Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa határozata értelmében hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkal­mából kitüntetések átadására került sor a megyében. Az El­nöki Tanács határozata megállapítja: „Negyedszázaddal ezelőtt a szovjet .hadsereg győzelmes felszabadító harcai megteremtették a nagyszerű történelmi alkalmat, hogy népünk — a munkásosztály vezetésével — elinduljon a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás útján. A magyar nép élni tudott a lehetőséggel. Huszonöt év alatt kivívta és megszilárdította a munkáshatalmat, befejez­te a szocializmus alapjainak a lerakását, és elkezdte a szo­cialista társadalom teljes felépítésének hatalmas művét. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetése­ket adományozott azoknak, akik magatartásukkal és mun­kájukkal a Magyar Népköztársaság kialakításáért folyó harc­ban kiemelkedtek, a szocializmus építésében, a béke szolgá­latában, a népek közötti együttműködés fejlesztésében kivá­ló érdemeket szereztek. Meggyőződésünk, hogy a társadalmi elismerésnek ezek a jelei megerősítik népünk meggyőződését, hogy a szocializ­mus, a haza, a béke cselekvő szeretete olyan eltéphetetlen szál. amely eggyé fűz mindannyiunkat a közös munkában, és harcban. A társadalmi, politikai és gazdasági eredmények, melyeket magunkénak mondhatunk, új győzelmek lelkesítő­je, munkasikerek forrása lesz, nemzeti nagy művünk, a szocializmus teljes felépítésében.” adója (Kishartyán), Godó La­jos nyugdíjas (Salgótarján), Gyürki Béla, a mizserfai bá­nyaüzem szb-titkára (Kistere­nye), Gyürky Zoltán, a me­gyei pártbizottság politikai munkatársa (Salgótarján), Hadnagy Lászióné. a balassa­gyarmati NEB elnöke (Balas­sagyarmat), Harazin Sándor nyugdíjas (Vizslás), Hollósi Mihály minőségi ellenőr (So­moskőújfalu), Kalas László nyugdíjas (Salgótarján), Kiss János nyugdíjas (Karancsság), Kelemen István, a pásztói tsz elnöke (Pásztó), Kmetty Fe­renc, középiskolai igazgató (Salgótarján), Kremnicsán Gá­bor nyugdíjas (Magyarnán­A Vörös Csillag Érdemrend' kitüntetést kapta: Angyal László, a Nógrád megyei Rendőr-főkapitányság ügyeletvezetője (Salgótarján), Angyal Kálmán nyugdíjas (Somoskőújfalu), Lipták Gyu­la ezredes, a BM Nógrád me­gyei Rendőr-főkapitányság ve­zetője (Karaneslapujtő), Nagy István nyugdíjas (Salgótarján), Vincze Kálmán nyugdíjas (Sal­gótarján). A Kiváló Szolgálati Érdemrendet kapta: Juhász József nyugdíjas (Ka- rancskeszi), Magyar Sándor nyugdíjas (Herencsény), Mede József nyugdíjas (Salgótarján). Takács József nyugdíjas (Csesztve). Vörös Csillag Érdemrend A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Altes János nyugdíjas (Sal­gótarján), Andó Gyula, a ba­lassagyarmati járási pártbi­zottság első titkára (Balassa­gyarmat), Benkő Antal nyug­díjas (Salgótarján), Bemard Rezső, a mizserfai bányaüzem igazgatóhelyettese (Salgótar­ján), Bállá Sándor nyugdíjas (Balassagyarmat), Fazekas Sándor nyugdíjas (Salgótar­ján), Godó György, a salgó­tarjáni járási pártbizottság tit­kára (Salgótarján), Gömöri Henrik nyugdíjas (Salgótar­ján), Hegedűs László, a salgó­tarjáni városi pártbizottság tit­kára (Salgótarján), Hankó Já- 'nos, a