Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
Irodalmi életünk Keressük az okokat! Ügy tűnik. periodikusan, támogatta, míg itt élt? Győri kapaszkodni még akkor is, ha minden esztendőben elérkezik az a pillanat, amikor iL. Kk, vagy kell értékelni megyénk művészeti életét. Ezt tette Tóth Elemér barátom is, a NÖGRÁD 1970. május 10-i, vasárnapi számában, 'Művészeti életünk című írásában. Megállapításaival nem akarok vitába szállni. Miért is tenném, hiszen többnyire mindenki tudja ezeket, igazak. Az ok, amiért írógép vök. Büszke rájuk a megye, mellé ültem, egészen más. Jogosan az. Azt viszont mintLászló — mert hiszen róla van szó — itt akart letelepedni. Miért ment el? Valahol itt kell keresgélni, ha igaz választ akarunk találni az irodalmi milyenség problémáira. Czinke Ferenc és Lóránt János — akiket a vitatott cikk említ — valóban országos hírű művészek. Sőt határainkon kívül is ismerősen cseng neÉppen az, hogy a tények moha nem illene megkérdezni gott utalás sem történik, az okokra. Márpedig minden ér- manapsag: ki volt Czinke Fe- telmes ember tudja: a kauza- reme vagy Lóránt János, militás alaptörvény. Nincs okozat ok nélkül. Következésképpen a becsületes eljárás az, ha a létező tények közlése mellett az • okokra is megpróbálunk tényt deríteni. Egy közülük... gondos kezek minden kanyarban e göröngyöket heggyé halmozzák. Mégsem igaz az. hogy vegetálnának. Az egyetlen kifejezetten előremutató törekvés, a KIÁLTÁS plákátújság nem ezt bizonyítja. Itt a képzőművész és a költő egyértelműen tesz hitet a politika és a társadalom összefpnódásá- ról. A megye városainak falain vall, hasznot hozóam, hittel. (Meg lehetne kérdezni, Lehetne vitatni, miért van az, hogy kétkednek hitelében épp megyénkben, amikor országos lapok örömmel üdvözölték.) A PALÓCFÖLD egyetlen irodalmi lapunk. Tóth Elemér szerint nem műhely. Szerintem sem az. Mivel én irodalommal foglalkozom, ha tetszik, egy vagyok az „írogató, versiró” emberek közül, aki valahol az idézőjeles irodalmi élet perifériáin hadakozik, vagy tes- Érdemes volt ped — mint ahogy a cikk koncepciója erre finoman utal —, nem szólok a képző- művészeti életről, sem zenekultúránkról. Nyilván vannak, akik nálam jobban értenek ehhez. előtt megyéinkbe jött? (Hiszem, ezért a kérdésért nem neheztel rám egyikük sem.) Mindkettőjük e szűkebb pátriában lett országos hírűvé. A rengeteg munka, termesze- érdemes, a MIÉRT? tes, így is meg kellett legyen, a művészi fejlődés verejtékes állomásainak gyötrelmei ki- kerülheteitlenek. Az egyetlen lényeges, amiről e konklúzión túl beszélni Innét kettő — onnét kettő Hihető-e, hogy az egyébként igazgatási funkciókkal megbízott főszerkesztő vagy akár egy függetlenített szer- Mindketten aZt tették, ami- vező egymagiálban müheiyt re optimálisán számítana le- 7;. „ “ , „ hetett. A támogatást meghá- hozhat letre. Nem kelleme-e látták, vagy azt hiszem, jobb inkább a rovatvezetőknek fá- kifejezés a közismert sztereo- radozmi e műhely létrehozáKötelességemnek érzem viszont, hogy az irodalomról szóló kurta 12 sort ne hágytípia: „beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.” Bizonyítottak: érdemes volt támogatni őket. sán? Vajon hányszor keresték meg például a szépirodalmi rovatvezetők a megyében élő vers- és prozairäkat .. ,,, ... ,, . Szinte nem ildomos meg , , ... jam reflexió nélkül, annal is kérdezni; mit tettek eddig az akár ügyiben, akairmas, inkább, mivel ez nem csupán személyes véleményem', ha nem is egyezik mindenkiével, aki „firkálgftt” lamkás provinciánkban. „írócskákért?” Tóth Elemér Győri László esete egyféle választ ad már e kérdésre. Hiába keresgélünk, másféle válasz egyszerűen nincs. (Mellesleg emez írogató em- megkérdezá: berkék közül egy-kettő orszá„Milyen Nógrád megye irodalmi élete?" gos publikációk közvetlen közelében áll. Ügy látszik, Bubán? Vajon helyes-e az „ettől is közöljünk kettőt, attól is, nehogy megsértődjön” — szemlélet? Ezeken a problémákon kellene vitatkozni szép szókvárodapesten akad azért, aki hisz. sunk barg ahol a művészi mér- váiaszolnd? Az az bennük, s ahelyett, hogy pe- Ce alá gyakorta úgy állítják Ki tud érzésem, mindenki, akit valamilyen szinten érdekel a művészet. joratív minősítéseken tömé a fejét, közli írásaikat.) Én inkább azt Különösen furcsállom, hogy épp a NÓGRÁD hasábjaim rákérdezem vashattam ezt az értékelést. az embert, hogy a vasalt nadrág, s a jó modor dönt a kvalitás kérdéseiben is. meg: Miért ilyen (azaz semmilyen) irodalmi életünk? Volt valaha ebben a megyében egy költő. A kezdet kezdetén járt, épp úgy, mint néhámyan ma is az itt élők köziül. Közben megjelent egy kötete, szerepelt az ELÉRHE- írása olvasható ott? TETLEN FÖLD-ben, országos mezőkre lépett Összevetésként ajánlhatom ugyanennek a lapnak ugyan- Szomorú de a ezt a számát (de szinte bar- ...... melyiket a vasárnapi számok tes*-: a“B kibírja azt. közül) helyesebben annak va- közvetlen környezetétől sárnapi mellékletét. Hány, megyében élő író, költő (maradj unik most e ki nem érdemelt kategóriáknál) Csak az e problémákon való elmélkedés vihetne előre. helyzet úgy amit kap, És milyenek ezek az írások? Tisztességesen közepesek. Pontosan olyanok, amilyeneket az itt élők is képesek létrehozni, bár ők szinte mindannyian e rögös pálya Ki adott segítséget neki? Ki első göröngyeire próbálnak És hová tűnt? Hová lett? Kaposváron él. Miért? s van, vagy lesz ereje országos lapok publikációs szintjére megérkezni, az nem írócska már, hanem író, s nem „alkalmi versszerző”, hanem költő. De mindezt csal? saját erejéből érheti el. S a szomorú éppen ez. Hann Ferenc Nagy kézügyességet Igénylő hobbynak hódol a sárosdi kovácsmester, Sallai László: ötfilléres nagyságú vaspatkókat „ver” a tyúktojásra. Tizenhat éves korában, szakmai tudásának bizonyságául, készítette az elsőt, három patkóval. Mai „rekordja” egy tojáson 18 patkó, melyet 108 szeggel rögzít a tojás héjára. Képünkön: Elkészült egy újabb „18 patkós” A PÁLL A SZTRIPTÍZ! Kezdetben valának a nyu- hata belőlük a tüdőrákig, gáti cigaretták, az angolok, a erszénye bírta, franciák és egyéb nyugatiak. S jaj vala azoknak, akik ilyenre vágyakozának. Bűnösöknek Ám nyugtalan népség ha zá. Az ő papírlemezeiken, melyeket újságnak nevezőnek, ruhátlan leányzók képét kezdék közölni, mondván (akár ha farizeus nemzetségbeliek vol- va- nának): „lám, a fertőbe fúló neveztettek, nyugatimádóknak, Syunk. Jó, szívhatunk nyugati Nyugat nem átallja ilyen ké*-=------pekkel megrontani ifjúságán ak erkölcsét!" 'cigarettát. De mi van a Coca-Coláhazájok árulójának, akik kö- veztessenek meg, átkoztassa- nak ki a nagy átokkal. val?! Jó darabig jaj volt azoknak. *■ akik e fogkrém ízű ital bűvöletében éltek, s úgy érezLopva lehetett csak ilyesmit fcék, csupán ez teszi őket bol- vetkőzött neki a kapni, jobb szállodák jobb doggá. Csak halkan merték «.T* portásainál, méregdrágán. A hangoztatni óhajukat. Aztán honunk szép lelkű, főleg szép testű leányai közül .vélelem” az volt, hogy magyart a magyarnak. Igaz magyar Symphondát szív, a még pgazabb Kossuthot, a legiga- zabb honfiú pedig Munkást. fényképeken. Mert szidjuk ugyan a Nyugatot, de az ilyen „nemesebb kultúrában” nem szeretnénk elmaradni tőle, s akik zsebének jót tesz, ezt világszínvonalnak nevezik. Innét már csak egy lépés volt a sztriptíz. Mégis, neveztettek ők a világon mindennek, csak nagyságos Fáraó urunknak nem. * Megvetéssel s újtattak, kipellengeréztettek. nevük kő- Az idők azonban változónak, táblára vésetett, a poroszlók s mint a nagy szittya kobzos legszívesebben föld alatti bör- mondá, új időknek új szelei tönbe vonszolták volna őket. következének. Az Ür kegyel- Csakhogy nem döntetett el, mi dö módjára. Az Annalesekben me lecsillapító a vihart a po- légyen akkor a mégnagyobb jegyeztessék fel: a budapest húr vízben. Ettőlfogvást a bűnösökkel, a topókkal, úton- Astoria bárjában vetkőzött It rontó nyugati átok, a Pali állókkal, s az emberölők kü— aZ első magyar’ leányzó NagyMail és bűnben fogant társai lönb-különb fajzatival. így hát nehezen találtak csak rá vúl elárasztók a magyar hon vi- ettől a vésztől megmenekedtek. íalkozót, mert azért az er Nem kell aggódni, a lépési megtettük. Persze először félénken, kezrányait, s aki kérésé, kap# ' fyasáPHapr jegyzet Salgótarjánban vendégeskedtek az ENSZ hosszú és furcsa nevű bizottságának tagjai. ^Az előzetes és aznapi újsághíreken túl a város lakos-f r .1 I *• 1 r I sága nem nagyon vette ész-1 CWfipOmOk O DU$ZK6S0QílGZ re ittlétüket. Magam is csu- * pán egyszer találkoztam velük, azaz nem is találkoz- gamban, mert hiszen ezek- rad a neve) épülete/, a me tarn, hanem láttam az étté- nek a vendégeknek a Iá- gyei tanács hatalmas tömbje, tét és a szemközti üzletsort, rémből kijőve autóbuszukba togatása nyilvánvalóan a azután egyre gyorsuló ütem- a Pécskő út menti cigány- szállni őket. városunk értékei felett ben a Karancs Szálló, a mű- dombot, az autóbusz-álloEljöttek a Karancs-melléki érzett, az eddigieknél velődési központ, a „tizenhár- mást, a mozit és a takarékmegyeszékhelyre, ebben az jóval nagyobb büszkeséget más", majd a Pécskő úti la- pénztár épületeit is. Megcso- európai mércével mérve ép- kell, hogy keltsen bennünk, kótelep, s a hegyoldalt meg- dúljuk majd a helyükre pen csak városszámba menő ittlakókban — mindannyi- szépítő Schuyer Ferenc úti épülő szebbet, aztán meg- városba. Láthattak könti- unkban. lakónegyed. Sorban álltak láb- szakjuk azt is, mini mineredménye. Hogy tudniillik új várost építünk a régi helyére. (Az ebből adódó lakásproblémák közismertek.) És a terveknek még csupán bizonyos, bár jelentős része valósult meg. A többihez hasonlóan elfelejtjük majd a városi tanács épülenensszerte csodálatos nagy- Hogy évről évre csodála- ra az itteni házak. Egyre városokat, páratlan ütemben tos módon szépül városunk, másra telepedtek a régi utfejlődő, vagy egyedülálló azt valamennyien tudjuk, cákra, terekre. Ablakaik, környezettel megáldott tele- figyelemmel kísérjük. Főként erkélyeik megteltek a szépüléseket, mégis elhozta őket azok ennek megmondhatói, pülő, világra mosolygó ara kíváncsiság — valami, akiket nemcsak a félszoba- cokkal, zöld füves parkjaamit csak itt, a Pécskő és dulási kiállításon látott, a ink, vidám hangú gyermeSalgó szomszédságában ta- 25 év előtti várost bemutató kekkel. láthattak meg. makett emlékeztet erre, ha- Benne éltünk ebben a Ennek a valaminek felfe- nem maguk is taposták a vá- folytonos alakulásban, és ér- dezésere irányuló vágy for- sártér fekete sarát, botorkál- tő szemmel talán meg sem múlta át figyelmemet, mi- tak a művelődési központ he- próbáltuk az egész közben városunkban ülése- lyén hegynek futó, gödrös- együttes szépségét zett az ENSZ Európai Gaz- árkos udvarokban, éltek a fogva élvezni. S ez inár va- figyelünk föl és tágra nyitott dasági Bizottságának II. vá- főutca vakolatot levetkező, lóban csak a hozzáértőkig szemmel figyelünk körbe: rosrekonstrukciós szimpo- földszintes házaiban. jutott el, hogy az újuló vá- valóban ilyen szép lenne a zionja. (Bár a titulus he- Egyik napról a másikra rosnak ez az élményszámba mj városunk? lyességéért nem vállalok nőttek ki a földből: először a menő. harmonikus szépsége Valóban. Ilyen szép. felelősséget). Ezt a valamit vásártér (hiszen most y már egy Európában sem gyakopróbáltam tudatosítani ma- valószínűleg mindig ez ma- ri városrendezési megoldás V. Kiss Mária den hétköznapi ismerőst. Éljük mindennapi életünket is ismerős házak között, a megszokott utcákon, tereken. Aztán tíz vagy húsz év múlva megint Salgótarjánban ülésezik, mondjuk ugyanez a bizottság, esetleg távolról hozzánk érkezett vendégek dicsérik a vá- város ros magával ragadó szépsé- egybe- pét. Mi pedig meglepetten Hiába, minden kezdet nehéz. De azért belejöttünk. köles mégis csak erkölcs! Ami * kor kissé darabosan, kiss-’ esetlenül lehullatta magáról a Aztán, eleinte csak ovatos fölösnek vélt leplet (anyuka adagolásban, csurrantva, csep- közben a színfal mögött kötö- pentve beszállingózott néhány getett), a valutáért beváltako üveg Coca-Cola. Barna volt, zofi külföldiek (mert hazánk rossz ízű, büdös, de mégis ki- fiainak eleinte tilos volt ez a vánatos, mert kevés volt be- látvány) meghökkentek. Egy lóié, amellett olyan reklámot valamirevaló strandon több csaptak körülötte, hogy ettől húst láttak, mint a pesti sztrip- viharzott honunk. Majd — ki figgu tudja milyen mintára — megtörtént a „nagy ugrás”. Nemcsak behozogattuk a bűvös folyadékot, hanem szép sikerrel megkezdtük gyártását is .. ... , , olyan mértékben, hogy las- . Ha"gzf°f ldegen nevek,f,!: san-lassan megszűnt a varázsa dezete ^yre több és ma inkább eladása okoz ^V3CS Bosf>. Nagy Juci, Kis Juliska es leanykartársa vetkőzik ma a budapesti éjszakai ban. És, hogy honunk több * mint nyolcmillió lakóját se ... fosszuk meg az élet hasonló Tamadanak persze ujfent apró örömeitől, a vetkező le- elegedetlenkedok. Nektek ke- ányk4k megkezdték ostromu- ves vala, hogy fogyaszthat- ^ a videk elIen. Néháxlyszor nak mar bőséggel Coca-Colat, Tarjánba is ellátogatott kös elszívhatnak ra egyet-egyet z(ilük egy-egy, és - jöttek, amaz átkos nyugati szivarkák- tóttak, győztek. Győzelmük bot. Az o megfertőz etett el- nem volt é lehengerlő. mejok azzal foglalatoskodott: Megsemmisítő pedig csak any- kivanatos volna honunkban is llyiban. h minden esoda a fehercseledek díszesebb pel- tlárom napig tart> & jól kös_ danyait ruhajok nélkül szem- se fel _ azaz. jól vesse j lelni Mégis csak más az, s hácskáit akire Mrhol M w netalantan a nemzet szapora- még egyszer 1^^ volna dasaban is hasznai láthatnánk. Nagy furfanggal fogának hoz- — kussinszky — gondot, mert már konkurren- sei is vannak. NÓGRÁD — 1970. május 17., vasárnap
