Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-11 / 84. szám

Lj úri mil fa Kunyechaja Lenin do’gozószobájában 3. Várakozás: őt perc Az Oroszoi’szágba látogató külföldieket általában meg­lepte a néptömegek és vezé­rük egysége, kölcsönös meg­értése. Minek köszönhette Lenin, hogy rövid beszélge- 1 tésböl is megtudta a leglé­nyegesebb dolgokat? Ebben nyilvánvalóan szerepe volt annak, hogy Lenint rendkí­vül érdekelték az emberek, őszintén törekedett megér­tésükre, de segített egysze­rűsége és egyenessége is. Az ember iránti tisztelet abban is megmutatkozott, ahogyan látogatóit fogadta. Nemcsak arra kérte titkárait, hogy minden látogatónak időben biztosítsák a belépőt, hanem hogy elmagyarázzák azt is, merre kell menniök, hogy ne tévedjenek el a Kreml­ben. Minden őrt álló kato­nának tudnia kellett, hogy ezt meg ezt az embert ha­ladéktalanul be kell enged­nie. A látogatást úgy kellett megszervezni, hogy senki se várakozzék öt percnél to­vább. 1959- júliusában ellátoga­tott Lenin dolgozószobájába és lakásába a Kremlbe az amerikai és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló képviselője, Albert Willi­ams. Elmondotta, hogy egy alkalommal több külföldi vendéggel együtt hosszú ideig kellett várakozniok. Ez rendkívül szokatlan volt a mindig pontos Vlagyimir Iljicstől. „Arra a következ­tetésre jutottunk, hogy bizo­nyára valami rendkívül fontos személyiség tartóztatja fel. Eltelt egy fél óra, egy óra, másfél, de még mindig csak ültünk. Volt aki kezdte el­veszíteni türelmét, de a dolgozószobából még mindig kihallatszott a látogató egyenletes, halk beszédének nesze. Ugyan ki kaphatott ilyen hosszú audenciát? Végre kinyílt az ajtó, álta­lános meglepetésükre nem valami katonai vezető, dip­lomata vagy magas rangú külföldi vendég lépett ki, hanem egy közönséges mu­zsik, aki a sok millió sze­gényparaszt jellegzetes öl­tözékét, bekecset és boos- kort viselt- — Elnézést ké­rek, — mondta Lenin, ami­kor dolgozószobájába belép­tem. — Egy tambovi pa­rasztember volt nálam, s érdekelt, hogy mit gondol a villamosításról, a kollektivi­zálásról és a cári adósságok kifizetéséről. Olyan érdekes és magávalragadó beszélge­tés alakult ki, hogy teljesen felelős elvtái'saktíoz írányít- megfeledkeztem az időről”, tatott. A Lenintől távozó parasz- 1920-ban Xvanovo-Voz­tok nemi egyszer iga- nyeszenszkböl, a textilipar zolást kértek arról, hogy központjából jött egy mun- Lenin valóban fogadta kás, hogy elmondja Lenin- őket. Ezeket otthon bemu- nek, milyen kevés a fűtő­tatták a parasztgyűléseken, s ereklyeként őrizték egész életükben. Lenin a párt egyik leg­első feladatának azt tekintet­te, hogy a dolgozókat, első­sorban a munkásokat be­vonja az ország irányításá­ba. Bátran nevezett ki ve­zető állásba tehetséges, jó képességű embereket- Egy­szer például D. I. Kurszkoj igazságügyi népbiztos be­számolt Leninnek arról, mi­lyen kitűnő érvekkel zúzta szét egy Jeszin nevű mun­kás a GOELRO-terVet tá­madó neves professzor el­lenvetéseit. Krzsizsanovszkij ugyancsak tehetséges ember­ként jellemezte Jeszint. Vla­gyimir Iljics azt javasolta, hogy vonják be a fiatalem­bert a Munka és Védelmi Bizottság általános állami tervbizottságába. Így