Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-13 / 61. szám

As életkezdés hónapjaiban i ♦­így dolgoztak a szabad Salgótarján első üzemi bizottságai 1944. december 31-én alig­hogy cinagyták az utolsó fa­siszta csapatok a megyét, a part hívó szavára a legöntu- datosabb munkások hozzálát­tak az újjáépítés nehéz fel­adataihoz. Az újjáépítő — helyreállító tevékenység tó motorjai az üzemi bizottsá­gok voltak, amelyek a leg­több üzemben, az 1919-es ta­pasztalatok alapján jöttek létre. A bányánál, üveggyár­ban, tűzhelygyárban szinte teljes egészében kommunis­tákból, pártonkívüliekből. az acélgyárban pedig a szociál­demokrata párttal paritásos alapon, .természetesen az MKP túlsúlyával, alakultak meg az első forradalmi mun­kásszervezetek. Legfontosabb az energia Az üzemi bizottságok leg­fontosabb feladatát a tönk­retett, kifosztott gyárakban a termelés megindítása jelen­tette. Ennek pedig legfonto­sabb feltétele a villamosener- gia-szolgáltatás helyreállítá­sa, megteremtése volt. Eb­ből a szempontból kulcsszerep jutott az acélgyári energia­bázisnak. Az acélgyári mun­kásság legöntudatosabbjai ré­vén alig egy héttel a város felszabadulása után — tehát 1945. január 3-án — már ára­mot adott az acélgyári erő­központ, nemcsak saját gyá­rának, de az egész városnak. Az acélgyári hőközpont feb­ruár 2-ig — a vízválasztói centrálé megindulásáig — je­lentős feladatot oldott meg. A gyárüzem^k — az áram­szolgáltatás megindulásával — 1945 január, február és március hónapokban nagy­részt az 1944 végén elrejtett alkatrészek újbóli előterem­tésével — elsősorban a szov­jet hadsereg számára termel­tek puskavesszőket, hídverő kosfejeket, csavarokat, lópat­kókat stb., majd ezzel párhu­zamosan olyan árucikkeket, amelyek az ország és különö­sen Budapest újjáépítéséhez szükségesek voltak. A gyárak termelési profiljának megfe­lelően az acélgyár szeget, drótot, kapát, lapátot, az üveggyár kezdetben táblaüve­get gyártott. Gyakori volt ab­ban az időben különböző mel­léküzemágak — mintapéldául az üveggyárban á bőrcserzés — kifejlesztése, hogy mind több dolgozónak adjanak munkalehetőséget. Emellett szinte valamennyi üzem je­lentős javítási szolgáltatást végzett a gyár munkásai és a város lakossága részére. A gyárakból 1944 végén Német­országba elhurcolt gépek, haj­tómotorok hiánya,' igen nagy nehézségeket okozott a ter­melés folyamatosságában. Az első hónapokban gyakran elő­fordult, hogy olyan esetek­ben, amikor egy munkagép használatba került, de még hiányzott belőle a motor, a munkások, a gépeket kézzel hajtották, csakhogy termel­ni tudjanak. Gyakori volt, hogy már korábban kiselej­tezett gépeket kerestek ki, és hoztak vissza . munkába. Na­gyon jó szolgálatot tett ebben az időben az a kijavított acél­gyári kis tolatómozdony is, amellyel Ózdról és Borsod- nádasdról szállították az acél­gyárnak a félkész árúkat. A Salgótarjáni Üveggyár dolgo­zói, hogy a folyamatos terme­lést biztosítani tudják, maguk fuvarozták a kemencék fű­téséhez szükséges szenet. A tűzhelygyárban az öntéshez szükséges kupoló megjavítá­sához a szovjet hadsereg pa­rancsnoksága adott segítséget. Az ipari üzemek üzemi bizott­ságának vezetői — főleg az első időszakban — nélkülöz­hető gépekkel, alkatrészek­kel segítették ki egymást, hogy valamennyi gyárüzem­ben megindulhasson és fo­lyamatossá váljék a munka. Az üzemi bizottságoknak József, az üb. által megbí- már a kezdeti időszakoan is zott igazgató tartotta a kap- szamottevően részt kellett csolatot. Az üb. hatása ezért vallalniok a politikai nevelő- az igazgatóra jelentősebb volt, munkában. Sok téves, sőt mint a budapesti központé. A nem egy helyen ellenséges tűzhelygyári üzemi