Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
A nagymama A levél Szécsénvből érkezett. Oláh Pálné küldte, s minden sora tele volt csengéssel. Hozzák vissza Salgórói, a nevelőotthonból a három kicsi gyereket, dédunokáit Hadd fényesítse az öröm azokat a napokat, amelyek életéből még hátra vannak. Hadakozott a kicsikért. Nem igaz, hogy az unokája, a gyerekek anyja munkakerülő. Dolgozik havi 1200 forintért. Férjétől 700 forintot kap a gyerekekre, és 500 forint a családi pótlék. Ebből a pénzből, havi 2400 forintból már szépen el lehet tartani a három gyereket. Annak, hogy a Kecskemétigyerekek állami gondozottak legyenek, alapos oka volt. Bárányt Irén, a községi tanács igazgatási előadója gyakorta látogatta a Bacsó Béla úti házikót, ahol Oláh Pálné élt a gyerekekkel. Ha nem ment, akkor Juli néni kopogtatott a tanácson. Panaszkodott. — Ha egy kis segítséget kaphatnék . .. aranyoskáim ... Abból a kevés pénzből nem futja mindenre. A tanácson mindig segítettek. Akkor is, amikor a fiatal- asszony, a gyerekek anyja, férjével együtt Pestre ment, s a kicsiket a nagymamára hagyta. Juli néni szerette a gyerekeket, s ellátta, ahogy a 250 forintból tudta. A tanácstól kapta a pénzt minden hónapban, önmaga fenntartására. Később a fiatalasszony hazajött, de nem dolgozott. A tanács »00 forint gyorssegélyt utalt ki a Kecskeméti-gyerekeknek, jön a tél, meleg ruha, cipő keli az apróságoknak Elintézték azt is, hogy a két kisebbiket, soron kívül felvegyék az óvodába. Utoljára már annyi pénz sem volt otthon, hogy a gyerekek étkezési díját befizessék. Oláh Pálné nem tudott mit tenni Bement a tanácsra és azt mondta Bővíz Ferencnek, az elnöknek: — Nem tudom tartani őket... Vigyék el tőlem... Az öregek napközi otthonában abbamaradt a beszélgetés. Mindenki Juli nénit figyelte. — A kisunokáim . aranyoskám ... Azokért fáj a szívem. öreg cigányasszony, sovány kis arca csupa ránc. Szegényes, tiszta ruhája mindjárt bizalmat ébresztett. Mondtam neki, mire jutottunk a tanácson. — Adnák a gyerekeket Juli néni, akár holnap is. Csak biztosíték kell, hogy gondjukat viselik. Rendesen laknak ... Tört fényű szeméből egyszerre eltűnt a szomorúság. — Nálam... ellakhatnak, aranyoskám. Az unokám dolgozik már ... Délutánra ment. A fiam..., a Marika apja is ígérte, hogy segít... Fiatalok még... Akadozva kereste a szavakat. Beszélgetés közben el-el- fulladt. — Jó helyük van ott, Juli néni. — Tudom ... Voltam már náluk. Kapnak enni tíz órakor is. Ebédelnek, vacsoráznak ... De, hadd neveljem őket... ameddig bírom ... A szobában fülledt meleg volt. Az otthon vezetőjével, egy szőke, csupa mosoly fiatalasszonnyal még a kapu előtt váltottunk néhány szót: — Néhányszor ide is elhozta a gyerekeket. Tiszták, rendesek voltak. Juli néni tartotta őket. Mosott, vasalt rájuk ... Az anyjuk nem is volt itthon. De különben is rosz- szul éltek... — Ha most visszajönnének a gyerekelv? — Nem tudná már ellátni Többet tudunk róla Nem is olyan régen még csak homályos feltevéseinkre tudtunk támaszkodni azzal kapcsolatban, milyen sűrűn hullanak Földünkre meteoritok. 19Ö5 óta azonban rendszeres megfigyeléseket végeznek a hulló meteoritok mennyiségének megállapítása érdekében- A két és fél év alatt kialakult megfigyelőállomás-hálózat vizsgálatai kimutatták, hogy egy nap leforgása alatt Földünk légkörébe körülbelül 440 — 1 kg-nál nagyobb tömegű — meteorit érkezik, melyek maradványai a Föld felszínét elérik. Ebben a mennyiségben megtalálható hét 1000 kg*nél nagyobb tömegű meteor is, melyek meglehetősen tekintélyes maradványai minden bizonnyal elérik Földünket. Minthogy azonban a Föld felszínének többsége tenger és lakatlan terület, a meteoritok nagy részét nemcsak hogy nem találják meg, de becsapódásukat sem észlelikőket — Ingatta fejét. — öreg is, beteg is. Az influenza egészen elgyengítette... Kecskeméti Lajosné, a gyerekek anyja, csinos, fiatal asz- szonyka. Hosszú, fekete a haja, feketék a szemei. ízléses blúzt viselt, divatos selyemkendő volt a nyakában. Nyoma sem volt rajta az elfogódottságnak, amikor az üzemvezető parányi kis irodájában beszélni kezdett: — Szeretném visszakapni a gyerekeket! Azt ígérték a tanácson, hogy hazahozzák őket! — Ügy mondták, nem látták el rendesen a kicsikét.. Veszélyeztetve voltak,. — Rosszul éltünk ... Annyira rosszul, hogy szégyelltem az utcára menni. A férjem ivott... Ha akkor viszik el a gyerekeket, nem szólok semmit. Az az élet nem nekik való volt... De most? Helyem van, keresek. Nekünk csak akkor szóltak, amikor a gyerekek már Salgón voltak . .. — Talán néhány hónap próbaidő nem ártana — kísérle teztem. Mellettem állt ai üzemvezető is, A fiatalasz szony csak néhány hete került a kábeldobüzemhez. Bizony, volt már néhány olyan nap, amivel nem tudott elszá molnl, Le szeg te a fejét, hallgatott. —- Nem tudok várni, mos! akarom a gyerekeket — hajtogatta később makacsul. Fekete szeme nyugtalanul vibrált. — Nagymama átadja a lakását... Vigyáz a gyerekekre, míg én dolgozom ... A járási tanácson dr. Ve- reczki Józsefet, a gyámügyi főelőadót kerestem. Hiába jöttem újra, úton volt. Gyimesi Lajos, a szabálysértési előadó azonban bosszúsan legyintett, amikor megtudta, mi járatban vagyok. — Addig miért nem gondoltak a gyerekekkel, amíg itthon voltak — fakadt ki dühösen. — Higgye el, a pénz miatt futkosnak most 1 hozzánk... Fizetniük kell majd a gyerekekért ... Baranyi Irén, a községi tanács igazgatási előadója is azt mondta az utolsó találkozáskor: — Bizonyítson a fiatalaezszony. Ha azt látjuk, hogy gondoskodni tud a gyerekekről, ahogy kell hazahozzuk őkét. Mert meghalt a nagymama ... Akkor temették, szegénységi alapon. Utolsó útját is a községi tanács egyengette, akárcsak fogyó, öreg napjait. Vincze Istvánné Sziklák a hegyen | K éső este fáradtan tért haza. Egyik tárgyalást a másik követte. Dél felé az ebéd helyettit végig járta a határt, megnézte, hogyan batediniak a munkával. Mikor bejött, az útépítőik várták. Végleges választ kértek, hogy a tsz termel-e követ az útépítéshez, vagy máshoninét rendeljék meg. Több sízáz mázsa kőről volt szó, ilyen jö\,ledelmet egyetlen tsiz-elinök sem engedne ki a kezéből. De a sároson házi kőbányát már harminc évvel ezelőtt is bányászták, vastagon féltől- tődörtit a hegycsúcsról lehulló földdel, tetejét több méter meddő takarja. Ennek leitia- karítáisát csak géppel lehet elvégezni, mert kézi erővel hónapokig is eltartana. De ki megy fel a géppel ötven méternél is magasabb sza- kiadlék fölé? Egy rossz mozdulat és zuhan a mélytbe. Ma délután besizélt a traktorosokkal is, hogy ki vállalkozna a bulldózerre ülni. Néma csend volt. Este találkozott a fiával. Most szerelt le és beállt a tsz-hez traktorosnak. Sündörgött az apja körül. Szép szál magas gyerek, nyílt tekintetű, de most félszeg volt — Apa, én felmegyek... Az elnök dermedtem nézett rá. Elhidegült a vére és idegesen rámordulit a gyerekre. — Veszélyes! Most, este ez foglalkoztatta. Felesége eléje tette a vacsorát Éhes volt, de csak tuirkiálit benne. A gyereket nézte, aki az asztal másik végén jóízűen vacsorázott és lopva hol apjára, hol az anyjára néziett. Az elnök megérezte, hogy a fia nézi őt. Letette a kanalait, az asztalira ejtette ökílót és rámotdulit a gyerekre. — Nem és nem. Nem engedem. Gyalkrolatod sincs. — Más leeshet? Az elmük a tenyerébe támasztotta fejét és töprengett. Megjelent előtte a napégette magas szikla, a hirtelen lejtős hegytető. Felesége szótlanul figyelte a vitáit. Gond barázdált a homlokán. Várta, hogy megmondják neki is, miiről vian szó. Az elnök érezte, hogy felesége előtt tovább nem titkolózhat Nem nézett fel, úgy mondta: — Ö akar a géppel fóL- menni a bánya föllé. Az asszonynak megrándult az arca, szeme tágra nyílt, lassú mozdulattal törölte kezét a kötőjébe. Nagyon halban szélit. — Ne, ezt ne tegyétek velem! Nyomasztóan múlott el az este. A tsiz-elnök nyugtalanul forgott az ágyában. Másnap nagyon fáradtan ment az irodába. Féltette a gyereket, de a pénzt is sajnálta, amit elvesztenek, ha a mai napon nem ad választ, hogy termelnek-e ? Kiment a határba megnézni, hogy a fia hogyan kezeli a gépet. Mesz- sziről, a dombról nézte. A gyerek felfedezte apját és néhányszor megpörgette a lánctalpast. Este aztán felmentek együtt a bánya fölé. Megnézték, milyen lehetőség van a hegyen a lánctalpassal mozogni. Mikor lefelé ereszkedtek, a fiú megállította, az apját. — Apám, bízzál bennem, felnőtt vagyok már! így történt aztán, hogy a két ember megegyezett, másnap megpróbálják. De az elnök kikötötte, csak abban az esetben, ha ő is beül a gépibe. Kilencen indultak ki a kőbányáihoz. Hét bányász, akik közül kettő felment a csúcsra az elnökkel és a fiával. Csak a biztonság érzése kedvéért vastag drótkötelet csatoltak a bulldózerre, a kötelet egy fához erősítették. Ha a gép a szakadékba zuhan, ez se sokat segít. A négy bányász lentről figyelte, ahogy a gép lassan ereszkedik a szakadék széléhez. Az elnök az ülésbe kapaszkodott. a fiú pedig keményen fogta a kormányt. Apja halk szavaikkal irányította. — Lassan, előre... Fék... Csak laisisan... Tengely törő nógrádi utak Évek óta jogos panasz, hogy ra kaptunk utasítást, hogy kedést, hanem az üzemek Nógrádban életveszélyesek az mindenekelőtt a legnagyobb termelését és a lakosság nyu- utak Nemcsak az északi kis forgalmú, egy számjegyű fő- galmát akadályozzák. A lassú falukban, hanem a fő közle- közlekedési útvonalakat keli tempót számon kell kérni az kedési útvonalakon, sőt Sál- rendbehozni A vállalat nagy Egri Közúti Építő Vállalattól, eótarjánban is kátyúk és göd- létszámú munkaerőt és gépe- mert írásban vállalták, hogy rök váltják egymást, sok he- sítést csoportosított a Buda- a városon áthaladó útszakaszt Íven az alapokat Is kiforgat- pest—Miskolc közötti szakasz- április végéig rendbehozzák, ták a nehéz járművek. Meny- ra, ahol a Heves megyei ré- „Nincs rá erő, mert a sür- nyi rugó és tengely törik au- szén a napokban befejezzük gösebb és fontosabb főutak- tóbuszon. teherkocsin és ma- a munkát. Jelentős erőket köt ra összpontosítottak”. Ezt az szék autón? Hol és milyen le a 24-es jelű mátrai útsza- érvet sem lehet elfogadni. A fényképen látható szombathelyi utat még a rómaiak építették, több mint 1500 évvel ezelőtt. A minőséget az útépítők figyelmébe ajánlom veszély fenyegeti az utast? Nehéz lenne erre pontos statisztikát készíteni, de azt bárki könnyen, megállapíthatja, hogy Nógrádban az országos átlagnál rosszabbak az utak. A hosszúra nyúlt idei tél még további károkat okozott. Bár igaz, Molnár Károly az Egri Közúti Igazgatóság vezetője jóval kevesebb fagykárt mondott, mint amennyit Maróthy Győző, a Nógrád megyei Tanács osztályvezetője az országgyűlési képviselő- csoport legutóbbi ülésén jelentett. Persze, a lakosságot nem az összegszerű vita érdekli, hanem arra várnak választ, hogy mikor és hol javítják az utakat. Ezt kérdezem dr. Bényi Józseftől, az Egri Közúti Építő Vállalat főmérnökétől. — A felettes szervektől arÖvatosam közeleditek a szakadék széléhez Az elnök már ae útra láitott. A négy bányász csak apró pont vollt. Ha megcsúszik alattuk a föld, lezuhannak. Látta, hogy a lánctalpak alól kigiurul egy kő, hallotta, hogyan dübörög a sziklákon. A gyerek keze idegesen megrántotta a kormányt. — Fék! — kiáltott rá az apja. Megálltak. A motor egyenletesen zakatolt és meleg vodlt a fülkében. Most oldalra kéne fordulni, aztán hátra, vízszintesen a szakadékkal, hogy le tudják tenni a késit és megtelni előre a földet. A gyerek nem mert indítani. Apja szórttal maradt, mert úgy érezte, csúszik alattuk a föld és a mélység felé haladnak. — Vissza! — kiáltott az elnök. A gyerek megnyugodott az apja hangjától, Vissaatoliatott, aztán okiadra fordult és kiengedte a késit. Gázt adott, a motor fetbögiött és megtolta a követ takaró földet. Az elnök Iáitta, hogy a mélyben az emberek magasba dobálják a sapkájukat. A két ember föntről, a fa mellől szalad feléjük. — Sikerült! Állj meg fiam! — szólt az apa. Néhány nap múlva már robban,tolták a sziildát. Mo- rojlotit a hegy mint aki ha-, ragjaik, hogy legyőzték... Bobál Gyula kasz is — válaszolta a főmérnök. — Nógrád megyére mikor kerül sor? — A litke—salgótarjáni szakaszon, valamint Salgótarjánban, az üveggyár és a külső pályaudvar közti szakaszon most is dolgozunk, bár az előbbi munkára még mindig nem kötött velünk szerződést a Közúti Igazgatóság, az év elején pedig a régi házak akadályozták a munkát. Az üveggyár környékén és a litkei úton nagyon lassan halad a munka. Egy-két gépkezelő és néhány nyugdíjas dolgozgat itt, ezt tettem szóvá az útépítő vállalatnál és a Közúti Igazgatóságon is. — Nem küldik a szerződést — mondta az igazgatóság vezetője. — Az igazgatóság nem szerződik, mert az összeg miatt vita támadt köztünk — érvelt a kivitelező vállalat főmérnöke. Az ‘ időt rabló vitát említettem Kis Lászlónak, az Útépítő Tröszt műszaki igazgatójának. Természetesen a felügyeleti szerv vezetője nem ismerheti a két vállalat köteti folyó vitát, de semmi esetre sem érthet egyet a sürgős munka halogatásával, gyenge szervezésével. Tény, hogy május 31-ig a főközlekedési utakat, majd június 30-ig a többi fagykárt kell kijavítani. De elfogadhatatlan a Közúti Építő Vállalat és az Egri Közúti Igazgatóság vezetőinek igyekezete a felelősség áthárítására. Ugyanis több mint hat hete Salgótarjánban semmi sem gátolja az építkezést, hacsak az nem, hogy innen messze vannak a felelős vezetők. Mindez nem változtat azon, hogy főleg a salgótarjáni utak életveszélyesek, s már nemcsak a közle„II. Kórházépítés műsaalkigiazdasági problémái” címmel kétnapos nemzetközi konferencia kezdődik Budapesten május 14-éo. Az Építőipari Tudományos Egyesület által szervezett konferenciára számos külföldi, szocialista és kapitalista országokból érkező vendéget várnak. A konferencia kezdetét Miért vállaltaik Borsodban ötmillió forintos munkát? Persze, joguk van hozzá. De az írásba foglalt ígéretet teljesíteni illik. Nógrád megyében 1550 kilométeres útszakasz karbantartásáról, javításáról a tanács, 950 kilométeres útról az állam gondoskodik. A költség- vetésben megállapított összegből kapacitás hiánya, műszaki okok és részben anyaghiány miatt erre az évre mintegy tízmillió forint húzódott át. Befejezéshez közeledik a Hátság és az országhatár közötti útkorszerűsítés. Itt a Beton- útépítő Vállalat dolgozik. Hamarosan kezdik a munkát Zagyvapálfalva és Nagyke- resztúr között. Erre az évri egyelőre 33 millió forintot, szántak útjavításokra a megyei tanács költségve! ésébn, Mi a biztosíték, hogy ezúton nagyobb ütemben halad az útépítés? A Nógrád megyei Tanács kezdeményezésére útfenntartó üzemet létesítettek és fokozni akarják a mélyépítő részleg teljesítő képességét. A járásoknál és a városoknál gépesített útfelügye- letet szerveztek, hogy a kisebb hibákat addig javítsák, amíg nagyobb kár nem lesz belőlük. Ez év közepére megszervezik a Nógrád megyei Közúti Igazgatóságot, hogy helyben legyen a „gazda’’ és jobban működjék. Érthetetlen, hogy a KPM még nem egyeztette az útépítések és javítások 1970. évi programját és távlati javaslatait a megye vezetőivel. Ez sürgősen pótolandó és kívánatos, hogy a megállapodások alapján az Egri Közúti Építő Vállalatot tervszerű, részrehajlás nélküli munkára kötelezzék. megelőző napon több mint 30 résztvevő Salgótarjániba látogat, hogy megtekintse az országos hírű megyei kórházait. Ez alkalommal előadásokat is hallgatnak a vendégek. A KÖZTI a kórház tervezéséről tájékoztatja őket, a kórház i gazga,tó-főorvosa pedig a kórház üzemeltetéséről, munkájáról tart előadást. NÓGRÁD — 1970. április 26., vasárnap 3 Dr. Fazekas László Külföldi vendégeket várnak
