Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-18 / 90. szám

Tanulnak, szórakoznak Szabináim' Zoltánná mi-nd- öasiae egy hónapja vezeti a művelődési otthonit Sóik ta­pasztalata nincs, hiszen egé­szen fiatalasszony. Ám, annál több tervet elképzelést for­gat fejéiben, hogy a faliubelá- ek, idősek és fiatalok egy­aránt szívesen látogassák a művelődés házát. Mindenek­előtt a művelődési otthont és kornyékét szeretné széppé tenni. Ebben a munkában számíthat a KlSZ-fiatalokra. Ami az otthon munkáját il­leti, egyelőre figyeli az em­bereket, méregeti az igénye­ket. Azt mondotta, az indu­lás egészen biztató, volt. Az irodalmi est, a Lenin-emléfc- műsor egyaránt sok érdeklő­dőt vonzott. A TIT-előadások nagy helyet kapnak az idei programban. De Szatmári Zoltánná /azt szeretné, ha ösz- szegyűjtenélk, s tovább ápol­nák a népi hagyományokat. Szlovák táncokban, dalokban igen gazdag a község. A fia­taloknak klubot rendeznek be, ahol tanulinak is, szórakozhat­nak is. Uj ty-t kaptak A tsz-major Nagy öröm érte az általá­nos iskolásokat. Az Agcser- nyőn dolgozó megyei brigád, egy új, színes vételre is át­alakítható televízióval lepte meg őket. Moravszki András, a brigád vezetője néhány tár­sa jelenlétében ünnepélyes keretek között adta át a ké­szüléket. Elmondta, hogy tá­vol dolgoznak a megyétől és nagyon jó barátság alakult ki a magyar brigád és a szlovák lakosság között. A televíziót is azért hozták a szlovák nem­zetiségi községbe, hogy ezzel is kifejezésre juttassák: a magyar és szlovák nép barát­sága mély gyökerekből fakad. A községhez tartozó Kis- keresztúrpusztán épül a tsz egyik legszebb majorja. A múlt évben építették meg az idevezető új utat- Mos épí­tenek egy új, 100 férőhe­lyes szarvasmarha-istállót, amelynek a padlásán csibe­nevelőt képeznek ki. A ré­gi istálló padlásán is nevel­nek csirkét. Kollár Pálné gondozó büszkén újságolta, hogy 12 ezer 700 csibét ne­velnek hárman, három nyolc órás műszakban. Az új nevelőt, amelyet folyosó köt majd össze a régivel ugyancsak ők fogják ellát­ni. Szlovák falu a Kis-Zagyvánál Nógrádban nem Lucfalvának mondják, ahogyan az út­jelző mutatja, hanem Luczinnak Ezzel a régies elnevezés­használattal is azt akarják megmutatni, hogy olyan szlovák település ez, amely híven őrzi eredeti nyelvét, népszokásait. S ezen semmit sem kisebbít, hogy a szlovák telepesek csu­pán a XVIII. században vándoroltak be ide, Zólyom, Turócz Liptó és Árva megyéből. Egyébként ez a zárt. szűk völgy végében meghúzódó te­lepülés egyike a legrégibbeknek, még történelmi hagyomá­nyokkal bőven büszkélkedő megyénkben is. 1235-ben álló fa­templomáról már írásos hagyományok vannak, sőt azt is tudjuk, hogy 1241-ben az ide is behatoló tatárok porrá éget­ték. Az 1548. évi adóösszeírásban a teljesen elpusztult köz­ségek sorában szerepelt, s az 1715-ös összeírás mindössze három, öt évvel később az 1720-as pedig csak négy szlovák család háztartását vette számba. 