bizottság nézettel kellett szembeszáll- és Born Gyula vezérigazgató nlok. Egyes munkáscsoportok között főleg az okozta a fe- — figyelmen kívül hagyva szültséget, hogy a budapesti lehetőségeket — a fizetések központ nemigen vette fi- és béren kívüli juttatások eme- gyelembe a helyi munkásön- lését követelték olyan hely- kormányzat intézkedéseit, zetben, amikor a lakosság el­látása amúgy is nehézségek­be ütközött. Akadt olyan gyűrűztem is a városban, ahol egyesek a „miénk a gyár, ma­gunknak építjük”, elvet úgy értelmezték, hogy a gyárat fel kell osztani, legalábbis a termelés eredményét, a kész­termékeket a munkásoknak ki kell adni. A dolgozók közül igen so­kan nem értették azt sem, miért maradtak az üzemek tőkések kezén. Az emberek jelentékeny hányada nem volt tisztában azzal, hogy a munkásosztály ekkor még nem rendelkezett sem kellő befektetéssel, sem műszaki vezetési tapasztalattal. Szük­ség volt arra, hogy a tőké­sek megfelelő összegeket in­vesztáljanak a gyárakba, s a termelést a normális kerék­vágásba helyezzék. Több üzemben számottevő volt a műszaki értelmiségi ellenség is. E tényt jelentékenyen elősegí­tette, hogy számos műszaki vezető a németekkel eltávo­zott, az itthonmaradottak kö­zül pedig többen úgy nyilat­koztak, hogy „nem lesz ebből a gyárból semmi.” De az ér­telmiségellenes hangulatot táplálta az az objektív hely­zet is, hogy a felszabadulás előtt a gyárak vezetőinek uta­sításait . közvetítették, s az utasítások végrehajtása min­den esetben érzékenyen érin­tette a munkásokat. Élednek a„vezérek“ A tőke és munka közötti ellentét ekkor még nem éle­ződött ki. A gyárak fő rész­vényesei, a finánctőkések nagyrészben nyugatra távoz­tak. A városi üzemek buda­pesti központjai saját pozí­cióikkal, s budapesti üzeme­ikkel törődtek inkább. A vezérigazgatóságok már csak akkor jelentkeztek, ami­kor a gyárakban a helyreállí­tási munka dandárja befeje­ződött. Az ellentét akkor éle­ződött, amikor egyes vezér­Élelmiszer az Alföldről Az üzemi bizottságok fon­tos érdekvédelmi feladatokat is megoldottak. A munkások élelmezésének biztosítása ek­kor csaknem teljesen az üze­mi bizottságokra hárult. A Salgótarjáni Acélgyár mun­kásküldöttsége egyenesen az Ideiglenes Kormányhoz for­dult segítségért, az élelmezési helyzet megjavítása érdeké­ben. A kormánytól kapott te­hergépkocsin Kisújszállásról, Karcag és Tiszafüred környé­kéről szállítottak vasanyagért cserébe lisztet, zsírt, étolajat. Közvetlen termékcsere formá­jában szervezte meg a többi ipari üzem is az élelemellá­tást. Az üveggyár késztermé­keiért ugyancsak olajat, lisz­tet, továbbá burgonyát és hágymát kapott. Szintén az üveggyárban, hogy a dolgo­zók minél szélesebb igénye­it ki tudják elégíteni — a napraforgó helyi feldolgozá­sára présgépet állítottak fel. Á tűzhelygyáriak ócskavas­ból és roncsokból összeállí­tott tehergépkocsival oldották meg a tűzhelyek, kályhák, edények Alföldre történő szál­lítását, majd az élelmiszer ha­zajuttatását. Ugyanitt élelem­tárat létesítettek, amivel a nagycsaládosoknak lehetővé tették az alapvető élelmi­cikkek beszerzését. összegezve, — fentiek alap­ján — megállapítható, hogy az üzemi bizottságok Salgó­tarján üzemeiben is az első forradalmi munkásszervezetek voltak, amelyek a felszaba­dulás után az akkor még tő­kés tulajdonban levő gyárak­ban kezükbe vették a veze­tést. a termelés, és az újjá­építés irányítását. Az MKP helyi szerveinek irányításá­val szinte hónapokig „önigaz­gatták” a vállalatokat és ere­jükhöz, lehetőségeikhez mér­ten korlátozták a kizsákmá­nyolást. Számottevő feladatot vállaltak az emberek nevelé­igazgatóságok — mint pl. az seben, lelkesítették az embere. üveggyári — az üzemet Sal­gótarjánból Csepelre akarta áttelepíteni, hogy ott nagyobb befolyást gyakorolhasson az események menetére. Az acél­gyári vezérigazgatóval, Papy két az újjáépítésre, részt vet­tek mindennapos gondiaik megoldásában és ami ekkor létfontosságú volt: a munká­sok élelemmel- való ellátásá­ban. ' T)r. Molnár Pál A hírnév kötebz... A Finomkerámiaipari Művek Pécsi Porcelángyára termékeit felújítja. A szigete­lőanyagok előállítása mellett, ez évben megkezdték a porcelánfajansz termékek üzem­szerű gyártását. A világpiacon is keresett, művészi munkát igénylő porcelánfajansz készletek és dísztárgyak hagyományos technológiával készülnek. A Pécsi Porcelán- gyár terméke ez év második felében már a hazai üzletekben is megjelenik. Képün­kön: Kovács Sándorné, a porcelánfajansz készlet darabjait festi. (MTI fotó — Hadas János felv.). Az új divat: lakés jestés helyett tapétázás A fali tapéták több száza- nem terjedhetett el általa no- gyakorlati bemutatóval. A La- dos múltra tekintenek vissza, san, inkább csak a tehetősebh kasban az alapműveletektől a A franciáknál különösen di- rétegeknél. Aztán az ötvenes valósak voltak a drága se- években sokáig semmi... A lyem- és velúrfajták. A ba- hatvanas években kezdett új- rokk és empír divatját a pol- ra „betömi” a divatba. Az új befejezésig mindent a tanfo­lyam hallgatói végeznek. Szükség volt erre a tanfo­lyamra, hiszen a lakosság gári beidermeyer váltotta fel: minőségű műanyag az árakat igényelné az ilyen jellegű csíkos falak rózsáikkal, ez is lényegesen csökkentette, volt a fénykor. Később meg- Kovács Géza szakelőadó, _ jelentek az első papírtapé- helyi KIOSZ meghívására ér- elhanyagolható szempont, ho ták; olcsóságuk, igénytelensé- kez'ett Salgótarjánba, hogy to- Syan lehet jobban, olcsóbban gük egycsapásra közkedveltté vább képezze a megye meste- A * f"' 1 tette őket. A múlt század vé- reit és mesterjelöltjeit a ta­gén francia. és svájci^ cégek pétázás új módszereire, piacra dobták az első mos- Egy kis Pécskő utcai la­haló ^ típusokat. Szenzációi kás két szobájában vagy 16- Szenzációsan drágák voltak. .. an toporognak. A mester mu- A két világháború között na- tatja, magyarázza, hogyan is Iía Ernő tűnt ki; még levél J 1 kell az ecsetet használni. Le- u ~ JS“A“J kerül a zakó, nadrág, helyé­re festékpettyes kék kabátot, vászonnadrágot húz; szemé­munkát, bár igaz, még min- a dig nem elég olcsó. Az sem A tanfolyam eredményei ki­elégítőnek mutatkoznak. A résztvevők szorgalmasak és érdeklődnek az" új eljáráséit iránt. Különösen Budavári László, Palla László és Kop­tunk is divat lett a tapétá­zás, de a drágasága miatt Biztató jövő Falu a Karaites tövében A falu 225 házában 1911- A falu 1910. július 1-től tantermet alakítanak ki. Az ben 1392-en éltek. Ma Ka- körzeti központ lesz. Karancs- úthálózat javítása ugyancsak rancslapujtö lakóépületeinek alja és Karancsberény tartó- szerepel a távlati tervekben, száma 781, és a községben zik közigazgatásilag hozzá. Idén a Kölcsey utcát építik 2676 lélek él. A 26 utcában Teplán László vb-titkár asz- szilárd burkolatúvá, majd jö 1469 munkaképes korú dolgo- talán tanulmányoztuk az ősz- vüre a Baksa út portalanítá- zik zömében az iparban, kit- szevont rendezési tervet, sa válik lehetővé. A 3 kilo- sebb részük a mezőgazdaság- amelyből a jövő képe rajzó- méter hosszú Rákóczi út jár- ban. Legtöbbjük „ingázik” lódik ki. Mi is épül 1985-ig? dúsítása 7 millió forintot Salgótarján gyárai, és a Nagy- Az ÁBC élelmiszeráru- emészt fel — csak az egyik bátony környéki bányák kö- ház 1970. december 1-ig ké- oldalon! 