Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

Irodalmi életünk Keressük az okokat! Ügy tűnik. periodikusan, támogatta, míg itt élt? Győri kapaszkodni még akkor is, ha minden esztendőben elérke­zik az a pillanat, amikor iL. Kk, vagy kell értékelni me­gyénk művészeti életét. Ezt tette Tóth Elemér bará­tom is, a NÖGRÁD 1970. má­jus 10-i, vasárnapi számában, 'Művészeti életünk című írásá­ban. Megállapításaival nem aka­rok vitába szállni. Miért is tenném, hiszen többnyire mindenki tudja ezeket, iga­zak. Az ok, amiért írógép vök. Büszke rájuk a megye, mellé ültem, egészen más. Jogosan az. Azt viszont mint­László — mert hiszen róla van szó — itt akart letelepedni. Miért ment el? Valahol itt kell keresgélni, ha igaz vá­laszt akarunk találni az iro­dalmi milyenség problémáira. Czinke Ferenc és Lóránt Já­nos — akiket a vitatott cikk említ — valóban országos hí­rű művészek. Sőt határainkon kívül is ismerősen cseng ne­Éppen az, hogy a tények mo­ha nem illene megkérdezni gott utalás sem történik, az okokra. Márpedig minden ér- manapsag: ki volt Czinke Fe- telmes ember tudja: a kauza- reme vagy Lóránt János, mi­litás alaptörvény. Nincs oko­zat ok nélkül. Következés­képpen a becsületes eljárás az, ha a létező tények közlé­se mellett az • okokra is meg­próbálunk tényt deríteni. Egy közülük... gondos kezek minden kanyar­ban e göröngyöket heggyé hal­mozzák. Mégsem igaz az. hogy ve­getálnának. Az egyetlen kife­jezetten előremutató törekvés, a KIÁLTÁS plákátújság nem ezt bizonyítja. Itt a képző­művész és a költő egyértel­műen tesz hitet a politika és a társadalom összefpnódásá- ról. A megye városainak fa­lain vall, hasznot hozóam, hit­tel. (Meg lehetne kérdezni, Le­hetne vitatni, miért van az, hogy kétkednek hitelében épp megyénkben, amikor országos lapok örömmel üdvözölték.) A PALÓCFÖLD egyetlen irodalmi lapunk. Tóth Ele­mér szerint nem műhely. Szerintem sem az. Mivel én irodalommal fog­lalkozom, ha tetszik, egy va­gyok az „írogató, versiró” em­berek közül, aki valahol az idézőjeles irodalmi élet peri­fériáin hadakozik, vagy tes- Érdemes volt ped — mint ahogy a cikk koncepciója erre finoman utal —, nem szólok a képző- művészeti életről, sem zene­kultúránkról. Nyilván vannak, akik nálam jobban értenek ehhez. előtt megyéinkbe jött? (Hi­szem, ezért a kérdésért nem neheztel rám egyikük sem.) Mindkettőjük e szűkebb pátriában lett országos hírűvé. A rengeteg munka, termesze- érdemes, a MIÉRT? tes, így is meg kellett legyen, a művészi fejlődés verejtékes állomásainak gyötrelmei ki- kerülheteitlenek. Az egyetlen lényeges, ami­ről e konklúzión túl beszélni Innét kettő — onnét kettő Hihető-e, hogy az egyéb­ként igazgatási funkciókkal megbízott főszerkesztő vagy akár egy függetlenített szer- Mindketten aZt tették, ami- vező egymagiálban müheiyt re optimálisán számítana le- 7;. „ “ , „ hetett. A támogatást meghá- hozhat letre. Nem kelleme-e látták, vagy azt hiszem, jobb inkább a rovatvezetőknek fá- kifejezés a közismert sztereo- radozmi e műhely létrehozá­Kötelességemnek érzem vi­szont, hogy az irodalomról szóló kurta 12 sort ne hágy­típia: „beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.” Bizonyí­tottak: érdemes volt támogat­ni őket. sán? Vajon hányszor keres­ték meg például a szépiro­dalmi rovatvezetők a megyé­ben élő vers- és prozairäkat .. ,,, ... ,, . Szinte nem ildomos meg , , ... jam reflexió nélkül, annal is kérdezni; mit tettek eddig az akár ügyiben, akairmas­, inkább, mivel ez nem csupán személyes véleményem', ha nem is egyezik mindenkiével, aki „firkálgftt” lamkás provin­ciánkban. „írócskákért?” Tóth Elemér Győri László esete egyféle választ ad már e kérdésre. Hiába keresgélünk, másféle válasz egyszerűen nincs. (Mellesleg emez írogató em- megkérdezá: berkék közül egy-kettő orszá­„Milyen Nógrád megye irodal­mi élete?" gos publikációk közvetlen kö­zelében áll. Ügy látszik, Bu­bán? Vajon helyes-e az „ettől is közöljünk kettőt, attól is, ne­hogy megsértődjön” — szem­lélet? Ezeken a problémákon kel­lene vitatkozni szép szókváro­dapesten akad azért, aki hisz. sunk barg ahol a művészi mér- váiaszolnd? Az az bennük, s ahelyett, hogy pe- Ce alá gyakorta úgy állítják Ki tud érzésem, mindenki, akit vala­milyen szinten érdekel a mű­vészet. joratív minősítéseken tömé a fejét, közli írásaikat.) Én inkább azt Különösen furcsállom, hogy épp a NÓGRÁD hasábjaim rá­kérdezem vashattam ezt az értékelést. az embert, hogy a vasalt nad­rág, s a jó modor dönt a kva­litás kérdéseiben is. meg: Miért ilyen (azaz sem­milyen) irodalmi életünk? Volt valaha ebben a me­gyében egy költő. A kezdet kezdetén járt, épp úgy, mint néhámyan ma is az itt élők köziül. Közben megjelent egy kötete, szerepelt az ELÉRHE- írása olvasható ott? TETLEN FÖLD-ben, országos mezőkre lépett Összevetésként ajánlhatom ugyanennek a lapnak ugyan- Szomorú de a ezt a számát (de szinte bar- ...... melyiket a vasárnapi számok tes*-: a“B kibírja azt. közül) helyesebben annak va- közvetlen környezetétől sárnapi mellékletét. Hány, megyében élő író, költő (maradj unik most e ki nem érdemelt kategóriáknál) Csak az e problémákon va­ló elmélkedés vihetne előre. helyzet úgy amit kap, És milyenek ezek az írá­sok? Tisztességesen közepe­sek. Pontosan olyanok, ami­lyeneket az itt élők is képe­sek létrehozni, bár ők szinte mindannyian e rögös pálya Ki adott segítséget neki? Ki első göröngyeire próbálnak És hová tűnt? Hová lett? Kaposváron él. Miért? s van, vagy lesz ereje orszá­gos lapok publikációs szintjé­re megérkezni, az nem írócs­ka már, hanem író, s nem „alkalmi versszerző”, hanem költő. De mindezt csal? saját ere­jéből érheti el. S a szomorú éppen ez. Hann Ferenc Nagy kézügyességet Igénylő hobbynak hódol a sárosdi kovácsmester, Sallai László: ötfilléres nagy­ságú vaspatkókat „ver” a tyúktojásra. Tizenhat éves korában, szakmai tudásának bizonyságául, ké­szítette az elsőt, három patkóval. Mai „rekordja” egy tojáson 18 patkó, melyet 108 szeggel rögzít a tojás héjára. Képünkön: Elkészült egy újabb „18 patkós” A PÁLL A SZTRIPTÍZ! Kezdetben valának a nyu- hata belőlük a tüdőrákig, gáti cigaretták, az angolok, a erszénye bírta, franciák és egyéb nyugatiak. S jaj vala azoknak, akik ilyen­re vágyakozának. Bűnösöknek Ám nyugtalan népség ha zá. Az ő papírlemezeiken, me­lyeket újságnak nevezőnek, ru­hátlan leányzók képét kezdék közölni, mondván (akár ha farizeus nemzetségbeliek vol- va- nának): „lám, a fertőbe fúló neveztettek, nyugatimádóknak, Syunk. Jó, szívhatunk nyugati Nyugat nem átallja ilyen ké­*-=------pekkel megrontani ifjúságá­n ak erkölcsét!" 'cigarettát. De mi van a Coca-Colá­hazájok árulójának, akik kö- veztessenek meg, átkoztassa- nak ki a nagy átokkal. val?! Jó darabig jaj volt azoknak. *■ akik e fogkrém ízű ital bű­völetében éltek, s úgy érez­Lopva lehetett csak ilyesmit fcék, csupán ez teszi őket bol- vetkőzött neki a kapni, jobb szállodák jobb doggá. Csak halkan merték «.T* portásainál, méregdrágán. A hangoztatni óhajukat. Aztán honunk szép lelkű, főleg szép testű leányai közül .vélelem” az volt, hogy ma­gyart a magyarnak. Igaz ma­gyar Symphondát szív, a még pgazabb Kossuthot, a legiga- zabb honfiú pedig Munkást. fényképeken. Mert szidjuk ugyan a Nyugatot, de az ilyen „nemesebb kultúrában” nem szeretnénk elmaradni tőle, s akik zsebének jót tesz, ezt vi­lágszínvonalnak nevezik. Innét már csak egy lépés volt a sztriptíz. Mégis, neveztettek ők a vi­lágon mindennek, csak nagy­ságos Fáraó urunknak nem. * Megvetéssel s újtattak, ki­pellengeréztettek. nevük kő- Az idők azonban változónak, táblára vésetett, a poroszlók s mint a nagy szittya kobzos legszívesebben föld alatti bör- mondá, új időknek új szelei tönbe vonszolták volna őket. következének. Az Ür kegyel- Csakhogy nem döntetett el, mi dö módjára. Az Annalesekben me lecsillapító a vihart a po- légyen akkor a mégnagyobb jegyeztessék fel: a budapest húr vízben. Ettőlfogvást a bűnösökkel, a topókkal, úton- Astoria bárjában vetkőzött It rontó nyugati átok, a Pali állókkal, s az emberölők kü— aZ első magyar’ leányzó Nagy­Mail és bűnben fogant társai lönb-különb fajzatival. így hát nehezen találtak csak rá vúl elárasztók a magyar hon vi- ettől a vésztől megmenekedtek. íalkozót, mert azért az er Nem kell aggódni, a lépési megtettük. Persze először félénken, kez­rányait, s aki kérésé, kap­# ' fyasáPHapr jegyzet Salgótarjánban vendéges­kedtek az ENSZ hosszú és furcsa nevű bizottságának tagjai. ^Az előzetes és aznapi új­sághíreken túl a város lakos-f r .1 I *• 1 r I sága nem nagyon vette ész-1 CWfipOmOk O DU$ZK6S0QílGZ re ittlétüket. Magam is csu- * pán egyszer találkoztam ve­lük, azaz nem is találkoz- gamban, mert hiszen ezek- rad a neve) épülete/, a me tarn, hanem láttam az étté- nek a vendégeknek a Iá- gyei tanács hatalmas tömbje, tét és a szemközti üzletsort, rémből kijőve autóbuszukba togatása nyilvánvalóan a azután egyre gyorsuló ütem- a Pécskő út menti cigány- szállni őket. városunk értékei felett ben a Karancs Szálló, a mű- dombot, az autóbusz-állo­Eljöttek a Karancs-melléki érzett, az eddigieknél velődési központ, a „tizenhár- mást, a mozit és a takarék­megyeszékhelyre, ebben az jóval nagyobb büszkeséget más", majd a Pécskő úti la- pénztár épületeit is. Megcso- európai mércével mérve ép- kell, hogy keltsen bennünk, kótelep, s a hegyoldalt meg- dúljuk majd a helyükre pen csak városszámba menő ittlakókban — mindannyi- szépítő Schuyer Ferenc úti épülő szebbet, aztán meg- városba. Láthattak könti- unkban. lakónegyed. Sorban álltak láb- szakjuk azt is, mini min­eredménye. Hogy tudniillik új várost építünk a régi helyére. (Az ebből adódó lakásproblémák közismer­tek.) És a terveknek még csu­pán bizonyos, bár jelentős része valósult meg. A töb­bihez hasonlóan elfelejtjük majd a városi tanács épüle­nensszerte csodálatos nagy- Hogy évről évre csodála- ra az itteni házak. Egyre városokat, páratlan ütemben tos módon szépül városunk, másra telepedtek a régi ut­fejlődő, vagy egyedülálló azt valamennyien tudjuk, cákra, terekre. Ablakaik, környezettel megáldott tele- figyelemmel kísérjük. Főként erkélyeik megteltek a szé­püléseket, mégis elhozta őket azok ennek megmondhatói, pülő, világra mosolygó ar­a kíváncsiság — valami, akiket nemcsak a félszoba- cokkal, zöld füves parkja­amit csak itt, a Pécskő és dulási kiállításon látott, a ink, vidám hangú gyerme­Salgó szomszédságában ta- 25 év előtti várost bemutató kekkel. láthattak meg. makett emlékeztet erre, ha- Benne éltünk ebben a Ennek a valaminek felfe- nem maguk is taposták a vá- folytonos alakulásban, és ér- dezésere irányuló vágy for- sártér fekete sarát, botorkál- tő szemmel talán meg sem múlta át figyelmemet, mi- tak a művelődési központ he- próbáltuk az egész közben városunkban ülése- lyén hegynek futó, gödrös- együttes szépségét zett az ENSZ Európai Gaz- árkos udvarokban, éltek a fogva élvezni. S ez inár va- figyelünk föl és tágra nyitott dasági Bizottságának II. vá- főutca vakolatot levetkező, lóban csak a hozzáértőkig szemmel figyelünk körbe: rosrekonstrukciós szimpo- földszintes házaiban. jutott el, hogy az újuló vá- valóban ilyen szép lenne a zionja. (Bár a titulus he- Egyik napról a másikra rosnak ez az élményszámba mj városunk? lyességéért nem vállalok nőttek ki a földből: először a menő. harmonikus szépsége Valóban. Ilyen szép. felelősséget). Ezt a valamit vásártér (hiszen most y már egy Európában sem gyako­próbáltam tudatosítani ma- valószínűleg mindig ez ma- ri városrendezési megoldás V. Kiss Mária den hétköznapi ismerőst. Éljük mindennapi életün­ket is ismerős házak között, a megszokott utcákon, tere­ken. Aztán tíz vagy húsz év múlva megint Salgótarján­ban ülésezik, mondjuk ugyanez a bizottság, eset­leg távolról hozzánk érke­zett vendégek dicsérik a vá- város ros magával ragadó szépsé- egybe- pét. Mi pedig meglepetten Hiába, minden kezdet nehéz. De azért belejöttünk. köles mégis csak erkölcs! Ami * kor kissé darabosan, kiss-’ esetlenül lehullatta magáról a Aztán, eleinte csak ovatos fölösnek vélt leplet (anyuka adagolásban, csurrantva, csep- közben a színfal mögött kötö- pentve beszállingózott néhány getett), a valutáért beváltako üveg Coca-Cola. Barna volt, zofi külföldiek (mert hazánk rossz ízű, büdös, de mégis ki- fiainak eleinte tilos volt ez a vánatos, mert kevés volt be- látvány) meghökkentek. Egy lóié, amellett olyan reklámot valamirevaló strandon több csaptak körülötte, hogy ettől húst láttak, mint a pesti sztrip- viharzott honunk. Majd — ki figgu tudja milyen mintára — meg­történt a „nagy ugrás”. Nem­csak behozogattuk a bűvös folyadékot, hanem szép siker­rel megkezdtük gyártását is .. ... , , olyan mértékben, hogy las- . Ha"gzf°f ldegen nevek,f,!: san-lassan megszűnt a varázsa dezete ^yre több és ma inkább eladása okoz ^V3CS Bosf>. Nagy Juci, Kis Juliska es leanykartársa vet­kőzik ma a budapesti éjszakai ban. És, hogy honunk több * mint nyolcmillió lakóját se ... fosszuk meg az élet hasonló Tamadanak persze ujfent apró örömeitől, a vetkező le- elegedetlenkedok. Nektek ke- ányk4k megkezdték ostromu- ves vala, hogy fogyaszthat- ^ a videk elIen. Néháxlyszor nak mar bőséggel Coca-Colat, Tarjánba is ellátogatott kö­s elszívhatnak ra egyet-egyet z(ilük egy-egy, és - jöttek, amaz átkos nyugati szivarkák- tóttak, győztek. Győzelmük bot. Az o megfertőz etett el- nem volt é lehengerlő. mejok azzal foglalatoskodott: Megsemmisítő pedig csak any- kivanatos volna honunkban is llyiban. h minden esoda a fehercseledek díszesebb pel- tlárom napig tart> & jól kös_ danyait ruhajok nélkül szem- se fel _ azaz. jól vesse j lelni Mégis csak más az, s hácskáit akire Mrhol M w netalantan a nemzet szapora- még egyszer 1^^ volna dasaban is hasznai láthatnánk. Nagy furfanggal fogának hoz- — kussinszky — gondot, mert már konkurren- sei is vannak. NÓGRÁD — 1970. május 17., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents