Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

Thiery Árpád: Expresszlevél A mbrus a késő órákig /W töprengett, hogy mit jL JL írjon az életrajzába. Amikor a hideg szo­bában leült az asztalhoz, és a tollat megkocogtatta a tintás­üvegben, azt gondolta eltökél­ten: Egy ilyen jó állás elnye­réséhez feltétlenül jókat kell írni magamról. De még egy óra múltán is csak a tollat forgatta az ujjai között, egy­re bizonytalanabbul, mert a legfontosabb mondat, az első, nem jutott eszébe. Csak tud­nám, hogy mi az, ami ked­vező színben tüntet fel és mégsem hat dicsekvésnek, töprengett Ambrus. Például azt is beírhatnám, hogy nem vagyok a szenvedélyek rabja, de ezzel nem kezdhetem. A télen is megfogadtam, hogy egy álló hónapig egyetlen korty szeszt nem iszom. Be is tartottam, csakhogy akkor az igazság megkívánja tőlem, hogy azt is elmondjam: ha rámjön valami, mert ez meg­szokott történni velem. akkor képes vagyok három napig egyfolytában inni, és huszon­négy óra alatt elszívok száz cigarettát is. Ráadásul nem is azért, mert nem tartom sokra az életemet, hanem azért mert vannak idők, ami­kor nem tudok ellentállni, és ilyenkor alig különbözhetek a megvetésre méltó emberektől. Ennek a kettősségnek pedig az a magyarázata, hogy egy­szerre vagyok hajlamos a jó­ra és a rosszra, ami nem vall rokonszenves egyéniségre, mert hiszen sokszor a vélet­len játékaitól függően adott percben lehet ez is, meg az is... Ügy feküdt le, hogy egy sort sem irt az életrajzból. Majd reggel mindent bepóto­lok, ígérte magának, és ezzel az elhatározással aludt' el. Reggel fél hatkor csörgött az óra. Ambrus nem borot­válkozott, nem mosakodott, nem gyújtott be, télikabátját a hátára terítette és az asz­talhoz ült. Lehúnyt szemmel kereste a megfelelő szavakat, majd lendületesen, mintha megértette volna a dolgok nyitját, leírt egy mondatot: Önök nem gondolhatnak olyant, amit én ne tudnék végrehajtani... Ambrus örült a határozott mondatnak, az­tán egyre ellenszenvesebbnek tűnt, végül is áthúzta. Bekap­csolta a rádiót, amely a napi időjárás jelentést ismertette: mínusz egy és plusz öt fok között. Egy kis bölcsességet kellene beleírni az életrajzom. ba, hogy jóindulatot ébresz- szek magam iránt, gondolta. Azt is beleírhatnám, hogy nem szeretem az érzelmes dolgokat, az érzelmeskedés az anyáknak, meg a kamaszlá­nyoknak való. Kihúzta az asz- talfiókat, rövid keresés után a lomok között megtalálta a kék színű noteszét, ebbe szok­ta beleírni, ami napközben eszébe jutott. Lapozgatott benne, majd visszadobta a fiókba: Nem, ezek semmikép­pen nem jók, a szamárságokat rossz néven vennék tőlem, és azt mondanák rám, hogy nagyképű vagyok. Ekkor csöngetett a postás. Expresszlevelet hozott. „Anyádat kórházba vitték. Ha tudsz, gyere haza. K. Sa­nyi." Ambrus azt gondolta: Iste­nem, az anyám! Mindig úgy éreztem, hogy nem szeretem eléggé ... Szeretett volna vd- lamit inni. A szekrényben ta­lált az üveg alján egy kis vodkát, aztán körülményesen begyújtott, de kevés volt a fa és feladta, hogy melegben ír­ja meg az életrajzot. Végül is előkereste a rezsót, és tea­főzéshez készülődött. Az is valami, morogta. Teafőzés közben állandóan az anyjára gondolt, nem össze-vissza, hanem egyetlen napra, ami­kor bevonult katonának. Egy nagy üzem udvarára gyűjtöt­ték őket. Meleg volt. egész idő alatt tűzött a nap. Az udvar egyik sarkából a má­sikba vezényelték őket, és órák teltek el, mire biztossá lett, hogy kit irányítottak a páncélosokhoz, és kit a tüzé­rekhez. A salakos portól már délben retkes volt a zokni alatt a lábuk. Ambrus anyja a rácsozott vaskerítésbe ka­paszkodva figyelte az esemé­nyeket. Látszott rajta, hogy egy-egy hangosabb ordításra összerezzent, és szomorú te­kintetével azonnal Ambrust kereste, majd amikor Ambru- sékat különböző alakzatokba kezdték sorakoztatni: kaputól kapuig röpködött, valósággal, mint egy fehér szárnyú ma­dár, s egész nap étlen-szom- jan csak arra a percre várt. amikor majd Ambrusékat ki­vezetik az udvarról, elindul­nak az állomáson várakozó vonathoz, és akkor lesz egy pillanat, amikor megfoghatja a fia kezét. A többiek vigyo­rogva kérdezgették tőle, hogy ki az a lelkes öregasszony a kerítésnél... Árnyékos szög­leteket keresett az udvaron. Meglehet itt fulladni a hőség­től, panaszkodott a hadnagy­nak, s lopva az anyjára pil­lantott. Megértette a legfon­tosabbat, ami egyben a leg­fájdalmasabb is volt: Ambrus, lelke mélyén most nagyon kö­zel érezte magához anyját, a ragaszkodó kis ősz madarat, ahogy ide-oda szálldosott, hogy minél főbbet láthasson távolodó fiából. Rettenetes dolog ez... A rádió híreket közölt. Az AP jelenti Washingtonból: az amerikai anyák ezrei eláraszt­ják az elnököt olyan levelek­kel, amelyekben felszólítják, hogy karácsonyra valósítsa meg a békét Vietnamban __ A mbrus felfigyelt, a fejében átsuhant egy megviselt, ke­mény arc, de ez csak egy pil­lanatig tartott. Az arcon raj­ta volt az egész háború. Az expresszlevélre pillantott, még• egyszer elolvasta: Anyádat kórházba vitték. Ha tudsz, gyere haza. K. Sanyi", Érde­kes, hogy éppen ö irt, gon­dolta Ambrus. Legalább nyolc éve nem látták egymást. Alig fűz hozzá valami, és éppen ő írt, gondolta Ambrus. Volt a folyó déli szakaszán egy kis öböl, azt együtt fedeztük föl. Egyszer ránksötétedett a fo­lyón, s félelmünkben cérna­hangunkon elkezdtünk énekel, ni. Ez minden, meg egyszer egy rozoga csónakkal átkel­tünk a folyón, ő megszólalt a víz közepén: Milyen mély ez itt, én pedig azt mondtam: el a világ egyetlen folyója, amelyiknek nincs feneke. A rádió azt mondta: az AP jelenti Washingtonból... Ambrus a rádióra nézett, ai arca kiismerhetetlen volt: ezt mintha llemondták volna már az előbb, tűnődött. Karácsony, ra valósítsa meg a békét Viet­namban ... Ambrus összegyűrte a pa­pírt, amire az életrajzát akar­ta megfogalmazni. Azt hiszik, morogta magában, hogy ün­nepnapon gyötrelmesebb a halál, mint máskor. Az ame­rikai anyák fáradhatatlanul teleröpködik a világot, gon­dolta szomorúan, a ferde szemű anyák pedig lekuporodnak a bambuszfedezékek mélyére. Szegény anyák, elég nekik, ha a fák és a vizek sűrűjéből előbukkan egy hízásra hajla­mos ember, s meghajolva azt mondja: Karácsony van, és mi garantáljuk, hogy mostan­tól negyvennyolc órán át nem gyilkoljuk le az önök kedves fiait, de negyvennyolc óra el­múltával sajnos, semmit sem garantálhatunk, ezt meg kell értemök... A mbrus becsomagolt a /■ táskájába, nem irt cjL egy sort sem. Majd, ha visszajövök, ha még szabad lesz ez a jó ál­lás, megírom az életrajzomat, Megkönnyebbült, hogy halasz­tást adott önmagának, s ez az elhatározás megnyugtat­ta. összeszámolta a pénzét,‘ vasúti költségre elég volt, többre nem. Az ajtóból még visszapillantott: az expresszié­nél ott feküdt az asztalon, fel­sértve, s gyűrötten, mint egy madár, amelyik repülés köz­ben mély sebet kapott. El ne felejtsd megkérdezni BESZÉLGETÉSÜNK, amely tapintatom miatt semmiücép- toltam a személyi igazolvá- körül beliül negyedórája' tar- pen sem szeretném megsérte- nyomat és benne az idézést, tobt, pillanatok alatt megteli- ni, de hazing és dörzsölt alak — Tessék! tődött feszültséggel, mert a volt. A tényálláshoz tartozik, velem szemben ülő fiatalem- hogy azokban az esztendők- Hosszan és alaposan meg- ber szálkás hangon megkér- ben különféle stricik Szege- váesgálta mindkét okmányt, dezite tőlem: den több sofőrt megtámad- majd rá mpi Hántolt és be­— Ugye maga újságíró? ^k, sőt előfordult, hogy csületszavamra úgy éreztem, ..__ ... , ..__„„ szembeáiltak még a rend- hogy szeméből derű és elis­N em v^dasaoHam az &rölckel )s amikor ez a mérés sugárzik. h<w «*»>. «*<*«« — Aha. Tudja, csak azért nem volt. Az volt a nagy baj, __ Nahát, akkor — ordítot­k érdeztem ezt, mert már em- hogy a rendőrségen. ahol tam rá mérgesen, mert har- gem sokan álvertek. En nem mindent ki kellett raknom a mimchat órája nem aludtam akartam hagyni magam, csak zsebeimből, közölték velem, és feszültséggel töltöttek el a mire eszbekaptam. .. akkorra hogy lehetséges, hogy nem náirnváró. legközelebbi órák. átdobtak. Szóval maga tanár/ volt a kezemben, de a zse- __ Legyen szíves., tiszteljen. __ Miért akarnám átverni? bemben mindenesetre otrtvolt A z vagyok. egy zsebkés. És nekem an- EGÉSZ PONTOSAN szieret­__ Tudja a fene, __ vont nak rendje és módja szerint, ném elemezni — ez afféle írói v állat — Lehet, hogy nem is meg kellett jelennem az idé- erőpróba iá —, hogy miért tanár. Hanem hekus. zésben megjelölt napon és éreztem hiúságomban sértve . ", , , . ’ ... ... órában, a tárgyaláson, ahol magam. Nézze meg az em­A békéscsabai va^itt aro- enenem vallott egy taxisofőr— bér! Itt ül ez a kis, keskeny. teremben beszélgettünk, es szo]jgáiat)ban hatóságii közeg váldú. ürge és nem veszi ész- noha etetem során már ne- _ ég aho, rend6rsée embe_ re, vagy nem akarja észre- hamy alkalommal, ahop^mon- ^ ^ okosan és tisztessége- venni, hogy kimerült vagyok, ham szoktak, -szonto t a Si0n j. megőriznék semleges- hogy a rám váró furcsa, szo- teilekitani Egüket. Nem tudtam szaba- katlan és riasztó tényéktől tel adat előtt álltam, amely du||nj attó] a gondolattól, hogy feldúlva talán akkor semtud­neki, talán évtizedek ótasze- nék mosolyogni, hogyha min- gedi lakosnak, jobban hisz- den erőmet megfeszíteném is. nek, mint nekem. ö pedig itt ül velem szemben. Gerelyes Endre: Valószínű, hogy ez a szá- 68 nyuSodtan Egyszer csak megszólalt. sem sejtettem. Ugyanis az volt a helyzet, hogy egy bí­rósági tárgyalásra utaztam, és akárhogyan próbálnék könitörfalazni', előbb-utóbb rmomra teljesen szokatlan csak meg kell mondanom, helyzet olyan lelkiállapotba hogy vádlotti minőségben. Mi- hozott, hogy amikor ezt a vei lekéstem a budapest— Békéscsabán velem szemben — Magának iszonyú bűnei szegedi gyorsot, többszöri át- üldögélő fiatalembert néze- lehetnek. Szegeden az Alsó- szállással Békéscsabát is gettem, kék szemeit ellen- városban ellopott két tyúkot, érintve, sokhelyütt várakozva, szén,vésnék találtam, keskeny ezeket természetesen fekete- egész éjjel utaztam, igyekez- válla és rosszul szabott ka- piaci áron értékesítette, szülei lem Szeged felé, hogy reggel- bálja felingerelt, határozottan emiatt kitagadták, és most re, megadott időpontban ott idegesített, és egy idő után nincs hová mannáé, csakis a legyek a „tetthelyen”. Kész- már nem akartam beszélgetni bíróságra, ségigel elismerem, hogy akko- vele. Pedig nem volt szósza­ri lelkiállapotom korántsem tyár, éppen ellenkezőleg. Gsak Ekkor kezdtem tisztelni. volt kiegyensúlyozott, fizikai- néha lökött ki magából egy- __ . l ag na^on fáradt voltam, egy mondatot és állandóan ^ ujjamat _ *£££ szellemileg pedig feldúlt, es cigarettázott. A népi szólás lehetséges, hogy rosszul fi- ^ertnt ^ emberből kibújik arpi:n^tl Lptm el gyelitem meg az illető fiatal- az ördög . Vetem is ez tor- Moslt aaon,bsm %n foly_ tatom, és megmondom, hogy miiért ilyen tefcicsrnyiőein embert, és most helytelenül tént. Mivel az előbb gyana- fa 3" írom le a külsejét. Kifejezet- kodva végigmért és megkér- ilyen ^ lekicsínvilóffli ten ártatlan, gyermekded kék dezte, hogy hekus vagyok-e, ' ^ szeme volt, csöndes, nagyon kéjjel elmeséltem neki, hogy Családiában termád fiatal, inkább szomorkás és nem vagyok az, és egy bíró- ^elóat^Sf^SS töprengő arca, minit amely sági tárgyalásra utazom. ■ ■ 08 nevelést kapott, gyer­mekkora azonban igen nehéz korához illett volna, és bár té- .. BtobétWjam v«.«« fel«. ^ A»» «• úgy- SSiSSici voTTSS kény volt ajiÄ/ogBlmwn ved- atyja pedig református pr^L sem volt, hogy kivel ülök LOGIKÁJÁT annyira sae- biter. Igaz? &zernj^einj_?® egyáltalán gónyesnek találtam, hogy egy nem is érdekelt. Nagyon orul- pg^jg nagyon alaposan fon- “ I*az- ~ Most mosolyo- tem annak a ténynek, hogy ^ j^tsszam-e ve- dott el először. — Maga óriá­te-Hi6aen csak egy sokaimon- 61 lélekbúvár. hogy beszélgethetek, és ezért teUett wlna vála “ Azonkívül — folytattam legalább néhány percre elfe- ÄJtert ’^«etenül csaknem bi­tedem saját helyzetemet. Mi- arróf aLt 6 abban hogy vehogy az egyáltalán nem IB4&*rttotattannak tartott, volt rózsás. ami képtetenség J^reimetónek, AKKORIBAN — ez évekkel ^ V?L^ aár'nl jót baltával szétverte Nem ezelőtt történt, Szegeden dől- eat a beszélgetést kell válaszolni - valami kü­6°ftalJ1' és valamelyik vidám __ A maga dolga, hogy he- löfflös vidémság öntötte el, és este befejező mozzanataként, kusnalti va^ügyvédnek néz-e ezért komoran összevontam a nagyon összevesztem egy . az „ dolga hogy szemöldökömet — maga nyi. taxisofőrrel. Vetem született eLhjlSzi vagy kéttegbevonte könyvként áll Äem azt, hogy tanár vagyok, a vé- __ Bizony l emónyéhez semmiféle közöm nincsen. Vádlottként megyek EKKOR ÖBLÖGETNI ]cez. a bíróságira, és ha addig nem dett a hangszóró és befutott alszik el. egy fél óra múlva a Szegedre rnenő vonat, költsön fel! amely a bíróságira visz. Szo­morú voltam, és majdnem félszegen nézegettem ezt a furcsa kisfiút. \ PANTOMIM Nem akartam, egyébként nem is tudtam volna elalud­ni, egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy mit mond, ho­— Jól van mondta és gyan reagál, vagy mit kérdez, cigarettázott — menjen csak' Nagyon meglepett és nagyon itt van a vonata. ’ imponált nekem ez a fiatal­ember, aki csaknem derűsen Ekkorra már megtorpant a nézett rám, bele egyezően mozdony, vas-testéból vizet és megbicoentette a fejét és egy olajat csepegtetett, és szerte- újabb cigarettára gyújtott, szét küldte a gőzt. Mögötte Megsértett, mert nem volt rosszul világított személyko- haj.Landó sem csodálkozni, ®ik sorakoztak. Felkap;am a sem megijedni. kabátomat, és még egyszer A , v issza fordultam. Ebben a pil­-- Azért megyek Szegedre, a lanatban mindazoktól akik bíróságra, mert egy taxisofőrt szeretnek engem és bíznak te akartam szúrni. — Igen? — enyhe érdeklő désse, pillantott ; am _ - Es utolsó pitimé'- valóban le aikarta szúrni? bennem, távol, és nagvom egyedül voltam, ezért egysze­rűen szükségem volt egy a. —- Most is a zsebemben van egy’ bicska. — Milyen előnye van! — mondta és megcsóválta a fe­jét. — Hiszen már a Birosag- Az jó. — Ezután hátra- ra rne'§-v- En meg még. .. hajtotta a fejét, áLmatagon . * _ nézegette a mennyezetet és ^ ELINDULT, és ciigiarettázott. — SzóvaL maga ea2e* a ffbvad nem lalálkoz- tényleg tárgyalásra megy? tóbbé Amikor a largvc­las lezajlott, és measzabadu- Nem szeretek hazudni, mi- tam ettől a normális a Ham­véi azonban fölöslegesen di- Polgárnak iszonyt) súlytól, csekedni sem, azt hiszem, ez amikor már kint ültem a sze- elsősorban nem jellem-kérdés, gedi váróteremben és a pesti a hazudozást kényelmetlen- gyorsot vártam, csak akkor nek, ízléstele-nnek és nívót- góndolta-m arra, hogy ettől a fannak találom. Ezért méreg- fiútól én nem kérdeztem sem­begurulva és állampolgári jo- mit. Es azóta többek között gom teljes tudatában, előrám- ezért is szégyenkezem. NÓGRÁD — 1970. május 17-, vasárnap t

Next

/
Thumbnails
Contents