Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-10 / 58. szám
Ax ck épek közelről Emil Makovlcky Illusztrációi Erzsiké óvó Pá§ztordalok világa, mesék tája A behavazott kertben hóember tagadja a látogatót. A bejárati ajtó csengője alig egy méterre van a földtől, látszik, hogy apró emberkék számára tették oda. A hasznosi óvoda "hatalmas ablakain kellemes nylonfüggöny szűri a fényt, amelyet a fehér falak megsokszorozva vernek vissza. Ez az óvoda. amelyre joggal büszkék a hasznosiak, nemcsak a pásztói járás, de a megye legszebb óvodái közé tartozik. A vezető óvónő, Bíró Erzsébet mondja el, hogy építésekor az egész község összefogott, és az óvoda ma is a KISZ védnöksége alatt áll. A szőke, kontyos, fiatal óvónő két éve végzett a Szarvasi Óvónőképzőben és szeptembertől dolgozik Hasznoson. Valamikor, diákkorában iparművész akart lenni és az iparművészeti gimnáziumba vágyakozott. — De nem bántam meg, hogy óvónő lettem — mondja mosolyogva — nagyon szeretem a gyerekeket. Az, hogy rajzolni szoktam, itt különösen hasznomra van. Erzsika óvó néni hivatás- szeretetét és tehetséges rajztudását tükrözi az egész óvoda. Most például üveglapokra fest mulatságos állatokat, amelyek az előszobát díszítik majd. De tervez modern elválasztó falat, amelyet majd a saját óvodájába szeretne megvalósítani. Az óvodában sok-sok szemléltető eszköz segíti a kicsinyek ismerkedését a világgal. A konyhában pedig a fehér csempére festett vidám színű gyümölcsök teszik kellemessé az ott-tar- tózkodást. — Még csak négy hónapja járnak ide a gyerekek — mondja az óvónő, — még sok mindent kell megvalósítanunk. Külön öröm számunkra, hogy nagyon sokat segít a termelőszövetkezet, akármilyen szállításról van szó, mindig szívesen állnak rendelkezésünkre. Ebben a óvodában a gyerekeknek kétváltás játszóruhájuk van, a kislányoknak világosabb, a fiúknak sötétebb köténykéjük. Az óvó néni elnéni képzeléseit segítenek megvalósítani az anyukák, akik közül kettő ottjártunkkor is nagy szorgalommal hímezte a nagyterembe kerülő faliszőnyeget. Tavasszal, amint az idő engedi, rendbe hozzák az udvart, pancsolót, homokozót és más játékokat készítenek a gyerekeknek. — A mi gyerekeink annyira szeretnek ide járni, — nevet az óvó néni — hogy egyik se akar beteg lenni. Egy hét után már otthon sem lehetne őket tartani. Most például nagy izgalomban vagyunk, mert jelmezbálra készülünk. Minden gyerek verset tanul, amit majd szépen, hangosan el is mond. Gyere csak ide Antónia — szólítja az egyik szőke hajú kislányt —szavald el a versedet. Az óvó néni nagyon szereti az óvodát és az idejáró gyerekeket. — Volt egy tanárom, még a képzőben, az mindig arra tanított bennünket, hogy az a fokmérője egy óvónő jó munkájának, ha a gyerekek eltévesztik a nevét, és azt mondják: anyuka. Ezek a pillanatok, amelyek megszépítik az ember életét — mondja búcsúzóul — Erzsiké óvó néni, majd hozzáteszi — jöjjön el néhány hónap múlva, reméljük akkor még sokkal szebb lesz a mi óvodánk. Cs. E. Vasárnap délelőtt 11 Arakor nyílt meg'Salgótarjánban, a megyed József Attila művelődési közipont üvegcsarno- kában Emil Maíkovicky besztercebányai festőművész kiállítása. A megnyitón jelen volt Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára, Han- kó János, a Nógrád megyei Tanács VB. helyettes elnöke, valamint párt-, állami és táráé anyag 1944-től 1969-ig készült illusztrációimból ad válogatást. Az iliusztrátori tevékenységet igyekszem tá- gabban értelmezni, nem a szöveg gépies átírására törekszem, inkább valamiféle átértékelt, viszonylag önálló képzőművészeti alkotás létrehozására. További tervem az itt látható ciklus bővítése. Sajnos, most lassan tudok dolgozni, beteg vagyok. Az túl a Besztercebányán, illetve Salgótarjánban és Miskolcon rendezett kiállítások jelentik. A közép-szlovákiai képzőművészek első reprezentatív bemutatkozására Salgótarjánban 1965-ben került sor. Az észak-magyarországi területi tárlat anyagából pedig Besztercebányán nyílott kiállítás. — A Makovicky-tárlatot követően Láthatunk-e még A képernyő előtt Vasárnap délután lezajlott a felszabadulásunk 25. évfordulójára rendezett népdalvetélkedő, a Röpülj páva középdöntőjének nyilvános televíziós közvetítése Salgótarjánból, a megyei József Attila művelődési központból. A népdal kedvelőinek az est egy része igazi élményt jelentett. A vetélkedő adásai során elfelejtett dalok éledtek újjá, feltárult népdalkincsünk kimeríthetetlenül gazdag világa. Amint a döntőn elhangzott dalok értékelése kapcsán Or- tutay Gyula elmondotta, újra él az érdeklődés dalaink iránt. Megállapítását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a vetélkedősorozattal összefüggésben eddig csaknem hétszázezren küldték el szavazataikat a különböző szereplők támogatásaként. Végsősoron azonban, valamennyien a magyar népdalra szavaztak. Igaz, még ez a szám se éri el a táncdalfesztlválok szavazatainak mennyiségét, azonban nem lehetetlen, hogy még eléri, sőt túl is szárnyalhatja. (Korábban lapunkban már foglalkoztunk azzal, hogy magunk részéről ezt a szavazási rendszert nem tartjuk egyértelműen örvendetesnek. Elsősorban azért nem, mert kissé talán túlzottan tág teret ad a közönségnek, amelynek véleménye — a vetélkedő jellegéből következően — esetenként meglehetősen szubjektív, az egyes versenyzők javára). Egyébként — ha már így van, éljünk mi, Nógrád megyeiek is a szavazati lehetőséggel! — szavazatainkat a mai napon feltétlenül adjuk postára, azoknak ugyanis holnap délig be kell érkezniük a Magyar Televízió címére (Budapest, V., Szabadság tér 17.). Írjuk rá: Röpülj páva. Szavazni lehet a lapunk március 7-i számában közölt szavazólapon, és postai levelezőlapokon, amelyből a salgótarjáni posta — s a többi postahivatal is — minden igényt kielégít. Néhány szó a döntőről. A Kodály által emlegetett „Éneklő Magyarország” egy részét láttuk vasárnap vendégül Salgótarjánban. Közreműködött a BM Duna Művész- együttes népi zenekara. A zsűri két kategóriában — szólisták, kórusok — pontozott. A szólisták közül a zsűritől a legtöbb pontot, 238-at: Budai Ilona (Győr-Sopron) kapta. Dalaiban megszólalt az elsüllyedt európai és magyar középkor. A balladás énekek tiszta, világos intonálása, lírai hangvétele élményt jelentett, esetenként megható volt. Nagyon örülünk a karancskeszi Petróczi Andrásné magas pontszámának (230), aki — Ortutay Gyula szavait idézve — „egy magyar édesanya” dalait énekelte el. XVIII.,XIX. századi dalokat, kivándorló éneket. A további „sorrend”, a zsűri pontozása szerint: Krasznai Tamás (225). Győr-Sopron, Sólyom József (203), Salgótarján, Somogyvári Imre (202), Somogy, Szabó Anna (198), Baranya, Bangó Éva (195), Vas, Nagy János (191), Vas, László Imréné (170), Zala. A kórusok közül a legtöbb pontot, 226-ot, az ecsédi asz- szonytrió kapta. Az egyéni kezdésre ráfelelő kórus „szava” úgy hangzott, mintha az egész falu énekelt volna. A nógrádi menyecskekórus 222 pontot szerzett, megérdemelt sikert aratott. Szinte láttuk a faluban végigsétáló lányokat, menyecskéket, vasárnap délután, évődve, énekelve. A mezőkeresztesi Aranykalász Tsz férfikara (213), jól építette fel műsorát. A budapesti Szolgáltató Ktsz kamarakórusa 210 pontot szerzett. Az este közönsége Salgótarjánban elénekelte A csornai koronára süt a Nap című népdalt és a Hej piros bor című dalt. (tóth) sadiaiLmi életünk képviselőd, A megnyitót Fedor Klimacek festőművész mondotta. A ki- áíLlítás megrendezésére a. Magyar Képzőm űvészek Szövetsége Északmagyarországi Területi Szervezetének, s a Szlovák Képzőművészek Szövetsége Területi Központjának közös szervezésében került sor, a két nép közötti barátság elmélyítése, egymás jobb megismerése jegyében. Az ünnepségen megjelent a művész, Emil Makovicky is, aki válaszolt kérdéseinkre. (Makovicky 1908. február 12- én született Hraibusácén. Tanulmányait Hoffbauer és Benda tanároknál a prágai .iparművészeti Főiskolán végezte. Együttműködött a Ma- tica Slovenská Kiadóvállalattal Martinban 1942-tól 1952- ig. Iliusztrátori tevékenységéért 1945-ben a Maitioa Slo. venská -díjával, 1968-ban a „Kiváló munkáért” állami érdemrenddel tüntették ki. Jelenleg Besztercebányán [Ban&ká Bystrica] él. A generáció, amelyhez tartozik, a haladó szlovák képzőművészet gerincét alkotja. Tevékenysége a Maitica Slovens- kával olyan eredményes volt, hogy művét J. Vodrázka, Martin Benka, Ludovit Fulla, Karol Ondreicka, a szlovák könyv kultúrájának legjobb művelői közé sorolhatjuk.) — A Salgótarjánba hozott illusztrációk munkásságénak melyik szakaszát ölelik fel? — Elég nagy szakaszt. Ez illusztrációk azonban számomra továbbra is többet jelentenek a puszta fogalomnál, egy idillikus költői világot, a pásztordaiok, tündérmesék táját, ahol nincs betegség. Jan Palo, a besztercebányai Képtár igazgatója a Nógirád megyei és közép-szlovákiai képzőművészeik kapcsolatáról, a két nép képzőművészeti kultúrájának programszerű, kölcsönös megismertetéséről tájékoztat. — A két terület képzőművészeinek kapcsolata hat évre nyúlik vissza — mondja. — E kapcsolatot a képzőművészek személyes találkozásain szlovák anyagot Salgótarjánr ban ebben az évben? — Igen. őszre hét művész, öt grafikus és két szobrász munkáiból nyitunk kiállítást Salgótarjánban. Besztercebányán pedig Czdnke Ferenc. Lóránt János és Iványi Ödön alkotásait mutatjuk be. Ez a hagyományos kapcsolat egyébként, azt hiszem, mindkét fél számára hasznos kötelezettségiét jelent, örömmel találkozunk barátainkkal, kollégáinkkal Salgótarjániban és Besztercebányán egyaránt. A képzőművészeti kultúrák „cseréje” pedig, úgy vélem jól szolgálja népeink barátságának elmélyítését. Tóth Elemér Sororp kívül helyreállítják a ledőlt támfalat A NÖGRÁD közölte, hogy súlyos támfalomlás történt szombaton délben a Pécskő utca 1. és 2. toronyház között. Az omlást minden bizonnyal az okozta, hogy a nagy mennyiségű hóié feláztatta a földet, az megcsúszott, és a támfal nem bírt ellenállni az erős nyomásnak. Baleset- és életveszélyt rejtett magában az omlás, mert éppen ezen a területen húzódik az a gázgerincvezeték, amely ellátja a Salgótarjáni Kohászati Üzemeket, valamint az acélgyári lakótelepeket. Mint Gellérthegyi Gyula, a Salgótarjáni városi Tanács építési és közlekedési osztályának vezetője tájékoztatott, azonnal kiszabadították a törmelék közül a veszélyeztetett gázcsövet, és lebontották a támfal megrepedt részét, hogy megakadályozzák omlását. Különösen sok segítséget nyújtottak a Bányamentő Állomás dolgozói, akik azonnal a helyszínre siettek. Gellérthegyi Gyula tájékoztatója szerint hétfőn délelőtt a közművek szakemberei Is felülvizsgálták az érintett területet, s megállapították, hogy a közmű nem sérült meg. A városi tanács építési és közlekedési osztálya még a tegnapi nap folyamán felszólította a Lakóterv, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, valamint a beruházási vállalat illetékeseit, hogy kezdjenek vizsgálatot a támfal leomlásával kapcsolatos felelősség megállapítására, és erről a lehető legrövidebb időn belül tegyenek jelentést a városi tanácsnak. Gellérthegyi Gyula elmondotta, hogy a gerincvezeték gázszolgáltatása zavartalan, a területet korláttal elzárták. Azonban nagyon fontos, hogy a gyerekek ne menjenek az omlás helyére. Máris megkezdték az újjáépítés terveinek készítését. Csökkent a esecseinohalanilósáu Bár a betegellátás területén az ország nagy részében érezteti hatását a középkáder- hiány, a balassagyarmati járásban — elsősorban a megfelelő munkaszervezés és bér- gazdálkodás eredményeképpen — megfelelő az ellátottság. Mindössze a szülési szabadságot és gyermekgondozási segélyt igénybe vevők helyettesítése okoz gondot. Bár a gyógyító-megelőző ellátás és az anya. és csecsemővédelem területén is adódnak helyettesítési problémák, az itt dolgozók szép erdeményeket mondhatnak magukénak: míg 1967- ben 5,3. 1968-ban 3,55 százalék volt a csecsemőhalálozás járási átlaga, addig ezt az elmúlt évben sikerült 3,02 százalékra leszorítani. Ez az országos és a megyei átlaghoz viszonyítva is igen ió eredmény. NÓGRÁD — 1970. március 10., kedd