1985-ig elkészül, zött. szül el. A 400 négyzetméter Vízben korántsem gazdag A „Palóc Olümposz" tö- alapterületű bevásárlóköz- a vidék, de tisztasági fürdőt vében meghúzódó falu 1944. pont építése 1 millió 700 ezer és strandot is létesítenek. A december 28-án szabadult fel. forintba kerül. Megszüntetik családi házat építeni szándé- A szovjet csapatok kifüstöl- tehát az eddigi két élelmiszer- - kozáknak új házhelyeket Je­tek két német géppuskafész- boltot, amelyek már elavul- lölnek ki. A felszabaduláskor két, és nyomulhattak tovább tak. A 47-es számú élelmiszer- 300 házhely volt a község a Karancs völgyében Litke üzlet helyiségeit átadják a belterületén, ebből 290-et már felé. Megkezdődött a község Nógrád megyei Vendéglátó- beépítettek. 1972-ig újabb 80 második élete — Mocsáry és ipari Vállalatnak, és mód nyí- házhelyet alakítanak ki a köz- Papszász „nagyságos úr” bir- lik a szűkös Pipacs-cukrász- ség déli részén, a volt bá- tokán 1945 tavaszán földet da zenés eszpresszóvá történő nyavasút közelében. A Dob- ósztottak. Az elmúlt 25 évben átalakítására. roda-patakot szabályozzák, és sokat fejlődött a falu, és erre A falu középpontjában — há- a Szabadság út végén hidat büszkék is az itt élők. Utak rom roskadozó épület fel- is építenek, épültek, bővült a villanyháló- számolása után — 1971-ben Mindezekből megállapítha­zat, óvodát, iskolai tanterme- gyógyszertár épült, háromszo- t^ hogy az elmúlt 25 évet egy két, művelődési házat, postát, bas szolgálati lakással. Nem ’■ - ....................- - ­m ég biztatóbb kilátásokkal kastélyparkot, sportpályát és kevesebb, mint kétmillió fo- kecsegtető negyedszázad kö­öltözőt, szolgáltatóházat, és rintba kerül. Az általános is- vetí a \öbb mint ~7no éves péremboltot, párt. és tanács- kola is kinőtte kereteit. Az községben, házat létesítettek. De mit hoz 1930-ban épült emeletes okta­a következő negyedszázad? tási intézményben két újabb R, f. ben is érkezett róluk dicséret. — Sajnos, az anyagok mi­nősége erősen kifogásolható. A kiskereskedelem nem gon­iyesen, a gyakorlatban igazol- dosfcodik anyagról (anyagis­ja szavait. merettel rendelkező szakem­A vakolatok egyenetlen- berekről), budai föld, piktorbé-g- sége miatt (általános problé- la, gipsz; mindez hiányzik, ma a modem házaknál) nem Ezért bátor kezdeményezés ez a tanfolyam, mert hiába ta­nulnak, anyag nélkül nehéz lesz festeni. — Mit szólnak ehhez a hallgatók? — Mi optimisták vagy unt:, rajtunk nem múlik. Ki tud­juk elégíteni a lakosság igé­nyeit — ha a kiskereskede­lem is úgy akarja, s gondos­kodik anyagiról. használhatunk jugoszláv vagy román tapétákat, csak ma­gyart. A sarkok egyenetlen­ségét szintén figyelembe kell vennünk. Az új, mosható ta­péták új munkamódszereket követelnek, sokszor még a tapasztalt mestereket Is meg­csúfolják. Széles körű felvi­lágosító munkára van szük­ség. Ez a tanfolyam négyna­pos, napi 8 órás foglalkozás­sal, elméleti előadással és (G. A.) Etes távlati tervei Az évi fejlesztési alap ke- egy egészségház, egy közpon- vés. Ez sok problémát jelent, ti iskola. Jelenleg a község­mert még az utak építését bői Amália-telepre járnak a sem fejezték be. Még befeje- tanulók, mert csak ott van zésre vár a Dózsa úton mint- felső tagozat. A jelenlegi óvo- egy ezerméteres szakasz da a célnak megfelelő ugyan, megépítése. Albert-telepen a de nem korszerű, szeretnének temető bekerítése. Szeretnének egy óvodát is kialakítani. Ezek építeni egy sportöltözőt. Nagy nem bis gondot jelentenek a becsülete van itt a sportnak község vezetőinek, létrenoza­. suk Pedig nagyon kívánatos, ott.iartunkkor is a pályát ta- Bíznak az állami támogatás- karították! Szükséges volna ban. NÓGRAD — 1970. március 13., péntek $

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents