Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-13 / 61. szám

A termeIő§zove(kezeÜ építőipar A valóságról beszélünk, ha ezt a kifejezést használjuk: termelőszövetkezeti építőipar. A tsz nem kisipari szövet­kezet és nem építőipari vál­lalkozás. A termelőszövetke­zetek ácsai, kőművesei, szak­iparosai, együttesen pedig építőbrigádjai, közös vállal­kozásai vagy vállalatai azon­ban ma a szakmában tekin­télynek számítanak, munkájuk még a legátfogóbb, legnagyobb számokkal dolgozó statiszti­kákban is nyomot hagy. Nél­külük ma nem beszélhetnénk a magyar mezőgazdaság fel­lendülésének szakaszáról, az igazi nagyüzemi kombinátok létrejöttéről. A kisipari szö­vetkezeti, tanácsi és állami építőipar ugyanis képtelen lett volna felépíteni azt a sok mil­liárd értékű épülettömeget, amely a fellendülés egyik leg­fontosabb bázisa. A szükség' hívta létre Ebből a bevezetésből már x az is kiderül, hogy ezt a ka­pacitást, ezt a mezőgazdasági termeléstől látszólag távol ál­ló ipari erőt a szükség hívta létre. Az istálló kellett és a faluban ott éltek a kőműve­sek, ácsok, «zaki párosok, akik nem is nagyon örültek annak, hogy távoli munkahelyekre, nagy szakmai vállalatokhoz kell ingázniok. Megalakultak tehát a brigádok. Szakképzett­ségük a feladatok növekedé­sével párhuzamosan edződött, fejlődött, soraik feltöltődtek, így jutottak el odáig, hogy helyenként már építészmérnö­köt is tudhatnak soraikban, esetenként már bonyolult technológiájú építkezést is vállalhatnak. A tsz szorosan vett, zárt körében azonban nem tudtak megmaradni. Ennek két oka is volt. Egyrészt a saját üzem építkezése nem volt folyama­tos. Amikor éppen nem épült százas istálló, kár lett volna az értékes, gyakorlott együt­test szélnek ereszteni, aztán három hónap múlva újra ösz­szeszedni. A másik, hogy kí­vülről is jelentkezett, sőt dörömbölt az igény. A falusi emberek lakást akartak épí­teni, a faluban tatarozásra szorult az iskola, de erre se akadt kapacitás. Sőt, sokszor igazán igényes, komoly épít­kezésre se akadt. Hát a tsz- ek elvállalták. Ez a folyamat azonban nem volt mentes az ellent­mondásoktól. A tsz-ek úgy­nevezett kiegészítő tevékeny­ségének éppen ez vált az egyik legproblematikusabb ágazatává. A részleteket ta­lán jobb volna mellőzni, de tény, hogy a kiegészítő tevé­kenységet általában szabá­lyozó minisztertanácsi hatá­rozat után most még egy. újabb minisztertanácsi hatá­rozatra volt szükség ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti építőipart helyére lehessen tenni a népgazdaság szerte­ágazó láncolatában. A határozat nem csökkenti a termelőszövetkezeti építő­ipar rangját, sőt újra, külön aláhúzza fontosságát, megér­demelt becsületét óvja, meg­határozza tevékenységének fo­kozatait. Általános elv maradt — még az előző határozatból átvéve — hogy bármely szin­tű tsz-építőipari erő szaba­don dolgozhat a saját gazda­ságban és az élelmiszergaz­daságban. Ez belső munká­nak számít. Az elhatározás a külső munkákra vonatkozik. A leggyengébb láncszem A szakma legkisebb — és érthetően a leggyengébb — láncszemei a hagyományos tsz-építőbrigádok, építőrész­legek. Ha ezeknek szabad ka­pacitásuk marad, vállalhatnak munkát a lakosságtól, a ta­nácsoktól: a járás területén belül. Annak érdekében azon­ban, hogy a pénzszerzési szán­dék ne mehessen az otthoni feladatok megoldásának ro­vására, külső munka nem lehet több, mint a kapacitás egyharmada. A következő fokozat a ter­melőszövetkezeti építőipari közös vállalkozás. Ezek azok a bizonyos TÖVÁL-ok, amelyek sok szép feladatot oldottak meg, de esetenként, túlbecsül­ve erejüket, vagy megszédül­ve a dörömbölő külső igé­nyektől, bizony kudarcokat is vallottak. Számukra a hatá­rozat lehetővé teszi, hogy a saját megyéjükben, valamint a közvetlen határos megyék­ben is dolgozhassanak. Mű­ködési körük azonban első­sorban az élelmiszergazdaság. Közös építőipari vállalatot Nem a Minisztertanács, ha­nem az élet bizonyította be, hogy a TÖVÁL a fejlődésnek csupán égy közbeeső fokoza­ta. Az igényes feladatok meg­oldása erős egységeket kíván. Olyanokat, ahol már a legfej­lettebb technikát is alkalmaz­hatják, ahol már nem csu­pán kivitelező, de tervező • építészmérnököket is foglal­koztatnak, akik már nem a megbízótól várják, hogy az anyagokat beszerezze és a helyszínre szállítsa. Ennek a fejlettebb igénynek a terme­lőszövetkezeti közös építő­ipari vállalat felel meg. Ez önálló jogi személy, méretei több közös vállalkozás együt­tes erejének felelnek meg, formája lényegesen már nem különbözik a tanácsi vagy állami vállalatokétól. A gaz­da viszont az alapító tsz-ek összessége. Nos, a határozat kimond­ja, hogy az ilyen vállalatok bárhol bármely építőipari munkát elvégezhetnek. Az igazgató tanács dönti majd el, hogy a vállalat ötszázas is­tállót építsen-e a faluban, vagy bérházat Budapesten. Rajtuk múlik, hogy okosan határozzanak. Az új minisztertanácsi dön­tés tehát nem csökkenti, ha­nem növeli a termelőszövet- , kezeti építőipar becsületét Az elhatárolások célja a jobb munka nélkülözhetetlen fel­tételeinek bitosítása. A ter­melőszövetkezetek vezetőitől, építőipari szakembereitől függ ezután, hogy az elvi döntés élő tartalommal telítődjék, a tsz-építőipar elismerése to­vább fokozódjék! P. I> A SOPRONI ÜJ TV-TORONY (MTI fotó — Jármai Béla felvétele) Verseny és világpiac A VILÁGHÍRŰ francia publicista, Servan- Schreiiber írta néhány éve azt a gazdasági, történeti tanulmányt, amely voltaképpen a fejlett ipari országok versenyének drámai tudósításaként fogható fel. A könyv, amely „Az amerikai kihívás” címmel jelent meg, arról a mind hevesebb konfliktusról rajzol valósághű képet, amely az amerikai, illetve a nyugat-európai tőkés országok gazdasági párviadalából következik. Jóllehet, a tanul­mány mindenekelőtt Franciaország és az Egyesült Államok versenyéről tudósít, bizo­nyos áttételekkel van mondanivalója szá­munkra is. A tanulmány ugyanis a kétezre­dik esztendőhöz közeledő világ fejlődési erő­vonalairól, az ipari társadalmak növekedési erőfeszítéseiről, végeredményben korunk gaz­dasági versenyfutásáról fest drámai tablót. A tanulságok természetesen nem adaptál­hatók gépies áttétellel a mi viszonyainkra. Nemcsak a társadalmi rendszerek különbö­zősége színezi sajátossá a képet, hanem az is, ami a kis országokat jellegzetesen meg­különbözteti az ipari nagyhatalmak lehetősé­geitől és versenypozícióitól. A világgazdaság modem tendenciái azt bizonyítják, hogy az iparilag fejlett kis országok — Svájctól Hol­landiáig, Belgiumtól Magyarországig — csak meghatározott feltételek teljesítésével vehet­nek részt a világméretű versenyben. Ilyen feltétel mindenekelőtt a fejlesztési tőke erőteljes koncentrálása néhány verseny- képes termékre és iparágra, más szóval-: a termékskála szűkítése olyan körre, amely le­hetővé teszi a korunkban kötelező dinami­kus korszerűsítést. További tanulság, hogy ezt — különösképpen, a kis országok — csak intenzív nemzetközi munkamegosztással, a nemzetgazdaságok regionális tömörülésével, fokozatos integrálásával teljesíthetik. Ami a legfontosabb tényezőt, a gyártmá­nyok szédületes ütemű korszerűsítését, illet­ve cserélődését illeti, szemléltetésül egyetlen fénysort idézünk Servan-Schreiber művéből A publicista korunk jellegzetes vonásaként emeli ki, hogy a koncentrált beruházások nyomán nemcsak szakadatlanul nő a tudo­mányos felfedezések száma, de rendkívüli sebességgel rövidül a tudományos felfedezés­től az ipari hasznosításig vezető út. A felta­lálástól az ipari hasznosításig a fényképezés­nek 112 évre, a telefonnak 56 évre, a rádió­nak 45, a radarnak 15, a televíziónak 12, az atombombának 6, a tranzisztornak 5, az in­tegrált áramkörnek pedig mindössze három évre volt szüksége. Ilyen körülmények kö­zött aligha szorul bizonyításra, hogy az ez­redfordulóhoz közeledő világ gigantikus ver­senyében olyan kis ország mint a miénk, csak az imént említett két feltétellel — erő­forrásaink koncentrálásával és nemzetközi összefogással — válhat a világpiac aktív té­nyezőjévé. / Kétségkívül nem ma kezdünk hozzá e fel­tételek teljesítéséhez. Az elmúlt két évtized iparosítási, korszerűsítési tendenciái nemzeti versenyképességük alapjait is szélesítették. Elég ezzel kapcsolatban talán csak arra utalni, hogy három évtizede még jobbára élelmiszerekkel, mezőgazdasági cikkekkel, például búzával jelentünk meg az export­piacokon; olyan termékkel, amelyek roppant érzékenyek voltak a világpiaci áringadozá­sokra, és általában a fejletlen országok ex­portszerkezetének jegyeit viselték. Kétségte­len viszont az is, hogy iparosításunk a kel­leténél szélesebb terepen nyomult előre, más szóval, sokkal több termék gyártását kezdtük el, mint amennyinek állandó kor­szerűsítéséhez feltételeink, Lehetőségeink let­tek volna. Az új gazdaságirányítás ebből a szempont­ból is változásokat ígér, jóllehet ilyen mé­retű átalakulás nem következhet be egyik évről a másikra. Annyi azonban mégis bizo­nyos, hogy a reform egész sor tényezője — az iparvállalatok nyereségérdekeltségétől, a külső piacok és a hazai termelők közvetle­nebb kapcsolatáig —, segíti gazdaságszerke­zetünk korszerűsítését, versenyképességünk erősítését. Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke nemrég az egyik napilapunknak adott interjújában rámutatott, hogy hozzávetőleg körvonalazódtak már a következő ötéves terv strukturális vonásai. Két alapvonásként emelte lei a vegyipar gyors fejlesztését és a korszerű számítástechnika térhódítását. Mindkettő olyan lehetőségeket ígér, amelyek közvetlen összefüggésben vannak versenyké­pességünkkel,. világpiaci szerepünkkel. Amint a gazdaságszerkezet átalakítása nem valósítható meg egyik évről a másik­ra, éppen úgy hosszabb érlelési idő szükséges azimánt másodikként említett feltétel: az integráció teljes kibontakozása számára is. Ismeretes, hogy a KGST-országok hozzá­kezdtek az integráció elvi alapjainak kidol­gozásához, köztudomású az is, hogy a lehe­tőségek, és az érdekek egyeztetése1 bonyolult, sok éves munka. Hiba lenne azonban mind­ezt úgy felfognunk, hogy a nemzetközi mun­kamegosztásban csak akkor, vagyis évek múlva bekövetkező döntés után vehetünk intenzívebben részt, amikor az integráció teljességében megvalósul. Sok jel mutatja, hogy addig is hasznosíthatjuk lehetőségein­ket, kiépíthetjük a szocialista országok vál­lalatközi együttműködését, mind sikereseb­ben élhetünk a kooperáció, a nemzetközi munkamegosztás gazdasági előnyeivel. A NEMZETKÖZI versenypálya nem hason­lítható a sportpályához; itt nem lehet szó hirtelen kiugrásokról, előretörésekről, csak megalapozott és egyenletes fejlődésről. Az új gazdaságirányítás ennek feltételeit te­remtette meg. Tábori András Belvízveszély ellen Kölcsönmunkások segítségével Egy éve, az olvadások ide­jén Balassagyarmaton két üzemet öntött el a belvíz. A városnak sok utcája, lakóháza is víz alatt állt. — Idén ez nem fordulhat elő — mondja Ács Boldizsár, a Balassagyarmati városi Ta­nács építési osztályának veze­ti gyerek magára tatái Domjánék csemetéje és kebelbarátai egy izgdlmas já­ték során nagyarányú átalakításokat hajtottak végre a la­kásban. A fiút szigorúan megbüntették, és Domján-apuka egész este elfordította a fejét, valahányszor utóda a szeme elé került. Anyu sírt. Másnap a szülők elővették fiacskájukat és a lelkére be­széltek. Apuka még dobbantott is a lábával, amikor el­mondta, hogy mit tart a fia viselkedéséről, majd áttértek az „érzelmes” hangvételre. A ház légköre a legjobb akarat­tal sem volt kellemesnek mondható. Este a kis Dómján önként bevonult a fürdőszobába, és anélkül, hogy erre parancsot kapott volna, megmosakodott. Reggel, minden ellenkezés nélkül, az utolsó cseppig meg­itta a tejet, nyaka, füle tiszta volt. Megköszönte a reggelit, és elment az iskolába. Délután, felszólítás nélkül, azonnal hozzáült a leckéhez és teljesen önállóan megcsinálta. — Furcsa nekem ez a gyerek — suttogta az apa. — Mintha nem is ő maga volna — helyeselt a mama. Odament a fiához és a homlokára tette a kezét: — hogy érzed magad, kisfiam? — Köszönöm szépen, édes anyukám, nagyon jól — vá­laszolta az ifjabb Dómján barátságosan. A szülők átmentek a másik szobába. „Hallottad?” tört ki az anya izgatottan. — „Hallottam!” szólt tompa hangon az atya. Étkezés után a fiú a saját elhatározásából fogat mosott. A lakás felett szinte tapinthatóan lebegett a ka­tasztrófa. — Mi vagyunk a hibásak — ismerte be az anya önkri­tikusan. — A bútorokon ejtett néhány vacak karcolás miatt, összetörtük a gyermekünk lelkét. Talán sohasem heveri ki. és egész életére nyomorék marad lelkileg. Ezt sohasem bo­csátom meg magamnak! Amikor este meglátogattuk Domjánékat, a legsötétebb depresszió állapotában találtuk őket. Marcangolta őket a kétségbeesés és az önvád. — Hirtelen hatalmas robbanás rázta meg a lakást. Az ifjabb Dómján volt, egy kis plasz­tikbombát robbantott fel az előszobában. A nyomott hangulat egy pillanat alatt feloldódott. A kedves fiúcska ismét önmagára talált. Minden segítség nél­kül túljutott h súlyos lelki válságon. Nem maradt lelkinyo­morék az előszobába letett kabátjaink viszont cafatokban lógtak. (Erős Rezső) tője. — Állandó figyelőszolgá­latot létesítettünk. Az erdő- gazdaságtól jó előre beszerez­tünk két 1500 liter/perc telje­sítményű szivattyút; ezeket a leginkább veszélyeztetett te­rületen állítjuk majd munká­ba. Az Ipoly-parton, a zsilip­nél levő másodpercenként 500 liter átemelésére képes szi­vattyúnak pedig a KÖVIZIG nemrég tartotta meg próbaüze­melését Ennek az a feladata, hogy a holtágban felgyűlt ' vizet az új mederbe továbbít­sa. A város egyes részeit elön­téssel fenyegető belvízveszély leküzdésére nemcsak intézke­dések történtek. A városgaz­dálkodási költségvetési üzem úttisztító részlegének állandó emberei, összesen huszonket- ten, a Balassagyarmat utcáin felgyülemlett havat szállítják el. Három tehergépkocsi, két vontató és három lófogatú jár­mű áll rendelkezésükre. — Eddig mintegy 4000 köb­méter havat szállítottunk el az Ipolyba, az olvadásig elő­reláthatólag még további 2000- től kell megszabadítani a vá­rost — mondja Patterman Já*- nos részlegvezető. Először a legnagyobb forgalmú utak és azok a szűk utcák kerültek sorra, amelyekben a hósáncok akadályozzák a közlekedést Külön köszönettel tartozunk az őrhalmi termelőszövetke­zetnek, melynek huszonöt dol­gozója segített a hó kocsira ra­kásában, szállításában. Ha újabb havazás nem gá­tolja a munkát, mire az olva­dás megindul, eltűnnek Ba­lassagyarmat utcáiról a hó­akadályok. Az üzem tíz em­bere az átereszek, csatornák kitisztításával foglalkozik, hogy akadálymentesen jusson el a belvíz a nemrég szabá­lyozott Ipolyba, amely — idén először — már nem okozhat gondot a városnak. Jelentés a munkáról „mezőgazdaság Összferme lé: 1961 - 1965 évek <i 1966- 1969 évek ótlogo Növi ny letineszHs: 3,6 mill, t 4,7 mill. t. t HŰI 3,3.m?ll. t I Búza Búza Kukorica Kukorica Burgonya Burgonya Sző16 Sz«5lA' 1961-1965 1969 1961-1965 1969 1961-1965 1969 1961-1965 196» évek ótlogo év* ótlogo évek átlaga évek átlaga 1968 ezer db 2017 ezer db Állat tenyésztés : 6123 /fsp 0? m m Sztrvasmorha Szarvasmarha Szarvasmarha Sertés Sertés Sertés 1966 I960 1969 1966 1968 1969 A mezőgazdasági termelés alakulásának országos adatai. r NÓGRAD — t970. március 13., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents