Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-05 / 54. szám
Interjú egy diákképviselővel „Önkritikával kezdtük 99 A megye középfokú tanintézeteiben az iskolai KISZ- bizottságok sorira megrendezték a diakiparla menteket. A megyei szintű diáktanácsko- aásra a héten — március hatodikén kerül sor Salgótarjánban A ss* tciiini Stromfeld Aurél Gépipari Technikumot hat diák képviseli a megyei parlamenten. A hat diákképviselő között van Gubán Sándor. III. c. osztályos tanuló. Egereseikben született. a salgótarjáni fiúkollégium lakója, s mivel tagja a kollégiumi diáktanácsnak, nem csupán a technikum, hanem a kollégium ifjúságát is képviseli. — Kézilabdázóm a Salgótarjáni Tűzhelygyár csapatában. Milyen a kollégiumi élet? Lehetne jobb is. A legtöbb panasz most is az ellátásra van. A mennyiségével elégedettek vagyunk, de lehetne ízletesebb is. — Milyennek látja a nemrégiben lezajlott iskolai diák- parlamentet? — Február végén rendeztük meg a technikumban a diákparlamentet. A két évvel ezelőtti tanácskozáson is részt vettem, az a véleményem, hogy a mostani érdekesebb és táléin jelentősebb is volt. Szerencsésebb „taktikát” választottunk. Nem hagytuk, hogy a kérdéseinkre, interpellációinkra válaszul fejünkre olvassák a hibáinkat. Önkritikáival kezdtük. Elsoroltuk a saját hibáinkat és utána kezdtük felsorolni az igényeinket. — Milyen főbb kérdésekkel foglalkozott az iskolai parlament? — Sok kérdés vetődött fel például az osztályozási rendszerrel kapcsolatban. Vannak tantárgyak, amelyeket hiába értünk, ha a részfeladatokban hibát vétünk, már nem kaphatunk jó jegyet. Erről elég éles vita alakult ki. Ugyanígy nem mindenki értett egyet a referátummal, amely szerint iskolánkban a RISZ- munka jónak mondható Megalapozott vélemény. hogy alapszervezeteink — ahogy mondani szokás — nem állnak a helyzet magaslatán. Ennek okát sokan abban látják. hogy az alapszerveaetek ereje túlságosan szétforgácso- lódák. — Hogyan szeretnének változtatni ezen? '— Határozatot hoztunk, hogy az eddigi inéi szervezettebb formában megalak ft jifk az iskolai diákönkormányzatot. — Eddig nem volt ilyen tevékenység? — Természetesen volt, de túlságosan „összenőtt” a KISZ munkájával. Az újraalakuló önkormányzatnak feladata lesz az iskolai KISZ-t bizonyos mértékig tehermentesíteni egyes szervezési feladatok alól. Ezen túl azonban a tagfelvételi rendszer differenciálódásához is hozzásegít majd az önkormányzat. — Ezt hogy érti? — Eddig meglehetősen kampányszerűen folyt a tagfelvétel. Ezután akik jól dolgoznak az önkormányzati munkában — indokoltabban kerülnek a KISZ-tagok sorába. Ez bizonyos átmenetet képezne. — Hogyan lett diákképviselő? — Iskolánkból engem és egy diáktársamat, Fodor Máriát jelölték a megye* diók- partameni előkészítő bizottságába. Ez is hozzá tárult ahhoz, hogy a megyei tanácskozáson egyike leszek a hat technikumi képviselőnek. Eddig is elég sok KISZ-jnunkét végeztem, jelenleg parancsnoka vagyok az iskolai Ifjú Gárda szakasznak. — Miről szól a megyei dii- ákparlamenten ? — A kollégiumi témával kapcsolatban szeretnék felszólalni. Véleményem szerint az iskolai KlSZ-szervezetek elhanyagolják a kapcsolatot a kollégiumi diáktanáccsal. Ezért a kollégiumi mozgalmi élet nem alakulhat ki olyan mértékben, mint ahogy az elvárható lenne. — Van valami konkrét javaslata, vagy megelégszik a kriiti lkával? — Javaslatot elsősorban másoktól várok. A kollégiumi diéktanácsniak ugyanis többszöri próbálkozása ellenére sem sikerült változtatni a helyzeten. — Kinek címzi majd a kritikáit? — Az iskolai KlSZ-inek és személy szerint a KISZ megyei bizottsága nevelési felelősének. Valamilyen elvi irányításra feltétlenül szükségünk van, a gyakorlati részt már ránkbízhatják... Ne csak az akcióprogramot kérjék, és az elvégzett munkáról szóló jelentést. A diákparlamentet azért tartjuk nagyon jó formának, mert alkalmat ad arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló problémáinkról felelős fórum előtt szóljunk — mondotta Gubán Sándor diákképviselő. Pataki László A ruhatár kötelező... .. .így tudom ezt a megyei könyvtárról már évek óta. Régen jártam ott, ezért megkérdeztem a ruhatárostól: — Még mindig le kell vetni a kabátot? Sajnálkozó mosollyal mondja: 1— Igen. Sajno^, muszáj volt , ezt; a rendeletet hozni, mert voltak, akik kedvenc könyvüket a kabátjuk alá rejtve vitték el. Nagyon sok ilyen eset fordult elő. Beletörődöm, kabát nélkül megyek be, sőt táskámat is kinthagyom. Ha már ilyen „gyanús” a kedves olvasó, nem hagyhatja kint azt sem, mert abban még könnyebben elvi- hetné a könyvet. Igenám, de náthás korszakban vagyunk, szükség van zsebkendőre is. Most azt vagy kinthagyom a táskámban vagy a kezemben szorongatom, mint a múlt századi népviseletes leányzó, ök lagalább szép, csipkés szélű kendővel díszelegtek a vasárnapi korzón, az enyém egyszerű, gyári. Jól összemarkolom Mai műsor KOSSUTH RADIO: 8.05: Műsor- ismertetés. — 8.20: Sudi Farkas Pál népi zenekara játszik. Fényes Éva és Menyhárt Pál énekel. — — 9.00: Kozmosz. — 9.25: RossiniRespighi: A bűvös bolt. — 10.05: Rádióegyetem. — 10.35: Janine Micheau és Todor Mazarov énekel. — 11.11: Rádiószínház. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: MelódiakoR- tél. — 13.40: Tanácsi gondok. -♦ 14.00: Zenekari muzsika. — 14.39: Ember a vízben. — 15.10: _ Népművészek a mikrofon előtt. — — 15.31: Két operettdal. — 15.40: A munkásoké a jövő. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Filmklub. — 16.25: Muzsikáról — fiataloknak. — 16.48: Mezőkövesd — nagyközség. — 16.58: Hallgatóink figyelmébe! — 17.05: Időszerű nemzetközi kérdések. — 17.15: Vokális muzsika. — 18.09: A 04-05-07 jelenti. — 18.34: Könnyűzene Ta- mássy Zdenkó szerzeményeiből. — 18.58: Hallgatóink figyelmébe! — 19.00: Esti Krónika. — 20.25: A Magyar Rádió és Televízió népi zenekara játszik, Kozák Gábor és Lakatos Sándor vezetésével, Török Erzsébet és Bojtor Imre énekel. — 20.4$: Fél óra jazz. — 21.18: Puccini: Tosea. — 21.29: Gondolat és cselekvés. Lenin. — Kb.: 22.15: Sporthírek. — 22.20: A Suisse Ro- mande-zenekar hangversenye a genfi Victoria Haliból. — Közben: 23.09—23.16: Tavaszébresztő versek. — 0.10—0.25: Üj ház. Részletek Dunajevszkij filmzenéjéből. PETŐFI RADIO: 8.05: Conchita Supervia és Dmitrij Szmirnov énekel. — 8.45: Külpolitikai figyelő. (Ism.) — 9.00: Könnyűzenei Híradó. — 9.30: Szembesítés. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.50: Magánvélemény — közügyekben. — 12.00: Romantikus kamarazene. — 12.45: Nyíregyházi stúdiónk jelentkezik. — 13.03: Zenekari muzsika. — 14.00: Kettőtől hatig... — 10.10: Tánczene. — 18.29: Jó estét, gyerekek! — 18.35: A Magyar Rádió országos Beethoven-zongora- versenye. — Kb.: 21.10: Üj könyvek. — Kb.: 21.13: Verbunkosok. — 21.27: Az Ifjú Zenebarátok kamarazenekara játszik. — 21.50: Rádióhangversenyekről. — 22.20: Két angol gondolkodó a XVIII. századból. — 22.30: A muzsika hangja. — 23.15: Esti hangulatban... — 24.00 —0.10: Hírek, időjárás. TELEVÍZIÓ: 8.10-12.25: Iskolatévé. — 13.10—16.10: Iskolatévé. — 17.15: Irány az egyetem! — 17.58: Műsorismertetés. — 18.05: Melyiket az ötezerből? — 18.40: Esti mese. — 18.55: Reklámmüsor. — 19.00: Kompozíció ’70. — 19.25: Aktuális riportműsor. — 19.55: Szünet. — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Klasszikusok tévéfilmten. Elveszett illúziók, V. rész. — 21.15: Kézilabda- világbajuokság. — 22.30: Tv'Ofríradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 10.U0: Estély. (Tv-játék, ism.) — 18.10: Dokumentumfilm Leninről. — 19.35 i Az ellenség hátában. (Szovjet film, I. rész.) — 21.10: Közvetítés a műkorcsolya VB-rőI. — 23.10: Közvetítés a kézilabda VB-ről. NOGRAD — 1970. március 5-, csütörtök hát, ne lássák, s lopva végigmérem magamat még egy zseb sincs a ruhámon, talán nem leszek gyanús, hiszen nem tudnám a legkisebb könyvet sem eldugni, hacsak... No, de félre a pajkos gondolattal, komoly dologról van szó. A közvagyont védeni kell, tehát ez a rendelkezés szükséges és jó. Az is jó, hogy sokan járnak a könyvtárba olyanok is, akik itt szerzik majd meg műveltségük alapjait. De a2 még sokkal jobb volna, ha ezt otthon, a családban alapoznák meg. Ha szüleik tanítanák meg őket a legelemibb illemszabályokra, köztük a magán- és köztulajdon tiszteletére is. C. E. Egy hipochonder vallomásai ■5 () n nem tudhatja, mit érez egy hipochonder ilyen válságos időben, amikor az influezajárvány már szűnőben van. Felrémlik előttem a teljesen bizonytalan jövő. Hétköznapian csali úgy tudnám magam kifejezni, kezdhetem elölről az életet. Mondanom is felesleges, hogy én, a hipochonder, úgy éreztem magam abban az influenzás világban, mint hal a vízben. Nem kellett azon törnöm a fejem, hogy mitől féljek. Mindenki tudta, hogy az influenza itt lóg a levegőben, a fejünk felett, az orrunkon. Ha azt mondtam valakinek: na, hál’ istennek, engem is elkapott, már zsibbadnak a tagjaim és hőm van, ezt mindenki elhitte. Influenzajárvány idején a „hipónak” hitele van. Szűkösebb időkben ugyanis hiába mondom, hogy fáj a vakbelem. Lehet, hogy hiszik, lehet, hogy nem. Vakbéljárvány ugyanis nem létezik. Akinek fáj a vakbele, az vessen magára. Az influenza azonban nem vicc. Megértik tehát, ha én is úgy döntöttem, hogy védekezem. Orvostól természetesen nem kértem tanácsot. Minek zavarjam, mikor úgyis beteg beteg hátán. Aztán pedig mit ért az orvos az influenzához? Én értek. Beszereztem egy fél kiló isztopirint, 25 deka kinacisalt, 12 doboz C-vitamint, a szövődményekre is gondolva halmoztam némi vegacilint és tetránt, néhány fertőtlenítőt, egy tartalék hőmérőt, és egy tucat leértékelt zsebkendőt. Mást nem. És minthogy egy igazi „hipó” nem a vakvilágba, hanem módszeresen dolgozik, elkészítettem önmagam gyógyszeres betáplálásának tervét. Bár tudtam, hogy az influenzát úgyis megkapom, mégis olyan pontosan működtem, mint egy komputer. Vagyis szigorúan betartottam saját előírásaimat. A vekkerem éjszaka két- óránként csengett. Minden „hipó” tudja ugyanis, hogy elég kétóránként cserélni a priz- nicet, amikor az ember még nem influenzás. Ettől eltekintve éjszakáim nyugodtan teltek. Szóval állig gyógyszereken vártam, hogy rámtör az influenza. Többször tüsszentettem, voltak borzongásaim, egyik délután már szédültem, és mellkasi nyomás is jelentkezett. Gyorsan hozattam egy liter forralt bort, nafazolint é.s egy kiló citromot, a sálat az utcán az arcom köré csavartam, nehogy másokat is megfertőzzek. Boldogan lefeküdtem és hónom alatt a hőmérővel vártam az éjszakai fejleményeket. Már éjfél is elmúlt és még mindig semmi. A higany 36,4-et mutatott, kezdtem idegeskedni. Kiugrottam az ágyból és csináltam tíz fekvőtámaszt. A pulzusom alig kilencven. A paplant kicseréltem egy vékony pokróccal, lábam kidugtam, fejemről ledobtam a hálósapkát. Reggelre aztán teljesen gyanússá vált a helyzet. Kiderült ugyanis, hogy ez sem használt. Ahogy öltözés közben vizsgáltam magam, valósággal környékezett a rosszullét —, be keLlett vallanom önmagámnak, hogy itt a járvány vége és velem az a szégyenletes dolog történt, hogy még mindig nem kaptam meg az influenzát. Egy becsületes hipochonder természetesen ebben nem nyugodhat meg, miközben körötte már százezrek ágynak dőltek. Egyik óráról a másikra elhagytam a gyógyszereket, és a priznicet. Erre szédüléseim és mellkasi szorongásaim is elmúltak. Már az újságok is írták, hogy szűnőben az influenzajárvány. Be kellett látnom, hogy ezt a csatát elvesztettem. Ahogy mondtam, kezdhetem elölről az életet. Majd örülhetek annak, ha jön egy kis frontátvonulás. Még szerencsém, hogy ez az egész cirkusz megviselte az idegeimet. Pillanatnyilag idegnyugtatókat szedek. És, hogy fitten és pihenten állják készen a következő küzdelemre, esténként beveszek egy-két szem tardilt. Higgyék el nekem, ha az ember nem tud aludni, az rosszabb mint egy betegség... <K) Antsneuraigica helyett szindinamika A modern gyáripari termelés során nem elég csupán a technikai berendezés tökéletességéről és használhatóságáról gondoskodni, biztosítani kell a dolgozók számára a legkedvezőbb munkakörülményeket is. A figyelem megoszlása, a gyenge fényviszonyok, a zajhatás, a por — mindez végső fokon nem csupán a dolgozót, hanem a termelést is károsítja. Hiszen mind meny- nyiségileg, mind minőségileg a magasabb színvonalú termelés a dolgozó munkakörülményeitől is nagymértékben függ. Milyen mértékben teremti meg a munkahely a legkedvezőbb körülményeket a munkához? Ennek vizsgálata és összefüggéseinek taglalása a munkapszichológia feladata. Ha egy gyárban nagyobb termeléskiesés mutatkozik vagy gyakoribb azonos megbetegedések (neurózis, hallászavarok stb.) fordulnak elő, rendszerint felkérik valamelyik munkapszichológiai kutatócsoportot a baj okának kivizsgálására. Budapesten főként dr. Bálint István kísérletei foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. mutat szomorú tényeket. Szövőüzemekben például igen gyakoriak a neurotikus megbetegedések annak ellenére, hogy a szövőüzemek úgy élnek a köztudatban, mint „sétá. lós” munkahelyek. Csupán azt tudják kevesen, hogy ezek a „séták” napi 15—20 km-t tesznek ki, rossz fényviszonyok és igen megerőltető figyelemkoncentráció mellett. Azt, hogy olyan munkahelyen, mint a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, vagy a . budapesti Ganz-MÁVAG némely üzemében igen gyakoriak a dolgozók hallászavarai, nem kell bizonyítani. „Antineuralgica helyett világítástechnika!” — javasolták még 1967-ben, amikor a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben megkezdték színdinamikai kísérleteket. És bár sokan kétségbe vonták a kezdeményezés helyességét, a munkapszichológia és ezen belül a színdinamika tudományos céljait, az ügyet nem lehetett és nem lehet kézlegyintéssel elintézni. A cél kettős: a dolgozó védelme és a termelés fokozása. A gyárakban végzett vizs- Hogyan is volt a Salgótar- gálatok eredménye igen sűrűn jáni Kohászati Üzemeknél? Neked meg kell fordulnod minden nadrág után? A rúdvasüzem falát citromsárgára, a rúdvashegyező üzemet — hideg üzem lévén — narancssárgára, a szegtisztító falát pedig — poros, zajos üzem — a fáradtság érzetét csökkentő — borsózöldre festették. Természetesen a színmegválasztás nem esztétikai, hanem tudományos szempontból történt. (Ismeretes,, hogy például a narancs- sárga szín a meleg érzetét kelti, a halványkék a hidegét.) Nem beszélünk itt a festés adminisztrációjáról. Ilyenkor előzőleg a levelek tucatját kell megírni különböző szerveknek, a dokumentáció céljára. Nehogy azt gondolja a kedves olvasó, hogy „elhatározták, hogy kifestik a falakat és kész”. Még nincs készen, csak fél év múlva, ha minden hivatalos szerv megtette helybenhagyó észrevételét, majd csak akkor; talán... így történt, hogy 1967. július 20-tól december 31-ig húzódott a festés. Végül is kifestették az üzemek falait, a darut stb. S ez kezdetnek nem rossz, csakhát folytatni kéne — szakemberekkel. (A Salgótarjáni Kohászati Üzemek pszichológiai munkakörét Puskás Árpád tölti be, dr. Büchler Róbert tanítványa. Tervei között főként alkalmassági viszgálatok szerepelnek. A színdinamikai kísérletek abbamaradtak. A terveket leadták, a falakat kifestették, és ezzel vége. Pedig, akik a munkával foglalkoztak, legalább 200 órás társadalmi munkát végeztek. Miért maradtak abba a kísérletek? Miért? {Gömöri) Vitadél után lesz ma 2 órakor Salgótarjánban, a József Attila művelődési ház klubhelyiségében a Nógrád megyei Népi Ellenőrzés! Bizottság és a Magyar Közgazdasági Társaság Nóg- rád megyei cső,portja „Átalakulóban a népgazdasági tervezés” címmel vitát rendez. Előadó: dr. Kovács Géza tanszékvezető egyetemi tanár, a közgazdasági tudományok doktora.