megyei tanács vb-elnök- -helyettese (Salgótarján), Ká­dast Pál nyugdíjas (Salgótar­ján), Kaszás András, a Salgó­tarjáni járási Tanács VB-elnö- ke (Nemti), Kovács P. István nyugdíjág (Kazár), László Ist­ván, a mizserfai bányaüzem személyzeti előadója (Mátra- novák), Matúz József, a me­gyei pártbizottság titkára (Sal­gótarján), Máté János nyugdí­jas (Kazár), Neuschel János nyugdíjas (Salgótarján), Nagy Lajos nyugdíjas (Karancsalja), Oroszi Károly nyugdíjas (Sal­gótarján), Papp Gyula nyug­díjas (Salgótarján). Rátkai Ti­bor nyugdíjas (Boglyasai ja), , Rozgonyi Lukács nyugdíjas (Karaneslapujtő), Sándor Já­nos nyugdíja« (Nagybátony), Sándor József, a Magyarnán- dori Állami Gazdaság igazga­tója (Magyamándor), Szoó Pál, nyugdíjas (Salgótarján), Ta­kács Vilmos, a Nógrádi Szén­bányák csoportvezetője (Sal­gótarján), Tőzsér K. János nyugdíjas (Kazár), Tőzsér Gyula, a mizserfai bányaüzem gépészeti előadója (Kazár), Vágvölgyi Anna, a Textilipa­ri Vállalat személyzeti elő­adója (Salgótarján). A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Adorján István nyugdíjas (Ebee), Andó Margit, az Öb­lösüveggyár szociális ügyinté­zője (Salgótarján), Bristyá n József nyugdíjas (Kisterenye), ■ Berták Bertalan, a megyei pártbizóttság gépkocsivezetője (Salgótarján), Bodor László nyugdíjas (Karancsalja), Cseh Adolf, a megyei pártbizottság politikai munkatársa (Salgó­tarján), Devcsics János nyug­díjas (Diósjehő), Fatagona Jó­zsef nyugdíjas (Zagyvapálfal- va), Gerhát Pál, a Pestvidéki Kőbánya villanyszerelője (Bér­céi), Gregus János, a Nógrádi Szénbányák ellenőrzési főelő­Munka Érdemrend dór), Kojnok Gyula, a- 2-es számú ÁKÖV raktárvezetője (Salgótarján), Máté Mihály, a nagybátonyi gépüzem lakato­sa (Zagyvapálfalva), id. Nagy József, az Építőipari Vállalat szakoktatási előadója (Salgó­tarján), Németh László általá­nos iskolai igazgató (Salgótar­ján), Novák János nyugdíjas (Salgótarján), Pál Károly nyugdíjas (Rétság), Petrik Sándor, a nagybátonyi gép­üzem műszaki előadója (Ka- rancskeszi), Rakonczai József, a Rétsági járási Tanács VB- elnöke (Nagyoroszi), Szomszéd Károly nyugdíjas (Kisterenye), Szomszéd Gy. József nyugdí­jas (Kisterenye), Tóth Ernő, a mizserfai bányaüzem vájára (Mátranovák), Ujj János, a Nagybátonyi Szénbánya mér­nöke (Kisterenye), Varga Mik­lós nyugdíjas (Nagyoroszi), Varga Pál, a szécsényi terme­lőszövetkezet brigádvezetője (Szécsény), Gajdos István nyugdíjas (Salgótarján). A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Angyal Vilmos vájár ■ (Sal­gótarján), Bagyinszki József- né nyugdíjas (Ecseg), Bakos Mihály, a palotási tsz állat- gondozója (Palotás), Bar any i Bertalan, a gépjavító állomás igazgatója (Kisterenye), dr. Bartha Róbertné, az Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat személyzeti vezetője (Salgó­tarján), .Farrkas Lászlóné nyug­díjas (Mátranovák), Goldper- ger István, a Gabónafelvasár- ló Vállalat osztályvezetője (Balassagyarmat), Gólyán And­rás, a Rimóci községi Tanács VB-elnöke, (Rimóc), Gubán Balázs nyugdíjas (Mátrano­vák),' ImYóvécz Pálné nyugdí­jas (Balassagyarmat), Juhász Gyuláné háztartásbeli (Ko- zárd), Jakubovics Pál, a mát- raverebélyi tsz fogatosa (Mát- raverebély), Kazinczi János nyugdíjas (Nógrád), Kovács Vilmos, a bányafelügyelőség műszaki felügyelője (Cered), dr. S. Kovács Gyula, a Salgó­tarjáni Járásbíróság elnökhe­lyettese (Salgótarján), Lantos Lajos, a Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemek főművezetője (Sal­gótarján), Laukó György nyug­díjas (Salgótarján), Lipták Ist­ván nyugdíjas (Salgótarján), Miklós Mihály, 3 Salgótarjáni Kohászati Üzemek személyzeti előadója (Salgótarján), Molnár Béla, az ÉMÁSZ. technikusa (Somoskőújfalu), Németh Bé­la, a Síküveggyár üvegvágója (Zagyvapálfalva), Nagy Ár­pád, a mátranovák! Ganz- MÁVAG-telep MEO-vezetője (kisterenye), Reiner Sándor nyugdíjas (Zagyvaróna), Sán­dor Mihály nyugdíjas (Tar), Sinkó Pál, a Nógrádkövesdi Állami Gazdaság raktárosa (Nógrádkövesd), Sógor Ferenc, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek lágyító üzemének csoport- vezetője (Salgótarján), Sótér István nyugdíjas (Szilaspo- gony). Somoskői L. Árpád Jubileumi Emlékérem nyugdíjas (Salgóbánya), Su­lyok András, a Nagybátonyi Szénbánya személyzeti elő­adója (Nagybátony), Szeren­csi Sándorné, a Vöröskereszt Salgótarján járási titkára (Salgótarján), Törnek István nyugdíjas (Legénd), Torják Já­nos, a Nógrádi Szénbányák munkaügyi főelőadója (Salgó­tarján), Varga Lajos, a MÉ­SZÖV titkárságának vezetője (Mihálygerge), Váradi Károly- né, a Mizserfai Szénbányák munkaügyi előadója (Kistere­nye) és Vilezsál Árpád nyug­díjas (Salgótarján). A kitüntetéseket ünnepi párt-, tanácsi és népfrontbi­zottsági üléseken, alapszerve­zeti taggyűléseken nyújtották át. Nagy, nemzeti ünnepünk ne­gyedszázados évfordulójának ünnepségein az 1945-től ki­fejtett munkásságuk elismeré­séül mintegy 6200-an, a Jubi­leumi Emlékérem kitüntetést kapták meg. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottsága és a megyei tanács a szocializmus építésében kima­gasló eredményt elérők kitün­tetésére Felszabadulási emlék­plakettet létesített. A megyei pártbizottság székházában ren­dezett ünnepségen az emlék­plakettet Jedlicska Gyula, a megyei pártbizottság első tit­kára adta át. Emlékplakettet kapott: Dr. Baskai Tóth Bertalan, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemi tanára, Ellenbach Istvánná, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának munkatársa, Gálfi Árpád, a TIT Nógrád megyei titkára, Géczi János, a Nógrád me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottságának elnöke, Golyar Gyula, a NÓGRÁD főszerkesz­tője, Hován Jánosáé, a MÉ­SZÖV dolgozója, Illés Miklós, a megyei tanács vb-elnökhe- iyettese, Juhász Béla, az SZMT munkatársa, dr. Karászi Benő, gyermekgyógyász főor­vos, Kaszas Józsefné dr., a megyei tanács vb-titkára, Kiss Imréné, az SZMT mun­katársa, Lipták József, a Szak- szervezetek Nógrád megyei Tanácsa vezető titkára, Lizs- nyánszki Antal, nyugdíjas. Marczinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bi­zottságának titkára, Murányi László, a MEDOSZ Nógrád megyei Bizottságának munka­társa, Nagy József, a Fa-, Építő- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezete megyei titkára, Sándor István, az SZMT osztályvezetője, Szoó Bé- láné, a Vöröskereszt megyei titkára, Szúnyog Tibor, az MTS Nógrád megyei Tanácsá­nak elnöke, Tatár István, fő­osztályvezető, a Nógrád me­gyei első demokratikus újság, a MUNKÁS volt főszerkesztő­je, Vadkerti Lóránt, az SZMT titkára. A városi-járási ünnepsége­ken további 830 elvtársnak adták át az emlékplakettet.. H etek óta bolyongtak az Alföldön. Ha északon lövöldöztek, délnek tartottak, ha délen, akkor ki­fordultak északkeletnek. Má- csay Ödön, a parancsnok reg­geltől estig ordított: — Szedjék a lóbükat! Bar­ta, maga eLLustult törpe! Ke- re&ztöllövöm, ha lemarad aizokkal a lovakkal... Barta behúzta a nyakált, szemed összeszűkültek, feszes­re húzta a hajtószárat és az ostorral a lovak közé csapott Nem jól érezte magát a kocsin. Tele volt lőszerrel. Ha egyszer egy repülő felfedez és közénk pörköl, Ferike repülsz, egye­nesen az égbe, gondolta sok­szor. Adta volna a hajtószárat mindenkinek, de a többiek inkább fogadtak Mácsaynak szót. Gyüre Miklós tartott ki mellette, meg Füredi Pista, a szakács. Néhány lábast meg kondért rakott a szekérre, azt őrizgette a saroglyábán. Má- csay pedig ordított Barta nem tudta hová tenni ezt az embert. Ordít hajszolja őket, de amikor lövöldözést hall, már fordul is más Irányba. Gyürétől kérdezte: — Miit akar ez a Mácsay, bújócskázilk? — Bánom is én, csak a he­gyek felé vigyen. — Igazad van, azok majd eltakarnak — siaólt közbe Füredi. Már látták a Maina csipkés gerincét, amikor egy csapat­testbe ütköztek. A Tisza fe­löl jöttek, megtépázva, csap- zottan, egy őrnagy vezetésével. Minden olyan gyorsan történt hogy Bantának gondolkozni sem volt ideje. Az alakulat végiéről csapa tcsendórök ke­CivilruhávaL.. rülitek elő. Az őrnagy Mácsay- tói papírokat kért, ez a leg­nagyobb nyugalommal nyílt- parancsot mutatott neki. A csendőrök már a kocsinál voltait. Beletúrtak a szénába. Az egyik felkiáltott: — Löszei-! — Lefoglalom — kiáltotta az őrnagy és már rendelkezett is. — A kocsi a három em­berrel az alakulat végére so­rol. Főhadnagy úr maga az emberekkel Jelentkezik az ezredtörzsnél. Végeztem... Barta behúzta a nyakát és Gyüre tekintetét kereste, aki riadtan nézett rá. Füredi is krákogott és fehér volt az ar­ca. Barta tenyerével .mázolta izzadt homlokát. No Barta, most nyakig a pácban vagy, mondta magának. Indultak. Amikor elérték a Mátra alját, Füred! odasúgta Bartának. — Én nem megyek tovább! — Megölnek... ' — Meg a jó édes keserves anyjukat, de nem engem. Leugrott a kocsiról, az út- széli kukoricás felé ment, megoldotta a nadrágszíját és leguggolt. Az alakulat haladt tovább. Mögöttük tisztes tá­volban a csapatcsendőrök. Banta keményen szorította a hajtószárat és előre nézett. Gyüre súgta neki. — A csendőrök megálltaik. Pista nem mozdul. — Fojtot­ta«. felkiáltott: — Menekülj, te őrült. — Kezével eltakarta az arcát. Megszólalt az egyik csendőr géppisztolya. Megráz­ta a levegőt, a hegyek vissza­verték a hangját. Mikor Bar­ta hátranézett, Füredi már szétcsapott karokkal, holtan feküdt. Az őrnagy kiállt a sor elejéről és menetelő ka­tonák felé fordult. — így jár, aki szökni pró- báL.. Bar tát rázta a hideg aztán elöntötte a hőség és összeszo­rította fogait Életért életet, de nem megyek gyilkosokkal. Egyre csak az a papír járt az eszében, amivel Mácsay meg­szelídítette ezeket a vadakat. Gyüre összeroskadva ült mel­lette a kocsin. Barta odasúg­ta neki: — Ha olyan papírt tudnánk szerezni, amilyen Mácsaynál volt — De honnan? — nyögte Gyüre. — Honnan, ahol van!... Két nap múlva áthaladtak a Mátrán. Kisterenyéről már látták a Karancsot. Azon túl már ott van Karancsság. On­nan egy lépést sem tovább. Barta odavalósi volt, tudta, ha a faluba jut, uz apja el­bújtatja. Az öreg bányász mielőtt a fia bevonult, bun­kert vágott a Kütyöshegy alá. Akkor megmondta: — Jó lesz még ez... Bölcs öreg har­cos volt. Barta Sándor meg­járta az első világhálborúit, harcolt a fehérek ellen is. Az első napon megjósolta, hogy ezt a háborút elvesztik a burzsujok. Barta Feri Kisterenyen, ad­dig ödolgött a parancsnokság körül, amíg végül is nyílt pa­rancshoz jutott. Egynapos eltávozásra hazaugrott. Hozott magával egy oidal szalonnát, öt doboz cigarettát, azt adta érte az írnoknak, aki maga is erről a vidékről való volt és készült, hogy megbújjon vala­hol. Pásztó felől ide hallat­szott az ágyúk dübörgése. Az őrnagy egyre halkabb lett. Elmaradtak a csapattól a csendőrök is, őrizve a front felé vezető utakat. Délután indultak tovább Karancsalja felé. Barta Feni az indulás előtt a park bokrai közé búj­va kitöltötte a nyílt paran­csot, és aláhamdsítótba a ne­vet. Mikör Salgótarjánból rá­tértek a Karancsalja felé ve­zető útra, görcs támadt a torkában. Égett a teste, mint­ha tüzes volna az út. A falu előtt kivette a kocsik érék - szöget é6 zsebre tette. A fel­vágott úton bukdácsolt a ke­rék, de nem esett te. Ok pe­dig csak üLtek mereven a kocsin ugrásra készen. Előt­tük ütemesen léptek a kato­nák. Nyögött alattuk az út­test. Egy zökkenő következett, a szekér csörömpölve félire- billent. Barta leugrott és el- kiáltotta magáit: — Kiesett a kerék!... Az emberek megáEtak. Az őrnagy kiabált, hogy senki se álljon meg. A Pécskő fölött dörögitek az ágyúk, ugattak a fegyverek. — Gyerünk tovább, maguk pedig csinálják meg Egy óra múlva a szekér Karancsaljám balra fordult. Ebes felé, nem a csapat után. Barta és Gyüre szótlanul ült a kocsim. Nyugalomra intették magukat. Etesen zseblámpa- fény csapott az arcukba. Bar­ta arca meg sem nanduit, csak a keze rezdült meg, amikor zsebébe nyúlt. Gyüne a pus­káját szorította. Barta átnyúj­totta a nyílt parancsot. Meg­kérdezték tőle. — Hová mennek? — A frontra. lőszert vi­szünk. .. — Indulás, előre, mehet­nek. .. E ”"" jféllkor bekanyarodtak Karancsságra. A kazal­ba rejtették a lőszert, a fegyvereket, és a bunker mélyébe húzódtak meg. Na­pokon át innen hallgatták az ágyúk dörgését. Akkor jöttek ki, amikor csend ülepedett a községre. A szabadulás csend­je. Mikor kiléptek, sápadt voLt az arcuk és szemük nem bírta a fényt. Barta ránézett Gyünéne, aki élettelen arccal, állít mellette. — Na, ébredj már. hiszen megmenekültünk. A faluból hangokat hozott a sízél a Kütyös felé. Asszony sírt valahol. A bokrokat szét­hajtva, az öreg Barta jött a bunker felé, hóna alatt civil- ruhával. .. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1970. április 4., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents