Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)
1970-04-15 / 87. szám
Zolczer József igazgató: jó szándekúak ezek a gyere kék... Bari Károly, a most felfedezett 17 éves bükkaranyost cigányfiú — kész költő — írja a Vándorcigányok című versében: — „a régi öregek hétpecsétes íratlan törvényei égették keményre szivünket, cigányok vagyunk ... ponyvás szekereken kóborolunk berozsdásodott, csikorgó tengelyű égtájak között.. Csikorgó tengelyű égtájak között. Velős, tömör summá- zás. Ha nem is Borsod jár az eszemben, Nógrádra gondolok. Nem a statisztikára, csak a cigányok jelenlétére. Sokan legszívesebben, amúgy nyersen kiebrudalnák őket, elűznék „sehonnannemismert” tájakra, hogy ne is lássák őket. így van ez Salgótarjánban is, minden általánosítás nélkül De nézzük őket, akik „ördögszekéren” kóboroltak, nem várták meg a napnyugtát, s máris tovább álltak. Kétségtelen, a nógrádi cigányok, úgy-ahogy letelepedtek. Zártabb egységet alkotnak, mint egy „magyar” település. A nógrádszakáli Cigányhegy a falutól élesen elkülönül, sértődötten húzódik fel a domboldalra, körülvéve az egyszem kutat, hogy egymás létét is megkeserítsék, szomjúságukat oltva. A nógrádszakáli cigányok lenéznek a dombról, a vályogkunyhók nevetnek a téglaépületek láttán — nekik ez is megteszi. Megteszi? Hát mit akarnak még! Először dolgozzanak rendesen, aztán követelhetnek is maguknak, hallom Z. barátom okfejtését. Menj' el a nógrádszakáli iskolába, táncold körül az osztályokat, aztán beszélhetsz! — mondta kesernyésen. Eleget tettem a «kérésnek, íme az adatok: a 189 tanulóból HO cigány. Abszolút többségben vannak. Félévkor 39 gyermek bukott, ebből 38 cigány. Zolczer József igazgató mondta: — A tanulók szüleinek legnagyobb része analfabéta. Kényszert látnak az iskolában, alig engedik fiaikat, lányaikat. Állandóan felmentést kérnek gyermekeik számára: úgymond többet érnek vele, ha kiváltják az öt forintos blokkot, s elmennek az erdőre gallyat gyűjteni, vagy gombázni. Az első osztályban negyvenen tanulnak. Harminc cigány. Nagyobb részük még magyarul sem tud. Az év végén előreláthatólag tízen meg. bulinak. A másodikban harmincegyből tíz cigány. De felesleges osztályonként végignézni a naplót. Ugyanezek az arányok derülnének ki. Nógrádszakálban általában hétgyermekes családokról van szó. Az apák főleg segédmunkások. építkezéseknél dől. goznak Ludányhalásziban, Szécsényben. Néhányan állatA maguk útján mennek „Csikorgó tengelyű égtájak között...” gondozók. IV vannak közöttük jó munkások is, mint Gazsi Pál és Oláh Péter. Csakhogy ők kevesen vannak. Elvesznek a rengetegben. A nők otthon ülnek, egymás után szülik a .gyermekeket, hizlalják a disznót, ellátják a családot. Élik a maguk életét. — Szeretnek ezek a gyermekek iskolába járni ? — Tíz-tizenegy éves korig hallgatnak a jó szóra, de ettől följebb már bajok vannak. Belekerülnek a pubertás korba és hajlíthatatlanok. — Tehát kényszer? — Az. — Bele kell ebbe nyugodni? — Nem. Az iskolai feljelentéseknél is óvatosan nyúlnak hozzájuk. Megkímélik őket. — Miért? — Nagy a család 'és kevés a pénz. Még azt is elvegyék? — Valóban ilyen „humanizmusra” van szükség? Valóban csak iskolai feljelentésekkel lehet döngetni a kapukat? — Nem tudom. De mondja meg, kivel foglalkozzunk mi? Jóformán senkivel. Abszolút érdektelenséggel állunk szemben. Majdnem ellenséges szembeállással. Azt is mondhatnánk, hogy az iskola szükséges rossz a számukra. — Ezt akár egy „magyar” gyerek is mondhatná! — Pedig azokkal zöldágra vergődünk, akik beköltöznek a telepről. Dicséretre méltóak. Építenek. — De mindenki nem tud építeni. — Hát akkor maradnak. — S a körülmények változatlanok. Szembesítés, szembeállás, hozzáállás. Egy beszélgetés gondolatmagvai. Ellenpélda? Ó, igen, akad. Oláh Ilona nyolcadikos. Négy egész, hat tized a tanulmányi eredménye. Tanár vagy műszaki rajzoló akar lenni. De ha szóba kerül a kollégium, őt is nehezen fogják elengedni. Most építettek. — Mondd, Ili. miért nem szeretnek a telepről az iskolába járni? Nehezükre esik? — Nem szeretik a műveltséget. A rosszaságon törik a fejüket. — És ez jó? — Nem. Fegyelmezetlenek. Szüléikre nem hallgatnak. A maguk szárnyán mennek. Üjabb. Van, akit két hétre sem lehet behozni az iskolá-' ba. Megy a felszólítás. De minek?! Vettünk két nyoszölyát. két disznót és egy ablakot, — Moziban mikor voltál? — Vasárnap. — Ezenkívül miit csinálsz? — Kártyázom. Ferbliit meg fajért, húszfilléres alapon. A nagyok tíz meg öt forinttal játsszák. — És ha nincs pénzed? — Lopok anyutól. Tíz- húsz fonintot. De egyszer rájött és megvert. Már hatvan forintot is nyertem! — Mi akarsz lenini? — Sofőr. Apám mondta. — Apád mondja meg, hogy mi akarsz lenni? — Igen. A bandavezér Oláh Antal, a főnök Tóni, harmadszor járja az ötödiket. Nyílt tekintetű, belemenős gyerek. Most már nem sajináLja az eszét. Értelmes. Most már tanulni is szeret. Különösen az élővilágot, a földrajzot és az oroszt. A számtant nagyon érti. ű mondta. O is kártyázik. Nyerni is szokott. Van. amikor hetven forintot' is. A pénzt odaadja apjának. — Mi akarsz lenni ? — Fesitő-mázoló. Mert köny- nyű munka. Csak festeni kedd.. Otthon iis meszelek. Az egyik kislány tizenkét éves, már kélt „férje” is volt. Az egyik most maradit ki á nyplcadikból. Gyerekeit vár. És nagynehezian jönnek a szülők, ha bakéretiik őket az iskolába.: örülnek, hogy nem- az ő lányukkal esett meg ez a történet. De titokban, már várják, miikor kerülnek ők a kiválasztottak padjára. így száll a káröröm is, köribe - körbe. Van aiki mosolyog ezen. Tragikus? Az. De tudomásul kell venni, hogy más fiziológiai tulajdonságok érvényesülnek náluk. Viszont az már semmit sem enyhít a bajon, hogy a szülők egyszerűen nem hajlandók ötvenfilléres füzetet venni a gyereküknek. És Itt kezdődik a problémakör. Régebben, ha egy szülői értekezletet tartottak, teával és keksszel kínálták a szülőket Ott is voltak. Másodszorra a hívogató elmaradt — elmaradtak a szülők is. Már a telepről. 1965-ben iskolai előkészítő működött Nógirádszakálban, Héthatárra szóló híre kerekedett. Még a tévé is eljött, a rádió is. Aztán, ahogy megszületett, úgy halit meg. De közben három évig élit. Azit mondják — hasznos volt. Legalább megtanultak magyarul a kis cieánwayermekek. Hiába ként «igényül kenyeret a boltban, úgysem adtaik neki. — Az összeírás hogyan történik? — Kimennek a pedagógusok a telepre. Házról házra járnak úgy fogják össze a gyerekeket. A szülői munkaközösség tagjai is segítenek. — Óvoda van? — Van, kérem. — Járnak a gyerekek? — FélMeeire. mozira, táskarádióra van pénz, de nem marad egy forint a hozzájárulásra. A szülő azt mondja, jobb ha otthon táblából a gyerek. Nem tartanak rá igényt. Luczii József magyar—történelem szakos tanár véleménye: — Nevelni lehet őket, de lassan haladunk. Együtt van az ötödik és a hatodik, valamint a hetedik és a nyolcadik osztály. Követelni pedig kell. Borda István alsó tagozatos!, a felsőben tanít számtant, fizikát, éneket, rajzot: — Csodálom, hogy megszűnt az előkészítő. Eredményes volt. Az elsőbe került gyerekek megsizoktiáik a munkát. Esztétikailag és a magatartásban is kevesebb probléma volt velük. — Megoldás? Sokat beszélgettünk már eddig is róla. Ök vannak többségben, hozzájuk kell alkalmazkodni. Ha a cigánygyerek harmadszor járja az első osztályt, unalmas számára, elmaradozik. Magasak a hatodikos, nyolcadikos követelmények is. Sokszor úgy kerülnek a felső tagozatba, hogy az alsó követelményei is magasaik számukra. Egyszerűen nem tudnak magyarul, néha még az óvodás kiscsoportos szintet sem érik el. Úttörőbe alig járnak. Csak a falubeliek táncolnak, énekelnek közösen. Nem érdekli őket semmi sem. t — Gyógypedagógia? Igen. Kiválogatjuk a gyerekeket, de a szülőik nem engedik el őket. Több hasznot hajtanak otthon, mondják, mint az intézetben. Hat osztály — hét pedagógus. Négy alsós és két összevont felsős osztály. Négy pedagógus az alsóban, három a felsőben. Tennaakiarásban nincsen hiány. Legalább azokat megfogják, akik járnak iskolába. Illetve veszekednek, küzdenek lélekszakadva. hogy járjanak. Nem fogadják el a tényeket. Változtatni akarnak rajta. De min? És hogyan? A cigánytanulók másfél két százaléka végzi el Nógrádisza- kálhan a nyolc osztályt. Akik befejezik, azok „nagyon szépen haladnak” további életük során. Kiemelkednek. Százból kettő! A többiek „csikorgó tengelyű égtájaik között” vergődnek. Olvasom a cigánykérdés vitáját az Elet és Irodalomban. Jobbnál jobb javaslatok. De komolyan változtatni akarnak helyzetükön? Dolgos emberekké akarjuk őket alakítani? Vigyázat, társadalom, ne a felnőtteknél kezdjük! Fából vaskarikába ütközünk. Eltörik a balta nyele, s messzi,ne pattan az éles vasdarab! Helyes az az elképzelés, hogy a cigánytanulók oktatásat ma már csak kompromisszumos módon lehet megoldani. Nem úgy, ahogy Nóg- rádszakáilban, mindössze hét pedagógus küszködik, hogy szikrát gyújtsanak a fogékony fejekben! Külön iskola kellene a számukra, csupán az ő gondjaikkal, létükkel törődő tantestület. Nem a megkülönböztetés szó jogán, csupán azért, hogy egyenrangú emberek legyenek, hogy kinőjjék megina-ádl s/enöéletüket. Oláh Ilona, aki tanár akar lenni Zolczer József igazgató mondta: — Jó szándékúak ezek a gyerekeik, de környezetük megrontja őket. Hajlanak a jó szóra, de 11—12 évesen megbolondulnak. Ki kellene egyszer mondanunk, hogy még több pénzre lenne szükség a cigánykérdés megoldásához. Kollégiumokat kellene építeni. Mondjuk úgy, a,hogy beindultak a népi kollégiumok Nem részterületeket kellene megoldani, hanem valójában mélyrehatóan az egésiz kérdést. Emberekről van szó, Mikor alakul ki Magyarországon a eigányértebmség hogy saját maga keze De vegye sorsát? A határozatokon kívül a jó kezdeményezésekig ki törődiilk velük? Nem eiég csak példabeszédeket tartató, a z elért eredményeket tartató is kellene! De sorolhatnám továbbá kérdéseket, sszinte megállás néiküL Osztott osztályokra lenne szükség Nógirádszakálban is. A „magyar” szülők lassan más faluba viszik tanulni gyerekeiket, hogy jobban haladhassanak. Nem a megkülönböztetés miatt, csupán tanulmivá gyásból. Felfejlesztett tantes. t ület is ke lliene, hogy a vá- lyogkalylbák ne mosolyogjanak a téglaépületekre. Hogy ne csak azok a cigánycxalá- lok emelkedjenek ki, akik tehetősebbek és építkezni tudnak. Nincs egységes recept. Gond van.. A cigányok helyzetének megváltoztatására történtek már lépések. Előrehaladásról is beszélhetünk. Még többre van azonban szükség. Egy n- doscsépányi pedagógus arról írt levelet: „Hiszem, hogy a cigányok számára épített iskolákról és napközikről s.zá év múlva senki sem fogja tudni, hogy ezeket csak nekik építettük, mert akkor együtt tanulnak majd a magyarokkal, mint most, de nemcsak egymás mögött, hanem egymás mellett Is ülnek, köztük is Lesznek kitűnő, jelesek és jók. S lesznek, ak k szót emelnek majd minden fórumon sorsuk érdekében, amely már nem is az ő sorsuk lesz, mert nem lese a magyarokétól különb, megkülönböztetett éLetük.” Salgótarján,ben ne® egy jó példát emlegethetnénk. írtunk is már róluk, de még többet kell velük foglalkozni. A cigányok szemléletét nem a 30—40—50 évesek megváltoztatásával kell elkezdeni, hanem a megszületett csecsemőt kell úgy nevelni, olyan környezethez szoktatni. hogv életmódjukban, szokásukba* már a megválitozandóhoz Igazodjanak. A nógrádiakéi! iskola és környező világának mi'krvv klímája meggondolkozta-tó tény. Nemcsak egy-egy kiemelkedésre van szüksége n társadalomnak, nemcsak Ge - zsii Pál. Oláh Péter, a 17 éves Bari Károly és a nyolcadikos Oláh Ilona tehetségére van szükségünk, hanem az egész cigáinyvilóg munkájára' ör- maeuk mércéjét nekik kell kialakítaniuk. De a folyamatot az egész társadalomnak keli bi ztosi la,n,ia és vezetnie. írta: .Molnár Zsolt Fényképezte: Koppány Györgv — Egyik napról a másikra megbolondulnak. A lányok elszöknek. Aztán vissza a faluba. Volt iskola — nincs iskola. Hogy felvilágosítás ? Egészségügyi előadás, hogyne kérem, az van. Meghallgatják páran, aztán megy tovább az élet ugyanúgy mint azelőtt. Oláh Endre ötödikes. Tizenkét éves lesz. Nem szenet iskolába járni. Miért? _ Lusta vagyok. Otthon j obb mint az iskolában. Otthon játszunk. Katonaságot. — Te vagy a főnök? — A Tóni. — Apád mennyit keres? — Kettőezer-ke ttőszázat. — Mennyi a családi pótlék? — Nyolcszázötven. — Van könyved? — Anyu nem adott pénzt. Az összevont ötödik és hatodik osztály