lett az állami tervbizottság tagja Jeszin szerelő. A titkárságon Lenin uta­sítására pontosan felírták, hogy ki kér kihallgatást, mikorra és miről akar be­szélni- Az ügyeletes titkár minden reggel megmutatta Vlagyimir Iljicsnek a jelent­kezők névsorát. Lenin felje­gyezte naptárára, hogy kit mikor fogad, másokat pedig anyag, a pénz és az élelem. Lenin javaslatára a Munka és a Védelmi Bizottság kü­lön határozatban kötelezte a megfelelő szerveket, hogy biztosítsanak mindent, ami­re az ivanovo-voznyeszensz- ki gyár helyreállításához és a termelés megindításához szükség van. Amikor az országban éhín­ség volt, a pétervári mun­kások javasolták, hogy szer­vezzenek különleges oszta­gokat, amelyek segítenek az állami élelmezési szervek­nek az élelmiszer-gyűjtés­ben, nyilvántartásban és szállításban. A forradalmi hagyományairól híres Putyi- lov gyárban a munkások 1918. tavaszán alakították meg az első ilyen osztagot, hogy élelmet biztosítsanak a gyárnak- • N. K. Ivanovot pedig elküldték Moszkvába, Leninhez. Vlagyimir Iljics figyelmesen meghallgatta a pétervári munkást és még Ivanov jelenlétében írt az élelmezésügyi népbiztosnak, kérte, hogy támogassa a péterváriak kezdeményezé­sét. A Pravdában néhány nappal később megjelent Lenin cikke, az „Éhség”, amelyet a pétervári munká­sokhoz írt. (Folytatjuk) Minden perc drága ísan érezhetnek magukat Az őrhalmi termelőszövet­kezet január elseje óta, amióta a hugyagi és patvar- ci szövetkezettel egyesült, a me­gye legnagyobb termelőszövet­kezeteinek sorába került. Megnőtt a taglétszám, a terü­let és érthetően a vezetők, tsz-tagok gondja is. A gon­dot csak növeli, hogy az idő­járás késlelteti, nehezíti a ta­vaszi munkákat: A nagy tsz- ben tehát a tavaszi munkák megoldása különösen körül­tekintő, gondos előkészülete­ket igényel. Minden földet megszántottak A környező tsz-ekben azon­ban ennek ellenére némi irigységgel figyelik az őrhal­miak munkáját, úgy mondják: ők azután páholyban érezhe­tik magukat. Ezt az állítást arra alapozzák, hogy őrhal­mon, Hugyagon és Patvarcon még az ősszel befejezték a szántást, ez pedig roppant nagy előny. Az őrhalmi egye­sült szövetkezet vezetői azt is elmondhatnák, hogy az alap­műtrágyázás is megtörtént, a gépek javításával is végeztek. Az asszonyok szedik már a burgonyát a prizmákból. A kétszáz vagonos prizmázott, tavaszra tárolt tételből már hetven vagonnal fel is szed­tek. Mindezek ellenére Bállá Ist­ván, a nagy szövetkezet elnö­ke némi óvatosságot tanúsít. Mint elmondta: valóban pá­holyban érezhetnék magukat, ha az időjárás kedvezne a ta­vaszi munkáknak. Csakhogy most már azzal is számolni kell, hogy rendkívül rövid idő jut a még hátralevő felada­tok, a vetőágykészítés, tava­szi vetés, növényápolás és -ve­delem megoldására. S azt se titkolja, hogy az adott eset­ben az ócska erőgépek költ­séges javítása helyett jobb lett volna néhány új erőgépet, a maguk területén kitűnően al­kalmazható D4K B-t vásárol­niuk. A régi elhasználódott erőgépek esetleges elromlása csak növeli majd a gondokat. Természetesen arra nem . számítanak, hogy más végzi el helyettük a munkát. Ké­szülnek, éspedig úgy, hogy a gyors munka ne járjon a mi­nőségi követelmények mellő­zésével. Hogyan csinálják Az előkészítést a vezetőknél kezdték. Meghatározták az egyes részfeladatokat, ezeket brigádokra, munkacsapatokra is beosztották: mihelyt enge­di az idő, már kezdhetik is a munkát. Vezető, tsz-tag jól tudja már, hová hívja, csalo­gatja a napsütés. Emellett azonban rendkívüli intézkedé­seket is tettek. A vetőmagot úgy előkészítették, hogy bár­mely percben megkezdhessék a vetést, s ha az időjárás csak órákat engedélyez, a rö­vid jó időket is kihasználhas­sák. A vegyszeres gyomirtás gépeit készenlétbe helyezték, és a gyomirtó szerek is ren­delkezésre állnak. A fontosabb gépeket kez­désre kész állapotban a kije­lölt táblák szélére, a dűlő- utakra vontatták. A műtrá­gyaszórók, amelyekkel az őszi kalászosok fejtrágyázását kí­vánják végrehajtani, az ekék, vetőgépek, hengerek, boronák is mind a munkahelyen vár­ják az erőgépeket és a gép­Arcképek Gazdag, aki jól választ Mi minden lehetne az em­ber, ha akarna? Végtelen a választási lehetőség. Gyer­mekkorában ki pilóta., ki ké­ményseprő, auitóbuszkalauz, vagy varrónő szeretett volna lenni, aztán később tervező- asztal mögé ülit, kiváló esz­tergályos vádit belőle, vagy éppen igazgatói megbízásit kapott. Kanyargós uitak vezet­nek a tegnapokból a mába, a régi akarások sokszor mieigp fakulnak, s átalakulnak egé­szen más irányú törekvések­ké. A hétköznapok sodrában az életlehetőségek számtalan variációjából végül mindenki csak egyet választhat, Egyidejűleg néha több fog­lalkozás is választásira kínál­ja magát. Mikus Józsefné gyors- és gépíróiskolába járt. Bizonyéra sokszor elvonult előtte egy-egy képzeletbeli képsor holnapi munkájáról és életformájáról. Ül /az íróasz­tal mögött, a főnök diktál, de most a sízokotitnái türelmetHe- nebb, gyorsan beszél, amit mond, nehezen követhető. Za­varóban összeütí a betűket. Egy röpke szünetben lopva kitekint az ablakon, odakinm szürke, felhős az ég, egy pil­lanatra a gondolatai közé vil­lan, hogy valahol azt olvasta: a gépírás az egyik legnehe­zebb fizikai munka... Lehetséges, hogy a közgaz­dasági technikum sem vezet­te el ahhoz a munkához, az egyetlenhez, ahol megtalál­hatta volna helyét és saját mágiát? Sorolni lehetne a szakmákat: statisztikus, köny­velő, bérelszámoló és közgaz­dász. .. Csupa irodai munka, fárasztó, száraz számsorok, amelyek világában a legap­róbb tévedés is nagy bajt okozhat. Kétség sem fér hoz­zá, hogy egyik sem bizonyult elégjgé vonzónak Miikus Jó­zsefeié számára, hiszen akkor ezek közül választott volna. S az emléfesorok közül még egy kép kiválik. Reggel nyolc óra. Végighalad a folyosón, hallja a gyerekek zsibongá- sát, belép az osztályba föl a katedrára, a terem elcsende­sedik. „Gyerekek, hiányzik valaki? Nem? Nagyon jó. Ak­kor most figyeljetek. egy szép mesét fogok elmondani nektek a költőről, Petőfi Sándorról, aki a legszebb verseket írta. .. Míg egymást követik csendesem a lassú fo­lyású szavak, kis, apró fény­pontok gyúimak a gyerekek szemében. A figyelő, értel­mes arcokon szemmel látha­tó nyomot hagynak a történet fordulatai, mint a hideg, téli ablaküvegietn a könnyű lehe­let. Nem sikerült bejutni a fő­iskolára. Talán meg sem pró­bálta. Közben asszony lett, a szaporodó giondak és kötele­zettségek egyre szorosabban körbefogták és nem enged­ték. Az álomkép amilyen gyorsan jött, úgy vissizahuIM a mélybe, a szunnyadó, be nem váltott választások közé. Vajon fáj-e, ha az éjszakai kellemes, futó álmokról reg­gel kiderül, hogy nem történ­tek meg ezek az események, csak a képzeletünk játszott velünk? Talán igen, de mély nyomot ritkán hagy. délre már többnyire elfelejtjük. . A. valóság, a hétköznapok, a kis örömök és sikerek min­denért kárpótolhatnak. Ha valaki örömét leli a min­dennapi munkájában, végűi megtalálja helyét és számítá­sát, otthon érzi magát azon a területen, amelyet a végtelen sok lehetőség közül kiválasz­tott. Mikus Józsefné lassan két év óta dolgozik a buda pesti Kötő Hisz Salgótarján; üzemében. A törzsgárdatagok közül való, az egyik legjobb kötőnő, szereti munkáját, munkahelyét. A múlt hónap­ban 2500 forintot keresett, de egy közepes hónapban is leg ­alább 1800 forintot visz ha­za. Legutóbb Bocsó Juliannával kettesben készítették el e-gr új modell mintadarabját. Hát. kell ennél szebb feladat? Az évek múlásával végül az élet- lehetőségek számtalan variá­ciójából mindenki csak egyet választhat. A többi egy időre, vagy véglegesen elveszik szá­munkra, s mintha ezzel szegé­nyebbek lennénk, pedig való­jában igazain csak az gazdag, aki választ és jól válását... —is Európa— Skandinávia hidak Európa és Skandinávia között még 1980. előtt szá­razföldi összeköttetés (autó- és vasúti közlekedés) léte­sül- Több összekötőhíd ter­vein dolgoznak; a leghosz- szabb híd a német partot köti össze a Fehmarn-szoro- son keresztül Lolland dán szigettel, hossza 20,4 km lesz, építésének költségein (4,25 millió nyugatnémet márka) német, skandináv, francia és olasz intézetek osztoznak. A vízszint és a támközök közötti távolság 68 m lesz, ami lehetővé teszi majd, hogy a híd alatt hajók közlekedjenek. kezelőket. De glédában állnak a burgonyasornyitók és a há­zi konstrukciójú burgonyata- karők is, hiszen a három köz­ség megyénk burgonyater­mesztő zónájába tartozik. Eiőcsírázott vetőgumó Ha a tél nem húzódik el mé,g ezután is, akkor a bur- gonyatermesztéssel nem lesz fennakadás, s legfeljebb egy­két heti késéssel jelentkez­nek a korai burgonyával a pi­acon. Ezt annak köszönhetik, hogy mintegy 14—15 vagon vetőborgonyát ládákba szed­ve, egy kimustrált szerfás Is­tállóban tároltak, és ennek a csíráztatását egyszerűbben, praktikusabban meg tudták oldani, mint a prizmákban tárolt vetőgumóét. Egyébként megkezdték az eddig felsze­dett hetven vagonnyi vetőgu­mó előcsíráztatását is. Jövőre már a teljes burgonyatermést új' módszerrel, fólia alatt óhajtják tárolni. Örhalom és a hozzája tartó, zó két községben már az ősz­szel kiváló munkát végeztek, s ez némi előnyt jelent a je­lenlegi kritikus napokban. Is­mételten hangsúlyozzuk azon­ban, hogy a szövetkezet ve­zetői mégsem érzik páholyban magukat. Naponta figyelik a területet, a talajt és mérik a hőmérsékletet. Jó szervezés­sel, nagy technikai felkészült­séggel kívánnak úrrá lenni a rendkívüli nehézségeken. Lakos György Buchenwaüd tanítása Emlékezés a haláltábor felszabadulásának 25. évfordulójára GOETHE egyik nevezetes mondása így hangzik: „Eine Chronik screibfc nur derjenige, dem die Gegenwart wichtig1 ist.” Szabadon fordítva: A történelemiből mindig az tanul, akinek a jelen fontos. Valóban, Buchenwald felsiaabadiulá- sártak 25. évfordulója jelenkori tanulságokkal . szolgál. Ezekre megrázó erővel figyelmeztet a túlélők buohenw-aldi esküje és a nemzetek emlékműve is: Soha többé... Ez a Weimar melletti koncentrációs tábor HimJier nendőndiiktétor parancsára vált a poklok poklává. A kre­matórium, a lovardának nevezett ki-végzőcsamok, az orvosi kísérletező állomás, a halál,menetek völgye, „a cső” és a kínzó-kamrák labirintusa az ő tervei szerint változott igazi halélgyárrá, ahol a kommunista Ernst Thälmann és a szo­ciáldemokrata Rudolf Breátsicheide szenvedte el mártírhalá­lát 55 000 német, osztrák, lengyel, magyar és más nemzeti­ségű társával együtt. Buchenwald drótsövényei mögött eleinte csak német po­litikai foglyokat és közönséges bűnözőket sorvasztottak. 1941 után hadifogoly szovjet katonákat és különféle állam­polgárságú deportáltakat is „ezres szériákban”. Itt tökélete­sítették síziadizmusukat az SS-ek, és az Ilse Koeh-típusú fe­ne-vadaik, akik tetovált emberbőnbe köttették könyveiket és készítetitek maguknak lám-paernyőt. Sokszor és sokat írtak BuchemwaiM borzalmairól, pedig a lesújtó szörnyűségek mellett az emberi hősiesség és helyt­állás valóságos csodái iis megnyilatkoztak itt. Vollt egy sajá­tos buchenwaldi fogolyenkölcs, amelyet a szívbemankoió dal szövege őriz: „Denn einmal kommt der Tag, dann sind wir frei” — eljön majd a nap, amikor szabadok leszünk. Ezt az erkölcsöt a buchenwaldi illegális kommunista pártszervezet ápolttá. Célját így foglalta egybe Betten Oszkár, aki szintén túlélte a poklot: „Azt mondtuk: harc az élet és halé-1 közt — tehát élet. Harc, amelyet nem szabad soha feladni, amelyben lehet és kell győzni, újra és ezredszer is. Itt, ahol minden rabot kimondatlan ítélettel ítéltek halálra, a mi legfőbb feladatunk, hogy minél több rabtársunkinól aka­dályozzuk ennek a halálos ítéletnek a végrehajtását.. • Vitá­ba szálltunk azokkal, aki-k ezt a harcot kilátás,talainnak mondták... Mi másképp fogalmaztuk m.eg álmunkat Va­lahogy így: átplántálni új és új rab-társaim,kba hitünket, ta­pasztalataikat és fasászitaelleoes gyűlöletünket. Menteni má­sokat, hogy azok megint más-o-kat menthessenek. Egyszer be fog telni a halálárok, les-zne-k aikiik élve maradnak s ítél­kezni fognak gyilkosaink felett, ítélkezni a rend felett, amely ezieket a gyilkosokat adta. ..” SOK EMBER elpusztult Buchen.wald-bam, de a komm.u- niisták szervezettségie és akaratereje nélkül senki sem ma­radt volna életben. Amikor a hitlerista ámokfutás már a végét járta, s Him-ler parancsára az utolsó emberig likvidál­ni akarták Buchenwaildot. a kommunisták vezetésével fel­kelt a tábor és győzött. Lefe-gyverezté-k az őrséget, megfuta­mították az SS-t és megmentették 25 000 fogoly életét, köz­tük 900 gyermekét. Ezért aztán Buchenwald kettős tanul­sággal szolgál a jelenkornak: öl az imperializmus, gyilkol a fasizmus, ha nem talál ellenállásra; de pusztul, ha az igaz emberek szembeszállnak velük. F. VI NÓGRÁD m 1970. április 11., szombat 3 \ í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents