Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

Élő tanúk a negyedszázadról Csodálatosnak tűnik a változás — De mi kommunista pót akarunk készítem! — Mondja, hány kommu­nista van ebben a városban? — Kétszáz-háromszáz? Nem tudom pontosan. ille­Nevével már korábban ta­lálkoztam. Nógrád megye el­ső demokratikus újságának, a MUNKÁS-nak az impresszu­mában olvastam: főszerkesztő Reiner István. Hónapokon át kerestem a személyes talál­kozást. És most itt ülünk egy­más mellett a szerkesztőség szobájában Tatár (Reiner) Ist­vánnal. Idősebbnek gondol­tam? Talán igen. Hiszen ne­gyedszázad telt el azóta, hogy a NÖGRÁD elődje, a MUN­KÁS a dolgozó emberek ke­zébe került. — A Salgótarjáni öblös­üveggyárban dolgoztam, ami­kor a németek elhurcolták, mokratikus, de elsősorban for- Nem tarthattak sokáig, mert radatmi. És ne legyen Sarló és decemberben már átszöktem Kalapács. Salgótarjánban sok a szovjetekhez, sőt, 1945. de- a munkás. — Valóban? De hány gális párttagról tudnak? — Húszról, harmincról. — Nos, ennek a húsz, har­minc embernek akarnak Önök újságot készíteni? Azt java­solnám, szervezzenek egy ha­ladó, demokratikus újságot a többi pártokkal. Legyen de­— Köszönjük, ez lesz a cí­me: MUNKÁS. az la- melés. Termelés? Újjáépítés. Nekünk az volt a legfonto­sabb, hogy termeljenek a gyá­rak. Az, hogy lelket, hitet öntsünk az emberekbe. Akti­vistáink képesek voltak gya­logolni a környező községek­be. Vitték a hírt, hogy meg­jelenik az első demokratikus újság. De mindjárt hozták az anyagot is: hol, melyik köz­ségben. bányatelepen mi tör­ténik. így születtek az első hí. rek, tudósítások, cikkek. Az R-gárdisták pedig nyolc bicik­lin hordták szét az újságot. Vitték, mert tudták, hogy vár­ják az emberek a megye, az ország, a világ híreit. Számos személyes élményt mond el még. Azt, hogy ki gondolt akkor arra. ezért a munkáért pénz is járna. Azt, hogy a nyolc, biciklivel ellá­tott R-gárdista az újság, a röplapok segítségével negy­venezer embert tudott egy cember 25-én már itthon vol­tam a városban, Salgótarján­ban. A környéken még dörög­tek az ágyúk. Salgótarján is ,. , hadműveleti terület volt. Ami- Meglett az újság címe. --------- -------- „ ---­k or január első napjaiban Kaptunk egy kis helyiseget, a gyűlésre mozgósítani, megalakult a kommunista elvtársiktól pedig egy párt, az elvtársak azzal bíz- vilagvevo rádiót — emlékezik _ Amíg az emberek nem tafc meg hogy alakítsak egy vissza Tatár (Reiner) István, ismerték fel munkásságomat, szerkesztőséget, indítsuk útjá- A városban nagy volt a hír- elég kényelmetlen helyzetben ra az első demokratikus újsá- ínség. Az emberek várták a éltem. Délelőtt egy kapitalista got Így kerültem Antyipov tájékoztatást. Ahogyan hall- gyár művezetője voltam. Dél­őrnagyhoz a város katonai §attuk a rádiót, azonnal gé- után a kommunistáknak tar­peltük a szöveget, s máris tét. tottam előadást, este pedig tűk ki a kapu alatt elhelye- szerkesztettük az újságot, egy zett vitrinbe. A város apraja- kommunista lapot. Többen nagyja elvonult a vitrin előtt, megkérdezték tőlem, hogyan olvasták a híreket, elsősorban tudom, hogyan bírom ezt a a hadi jelentéseket... Így kéz- három feladatot összeegyeztet. dődött, ez a munka volt az ni. A válaszom mindig egye- első lépés az új újság megte- nes volt: azt teszem, amit a remtéséhez. párt, a dolgozók érdeke meg­kíván. Kellett a termelés? Kialakult egy lelkes garda. jgen. Kellett a kommunista Szerkesztők, hírhozok, hírvi- újság? Igen! Kellett a párt- a -a- •• -1 • Nyomda kellett. A Nem- tagok oktatása, nevelése? — Az idő sürget, szóim kell zeti Bizottság javasolta: tar- Igen! Hát akkor? Csak össze gyaljanak Végh Kálmán keuett egyeztetni az ember nyomdatulajdonossal. Kössék meg az egyezséget. Legyen az a párt nyomdája, de fizessék meg a munkát. parancsnokához, hogy enge­délyt kérjek az újság bein­dításához. A beszélgetés vala­hogy így zajlott le: — Antyipov elvtárs! Újsá­got, kommunista újságot sze­retnénk kiadni — fordultam hozzá. — Kicsit talán várjanak még — volt a válasz. az emberekhez. — Rendben, de mi címe? lesz a idejét, nem radságot... sajnáltuk a fá­és Kalapács — — Sarló mondom. — Ezt nem engedélyezhe­tem — így Antyipov. — A gyárakban már nagy volt a sürgés-forgás. Ha las­san is, de megkezdődött a ter­Szomorú tapasztalatok Két szövetkezeti vendéglőben jár- nebbek is az épületek, de a veze­tünk és két szomorú tapasztalattal tés hozzáértése, fogyasztócentri- lettúnk gazdagabbak. Az egyik a lsas szemlélete, hivatástudata vonz- herenycsényi „Vidám” íalatozót, a za, magához csalogatja a vendége- másik a szécsényi, Rákóczihoz két. Persze nem hozzájuk alkal- cimzett úi vendéglátó kombinát. mazkodik a vendég, hanem ők al­kalmazkodnak a vendégekhez. A szécsényi étterem és eszpresz- trgy gondoljuk, tanulságos lá- szö egymagában ötmillió forintba togatás lenne! került. S ha nem is találkozik L Gy. mindenben a szécsényi lakosság íz- J' lésével, korszerű, szépen berende­zett vendéglátó üzem. Ámde — Az ember nehezen hiszi el, hogy negyedszázad telt el. azóta. Huszonöt év, eredmé­nyekben. Azt azonban most az utódokkal is vallhatjuk, hogy az első téglák letéte­lénél ott volt a megye első demokratikus újságja csakúgy, mint most az utód, a NÖG- RÁD... Húsz év telt el azóta, hogy elköltöztem Salgótarján­ból. Nékem csodálatosnak tű­nik a változás. Megváltoztak az emberek, új köntöst öltött a város. Most is azt vallom, mint huszonöt évvel ezelőtt: nem szabad sajnálni a fáradsá­got. Somogyvári László Fiatalok, akik „mások” Vulgáris „szociológia“ — emberi szinten ••• Magyarországon millió, vagy annál is több fiatal él, többségük sem a szidott, sem a magasztalt „kategóriában”. Jubileumi év lévén, valakinek eszébe jutott: indítsunk egy sorozatot azokról a fiatalokról, akik 1945-ben születtek, „Egyidősek a szabadsággal’’ címmel. Hogy lehet egy ilyen, közhely-,sablon- és frázis-„veszélyes” témánál a buktatókat elkerülni? Egyoldalú kompromisszum eredménye: tegyünk fel tíz-tizenkét, látszólag teljesen közömbös, egyforma kér­dést mindegyik riportalanynak, és majd csak kialakul ebből valami... ... És kialakult. Eddig mintegy hatvan fiatal kapta meg a kérdéseket, és a vállalatomnál dolgozó 25 évesek közül sok olyannak az életútjára derült fény, hogy egyik-másik külön novellát is érdemelne. Mutatóban ezekből három. Olyan fiatalokról, akiknek vagy a születése függött össze a harcokkal, vagy az élete volt csupa küzdelem — vagy mind­kettő ... K. Jánosné tavasszal szüle­tett, amikor minden szebb, mint máskor. De az az év, és az a város kivétel volt... Martonvásár, 1945. március 4. (A német hadsereg utolsó erő­feszítése a II. világháborúban, a dunántúli nagy páncélos el­lentámadás.) Apja kovácsse­géd, anyja háztartásbeli — egyszóval egyszerű emberek. H. Erzsi. Ö már békében szü­letett, május 4-én, Szentgott- hárdon. Születése után 5 nappal lett teljes Európában a béke. De ez nem változtatott túl so­kat a szentgotthárdi földmű­vescsalád helyzetén, a szoba- konyhában, ahol hatan laktak. Tíz éves volt, amikor szívével betegeskedő édesanyjáról kide­Kis családi házban laknak, re- fűlt. hogy csak Angliában megnek a házért és az érkező tudják egy operációval meg­új életért, miközben körülöí tűk a föld remeg a lövedékek­től. A ház is ide-oda hullámzó frontvonalba került. Mégcsak orvosi segítséget sem várhat­tak, hiszen melyik orvos indul el az égő tankok és a kilo­méterenként változó egyenru­hák közé? — Mégis érkezett segítség. Bár volt sok se­besültje a Vörös Hadseregnek is, egy szovjet katonaorvos szakított időt arra, hogy a fel­szabadított ország új polgára „rendben” kezdhesse meg éle­tét. És ez az élet „csak” egy­szerű munkáséletté vált. De ezt a „csak”-ot sem ő maga, sem környezete nem bánja. Általános iskola után lett ad­menteni. A gyerekeket is kivi­tette az anyával együtt a Vö­röskereszt 1955-ben. Négy évig kint éltek, tanultak. 1959-ben jöhettek haza, de az édesanyá­nak még egy évet itthon is kórházban kellett feküdnie. Erzsi 1961-ben került Buda­pestre. Előbb régi ismerősünk­nél, Ságvári Endre húgánál lakott, majd 1963-ban jelent­kezett gépmunkásnak egy elektronikai üzemhez. Tovább­tanulni — anyagilag lehetet­len volt... Most, gépvezető­ként 1700 Ft-ot keres. Válla­lati KISZ-bizottsági tag, alap- szervi szervező titkár, brigád­vezető —, és erről magától nem is szívesen beszél. Éppen nevet, ami nála ritka pillanat: mimsztrátor, 1967-ben lépett örül, mert a Tv-híradó egy be az említett vállalathoz, a összeállításhoz a brigádról is rendészetnél dolgozik, havi készített néhány felvételt. lf°ó Ft-ot keres. Férje a Szel- Magánélet? Mondhatnánk lazőművek hegesztője. Ma is azt; js. hogy nincs. Albérlet, ott laknak, Martonvásáron. havi 300-ért. Fürdőszoba nincs. Naponta ingaznak. Fiúk öt- Kívánsága, csak egy: édes­éves mar. Maradt energiájuk anyja, aki ismét rosszabbul arra is, hogy a régi családi van, egészséges legyen. Saját­házhoz új lakrészt építsenek, a magának? Ó, nem ... semmi... második, és most már a har­— Hm... semmi... — gon­dolkodik el az újságíró, a KISZ-tag, az ember — ez a lány már „megszokta”, így, igénytelenül. Legfeljebb néha, ha nagyon fáradt, félhangosan madik generáció számára is. A pénz felét maguk gyűjtöt­ték össze, a többire vállalati kölcsönt kémek. A jubileumi tavasz nemcsak a békével, ha­nem a saját élet alapozásának , _ .. , ,, , örömével is szebb Mz, mint ™nd^' ,ho^ abbahagyja. De úgysem teszi. Azon kívül, hogy magunkban, és néha hangosan is megkössönj ük ne­ki, és a hasonlóknak, tessék mondani, nem szoktunk hoz­zá kissé túlságosan is ahhoz, hogy aki melletünk van, ak- Cáfolatul egy másik példa: tív és csendes, azt magától ér­az akkori. K. Jánosné, egy a „mai fiatalok” közül. Sokan mondhatják: könnyű neki, a lehetőségei, ha kicsik is, de legalább megvannak... tetődően vesszük, és csak alt­kor törődünk a mögötte rejtő­ző emberrel, ha már kidől a sorból? Szerencsére, Erzsi nem tart itt. De akiket érint, nem vehetik szó nélkül tudomásul azt, hogy így élő embereknek 1970-ben „nincs kívánsága” ... * Sz. Lajos. Magas, testes, vi­dám munkásfiú. Nem úgy in­dult az élete, hogy sok vi­dámságban lesz része. Február 20-án született a Somogy me­gyei Nemesdében. Ez a község is beleesett a német ellentá­madásba, és a beözönlő nácik első számú „harci feladata” az volt, hogy falhozállították édesapját, feleségestől, cseese- mőstől, mert nem tudott (vagy nem akart) nekik bort adni. Közben a faluban házról ház­ra hullámzott a harc. Amikor a szovjet katonák harmadszor is visszafoglalták a házat, a szó szoros értelmében az utol­só pillanatban érkeztek. La­jos azóta is úgy él, hogy tudat alatt is életével, munkájával akar méltó lenni ahhoz a tár­sadalomhoz, amelynek az éle­tét köszönheti. Géplakatos, nyolc éve van ennél a válla­latnál. 2000 Ft körül keres, de ez nem minden a számára. Ta­nul, képzi magát, rengeteg tár­sadalmi munkát vállal. Esti szakiskolát végzett, 7 éve alapszervi KISZ-titkár, 20 éves kora óta párttag, öt éve mun­kásőr, 3 éve rajparancsnok is. Alapszervéből három fiút „vonzott magával” — ahogy mondja — a munkásőrök kö­zé. Még nem családos ember, csak „jár” egy kislánnyal. Nem tesz „örök érvényű” ígé­reteket, de építi a saját jövő­jét. Takarékoskodik, szülei te­szik félre számára a pénzt Amikor a húga férjhez ment, szövetkezeti lakásra akart be­fizetni. Nem volt elég pénze, Lajos, bár maga is hasonló tervet ápolgat, habozás nélkül adta oda a saját megtakarított pénzét is... 4­... Hát ennyi. írhatnánk még a lányról, akit egy téves adat miatt (április 10 helyett 4 szerepel születésnapjaként) évről évre újságírók keresnek, a pici szobában feleségével élő ifjú mérnökről, az élsportoló KISZ-titkárról, és így tovább. De ez a kis „Vulgáris szocio­lógia” csak azért íródott, hogy néhány példát kiemelve a sok-sok hasonló közül, egy vállalat — vagy talán a mun­kásosztály — fiataljain keresz­tül mutassa be; ilyenek is a „mai fiatalok”. Szatmári Jenő István an­nál több a panasz a vendéglátás­ra. Főleg azt kifogásolták többen, hogy noha este 23 óráig kellene nyitva tartania, gyakran már fél tizenegykor kiutálják a vendége­ket. Este háromnegyed tizenegy előtt mi is zárt ajtókra találtunk, s amikor már tizenegy óra előtt a személyzet távozott munkahelyé­ről, azt a védekezést hallottuk, hogy úgysem volt vendég. Az ilyen és ehhez hasonló körülmé­nyek világosan megmutatják, hogy az új kombinát forgalomban, nye­reségben miért nem váltja be a hozzá fűzött reményeket és miért marad el olykor a régi, sokkal ki­sebb és korszerűtlenebb vendéglő forgalmától. Különösen fájdalmas a szécsényi kombinát vegetálását látni annak, aki nagyon jól tudja, hogy az ide befekteti milliók miatt számos fontos beruházás, így többek közt a hollókői esz­presszó és vendéglő létrehozása is elmaradt. A herencsényi Vidám falatozóra az a panasz, hogy nem lehet nevé­hez méltóan falatozni benne. Ott járttunkkor kockasajton, konzer* ven, kiflin kívül nem volt más, pe­dig aki odamegy, nagyobbára me­leg ételt, kolbászt, hurkát, egytál­ételeket keres. Egy vegyesboltban nagyobb az ételválaszték, mint a vonzó külsejű, szépen berendezett falatozóban. Ez a vendégellenes, nyárspolgá­ri, az új mechanizmus szellemét is semmibe vevő szemlélet idegen a szocialista követelményektől. Egy söbb ezer lakosú vagy egy for­galmas útvonalra eső község fo­gyasztói nem alkalmazkodhatnak a* kiszolgálók kényelméhez. Mindkét esetben szükséges tehát a szubjektív tényezők megvizsgálá­sa, a vezetés megerősítése, esetleg azokkal a pincérekkel, szakembe­rekkel, akik jelenleg meddő har­cot vívnak a közöny ellen. Az ál- szakembereket pedig sürgősen ja­vasoljuk látogatóba vinni azokba a szövetkezeti éttermekbe, így pél­dául a rétsági Börzsönybe, a ba­lassagyarmati Balassiba vagy a pásztói Mátrába, ahol ugyan idő­sebbek, kisebbek, sőt korszerűtle­Pásztó nem egy mial nagy- Váltóin Pá«57tó városunknál előbb volt vá» v LUKJZU rUbZIO ros, erről teljes részletesség­gel szólnak a szerzők, a na­pokban megjelent, s a felsza­badulás 25 éves évfordulója tiszteletére kiadott pásztói monográfia szerzői. A válto­zó, viharos történelmi korok­ban nagyon is váltakozó sze­rencsével fejlődött, azután meg-megpekedt, visszama­radt az egyik legrégebben la­kott nógrádi hely, ahol egy­kor Árpád is megípihent hó­dító hadaival. A változó élet legszebb és legjelentősebb eredményei azonban az el­múlt 25 év alarttt születtek Pásztón — csakúgy, mint szerte az országban, ahol új kórházak, áruházak, közin­tézmények, üzemek, kövezett utak és járdák, villanyiviláigí- tés, iskolák, óvodák épültek a szabad negyedszázad alatt. Új klub as öreg kövek között ményesebben, káíáboló Pásztó tárt sok száz éves föld ailaítlM sikertelen próbálkozások után Fantázia és lehetőség Való igaz — a mostanában gyakori építkezések során be is bizonyosodott nem egyszer —, Pásztón „csak meg kell kaparni” a föld felszínét és máris régi csontokra, öreg kövekre, faknaradványokra, több száz évvel ezelőtti hasz­nálati eszközökre bukkan az ember. A változó, fejlődő, a falu­sias életformából egyre ered­NÓGRÁD — 1970. április 12-, vasárnap bizony figyelmet érdemelne az idegenforgalom tekintetében is. A helyi műemlékek közűi jó néhány nem csupán a mie­gyében, az országban is egyedülálló értékű, de nem kisebb jelentőségűek azok sem, amelyek feltárása je­lenleg folyik. A helyiek fan­táziájával nincs baj — meg­írtam ezt más alkalommal is — inkább a régmúlt mulasz­tása és a közelebbi múlt fan­táziátlansága. a tervezésiben okozta, hogy mind a mai na­pig nincs megfelelő turista- sízáliás és jelentősebb ide­genforgalom a községben. Pe­dig a pásztóiak éveikkel ez­előtt hozzáláttak, hogy miinél több értéket feltárjanak, szí­vesen is mutatnák orstzágnak- világnak a páratlanul szép faragott köveket, értékeket, mindazt, amáit többé-kevésbé a helyi honismereti szakkör már feldolgozott. A fantázia és a lehetőség szép és hasznos találkozásá­nak ígérkezik a pásztói ÁFÉSZ fiataljainak terve: if­júsági klubot építenek — szö­vetkezeti és központi támoga­te remiben. Szándékosan nem pincét írtam, hiszen az új szövetke­zeti áruház alatti tágas-, szá­raz, boltívekkel tagolt, nagy, sima kerek kövekkel kira­kott helyiség teremnagysá­gú. Maga a terv is érdekes, de még érdekesebb az — ho­gyan született és milyen le­hetőség van a megvalósításé­ra? Valaki felkiáltott Hasznos! István, a pásztói ÁFÉSZ-áruház fiaital eladója, a szövetkezet KlSZ-sizerveze- tének egyik vezetője így mondja el a terv születését. — Több mint hetven KISZ- tag van az alapszervezetünk­ben és jó ideje nincs megfe­lelő klubhelyiségiüink. Pon­tosabban szólva: tulajdon­képpen soha sem volt. A „hivatalos” összejöveteleket a szövetkezeti irodákhoz tar­tozó egyik tanácsteremben tartottuk, de az érthetően nem volt alkalmas a klubsze­rű élet kialakítására. Pe- erne igazén nagy igény be kellett látnunk, hogy a ré­gi üzlethelyiségek, vagy más hasonló jellegű, utcára nyíló helyiségek között nincs olyan, amelyet felhasználhatnánk. A véletlennek és a fantáziának köszönhető, hogy valakinek eszébe jutott a KlSZ-tagok közűi — miért ne lehetne if­júsági klub az áruház építé­sénél feltárt, s jelenleg rak­tárnak használt műemlék jellegű pince. A történethez hozzátarto­zik, hogy az áruházat három évvel ezelőtt kezdték építeni, s az akikori földmunkák nyo­mán bukkantak a tágas, ki­kövezett teremre, amelynek egyik oldalán befalazott vak- ablak, vagy inkább ajtó jel­zi a legendás föld alatti fo­lyosó valóságos létezését. A folyosóról azit tartják, hogy az egykori nagyér, Tart Lő­rinc hasznosa váráig Mehe­tett jutni rajta. — A folyosó feltárása nem izgatja a fantáziánkat — mondja Hasznosi Isitván — mi az áruház alatti Ifjúsági pinceklub kialakításával is tökéletesen meg lennénk elé­gedve. Körzeti ifjúsági klubot rendeznénk be, megfejelő tássál — egy nemrégiben, fel- von a íiiaitalokibam! Hosszas és programmal, más fiatalok be» vonásával. A régi köveket szeretnénk megőrizni és han­gulatukat felhasználni. Mit mond a műemlékvédelem — Egyelőire nem tudjuk, milyen választ ad az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség — mondja Danánké Gyula, a szövetkezet szakszervezeti bi­zottságának titkára, az ipari osztály vezetője, aki maga is lelkes pártolója a fiatalok: tervének. — Az átalakítást azonnal megkezdjük, ahogy a bele­egyező válasz megérkezik. Természetesen figyelembe vesszük a műemlékvédelem kívánságait, de az már most biztosnak mondható, hogy a föld alatti tereim felhasználá­sával egy újabb reprezenta­tív műemlékkel lenne gazda­gabb Pásztó. Szövetkezetünk egyébként megfelelő anyagi lehetőséggel rendelkezik ah­hoz, hogy a KISZ úgyneve­zett „egyharmados” támoga­tását is megszerezze. A KISZ központi bizottsága hasonló jellegű törekvésekre országosan 10 millió forintot irányzott elő. A pásztói ÁFÉSZ az átalakításhoz szük­séges szakipari munkával, teljes berendezéssel, a fenn­tartás költségeinek fedezésé­vel segíti a szövetkezeti fia­talok szép tervét. A KISZ megyei bizottsága, jelentős anyagi erővel járul hozzá. Most a műemlékvédelmen a sor. P. b.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents