Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-02 / 77. szám

Am eddigieknél is magasabbra Szécsény, járási székhely- A távol­eső és nein eppeii modern külsővel rendelKezó nagy­község. Amikor a járási könyviárat keresem, tulaj­donképpen nincsenek nagy reményeim, de már az autó­buszról leszáll va elismerés­sel szemlélem a modern két­szintes épületet. Az ajtón be­lepve sem keli csalódnom; a kulturált térmegosztás a modern íaburkoíás en­gem személy szerint az As­toria-presso belső építészeti kepére emlékeztet. A berendezési tárgyak; a könyvekkel zsúfolt polcok, a modern bútorok és a han­gulatos zöldnövények, mind harmonikusan olvadnak be a környezetbe. Akaratlanul is felvetődik a kérdés; az ilyen esztétikus környezet, milyen belső munkát takar? Valószínűleg kielégítőt, mert a Szécsényi járási Krúdy Gyula Könyvtár a Művelő­désügyi Közlöny január 21-1 pályázati felhívása alapján benevezett a Kiváló könyv­tár cím elnyeréséért Indított mozgalomba. Látogatásunk célja, hogy megtudjuk, milyen feladatok megoldása elé állítja az in­tézményt ez a mozgalom? A kiírás első, legalapve­tőbb követelménye az, hogy a könyvtár esztétikai színvo­nala megfelelő legyen. (Azt hiszem, hogy ezzel a szé- csényieknél nincs problé­ma)­— Valóban, az épület és a berendezési tárgyak megfe­lelőek. Csupán néhány, ap­róbb, az építés során visz- szamaradt hibát kell kija­vítanunk. (pl. repedezett a padló az irodában, felfagyott a kőszegély, —■ jegyzi meg Merényi János a könyvtár igazgatója). A szécsényl járás mező­gazdasági terület. Az embe­rek java része a mezőgazda­ságban dolgozik. Ugyanak­kor jelentős azoknak — fő­leg fiataloknak — a száma, akik az iparban helyezked­nek el­A könyvtár olvasótábora tehát vegyes; ipari-mezógaz- daságl munkások, fiatalok. — Igen, ez tulajdonképpen a másik követelmény, hogy megfelelő legyen az olvasó- létszám és a kor, foglalko­zás szerinti megoszlásuk. Főként a 15—24 éves fiata­lok és a munkásság ará­nyát kell emelnünk. — Mit mutatnak a szá­mok? Milyen olvasótábora van most a könyvtárnak? — Az 1970. évi terv az, hogy az olvasók száma elér­je az 1170-et, A januári és a februári adatok alapján jelenleg 571 14 éven felüli, és 258 14 éven aluli olvasónk van. Ipari, mezőgazdasági dol­gozók, tanulók: sokféle ér­deklődés, változatos Igények­— Alkalmas-e a könyv- állomány az igények széles körű kielégítésére? Mi'yen jellegű művek a legkereset­tebbek? — Könyvtárunknak 18 700 kötet könyve van. Ezek kö­zül 6450 a társadalom-ter­mészettudományi, műszaki, és mezőgazdasági könyvek száma, és 7136 kötet szépiro­dalmi. Legkeresettebbek a szépirodalmi művek, de azt hiszem, ez általános jelen­ség. — Ahhoz azonban, hogy a pályázati kiírásnak eleget tegyünk, feladatunk a szak- irodalom széles körű terjesz­tése, valamint a világnézet formálásában jelentős szere­pet Játszó társadalomtudo­mányi művek propagálása. — Milyen formában akar­ják ezt megoldani? Tető alatt az iskola Isr? — Az idei munkatervet már a pályázati feltételek szellemében állítottuk össze. Az eredmények eléréséhez feltétlenül szükséges a já­rási művelődési osztállyal, a művelődési házzal, a társa­dalmi és tömegszervekkel, valamint az iskolákkal való szoros együttműködés fenn­tartása. A mezőgazdasági könyvhónap tapasztalatai jól példázzák az együttműködés fontosságát, mivel a mező- gazdasági szakirodalom ter­jesztéséhez a tsz-ek aktív támogatása is szükséges­A könyvtár 1970. évi mun­katerve változatos, gazdag. Az akciókat, mozgalmakat a fentebb említett szervekkel és intézményekkel karöltve szeretnék sikeresen megren­dezni. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára régi doku­mentumokból, a 25 éves fej­lődést tartalmazó könyvek­ből, okmányokból kiállítást terveznek. Az általános isko­lásoknak szellemi vetélkedőt rendeznek, ahol a tanulók bizonyságát adhatják tájéko­zottságuknak, olvasottságuk­nak. A Lenin-centenárium ünnepségeit is az iskolával együttműködve bonyolítják le­Merényi János elmond­ta még, hogy a községben kedveltek az író-olvasó ta­lálkozók. Az ez évi prog­ram is sok találkozót tar­talmaz. Fekete Gyula, Ur- bán Ernő, Szentiványi Kál­mán, mind a meghívottak listáján vannak. A költé­szet napjára Baranyi Feren­cet és Vihar Bélát szeret­nék vendégül látni a szé- csényiek. — A művelődési házzal közösen, május, június hó­napban két határmenti falu­ban műsort rendezünk Ha­zádnak rendületlenül cím­mel. Az előadó dr. Mucs Sándor, a Hadtörténeti In­tézet őrnagya lesz — egé­szíti ki a felsorolást az igaz­gató­Láthatóan elégedettek az eredményeikkel, de a józan helyzetismeret azt diktálja, hogy az ediginél is maga­sabbra kell törniök, hogy az állandóan változó, növekvő Igényeket kielégíthessék. Ezért kapcsolódtak be a ki­váló cím elnyeréséért indí­tott versenybe is. V. Kiss Mária Márciusban beszámoltunk róla, hogy a Vizslási Általános Isko. la teteje a nagymennyiségű hótól leszakadt, az egész épület tetejét újra kellett építeni- Az építkezést a Salgótarjáni Já­rási Községgazdálkodási Vállalat végzi. Az építők már az utolsó cserepeket rakják a tetőre. Rövidesen ismét meg­kezdődhet a tanítás Versmondók fesztiválja Kecskeméten rendezik meg április 10—ll-én a diákvers- mandók országos fesztiválját Kógrád megyéből a március 15-én, a forradalmi ifjúsági napok keretében Balassagyar­maton megrendezett megyei döntő négy győztese jutott be az országos fesztivál részt­vevői közé. A kecskeméti fesztiválon az alábbi Nógrád megyei versenyzők vesznek részt: Kalos Judit — Balassa­gyarmat, Szántó Kovács Gim názium, Prokop Judit — Pász­tó, Mikszáth Gimnázium, Molnár József — Salgótarján, Bolyai Gimnázium, Szűcs Ka­talin — Balassagyarmat, Szán tó Kovács Gimnázium. NOGRAD - 1970. április 2., csütörtök Negyedszázad az emlékekben (I.) Megalakítjuk a MÁDlSZ-t Huszonöt év akárhogy is nézem, ma már történelmi távlatot jelent. Az akkori ese­mények némely emléke elhal­ványult, mások megszépültek, attól függően, melyik hogyan él emlékezetünkben. Húszévesek voltunk akkor, s mi alkottuk az acélgyári if­júságot. Ma már emlékek kö­zött kutatva keressük volt tetteink magyarázatát. Nem könnyű az emlékek között rendet teremteni, vigyázva ar­ra, hogy a leglényegesebbet, a legfontosabbat említsem meg. Egy ilyen visszaemlékezésben elengedhetetlenül fontos a kö­rülmények felvázolása, jellem­zése. Szomorú napok Visszaemlékezéseim első ré­szét az akkori körülmények le­írására szánom, hiszen 1944— 45 mély nyomokat hagyott vá­rosunk, s az acélgyári ifjúság életében. 1944 decembere úgy kö­szöntött ránk, oly vigasztala­nul, hogy számba venni is ne­héz feladat. Az események gyorsan peregtek- Német meg. szállás, nyilasuralom, kato­nai parancsnokság a gyárban. Gépek leszerelése, kereskedel­mi áruk, féltermékek vagonok­ba rakása és elszállítása Né­metországba. Ahogy közeledett a front, úgy gyorsult az ütem, s úgy lett kérlelhetetlen a pa­rancs; mindent leszerelni, min­dent elszállítani. így lett egyre csonkább, egyre mozdulatlanabb a nagy gyár, s várta sorsának betelje­sedését. S hogy ez mégsem következett be, az azoknak a munkatársaknak köszönhető, akik bátrak voltak, és az élet folytatására készültek. Bennünket, fiatalokat de­cember első napjaiban több hullámban Fülek, Losonc, majd később Karancsberény felé elhajtottak csendőrök kíséretében. Kiürült a város és elnémult a gyár. Leállt a termelés. Akik itthon maradtak, felve húzódtak meg a pincék mé­lyén. A légiriadó és a kato­nai behívó állandó veszélyt jelentett. A mi csoportunkat az acél­gyári iskolából december 21- én hajtották el Fülek felé. Sok fiatal, ismerős és jó barát in­dult útnak az ismeretlenség­be, a bizonytalan jövőbe- Az úton állandó volt a légitáma­dás. Négyen Maiczen Lajos Csernl László, Godó Tibor és jómagam Fülekpüspökl- nél egy légitámadás alkalmá­val megszöktünk, s elindul­tunk hazafelé. Kalandos uta­kon, két fronton, szlovák par­tizánok segítségével sikerült december 31-re hazaérkezni, Salgótarján akkorra már fel­szabadult. csak a távolból le­hetett hallani az ágyúk dörgé­sét. A város elhagyatott és mozdulatlan volt. A szovjet és román csapatok kocsioszlo- pai jelentettek forgalmat. Né­hol egy-egy civil volt látható. Így köszöntött ránk 1945 ja­nuárja. Bejöttünk a gyárba Elhagyatottság, megdöbben­tő csend fogadott bennünket. A kapuban nem állta utun­kat senki. Hideg, üres épüle­tek, leszerelt, csonka gépré­szek fogadtak. Imitt-amott di­dergő, fázó emberek, főként öregek. A fiatalokat elhajtot­ták, s nem jöttek még vissza- Nagy volt az öröm, amikor egy-egy munkatásunk hazajött és benyitott a műhelybe. A gyár és a város csak las­san ébredt az aléltságából. Az élet első jelei ma is emlékeze­tesek számomra. Előkerültek az eldugott szerszámok, gépal­katrészek. Villamos áram nem volt, így kézi erővel kellett mindent helyreállítani, min­den munkát elvégezni. Leg­fontosabb feladat az erőmű be­indítása volt. Nagy volt az öröm, amikor kéthónapos munka után a nógrádi meden­cében elsőnek villamos áram­mal forogtak a gépek és ára­mot adtunk a medence többi üzemének is. Ma Is csodálattal és őszinte elismeréssel tölt el az, hogy ezeket a munkákat a vállalat nagy tapasztalattal rendelkező szakmunkásai vé­gezték, mérnökök, techniku­sok segítsége nélkül (ők is elvonultak.) Hideg volt, fáztunk és éhez­tünk, de azért dolgoztunk. Az idős szakmunkások mellett ott voltunk mi. fiatalok is, ve­lük együtt végeztük az újjáépí­tő munkát, s velük együtt örül­tünk annak, ha egy-egy mo­tor, esztergapad vagy szög­verő gép dolgozni kezdett. Akik Idehaza voltunk, mind bejártunk az üzembe. Közösen dolgoztunk, mindenki egyfor­mán kivette részét a munká­ból. Nem volt akkor műveze­tő, csoportvezető, csak mun­kás. A munka, a gyár szeretete tartott össze bennünket, Csak a legnagyobb elismeréssel- le­het beszélni azokról, akik ab­ban az időben munkájukkal oly derekasan helytálltak. A munka lassan megindult. Mind többen jöttek haza az elhajtott emberek közül. Fi­gyelő szemmel néztük a kö­rülöttünk kibontakozó új éle­tet. A gyárnak új vezetősége és a vezetésnek új vonása lett- Szerepet kapott az üzemi élet­ben a szakszervezet és meg­kezdte tevékenységét a párt is. Mind jobban érlelődött a helyzet az ifjúság összefogá­sára, egységes szervezet meg­alakítására. A legaktívabb szervező munkát a kommunis­ta párt végezte. Keresték a kapcsolatot a fiatalokkal. Vi­tákat rendeztek. Kisebb-na- gyobb megbízatásokat adtak. Majd amikor kellő létszám és szervezésre -képes erő ősz- szegyűlt, az MKP felhívással fordult az aacélgyár ifjúságá­hoz: alakítsák meg az ifjúsági szervezetet. Ez 1945 áprilisá­ban történt. Az acélgyári if júság összefog A szervezet alakításának két ága volt. Az egyik a főműhely­ben. Itt a legaktívabb szervező munkát Földi Gyula végezte. A másik a sodronygyári javí­tó művelyben Kovács Tibor és a magam tevékenységéveL A főműhelyi szervezésről, ac ottani segítőtársakról nincs részletes információm, mivel mi a saját műhelyünkben vol­tunk, s csak később, a válla­lati csúcsszerv megalakítása alkalmával dolgoztunk együtt- Földi Gyulára jól emlékszem. Ö volt politikailag a legfej­lettebb közöttünk. Sokat vi­tatkoztunk vele, s ő hajtha­tatlan maradt. Mi hajtogattuk, hogy nem kell politizálni, csak szervezeti életet élni. ű meg egyre hajtogatta, hogy kell, mert politika nélkül nem le­het előre haladni. Neki volt igaza. A mi műhelyünkből sokan eljártak gyűlésekre. Széles baráti körrel rendelkeztünk és ez most jó segítség volt. Az újonnan létrehozott ifjú­sági szervezet, a MAD1SZ fel­adata volt az acélgyári fiata­lok összefogása, politikai neve­lése, agitációs feladatokra va­ló mozgósítása. Bene Károly (Folytatjuk) GORKIJ Leninről Emlékszem, milyen jókedvű­en és hosszan nevetett, ami­kor Martovnak ezt a mondá­sát olvasta valahol: „Oroszországban csak tót kommunista van: Lenin és Kollontaj.” S amikor jól kinevette ma­gát, felsóhajtott: — Ez aztán az otkos fickó! Eh... Tisztelettel és csodálattal mondta, amikor dolgozószobá­jából kikísérte az egyik „gaz­dasági vezetőt”. — Régen Ismeri? Bármelyik európai országban miniszter­elnök lehetne. És kezét dörzsölve, nevetve tette hozzá: — Európa szegényebb tehet­séges emberekben, mint mi­niszterekben. Meghívtam, hogy látogas­son el a Tüzérségi Főparancs­nokságra, és tekintse meg ott egy bolsevik, egy volt tüzér találmányát: olyan szerkezet­ről volt szó, amely pontosab­bá teszi a légvédelmi tüzelést. — Ugyan mit értek én eh­hez? — kérdezte, de eljött. A homályos szobában, az asz­tal körül, amelyen a szerke­zet állt, hét komor tábornok gyűlt össze, csupa nagy baju- szú, ősz öregember, tudó­sok — köztük Lenin szerény, civil alakja szinte elveszett, észrevétlenné vált. A felta­láló magyarázni kezdte a tó­xn. szülék szerkezetét. Lenin két- három percig hallgatta, majd helyeslőén mondta: — Hm-hm! — Es máris olyan folyékonj'an kérdezget­te a feltalálót, mintha politi­kai kérdésekből vizsgáztatná: — Hogy tudta elérni azt, hogy az a célpontot meghatá­rozó gépezet egyszerre két munkát végezzen? Nem le­hetne-e az ágyűcsövek beállí­tását önműködően összekötni a gépezet jelzéseivel? Érdeklődött még a belőtt te­rület nagyságáról, és más egyébről, a feltaláló és a tá­bornokok buzgón elmagyaráz­ták neki, másnap pedig a fel­találó ezt mesélte nekem: — Közöltem tábornokaim­mal, hogy Ön meg fog láto­gatni egy elvtárssal, de nem mondtam meg, hogy ki ez az elvtárs. Nem ismerték fel Lenint, bizonyára el sem tud­ták képzelni, hogy csinnad- rata, parádé, őrség nélkül je­lenjék meg. Megkérdezték: Műszaki ember, professzor? Hogy Lenin: Szörnyen elcso­dálkoztak: hogy lehet ez? Hi­hetetlen! és — már engedje meg! — honnan ismeri 6 a mi furfangjainkat? Olyano­kat kérdezett, mint egy tech­nikailag képzett ember! Ez ámítás! Azt hiszem, el sem hitték, hogy valóban Lenin járt náluk... Lenin pedig, amikor együtt távoztunk a Tüzérségi Főpa­rancsnokságról, izgatottan ne­vetgélt, és ezt mondta a felta­lálóról: — Lám, hát ennyire téved­het az ember valakinek a megítélésében! Tudtam, hogy régi, becsületes elvtárs, de olyannak ismertem, aki nem találja fel a puskaport. És íme, kiderült, hogy képes rá. Remek ember! És azok a ge­nerálisok, hogy rámförmedtek, amikor kétségbe vontam a szerkezet gyakorlati értékét! Pedig szándékosan tettem, lát­ni akartam, hogy ők mennyire becsülik ezt a szellemes hol­mit. Sokáig nevetett, majd meg­kérdezte: — Mondja csak, ennek az I.-nek van más találmánya is? Miről van szó? Fontos, hogy semmi egyébbel ne foglalkoz­zék. Hej, ha mindezeknek a műszakiaknak ideális mun­kafeltételeket biztosíthatnánk! Huszonöt év múlva Oroszor­szág lenne a világ első orszá­ga! Igen, gyakran hallottam, ho­gyan dicsérte az elvtársakat. Még azokról is, akik — mint hallottam — nem dicsekedhet­tek személyes rokonszenvével, Lenin ügy tudott beszélni, hogy elismerte munkaképessé­geiket. Nagyon csodálkoztam, mi­lyen nagyra becsülte Trockij szervezőképességét. Vlagyimir Iljies észrevette csodálkozáso­mat. — Igen, tudom, hazudnak valamit a kettőnk viszonyáról. De ami Igaz, az igaz, ami pe­dig nincs, az nincs, ezt én Is tudom. Ugye, hogy meg tudta szervezni a katonai szakértő­ket! Egy ideig hallgatott, majd halkabban, szárazon hozzá­fűzte : — Es mégsem a mi embe­rünk! Velünk tart, de nem a mi emberünk. Becsvágyó. És van benne valami,.. valami rossz, Lássál leból... E szavakat, hogy „velünk tart, de nem a mi emberünk”, két ízben hallottam tőle, má­sodszor ugyancsak egy nagy emberrel kapcsolatban, alti nem sokkal Vlagyimir Iljies után halt meg. Lenin nyilván­valóan nagyon jól ismerte az embereket. Egyszer, a dolgo­zószobájába belépve, egy em­berbe botlottam, aki hátrálva igyekezett az ajtóhoz, nagyo­kat hajlongott Lenin felé, ő pedig rá sem hederített, ha­nem írt. — Ismeri? — kérdezte azu­tán, az ajtó felé mutatva, s én megmondtam, hogy kétszer is ehhez az emberhez fordul­tam a világirodalom dolgában. — No és? — Mit tagadjam: faragat­lan, durva ember. — Hm . hm ... Afféle talpnyaló. És bizonyára csir­kefogó. Egyébként most lát­tam első ízben, lehet hogy té­vedek. Nem, nem tévedett: az az ember néhány hónappal ké­sőbb teljes mértékben igazol­ta a Lenin adta jellemzést, (Folytatjuk) /

Next

/
Thumbnails
Contents