Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-03 / 52. szám

/ Am V. nevelésügyi kongresssus témáiból Iskolai is oil honi nevelés Élő tanúk a negyedszázadról Azt , Sofe szó esik arról, hogy milyen nagy fela­datok hárulnak a nevelőkre, mivel a családi ház nem tudja teljes mértékben azt nyújtani, ami a fiatalok nevelése szempontjából szük­séges. Nemegyszer úgy is megfogalmazzák, hogy az iskolának a szülők ellenére is for­málnia kell a gyermekeket. Ez a megállapí­tás nemcsak túlzás, hanem reális alap is. Az V. nevelésügyi kongresszus a nevelői hivatás- tudatra alapozva kívánja az együttműködést hatékonyabbá tenni. Társadalmunkban a család és ezzel együtt a családi élet is átalakul, új tartalmat és kapcsolatot jelent a legkisebb és legszorosabb közösségben, melyet vérségi, gazdasági, mun­ka és szervezeti egység fűz össze. Az apa kizárólag családfői szerepe felol­dódik és az anya munkába állásával egyen­rangúvá válik. Kenyérkereső lesz és ez meg­szünteti kiszolgáltatottságát. A családi prob­lémák megoldásában egyenrangúan vesznek részt. Ugyanakkor a gyerekek szerepe ebben a közösségben felszabadultabb, önállóbb és felelősségteljesebb. Nagyon erős demokratizá­lódási folyamat tanúi vagyunk. Nem a ki­szolgáltatottság, sem az alárendeltség, sem egyeduralom nem lehet jellemző, hanem az egyenlő jogokon és kötelességen, felelősségen alapuló együttműködés. Űj családideál ala­kul ki, melyben a kölcsönös megbecsülésnek kell uralkodóvá válnia. Ez a viszony nem tű­id az erőszakot, a lebecsülést, de megköveteli az egymás munkájának megbecsülését, egy­más segítését és mélyebb emberi kapcsolatok őszinte légkörét. A család alakulásával és új viszonyával azonban együttjár egy sor megoldandó prob­léma, mely fokozatosan nagyobb és nagyobb terheket ró az iskolára. E problémák közül kiemeli a tézisek a meggyorsult életütemet, a gyermekek érzelmi elhagyatottságát, a szexuális élet problémáit és egyéb kérdése­ket, melyek tévéfórumokon elég gyakran sze­repelnek. Az otthoni elképzelések nincsenek mindig összhangban az iskolai célkitűzésekkel, gya­korlattal. Ezért vannak konfliktusok az ifjú­ság nevelésében, ezért akadnak ellentétek nevelők és szülök között. Ezeket az ellent­mondásokat, konfliktusokat az iskolák neve­lőinek nagyon jó szociológiai, pszichológiai és nevelési ismeretek birtokában, tudatos mun­kával kell megoldaniok. A szülőktől azt kívánjuk, hogy a szocialis­ta ember nevelése találkozzék a társadalom­mal, az iskolával, mely e célkitűzéseket terv­szerűen, tudományos megalapozottsággal ülte­ti az ifjú generációba. A tézisek alapvetőnek tartják a szülők tudatos, példamutató szere­pét. Erre azonban fel kell készíteni a szülő­ket és a szülőknek gyűjteniök kell az ismere­teket. E munkában Ismét a nevelők kapnak döntő szerepet. Jelenleg megszokott formák vannak erre, de alaposabb megfontolásokkal, mélyebb tartalommal, differenciáltan kell a hatékonyságot biztosítani. Megnőtt az iskola felelőssége azért is, mert a család rohanó tempója mind kevesebb le­hetőséget nyújt a meghitt, nyugodt, emberi beszélgetésekre. A szülők türelmetlenebbek, a gyermekek érzelmi, erkölcsi kérdéseikben csak odavetett félmondatokat kapnak, vagy még annyit sem. így magárahagyatottsag lesz uralkodóvá, és ha ezt nem oldjuk fel, csak káros lehet a fiatalok fejlődésére. Ezért kell az iskolának a szülőkkel összefogva foglal­kozniuk a gyermekiek lelki, erkölcsi, embe­ri gondjaival és nemcsak azzal, hogy megta­nulták-e a kémiát. Mélyen érző emberré kell válnia a nevelőnek, aki megérti a gyerme­ket, érdekli a belső vívódása, tud őszintén megértő ember lenni. Nem kevés az, amit e helyzetben a nevelő­től kívánnak, de a hivatástudattól fűtött ne­velő szívesen vállalja a gondokat, de ezért elismerést, megbecsülést vár a társadalom­tól. A szülőktől feltétlen őszinteséget, megér­tést és segítséget. Elsősorban példamutatást Legyenek gyermekeik példaképei, becsüljék a gyermek munkáját és segítsék elő, hogy be­csületes munkával kötelességét maximálisan teljesíthesse. Segítsék elő helyes szokások ki­alakítását a szocialista erkölcsi normáknak megfelelően. Segitsék elő a gyermekeik önál­lóságának, felelősségének fejlesztését az ott­honi munka keretében is. A szülők adjanak lehetőséget, szoktassák rá a gyerekeket, hogy őszinték legyenek. Gyermekeink nagy problémája a társkeresés, valahová tartozás, valakivel nagyon bizalmas viszonyban lét. Lehet ebben segítő a szülő, akihez a legintimebb gondjaival is szívesen és bátran fordul. A problémákban közösen keressék a megoldást, és méltó társ legyen a szülő. Miben segíthet az iskola? Elsősorban szem­léletformálásban, hogy a szülők világosan lássák a társadalmi fejlődési és ebben a sa­ját szerepüket. Segíteni kell a gyermekprob- iémák megértésében és a megoldások keresé­sében. Nem kell a szülőnek mindenbe bele­szólnia, de tudnia kell mindenről. A szülő felelős a gyermekéért, tehát nem lehet azzal védekezni, hogy nem tudtam hová jár a fiam vagy kivel barátkozik a leá nyom. Ugyanakkor őszintén kapcsolatban kel’ lennie a nevelőkkel és egységesen érvényes: teni a nevelési célkitűzések megvalósítását Ha mindenki teljesíti feladatát, nem kell fél­teni ifjúságunkat. Kmetyi Ferenc Könyvkiadás Magyarországon 1945-ben 175 szépirodalmi mű jelent meg 548 ezer példányban, 1968-ban 731 mű 12 271827 példányban. Az élő magyar irodalom részesedése a ma­gyar könyvkiadásban 1945- ben 192 cím volt 560 ezer példányban, 1968-ban 471 mű b 048 900 példányban. A vi­lágirodalomból magyar fordí­tásban 1945-ben 79 mű je­lent meg 270 ezer példány­ban, 1968-ban 697 mű 9 052 485 példányban. A tu­dományos művek címszáma az 1945-ös 68-ról 1968-ban 596-ra emelkedett, a pél- óányszám 174 700-ról 3 011 715-re. Könyvkiadásunk egyik jellemzője, hogy nálunk évente sok (120—130) verses­kötet jelenik meg, nemzet­közi vonatkozásban is magas- f6—7 ezer) átlagpéldány- számban. Ez a magyarorszá­gi verskultúra fejlett voltáról tanúskodik. Nemzetközi szíuvona! Nemzetközi könvvkiáUítá- sokon, könyvművészeti ver­senyeken 'a Magyar Helikon kiadványai, a Corvina és az Akadémia Kiadó albumai és szakkönyvei, más kiadók termékei is sokszor kapnak díjat, elismerést. Magyaror­szágon a ..Szép könyv”-ver­seny ösztönzi a kiadókat ar­ra, hogy minél könyveket és könyvművészet: állítsanak elő. könyvkultúra tatja, hogy szebb átlag­kiemelkedő remekeket A magyar fejlődését mu- a népszerű kiad­ványok, a zsebkönyvek is egyre inkább megközelítik a nemzetközi színvonalat. „Tovább a lenini úton!" E szül mi jelmondat jegyében ké- nek. A KISZ városi bizottságé, három salgótarjáni üze- nak megbízásából a salgótarjá- KlSZ-bizcttság arra a ni Bányagépgyár, a Síküveg­nagyszabású ünnepi megem- gyár és a 2. számú AKÖV lékezésre, amelyet Lenin szü- kiszesei szervezik, rendezik letésének 100. évfordulója április 22-én a baglyasaljai tiszteletére a gyári ifjúkom- Lenin-szobornál sorra kerülő munisták Baglyasalján rendez- ünnepséget. amit A MOST 59. ÉVET taposó vizslás: Harazin Sándort ez­előtt csaknem két évtizede is­mertem meg személyesen. Azóta talán csak annyit vál­tozott, hogy nyugidíjas lett, s haja teljesen őszbeborult. Ke­délye, frissesége a' régi ma­radt. És ez így is van rend­jén. Meleg, baráti otthonában egy elmúlt negyedszázad főbb eseményeit elevenítjük fel a beszélgetés során. — A környező hegyekben még javában dúlt a harc. Fő­képpen ZagyvapóJfalva és a Vizslás közötti hegyekben dö­rögitek az ágyuk. Ez a hegy háromszor is gazdát cserélt. Akkor azt mondottuk egy­másnak, hogy ezt a gödör fa­lut talán sohasem szabadít­ják fel a szovjet katonák, vagy teljesen elkerülnek ben­nünket. Nem így történt, ezt már tudja mindenki. 1944. de­cember 22-ét mutatott a nap­tár, amikor végérvényesen szabadok lettünk — emléke­zik Harazin Sándor; A munkában megkeménye­dett bányász — hiszen a fel- szabadulás előtt ötször is le­számolták az üzemtől, éppen baloldali tevékenysége miatt, 1940-től elismert a munkás- mozgalomban — többed ma­gával a felszabadulás első perceitől kezdve tudta: mi a tennivaló. — Ügy érzem, azzal kell kezdeni, hogy egyik legfonto­sabb feladatunk a pártszerve­zet létrehozása volt. Házról házra jártuk a falut, s írtuk össze azokat, akik tagjai akar­tak lenini a Magyar Kommu­nista Pártnak. Az eredmény: háromszázhetvenhat párttag mór januárban. Megválasztot­tuk a vezetőséget, amelyiknek én is tagja lettem, sőt 1947- től 1951-ig mint alapszerve­zeti titkár tevékenykedtem itthon. De maradjunk az el­ső napoknál Ez a község va­lóban kéttaki volt. Sokan ke­resték megélhetésüket a bá­nyánál többen földműveléssel foglalkoztak. A munkáinkat is ez a kiét tényező határozta meg A község lakóinak mint­egy hatvan százaléka igényelt földet, házhelyet. Itt volt Ba­ranyai Miklós földbirtoka, a papi birtok, azokat osztottuk szét az igénylők között. A másik lényeges tennivalónk a bánya beindítása volt. Kisté­rén vén mintegy háromszáz vagon szén volt kilapótolva. részeken még a főváros felsza­badulása után is tovább dúlt a háború, Budapest pedig bi­zonyos szempontból önálló életet élt. Ez nem is lehetett Wesselényi Miklós Fordul a történelem _ A spekulánsok támadnak 9. Térjünk vissza Debrecenbe, a felszabadulás után, amikor a Egyrészt a fenyegető infláció hiszen az 1945-ös esztendő első budapesti utcákon még ron- ellen kellett küzdeni, másrészt három hónapjában még ez volt gyos és éhségtől elgyötört em- a kormánynak pénzre volt az ország központja. Legalább- berek támolyogtak, elfogtak szüksége. Mint Vásáry pénz- is formálisan. Gyakorlatilag egy embert. Egyenesen Vas Zol- ügyminiszter később elmond, nem egészen, mert a dunántúli tán elé vezették, aki igyekezett ta, az Ideiglenes Nemzeti K-­Budapest ellátását megszer- mány államkasszájában az vezni. A kísérők elmondták első napokban egy lyukas fil- Vasnak, hogy az illetőt rajta- lér sem volt, egy-két hét múl- kapták, amint az utcán Ián- va azonban már 6000 pengő gost és valami maga sütöde felett rendelkeztek. Ez termé- másként, hiszen a főváros kenyérfélét árult aranyért. Azt szetesen csaknem a semmivel például a közellátás szempont- követelték Vastól, hogy ezt az volt egyenlő. A múlhatatlan jóból is külön problémát je- embert elrettentő példaként kiadásokra szükséges összeget lentett. azonnal akasszák fel az első Debrecen város házipénztára A debreceni helyzet az volt, lámpavasra. Vas elkomorult, odta kölcsön. Eleinte ebből az hogy a kormánynak csak vi- majd azt mondta: „adja még előlegből történtek a kifizeté- niszterei voltak, minisztériumok olcsóbban is, eresszék szaba- sek, később ide folytak’ be a be. nélkül. A miniszterek az Arany- dón”. Neki is igaza volt. Pes- vételek is. A normális állapot, bika szobáiban laktak és ele- ten az volt a probléma, hogy amikor az állam részére a inte ott volt a hivataluk Is. a lakosság akárhogyan is, de pénzforgalmat a postatakarék- Csak lassan-lassan helyezték élelemhez jusson. pénztár bonyolította le, csak el őket a különböző szabadon a kormány első feladatának áprilisban, a kormány Buda- marad épületekben. Ezzel meg tekintette, hogy felszámolja a Pes^re költözésé után kezdődött is indult az ország kormány- múltat. Ennek első lépése a zása, persze egyelőre még január 20-án Moszkvában i.ieg- döcögve. Egy érdekes példa kötött fegyverszünet, majd a errg a stílusra: a spekuláció hadüzenet a náci Németország- természetesen azonnal hozzá- nak. Ezután következett, hogy látott az árak és elsősorban az a zsidótörvényektől a legkü- élelmiszerárak felveréséhez, lünbözőbb adózási jogszabá- Debrecenben a kormány tisz- lyokig, hatályon kívül kellett teletre méltó eréllyel igyeke- helyeznie a letűnt korszak ren- zett a spekulációt letörni és a deleteit. Hozzá kellett látni a veszélyes üzéreket lecsukatta. közigazgatás és a közlekedési Ez rendjén is volt így. Buda- hálózat megszervezéséhez, a pest speciális helyzete azonban pénzügyi rekonstrukcióhoz, a kirívó eseteket is prudukált, jogszolgáltatás, a sajtó meg- " “‘.“ÍT’fí amit egy megtörtént eset illuszt- szervezéséhez. Az adott kö- kard pengőre tehető. Most a rál a legjobban. Néhány nappal rülmények között ezek szinte ,or.* ny beveteIe ne§y nőnap alatt nem egeszen négyszaz­meg. A kormány első komo­lyabb jövedelmi forrása a Debreceni Dohánygyár volt, mely aránylag sértetlenül és elég jelentős készletekkel vé­szelte át a háborút. Január 2- án az a gyár már napi 20 ton­na cigarettadohányt termelt és a szovjet hadseregtől is kapott megrendelést. A készletek fel­dolgozásából több mint egymil­lió pengő folyt be. Az utolsó háborús években az állam ha­vi szükséglete mintegy egymil­NÓGRÁD - 1970 március 3., kedd megoldhatatlan feladatoknak •tűntek. A pénzügyi helyzet két millió, erősen szempontból is súlyos volt. volt. inflációs pengő tenni kel... A város, a falu és a szovjet hadsereg is kérte a szerűd. Az osztályozó még nem mű­ködött, így lapáttal hánytuk vagonokba a szenet. Egy hét múlva az utolsó mázsáig is elszállítottuk a depóról... Az­tán amíg mi a külszínen ra­kodtunk, mások már a bánya víztelenítését, az ácsolatok és omlások helyreállítását vé­gezték, hogy minél előbb meginduljon a termelés. Egy­szóval nagyon mozgott akkor a község, a' bánya. Harazin Sándor most már, negyedszázaddal később egy­szerű szavakkal beszél. Pe­dig akkor, abban az időben sokkal nehezebb volt a dol­ga. A községben a pártszerve­zetet, a bányánál az üzemi bi­zottságot szervezte. Először üb-elnök a bányánál, később a salgótarjáni hetes bizottság tagja. — AMIKOR MEGINDULT a termelés, bakancsot, enni­valót kaptak a bányászok, már könnyebb lett a mun­kánk. Ennek bizonyítására csak egy dolgot említek. Az 1947-es választások során Vizsláson már 97 százalékban a kommunista pártra szavaz­tak az emberek. A termelés is egyre növekedett. 1952 nyarán Harazin Sán­dort a pártbizottságra kérték. Közölték vele, hogy igazgató lesz a kisterenyei bányaüzem­nél. — Két évig voltam ebben a beosztásban. Nagyon sok szép emlékem maradt. A többi kö­zött az, hogy ebben az idő­szakban kétszer is megnyer­tük a szénmedence munka- versenyét. Egyszer 114 száza­lékos terv teljesítéssel Egy másik emlék. Azokban az években volt az, hogy min­den második szombatot nagy­termelési nappá nyilvánítot­tuk. Hét vezető káderem volt. Velük minden pénteken meg­beszéltük a feltételeket. Biz­tosítottuk a csillét, a fát az embereknek. Ez a hét vetető ember nem egy esetben 16— 24 órát töltött a föld alatt,' hogy menjen a termelés, hi­szen akkor még nagyon kel­lett a szén a népgazdaságnak. Etek az emberek vállalták a felelősséget, a fáradságot pe­dig nem ismerték... 1954 jú­liusában a párt másik mun­kahelyre küldött. A Salgótar­jáni Saénszallító és Szolgálta­tó Vállalat igazgatója lettem. Innét is vannak szép emléke­im. Valahogyan úgy summáz­nék, hogy mindig azt tettük, amit tenni kellett. Ügy, aho* gyan azt a párt kérte tőlünk. A betegség kikezdte Hajs­záin Sándor egészségét is. Elő­ször rokkantsági nyugdíj, ké­sőbb aknászkodás. majd 1966- tól végileges nyugdíj. így összefoglalni azonban nehéz lenne Harazin Sándor életét Hiszen sok mindenről nem szólt amit pedig tudni kell erről az ősz hajú. becsü­letes kommunistáról. Azt pél­dául hogy hónapokon át ponyvás teherautón járta a megye községeit. Az otthoni és a bánya diktálta munka mellett vasárnapokat töltött a falvakban, agitált a párt mellett, gyűjtötte a híveket az iskola államosításához, később a termelőszövetkezet megalakításához. Ha most össze tudnánk számolni, hány gyűlésnek volt a szónoka, minden bizonnyal több százra tehetnénk. Tisztségeinek szá­mát ma már nehéz lenne re­gisztrálni. — HOGY PIHENEK-E MA? Dehogy! Most is népi ülnök vagyok a járásbíróságon. A nyugdíjasok között tizes bi­zalmi vagyok a pártban. Éa nagyon boldog ember! Elége­dett az életteL Munkám elis­merését több kitüntetés bizo­nyltja. Aztán a családom Is révbe jutott. Van új ottho­nom, mondhatnám teljesen gépesítve. A két lányom kö­zül az egyik ápolónő, a má­sik itt a községi tanácson dol- gőzik. A fiam szakmát tanult, esztergályos. Arra meg külön buszke vagyok, hogy míg ka­tona volt a fiam, háromszo­ros kiváló katona volt Aho­gyan az én, és családom éle­te megváltozott, úgy formáló­dott szülőfalum, Vizslás is Legalább 120 új ház épült á községiben. A régiek felújítá­sáról már nem is beszélek. Az iskoláit tatarozták, új óvoda épült. És tanácsháza, ahol he­lyet kapott az orvosi rendelő is. Most pedig már késziül az új művelődési otthon terve —, hogy csak a legfontosab­bat említsem. És ez öröm számunkra, azok számára, akik negyedszázaddal ezelőtt ezt a munkát elkezdtük. Somogyvari László Január SO-án Vásáry pénz­ügyminiszter, Kovács államtit­kárt Labanyec dohánygyári igazgatóval a fővárosba küldte, hogy szerezzenek pénzt. A Nemzeti Bank csak nemrég felszabadult és romo6 épületé­ben akadtak rá a Budapesti Nemzeti Bizottság által meg­bízott bankelnökre, Oltványi Imrére, aki megfelelő igazolás Után átadta nekik az Országos Földhitel Intézet pénztárában talált harmincnégy millió pen­gőt, ezt ládákba csomagolták és a szovjet parancsnokságtól kölcsönkért fegyveres kíséret­tel Debrecenbe vitték. Ez volt a kormány első, komoly pénz­ügyi alapja. Az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány valamennyi tevékeny­sége közül az úgynevezett 600­as számú kormányrendelet volt a legfontosabb, mely a nagybirtokrendszer megszün­tetéséről és a földműves nép földhözjuttatásáról szólt. A rendelet kibocsátása nem ment simán, amit az is bizonyít, hogy viszonylag későn, a kor-' mány megalakulása után csak mintegy 3 hónapra került rá sor. A földreform mértékéről már meglehetősen eltértek a vélemények. A későbbiekben élesebben kirajzolódó ellenté­tek a jobb- és baloldal között a koalíción belül, ekkor már elő­re vetették árnyékukat. Kü­lönösen a kisgazdapárt jobb­szárnya és a polgári demokra­ta párt képviselői igyekeztek megakadályozni a valóban ra­dikális földreformot. Az idő szavával azonban most sem lehetett szembeszállni. A már­cius 17-én tartott Miniszterta­nács megtárgyalta és végleges formájában elfogdta a föld- reformtörvényt. Nyomban el­rendelték annak végrehajtá­sát, s ennek során hétszázezer nincstelen magyar jutott föld­höz. A különleges viszonyok miatt azonban még a rendelet kinyomtatása is nehézségekbe ütközött, mert nem volt papír. Végül is Budapestről sikerült papírt szerezni. így a hivata­los lap, a Magyar Közlöny csak március 29-i számában közöl­hette a rendeletet. Megalakítot­ták az Országos Földbirtokren­dező Tanácsot, melynek elnöke Veres Péter lett. Az Országos Földigénylő Bizottságok is gyorsan megalakultak sok he­lyen, meg sem várták a ren­delet megjelenését. hanem hozzákezdtek a töldosztáshoz. Az első hivatalos földosztás a második világháború után, Magyarországon Szabolcs me­gyében volt, Tiszanagyfalun, 1945. március 27-én. Délután fél kettőkor vette kezdetét a történelmi jelentőségű ese­mény, melyre az igénylőkön és a hivatalos személyeken kívül a község apraja-nagyja kivo­nult. Az első nagyobb, már a tör­vény kihirdetése után történt földosztást ünnepélyes keretek között Pusztaszeren tartották, a volt Pallavicini-féle uradalom területén. A Viharsarok népe vette tulajdonába azt, ami a magyar parasztság évezredes álma volt. A földosztás meg­valósításával illetve beindítá­sával (hiszen a teljes végre­hajtás még sokáig eltartott) az Ideiglenes Nemzeti Kormány, a demokratikus Magyarország egyik alapvető és legfontosabb problémáját oldotta meg. Köz­beni az egész ország felszaba­dult. A felszabadult országot azonban már technikai szem­pontból sem lehetett Debrecen­ből kormányozni, így felmerült a Budapestre költözés sürgős szükségessége. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents