Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-11 / 59. szám

Emil Makovicky Percek és forintok illusztrációi A KÉPZŐMŰVÉSZET iránt érdeklődő salgóUujuniak olyan alkotó művész grafikai munkásságával ismerkedhet­tek meg u József Attila mű­velődési központ üvegcsarno­kában, akinek könyvillusztrá­tort munkásságát nem zavar­ták meg modernista törekvé­sek, aki grafikájában követ­kezetesen kitartott realista tendenciája mellett. A két­száznál több tollrajz, akva- rell. pasztell-lap a 62 éves besztercebányai mestert mun­kásságának 1943—65. közötti szakaszában mutatja be, s e korszakból is a legtöbb il­lusztráció 1946. és 49. között keletkezett, legalább egy tu­catnyi könyv kapcsán. Sajnálatosan nem ismeri e sorok írója E. Makovicky fes­tészetét, de azt látja, hogy ja­va alkotó éveit szentelte az ifjúsági, történelmi, népmesé­ket publikáló könyvek, vala­mint ifjúsági folyóirat il­lusztrálására. A saját gyer­mekkor ama boldog óráinak emléke csapott meg e rajzok láttán, aminőt az Én Újsá­gom, vagy a Lyka Károly képzőművészeti ízlését valló régi Űj Idők Mülbeck Káro- lyának, e sajnálatosan nem sokat emlegetett magyar gra­fikusnak hasonló erejű, fi­nomságú rajzepikája keltett akkor is, ma is bennem. Ma­kovicky könyvrajza a szó szo­ros értelemben nem más, mint a szöveg „világosabbá tétele”, megfelelvén a latin szó je­lentésének. Makovicky az iro­dalmi alkotást — legyenek a szerők olyanok, mint Shakes­peare, Steinbeck, Z. Lagerlöf, V. Jan, vagy tartalmazzák a könyvek az ezeregy éjszaka, az orosz vagy szlovák nép meséit — teljes érzelmi azo­nosulással tekintette, s ezt igyekezett rajzaival szolgálni. Rajzai nem képben való transzponálások, többek: a hasonló lelki rezgéssel élő képzőművész öntörvényű ki­fejezései, amelyek világos, egyértelmű, pontos vonalaik­kal derűs, őszinte, igaz, sze­retetten lelket tükröznek. Talán romantikus lelket. Va­lójában olyan lelket, amely­re az ifjúságnak, éppen a nö­vekedés esztendeiben, mindig szüksége van, különösen ma. Makovicky világos formákat, áttekinthető, prózaian szólva esztétikai alapismereteket tisztán nyújtó kompozíciókat, a képzőművészet iránti első emóciót adó összélményt kelt illusztrációival. Aki a Shakes. peare-illusztrációtól (Minden jó, ha a vége jó) eljut az 1947-es Lagerlöf-kompozícióig (43. illusztráció), az megis­merkedik a képzőművészet megszerelésének, a hozzáér­tés abc-jének alapjaival. A Prágában végzett' festő­művész 1942—52 között a Mar­tinban működő Matica Slo- venská Kiadóvállalatnál dol­gozott, és nem véletlenül végzett rendszeres illusztráto­rt munkát a Napocska (Slni- ecko) című gyermeklapnál. Áldozatosabb, látványos hír­nevet nem teremtő munkát nemigen vállalhatott volna, de nehéz hatásosabb népmű­velő tevékenységet is elkép­zelni, másmilyent, képzőmű­vész esetében. Az ifjúság sze- retete mellett annyit minden esetre elért, hogy az ő neve él legtovább a képzőművé­szettel kapcsolatba lépett em­berek lelkében. Igen jól tette a két képzőművész szövetség helyi szervezete, hogy a „fel­nőtt” képzőművészeti alkotá­sok kölcsönös cseréje után és mellett ezt, a kicsikét lebe­csült, de valójában fel sem fogott jelentőségű összeállí­tást bemutatta a nógrádi ér­deklődőknek is. CSEPPET SEM vitás sze­memben, hogy több, a kép­zőművészettől elriasztott lé­lekben gyújtja fel az érdek­lődés lángját, mint jó néhány görögtüzes, plakátokkal és te­levízióval beharangozott, úgy­nevezett nagy tárlat. Varga Imre „Falusi bank” Fél éve milliomosok Á vállalati nyereség tömege többféleképpen is növekedhet. 1. -Ha több árut termelnek, értékesítenek, a bevételekkel együtt általában a nyereség is gyarapszik. 2. Ha a termelés, a forgalom összetétele a nagyobb nyereséghányadú cikkek javára to­lódik el, ugyancsak több haszonhoz jut a vállalat. 3. A több nyereség forrása lehet az árak emelése Is. 1 4. Végül de nem utolsósorban a megta­karított percek és forintok, az önköltség csökkentése szintén javítja a vállalat jöve­delmezőségét. Érdemes a tavaly elért többletnyereség for­rásait elemezve külön-külön vizsgálni e négy tényező szerepét. Minden bizonnyal az első három helyen említett tényezők — kö­zülük is főként a termelés, a forgalom növe­kedése, valamint az áremelkedés — játszott döntő szerepet. A nyereségnövelésnek ugyan­is ezek a nyilvánvalóbb, a gyorsabban igény­be vehető tartalékai. A vállalatokat nem sza­bad azért meggondolatlanul elmarasztalni, ha a nyereség növelésének bármelyik módjával is élnek. Az áremelés is lehet közgazdasági­lag indokolt, belföldön például tartós áruhi­ány esetén. De még kevésbé szabad a vállala­tokat azért elmarasztalni, hogy tavaly a vi­lágpiaci konjunktúra lehetőségeit kihasznál­va emelték a tőkés exportárakat. Annak viszont semmiképpen nem örülhe­tünk, hogy a forintnak, a percnek, az önkölt­ség csökkentésének ma még nincs elég be­csülete a nyereség növelésében. Rövidlátó szemléletre vall ez, mivel a hosszú távú ver­senyképesség csak a korszerűbb, a jobb, az olcsóbb árukkal terfemthető meg. Amíg a ke­reslet nagyobb, mint a kínálat, könnyen le­het termelésnöveléssel, sőt, akár áremeléssel is gyarapítani a nyereséget. De előbb-utóbb a kínálat lesz a nagyobb — a hazai piacon is ez a kívánatos —, s akkor elkerülhetetlen az ármérséklés. Így is csak a korszerű, a kivá­ló minőségű árú talál gazdára. (Tavaly pél­dául mintegy 40 százalékkal emelkedtek a hengereltacél-árak a tőkés országokban és szinte megszűnt a reklamáció. Senkit ne té­vesszen'ez meg. Az jelenti majd a konjunk­túra végét, ha zuhannak az árak és szapo­rodnak a minőségi reklamációk.) Ha őszinte önvizsgálatot tartunk, megálla­píthatjuk, hogy a szigorú takarékosság elve ma még nem hatja át sem a vezetői dönté­seket, sem a közgondolkodást. Sőt, helyen­ként, hogy a vállalatok megszabadultak a keretgazdálkodás merevségétől, előfordulnak meggondolatlan költekezések is. Például a reprezentációs és propagandamunkában, a bútorcseréknél sokkal kisebb a forint becsü­lete a hivatalban, mint otthon, a magánház­tartásban. Hasonlóképpen a műhelyben is másként bánnak az anyagokkal, az alkatré­szekkel, a késztermékekkel, a gépekkel, a berendezésekkel, mint odahaza, mint a szemé­lyi tulajdonnal. Aki fusizik, vagy kisebb ér­téket visz el a műhelyből, annak társai „fa­laznak”, aki az öltözőben nyúl a máséhoz, az megnézheti magát. Ügyesen lógni is szabad, csak ki ne hívják vele a főnökök kollektívá­val szembeni haragját. A forintokból lesz a millió, a percekből az esztendő. A közmondás is azt tartja: aki a kicsit nem becsüli, az a sokat nem érdemli. És ez örök igazság. Ám a kicsit megbecsülő közszellem kialakítása mindenekelőtt a gaz­dálkodási, a szervezési lazaságok felszámolá­sát igényli. Ahhoz, hogy a munkás tényleg érezze a percek értékét, nem szabad megtűr­ni a létszámfelesleget, a mesterségesen te­remtett csellengést, az anyaghiányt, a szer­vezetlenséget. Ahhoz, hogy igazán becsülete legyen az anyagnak, energiának, a nagymér­tékű invesztícióknál még lelkiismeretesebben kell eljárni. Vagyis, ha nincs milliós selejt, — és ha mégis van, nem térnek felette napi­rendre felelősségrevonás nélkül — határo­zottan fel lehet lépni a forintos károkkal szemben is. A vállalati nyereség viszonylag könnyen mozgósítható, nagy tartalékai hovatovább ki­merülnek. Arra is számítani lehet, hogy a piac és a .gazdálkodás feltételei is mindin­kább megkövetelik az önköltség tervszerű csökkentését. Így a jól vezetett, az előrelátó vállalatoknál már most takarékoskodnak a pénzzel, anyaggal, idővel. Mindenekelőtt a vezetőktől, a műszakiaktól, közgazdászoktól követelnek rendet, fegyelmet, s egyben anya­gilag is érdekeltté teszik őket a jobb áron el­adható és a gazdaságosabban gyártható konstrukciók, technológiák kialakításában, az ésszerűbb létszámgazdálkodásban és munka- szervezésben. Ha már az idén aszerint jutal­mazzák, premizálják a dolgozókat és osztják el az év végi részesedést, hogy ki milyen mér­tékben járult hozzá a vállalati nyereség nö­veléséhez, akkor jövőre és azután sem jöhet meglepetés, mert az egész kollektíva jövedel­mének további növeléséhez szilárd alapot te­remtenek. Kovács József Jó fél éve annak, hogy Ma- gyarnándorban megalakult a Cserhát- és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet. Nem egé­szen 330-an indultak, s ma már 500 tagot számlál a szö­vetkezet. A megyei szövetség segítségével megszervezték a takarékbetétgyűjtést, s ezzel egyidőben már kölcsönnel is segítették a rászorulókat. Fa­lusi megbízottakat jelöltek ki és így minden községben kü­lön gyűjtik és fizetik vissza a takarékszövetkezeti tagoknak a betéteket. Többek között Szandán, Herencsényben, Cser- háthalápon és Cserhátsurány- ban dolgozik ilyen megbízott. A „falusi bank” rendkívül sokirányú munkát lát el. Beté­teket gyűjt, kölcsönökkel tá­mogatja a fálusi lakosságot. Rendszeresen fizeti a magyar- nándori termelőszövetkezet tagjainak havi munkabérét, a Amikor az öreg Kerekes Mihály az elnöktől megkapta az üzenetet, hogy a követke­ző nap reggelén menjen be a központi irodába, mert ide­gen országból küldöttség lá­togat a termelőszövetkezetbe, és neki, mint a tsz egyik ala­pító tagjának a fogadó bi­zottságban a helye, nagyon gondolkodott ne üzenje-e vissza, hogy gyengélkedik. Forgatta az üzenetet tartal­mazó papirost, hogy azon válaszol. Aztán mégis meg­gondolta. Egy „agronómus- fióka” miatt nem hagyja cserben az elnököt. Ha ő is ott lesz, egyszerűen átnéz rajta. Berek. István, a fiatal agro- nómus az egyetemről került a tsz-hez. Nyurga, hosszú nyakú fiabal legény, valahol a Dunántúlon született. Bor­zas. nyíratlan a haja, akár­csak az álláig Lelógó baju­sza. Kerekes mikor egy reg­gelen fejes után az istállóban rendezgetett, hogy reggelizni mehessen, és Berek belépett az ajtón, az öreg annyira megütodött a fiú láttán, hogy megállt a kezében a villa. Csak nézte az idegén legényt, akinek a tekintete parancso- lólag pattogott a mennyezettől a padlóig, és végül Kereke­sen állapodott meg. — öreg maga kicsoda? — Én, Kerekes vagyok, de nálunk az a szokás, hogy aki szerencsés nyerteseknek pedig Az idén tovább szélesítik a a lottó- és totónyereményeket. hitelformákat. Mezőgazdasági, ST’KSJÄä: * .**»*««. ***­nél. S újabban a szövetkezeti ^et is adnak. A szolgáltatási utazási iroda megbízásából le- hitelek sokat segítenek majd egy-egy községben a törpe víz. mű megépítése után a vízve­zetékhálózat kialakításánál, vagy például a nagyobb uta- A közelmúltban tartotta el- költségeinek előteremté­ső küldöttközgyűlését a taka- généi. A takarékszövetkezet rékszövetkezet. A tagok meg- igazgatósága ezenkívül úgy vitatták á múlt évi munkát, az határozott, hogy érdekeltté le­bonyolítja a szövetkezetek, vállalatok, magánszemélyek kül- és belföldi, egyéni és cso­portos utazását is. idei elképzeléseket, valamint az új; a módosított alapsza­bályt. A szövetkezet fejlődésé­ről szólt a beszámoló, s ezt bi­zonyították a tagok is. A ta­karékbetét-állomány december végén 700 ezer forint volt. Je­lenleg eléri az egymillió 250 ezer forintot. Tavaly 450 ezer forint hitelt folyósítottak a tagoknak. szí a tagokat is a betétgyűj­tésben. Tárgynyeremény-sor- solást hirdettek meg, amely­ben az ötezer forintot tartal­mazó betétkönyvek tulajdono­sai vesznek részt. A sorsolá­son különböző háztartási gé­peket és egyéb használati tár­gyakat nyerhetnek a betét­könyv-tulajdonosok. H. J. ípítíim* 3 A harmadik öt6ve* terv els£ három évében* 18 185000 lakás épült. m jj 1969-b.n 62000 Ide* «.oil A házgyári lakások arányának növekedése az összes felépített lakás számához viszonyítva Az építőipari termelés alakulása 1965—1969 között, országos adatok alapján Csorba a tisztességen belép az ajtón, az mutatko­zik be. Berek Pisitát meglepte a villa nyelére támaszkodó alacsony öreg tehenész nyu­godt hangja. Azt gondolta, az első kőrútján fuccsba megy a tekintélye, ha elhallgatja a rendreutasítást. Vörösbe for­dult az arca, bajusza felbor- zolódott. Már az iskolában is sok kellemetlensége volt hirtelen természete miatt, mégsem okult belőle, sem gondolkodott. — Majd még megismer öreg — sarkon fordult és ki­rohant az istállóból. Kerekes mozdulatlanul néz­te a nagy robajjal becsapó­dott ajtót, és motyogott ma­gában: hiszen megismertelek. Ettől kezdve soha nem bé­kéitek meg Kprek.es, amikor meglátta a fiút. elszorult a torka és keserű lett a szája íze. Elkerülték egymást, de az elnöknek egyikük sem szólt. Amíg Kerekes Mihály több. holdjával alapítója ennek a gazdaságnak, meg tulajdono­sa, az pedig alkalmazottja, méghozzá tanulói minőségben. Másnap reggel szedelőzködött. Az ünneplőt vette fel a ke- ményszárú csizmával, és a kétgombos fehér inggel, az­tán ehhez a viselethez legin­kább illő fekete kalapját, mélyem a homlokára ' húzva. Kerekes ezt a kalapot külö­nösen szerette. Vőlegényiko- Most rá tói szolgálja őt. Szokása volt, ha egj'szer reggel feltet­te, lefekvésig nem került le a fejéről. Indulás előtt csak úgy fóloldalról belenézett a falitükörbe, és még megigazí- ' tóttá fején a kalapját. Az idegenek nagyon elége­detten. és jókedvűen alkonyat előtt elmentek a faluból. Az elnök javasolta, hogy a ven­dégfogadásból visszamaradt étel, ital ne menjen kárba, üljenek a fehérasztalhoz egy kis beszélgetésre. Sosem árt egy közösségben a barátkozás. Kerekes a maga megfontolttá­ször egymásután elolvasta az gával megnyerte a külföldiek elnöki üzenetet, mindezek az eszébe jutottak. Aztán legyin­tett egyet. jelezvén, nem ő van azért a gyerekért, hanem fordítva. Elvégre ő tizennégy tetszését is. Most a fogadó- bizottság is megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott vele. De ő csak ült a falnak tá­masztva hátát, és mértékkel fogyasztgabta a maradékot. Félszemmel figyelte az asztal másik végén, széles jókedvvel hadonászó Berek Pistát, aki­nek villogott a szeme, akár a sasé. Minden fogát mutogat­va nevetett. Kerekes meg azt gondolta magában, aki ilyen jókedvre tud kerekedni, az nem lehet rossz ember. Be­rekre mosolygott, aki észre­vette Kerekes közeledését. Felkelt, és odament hozzá. — Miért van ilyen csend­ben, tusáén maga volt a nap hőse? — Nem mindig annak van jókedve, aki ordibál — így Kerekes. — De nagy bölcs maga öreg, de azt is megtanulhat­ná, hogy az asztalinál leve­szik a kalapot... Átfogta Kerekes vállát, a másik kezével pedig leemeLte az öreg kalapját. Hirtelen csend lett a teremben. Ismer­ték Kerekest, tudták, a kalap miatt mi megy benne végibe. Kerekesnek világított az in­gével egyszínű haja. Homlo­kán vékony csík piroslott a kalapszegélytől, a naptól vé­dett bőrön. De a napérte arc- része is megszürkült. Hirte­len mozdulattal megragadta Berek karját. Arcizma meg­rándult, ahogy a fogait ö&z- szeszoritotta. Azitóm felugrott, és ütött. Bereknek a fejére. Az asztal megbillent, az üve­gek, poharak csörömpölve a földre hullottak. Az emberek felugráltaik az asztal mellől, hogy lefogják. Kerekest, mert menten agyonütötte volna Beneket, aki behúzta a nyakát és kapkodta a fejét az ütések elől. Négyen is fogták Kere­kest, amíg megnyugodott. Be­rek rájött, hogy nagy hibát követett el. Kiolvasta az em­berek szeméből is. Amikor Kerekes megnyugodott, fejére tette a kalapját, és visszaült a helyére. Berek Pista si­mogatva haját, bocsánatkérő hangon próbálkozott az öreg­nél: — Elnézést, ha megbántot­tam, Mihály bátyám. — Megbántott, mert tanul­ja meg, ezt a kalapot én tet­tem főj, csak én vehetem le... Vége lett a jókedvnek. Ke­rekes felállt, és elment. A többiek utána. Azt mondják. Berek István napokig nem mert még mutatkozni sem. Végül felment Kerekeshez az istállóba, csendesen nyitotta ki az ajtót, halkan beszélt. Kerekes István nem mutatta, hogy haragszik. Bobál Gyula Jogi tanácsadó NYUGDÍJAS dolgozd HÄZASTÄRSA kaphat-e NYUGDIJAT? Ny. F. olvasónk nyugdíj előtt áll, és szeretné tudni aem be­folyásolja-e nyugdíjaztatását az a körülmény, hogy házas­társa is nyugdíjas. Olvasónkat megnyugtatjuk hogy aggálya alaptalan- A nyugdíjat mindenkinek a sa­ját jogán bírálják el, és ha an­nak feltételei megvannak, a házastársra tekintet nélkül megilleti őt a nyugdíj. K- Gy.-né olvasónk hasonló problémájában kéri válaszun­kat. Az ö házastársa járadékos. Részére is kedvező választ ad­hatunk, mert járadékosnak a házastársa, ha a nyugdíjra va­ló jogosultság feltételeit meg­szerezte, arra tekintet nélkül jogosult a nyugdíjra, hogy a másik liázastárs Járadékot kap. Olvasónkat bizonyára az té­vesztette meg, hogy nem a nyugdíjaztatásnál, hanem a járadéknál valóban van olyan rendelkezés, hogy az, akinek házastársa járadékos vagy nyugdíjas (nyugdija a havi 500 forintot eléri), akkor ö saját­maga járadékot nem kaphat. Részletes problémáikkal for­duljanak a Társadalombiztosí­tási Igazgatósághoz. AZ ÜJ NYUGDÍJRENDEL­KEZÉS ÉRINTI-E A HÁZASTÁRSI PÓTLÉK ÖSSZEGÉT? V. A.-né olvasónk írja, hogy férje nyugdíját az új rendelke­zések szerint felemelik. A fel­emelt nyugdíj a havi 1000 fo­rintot meghaladja. Kérdezi: jár-e részére továbbra is a 100 forint házastársi pótlék? Az új rendelkezés kimondja, hogy a nyugdíjas részére 1970 március 1- előtt megállapított házastársi pótlék összeget a nyugellátás kiegészítése miatt abban az esetben sem lehet csökkenteni, ha a kiegészített nyugellátás a havi 1000 forin­tot eléri, vagy meghaladja. NÓGRÁD — 1970. március 11-, szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents