ellen- városban ellopott két tyúkot, érintve, sokhelyütt várakozva, szén,vésnék találtam, keskeny ezeket természetesen fekete- egész éjjel utaztam, igyekez- válla és rosszul szabott ka- piaci áron értékesítette, szülei lem Szeged felé, hogy reggel- bálja felingerelt, határozottan emiatt kitagadták, és most re, megadott időpontban ott idegesített, és egy idő után nincs hová mannáé, csakis a legyek a „tetthelyen”. Kész- már nem akartam beszélgetni bíróságra, ségigel elismerem, hogy akko- vele. Pedig nem volt szószari lelkiállapotom korántsem tyár, éppen ellenkezőleg. Gsak Ekkor kezdtem tisztelni. volt kiegyensúlyozott, fizikai- néha lökött ki magából egy- __ . l ag na^on fáradt voltam, egy mondatot és állandóan ^ ujjamat _ *£££ szellemileg pedig feldúlt, es cigarettázott. A népi szólás lehetséges, hogy rosszul fi- ^ertnt ^ emberből kibújik arpi:n^tl Lptm el gyelitem meg az illető fiatal- az ördög . Vetem is ez tor- Moslt aaon,bsm %n foly_ tatom, és megmondom, hogy miiért ilyen tefcicsrnyiőein embert, és most helytelenül tént. Mivel az előbb gyana- fa 3" írom le a külsejét. Kifejezet- kodva végigmért és megkér- ilyen ^ lekicsínvilóffli ten ártatlan, gyermekded kék dezte, hogy hekus vagyok-e, ' ^ szeme volt, csöndes, nagyon kéjjel elmeséltem neki, hogy Családiában termád fiatal, inkább szomorkás és nem vagyok az, és egy bíró- ^elóat^Sf^SS töprengő arca, minit amely sági tárgyalásra utazom. ■ ■ 08 nevelést kapott, gyermekkora azonban igen nehéz korához illett volna, és bár té- .. BtobétWjam v«.«« fel«. ^ A»» «• úgy- SSiSSici voTTSS kény volt ajiÄ/ogBlmwn ved- atyja pedig református pr^L sem volt, hogy kivel ülök LOGIKÁJÁT annyira sae- biter. Igaz? &zernj^einj_?® egyáltalán gónyesnek találtam, hogy egy nem is érdekelt. Nagyon orul- pg^jg nagyon alaposan fon- “ I*az- ~ Most mosolyo- tem annak a ténynek, hogy ^ j^tsszam-e ve- dott el először. — Maga óriáte-Hi6aen csak egy sokaimon- 61 lélekbúvár. hogy beszélgethetek, és ezért teUett wlna vála “ Azonkívül — folytattam legalább néhány percre elfe- ÄJtert ’^«etenül csaknem bitedem saját helyzetemet. Mi- arróf aLt 6 abban hogy vehogy az egyáltalán nem IB4&*rttotattannak tartott, volt rózsás. ami képtetenség J^reimetónek, AKKORIBAN — ez évekkel ^ V?L^ aár'nl jót baltával szétverte Nem ezelőtt történt, Szegeden dől- eat a beszélgetést kell válaszolni - valami kü6°ftalJ1' és valamelyik vidám __ A maga dolga, hogy he- löfflös vidémság öntötte el, és este befejező mozzanataként, kusnalti va^ügyvédnek néz-e ezért komoran összevontam a nagyon összevesztem egy . az „ dolga hogy szemöldökömet — maga nyi. taxisofőrrel. Vetem született eLhjlSzi vagy kéttegbevonte könyvként áll Äem azt, hogy tanár vagyok, a vé- __ Bizony l emónyéhez semmiféle közöm nincsen. Vádlottként megyek EKKOR ÖBLÖGETNI ]cez. a bíróságira, és ha addig nem dett a hangszóró és befutott alszik el. egy fél óra múlva a Szegedre rnenő vonat, költsön fel! amely a bíróságira visz. Szomorú voltam, és majdnem félszegen nézegettem ezt a furcsa kisfiút. \ PANTOMIM Nem akartam, egyébként nem is tudtam volna elaludni, egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy mit mond, ho— Jól van mondta és gyan reagál, vagy mit kérdez, cigarettázott — menjen csak' Nagyon meglepett és nagyon itt van a vonata. ’ imponált nekem ez a fiatalember, aki csaknem derűsen Ekkorra már megtorpant a nézett rám, bele egyezően mozdony, vas-testéból vizet és megbicoentette a fejét és egy olajat csepegtetett, és szerte- újabb cigarettára gyújtott, szét küldte a gőzt. Mögötte Megsértett, mert nem volt rosszul világított személyko- haj.Landó sem csodálkozni, ®ik sorakoztak. Felkap;am a sem megijedni. kabátomat, és még egyszer A , v issza fordultam. Ebben a pil-- Azért megyek Szegedre, a lanatban mindazoktól akik bíróságra, mert egy taxisofőrt szeretnek engem és bíznak te akartam szúrni. — Igen? — enyhe érdeklő désse, pillantott ; am _ - Es utolsó pitimé'- valóban le aikarta szúrni? bennem, távol, és nagvom egyedül voltam, ezért egyszerűen szükségem volt egy a. —- Most is a zsebemben van egy’ bicska. — Milyen előnye van! — mondta és megcsóválta a fejét. — Hiszen már a Birosag- Az jó. — Ezután hátra- ra rne'§-v- En meg még. .. hajtotta a fejét, áLmatagon . * _ nézegette a mennyezetet és ^ ELINDULT, és ciigiarettázott. — SzóvaL maga ea2e* a ffbvad nem lalálkoz- tényleg tárgyalásra megy? tóbbé Amikor a largvclas lezajlott, és measzabadu- Nem szeretek hazudni, mi- tam ettől a normális a Hamvéi azonban fölöslegesen di- Polgárnak iszonyt) súlytól, csekedni sem, azt hiszem, ez amikor már kint ültem a sze- elsősorban nem jellem-kérdés, gedi váróteremben és a pesti a hazudozást kényelmetlen- gyorsot vártam, csak akkor nek, ízléstele-nnek és nívót- góndolta-m arra, hogy ettől a fannak találom. Ezért méreg- fiútól én nem kérdeztem sembegurulva és állampolgári jo- mit. Es azóta többek között gom teljes tudatában, előrám- ezért is szégyenkezem. NÓGRÁD — 1970. május 17-, vasárnap t