1865-ben, amikor már a felvidéki szlovákokkal ismét benépesült a község, a temp­lom kivételével minden ház leégett. Lucfalva csak a nagy tűzvész, majd a kolera után kezdett igazán újjáépülni. Ámde a község vezetői, akár a tanácstitkár, akár a párt­titkár, vagy pedig az egyesülésből létrehozott új, kilencezer­holdas, Kiszagyvavölgye Tsz elnöke egyaránt vallja, hogy a község életében az igazi fordulatot, a nagy építkezések kor­szakát, a felszabadulás hozta meg. Űj lakóházak, középületek, majorok jelzik az építés kor­szakát, nemcsak az anyaközségben, hanem a közigazgatási­lag hozzátartozó Kis- és Nagykeresztúron is. Üj utcák és házsorok nyílnak szép családi házakból, sokat nőtt az em­berek életszínvonala, életmódja és igénye A fejlődés, amely 1945-ben megindult, egyre fokozottabb ütemet vesz fel. Most erről a sajátos helyzetű, összetételű és sorsú köz­ségről adunk keresztmetszetet. Szlovák nyelven la Összefog a falu Szeretik községüket a luc- falviak. Papp Zoltán, a ta­nácstitkár mondotta, hogy ke­zük munkája ott van minden létesítményen. A községi mű­velődési ház 1962-ben épült, sok társadalmi munkával. Az orvosi rendelőhöz és a lakás­hoz 18 kőműves jelentkezett, és ajánlott fel két-három na­pi munkát, díjazás nélkül. A ravatalozóhoz csak az építő­anyagot vásárolta a tanács, egyébként társadalmi munká­val épülit. összefogott a fa­lu a tanácsháza és az új óvo­da építésénél is. A tanács mindig számíthat az emberek­re, ha a község szépítéséről, gyarapításáról van sző. Régi harcok élő hőse A Lucfalvához tartozó Nagykeresztúrpusztan él Mó- csány János, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lomban részt vett veterán, a Vörös Csillag Érdemrend birtokosa. Az öreg harcos jó egészségnek örvend- Kis szőlője van, abban foglala- tosodiik. Amikor ráún, fel­keresi nyolc fia közül vala­melyiket. Mócsány János neveztes ember, büszkék rá a helybeliek is. Kemény csa­tákat vívott ezért a rendsze­rért. A felszabadulás után pedig következetesen küz­dött és küzd mind a mai napig a szocializmus kitel­jesedéséért Nehéz napok a tsz-ben Nehéz napokait élt át a lucfalvi központú, kétszáz hold híján kilencezer holdas egye­sült Kiszagyvavölgye Tsz. Gaál László, a termelőszövet­kezet elnöke elmondotta, hogy különösen a tavaszi munkák elvégzése okoz gondot, hiszen az időjárás a hideg völgyben még rosszabb mint másutt Nagy Géza, a nagy szövetke­zet főagronőmusa Is rendkívül jó dolognak tartja, hogy vég­re az első lánctalpas traktor megindult a nehéz fogassal a meredek lejtőkön. A műtrá­gyaszórás is nagy ütemben fo­lyik, részben fej trágyázásként, részben a magágyakba. Szerencsére az építkezések a sáros, nehéz útviszonyok elle­nére is megkezdődtek: tart a gépműhely kialakítása, épül az új, százas istálló, helyére hord­ták az új tésztaüzem építkezé­si anyagát. Az első tavaszi termést, a csirkék adják: hét­heti tartás után huszonnyolc- ezer bábolnai származású, Lohman-csirkét adnak el. Az első hatezer, előrenevelt csir­két az igénylő termelőszövet­kezeti tagok kapják. A csirkebevétel hozzájárul ahhoz, hogy az előleg- és bér­fizetések zökkenőmentesek le­gyenek, de teljesen nem osz­latják el a szakvezetők gond­jait. Jelenleg a központi kér­dés: a lehető leggyorsabban és jó minőségben végezni a ve­téssel. Cserényi János és felesé­ge tanítja a szlovák nyelvet az általános iskolában- He­tenként négy órát fordíta­nak erre az oktatásra, amely nagyon népszerű a gyerekek körében, de a szülők is na­gyon örülnek neki. Nagy a Szlovákiában élő rokonság, szükség van arra, hogy a gyerekek ismerjék a szlo­vák nyelvet. Különböző műsorokat is tanulnak szlo­vák nyelven, amivel a já­rásban nagy sikereket érnek el. Legutóbb Mátramind- szenten szerepeltek magyar —szlovák vegyes műsorral, és a zsűri bronzoklevéllel tüntette ki őket. A könyvtár Szeberényi Gyuláné, a könyvtáros 1500 kötet könyv­ből kínál olvasnivalót a fia­taloknak, idősebbeknek. He­tenként két alkalommal, hét­főn és pénteken tart kölcsön­zési órákat. Az érdeklődés kü­lönösen a fiatalok körében nagy. Szívesen olvassák a szépirodalmi könyveket. Nem­régiben a művelődési otthon­ban jól sikerült irodalmi es­tet is tartottak. Munka az asszonyoknak Naponta három autóbusz szállítja a munkásokat Luc- falváról Nagyba tonyiba A bá­nyában, az üzemekben nyol'c- vanan-kilencvenen dolgoznak. Nemrégiben a Közlekedési Építőipari Vállalat „vitt el” embereket Budapestire. Töb­ben járnak dolgozni Zagyva- pálfalvára, az Üveg- és a Bá­nyagépgyárba. Lucfalván egyedül a terme­lőszövetkezet jelent mUn/kialie- hetőséget. A meglevő férfi­erőnek a gépműhely, a trakto­rok, az áliiaitteinyós.2tés, a kő­bánya ad munkát bőven. Ám az asszonyok csak nyáron és az őszi hónapokban dolgoz­hatnak folyamatosam. A szö­vetkezet vezetői most azon fá­radoznak. hogy téli munkale­hetőségről is gondoskodjanak az asszonyok számára. Tész­tagyár létesítését tervezik, amely hativam nőt foglalkoztat majd. Gondok az iskolában Szeberényi Gyula, az is­kola igazgatója tájékozta­tott bennünket arról, hogy az iskola új ugyan, de kicsi. Nem tudják elhelyezni az iskolai felszereléseket. Nagv gond az is. hogy az iskola mosdója teljesen korszerűt­len, nem felel meg az egész­ségügyi követelményeknek és nem kapnak segítséget, hogy újat. folyóvizeset épít­hessenek. Estig tart a taní­tás, az * úttörőknek csak ilyenkor tudnak összejöve­telükhöz helyet adni. Kihat ez a sportéletre is. Épülnek a házak Megérkezett a kenyér A lucfalvi völgy üzletei a pásztói sütőüzemből kapják a kenyeret és péksüteményt. Egy-két éve még sok panasz volt a kenyér minőségére, újabban azonban sokat javult a helyzet. Lucfalván jártunkkor is friss, ruganyos, ízletes kenyeret kapott a vegyes­bolt, amelynek Himes Pálné a vezetője. Mint elmondja, az ilyen szállítmánnyal minden­ki elégedett. Most már remeit, hogy egyenletessé, állandóvá válik a jő minőség a ke- ■ nyérgyárban. Szocialista szerződés Talán 15 éve is van már annak, hogy a völgy lakosai kérik, építsék meg a Nagy- keresztúr—Zagyvapálfalva közötti öt és fél kilométe­res útszakaszt. A földút csak nyáron használható közleke­désre. Ősztől egészen tava­szig Taron át juthatnak Sal­gótarjánba az utazók. A 12 kilométeres távolság így bizony 36 kilométerre nyúlt. A községi tanácsok, az egyesült lucfalvi termelő­szövetkezetek szocialista szerződést kötöttek a KPM­mel. A termelőszövetkezet 5000 köbméter kő és ugyan­annyi homok bányászását, szállítását vállalta díjmente­sen. Az útépítők pedig azt ígérték, hogy november 7-re átadják a forgalomnak az új utat. A munka megindult, a követ most hordják a szö­vetkezetiek. A másfél évti­zedes álomból végre valóság lesz.7 Uj éttermet építenek Pribisán Pál, az italbolt fia­tal vezetője örömmel újságol­ta, hogy az illetékes ÁFÉSZ 350 ezer forintot szavazott meg az italbolt felújítására. A régi italbolt rossz állapotban van. Elavult, nedves a fala, rossz a levegője. A község dol­gozói szeretnek szórakozni, méghozzá kultúrált körülmé­nyek között Itt azonban erre nem volt lehetőség. Most az új létesítményt úgy tervezték meg, hogy a régit felújítják, ás melléje még egy éttermet is építenek. Rendezvényeket is tarthatnak benne. A Lakosság nagy örömmel értesült a ha­tározatról és még társadalmi munkát is felajánlott. Az épí­tést rövidesen megkezdik, hogy augusztus 20-ára meg­tarthassák az avató ünnepséget Ügy mondják Lucfalván, hogy olyan a falu széle, mint egy serpenyős mérleg, amely­nek egyik tányérja tele van súllyal, a másikba meg sem­mi sem jutott. Ugyanis az utca egyik oldalán házalt so­rakoznak egymás után, a má­sik oldala meg kopár, lakat­lan maradt. A községi tanács most 14 házhelyet parcellá­zott ki itt. Előtte azonban 30 ezer forint költséggel rendez­ték a zabolátlan, minduntalan áradó patakot A tulajdonosok már hozzáláttak az építkezés­hez. Évente öt-hat ház épül fel Lucfalván. Általában két- három egészségies, tágas szo­bát terveznek és nem hiány­zik a fürdőszoba sem. Lehetett volna nagyobb Dénes Józsefné, a postames­ter szerint takarékos, de ér­deklődő emberek lakják a községet. A takarékbetét­könyvek mintegy kétmillió fo­rintot őriznek. Van a faluban majd 80 televízió és 139 rá­dió. Sok Népszabadságot, NÓGRAD-ot, Képes Újságot és Szabad Földet olvasnak. A küldemények kézbesítése idő­ben, rendben történik. Nines is különösebb panasz­ra ok a postamesternek. Amit szóvá tesz, abban viszont tel­jesen igaza van. Nem csak az bántja, hogy eldugott helyre épült az új posta, hanem az is, hogy olyan apróra mére­tezték. mint a korábbi posta volt. Ha már új hivatalt épí­tettek. csinálhatták volna ké­nyelmesebbre, nagyobbra, kor­szerűbbre is. \ Á l •• • • ff koszorus „Ha még egyszer születnék, akkor is vándorköszörűs len­nék” — mondta Farkas Kál­mán, aki hat gyermek aty­ja és immár negyven éve köszörűs- Hiába járt el azon­ban az idő, ő Kisterenyéről még mindig, minden évben elindult késeket, húsdaráló­pengéket, borotvát élezni, esernyőt javítani. Ezúttal Lucfalván találkoztunk vele és örökítettük meg képen is munkáját. ö az egyedüli, akinek a munkájában nem tett kárt a későig húzódó tél. Mint elmondja, legrosszabb évszaka a nyár, amikor a falusiak kapával a vállon szinte egy szálig kiköltöz­ködnek a határba. Lucfalván, a sámsonházi völgy egyik eldugott községé­ben jártunk a héten és ismer­kedtünk az itt élő emberek gondjaival, problémáival. a cikkeket BOBÁL GYULA, LA­KOS GYÖRGY és VINCZE ISTVANNÉ írta, a felvételeket KOPPÁNY GYÖRGY készítet­te. Legközelebb, április 22-én. szerdán KISBAGYONBA láto­gat el szerkesztőségünk bri­gádja, ahol szokás szerint fo­gadóórát is tartunk. I

Next

/
Thumbnails
Contents