Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-24 / 95. szám

Szubjektív sorok

\em vagyok statlszitikus és nem vagyok **■ demográfus, de úgy képzelem, hogy a nem egés-zen 500 lakosú Oserhátazuntlvón- t>an az általános itakolások száma nem. lehet valami nagy. Ezért nem ütött túlságoíta.n szí- ' en a NÖGRAD egyiik közeli számában a tudósítás, hogy- az általános Iskolában nines mikroszkóp. Mindéin együttérzésem a kis cserhátszentivámj általános iskolásoké, de valahogy úgy érzem, majd csak meglesznek mikroszkóp nélkül is.

Igen, ám,, de gazda nélkül csináltam a számítást

Nem gondoltam arra, hogy „tanainyiagrob- banás” van, méghozzá olyan mértékű, hogy az Illetékesek csak győzik kihagyni a fölösleget (vagy annak létezőt), a nélkülözhetetlen (vagy annak látszó) kedvéért. így esik, hogy egész sereg író van — például az tro- dialomitanításban — ,akik számunkra annak idején még rettentő fontosak voltak, de gyerme keink ma már hírüket se hallják. Mi a fejlődés folyamatossága kedvéért tanultuk őket. Az elv mit sem változott, csak a folyamatosságot ma nagyobb grádicsokká! mérik, mutatják be, s a kisebbje kihullik a lépcsőfokok közül.

Én abban a korban, amiben a cserhát- szer, ti vári általános iskolások vannak, bevallom, mit sem hallottam a mikroszkópról, pedig megvolt már több évszázada, de a rádióról is csak egy évtized múltán szereztem tudomást. Már gimnazista koromban, amikor jó fizikatanárom, mint mesét mesélte: ..Most pedig elmegyünk gyerekek Hamer, liékhoz (egyik fiuk velem járt, híres kesztyűgyáruk volt), ott van egy olyan masina, ami a Budapesten adott hangot drót nélkül megszólalta,tja a lakásukban.” No, el is mentünk, meghallgattuk a recsegő, sziszegő hangot, pár értelmes szót ki is lehetett venni, de tanárunk bőven buzgó magyarázata ellenére egyikünk sem értett egy betűt sem az egészből.

(Ma’ gyermekeinknek a rádió kevés. A televízióval már elégedettebbek, de az igényesebb jé a színes tv-t emlegeti. Én valahogy iinkáibb a plasztikust kedvelném, vagy a szélesvásznút, ha választhatnék.)

Vagy lit van a matematika, A mai gyerekek már régen a gyökvonást és bonyodalmait nyúzzák, amikor mi még a négy alapművelettel bíbelődtünk. De gondolom, így megy eiz a többi tárgyakkal is. Karinthy nagy humoreszkje jut eszmbe a tüzelőfával. Ha ennyi hasáb fa ennyi idő alatt ég el ennyi kályhában, mennyi idő kell annyi hasáb elégéséhez, amennyi kályhában. — Valahogy így van. — ö se tudott fiának segíteni, s a jövőre bízta a megfejtést. Én is megakadnék ennél az aránylag egyszerű egyenletnél, de nem így a fiam, aki legnagyobb ámulatomra bizony sorra kiszámított olyasmit is, ami előttem örök titok maradit volna.

Mást, többet tanulnak gyerekeink mint mi. Másként és talán jobban is — nem kétlem. — De, hogy az előbbi lépcsőit asonlathoz viszsaatérjek: lehet, egyes grádicsokkal, amelyek kihuJilot'ak, nem kell többé törődnöm, akár át is lehetne lépni Őket. A folyamatosság azonban nem vész el, nem zökken meg, csak — mint az energia — átalakult. A kihullott, kihagyott kis lépcsők helyett mások, nagyobbak, ma fontosabbak emelkednek.

Jól emlékszem: részletesen tanultuk Pázmány Péternek a magyar nyelvre gyakorolt hatásét és szívből nevettünk Bárdos Lajos, nagyon szeretett tanárunk közbevetéseim, amivel megkedveltette velünk még a kicsit unalmasnak hitt Irodalomtörténetet Is.

Így mesélte: Pázmány nagy vitapartnerét, a reformált hitű dr. Ecket következetesen Dreoknek nevezte, ami nem mást jelent, mint az emésztés „végtermékét”. Dr. Eck pedig így intette Pázmányt: Mint porban a lógombóc, oly szerény legyél. Sőt még egy kicsit keményebb szót is használt. Nem tudom, Pázmányról tainulnák-e ma?...

Ilyen mester melleit kedveltük meg még a kicsinyeket Is. Kisfaludy Károlyról azt tudtuk meg, hogy születése anyja életébe került. Apja ezért adta nevét: „Kárral születtél, Károly Legyen hát a neved.”

Csoda, ha éltünk-haltunk néihányian ezért a tanárért?. ..

Bizonyos vagyok, hogy akiket ma nagynak tekintünk, róluk is szólnak közvetett mondatok, bon mot-k, aprócska, színes, jellemző történetek, amelyek néhol (és ez csak e szubjektív sorokhoz illő szubjektív vélemény) óriássá növesztik a szereplőt. Talán azért _ is, mert bizonyos erényeikről, értékeikről, képességeikről az én Időmben, nemcsak, hogy nem volt Illő, hanem tilos is volt beszén i. Nagy Lajosról például, akit né- hányán csak úgy ismertünk, mint Nagymező utcai könyvkereskedőt és azt hallottuk róla, hogy „holmi proletár novellákat ír”, ma részletesen tanulnak. Az értékítélet tehát megváltozott, és amiről nekünk — mint írtam — tudni is tilos volt, ma tudni és szól. ni róla — kötelesség.

A viszonylagosságról és az idők rohanvást múlásáról jut eszembe. Egy vidéki kisváros nagyhatalmú hankigazagtójának leánya az ottani „megyebál” (a legnagyobb társadalmi eseménye volt az évnek), 'bevezető műsorában Ady Endre valamelyik versét mondta ed. Évekig bojkottálták, „az úri társaság” nem hívta meg, ha valahol mégis megjelent, nem táncolt vele senki. Mai fiataljaink szemében a« Ady-veinsekikel már nem ez a baj, sőt ellenkezőleg: az Ady-vers előttük „cikis dolog”. (Pedig egy-egy Ady-vers ma is és még századokon át értékállóbb marad, mint napjaink egyik-másik „nagyja” húsz évének talán majdani egész .életműve”.) Ki engedhet meg magának ilyen szavakat, mint Ady, aki állítólag ezt mondta: „Babits remek verseket ír, de ón költő vagyok,”

S7llhipLfív han§ — ezt adtam címül, válla- ■ lom is a szubjektivitás vádját,

Nem zord tényeket akartam felsorakoztatni, hanem arra akartam rezonálni, amit a tények bennem megicsengiettek.

Kusslnszky Endre

Baráti találkozó

Számos híradástechnikai berendezést állít ki az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron az Elektroakusztikai Gyár. Ezek közül néhányat a Nóg- rád megyei Vegyesipari és Jau vító Vállalat elektroakusztikai szereldéjében állítanak össze, amely hosszabb idő óta eredményesen kooperál a budapesti vállalattal. A BNV ideje alatt az Elektroakusztikai Gyár meghívására Budapestre látogatnak a szerelde dolgozói, hogy a kialakult baráti kapcsolatokat elmélyítsék. Megtekintik aZ ipari vásárt és üzemlátogatáson ismerkednek meg a vendéglátó gyár dolgozóinak munkájával és életével.

Ifjúsági kiadványok

A KISZ kb intéző bizottságának javaslatára az idén az eddigi gyakorlattól eltérően az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat bevezeti az előre- rendelést az egyes kiadványoknál. Ebben az évben számos érdekes és az Ifjúsági mozgalmi munka továbbfejlesztése szempontjából

hasznos kiadvány jelenik meg. A tervek között szerepel például a Kisz-vezetők kézikönyvének kiadása is, amely egyrészt összegezi az ifjúsági vezetők feladatait, munkájuk alapvető módszereit, ugyanakkor a mozgalom eddig felgyülemlett tapasztalatait is átadja a mai vezetőknek.

.Ünnepelj velünk!'

Erdőkürt, Szirák, Csecse és Bujáik kulturális csoportjai vesznek részt április 26-án a pásztói járási művelődési központban megrendezésre kerülő bemutatón. Az „Ünnepelj velünk” kulturális verseny járási szintű találkozóját a

KISZ, a tanács és a művelődési ház rendezi. Bujákról népi játékot bemutató csoportot várnak Pásztora. A többi együttes és szólista a jubileumi rendezvényeken szerepelt járási együttesek közüL került ki.

Ki figyeljen oda?

Aki azt állítja, hogy kedvét leli benne, ha megbíráljak, hibáit a szemébe mondják, arról méltán feltételezhető, hogy valótlant állít. Végtére Is hasonlítana ez az állítás annak a mazochista betegnek a ledvteléséhez, aki kijelentené örömét leli a műtétben.

Más kérdés természetesen, hogy a műtét gyógyít, következésképp: adott esetben elkerülhetetlen. A bírálat is gyógyít, sőt, preventív hatású lehet — elkerülhetetlenségéről azonban finoman szólva, megoszlanak a vélemények. Elvben természetesen senki nem vitatja ezt a gyógyhatású sőt, értekezlet! felszólalók nem ritkán hozakodnak elő az Imént kérdőjelezett állítással, amely szerint köszönik szépen a bírálatot, s örülnek, hogy ilyen nyíltan... egyszóval: az elvi formulá- zásnak ezt a módját túlontúl ismerjük, semminthogy Idézve ismételni kellene.

A köznapi valóságban, úgy tűnik, nem mindig fogadja a bíráló szót ilyen felhőtlen öröm. A sokéves gyakorlat kialakította a bírálat visszaverésének árnyaltan sokrétű módszertanát, amely a kritika látszatát elfogadásától a kritizáló minden látszatot mellőző elbocsátásáig terjed. Ne vesztegessünk szót ezúttal a visszautasításnak azokra az egyértelmű módszereire, amikor a bírálatot támadás, megtorlás követi. Ez világos helyzet — legalábbis aligha szorul okfejtő elemzésre —, még akkor is, ha társadalmi veszélyessége vitán felül áll. Szerencsére azonban, arányait tekintve, nem ez az általános, tömeges visszautas!* tási módszer.

Sokkal veszélyesebb — mert tömegesebb — az a változat, amikor a kritikát sűrű, tömör csend követi, a bíráló észrevételekre — legalábbis látszólag nem figyel oda senki. A pusztába kiáltott szó esete ez, ami elsősorban azért veszélyes, mert utána aligha támad kedve másnak is szót kiáltani a pusztába. Pontosabban : az elhallgatás, a vissz- hangtalan bírálat társadalmi következményei nemcsak abban összegezhetők, hogy az éppen kritizált hiba marad a régiben, hanem abban is, hogy mindez mementóként kézzelfogható bizonyítékként igazolja azokat, akik a „ne szólj szám” társadalomellenes elvét követik.

A kérdések-kérdése azonban ebből következik, s íg.v hangzik: ki illetékes a válaszra, kinek kellene nemcsak hallania, de a szó cselekvésvonzatú értelmében meghallgatnia a bírálatot?

Könnyű lenne válaszként a társadalmi ranglétra fokozatait felsorolni, s azt mondani: a bírálat tárgyában illetékes felelősségű és hatáskörű vezetőre tartozik az észrevételek összegezése, a hibák kijavítása. Az élet bonyolultabban rendez; a szociológiai valóság korántsem követi a hivatali ranglétra bírálat elfogadási fokozatait. ígv van pt. elsősorban azért, mert aki a bíráló szót kimondja, attól nem

várható, hogy előbb gondos kutatással felderítse kit illet ez a szó. Olykor nyilvánvaló ki a címzett, máskor azonban annak a kritikának is funkciója, amely csak jelzi a hibát, s az illetékesre tartozik, hogy magára vonatkoztassa és okuljon belőle. Illetékese válogatja persze, dehát mi tagadás, ilyenkor jobbára nincs iömeges jelentkezés, a kritika tehát „címzett ismeretlen” jelzéssel átlényegül pusztába Kiáltott szóvá.

Hamármost a megoldást, a kritika elfogadásának intézményesített lehetőségeit keressük, a rábeszélés itt aligha vezethet célhoz. Más szóval: nehéz hinni abban, hogy a bírálat általános — tehát másra tartozó — hasznának elismerése mellett, tömegessé tehető, hogy minden illetékes önmagára is ilyen világos egyértelműséggel vonatkoztassa ezt a hasznosságot. Ebben, tehát a kritika elfogadásának gondolatkörében is jól szemléltet a már említett orvosi példa. Ha a gyógykezelés kellemetlenségeinek vállalására csupán az egészség- védelmi rábeszélés késztetne, nem pedig elsősorban az elemi érdek, a gyógyulás kényszere, akkor alighanem csakhamar munkanélkülivé válnának az orvosok. Éppen így: ha a nyilvánvaló morális tényezőkön túl, a bírált hiba kijavításával összefüggő érdek válik dominánsé, akkor esetleg a szemünkbe mondott hiba szubjektív kényelmetlensége is inkább a háttérbe szorul. Tábori András

Kommersz vagy művészi filmek?

Mitől klub a filmklub?

— Tudja ki volt Truffaut, és mit jelent a francia „új hullám”?

— Nem.

— És Mihail Romm?

— Rémlik, valamelyik szovjet filmet írta.

*

— Tudsz arról, hogy létezik Tarjámban filmklub?

— Igen. A József Attilában.

— Mit gondolsz, mitől klub a filmklub?

— Nem tudom, nem járok oda.

*

— Tanúitok az iskolában filmesztétikát?

— Igen.

— Jársz a filmklubba?

— Nem.

— És a moziban mit láttál utoljára?

— A Hétszer hetet. Színes, szélesvásznú krimi.

Statisztikai adatokra nem emlékszem, csak arra, hogy az elmúlt évbem a magyar mozikban bemutatott könnyed, úgynevezett sikerfilmek látogatottsága három-négyszerese volt a témájából következően ajánlható, vagy formai újszerűsége miatt figyelemre méltó művészfilmeknek.

Meddig még...

Néhány évvel ezelőtt KISZ- lakótelep épült Salgótarjánban a kórház célgazdasága mellett. Akkor abban a reményben költöztek oda a fiatalok — 26 család —, hogy a célgazdaság rövidesen megszűnik. Sajnos, a mai napig se történt semmi, s a lakók mindössze néhány méterre a lakásoktól istállók, ólak és trágyadombok környékében élnek. A KISZ-lakótelep további építkezése is éppen ezért nem tud haladni, mert a következőkben felépítendő házak helyén ott állnak a sertéshizlaldák. A lakásokban az ablakokat nem lehet kinyitni, mert a sertések bűze terjeng a levegőben. A 26 család sok kisgyermekét nem lehet kiengedni. mert az ólaknak se kerítése, se egyéb védőrésze nincs. Kívánatos volna, ba a

célgazdaság új telephelye végre felépülne régóta kijelölt helyén. *- Koppány •—

Ez országos kép. Salgótarján ifjúsága, de az idősebb generáció is, szívesebben látogatja az olcsó mulatságot.

szórakozást nyújtó kommersz filmeket. A művészi filmek iránti érdeklődés enyhén szólva elenyésző. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a mozik látogatottságában tapasztalható hullámzás.

Ezek a jelenségek éle« ellentétben állnak azzal a törekvéssel, mely szerint az ifjúság ízlésformálását, a magasabb esztétikai Igényekre nevelést már az iskolában el kell kezdeni. Énnek érdekében a megye több középiskolájában is bevezették a filmesztétikai oktatást, ahol a tanulók elsajátíthatják az elméleti anyagot. Legtöbb esetben azonban ez nem párosul személyes benyomásokkal, élménnyel, mivel az iskolák nem rendelkeznek a szükséges filmanyaggal és anyagi-technikai felszereltséggel. A filmben rejlő értekek tudatos megláttatásához ugyanis az elméleti oktatáson kívül arra lenne szükség, hogy diák és oktató egy-egy közösen megtekintett, művészileg kiemelkedő filmre tudná a tanultakat alkalmazni.

Van-e lehetőség arra, hogy a közönség láthasson ilyen filmeket?

A megyei művelődési központban működő filmklub ebben az évben is az érdeklődők rendelkezésére áll E klub munkájáról beszélgetünk a megyei művelődési központ illetékes szakreferensével.

— Milyen szerepet szántak a Filmklubnak a város művelődési életében?

— Elsődleges célunk a már klasszikussá vált filmek iráni érdeklődés felkeltése, ezeknek a megszerettetése volt. A nrogram összeállításánál arra s törekedtünk, hogy a film- nyencek, a kényesebb ízlésű átogatók igényeit is kielégítsük.

— Az első negyedév már 'ezárult. Milyen filmeket, mu- ■rttak be ebben az időszakban?

— A francia „új hullámos” filmeket — Godard és Truf- Faut rendezésében — láthatta a közönség. Ezek részint eszmeiségük, nagyobbrészt azonban esztétikai értékeik, formai-technikai újszerűségük miatt váltak immár klasszikusokká, s mintegy pktatófil- mekké.

— Milyen az érdeklődés a filmklub iránt?

— Akikre számítottunk — a középiskolások és az értelmiség — el is jöttek. Az első negyedévben 200 taggal működött a klub. Hogy elégedettek vagyunk-e ezzel a számmal? Ha a jelenlegi minőségi összetételt vesszük figyelembe, azt hiszem, igen. Olyan tagokra van szükség, akiknek a művészi filmek mondanak valamit, maradandó élményt nyújtanak. Ha viszont arra gondolok, hogy hány száz embert és milyen egyéb rétegeket — munkás, alkalmazott — lehetne, kellene kissé nagyobb propagandával az előadásokra becsábítani; nos, akkor korántsem.

Az előbbiekben már említettük, hogy a filmklub jól szolgálja az iskolai filmesztétikái nevelés céljait, azoknak mintegy gyakorlati megvalósulása.

— Van-e kapcsolatuk a középiskolákkal?

— Jelenleg nincs, de tervünk, hogy szoros együttműködésbe lépjünk velük. Mi felmérnénk az igényeket, és ennek alapján állítanánk össze a programot, míg a tanárok felkészítenék a gyerekeket a filmekre, hogy azok ne csupán egyszerű, vizuális élményt nyújtsanak, de befolyásolt gondolkodásra is késztessék a tanulókat.

— Mit láthatunk a második negyedévben?

— A soron következő filmek egy-egy ország filmgyártásának kiemelkedő termékei lesznek, melyek témájukban szorosan kapcsolódnak a második világháború eseményeihez, a rendező ország nemzeti történelméhez. Távolabbi terveinkben szerepel a modern angol filmgyártás legjobbjainak bemutatása és egy vidám filmekből álló sorozat is.

A filmklub programja tehát változatos, gazdag; alkalmasa széles körű igények kielégítésére Remélhetőleg a jelenénél szebb jövő előtt áll.

V. Kiss Mária

NÖGRAD — 1970. április 24., péntek